A sok munka miatt kevés idő jutott a múlt hónapban a blogra, pedig sok változás történt azóta. Ígérem, júliusban több könyvajánló és fordítás lesz a blogban, esetleg kis változások is, tervezek most több változatot építgetni. Meg is lepődtem egy kicsit, elég sokan nézik a blogot, aminek nagyon örülök, szeretnék többet fordítani a jövőben.

A pontos cím:

Stormy Glenn -  Spaced Out For Love 1- Slave Auction

Most egy különlegességgel érkeztem, a sci-fi kedvelőknek. Nem is kell már megemlítenem, mennyi alfaja létezik a gay könyveknek, hiszen a témában is szinte minden kategóriában írtak már, amiben csak lehetett.

Egyik legnagyobb kedvencem a könyv, szívesen olvasom el újra és újra, pedig alapvetően nem vagyok oda a sci-fi témájú dolgokért. Ennek ellenére, természetesen nem hagyom ki ezt a típust sem, végig abban reménykedve, hogy hátha kifogok egy-egy jó könyvet.

Stormy Glenn-ben ismét nem lehet csalódni, a megszokott színvonalat hozza ebben az ajánlott könyvben is.

Szóval, jöjjön a borító és a fülszöveg:

Rojan Ja'Dar egy gazember, egy kalóz, aki a megélhetésért elad és vásárol mindent, amit csak lehet. A saját útját járja, egy kicsit mindig a törvényesség határán egyensúlyoz, de senki nem rója ezt fel neki. Amikor megérkezik egy bolygóra, aztán távozna a rakománnyal, felfedez egy embert, akit eladásra kínál az egyik aukciós ház. Kíváncsiságtól hajtva, Rojan megtöri az általa felállított szabályokat, megveszi az embert, saját használatra. Végül azonban rá kell jönnie: nem csak rabszolgát vásárolt, hanem társat is magának.

Tyion azonban korántsem olyan könnyű eset, mint amilyennek első látásra tűnik. Nem érti meg, milyen veszélyes helyzetbe került, folyamatosan vívja saját harcát, keresi a helyét, miközben Rojan világában is szokatlanul magas árat fizettek érte. Rojannak meg kell győznie Tyiont, hogy nem olyan rossz társnak lenni, még akkor is, ha a külvilág szemében még mindig Rojan tulajdonának számít. Ami viszont korántsem megy könnyen annak, aki nem a Földről származik, és még nehezebb, ha valaki más is áhítozik Tyion után.

Vélemény:

A borítóra nézve már megvan a Zembernek a véleménye. Nagyon szeretem az ilyen könyveket, na. Ezek a gyengéim, bevallom. :)

Egyetlen negatívuma az, hogy rettenetesen várom a következő részét, de az csak nem akar jönni... Hiába, a jónak hamar vége szakad, pedig ígérik a folytatást.

Vannak benne logikátlanságok, de hát nem is kell mindent érteni, elvégre ezért ez a műfaja. Rojan kinézetét például nehéz konkrétabban behatárolni. A szokásos, szerethető karakterek, Cory -t is jobban megismerném, remélem, ő lesz a következő könyvben.

Kár, hogy még nem tudok annyira fordítani, de a pet szót sem tudom hová tenni pár speciális gay szó mellett (pl. stud). A pet szóra a szótárban kisállatot dob ki, ne kérdezzétek, gay értelemben mit jelent. Ha megírjátok a választ, felrakom ide is. 

Még vannak nehézségek az angolban, különösen a sci-fi könyvekben szoktak érthetetlen dolgok lenni. Szerencsére ez a könyv nem ilyen, szépen olvasható, bár értelmet senki ne keressen a Stormy Glenn könyvekben. Egy kellemes, nyári estén kikapcsolódásnak maximálisan megfelel.

A másik témáért, a kalózos könyvekért mindig odavoltam, de ebbe most inkább ne menjünk bele bővebben. :)

Aranyos történet, szerethető, kedves karakterekkel, bár Rojan lehetett volna még keményebb, és Tyion még harciasabb. :) 

Elég az írásból, a végén jöjjön a megszokott részlet:

- Tudod, miért vagy itt, kisember? - kérdezte Rojan, miközben éberen figyelte Tyion reakcióját.

- Kis ember... - sziszegte az ember. - Neked sem tetszene, ha így neveznének, igaz?

Rojan kuncogott.

- Lehet - mondta, miközben ujjaival dörzsölgette az érzékeny, kis mellbimbókat, és érezte, ahogy megkeményednek a kis gömbök. Elégedetten élvezte, ahogy a kis sziszegés szinte kimenekült az ember szájából. Nagyon jól tudta, hogy az emberek rendkívül érzékenyek az érintésre.

- Azt hiszem, ez attól függ, hogy képes-e alávetni magát a képzésnek - folytatta, mialatt észrevette, ahogy a kisember szemei elkerekednek a szavaira.

- Képzés? - nyöszörögte az ember.

- Mondtam már, az enyém vagy, pet.

Az ember erre elsápadt, alig hallhatóan nyögte ki: - Pet?

Rojan a kezével egy üvegből készült, zárt ketrec felé intett.

- Te most egy aukciós házban vagy, pet. A legmagasabb ajánlatot tevő tulajdona leszel - vigyorgott Rojan. - Aki pedig nem más, mint én vagyok.

- És ez... pontosan mit jelent?

- Elfogadod a szabályokat, aláveted magad a képzésnek, engedelmeskedik nekem mindenben, én pedig elviszem innen - válaszolta Rojan. - Ellenkező esetben visszavisznek ismét a ketrecbe, és újra a következő, legmagasabb ajánlatot tevő birtokába kerülsz.

Az ember összehúzta a homlokát.

- Te tényleg megvettél engem? Honnan tudod mindezeket? Én szabad ember vagyok. Nem értek ezzel egyet.

Rojan vállat vont.

- Nyilvánvaló, hogy valaki egy bizonyos ponton úgy vélte, hogy megfelelő lennél petnek. Az embereket gyakran teszik ebbe a helyzetbe. Az aukciós házba kerültél, és ide hoztak téged. 

- Hoztak? - csattant fel a kisember.

Rojan ismét felvonta a szemöldökét az ember szavaiban hallatszó hév miatt. Úgy tűnik, az új tulajdona nehéz természetű egyed. Rojan kezdte élvezni, hogy az ő birtokába került

- Éppen otthon aludtam, amikor valaki bejött a szobába, és elrabolt. Itt ébredtem fel. Ezt nevezik emberrablásnak.

- Biztos vagyok benne, hogy valóban így volt, azonban az emberi faj primitívnek számít, mivel nem csatlakoztak még az Egyesül Planetáris Szövetséghez, semmiféle jogotok nincs, csak a mesternek vannak jogaik, az pedig én lennék.

- És ez így jó neked?

Rojan érdeklődése még erősebbé vált. Úgy hangzott mindez, mintha az ember háborogna. Amíg abban ő is biztos volt, hogy nem tetszene neki, ha elrabolnák az otthonából, tudta azt is, hogy a másiknak is meg kell tanulnia értékelni a tulajdont.

- Az emberek nem rendelkeznek jogokkal, mivel nem tagjai a szövetségnek, és ez egészen addig fennáll, amíg nem csatlakozik a bolygó hozzá. Sőt, mindenkinek, aki a Földről származik, rendelkeznie kell olyan papírokkal, amelyek szerint valakinek a tulajdonába tartoznak. Minden ember, akinek nincsenek ilyen papírjai és elkapják, börtönbe kerül, vagy kivégzik őket.
Rojan lehajolt, szemtől - szembe a kisemberrel.

- Ez az, amit akarnál?

Az ember szemei ismét elkerekedtek. - Nem..... nem.

- Akkor két választásod van, pet - mondta Rojan. - Engedelmeskedni fogsz nekem teljes mértékben, és elfogadsz engem mesteredként, vagy én itt hagylak téged és ismét aukcióra kerülsz. Melyiket választod?

- Mit... mit jelent pontosan az, hogy petnek lenni?

- Ez azt jelenti, hogy te csak az enyém vagy, senki másé - vigyorodott el Rojan, mialatt az ember háta mögé sétált. Lehajolt, hogy egyik kezével megfogja az ember fenekét, másik kezével pedig az arcát, és mindkettőt gyengéden megszorította. - Ha engedelmeskedsz nekem, meg leszel jutalmazva.

Rojan elégedett volt, és egy gyors ütést mért az ember fenekére.

- Ha engedetlen vagy, meg leszel büntetve.

A kisember felkiáltott, teste ívbe hajlott, ahogy igyekezett távolabb kerülni az ütéstől. Még ha ő sírt is, nem tagadhatta, hogy a teste nem tudta elrejteni a választ.

Rojan kezeivel körüljárta az ember testét, majd megragadta a kemény farkát. Néhányszor megnyomkodta, a kis ember zihálása pedig felszította saját vágyát is. Elképzelte, ahogy a jövőben uralni fogja a kisembert, és majdnem elélvezett a nadrágjába.

Az ember teste remegett a karjaiban. Rojan érezte, ahogy előnedv szivárgott az ujjai közé, miközben tovább simogatta a makkot. Olyan átkozottul érzékeny volt ez az ember. Rojan már itt és most a magáévá akarta tenni, de tudta, hogy jobb, ha vár addig, amíg már biztonságban a hajóján lesznek. Különben is, a várakozás legalább ekkora móka.

- Nos, pet? - suttogta Rojan a fiú fülébe. A kezeivel tovább kényeztette a farkát.

- Hazajössz velem, vagy itt maradsz?

- Kérlek  - nyöszörgött az ember. Amikor a csípőjét az őt kényeztető kéz felé lökte, Rojan úgy döntött, hagyja elmenni. Az volt a megszokott, hogy ilyenkor nem engedi az emberi orgazmust, amíg ő nem akarja, de a férfi már eddig is sokat tanult.

Az, hogy hagyja elélvezni a kisember, csak egy kis ár volt azért, hogy megkapja annak beleegyezését, hogy pet legyen. Az igazat megvallva, egyáltalán nem volt választása. Rojan birtokába kerülése jó volt számára, de a fiú beleegyezése a jövőben megkönnyítené a dolgát.

- Velem tartasz, kisember? - kérdezte Rojan, Tudta, hogy a nagyobb testével minden kíváncsi szem elől elrejthette, ami jó volt azért, mert így senki más nem láthatta, amint az embert elragadja a szenvedély. Átkozottul szép volt, egész egyszerűen.

A férfi megrándult és felkiáltott. Meleg folyadék fröccsent Rojan kezére, miközben azt a farka köré fonta. Rojan simogatta még párszor, majd elengedte a farkát, és kihúzta a fenekéből a másik ujját.

Az ember édes illata, a tűzviharnál is gyorsabban söpört végig rajta, mialatt a karjaiban tartotta. Nem mást, mint a párját.

Rojan halkan morgott, mivel a vágy, hogy magáévá tegye az embert, erősebb volt, mint az önuralma. Rojan megdöbbent. Azért érkezett az aukciós házba, hogy leszállítsa a rakományt. Fogalma sem volt arról, hogy éppen a párjára fog ezen a helyen lelni.

Egy kézzel megragadta párja világos, szőke haját, és hátrahúzta a fejét. Homályos, szürke szemek pillantottak fel rá. Rojan végighúzta ujját, annak elpirult arcán.

- Enyém!

Úgy tűnt, az ember összezavarodott. Homlokát ráncolta, ajkai vékony vonalba húzódtak. Úgy nézett ki, mintha mondani akarna valamit, de maga sem volt egészen biztos abban, hogy mit.

- Hozzám tartozol. Meg fogod tanulni, hogy engedelmeskedj nekem, minden kívánságomat teljesítsd. Az én örömömet fogod szolgálni, életed végéig. Megértetted?

Az ember erre elsápadt, és halkan morgott, de Rojan mégis meghallotta ezt a csendes szobában. Az ajka megrándult, ahogy igyekezett elfojtani a vigyorát. Szerette ezt az embert. Mindemellett még különösen jól is nézett ki, és Rojan gyanította, hogy ez az ember éppen eléggé ellenálló, hogy érdekes legyen az élet mellette.

Rojan nem tudott tovább várni, hogy ezt kiderítse.

:D