Tűz és Jég

5. fejezet

Holdfény szűrődött át a függöny aprócska résein keresztül, majd a a sugarak végighaladtak a szobán, egészen az ágyra vetődtek. Alex kicsit felverte a párnát, majd az oldalára gördült, és egyik karján megtámasztotta magát. Hosszú pillanatig csak némán és mozdulatlanul nézte a fiút, magában csodálva az elemek játékát, ahogyan a fiú arcát megvilágították. Alig tudta elhinni, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés az ágyába invitálta, maga Alex pedig ezt szinte felfoghatatlannak találta egy rövidke időre. Nem bírta megállni, hogy ne érintse meg, habár ez a hülyeség magasiskolája lenne, és olyan valami, amit valószínűleg egész hátralevő, nyomorúságos életében bánni fog.

Conor kötekedő arckifejezéssel nézett fel rá.

- Um, Alex?

Alexnek eltartott egy jódarabig, amíg az agyáig eljutott, hogy kérdést intéztek hozzá, de végül sikerült, aminek eredményeképp egy alig érthető - Uh, uh?-val válaszolt.

- Szükséged van egy használati utasításra, vagy mi? - érdeklődött Conor szemeiben könnyed humorral. Ez a megjegyzés fokozatosan hatolt bele Alex használaton kívüli agyába.

- Talpig férfi vagyok, ha nem vetted volna észre. Ez a többezer éves, evolúciós fejlődéssel ellenkezik, amely szerint egy igazi férfi sosem veti alá magát az utasításoknak.

- Vagy hogy útbaigazítást kérjen? - vigyorgott Conor.

- Ó, hidd el, nekem nincs szükségem, hogy megtaláljam a helyes utat, a tested körül, de lehetséges, hogy mégiscsak kelleni fog egy kis kutatás.

Conor felnevetett, ám a nevetés azonnal elhalt, amint Alex lehajolt, és megsimogatta Conor ajkait a sajátjával. Ez egy meglehetősen finom kezdet volt és Alexnek sokkal több kísérletezésre volt szüksége. Kisimított néhány elszabadult, kóbor hajszálat Conor szeméből, majd újra megcsókolta. Ugyanekkor nyelvét végigfuttatta Conor ajkain levő varrás mentén, finoman megnyomta őket, inkább kérve, mint követelőzve. A farka legnagyobb megelégedésére, Conor engedelmesen széttárta lábát neki. Alex nyelvével finoman előre furakodott, felkérve a válaszra. Nem kellett csalódnia. Conor felnyúlt, aztán beletúrt Alex rövid hajába, így húzva közelebb a férfit. Ez a mozdulat azonban közel sem tükrözött olyan finom mozgást, mint amit Alex adott neki, erőteljes és szenvedélyes meghívás volt Conor részéről, Alex számára. A fiú gyengéden megharapta Alex alsó ajkát, ennek hatására egy kicsiny, rubin vércsepp gördült le, amit azután lecsókolt az ajkairól.
Hosszú pillanatok teltek el, mire szoros ölelését kissé meglazította, és elengedte Alexet, hogy vegyen egy remegő lélegzetet.

- Baszd meg Conor, épp úriember próbálok lenni!

- Nem kértem, hogy az legyél, és különben is, nem hiszem, hogy épp ez lenne a természetes viselkedésed is, igaz? - mosolygott rá Conor, gonosz csillogással a szemében.

Alex vicsorgott.

- Olyan félénk vagy az emberek között, azt hinné az ember, hogy ugyanilyen vagy az ágyban is.

- Nem szeretném, ha olyanná válnál, mint ami nem vagy, Alex. Parancsolni akarsz? Oké, tedd azt.

Alexnek nem kellett kétszer mondani. Egy mozdulattal lerántotta a takarót, majd Conorra vetette magát és lovaglóülésben elhelyezkedett a fiú combján.

- Itt az idő a játszadozásra.

Alex vékony pizsamaalsóján már kitüremkedett az erekciója, majd ennek eredményeképp szét is nyílt a nadrágja. Conor kezét Alex derekára tette, de bármennyire is szerette Alex ezt az érzést, amit Conor kezei okoztak, megrázta a fejét. Megragadta Conor csuklóit, a feje fölé fogta aztán az ágy öntöttvas rácsaira helyezte őket.

- Ne vedd le innen a kezedet. 

A férfi megvárta, amíg Conor engedelmeskedett, közben megcsodálta a fiú karcsú, vékony testét, aztán leugrott az ágyról, és végleg megszabadult a hosszú pizsamájától.

- Nagyobb tisztelettel kellene lenned a rajtad levő dolgok iránt, azért is, mert ezeket én tettem fel rád, és azért is, mert utálom a gondolatát annak is, hogy véresek lettek.

Aggódva csókolta meg a fiú duzzadt ajkait, mire Conor csak ennyit mondott: - Én inkább meztelenül alszok, de köszönöm, hogy gondoltál rám.

- Nos, azt hiszem, ugyanebben az állapotban kellene lenned most is - folytatta Alex kínzóan a fiú vetkőztetését, egészen az alsónadrág levételéig. A rugalmas anyag alá csúsztatta ujját, addig, amíg kísértően Conor sima bőréhez nem ért.

- Vennem kellett volna neked egy másikat is, amit ma este viselhetnél.

Conor megrándult alatta.

- Nem volt rajtam alsógatya. Kizárólag az az átkozott fólia, maga az álruha.

Alex megnyalta a szája szélét.

- Most támadt egy ötletem. Csak egy szalagba csomagolni téged, ami leszorítja a farkadat és a labdáidat, semmi más.

- Perverz! Conor kezei a hirtelen indulattól elváltak a rácsoktól, ám a férfi erőszakkal visszarakta azokat.

- Lehetséges. A legjobb dolog a sexi fehérnemű és azok eltávolítása.

Alex ezennel lehúzta Conor nadrágjának szalagját annyira, hogy a fiú duzzadt és merev farkának hegye csak kiálljon, aztán folytatta tovább egészen addig, amíg le nem piszkálta róla a rugalmas szövetet. Ujjaival dörzsölgette a vékony csúcsot, összegyűjtve néhány csepp nedvességet, kuncogva azon, ahogy Conor alatta vonaglott és kígyózott. Megnedvesített ujjaival Conor kemény mellbimbóját ingerelte, aztán előrehajolt, hogy nyelvét szorosan végigfuttassa, egyiket a másik után. Azután hátradőlt, hűvös levegőt fújt rájuk, majd végig a fiú egész testén, Conor pedig felnyögött a szenzációtól, mivel a férfi lélegzete testének alsó részéhez is eljutott.

Alex nagyon óvatosan megcsókolta azt a pontot, ahol Conor nyaka és válla találkozott, mivel kis zúzódás volt rajta látható.

- Mmm... Nagyon jóízű vagy. Azt akarom, hogy mindenhol rajtad hagyhassam a jeleimet.

Conor felnyögött, de nem próbálta megállítani. Alex végigkaparta fogaival Conor egész mellkasát, amíg meg nem találta a kis, rózsaszín mellbimbót majd azt újra finoman megcsókolta. Conor csípője vonaglott, de Alex felemelkedett, lefogta a térdével, megakadályozván, hogy farkát bármibe belesúrolhassa.

- Ó, nem, nem. Azt majd én döntöm el, hogy mikor érheted el a megkönnyebbülést. Eközben Alex megcsípte Conor mellbimbóit, mire az felháborodásában megpróbált kitörni a fogva tartásból. Ekkor egy kéz ragadta meg a fiú kezeit, erősen visszahelyezte őket ismét a rácsokra.

- Nincs több elengedés! Engedd el a síneket újra, és akkor ki foglak kötni a rácsokhoz.

- Alex, kérlek....

Alex ügyet sem vetve rá, visszatért a mellbimbóihoz, ismét ingerelte mindkettőt. Lassan végignyalta a hasizmaihoz vezető utat, egészen addig, amíg el nem érte Conor fehérneműjének szélét. Ezután a fiú szemébe nézett, miközben lecsúsztatta azt Conor térdéig. Nem tudott, és nem is állt szándékában tovább mozgatni, de Conor addig ugrált és küzdött, amíg mindketten az ágy végében kötöttek ki.

- Így már jbb. Csodálatos faszod van. Alex alig ismert a hangjára, annyira fátyolos volt a vágytól. Elismerően nézte a 18 cm-es bársony borítású acélt, amely már csúszott az előzetes felkészítéstől, mégis ellenállt a kísértésnek, hogy megérintse. Ehelyett hátrébb helyezkedett egy jobb pozícióba, és megcsókolta Conor belső térdét. Lassan, még feljebb küzdötte magát a belső combján, és ahogy közeledett a tetejéhez, Conorra vetett gonosz mosollyal újrakezdte az egészet a másik térdével.

Conor kétségbeesetten nyöszörgött.

- Hogy lehetsz ilyen kibaszottul gonosz! Tiltakozását elvágva, Alex hirtelen célba vette a golyóit, gyengéden a nyelvét örvénylően mozgatta rajtuk, bonyolult mintákat rajzolva. Azt akarta, hogy Conor egyszerre érezzen fájdalmat és élvezetet, azt akarta, hogy szíve egyszerre verjen, a pulzusa egyszerre lüktessen az övével. Egy kis időre felnézett, és látta, hogy Conor úgy szorítja kezeivel a rácsokat, mintha az élete múlna rajta.

Alex visszatért a korábbi feladathoz, de inkább a szájával, nem a kezeivel. A nyelve már elérte Conor farkának gyökerét, és elkezdte a kanyargós utat, felfelé a hegyhez, minden négyzetcentiméterét felfedezve, körözgetve, egészen addig, amíg a csillogó fejet nem ingerelte.

- Mmmm. Alex visszahúzódott, és csak mosolygott a Conor szemeiben tükröződő pánikon, hogy habozás nélkül a szájába vehesse. Megmerevítette két karját, Conor csípőjének két oldalán, miközben egyre csak falta őt, kiélvezve a sós, tiszta ízt, szívva és nyalva egyidőben.

Conor öntudatlanul rángatózott.

- Alex! Nem bírom tovább... Húzódj el... Alex elutasítóan nézett, majd ismét vett egy mély kóstolót - amire Conor elélvezett, kitört, háta ívbe hajlott, fejét lenyomta a párnába, szemeit szorosan összezárta, ahogy teste újra és újra szorosan összerándult. Alex szintén újra és újra nyelte a farkából kifröccsenő krémes cseppeket, aztán elhúzódott, majd hirtelen neki is elakadt a lélegzete, saját maga is elélvezvén, magja lassú patakokban folyt le a lábán.

Sóhajtva, boldogan és kimerülten rogyott le Conor háta mögé, aki félően nézett rá:

- Szavakkal képtelenség leírni azt, amit műveltél velem. Hihetetlen volt.

Alex álmosan vigyorgott.

- Szívesen. - Oh... Most már elengedheted azt a rácsot. Vagy inkább szeretnéd, ha kikötnélek éjszakára?

Most itt lett volna az ideje valóra váltani az ötletet.

***

Alex másnap reggeli ébredése után rendkívül idegesen ugrott fel az ágyból az ellentétes érzelmei miatt. Egyrészt ott volt a puszta öröm, hogy Conor mellette feküdt, másrészt ott volt az elfojtott pánik, a rájuk leselkedő rengeteg jövőbeni veszélyekre gondolva. Homályosan felötlöttek agyában az álombeli képek, ahogy Conor összetörten és véresen fekszik valahol, miközben szörnyű fájdalmak kínozzák. Conor túl tökéletes, túlságosan szép volt ahhoz, hogy ilyen kockázatnak tegye ki magát. Alex el akarta őt rejteni teljesen a világ színe elől, azt akarta, hogy elfelejtsék ezt az egész ostoba tervet, Közelebb húzta Conort, megcsókolta a nyakát, de közben gyomra kényelmetlenül korogni kezdett.

Conor megmozdult, nem igazán akart felébredni az édes álomból. Még korán volt a felkeléshez, és Alex azt is nagyon jól tudta, hogy mennyire kemény volt a fiú számára az előző nap, mégha kellemesen is végződött az este. Elmosolyodott az emlékre, hogy mennyire jól szórakozott tegnap este, miközben kínozta és ingerelte a fiút egyszerre. Istenem! Ő már úgy gondolt Conorra, mint aki végleg csak az övé, és senki másé. Nem tudta elutasítani ezt az elképzelést, mert igazán, nagyon nagyon akarta, hogy valóságos legyen. Nem tudott visszamenni az időben, hogy megakadályozza azt, ami megtörtént, és csak egyetlen út volt lehetséges, amin soha nem indulhat el. Nem, nem volt visszaút. Csak remélhette, hogy Conor is ugyanígy érez.

Conor felé hengeredett, és rámosolygott.

- Jó reggelt. A hangja félénk és bizonytalan volt, minden bizonnyal az előző este hatására.

Alex hosszan és keményen megcsókolta, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, hogy a dolgok közöttük már sosem lesznek a régiek.

- Ó! - pislogott Conor kipirult arccal. - Ez egy valóban jó reggel!

Alex elmosolyodott, de mégis valami lappangott a tekintetében, amire Conor is felfigyelt. Conor gyengéden simogatta tenyerével az arcát, amit finoman szúrt a férfi borostás szakálla is.

- Ne aggódj már.

- Nem teszem.

Alex azonban hiába próbálta meg letagadni, nem működött.

- De igen. Ne hazudj nekem, Alex Courtney. Conor kezét az ágytakaró alá csúsztatta, megragadta Alex faszát, és megszorította azt elég keményen ahhoz, hogy a saját hatalmi pozícióját bizonyítsa.

- Oké, oké! Elismerem, egy kicsit aggódok. Perelj be. - Alex hangja a szokásosnál hangosabban csengett.

A lenti nyomás egy kicsit enyhült, de csak egy nagyon kicsit időre.

- Én jól dolgozok, de hagyd, hogy végezhessem a munkám, Alex. Jó okból bíztál meg a feladattal. - Conor nagyon magabiztosan jelentette ki.

Alex megfogta a kezét, megakadályozva, hogy befejezhesse, amit elkezdett.

- Tudom jól, de a te biztonságod az én felelősségem, és soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire személyes ügyemmé válhat majd. Soha nem állt szándékomban...

- ...Állt szándékodban, mi? Tegnap este nem voltál ilyen egyoldalú. Conor ismét megszorította, majd engedett a fogásán. - Kérlek, ne mondd, hogy máris megbántad? rebbent meg a fiú szép, zöld szeme, aggódva.

Alex gyengéden simogatta meg a haját. - Krisztusom, nem! Soha ne gondolj erre.

- Akkor te se aggódj, nagyfiú vagyok már, tudok vigyázni magamra. Conor párszor megrántotta a kezét, mire Alex egy kiáltással elélvezett.

- Úgy tűnik, mégiscsak vigyáznom kell rád! Vajon azt szeretnéd, hogy visszaadjam a szívességet? - kérdezte Alex reménykedve.

Conor arca még egy árnyalattal sötétebb pirosra változott, és megrázta a fejét.

- Ezzel egyidőben, a másik kezemet is használtam... magamon.

Conor később alig látta Alexet. Csendben igyekeztek a rendőrőrsre dolgozni, miután megérkeztek, leparkoltak, útközben szinte csak szótlanul meredtek egymásra. Alex vezetés közben még pihentette kezét az egyik combján, de ez volt mindössze az egyetlen érintés, amelyet megengedett magának.

Alex eltűnt az irodájában, Conor pedig csatlakozott a csapat többi tagjához. Leült az asztalhoz, miközben  a halom akta látványára elfintorodott, mivel cseppet sem tűnt úgy, hogy egyre kevesebb lenne belőlük.

Hébe-hóba, a többiek kíváncsi pillantásokat vetettek irányába, de ő igyekezett mélyen beletemetkezni a munkába, egyben azt a célt is szolgálva, hogy elrejtse a zúzódásokat, amelyek az arcán voltak, a vágással együtt. A többieknek is értesülniük kellett az előző esti eseményekről, de senki sem vállalkozott arra, hogy konkrétan rákérdezzen.

Amikor a fiú a pici konyhában volt, kezében teát kevergetett, Higgs őrmester csatlakozott hozzá.

- Szóval, Conor, mit műveltél a főnökkel? - kérdezte humoros csillogással a szemében.

Conor többször belemártotta a teafiltert a vízbe, egészen addig, amíg a megfelelő sötétséget el nem érte. - Mire gondolsz? - kérdezte, miközben érezte, hogy arca alaposan felhevült, mintha Higgs az arcát vízforraló fölé tette volna.

- Furán viselkedik.

- Furán?

Higgs csak mosolygott.

- Nos, általában ő konkrétan csak egy seggfej. Nem tűr el semmilyen hibát senkitől, és úgy dolgoztat minket, mint a kutyákat. Ma meg már olyan, mintha egy másik bolygóra került volna. Amikor felmentem az irodájába, rajtakaptam, hogy a szobanövényeket öntözgeti és a rohadt életbe, közben dúdolt magában valamit. Ez felettébb szokatlan viselkedés.

Conor igyekezett elfojtani a nevetést a Higgs által lefestett képre.

- Tagadok minden felelősséget. - mindezt rezzenéstelen arccal szerette volna közölni, de szája halvány mosolyra húzódott, ami elárulta. Higgs mindenttudóan kuncogott, mire Conornak eszébe ötlött, hogy hamarosan minden egyes ember a csapatban a közte és Alex közötti kapcsolatról fog tárgyalni, és persze, ezt már nem állíthatta meg.
Miután megitta a teát, igyekezett kerülni a szemkontaktust a többiekkel, hamarosan azonban már ugrató kérdések tucatjai zúdultak rá az előző estéről és a Fekete Orchidea akcióról.

Conor igyekezett válaszolni a kérdésekre, és átvette a csúfolódást, jó humorral övezve. Higgs végül elküldte a csapattagokat, de Conor már teljesen úgy érezte magát, mint aki végre beilleszkedett közéjük. Mindez jó érzéssel töltötte el.

- Ne is törődj velük, fiam, ők mindössze izgatottak, hogy újra bevetésen lehetnek.

- Nem bánom, őrmester. A tegnapi este számomra is új élmény volt.

Az őrmester elvigyorodott.

- Lefogadtam volna. Voltál már beépített ember korábban is?

Conor bólintott.

- Voltam, de nem ehhez hasonló ügyben. A kábítószer részlegen dolgoztam. Nagyon örülök, hogy végül kikerültem abból a világból, bár ezt nem mondta ki hangosan, majd témát váltott.

- Mi történt tegnap este a klubban? Úgy értem, volt valami a szóban forgó autókkal?

Higgs felhorkant.

- A hülyék elvesztették, valahol az Anderson úton. Azt tudjuk, hogy lopott kocsi volt. Mi csak remélhetjük, hogy megakadt rajtad a gyilkos szeme.

Egy hideg érzés kúszott át végig a gerincén, miközben Conor felfogta, mit is jelentenek a férfi szavai. A nyers napvilágnál lehetetlen volt elrejteni a rideg valóságot, hogy amit művelnek, mennyire veszélyes dolog. Ennek fényében a papírmunka már nem is tűnt olyan rossz tevékenységnek.

Késő délután, Conor a jegyzetek sokaságait rágta át, majd hirtelen felegyenesedett. Felvette a telefont, többször hívást intézett rajta, majd újra és újra ellenőrizte a munkáját. A felgyülemlett papír mennyisége, az azokkal való heves mozdulatai, a Higgs irodájából való távozás, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy úgy nézett ki, mint egy izgatott iskolás, amit igyekezett elkerülni.

- Azt hiszem, találtam egy kapcsolatot, őrmester.

Az őrmester a tollának végét rágcsálta, csak bólintott erre a kijelentésre.

- Ne csak állj ott, hanem bökd ki, mire jöttél rá.

Conor idegesen toporgott, nem akart úgy kinézni, mint egy tapasztalatlan idióta, aki téves következtetéseket von le. Óvatosan beszélni kezdett.

- Tudjátok, hogy két áldozat egy kórházban járt, különböző okokból, röviddel azelőtt, mielőtt elkapták őket?

Higgs vállat vont.

- Igen, mi ellenőriztük ezt - az egyik esetben a fiút baleset érte, a mountain bike-jával, és a csuklóját törte. A másik egy toronyházból esett le.

Conor bólintott.

- Az áldozatok száma egy és négy. Kiderült, hogy három áldozat járt a kórházban levő gyógyszerüzletben - amit egy gyógyszeripari - vállalat részmunkaidős, és egy helyettesítő vezetője irányított.

Higgs felegyenesedett.

- És az utolsó?

- Ez a kérdéses. Van egy nyilatkozat az áldozat két aktájában, hogy a kocsija valahol lerobbant a kórházhoz bejáratához vezető úton. Ez fontos lehet, mert valaki segíthetett neki, úgy irányítva, hogy ne blokkolja teljesen a mentősbejáratot. Később az aktában van egy olyan nyilatkozat, amely szerint az anyja azt vallja, hogy a fia mobiltelefonja nem működött. A legközelebbi nyilvános telefon az ambuláns recepción van.

Higgs már teljesen felállt.

- Lehet, hogy semmit sem jelent, mégis meg kell vizsgálnunk ezt is. Kell egy-egy fotó a két áldozatról, és feltennünk néhány kérdést. Ha az a szegény fiú is ott volt, akkor találtunk egy megkérdőjelezhetetlen új kapcsolatot az áldozatok között.

Conorak eszébe jutott, hogy újra lélegeznie kellene, és megkönnyebbülten engedett a késztetésnek.

- Veled tarthatok, őrmester?

Higgs kemény pillantást vetett rá, és megrázta a fejét.

- Nem mehetsz ki, ezt te is tudod.

Conor igyekezett felvenni a legjobban megbántott kölyök arcát.

- Oké, de én veled lennék. Nem engednéd, hogy bajba kerüljek, ugye? Kérem! Ez az én kapcsolatom.

Higgs engedett.

- Rendben. A főnök szerint a golyóim is rá fognak erre menni, de te megérdemled, amit ezután kapni fogsz.

Conor elvigyorodott, és megragadta a kabátját.

- Köszönöm, őrmester!

Higgs megrázta a fejét, és megvonta a vállát.

- Csak egyetlen egyszer voltam ilyen lelkes mint te, de az is valamikor a kőkorszakban volt.

Conor morogva követte az ajtón.

Kevesebb, mint fél órával később, Conor elmélete beigazolódott. A járóbeteg-recepciósa emlékezett, hogy megsajnálta a fiatalembert, aki kérte, hogy használhassa a telefont. A recepciós megengedte, mivel a fiú a saját unokájára emlékeztette, és így sikerült minden kétséget kizárólag beazonosítania az áldozatot, amikor megmutatták neki a fotót.

Conor és Higgs megújult optimizumussal tértek vissza a rendőrőrsre,

Higgs maga is elismerte Conor teljesítményét. Ez egy szilárd kapcsolat, és nagyon jól jött, hogy rátaláltál. Persze, most kapsz elég munkát, hiszen a kórházban dolgozó, alig 500 embert le kell ellenőrizned. Aztán ott van a betegek, a családtagjaik, a szállítási és egyéb szakemberek, akik ott dolgoznak...

Conor elfojtott egy nyögést, és megpróbált visszaemlékezni arra az időre, amikor is azt hitte a pályaválasztása során, hogy a nyomozói munka egyszerre elbűvölő és kalandokkal teli. Most már a memóriája sem volt olyan jó, ezek szerint.

Órákig tartott, amíg csak arról gondoskodott, hogy egyáltalán a csapat rendelkezésére álljon a kórházi alkalmazottakról szóló akták, és a délután gyorsan estébe fordult. Higgs eltűnt, hogy értesítse Alexet az új fejleményekről, majd visszatért az irodába, kissé sápadtan. Idézést hozott Conornak.

- A főnök látni akar az irodájában. Engem már el is kapott, most te jössz.

Conor a szemét forgatta.

- Nagyon sajnálom, uram, ez nem a te hibád.

Higgs vállat vont.

- Alex tudja, hogy számodra ez csak a bemelegítés volt.

Conor nyelt egyet, megigazította a nyakkendőjét, és elindult felfelé a lépcsőn, a harmadik emeletre, ahol a magas rangú főtisztek irodái sorakoztak. Bekopogott Alex ajtaján, és várt, amíg egy kényelmetlenül mély hang nem szólt ki: - Gyere be.

Conor bejött, bezárta az ajtót, aztán megállt az íróasztal előtt, kezét összekulcsolta a háta mögött, hogy megállítsa azok remegését. Alex folytatta a munkát pár másodpercig, amiről Conor is tudta, hogy egy újabb trükk volt, hogy kényelmetlenül érezze magát emiatt is. Működött. Amikor Alex végül felnézett, az arca legalább olyan jeges volt, mint az a szemeiben tükröződött.

Nem volt bevezetés.

- Szándékosan nem engedelmeskedtél a parancsomnak ma, ugye?

Conor most az egyszerű, tiszta és nagyon rövid indoklást választotta.

- Igen, uram.

Meg akarta lazítani a gallérját, hirtelen úgy érezte, hogy pontosan olyan szűk, mint az a ruha, amit a Fekete Orchideában viselt.

- És úgy manipuláltad a helyzetet, hogy egy másik tiszt is bűnrészes tevékenységet folytasson?

- Igen, uram. - tartotta fenn Conor a szemkontaktust. Eldöntötte magában, nem hagyja magát megfélemlíteni.

Alex felkelt, megkerülte az asztalt, megállt előtte úgy, hogy csak néhány centire legyen az arcuk egymástól.

- Nos mit gondolsz, mit érdemelsz az ilyen kirívó engedetlenség miatt? Már megmutattad a teljes tiszteletben tartás hiányát irányomban, és ez a valami olyan dolog, amit senkitől sem tudok eltűrni. - Az utolsó három szót már szinte ordította.

Istenem, ez a férfi olyan gyönyörű, amikor ennyire dühös. Conor megpróbálta, bár egyáltalán nem sikerült bűnbánóan néznie, egyre nehezebben állta meg, hogy ne mosolyodjon el.

- Nos? - kérdezte Alex, mire Conor fasza megrándult.

- Sajnálom, uram. Nem fog újra megtörténni. Conor meg sem próbált őszinte hangot megütni.

- Igen, pokolian véres lesz. - vicsorgott Alex. - Most végeznem kell még a papírmunkával, de esküszöm - ha megpróbált ismét kisuranni innen, megint bezárom, és elhalmozom papírmunkával. Most pedig tűnj el a szemem elől.

Conor eleget tett a kérésnek, szinte megszökött, majd elindult vissza az eset szobába. Tényleg nagyon remélte, hogy Alex valóban kemény fegyelmezést tervez késő estére!

Végül, addig nem ment haza, amíg 10 óra nem lett. Ismét csendben tették meg az utat hazáig, azonban a feszültség köztük tapintható volt. Conor megpróbált nem nyilvánvaló jeleket adni, hogy mennyire várja, ami történni fog vele, hogy vajon mit fog tenni vele Alex. A bejárati ajtó alig csukódott be mögöttük, amikor háta már rögtön a falnak csapódott. Alex kihasználta az extra 8 centi előnyét jó értelemben véve, azután Conor száját erővel csókolta. Conornak esze ágában sem volt harcolni ellene, és megadóan tűrte, hogy az előző estéhez hasonló támadás megismétlődjön. Alex birtokba vette a száját, nyelvét mélyre fúrta. Conornak szemernyi kétsége sem maradt, hogy a férfi is legalább úgy érezte magát, ahogyan ő. Alex rövid, szőke borostája szúrta az arcát, de hamarosan véget vetett a csóknak. Conor azon tűnődött, hogy ha térdre hullna nézne fel rá, vajon Alex beváltaná-e a neki tett korábbi ígéretet... nem volt benne biztos, de azok a jeges, kék szemek leplezetlen és lángoló vággyal tekintettek rá.

- Az emeletre. Most.

Alex szorosan simult hozzá, miközben felfelé igyekeztek a lépcsőn. Conor megfordult, idegesen húzta be Alexet a hálószobába. Alex becsapta maga mögött az ajtót, aztán megfordult, hogy szembenézzen vele.

- Vetkőzz - csattant fel a parancs, ami áthasított a szobán.

Conor hátrált egy lépést. - Baszd meg.

Alex csökkentette köztük levő távolságot.

- Nem gondolod, hogy elég volt már egyszer nem engedelmeskednie nekem a mai napon? - mondta egyre fenyegetőbb hangon. - Azt mondtam, vetkőzz.

Conor csak bámult rá, de azért elkezdett vetkőzni, először a cipőjét rúgta le, a zoknit, majd meglazította a nyakkendőjét és lehúzta az ingét. Lassan, idegesen gombolta ki a világoskék ingét, és csúsztatta le a válláról. Érezte, a forró hőséget, merev farka remegett arra, hogy Alex magabiztossága felizgatta.

Alex sosem vette le róla a szemét. Ajkát határozottan összepréselte, egyetlen vonallá, míg homlokán megjelent egy apró ránc.

Conor kibontotta övének csatját.

- Folytasd - csattant fel Alex türelmetlenül.

Conor sietve letolta sötét nadrágját, azután lerúgta őket. A fekete nadrág jól kiemelte vékony csípőjét, és a felső combjára is szorosan tapadt. Már totálisan merev volt, farka feszülten tapadt a nadrág tapadós anyagjához, és kétségbeesetten vágyott már arra, hogy kiszabaduljon. A feltárult bőre bizsergett. Nagyot nyelt, megpróbált visszaszerezni némi nedvességet a szájában, mivel az időközben teljesen kiszáradt.

Alex vicsorgott.

- Ne kelljen újra elmondanom.

Conor engedelmeskedett, teljesen levetkőzött. Így, meztelenül, teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát, miközben Alex még mindig fel volt öltözve. Hihetetlenül erotikusnak érezte ezt, mint ahogy azt is, hogy pulzusa megállíthatatlanul, vadul verdesett a csuklóján. Alex előrelépett, és az erős karjaiba vonta. Azután következtek a csókok - a nyakán és a vállán, az ajkain és a füle érzékeny pontján - teljesen átadta magát Alexnek, hagyta, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. Erős kezek simították végig izmos hátát, és minden egyes érintés a bőrén tovább szította a vágyát. Alex érintése könnyedén szenvedélyévé válhat - egyszerre erős és gyengéd, Conor minden egyes kapcsolatot, amit Alex létrehozott, még jobban átélt.

Ahogy Alex magához préselte, Conor azt is megérezhette, hogy mennyire fel van izgulva a másik is. Kemény és határozott. Nagyon vágyott már arra az érzésre, ahogy Alex is teljesen meztelenül hozzásimul, de a férfi egyáltalán nem sietett levetkőzni. Conor folyton nyöszörgött, ahogy a férfi kezeivel a fenekét szorította. Alex magabiztosan és nagyon profin gyúrta a félgömböket, szétválasztotta, majd ismét összeszorította azokat. Conor zihált, háta ívbe hajlott, előre hintáztatta magát Alex ágyákán, mialatt egy ujj indult el érzékeny bejárata felé.

- Nagyon engedetlen voltál ma, Conor, és úgy gondolom, hogy egyáltalán nem tanultad meg a leckét.

Conor egyáltalán nem tudott tisztán gondolkodni, amíg a férfi a seggével játszott, így ez nem volt fer.

- Én... nyögött fel, miközben Alex egy ujjával gyengéden izgatta.

- Ma délután azt akartam, hogy végigfeküdj az asztalomon, és alaposan elfenekelhesselek, ami a sok papírmunkánál még jobb lett volna, nem gondolod?

- Nem lehet...

- Mit nem lehet? Fegyelmezni? Ó, Conor - hidd el, ha akarom, megteszem. Nagyon súlyosan szükséged van egy kemény kézre.

Conor felemelte csupasz lábait, mivel Alex egyik kezében a golyóival játszadozott, forgatta őket.

- Alex! Kérlek... Ne...

- Mit? Megérinteni? Játszadozni? Büntetni?

- Ó, Istenem! feneke hirtelen újabb figyelmet kapott. Nem tudja Alex véleményét megváltoztatni? Mindenhol megérintette már. Simogatás, csipkedés, felfedezés.

- El foglak fenekelni, és utána megbaszlak. Nem élvezhetsz el, amíg azt nem mondom, hogy lehet.

Alex úgy beszélt, mint aki semmilyen beleszólást nem hagy Conornak abban, ami fog vele történni.

- Ne! Ezt nem teheted... Oh, kérlek!!!! Harcolnia kellett volna, ám helyette csak úgy hagyta, hogy Alex úgy viselkedjen, mint egy diktátor. A férfi dühítő volt. Teljesen úgy kezelte Conor testét, mintha csak egy játékszer lenne, és az ujjai....

- Ó, Ne, kérlek!

- Ideje megbánni a tettedet, Conor. Mutasd meg, hogy levontad a tanulságokat.

- Disznó! - vonaglott Conor újra, ahogy ismét széttárták őt. Csak Alex ujjának hegye elég volt ahhoz, hogy elégjen. Nem fáj, nem fáj... de olyan meleg! Még sohasem érintették azon a helyen.

- Valósággal könyörögsz egy jó kis verésért, Conor. Szeretnék tökéletes, piros feneket, mielőtt belédhatolok.

Conor már kezdte teljesen elveszíteni az irányítást a teste és az elméje felett. Nem tudott gondolkodni. Azt akarta, hogy Alex hozza meg a döntéseket. Szégyentelenül vonaglott, a másik férfi combján, megpróbált elérni egy kis megkönnyebbülést, de aztán Alex nem engedte meg neki, és kissé eltartotta magától. Conor tovább küzdött az őt fogó, erős karok ellen, amelyek egy helyben tartották őt, de aztán Alex megcsípte a mellbimbóját, és a küzdelem abbamaradt. Farka megrándult és megfeszült, golyói olyan szorosak voltak, hogy már fájt.

- Kérlek, Alex! El fogok élvezni!

- Nem, nem fogsz.

A férfi megszorította farkának alapját, Conor pedig felüvöltött a frusztrációról, ahogy a szakadék széléről rángatták vissza. Alex gonoszul felnevetett. Aztán hirtelen már az ágyban voltak, Alex az ágy szélén ült, Conor pedig fekve az ölében, segge pedig a levegőben. Négy ütést kapott gyors egymásutánban, aminek eredményeképp a húsa égett. Nem volt ideje úgy érezni, mintha meghalt volna, bár tudta, hogy azt kellett volna tennie. Alex megragadta a derekát, és felemelte őt, végig az ágyra fektette. Arccal lefelé feküdt, igencsak kényelmetlenül, mivel merev farka szinte teljesen csapdába került alatta.

- Ó, hihetetlenül csinosan nézel ki. - hangzott fel Alex hangja, hihetetlenül önelégülten. Mindenhol rózsaszín lettél. Nagyon hívogató.

- Te... te.... Conornak semmilyen, a férfira illő, megfelelő név sem jutott az eszébe, amivel jellemezhetné azt, aki remegő szükséggel fordult felé.

- Nem kell megköszönnöd.

Conor a párnába vicsorgott.

- Ne beszélj, csak bassz meg, te rohadék!

- Azt hittem, már sohasem fogsz megkérni. - Alex mellé ült az ágyban, és megpaskolta Conor fájó seggét.

- Van valami, amit mégiscsak tudnom kell. Szűz vagy?

Conor felnyögött, és a hátára gördült. Nagyon is jól tudta, hogy az arca valószínűleg ugyanolyan színű, mint a korábban bántalmazott testrésze.

- Honnan tudod? - kérdezte, miközben ő is jól tudta, hogy Alex valószínűleg nem tette fel volna ezt a kérdést, ha tudja rá a választ.

Alex vigyorgott.

- Nyomozó vagyok, emlékszel? Nem igényel nagy nehézséget, hogy kiderítsem azt, amit szeretnék.

- Ó, istenem! hunyta be Conor a szemét.

- Szóval, mégiscsak igaz? - hangzott fel Alex hangja, szokatlanul tétován. - Soha nem szeretnélek igazán bántani.

Conor kinyitotta a szemeit, és vészjósló ragyogással nézett a férfire.

- Alex, nagyon is jól tudom, hogy sosem fogsz bántani. 

Alex lehajolt, és alaposan megcsókolta.

- Nos, ha már ilyen szépen kérted...

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megjegyzések:

Eddig tart a blogra kitett fejezet, de még tovább fogom folytatni a fordítást. Az eredeti történetben az ágyrácsos jelenetnél fordítva történtek a dolgok, ám az nehezebben érthető a történet szempontjából. Mivel Conor van kiszolgáltatottabb helyzetben, ezért úgy helyesebb, hogy ő vesse alá magát Alexnek.

A melegeknél ez az elfeneklés egyfajta fegyelmezési mód, nem számít olyan verésnek, mint pl. ami a házastársak között történik, az a valódi bántás, nem keverendő ezzel össze. Ez is a bizalom kérdése, mester és szolga között, felsőbb és alsóbbrendű beállítottságú közt. Mind a ketten tudják, hogy nem olyan értelemben történik a feneklés, bíznak a másikban, és ha kell, le is tudják a másikat állítani, még mielőtt valaki azt hinné, én kedvelem az ilyen keményebb dolgokat. :P

Az eredeti történetben egyébként a feneklés szintén nem volt benne, ezt csak most rakta bele az író, ahogy újraalkotja a történetet. A történet 4 részből áll, tehát lesz mit fordítanom, ebből a részből még egy fejezet van hátra. 

A lemaradt jelenetet az első együttlétről később fogom fordítani, elvileg az is ehhez a részhez lenne kapcsolva.