Queen of Cups
2. fejezet
A torony
Alex és Conor ismét közösen utaztak a kocsival másnap reggel a munkahelyre. Alex ült a volán mögött, Conor pedig kinyújtotta elgémberedett lábát, és egy fáradt sóhajjal hátradőlt. 6:30 volt, és nem aludtak el, csak hajnali kettő után, miközben ők már majdnem huszonnégy órája ébren voltak.A csuklóján levő, szürke, fém nyomkövetővel babrált útközben. - Rossz érzésem van az üggyel kapcsolatban. Amennyiben a gyújtogatás és a gyilkosság kapcsolódik egymáshoz, az hatalmas egybeesés lenne nagyon rövid idő alatt.
- Még mindig lehet véletlen.
- Nem valószínű, ugye?
- Nem - ismerte el Alex, kissé vonakodva. Nem zárhatjuk ki, ám én mégsem a pénzt, mint kapcsolatot hoznám összefüggésbe a két hellyel. - fésülte ki szőke haját az egyik kezével. - Van egy olyan érzésem, hogy ez az ügy túlhaladja majd a túlóra költségvetési keretet is.
- Ezek az esetek csak úgy tűnnek, hogy egymáshoz kapcsolódnak. Egyáltalán nem volt szabadidőnk már hónapok óta.
Alex elgondolkodva nézett rá:
- Igazán elhanyagollak, nem igaz? Sajnálom, én...
Conor Alex combjára tette a kezét:
- Nem. Én nem panaszkodom, de jó lenne pihenni pár napot.
Alex érezte Conor ujjait a combján, izmai azonnal megfeszültek.
- Ha nem veszed le rólam a kezed, annak a valószínűsége, hogy sikerüljön dolgozni összeomlás nélkül, nagyon kicsi lesz. Szóval, ha úgy gondolod, hogy itt az ideje egy kórházi látogatásnak...
Conor kuncogott, de eltávolította az útban levő kezét.
- Amikor ennek az esetnek vége, lemehetünk Cornwallba, egy időre. Már jóideje nem láttad a családodat. Alex tudta, hogy Rory és Maggie Penrissen nem a szó valódi értelmében számítottak családnak, ám mégis ők álltak legközelebb Conorhoz, és csak ők voltak neki.
- Az nagyszerű lenne. Fel fogom hívni őket, hogy tudjanak róla. Még ha nem lehet tudni, hogy ez pontosan mikor is fog bekövetkezni, Maggie kitakaríthatja a házat, kiszellőztetheti, hogy tiszta legyen, mire megérkezünk.
- Rákos szendvicsek, tengeri levegő, és te. A tökéletes kombináció. - Alex megnyalta ajkát a gondolatra.
- Jó tudni, hogy a rákos szendvicsek előrébb vannak a listán, nálam.
Alex szinte már majdnem szégyenkezve pillantott rá, de csak majdnem.
- Maggie rák szendvicsei fenségesek. Te nagyon közel jársz hozzájuk.
Conor felnevetett, annyira, hogy mellkasát majdnem félig megfojtotta a biztonsági öv. Alex fájdalmasan nézett:
- Te a tisztelet leghalványabb jelét is képtelen vagy kimutatni. Nyilvánvalóan itt nem neveltek beléd kellőképpen elegendő fegyelmet a korábbi életedben - ez olyan valami, amit még orvosolni kell.
A megérkezésük az állomásra minden további választól megmentette Conort. Jó érzés volt, hogy újra nevetett, és végre emlékezhetett arra is, hogy van élet a munkán kívül is. Néhány órával később, amikor már körülvette őt egy halom papírmunka, Alex erre a beszélgetésükre gondolt, rájött, hogy Conor sokkal fontosabb lett már számára, mint a kemény munka. Az előző napi interjú Toby Walsh-al mélyen megérintette. Nézni, ahogy a férfi arca beesett a rossz hírtől, a pusztítás nyomait, ahogy a válla begörnyedt, és a kivörösödött szemeit újra felidézni szörnyű volt. Akaratlanul is arra gondolt, ő hogyan érezné magát, ha valaha is elveszítené Conort. Fizikailag rosszul érezte magát, már csak a lehetőség felmerülésétől is. Kinyitotta az íróasztala fiókját, elővett egy kis, fekete bársonydobozt, amely a tolltartó tálca mellett fészkelt. Felnyitotta a fedelet, és megnézte a tartalmát: két, egymáshoz illő gyűrűt, platinából készültek és mind a kettő teljesen sima volt, és keskeny sávok voltak rajtuk. Mind a kettő belsejében bele volt gravírozva: "Amare aeternam" aminek a jelentése: "Örök szerelem". Visszatette őket a dobozba, amiben volt még a gyűrűkön kívül a gyűrűkhöz illő fémkarkötő, és az ahhoz tartozó kis kulcs, bonyolult zárszerkezettel. Ha bezárták a karkötőt, úgy tűnt, nincs is rajta kulcslyuk, és nagyon nehezen lehetett megtalálni azt. Alex számtalanszor észrevette, hogy Conor játszik a még mindig a csuklóján levő nyomkövetővel, és alig várta, hogy kicserélhesse azt egy valódi, működővel, ami állandó jelet ad. Talán, ha Cornwall-ben lesznek, megtalálja a tökéletes pillanatot arra, hogy feltegye a kérdést, amely már hónapok óta gyötörte. Alex nem sok mindentől félt eddigi életében, de Conor elutasító válasza szörnyű kilátásokkal kecsegtette. Csak össze kellett még szednie a bátorságát.
Megszólalt a telefon, és Alex egy rövid telefonbeszélgetést folytatott a csapattal.
- Én már elintéztem egy interjút Sam Teller ex-feleségével, úgyhogy Skóciába fogok repülni ma délután. Holnap érkezek vissza. Őrmester, te vagy a felelős mostantól.
Mindez generált egy csomó kötözködést, és Higgs fejét a kezébe fogta, majd nyögött egyet:
- Mit tettem, hogy ezt érdemlem, főnök? Mi lenne, ha én mennék Skóciába, te meg itt maradnál a játszótéren?
- Ha bármelyikük is rendetlenkedne, őrmester, megadom az engedélyt a megfelelő erő alkalmazására. - Elfordult, hogy távozzon. - Higgs egy pillantást vetett Conor szánalmas arcára, és a szemét forgatta.
- Menj, és búcsúzz el, te idióta.
Conor elindult kifelé, miután Alex megkapta a csapattól a szokásos ugratásokat. Elkapta őt a parkolóban.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el neked korábban, de meg kell erősítenem magam.
- Nem probléma, ne aggódj. Habár hiányozni fogsz.
Alex kétségbeesetten szerette volna megölelni, de az a tény, hogy a biztonsági kamera van a falon mögötte, kizárt minden szeretetnyilvánítást.
- Te is. Hívni foglak este. Haza kell mennem pár dologért, de visszahozom a kocsit, és taxival fogok kimenni a reptérre. A szálloda ismertetőjét a konyhában hagyom.
- Este Agnes kártyajósló barátnőjéhez fogok menni, de otthon leszek kilencre.
- Rendben. - Alex gondolta, hogy most nem ártana némi atyai jótanács, de visszafogta magát. Conor egy felnőtt ember, és képes volt gondoskodni magáról. Conor felemelte a szemöldökét erre a habozásra, és Alexben felébredt a túlzott védelmező - génje.
- Legyél óvatos ma este. Győződj meg róla, hogy senki sem tudja, hová mégy ma este.
Conor vigyorgott:
- Te most képes voltál leállítani magadat?
Alex a szemöldökét ráncolta:
- A múltban párszor már bajba kerültél akkor, amikor nem tiszteltél meg a bizalmaddal.
- Vigyázz magadra. Nem akarom, hogy néhány szakállas, skót kockás után szaladgálj.
- Sokat sztereotípizálsz? - A megránduló vonalak is csak kisimították Alex arcvonásait, miközben beszállt a kocsijába. Majd hozok neked egy nagy, szaftos marhahúst.
Conor felvette most a legjobb ártatlan kifejezését:
- Nagyon remélem, hogy ez egy metafóra.
Mielőtt Alex válaszolhatott volna, visszament a rendőrőrshöz, felkészítve magát, hogy szembenézzen a kollégái szelíd ugratásával. Az ő kapcsolata a főnökkel a szórakozás folyamatos forrása volt mindig.
Tudta, hogy nevetséges, de Conor úgy érezte az Alexre nehezedő nyomást, mint egy ajtót, ami közöttük állt. Nem mintha nem lett volna jó együtt tölteni a nap hátralevő perceit, a tény az, hogy egy-egy ehhez hasonló nehéz ügy éppen az ellenkezőjét okozta. Néha csak egyetlenegy napot tudtak együtt tölteni, egy ágyban. Conor elmosolyodott erre a gondolatra. Ez most más érzés volt - üresnek érezte magát, és egyáltalán nem gondolt arra, hogy el kellene mennie valahová addig, amíg Alex nem volt otthon.
Visszament az irodába, és Pete egy nagy halom e-mailt nyomott a kezébe. Mint a csapat legfiatalabb tagjaként, az egyik ilyen feladata az volt, hogy nyissa meg, rendezze ezt a szart, és ossza el a többieknek.
- A főnök úgy otthon hagyott téged, mint egy gyereket? Meglep, hogy te még nem lakatolta le a segged, vagy zárt be téged egy sötét cellába.
- Ezt épp te mondod, Pete, akinek a felesége legalább nyolcszor ellenőriz téged egy nap.
Ez sok felhorkanást, majd nevetést okozott a szobában és Pete szárazon elvigyorodott.
- Nagyon hiányzok neki, ami rendben van.
Conor átnézte az e-maileket az asztalán, hozott magának egy pohár kávét, és nekilátott a munkának. Ami a szokásos keveredése volt a jelentéseknek, a feljegyzéseknek, és a kéretlen leveleknek, eltekintve egy vékony, fehér borítéktól, amire DC. Trethuan szerepelt géppel nyomtatva, ami úgy nézett ki, mint amit régi írógéppel írtak. Kíváncsian elvágta a borítékot, és kihúzta, az olcsó, megvásárolt bérlapot. Egyetlen sor volt rá gépelve, a lap közepén:
A KIRÁLYNŐT KÖVETI A TORONY
Egy pillanatra Conor dermedten meredt a szavakra, miközben érzelmek hirtelen feltörtek benne, és az ereiben vadul kezdett áramlani a vér. Olyan hideg lett egyszeriben, mint a jég, és harcolnia kellett a hirtelen feléledő nyomasztó félelemmel, hogy egy másik pszichopata gyilkos pécézte ki magának.
- Conor? Mi a baj, fiam?
Higgs rekedtes hangja áthatolt Conor sötét gondolatain.
- Egy levél, őrmester. Valószínűleg egy hoax. - próbált Conor racionálisan gondolkodni.
Higgs egy másodperc alatt átszelte az egész szobát, és néztek át, le a levélre, Conor válla felett.
- Bassza meg. Valaki hozzon nekem egy bizonyítékok tárolására szolgáló tasakot.
Hamarosan az egész csapat Conor asztala köré gyűlt.
- Senki sem tudott ezekről a tarot-kártyákról rajtunk, a ME* ?-seken kívül és talán a kriminalisztikusokon kívül.
* sajnos a rövidítésekben nem vagyok jó, fogalmam sincs, melyik osztályt jelentheti a rendőrségen belül, a gyilkosságiakhoz kapcsolódva
- Egy másik kibaszott bolond.
- Ez azt jelenti, hogy ismét lesz egy másik, nem igaz?
A hozzászólások úgy köröztek Conor feje felett, mint a dühös darazsak. Összeszorította az öklét, de úgy, hogy a körmeit mélyen a tenyerébe vájta, így állítva meg a remegését.
- Pete. Forró, édes teát. Most.
Higgs észrevette, hogy az amúgy is csont-fehér Conor hirtelen halálsápadttá vált, és eltávolíttatta a többieket a közeléből. Lefényképezte a levelet a telefonjával, aztán visszacsúsztatta azt, és beletette a borítékot egy zacskóba, mielőtt elvitette volna Philnek- a kriminalisztikusokhoz.
- Ha szerencsénk van, a gyilkos egy idióta, és hagyott egy pár ujjlenyomatot. - azzal leült Conorral szemben, és előrukkolt azzal, amit a többiek eddig nem mertek kimondani:
- Szóval, miért pont te, Conor?
- Fogalmam sincs róla, őrmester. Még csak két napja dolgozok ezen az eseten, uram.
- Aki ezt a levelet küldte, tudja, hogy hol és mit dolgozol. Erről a főnöknek is tudnia kell.
- Nem! Úgy értem, igen, mondd el neki ezt az üzenetet, de azt ne mondd el neki, hogy nekem szól. Nem akarom, hogy törölje az útját, ez az interjú talán fontos lehet.
Higgs őrmester kételkedve nézett rá:
- Amikor ő meg fogja tudni holnap, mindkettőnket megöl, még azelőtt, hogy a pszichopata végezné be a munkáját.
- Talán. De tudod jól, hogy igazam van. Hadd nyomozzak az üzenet után, így talán egy kicsivel több információval szolgálhatunk neki.
Higgs vonakodva egyezett bele.
- Nem foglak irigyelni, ha rájön mindenre.
- Őrmester, te és én nagyon jól tudjuk, hogy Alex pontosan képben van mindennel. El tudod képzelni, hogy mit tenne, ha felmerülne annak a lehetősége, hogy félbeszakítson egy aktívan zajló vizsgálatot amiatt, hogy bébiszitterkednie kelljen a barátja mellett?
- Ez egyáltalán nem számít jó érvnek. Értékeld azt, hogy a múlt éjjel szabad estéd volt, Conor, mert a hátralevő életedben az asztal sarkaihoz leszel láncolva.
Conor megborzongott, és elővette a könyvet. Átlapozta a tarot-kártyákat, amíg meg nem találta azt, amit akart: egy torony állt egy szikla tetején, alatta viharos hullámok vetődtek rá. Egy hatalmas villám dördült az égből, és két alak esett le a mélybe. Nem úgy nézett ki, mintha a továbbiakban bármi jóra számíthatnának.
***
A detektív munka 95% dögunalom és 5 % izgalom. Conor pontosan tudta, hogy ő már jócskán túlteljesítette azt az 5% -ot a múltban, de az a 95% erre a hosszú, frusztráló nap végére alaposan megviselte az idegeit. Újra és újra megnézte a levélben foglaltak jelentését, Minden jel arra mutatott, hogy ez rossz hírt jelent, de addig amíg új valami nem történt, addig nem sokat segített a nyomozásban. Semmi eredménye nem volt a kriminalisztikusok -, és a csapat munkájának, akik az üzletek és a tarot-kártyákkal kapcsolatosan vizsgálódtak. Meg kellett tenni, de Conor arra számított, hogy mindenki figyelmét valami sokkal fontosabb dolog kötötte le legfőképp. Sajnos, ő nem tudta, hogy mi az a fontos dolog, ami még hátravolt.
Higgs már e-mailben elküldte a legújabb fejleményeket Alexnek, aki korábban már tisztázta, hogy minden este elvárja a beszámolót. Conor újra és újra elolvasta az információt, a függőleges torony - kártya jelentéséről, a sokadik alkalommal.
"A Mars, mint uralkodó bolygó, A Torony kártya a háborút szimbolizálja, a háború pedig nem más, mint egy felépített hazugság, amibe belecsap az igazság villáma. Ez a kártya mindarról szól, amit igaznak hiszünk, ám az valójában hamis. Ez a felismerés általában egy sokkal érkezik, így egy erőszakos képet mutat. Ez, egész egyszerűen az, amikor egy történet egy pillanatában, valahol, valaki kitalálja a sokkoló igazságot, egy olyat, ami roncsolja az eddigi felfogást, és ezáltal másban fognak később hinni.
Amikor fogadó megkapja a kártyát, akkor számíthat arra, hogy felrázzák, elvakítva a kinyilatkoztatástól. Néha egy nagyon fényes villanás, ami felfedi az igazságot, ami olyan jól elrejtve volt eddig. Olykor pedig egy földrengés, ami ledönti a hiedelmeket, amelyeket eddig olyan jól felépítettek. Ami azonban a legfontosabb, hogy emlékezzen arra a fájdalmas struktúra leszakadásra, lehetővé téve számára, hogy megtudja, mi a teljes igazság. Ami szilárdan fog állni, és nem hullik szét darabokra."
- Valaki szórakozik velünk. Bárki rátalálhat erre az információra. - rázta meg a fejét, majd ellazította a vállait. Túl sokáig görnyedt az íróasztala fölé. Lefirkantott még néhány sort Higgsnek, és elindult a találkozóra Agnes barátjával.
A keskeny úton, egy kis teraszos ház felé vette az irányt, amit könnyű volt megtalálni a sok, egymáshoz hasonlító ház között. Minden ház jól karbantartottnak nézett ki, gondosan gondozott kertekkel, szép virágokkal a házak előtt. A piros bejárati ajtó réz kopogtatója a használattól már kissé megkopott, de alig tett egy mozdulatot, már kinyílt az ajtó. Ruby Gates olyan kicsi volt, hogy Conornak a derekáig ért. Úgy érezte saját magát, mint egy óriás, ahogy a lány fölé tornyosult a küszöbön. Elővette az ajánló kártyát, de azt rögtön el is utasította:
- Agnes adott nekem egy nagyon jó személyleírást egy fiatalemberről, most hagyd abba ezt, és azonnal gyere be.
Éles, szürke szeme vidáman csillogott, miközben egy régimódi szalonba vezette, ami tele volt virágos díszekkel, és csillogó strasszokkal, amik nem feltétlen csak kicsik voltak.
Egy hatalmas csokoládétorta volt egy kis, oldalsó asztalon, mellette egy kecses teáskanna, és egy pár csésze és csészealj.
- Üljön le, nyomozó, közben készítek egy teát.
- Hívjon Conornak, Mrs. Gates.
- Csak akkor ha Rubynak hívsz.
A nő elsietett, és Conor közbe lecsusszant egy karosszékbe, amiben úgy érezte magát, mintha megölelnék. Hirtelen rájött, mennyire fáradt volt és éhes. A gyomra tiltakozásul felmorajlott, hogy már reggel óta egy falatot sem evett.
Ruby visszatért, és egy sonkás szendvicset nyomott a kezébe.
- Te jó ég, fiú, úgy nézel ki, mint aki már félig éhen halt. Egyél.
Conor kötelességtudóan kezdte rágcsálni a szendvicset. Volt egy olyan érzése, hogy ha nem teszi, akkor hamarosan megkapja a magáét. A sütemény finom volt, és miután megette a második szeletet is, Conor elismerően nyögött fel.
- Örökké hálás leszek ezért Ruby, köszönöm. - csodálatos volt.
- Ti, fiatal férfiak nem esztek rendesen. Agnes azt mondja, hogy ha ő nem segített volna, Alex éhen halna mostanra. Nos, mit szeretnél tudni a kártyákról? Nem hiszem, hogy azt szeretnéd, hogy jósoljak belőle, igaz?
Conor előredőlt a székén:
- Nem, én az a fajta ember vagyok, akit jobban érdekel az, hogy miért érkeznek ezek a kártyák. Milyen emberek tudnak kártyából jósolni, és hogyan szerzik meg őket? Mindent tudni szeretnék, bármi segíthet. Nem mondhatok sokat arról az esetről, amiben most nyomozok, és lehet, hogy ez a tarot-dolog csak egy zsákutca, azonban mindent meg kell vizsgálni.
- Érdekes. Nos, kezdjük ott, hogy sok sarlatán van a szakmában. Sosem kérek pénzt a jóslásért, mert maguk az emberek döntenek úgy, hogy adnak a jóslásért valamit cserébe. Ez egy jó kiegészítése a nyugdíjamnak, de én soha nem kérek. Én a kártyajóslást az anyámtól tanultam, ahogy az az ő anyjától, és így tovább, amennyire bárki képes visszaemlékezni a családban. Te most jó helyre jöttél. A valódi jósoknak általában generációkon át öröklődik ez a tevékenysége. Az én kártyacsomagomat a tizennyolcadik születésnapomon kaptam. Én nem teszek úgy, mintha valamiféle misztikus erő birtokában lennék, egyszerűen úgy értelmezem a kártyákat, ahogy azok jönnek. Biztos vagyok benne, hogy szkeptikus vagy, Conor, de az évek során túl sok jövendölést láttam beteljesülni, úgyhogy nem kételkedek benne. Természetesen az értelmezés a kulcs - biztos vagyok benne, hogy erről már olvastál a témában - minden kártyának több jelentése van.
A nő töltött magának egy második csésze teát.
- Természetesen vannak olyan emberek, akik egy csomó pénzt fizetnek az olvasásért - legfőképpen halandzsa módon, gondolom. Azok az emberek, akik hozzám jönnek betekintésért, választ keresve a problémáikra, egy csipetnyi segítségért, amire rá kell vezetni őket. Vannak minden korosztályból, az élet minden területéről - több a nő, mint a férfi.
Conor összehúzta az orrát, így akadályozva meg a készülő fejfájást.
- Mi van akkor, ha a kártyák önmagukban is különösen rosszindulatúak?
- Az egyedi kártyáknak számos más potenciális jelentésük lehet. Ez nem csak akkor nyilvánvaló, amikor más, egymás után következő kártyákkal vetik őket össze. Azt hihetnénk, hogy a Halál egy rossz kártya, de ez a befejezésről is szólhat, habár ebben az élet vége is benne lehet. Amire mindenki gondolna, azt el kell felejteni, mivel a Halál kártya nem kizárólagosan egy ember életének végét jelentheti. A Halál jelentheti a semmi "végét" is: egy korszak -, egy út -, egy étteremnek egy rosszul sikerült hetének végét. Bármelyik és mindegyik, rengeteg jelentése lehet egy ilyen kártyának, sokféleképpen lehet értelmezni a Halál kártyát. Tehát ostobaság félni például, ha van egy nagybeteg rokonod, aki a kártya szerint hamarosan meg fog halni.
Conor csendben ült egy pillanatra. Egyre inkább meg volt győződve arról, hogy a kártya volt a legjobb nyom, egy kis nyom, a legrosszabb esetben pedig tudatos figyelemelterelés.
- Hát, Ruby, elég időt szántam erre. Köszönöm a segítséget. - Felállt, hogy távozzon.
- Egy pillanat. Kényeztessen egy idős hölgyet.
Ruby kikészített egy tarot paklit, és átadta neki a kártyákat.
- Keverje meg, és válassza szét őket.
Conor mosolyogva engedelmeskedett.
- Nem szeretném tudni, Ruby.
- Ok, édesem. Sok szerencsét a nyomozásban. Gyere vissza bármikor.
Amint a bejárati ajtó becsukódott mögötte, a lapokat rögtön letette az asztalra, és felfordította őket.
- Te jó ég! - nézett Ruby az ajtó felé. - Mindenféle probléma meg fog találni a jövőben, kedvesem.
***
Sötétség ereszkedett le, és jött létre egybefüggően, mire Conor visszaért a kocsijához. Elővigyázatosan körülnézett az utcán, és habár semmi gyanúsat nem vett észre, érzékei felborzolódtak bizonytalansággal. A hazáig való vezetés eseménytelen volt, annak ellenére, hogy még este is volt olyan forgalom, hogy lehetetlen lett volna megmondani, ha követi valaki. Ez egészen addig nem tűnt fel, amíg le nem fordult egy kisebb, és szűkebb útra, ami Alex házához vezetett. Ahogy vezetett a háztömbök között, észrevette a mögötte haladó fényeket, de ezek hamarosan el is tűntek. Vagy alaptalan volt a gyanúja, vagy akárki is volt a nyomában, óvatos volt. (?) A ház sötétségbe borult, és Conor a kulcsát a zárba csúsztatta a biztonsági világítás fényében, ami a kertben felvillant. Megfordult, félig arra számítva, hogy megtámadják, aztán felnevetett a saját paranoiáján, mivel a szomszéd fekete macskája meredt rá, majd bebújt egy bokor alá.
Az ajtó még mindig zárva volt mögötte, majd ellenőrizte az összes ablakot és a hátsó ajtót, hátha valamelyiket megpróbálták piszkálni. Egyáltalán nem volt semmilyen, bajra utaló jel, ezért megnyugodott jobban. A ház olyan üresnek tűnt Alex nélkül, és úgy csinált mindent ezek után, mintha ő tette volna. Forró csokoládét készített, meggyújtotta a tüzet a kandallóban ezen a hideg estén, és várta, hogy Alex hívja őt telefonon. Amikor a telefon csörögni kezdett, szinte sokkolva ébredt tudatára, a szundikálásból. Az óra szerint este 10 óránál járt az idő, de a szemei még olyan állapotban voltak, mintha napokon át nyitva lettek volna.
- Helló? - a hangja egy kicsit "részeg" volt.
. Valakinek szükségletei vannak kora este.
- Alex! Milyen Skóciában?
- Te nem vagy itt, mit gondolsz?
Conor elmosolyodott:
- Egyedül, ha úgy érzed magad, ahogy én. Hiányzol.
Ezek után még beszélgettek egy kicsit az ügyről. Conor gondosan ügyelt arra, nehogy megemlítse a gyanúját, hogy követik, vagy megemlítse a névtelen levelet, amit kapott. Ezekkel lehet várni addig, amíg Alex otthon nem lesz.
- Elég legyen a munkáról való beszélgetésből. Alex hangja egy kicsit durvábbá vált, és a szék nyikorgása is hallatszott a háttérből.
- Vidd a telefont az emeletre, és tedd kihangosítóra.
- Miért?
- Ne vitatkozz velem, Conor. Tedd, amit mondtam.
Conor érezte, hogy a farka megrándul, és kezdett megkeményedni Alex hangszínére. Felmászott a lépcsőkön, és letette a telefont a hálószobaszekrényre.
- Oké, itt vagyok. Mi folyik itt?
- Ne kérdezz semmit, csak arra koncentrálj, hogy engedelmeskedj nekem. Vedd le a ruháidat. Lassan. Írd le nekem, mit csinálsz.
Conor habozott, ám Alex éles hangja vágta ketté, a kialakult csendet.
- Csináld!
Miközben Conor levetkőzött, és közben tétova hangon írta le, mit csinál épp, azon tűnődve, hogy Alex vajon hogyan képes ennyire irányítani őt, pusztán csak a hangjával. Ő csak örömet akart okozni neki. Az igazság szerint, olyan mélyen volt erre szüksége, mintha ez is a lénye egy része lett volna. Nem állt ellen, a hirtelen elöntő érzéseknek, habár egy kicsit idegesítette az, hogy meg akar felelni Alexnek. Egy csipetnyi ellenállásnak azért kellett tükröződnie a hangjában, mialatt beszámolt arról, hogy súrlódott a szövet a combjának, miközben a nadrágja a szőnyegre hullott.
- Több tiszteletet. - csattant fel Alex. - És ne forgasd azokat a gyönyörű, kék szemeidet.
Conor úgy elpirult, mint egy csintalan iskolás.
- A pokolba, Alex, van egy rejtett kamerád a szobában?
Egy felhorkanás hallatszott a telefonból:
- Én csak túl jól ismerlek, kölyök. Tedd széjjelebb a lábaidat egymástól, kezeidet kulcsold össze a hátad mögött. Most áruld el nekem, milyen fehérnemű van rajtad? Mennyire kemény vagy most?
Conor már válaszolt is, mielőtt még az elméje felfogta volna igazán a dolgot.
- Tudod, hogy mi van rajtam, Alex, figyeltél engem reggel, amikor felöltöztem.
- Úgy tűnik, van egy kis probléma azzal, hogy azt tedd, amire kértelek ma este, kérdés nélkül. Mutass némi tiszteletet, vagy a büntetés garantált lesz.
Conor nyelt egyet, és egy kicsit kiegyenesedett.
- Éjfélkék selyem, Uram, könnyűnek és lágynak érzem azt a bőrömön. Az "Uram" csak kicsúszott a száján, akaratától függetlenül, és Conor szinte maga előtt látta Alex önelégült vigyorát, ami kiült erre a szóra a képére.
- Fájdalmasan kemény vagyok, forrón égek, és már szivárog az előnedvem. Meg akarom érinteni magam... a golyóim fájnak... - adott ki egy rövid, felületes légzést. A gyomrában repülőgépek repkedtek, és remegett az erőfeszítéstől, hogy a testét ellenőrzése alatt tartsa.
- Én az ágyamon fekszem, meztelenül. Lassan kényeztetem magam, és simogatom a tested, az elmémben. Bárcsak itt lennének a kezeid, és az ajkad a faszomra feszülne. A bőröm meleg és bársonyos... - mormolta Alex a szavakat, és adott egy gonosz kuncogást, mert hallotta, hogy Conor felnyögött a frusztrációtól.
- Vedd le a fehérneműt, és folytasd a korábbi pozícióban.
A leeső selyem hangja nem hallatszott a telefonban, ahogy a padlóra esett.
- Látom a farkadat... - fehér és sima, és rángatózik az izgalomtól. Szeretnéd megérinteni, fiú?
- Igen, kérlek....
- Nem! Még nem. - a parancs éles volt. - Menj a fiókhoz, és nyisd ki a felső szekrényt. Otthagytam valamit a számodra.
Conor átpásztázott a szobán, és kinyitotta a fiókot. Fény csillant meg a szeme előtt, ám egy pillanatig nem tudatosult benne, mire is bámul.
- Vedd el, és menj az ágyhoz, majd állj mellé. Ne felejtsd el a síkosítót sem.
Alex hangja visszarángatta Conort a valóságba. A vibrátor kövér volt, és hosszú, kellő vastagságú, és egy tökéletes darab, tömör üveg. Hűvös volt, de finoman melegedett az ujjainak érintésére.
- Tegyük fel, hogy akármilyen pozícióban van, az most éppen kényelmes, és magadba csúsztatod azt. Mondd el, milyen érzés. - Alex hangja hirtelen elszakadt, mintha nehezére esett volna összpontosítania a szavaira.
- Ez olyan nagy, és nehéz. Csillog a fényben, és már be van vonva kenőanyaggal.
- Szánjon rá időt, pihenj, és hagyd, hogy a tested elfogadja.
Conor nem tudott segíteni, de kiszaladt a száján egy nyöszörgés, amint a vibrátor hegyét a csatornájába tolta.
- Krisztus, ez hatalmas. - Nem bírt tovább beszélni, mialatt a sima üveg könnyebben csúszott belé, a vártnál. Halkan lihegett, amint a csatornája alkalmazkodott a rugalmatlan betolakodóhoz. Megborzongott, mire a lapos kör az üveg vége a húsa ellen csiszolódott. Nem volt esélye arra, hogy ez a dolog kicsússzon belőle, és ezt biztosan tudta.
- Ülj az ágy sarkára, fogd át a kezeidet a hátad mögött, és told magad előre - hátra. - Alex hangja feszült volt, mintha minden erejét arra használta volna, hogy visszatartsa magát.
Conor káromkodott egyet, mivel a finom mozgás a benne levő üveget a belső rügye ellen nyomta. Ez nem ugyanaz volt, mint amikor Alex farka mozgott benne, ez most egy kitartó nyomást nyújtott, ami elkerülhetetlen volt.
- Baszd meg! - még szélesebbre tárta a lábait, és felnyögött. - Kérlek, Alex, meg kell érintsem magam. Ez kínzás. - Ő egy kicsit keményebben harapott az ajkába, remélve, hogy a fájdalom eltereli a figyelmét a testében levő belső tűztől.
- Bárcsak láthatnálak most, amint ideges, kétségbeesett, és könyörgő. Annyira kibaszottul kemény vagyok, hogy csak arra tudok gondolni, hogy az a dolog most benned van. Szeretnélek a számba venni, szopni nagyon, nagyon lassan, amíg úgy érzed, nem bírod tovább.
- Alex, kérlek!
Conor közel állt a síráshoz, az izmai remegtek.
- Jól van szerelmem, csináld.
Két éles lökés mindent vitt. Conor felsikoltott, amint elélvezett, miközben a folyékony meleg lé ráfröccsent a combjára és a gyomrára. Ernyedten esett össze rá, az ágyra, dobogó szívvel.
Több száz mérfölddel arrébb, Alex átengedte magát ugyanannak a megkönnyebbülésnek.
- Hála Istennek! Nem bírtam már volna sokáig.
- Te! A véres pokolba, Alex, te nem ülsz egy kibaszott pohár tetején!
- Ez úgy hangzott, mintha gyönyörű kín lenne, és alig várom, hogy te még egyszer átéld ezt, akkor, amikor én is ott vagyok a szobában.
- Szerencsés leszel! Conor megnyugodott, és lassan eltávolította a játékot, megdöbbenve azon, hogy az milyen nagy volt valójában. Érezte, hogy fáj - a jó értelemben - mintha valójában is meg lett volna dugva.
- Majd beszélünk még holnap. Aludj jól, szerelmem. Biztos vagyok benne, hogy a ma esti álmod különleges lesz.
- Szeretlek. Viszlát holnap.
***
Alex másnap reggelre repült vissza Skóciából, és 10:30 -ra már a munkahelyen dolgozott. Járt az irodájában, olvasta az esetről készült jelentést, és kevesebb, mint 10 perc múlva, Conor telefonja felzúgott.
- Told fel a segged ide. Most.
Conor összerezzent, amint a hívás hirtelen megszakadt. Készített egy nagy bögre, erős kávét, egyfajta békepipaként használva azt, és elindult vele a lépcsőn.
Alex ajtaja nyitva volt, és egy táska hevert az ajtó mellett, a sarokban. Grafitszürke nadrágot viselt, hozzá világoskék inget, és konzervatív sötét nyakkendőt. A szőke haja vonzóan kócos volt, és Conor érezte, hogy a farka megrándult, amint meglátta őt. A kávét óvatosan az asztal sarkára tette, majd Conor a szoba egyik sarkába húzta meg magát, miközben érezte, ahogy azok a jeges, kék szemek égetik.
- Komolyan gondolod, hogy ez segíteni fog?
- Megért egy próbát. Conor egyenesen állt, kezét összekulcsolta a háta mögött, mialatt Alex becsukta az ajtót. A zár halk kattanása valahogy zavaró volt.
A férfi az íróasztal szélére ült, és dühösen bámult rá.
- Abszolút le lennék nyűgözve, ha elárulnád, milyen lehetséges indokod volt arra, hogy ne mondd el nekem, hogy a barátom egy szadista új legjobb barátja lett, egy gyilkos mocsoknak.
A férfi hangja lágy volt. Túl lágy.
Conor nyelt egyet.
- Ezt miért, uram. Mert én vagyok a barátod.
- Világosíts fel engem.
- Ez csak egy levél, Alex, sajnálom, uram. Bárki lehetett, akár közölünk is. Csak egy újabb puzzle-darab.
Alex morgott egyet mélyen.
- Aki nem egy senki, hanem te voltál.
- Nem lenne szabad különbséget tennie. Hogy nézne az ki, ha hazafutottál volna Skóciából?
- Ki mondta, hogy ezt tettem volna?
Conornak sikerült egy kis mosolyt kipréselnie.
- Nem tetted volna meg?
- Bassza meg. Persze, hogy megtettem volna. - Alex járkálni kezdett előre-hátra az egész irodában. Ez egy kis szoba volt, és nem kellett neki több, mint 4 lépés, hogy mindkét irányt megtegye. - Nem akartam volna, hogy ezt megtudják az emberek.
- Hát igen. Most a te karrieredről beszélünk.
Hirtelen Conor a falnak csapódott, és Alex összezúzta az ajkait egy csókkal, ami minden erőfeszítést az ellenőrzésre, nélkülözött. Conor nem harcolt vele. Nem foglalkozott azzal, hogy a borostája kaparja az arcát, és a fogai által okozott éles fájdalommal, az alsó ajkán, minden erejét arra összpontosította, hogy ne élvezzen el azonnal ott, és akkor.
Alex zihálva húzódott el.
- Te csak az irodában dolgozhatsz, amíg mást nem mondok. Most menjen vissza dolgozni, még mielőtt megkapná alaposan a verést, amit megérdemelne.
Conor bólintott. Alex még soha nem érintette meg őt, a munkahelyen ezelőtt, és nem kétséges, hogy a fenyegetést valóra váltaná, ha nem tette volna azt, amit parancsolt neki.
Alex leült az íróasztala mögé, és igyekezett megnyugodni. Felvette a bögre kávét, amit Conor otthagyott, és adott magának egy mentális pofont. Tudta, hogy nem viselkedik racionálisan, és hogy Conornak teljesen igaza volt, de az ő védelmezését nem tudta csak úgy egyszerűen kikapcsolni. Mégha Conor biztonsága, és fenyegetettsége száz százalékban domináns, alfa hímmé tette volna őt. A legtöbb napon tudta ezt egy bizonyos szintig kezelni, legalábbis eddig azt remélte.
Rátette az aktákat az asztalára, és kihúzta az áldozat boncolási jegyzőkönyvét. A halál oka egy szúrt seb volt a szívbe, amíg egy másik áldozatnak több seb okozta a halálát. Nem volt jele a harcnak, mindössze néhány zúzódás volt az áldozat szája körül. Kémiai bizonyítékként a kloroform volt jelen, amit arra használtak, hogy teljesen kiüssék vele Rob Tellert, még a gyilkosság előtt.
- Akkor ez előre megfontolt. Indult nyugodtan, majd elvesztette a kontrolt. - motyogta Alex a szavakat, majd tovább olvasott, és közben az agyán átfuttatta a lehetséges forgatókönyveket. Hirtelen eltolta a széket, és elindult lefelé.
Kihúzta Higgset és Conort az irodából, elkerülve a világos, zöld tekintetet, amely azzal fenyegetett, hogy egy csacsogó idiótává vált volna.
- Azt akarom, hogy vessetek még egy pillantást a Bőr és Csipke vendéglistájára. Mindent tudni akarok, minden emberről, aki a listán szerepel. Mindenkinek tudni akarom az alibijét, a tűz estéjéről, amikor a gyilkosság történt. Az egyetlen ok, amire gondolni tudok, az Conor neve, mivel ő is jelen volt a tűzvizsgálatnál.
- Ő nem vett részt az interjúk nagy részében. - tette hozzá Higgs elgondolkodva. - Mi jár a fejedben, Főnök?
- Úgy érted, eltekintve attól, hogy ti ketten összeesküvést szőttetek ellenem, a hátam mögött?
Conor az ajkába harapott, hogy ne nevesse el magát, ám Alex pillantása is elég volt ahhoz, hogy a bátor és magas Higgs is megalázkodjon.
- Feladom. Skócia érdekes volt. Amanda Taller nem nagyon volt ideges, a férje halála miatt. Ő már eltakarította őt az útból, a válóper során, és már nem akarta, hogy legyen hozzá bármi köze is. Ez nyilvánvalóan egy elkeseredett szünet volt, de úgy tűnt, leginkább amiatt dühös, hogy elhagyták őt egy másik férfiért. Mert, ha egy másik nő miatt dobták volna, az nem lett volna probléma. Még hozzátett a közlendőjéhez pár nagyon vitrolos megjegyzést a homoszexuális férfiakról, ami viszont szerintem mélyebben gyökerezett, mint a személyes tapasztalata. Valószínűleg az út, amin átment, a család és a barátok hatása volt. Sziklaszilárd alibije volt a tűz estéjére, és a gyilkosság idejére. Több tanú is volt ott, ahol ő tartózkodott ezekben az időkben - talán egy kicsit túl sokan is. Az, hogy mindkét alkalommal két nagy társaság körében tartózkodott, túl kényelmes nekem. Nem ismerte el magát a bűncselekményt, de van egy sanszos gyanúm, hogy tud valamit.
- Le tudjuk ellenőrizni a nő hátterét, és a kapcsolatait is. Hátha van valami összefüggés.
- Rendben, foglalkozz ezzel. Conor nem mehet ki, csak akkor, ha van vele valaki.
Egy pillanatig úgy tűnt, mintha Conor tiltakozni próbálna, de a kissé szétnyíló ajka elhalt amint tekintete találkozott Alex kihívást jelentő szemeivel, és a férfi arckifejezésével. Már így is épp elég nagy bajban volt, hogy ne érje meg, a saját helyzetét súlyosbítani. Egy mindenttudó mosoly suhant át Alex arcán, olyan gyorsan, hogy ezt alig lehetett észrevenni. Conor azonban látta, és azt gyanította, hogy egy rendkívül érdekes estének nézett elébe. Farka már félig kemény volt, megrándult a várakozástól, és visszaszökött az asztalához, hogy elrejtse a növekvő dudort a nadrágján.
***
Conornak ez egy nagyon hosszú nap volt, ami alatt megpróbálta ellenőrizni a listán levő 50 ember közti kapcsolatokat, akinek többsége rendkívül megfoghatatlan volt. Egymás után hagyott üzeneteket, és aztán lerendezett pár kimenő hívást, és a telefonja is folyamatosan csörgött. Mindez rendkívül frusztráló volt, hogy Alex folyton zavarta, de Conor teljes nyugalommal kezelte a helyzetet, és az is nyilvánvaló volt, hogy egy szent türelme lakozik benne. Hat óránál 20 tanúval végzett, és a lemaradt tanúk ellenőrzése a következő napra maradt - mindannyiuknak be kellett jönni a rendőrőrsre. Két nappal azután, hogy ő kiment azért, hogy felkutassa ezeket az embereket, és az állomásra vigye azokat, akiknek a munka és a családi kötelezettségeik nagyon megnehezítették azt, hogy befáradjanak az interjúkra. Eric és Pete felajánlotta, hogy egy ideig segítenek ők is csekkolni az alibit, és aztán feldolgozni az újakat, a gyilkosság idejéről is. Conor nagyon hálás volt a segítségükért, de tudta, hogy mindketten maguk is elfoglaltak voltak a saját tennivalójukkal, de Alex mindig túl sok teendőt adott neki, mivel ez az intézkedése is büntetés volt.
Úgy érezte magát, mintha új irányt vett volna a kapcsolata a csapattal, és az esti felmosás után is optimista volt. Senki sem akart elmenni, de Alex elküldte őket egyébként. Tudta, hogy a pihenés is fontos volt, és hogy a termelékenységük fokozatosan csökkent, mivel már több, mint 12 órája dolgoztak. Nem akarta, hogy a fáradtságból fakadó hibák okot adjanak az elégedetlenkedésre.
Alex és Conor végig csendben maradt a hazaút alatt, miközben igyekezett megtisztítani elméjét a az információk végtelen patakjától. Nem volt túl könnyű hátrahagyni a munkát, és félretenni azt az otthoni élet miatt, különösen azért, mert mindketten ugyanazt a munkát végezték.
A ház hideg volt és nyugodt. Alex próbált magában relaxálni, fizikailag és szellemileg is, miközben az ajtó becsukódott. Megfordult, csapdába ejtette Conort, maga ellen, félretolt egy kósza hajtincset Conor szeméből, és arcának minden egyes négyzetcentiméterét alaposan szemügyre vette. Smaragdzöld szemek csillogtak, a vastag, sűrű szempillák alatt, miközben Conor Alexnek préselte magát, összeolvasztva a testüket.
- Megbocsájtottál már?
A halkan kimondott szavakat ajkának meleg égetése kísérte Alex nyakán. Alex teste lelkesen válaszolt, és felnyögött, mivel Conor megkóstolta a fülcimpáját, majd megnyalta.
- Semmit sem kell megbocsátanom. Igazad volt.
Conor teste hirtelen megmerevedett.
- Bassza meg, Alex, most hirtelen elismerted, hogy rosszul csináltál valamit?
Alex erre egy olyan csókkal válaszolt, ami miatt Conor nem kapott levegőt.
- Le kellett tesztelni a hallásodat. Azt mondtam, hogy igazad volt. Én nem mondtam olyat, hogy valami rosszat csináltam volna.
Kezeit kezdte végigfuttatni Conor egész testén.
- Nem akarom, hogy félreértsd, és azt gondold, hogy nyuszi lettem.
Alex megcsípte Conor mellbimbóját, és még keményebben nyomta magát Conorhoz.
- És, hogy megbizonyosodj erről, azt akarom, hogy felmenj az emeletre, és készítsd elő magad számomra. Viselj valami olyat, amit szeretni fogok.
Conor szégyenlős mosolya szinte majdnem arra sarkallta Alexet, hogy ott és akkor a magáévá tegye, fel, az ajtónak szorítva. A fejében Conort átfordította, letépte a nadrágját, és belécsapódott. Szinte hallani vélte az édes nyöszörgéseket, a bőre finom nyomását, miközben Conor visszaszúrt ellene. A férfi felnyögött.
- El kell menned. Most.
Conor lebukott a hóna alatt egy nevetéssel, és felfutott a lépcsőn. Alex hallotta, ahogy zuhanyozik. A homlokát az hűvös ajtóüvegnek nyomta, és vett egy pár lélegzetet, megnyugvásként. Farka kőkemény volt, és fájdalmasan feszült. Kényszerítette magát, hogy gondolatait elterelje a zuhany alatt levő Conorról. Besántikált a konyhába, és elfoglalta magát a házimunkával, egészen addig, amíg meg nem hallotta a fürdőszoba kattanását. Nem akarta látni Conort addig, amíg ő is le nem zuhanyozott, mivel a lázadó farkát ellenőrzése alatt kellett tartani.
Amint biztonságosan le tudott zuhanyozni, a tartalék - hálószobába ment, hogy felöltözzön. Néhány ruháját ott tartotta - olyan dolgokat, amiket ritkán viselt. Úgy érezte magát, mintha ez egy különleges este lenne, és elmosolyodott a gondolatra, ahogy elképzelte Conor arckifejezését, amikor meglátja őt. Felhúzta magára a sötét, bőr nadrágot, ami tökéletesen illeszkedett testének minden egyes vonalára, és megjelenítette a gerincén, az ő félig kemény faszát tökéletesen. A vastag talpú csizmák, amiket felcsatolt a következő lépésként, félelmetesnek néztek ki. Kiválasztott egy csokoládébarna színű selyempólót, de kigombolva hagyta, és szabadon lógva. Ez a szín tökéletesen illett az aranyszínű, szőke hajához. Azon tűnődött közben, hogy vajon Conor mit választ, mit fog felvenni, és várakozásképp megnyalta az ajkát. Conor pontosan tudta, hogy mit szeret, és csak az volt a kérdés, hogy van-e elég bátor hozzá.
Alex átsétált a másik szobához, kinyitotta az ajtót, ami a fő hálószobához vezetett. Szeme igyekezett igazodni a félhomályhoz, amit néhány pislákoló gyertya tört meg, és meg kellett állítania magát, ahogy tekintete a szőnyegre tévedt. Conor letérdelt előtte, lehajtott fejjel, haja a szemébe lógott. Félmeztelen volt, és csak egy fényes, fekete PVC - nadrágot viselt, amely a combjaira feszült. A térdeit szélesre tárta, csupasz lábait keresztezte a boka mögött. Ez a póz az abszolút alázat pozíciója volt, ami Alex faszának azonnali fájását okozta. Conor keze könnyedén pihent a combján, a vastag, fekete bőr mandzsettát szorosan felcsatolta a karcsú csuklóján. Úgy helyezkedett el a szőnyegen, mint egy áldozat, egy sor ördögi bilincsekkel, amelyek csatlakoztak egy erős lánchoz, és egy vastag, bőr nyakörvhöz.
Alexnek kellett néznie még egy darabig annak érdekében, hogy testét saját ellenőrzése alatt tartsa. Nem akarta, hogy elélvezzen addig, amíg el nem temette magát Conor gyönyörű seggében, lehetőleg akkor, amikor az le volt kötve, és magatehetetlen állapotban. Csendben átkozta saját gondolatait, amik egyáltalán nem segítettek saját önkontrolljának ellenőrzésében. Egyre csak bámult Conor lehajtott fejére, és megengedte magának, hogy lehajtsa a kezét, és elhúzza a fiú haját az arca elől.
- Az, hogy ennyire bízol bennem, nagyon sokat jelent nekem, szerelmem.
Ezután Conor kezei szabaddá váltak. A csöpögő faszát nedves meleg vette körül, és gyengéd szívást alkalmaztak rá. Alex minden izma megfeszült, belemarkolt Conor hajába, mielőtt annak szájába szúrta volna magát. Ez már túl sok volt, túl hamar, de képtelen volt megállítani, és alig telt el pár másodperc, mielőtt saját melege fröccsent volna bele Conor hívogató torkába.
Alex belenézett azokba a bajkeverő, zöld szemekbe, és összevonta a szemöldökét.
- Azt hiszem, nem engedtem meg, hogy ezt tegyed.
Conor megpróbált ártatlanul nézni, és majdnem a padlót súrolta, úgy lehajolt.
- Sajnálom, uram. Nem bírtam tovább várni... És nem hinném, hogy tudtam volna.
Alex finoman bilincsben tartotta őt.
- Ahogy te sem, fiú. Még nem végeztem veled.
Conor lehajtotta a fejét újra, és csak egy halvány mosoly látszódott a szája sarkában. Alex felvette a bőr nyakörvet. Megkerülte a szeretőjét, gyengéden simogatta a nyakát, mielőtt csúsztatta volna a súlyos, bőrt köré, és rákapcsolta volna azt.
- Bassza meg, lenyűgözően nézel ki. - már érezte, ahogy a meleg átjárja a farkát. - Állj fel. Kezeket a hátad mögött.
Kecsesen, még mindig lehajtott fejjel, Conor feltápászkodott. Alex puha csókokkal hintett a vállára, és gyengéden simogatta a hátát. Alex nyelvével finoman ingerelte a mellbimbókat, mire Conor elrántotta magát egy zihálással.
- Tartsd magad kibaszottul nyugodtan. Nem mondtam azt, hogy megmozdulhatsz.
Ajkak és fogak alkalmaztak nyomást először az egyik édes, rózsaszín rügyre, majd a másikra, ingerelve őket kemény csúcsokká. Megragadta a láncot, azzal a földre nyomta, és egyik kezével megszorította az egyik kapcsot. A másik keze megtalálta Conor ágyékánál levő dudorát, majd ügyesen kezdte masszírozni azt.
- Nézz rám.
Conor felkapta a szemeit, hogy engedelmeskedjen és találkozzon azzal a jeges, kék szempárral, amíg az egyik mellbimbóbilincset rázárta a férfi a mellbimbójára. Conor felnyögött, hangja egy csábító keveréke volt az örömnek és a fájdalomnak.
- Gyere, még mielőtt azt mondanám, hogy növénnyel fogom elverni a seggedet.
Conor szemei elkerekedtek, de nem tiltakozott. A második bilincs is rázárult, megcsípve őt, és a borzongás egyenesen a gerincébe vándorolt. Alex továbbra is masszírozta őt egyik kezével, mialatt a másikkal megragadta a láncot, és azt húzta.
- Alex, kérlek...
A kínzás folytatódott, de Alex tudta, hogy Conor mindössze néhány másodpercre volt attól, hogy elélvezzen, de volt valami, ami nem tette lehetővé, hogy megtörténjen. Ő elhúzódott, és magára koncentrált, ahelyett, hogy a cipzárját kinyissa. Conor tekintete követte minden mozdulatát. Az arca kipirult, légzése gyors és sekély volt.
- Kérlek, nekem kell...
- Nem.
Alex tovább simogatta magát, mialatt Conor végig bámulta. Ismét teljesen merev volt, fasza büszkén állt előre.
- Vetkőzz.
Conor csak nadrágot húzott, semmi mást, ezért követte Alex parancsát, de nem tartott sokáig, amíg levetkőzött. Egyenesen állt, csak egy fekete, bőr övvel, és egy pár mandzsettával, és Conor érezte, hogy ég az arca. Alex még mindig fel volt öltözve, még akkor is, ha közvetített egyfajta erkölcstelen képet a bőr nadrágból kiálló, kőkemény faszával. Bassza meg, olyan jól néz ki, ebben a szűk nadrágban. Conor elfojtott egy mosolyt, és arra koncentrált, hogy Alex egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ő, aki olyan sebezhető állapotban volt most. A koncentráció kihívás volt, miközben Alex felemelte Conor farkát, és gyorsan egy bőr gyűrűt font köré.
- Feküdj le. Tárd szét magad nekem.
Nagyon kemény volt úgy lefeküdni, és úgy széttárni a lábait, mint egy kurva, hiába tette ezt Alexnek, ennek ellenére mégis engedelmeskedett. Az ágy két sarkára helyezte a karjait, széttárva, majd a lábát is kezdte hasonló pozícióba helyezni.
- Szélesebbre.
Az arca folyamatosan égett, miközben Alex parancsolt. A vas farka lengett, és úgy érezte, hogy a hideg levegő simogatja a feltárt, kitett lyukát. A bőr rászorult a nyakára, és a mellbimbók lüktettek, amint a szoros mellbimbóbilincsek préselték azt. Érezte, ahogy Alex ráteszi a kezét, bilincsekkel az ágyhoz szegezi őt, majd egy hosszú kötéllel megköti a bokáit az ágy sarkaihoz.
- Alex, kérlek...
- Hallgass, szerelmem. Bízz bennem.
Conor lenyugodott kissé. Alex soha nem okozna fájdalmat neki, és amikor félretette a megaláztatást, a helyzetet rendkívül erotikusnak érezte.
Alex szemügyre vette a képet, amit létrehozott, majd felsóhajtott. Conor - meztelenül, csodálatosan - a hátán volt, kezei, karjai széttárva, és kötelekkel volt biztosítva az ágy sarkaihoz. Szemei tágra nyíltak, hívogatóan, még akkor is, ha a teste remegett. Alex kinyújtotta a kezét, és végigcsúsztatta azt az egyik kikötött bokáján, és ez az egy enyhe érintés is elég volt ahhoz, hogy kiváltsa vele a fiú nyöszörgését.
Felmászot
