Tűz és Jég

4. fejezet

Másnap reggel, miközben Alex és Conor a munkába igyekezett, feszült hangulat uralkodott az autóban. A rádi is idegesítően vidám popzenét játszott, direkt, mintha egyenesen Conor megtépázott érzelmeit ütögette volna meg még jobban egy kalapáccsal. A szeme sarkából ráadásul Alex önelégült mosolyát is láthatta. A szörnyeteg elégedetten fütyörészte halkan a jelenleg játszott zene dallamát, ezzel egyidőben, a kormánykeréken is a dal ritmusát dobolta ujjaival. Frissnek és kipihentnek látszott, egy olyan férfinak, aki minden szükséges kényelmet megkapott a kiadós alváshoz. Ezzel szemben, amikor Conor szemügyre vette magát a tükörben reggel, igencsak összerezzent attól, amit látott. Sötét karikák árnyékolták a szemét, és még sápadtabban nézett ki a szokásosnál. A főnökkel ellentétben ő viszont cseppet sem aludt jól.

Conor hagyta, hogy teste átadja magát a járó motor andalító zúgásának, lehunyta a szemeit, és felidézte az előző estét. Nagyon rosszul kezelte az egészet. Amikor a "lefekvés" szó elhangzott Alex szájából, testének minden apró szőre az égnek állt. Szinte menekült a vendégszobába, feneke forró volt, Alex ördögi nevetése végigkísérte, egészen a lépcsőig. Nem volt zár az ajtón, ő pedig meredten nézte, dobogó szívvel a zárat, teljes öt percen át, hogy nyílik-e. Amikor aztán mégsem kellett szembenéznie félelmével, csalódottságot érzett. Egyetértett magával abban, hogy vállalja a rizikót és megkockáztat egy utat a fürdőszobába, de nem tudta eldönteni, hogy amikor kinyitotta a hálószoba ajtaját, nyert-e, vagy veszített.

Alex még mindig csak álldogált a vendégszoba bejáratánál, olyan önelégült mosollyal, amilyet még Conor sosem látott. Szerencsére nem használta ki Conor sokkos állapotát, hanem gyorsan eltűnt a saját szobájába. Ez volt az, amikor Conor utoljára látta őt. Gyorsan, sietősen használta a fürdőszobát, félve attól, hogy Alex mégiscsak benyit, majd lábujjhegyen visszaosont a szobájába, rettegve attól, hogy a férfi rajtakapja, ahogy egy szál alsógatyában settenkedik a folyosón. Ez a jelenet gyakran visszatért, és egyre inkább erotikusabbá vált, amikor a fürdőszobát elhagyva, lélegzetvisszafojtva, izzadva és éberen figyelve kóborolt. Utána még három órán át bámulta a plafont saját szobájában, miközben cseppet sem javult az állapota, de mégis úgy érezte, hogy már egy új barátot is a magáénak mondhat: egy kis pókot, aki mintha kifejezetten őt szórakoztatta volna a lámpabúra mellett.

Egy mogorva, szexi hang szakította félbe gondolatait:

- Hé, álmodozó, megérkeztünk. Higgs őrmester már tájékoztatott arról, hogy mindent megkaptál, ami a mai naphoz kell. Én pedig vásárolni megyek. - Alex szemei  tele voltak szórakoztatással. Conor erre csak nagyon vágyott egy alapos káromkodást elereszteni a főnökére, aki két nappal  az egységhez való csatlakozás után rögtön ilyen karrier-korlátozó lépést enged meg magának. Kikászálódott a kocsiból, majd kíváncsian nézte, ahogy Alex elhajtott. Mi a fenéért pont a férfi megy vásárolni minden apró-cseprő dolgot?

Miután bekerült az irodájába, Conornak már cseppet sem volt ideje azon tűnődni, hogy Alexnek mi a célja ezzel a vásárlással. Higgs őrmester már várta, egy friss bögre kávéval a kezében, és Conor azon kapta magát, hogy ismét elmerül a vizsgálati anyagok tömegében.

Higgs átadta neki a bögrét.

- Ez a tiéd, fiú. Szükséged lesz rá. - Conor nyugtalanul elvette, majd belekortyolt. - A pokolba, őrmester, ebbe még a kanál is beleáll!!!

Hahotázó nevetés hangzott fel a szoba másik végéből erre a megállapításra.

- Ti csak fogjátok be, nincs dolgotok? - morgott az őrmester, mint egy dühös grizzlymedve, a csapat pedig szétszóródott, Conor pedig egyedül maradt az ingerlékeny, mogorva férfivel.

- Hol lesz a helyem, őrmester? - mohón kapva a helyfoglalásra.

- Rögtön itt, Mr. Trethua - mutatott az őrmester Conor asztalára.

- De én azt hittem...

Higgs felkapott egy nagy halom aktát, és csak egyszerűen, az asztalra hajította őket.

- Tudom, hogy ez unalmas, fiú, de jól jön egy friss szempár, hátha tudsz valami újat találni, ami felett mi elsiklottunk - mondta Higgs egyáltalán nem bocsánatkérő hangon, miközben egy halom másik papírmunkát vert le az asztalról. - Vizsgáld meg ismét a kapcsolatokat - bármelyiket, nem számít, milyen jelentéktelen, később fontossá válhat. Tarthatsz szünetet, ha szükséged van rá. Kapsz telefont is mivel a többiek is házról-házra járnak a nap folyamán. - Ezután tartott egy kis szünetet. - És Conor, nem mehetsz ki, ez a főnök parancsa. 

Conor hirtelen lerogyott a székére. 

- Most csak viccelsz, ugye?

- Nem - vonta meg Higgs a vállát. - Courtney felügyelő késő este üzenetet hagyott. Nem tudom, mit tettél, amivel így kihoztad a sodrából, de nem hagyhatod el a kapitányságot.

- Vagy mi lesz? - kérdezte Conor, egy kicsit harciasabban, mint kellett volna.

- Le fogjuk tesztelni, és biztos lehetsz benne, hogy fogunk találni érdekes dolgokat - kuncogott Higgs. - Használd a fejedet. Szeretnél valamit elmondani nekem, vagy szeretnéd inkább, hogy kapjak egy olyan hívást, miszerint nem viselkedsz jól, pedig mindent megkaptál? Oké?

Conor elrejtette a sóhaját. Nem az őrmester tehetett róla, hogy egy halom papír foglya lett, ráadásul épp eleget vesztegette már itt az időt. Muszáj volt, hogy az esetről a lehető legtöbb részletet megtudhassa.

- Persze, őrmester, további jó napot.

Higgs megragadta a kabátját, és el is indult az ajtó felé. Amikor kinyitotta, a hirtelen keletkező szélroham miatt nagy volt a veszélye annak, hogy Conor kedvenc bögréje martalék legyen, mielőtt akár csak egyet is pisloghatott volna. Conor felvette a munkát annak ellenére, hogy ő sokkal inkább a friss levegőn lenne, gyorsan elmerült az aktákban levő tömeges információk tanulmányozásában. Eltekintve a rövid mosdó -, és kávészünettől - Conor lehajtva tartotta a fejét. Csak délután eszmélt fel, miután gyomra tiltakozni kezdett a figyelem hiánya miatt. Letette a tollat, kinyújtóztatta görcsös ujjait, és kétségkívül itt volt az ideje az evésnek is. A kedvenc szendvicsbára mindössze egy rövid sétára volt a bázistól, szüksége volt arra, hogy lábait megtornáztassa, füstölt csirke, paradicsom, kérges bundában pedig maga volt az indok, aminek képtelen volt ellenállni. A számukra fenntartott, alkalmazotti büfé ételei még csak meg sem közelítették az ehető kategóriát, ezért Conor sosem ment oda enni - mindig úgy tűnt, hogy a végén a kedvenc WPC-kkel van körülvéve, emiatt pedig a fiú nem tudta, mit mondhatna nekik. A feje tele volt véres, kellemetlen információkkal, ami szintén indokolttá tett egy kis szünetet. Megragadta a kabátját, és elindult az ajtó felé.

Kevesebb, mint öt perccel később már forrongva tért vissza asztalához. A recepció is megkapta már a magáét, már kezdte aláírni a papírokat, amikor az őrmester egy rosszindulatú mosollyal, kötelességtudóan visszaparancsolta a helyére.

- Ön Mr. Trethuan nyomozó, nemde?

Conor kíváncsian felnézett. - Igen.

Courtney felügyelő utasítást adott, hogy nem hagyhatja el az épületet, nyomozó.

Conor erre csak vállat vont.

- Csak egy szendvicsért szeretnék kimenni, és öt perc múlva már itt is vagyok.

- Ő nagyon szigorú utasítást hagyott. - azzal az őrmester intett egy pár fiatal nyomozónak, hogy induljanak járőrözni.

- Hé, ti ketten, tegyétek hasznossá magatokat, és kísérjétek el Trethuan nyomozót vissza az esetszobába. Menekülni próbál.

Kuncogások közepette, hiábavaló tiltakozással végigkísérve, Conor végül is úgy találta magát, hogy határozottan vezetik vissza az irodába. Hallotta, ahogy a két rendőr nevetve indul vissza a folyosón.

Már 2 óra is elmúlt, mire Alex visszatért az irodába. Conor fel sem nézett a jegyzeteiből, amik többnyire irkafirkával voltak tele, mégis tökéletesen tisztában volt azzal, ki is érkezett meg.
A szükségesnél egy kicsit feszesebben ragadta meg a tollat, miközben azt motyogta: - Utállak.

Alex még csak nem is pislogott erre.

- Talán utállak uram lenne a megfelelő.

Conor dühítő vigyorral nézett fel.

- Megpróbáltad elhagyni az asztalodat az utasítás ellenére? - tette fel a kérdést úgy Alex, mintha már tudná is rá a választ.

Főnök, vagy nem főnök, Conor nem tudta megállítani a morgást.

- Csak szerettem volna kimenni egy szendvicsért. Van fogalmad róla, milyen megalázó volt, ahogy két egyenruhás visszakísért a helyemre? ... Uram - érkezett határozottan utólag.

Alex szintén elvigyorodott, mire Conor nagyon meg akarta ütni.

- Ó, már van róla egy kis fogalmam. Már három különböző ember mondta el a történetet röhögve, a bejárati ajtóknál és itt.

Conor kezébe temette lángoló arcát, szerencsétlenül felnyögött, tudván, hogy most vált nevetségessé az egész állomány előtt. 

- Lehetséges, hogy most megtanultad, hogy kövesd a parancsot? Higgs őrmester nem mondta el finoman, hogy nem mehetsz ki? 

Conor bólintott. 

- Most már tudod, hogy ha nem engedelmeskedsz nekem, annak következményei lesznek. 

Conornak az a szörnyű érzése támadt, hogy most Alex nem csak a munkáról beszél, és erre a teljes horrorra reagálva, farka azonnal életre kelt. Tetszett neki az ötlet. Nagyon. Csak fészkelődött a székében, és igyekezett kerülni Alex átható tekintetét. 

- Egy kicsit élvezed is az egészet, nem igaz? - motyogta Conor.. 

- Igen - Alexet cseppet sem zavarta az igazság. - De én semmit sem fogok erőltetni, minden rajtad múlik. Te és én együtt el fogunk menni ma este a Fekete Orchideába - tudod, mi az a Fekete Orchidea?

- Ez egy bár a fővárosban. Vegyes a tömeg, mégis inkább melegek vannak ott többségben. Jó az élő zenéjük, ha szereted a gótikus stílust. Ez is egyike azon kevés kapcsolatoknak, amik ismertek az ügyben.

Conor teljesen megkönnyebbült, hogy mindez úgy hangzott, mint egy szorgalmas olvasás, nem pedig úgy, mintha komplett idióta lenne.

Alex bólintott.

- Valóban. Most mi is ott leszünk a háttérben. Vissza fogok jönni érted később.

Conor komoly erőfeszítést tett azért, hogy figyelmen kívül hagyja a férfi vállain tartott kezét. Alex egy barna papírzacskót helyezett az asztalra, majd szó nélkül távozott.

Conor megrázta a fejét, farka sajgott, és sokkal melegebbnek érezte a hőmérsékletet, mint amilyen valójában volt. Kinyitotta a zacskót, majd kivett belőle egy gyümölcslét és egy szendvicset. Conor nem bírt magával, amikor rájött, hogy füstölt csirke, paradicsom, és magos kenyér volt benne. Alex Courtney egy tökéletes gazember volt, mindamellett kiváló nyomozónak bizonyult.

Amikor Alex később érte jött, Conor már semmit sem érzett, csak megkönnyebbülést. Agya zsibongott az információk sokaságától, kétségbeesetten vágyott rá, hogy kikapcsolja egy darabig. Alex egyedül hagyta gondolataival a hazáig vezető úton, de ahogy behajtott a házba, lekapcsolta a világítást és a gyújtást, megfordult:

- Ez erős volt, nem igaz?

Conor megborzongott. - Nem tudom kiverni a fejemből a képeket.

- Gyilkossági jelenetes kép?

Conor bólintott.

- Akárki is legyen ez a Rasputyin, egy beteg ember.

- Most már tudod, miért tesszük mindezt. Nem akarok több újabb halott fiúkat. El kell őt kapnunk, mielőtt újra gyilkolna.

Conor felvonta a szemöldökét, Alex hangjából kicsendülő érzelmek hatására. A felügyelő általánosan fagyos hagnemet igyekezett megütni az üggyel kapcsolatban.

Alex szélesen elmosolyodott.

- De először tapasztaljuk meg Agnes főztjét.

- Agnes?

- Az őragyalom. - vigyorgott Alex, miközben kiszállt a kocsiból.

Belül, a ház finom aromától illatozott. A sütőn, a lábasban étel fortyogott. Alex elmosolyodott.

- Agnes az én házvezetőnőm. Azt hiszi, én nem tudok magamra rendesen vigyázni, én pedig szeretem állandósítani ezt a mítoszát - sokkal jobb szakács, mint én. Egyszerűen csak tisztán kellene tartania a házat, de ő nagyon szeret főzni, különben is, ki vagyok én, hogy megakadályozzam ebben?

Alex feltálalta az ételt, és miközben ettek, Conor mindent elmondott arról, amit tudott a Fekete Orchideáról. Alex csak csendben hallgatta, majd bólintott:

- Nos azt biztosan tudjuk, hogy az összes áldozat rendszeresen látogatta ezt a klubot. Érdemes ezért egy kicsit megvizsgálni közelebbről. Mi már mindent kiderítettünk, amit lehetett, a személyzetről, és régóta figyeljük a biztonsági kamerák felvételeit, de eddig semmi hasznosra nem bukkantunk. Amit még nem tettünk meg eddig, az a titkos beépülés. Alex közben a tányérokat a mosogatógépbe rakta.

- Van már egy csapatunk a helyszínen. Csupán annyit kellene tennünk, mindössze annyit kellene tenned, hogy olyan feltűnően jól nézz ki, hogy biztosan észrevegyenek. 

Conor felvonta a szemöldökét.

- Ezt pontosan hogyan fogjuk csinálni?

Alex vigyorgott.

- Nem mi, te. Én magam fogok megbizonyosodni arról, hogy ma este garantáltan sok tekintetet vonzz magadra. A ruhák már elő vannak készítve az emeleten. Most pedig elmehetsz.

Conor némi izgalommal eltelve mászott fel a lépcsőn. Alex pedig mintha úgy nézett volna ki, mint aki kicsit túlzottan is elégedett önmagával. Conor mindössze csak egyetlen pillantást vetett az ágyon heverő ruhákra, és nyelt egyet.

- Ugye, most csak viccelsz!? A felháborodott kiáltása csupán egy vidám kuncogással találkozott. Alex követte őt, azután nevetve állt meg az ajtóban.

- Ez az én ma reggeli bevásárló túrám eredménye. Nagyszerűen fogsz kinézni!

- Disznó! - Conor közel állt a teljes hisztériázáshoz. Persze, együttérzést nem kapott.

- Elég volt a siránkozásból, kezdj készülődni

Conor egyből bemenekült a fürdőszobába, és igyekezte minél tovább késleltetni a pillanatot, amikor a ruhát magára kell húznia, és inkább vett egy hosszú, forró fürdőt.

Tudta, nem rejtőzhet el örökké, és amikor visszatért a szobába, Alex már várta. Conor azt kívánta, bárcsak több ruha lenne rajta egy törölközőnél, amire Alex csak egy farkasszerű vigyort vetett rá. Becsapta az ajtót a bosszantó alak előtt, csak azért, hogy nála is legyen egy pont.

Ledobta a törülközőt, és felkapott egy rövidnadrágot a sok közül. Mindegyik ugyanabból a fekete színű szintetikus anyagból készült. Káromkodva próbált a ruhákba bújni - minden képzeletet felülmúló, szorosan testre simuló anyagból voltak, és semmit sem hagytak a képzeletre. Elképzelte maga előtt, ahogy Alex épp ezeket vásárolja a boltban. Conor általában könnyedén hordta az alsóneműket, de amit Alex művelt, az egy vicc volt. Aztán sorba jött a többi - fekete, feszes műanyag nadrág, láncokkal tarkítva, melyek illetlenül emelték ki karcsú csípőjét. A hosszú ujjú, fekete, szintén nagyon szoros póló provokatívan hangsúlyozta ki mellkasát. A megjelenést végül egy pár csatos, motoros csizma tette teljessé.

Conor addig fésülte a haját, amíg a vállára nem hullottak rendesen a korábban rakoncátlan hullámok. Talált egy fekete szemceruzát az ágyon, és rájött arra is, hogyan kell azt elrejteni a ruha alatt. Nagy sóhajjal, magával vitatkozott azon, hogy vajon ne firkálja-e össze inkább Alex vendégszobájának falát obszcén graffitivel. Ujjai kísértően megrándultak, de inkább mégis elvetette az ötletet. Önmérsékletre intette magát, és végül saját magát sminkelte ki, kihúzta a szemeit vele. Amikor végül bele mert nézni a tükörbe, alig ismert magára.

Még mindig zavartan bámult, amikor az ajtó kinyílt és Alex lépett be rajta.

- A fenébe! Úgy nézel ki, mint egy modellfiú, a Goth Fashion lapban.

Conor csak bámult rá. - Ez... szörnyű, Alex.

Alex a hajába túrt. - Nem, tökéletes. Lenyűgöző vagy, és minden egyes ember, a Fekete Orchideában csak téged fog bámulni.

- Honnan tudtad a méreteimet?

- Ez alapvető, Conor - a rendőrségen tudták a méreteid az egyenruhád miatt.

- Ez az egész... olyan szoros!

Alex megnyalta az ajkát. - Hmmm... Az biztos. Most, jöjjön az utolsó simítás...

A férfi egy fekete bőr csíkot húzott elő a zsebéből. Beletelt néhány percbe, amíg végre Conor rájött, mi is volt ez a dolog, és hogy Alex mit szándékozik tenni vele.

- Nem! Nem tehetsz rám nyakörvet, nem fogom viselni! Conor egészen addig hátrált, amíg a falhoz nem ért.

- De igen. - Alex előrehajolt, kezeit a falra támasztotta, a feje mellett. Az egyik kezét a haja alá csúsztatta, és gyengéden masszírozta a fiú nyakát. Conor becsukta szemét, ajka megremegett, ahogy megérezte, a bőr érintését a nyakán.

Eközben Alex pontosan rögzítette a nyakörvet a torkán, az egyik térdét előre támasztotta, amivel Conor lábait széthúzta. Conor nyöszörgött. Ott volt a combjai ellen a nyomás, valamint a gyengéd ujjak, amikkel a nyakát simogatták. Nem tudott gondolkodni. Alex közelebb hajolt, aminek hatására Alex érezte az erekcióját, szoros nadrágjának köszönhetően. Alex lélegzete simogatta az arcát. Conor megpróbált elfordulni, de Alex megragadta az állát, és a helyén tartotta a fejét. Sokkoló zihálásba fulladt a kísérlete, mivel Alex elementáris erővel tapasztotta be száját.

- Enyém.

Conor később azon tűnődött, hogy vajon csak képzelte-e ezt a szót, de Alex derekát a falnak vetette, és ugyanolyan érzéssel, egyenlő kegyetlenséggel válaszolt a csókjára. Alex ezután elhúzódott, de még mindig fogva tartotta, és egy pillanatra jeges szemében láthatóvá vált a korábban fellángolt vágy. Aztán a férfi megfordult, és a saját szobájába ment. Conor ziháltan dőlt a falnak - mi a pokol volt ez?

Alex megkönnyebbülten nyugtatta le forró farkát a zuhany alatt, gyorsan megmosakodott, megborotválkozott, és szélesen mosolygott. Legnagyobb megrökönyödésére, Conor arca még mindig úgy nézett ki, mint amikor otthagyta, csókja tükröződött rajta. Nem volt képes megállítani magát. Conor maga volt az élő, lélegző kísértés, aminek egy nem meleg ember sem lenne képes ellenállni. Alex mégsem bolondult meg. Tudta, hogy mit akar, és most Conor volt az első a célpontjainak listáján. Volt a fiúban egy kis engedelmes vonás, amelyre Alex a megfelelő módon reagált. Amikor a nyakörvet felrakta Conor nyakára, ez a pillanat annyira intenzív és erotikus volt, hogy az azt követő csók is elkerülhetetlenné vált - és amikor Conor válaszolt is rá ugyanolyan erővel ... nos, mindent egybevetve, ez tökéletes volt.

Alex lement a földszintre, és a hallban várakozott a fiúra. A lélegzete elakadt, miközben Conor lejött a lépcsőn. Bassza meg, gyönyörű volt. Mozgása kellően elegáns, teljesen ártatlan volt. Alex észrevette a bárban levő férfiak és nők Conorra vetett pillantásait, ennek ellenére úgy tűnt, maga Conornak ezekről soha nem volt tudomása. Alex folyton emlékeztette magát, hogy vigyázzon. Habár nem volt egy Quasimodo, de ez most teljesen más volt. Erős késztetést érzett, hogy megvédje Conort, és neki kell megállítania minden veszélyt.

Alex folyamatosan csak Conor ideges tekintetét figyelte, eléggé ijedtnek tűnt ezen az estén. Odaadta Conornak a fémből készült karkötőt.

- Vedd fel ezt. Nyomkövető van benne.

Conor elvette, és egy kattintással a csuklójára helyezte, ahol kényelmesen tudta viselni. Megfordította a karkötőt, mielőtt megkérdezte volna:

- Hogyan lehet levenni?

Alex vigyorgott. - Nem lehet. Csak levágni lehet, ha mindennek vége.

- Lehet, hogy ezt még azelőtt kellett volna említened, mielőtt feltettem magamra. - mondta Conor, egy kicsit ingerült hangon.

- Miért? Megpróbáltál volna ellenszegülni, én pedig meggyőztelek volna a végén úgyis. Időt és energiát mentett meg ez a lépés. Habár, téged meggyőzni jó móka lett volna.

Conor elpirult és káromkodott egyet. - Ha már befejezted a megalázásomat, indulhatunk végre?

Alex már korábban kapott kölcsön egy olyan autót, amely illett a képbe, amit sugallni akartak - sportos, elegáns, de nem túl hivalkodó. A férfi a kocsit irányított aggresszióval vezette, pontos, és koncentrált mozdulatokkal, elméjét határozottan az előtte váró feladatokra összpontosítva. Nem valószínű, hogy Conor biztonsága veszélyben lenne ma este, de mégiscsak zavarta ez az eshetőség. Leparkolt az egyik utcán, és odafordult utasához.

- Emlékezz, Conor, minden amit most mondasz, vagy teszel, már része az akciónak. Ennek megfelelően kell viselkedned. Mindent felügyelni fogok, de lesznek fiúk, akik esetleg bepróbálkozhatnak nálad. Nagyon fontos, hogy minden lehetséges eseménnyel számolni kell, és ha ezek a személyek kereszteznék utadat, tégy úgy, mintha egyébként is tettél volna.

Mosoly játszadozott Conor ajkán. - Szóval azt mondod, hogy mivel ez most valódi, nem leszel akkora seggfej, mint korábban voltál?

Alex habozott, mielőtt megszólalt:

- Mondjuk azt, hogy ez a szakasz nem igényel túl sok erőfeszítést számomra.

Conor kinyitotta a kocsi ajtaját.

- Nekem sem. Azzal kimászott a kocsiból, mielőtt még Alex válaszolhatott volna.

A korábbi, előzetes bejelentkezés miatt, a Fekete Orchidea portása beengedte őket a sor előtt, amely a klub oldalán végig kígyózott. Alex megragadta Conor csuklóját és behúzta a klubba. Folyamatosan úgy fogta a fiút, amely mindenki számára jelezte, kihez is tartozik, kinek a tulajdona. Amikor végre elértek a forgalmas táncterembe, Alex elégedetten látta, hogy minden szem feléjük fordul. Ami kevésbé kellemes volt, hogy néhányan tiszta, leplezetlen vággyal nézték Conort. Mielőtt még a bárhoz érkeztek volna, Alex már el is utasított megfelelő humorral több erkölcstelen, kellemetlen javaslatot és igyekezett nagyon egyértelműen nézni, hogy mindenki tudomásul vegye: mindent a szemnek, semmit a kéznek.

Conor végig a padlóra szegezte a szemeit, és szorosan Alexhez simult, senkivel nem teremtett szemkontaktust. A csapos üdvözlően bólintott feléjük.

- Alex már jóideje annak, hogy utoljára itt jártál. Új barát?

- A barátom, Conor. Durván megragadta Conor nyakát, és mély, aggresszív csókot adott neki.

A csapos kuncogott.

- Éppen most zúdítottál féltékeny gyűlöleted magadra, az egész teremét.

Alex elmosolyodott, és birtoklóan fonta át Conor derekát. Conor imádattal nézett rá, hosszú, sötét szempillái alól. Ők még mindig egy helyszínen voltak, és itt volt az ideje a munkának.

Alex beszélgetett, és egy kissé távolabbra is került Conortól, de sosem annyira, hogy bárki is elválaszthatta volna tőle a fiút, aki olyan jól játszotta a szerepét, akár egy profi, mintha egész életében mást sem csinált volna, nem számított, hogy kivel kerül kapcsolatba az est során. Jeges vizet ittak, és táncoltak néhányszor, úgy viselkedtek, mint bármely közönséges, szerelmespár. A zenekar játszani kezdett, és a tömeg figyelme a színpad felé fordult.

Conor beleszólt Alex fülébe, a zaj miatt.

- Szeretnék elmenni a mosdóba.

Alex figyelte, mint egy sólyom, ahogy Conor keresztülvágta magát a tömegen, és a folyosó felé vette az irányt. Tudta, hogy több civil ruhás rendőr van a környéken, de még mindig hihetetlenül ideges volt. Belekortyolt az italába, és megpróbált pihenni. Conor tud vigyázni magára.

Öt perc már eltelt, ezért Alex ösztönösen tudta, hogy valami nincs rendben. Igyekezett a lehető leggyorsabban a mosdóba menni. Belökte az ajtót, majd felmérte az elébe táruló jelenetet. A lámpák piros fénye tompította a látását. Conor hátán a padlón volt, két férfi lefogta, míg a harmadik éppen igyekezett lehúzni a nadrágja cipzárját.  Conor kétségbeesetten küzdött, de a támadók túl sokan, és túl nagy és túl erős emberek voltak.

Alex nem tétovázott. Keményen megütötte az egyik embert hátulról, aki úgy elvágódott, mint egy kivágott fa. A többiek lassan reagáltak, részegek voltak, egyértelműen a sokkal rosszabb löttytől, amit ittak, ami előnyt jelentett Conor számára. Ő is bemért egy-két ütést addig, amíg Alex a második emberrel foglalkozott. Az egész  csak két másodpercig tartott. Két titkos munkatárs jött be az ajtón, és megtorpantak.

- Bassza meg, hagyhattál volna nekünk is valamit!

Alex felhorkant.

- A nagymamám is foglalkozhat most már ezekkel az idiótákkal. Vigyétek ki őket a vészkijáraton át, nem akarom, hogy mindenki tudja, ez a hely hemzseg a zsaruktól.

Conor láthatóan betegen hajolt a mosdókagyló fölé, és hideg vizet locsolt az arcára. Vörös patakok folytak le a homlokáról az arcán át, a kagylóba.

- Jól vagy? - kérdezte Alex úgy, hogy nem nézett közvetlenül Conorra, aki bólintott. 

- Most már mehetünk haza? 

Alex bólintott. 

- Késő van. Csak pár perc, míg minden tisztázódik, aztán megyünk, oké? 

Alex megragadta Conor csuklóját, aztán durván vonszolta ki a mosdóból a klubon át kíváncsi pillantásokat hagyva maga után, a kifelé vezető úton.

- Azt mondtam, maradj közel hozzám. - mondta hevesen, ügyelve arra, hogy csak a fiú hallhassa.

- Sajnálom. - suttogta Conor, fejét lehajtva úgy, hogy a előrehulló haja eltakarja a kis vágást az arcán.

Végül sikerült elérni az autóhoz anélkül, hogy újabb gond támadna, de addig, amíg el nem hagyták teljesen a helyszínt, Alex nem tudott megnyugodni. Aggódó pillantásokat vetett Conorra, aki csendesen üldögélt az anyósülésen, miközben a csepegő vért igyekezett elállítani egy zsebkendővel.

Alex semmit sem szólt addig, amíg bent nem voltak a házban, és az ajtó biztonságosan be nem záródott mögöttük.

- Jól van. Ez egy briliáns teljesítmény volt.

Conor kimerülten rogyott le a kanapéra, de sikerült egy gyenge mosolyt megeresztenie. Alex mobilja megszólalt, és egyszersmind komoran, ugyanakkor elégedetten nézett ki, ahogy a vonal másik végében levő hang információkat adott át neki. Amikor véget ért a hívás, válaszolt Conor kérdő pillantására.

- Működött. Legalábbis remélem. Követtek. Bekapták a csalit. A férfi behúzta a függönyöket.

- Egy jellegtelen, sötét kocsi nyoma volt azon az út végén, ahol mi jöttünk. Mostanra eltűnt.

- Valaki eltüntette?

- Nem. Vannak pár ismeretlen autók, amik követtek, de még nincs semmilyen bizonyítékunk. Egyenlőre ezeket kell követnünk, amíg más nem áll a rendelkezésünkre.

Conor bólintott.

- Meg kell tisztítanom magam.

Alex adott neki egy kis helyet. Hallotta, ahogy a fiú zuhanyozni kezd, és megpróbálta megnyugtatni száguldó gondolatait. Most, hogy ez az este véget ért, itt volt az ideje egy kis kényeztetésnek. Conor tökéletesen játszotta a szerepét, még azt sem mutatta ki, hogy a provokatív ruha viselése mennyire zavarja, bár Alex pontosan tudta, hogyan érezte magát benne. A fényes, fekete szövet tökéletesen hangsúlyozta ki még a fiú farkát is, ami viszont úgy nézett ki, hogy nagy hatással volt rá Alex által keltett birtokos ösztönök, amik ezidáig szunnyadtak a felszín alatt. Maga előtt látta, ahogy a mosdóban a földön fekszik, férfiakkal körülvéve, és valami olyasmit vett észre rajta, amit Alex soha nem akart megtapasztalni.

A zuhanyzás abbamaradt. Alex várt Conorra egy-két percig, majd felment az emeletre, és kinyitotta a fürdőszoba ajtaját. Conor hanyagul tekerte maga köré a törülközőt, és egy elsősegély -doboz után kutatott, amit végül a fürdőszobában levő mosdó feletti szekrényben talált.

- Itt van. Hadd csináljam én. - hárította el őt Alex. A férfi használta a fertőtlenítőt, megtisztította a sebet, és egy steril szalaggal lezárta a Conor arcán levő vágást. Aztán gondosan megtörölgette a zúzódásokat is, amik Conor felkarján, ahol megütötték, sötét színűek voltak. 

- Tessék. Most már sokkal jobb. - Alex összepakolta a készletet, majd megfogta Conor kezét, arra számítva, hogy a fiú lerázza. Amikor ez végül nem történt meg, a vendégszoba helyett, saját hálószobájába vezette.

- Fenn kell tartanunk az illúziót egy kis ideig, még akkor is, ha itthon vagyunk. Tudok aludni a padlón.

Alex hagyta, hogy Conor csak ott álljon egyhelyben, kábultan bámulva az ágyat, aztán elment tisztálkodni. Amikor visszatért, látta, hogy Conor már az ágyban volt, és egy paplant húzott meztelen mellkasára. A törülköző szépen összehajtva feküdt az ágy melletti széken. Alex elment egy fiókhoz, elővett egy pizsamaalsót, amely ritkán látott napvilágot, majd ledobta a törülközőt, és gyorsan felhúzta azt. Egy éjszakát a földön nyilvánvalóan túl tud élni, de nem volt tartalék ágynemű a szekrényben erre a célra.

Amikor elfordult, Conor feszülten figyelte, a fémet görgetve a csuklója körül. Alex gyomra összeszorult. Az éjjeli lámpa fénye vibráló árnyékokat vetett Conor arcára. Olyan fiatalon, olyan védtelenül nézett így ki, annyira sebesülten. Fogcsikorgatva állt ellen a kísértésnek, hogy kihasználja Conor sebezhetőségét, azt suttogta, jó éjszakát. Szándékosan, Conor félrehúzta a takarót és rezzenéstelen szemmel nézte.

- Kérlek...

Minden olyan határozottság, amely korábban jellemezte, most eltűnt, egyetlen szó nélkül. Felmászott a felajánlott helyre, majd remegő kézzel lekapcsolta a villanyt.