Folytatódjon tehát a történet, innentől kezdve az eredeti változat szerint, amit letöröltek már, és amit most ír át a blogjában.

Tűz és Jég

6. fejezet

- Miért nem mondtad el korábban? - mormolta Alex halkan.

Conor fejét a mellkasán pihentette, szavait a haja miatt nem lehetett érteni, mert eltompította azokat. Conor felemelkedett és közelebb húzódott hozzá.

- Vajon lett volna bármilyen különbség, ha szóltam volna? 

- Nem lettem volna ilyen gyors.

- Alex, nem hibáztathatod mindig magadat. Én is annyira szerettem volna, mint te. Tudom, hogy csak nagyon rövid ideje ismerjük egymást, de ezt mégis annyira igaznak érzem. Pontosan olyan volt, mint amilyennek az álmaiban lefestettem magamnak.

Ahogy mindketten álomba sodródtak, Alex rájött, hogy mélyen szerelmes ebbe a gyönyörű, csodálatos teremtésbe. Ez volt számára az első ilyen kinyilatkoztatás. Volt már korábban pár meglehetősen komoly kapcsolata, de mindegyik természetes módon hozta magával a végzetet, amikor világossá vált az, hogy a szeretet soha nem lesz része az egyenletnek. Ez most annyira más volt - a gondolat, hogy elveszítheti a fiút, szinte fizikailag rosszullétet okozott számára. Karja megfeszült, ahogy a mellette fekvő, meleg testet szorította meg még jobban, és úgy érezte, ő a legszerencsésebb ember a világon.

A következő hét gyorsan eltelt. Végeláthatatlanul dolgoztak, szinte csak a lehetséges szünet gondolata tartotta őket ébren. Conor folyamatosan szűkítette és finomította a szóba jöhető lehetséges gyanúsítottakat, Alex pedig minden nyomot gondosan megvizsgált. Minden este kimerülten tértek haza, ráhagyva Agnesre, hogy ő táplálja őket az ételeivel, de arra már nem jutott idejük, hogy kettejükre is gondoljanak, a közös együttlétre. Mindez azonban cseppet sem számított - már egymás látványa is bőven elég volt ahhoz, hogy kényelmesen összeszokjanak, sokkal több időt tölthettek el együtt, közösen. Conor zúzódásai már elhalványultak, és a többi sérülés is fokozatosan eltűnt róla.

Péntek este volt, Alex pedig eligazítást tartott az egyik szobában.

- Holnapra mindannyiótok kap, egy jól megérdemelt szabadnapot. De holnap este vissza kell mennünk a Fekete Orchideába. Mindenkinek a helyén kell lennie este 9-kor. További kérdések? 

Senki nem kérdezett többet. Ők már újra és újra átvették a tervet. Alex és Conor látszólag vitatkozni fognak a klubban, majd Conor feldúltan el fogja hagyni a helyszínt. Azt remélték, hogy ez a kísértés túlságosan nagy lesz Raszputyinnak ahhoz, hogy a csapda bezáródjon körülötte. Minden lehetséges eseményt átvettek, mindent felmerülő, lehetséges kockázatot számításba vettek, de Alexnek folyamatosan rossz érzése volt a dologgal kapcsolatban. Azt is tudta, hogy nincs más út.

Conor egyre csak a szóba jöhető, három lehetséges gyanúsítottat nézte, akiknek a képét kitűzték a táblára, mindenki elé. Három lehetősége volt. Holnap este mindannyian őt fogják követni, de mi van, ha hibáznak, vagy tévednek. - Mi van, ha mégis kihagytam valamit? - mondta magában.

- Mindent megtettünk már, amit csak lehet. - vágott át Alex a szobán. - Menjünk haza. - Ma este én viszlek el téged.

- Szóval randira hívnál, Uram?

Alex pontosan ugyanúgy nézte Conort, mint ahogy egy macska nézhet a sarokba szorított egérre.

- Nem kérdeztelek, hanem mondtam.

Conor csak mosolygott erre. - Nos ebben az esetben, hogyan is tudnám visszautasítani. 

Alex egy régi városrészben levő, eldugott, aprócska étterembe vitte el. Sokszor sétáltak már erre, Conor mégis sosem vette észre korábban, hogy étterem lenne ezen a helyen. Nem volt kirakva menü a falra, csak egy kis, sárgaréz lemez, amelyen a "Dionüszosz" szó állt. A finom és halvány világítás kellemes hangulatot varázsolt a helynek belül, és a hat asztal is lehetőséget adott a tökéletes magányra. A szolgáltatás figyelmes, de nem tolakodó, az étel elegánsan egyszerű volt. A gyertya fénye megvilágította Conor smaragzöld szemeit. Alex elragadtatva figyelte az árnyak és a fények játékát Conor arcán, ahogy megvilágították annak finom vonásait.

- Ne bámulj így rám!

- Miért ne? Te vagy itt a legszebb dolog.

Alex kezeit az asztalra tette, és elkezdett játszani a fiú hosszú, vékony ujjaival.

- Olyan kevés időt tölthettünk eddig együtt. Úgy érzem, már nagyon jól ismerlek, és mégis, szinte semmit sem tudok rólad. Van családod?

Conor felnézett rá.

- Nincs. A szüleim meghaltak egy autóbalesetben, amikor hároméves voltam, egyáltalán nem emlékszem rájuk. Az anyai nagyszüleimmel nőttem fel, -  hidd el, ez egyáltalán nem egy zokogós történet - a lehető legjobb gyerekkorom volt. De az anyukám is későn született, és mivel már a nagyszüleim is elég idősek voltak, pár éve mindketten meghaltak. Az apám szülei már régebben meghaltak, így ez volt az én kis családom. Ennyi az én történetem. Hát a tiéd?

- Három fiútestvérem van. Mindegyik nős, egy nagy halom gyerekkel, így a szüleim ennek kifejezetten örültek. Találkozom velük minden karácsonykor, de én ideköltöztem a munkám miatt, és csak párszor tudom meglátogatni őket.

- A szüleid tudják, hogy meleg vagy?

- Már tizenhat éves korom óta. Szerencsére a testvéreim már több, mint túlteljesítették a gyerekekre vonatkozó kvótát. Apám először egy kicsit megdöbbent, de ő csak azt akarja, hogy boldog legyek. Az anyám és a női rokonok mindig úgy gondolják, hogy esküvel fogadott, szent kötelességük egy rendes fiatalembert találni nekem. A testvéreim is kifejezetten élvezik ezt a helyzetet, mivel én képviselem az erőt a családban.

- Ez nagyszerűen hangzik. A nagyszüleim soha nem tudták rólam ezt  - sohasem jött össze a megfelelő idő arra, hogy közöljem velük.

- Pedig biztos rengeteg ajánlatot kaphattál ... ez egy nyilvánvaló, mégis egy ki nem mondott kérdés, de Conor úgy döntött, választ ad rá. - Még soha nem érdekelt egyik felszínes fasz sem. Sok ember képtelen túllépni a külsőmön.

- Honnan tudod, hogy én nem vagyok egy, ezek közül?

- Te nagyon is érdekelsz - mindenben. Te vagy a legintenzívebb ember, akivel valaha is találkoztam. Úgy érzem, mindig tudod, mire gondolok, mire van szükségem.

- Remélem, meg fogok felelni az elvárásaidnak.

- Rengeteg időd lesz ezt kiderítened. Most már rendeljünk végre, mert éhen halok!

Kagylót ettek, szarvasgombás olajjal, majd Alex úgy döntött, hogy sült halat rendel, salátával, amin közösen osztoztak. Gyengéd zene szólt a háttérben, halk beszélgetés zaja vette őket körül, de ők csak egymással voltak elfoglalva.

- Szeretnél desszertet? - kérdezte Alex, bár a szemeiben teljesen más célzás tükröződött.

- Határozottan. - válaszolta Conor. - De azt hiszem, nem azt a fajtát, amit itt szolgálnak fel.

Alex illetlen sietséggel fizette ki a számlát, és sietősen indultak el az ajtó felé. Az étteremben uralkodó, kellemes meleg miatt nem volt tudomásuk arról, hogy kint már elkezdett esni az eső. Valójában olybá tűnt, mintha az ég csatornái megnyíltak volna, és mire az autóhoz értek, mindketten bőrig áztak. Alex elindította a meleget a kocsiban, így mire hazaértek, kissé nedvesek voltak. Conor borzongott, bár ennek nem sok köze volt a korábbi elázásnak.

Sietve lerúgták magukról a cipőt, ledobálták a kabátjaikat a folyosón, Alex pedig meggyújtotta a tüzet a kandallóban, mire a vékony láng erőre kapva lángolt fel. Leült a földre, hátát a fotelnek támasztotta, meztelen lábát a padlószőnyegbe süllyesztette, széttárva, hogy Conor közéjük tudjon ülni, és hátát Alex mellkasára dönthesse. Karok fonódtak köréje, amelyek lassan kezdték kigombolni Conor ingjét. Haját hátrahúzta, és rengeteg, puha csókokkal halmozta el  a nyakát. A fiú szaga csodálatos volt, az eső, az enyhe citrom és a kedvenc testápolója illata keveredett össze. Alex megnyalta kulcs-csontja érzékeny bőrét, és ezzel hihetetlen örömöt generált. Kezével gyorsan átrohant Conor mellkasára, kicsit kínozta az ágaskodó mellbimbókat, aztán lágyan simogatta őket körkörösen. A fiú bőre hideg volt, de a lángok hatására fokozatosan felmelegedett. Alex gyengéden dörzsölte annak nyakát, széles vállát finom mozdulatokkal kényeztette, amíg Conor teljesen ellazult karjai között. Aztán erősebben ölelte át őt, és egy darabig csak csendben ültek a földön, élvezve a közelséget és a nyugalmat.

Conor nagyon szerette azt az érzést, amikor Alex szorosan a karjai közé vonta, ilyen biztonságban, ennyire óvva, azonban ennél is jobban vágyott arra, hogy a csupasz bőrük egymáshoz érjen végre.

Megfordult, a férfi elé térdelt, és elkezdte lassan kigombolni Alex felsőjét. Miközben Alex borzongott, Conor szinte itta magában annak látványát, ahogy arany bőre csillogott a tűz fényében. Ezután megfordult, és ismét abba a helyzetbe helyezkedett, ahogyan korábban ült.

Alex újra a karjaiba vonta őt, és egy erős kéz indult a szája felé, aztán ujjbegyeit kínálta fel azért, hogy az óvatosan szívja őket sorban, egyesével. A fiú gyengéden megcsókolta a tenyerét, majd nyelvével mosta meg az érzékeny bőrt annak belső csuklóján. Alex izmai akaratlanul megfeszültek, és még hátrébb húzta őt. Conor így érezte ágyékának lüktetését, és titokban mosolygott magában. Saját farka ugyanilyen személyes dallamban táncolt, és harcolt az alsónadrágja határai ellen. Mintha megérezte volna, mire van szüksége, Alex lehajolt, és kigombolt egy gombot a nadrágján. Aztán lehúzta a cipzárját, és közben véletlenül hozzáért a dudorhoz a kezével. Conor összerándult és halkan felnyögött. Egy gyors mozdulattal levette a nadrágját és félredobta. Alex bosszúsan morgott, hogy a fehérneműje még mindig a helyén volt. Egyik ujját a ruhadarab alá csúsztatta, és az alatta levő bőrt ingerelte.

- Szakítsd szét őket, vagy én szakítom szét mindet.

A hangja enyhe volt, de Conor egyáltalán nem kételkedett abban, hogy mennyire komolyan gondolta ezt. Felemelte a fenekét a földről, mire Alex egy hirtelen mozdulattal leszakította róla az alsóneműt. A farka felugrott, csillogott a nedvességtől, ágaskodott, reszketett, miközben lábával még lejjebb tolta az oda nem illő alsónadrágot, egészen addig, ameddig csak tudta.

Egyik karjával még mindig szorosan tartotta Conort, amíg Alex szabad kezével lefelé indult a lába között. Megsimogatta Conor combjainak belsejét, ugyanekkor a másik kezét arra használta, hogy Conor golyóit egybefogja. Gyengéden megszorította őket, miközben egyidejűleg hüvelykujjával dörzsölte őket.

- Ó, Krisztusom!

Conor hiábavalóan küzdött az őt fogó karokkal, de esélye sem volt a menekülésre addig, amíg Alex meg nem tette azt, amit meg akart tenni, elvégezni a küldetést. Kezét szorosan tekerte Conor farka köré, hüvelykujjával a fejet dörzsölte, lefelé és felfelé simogatta a farkát. A frusztráltság és a forróság már jelen volt korábban is, Conor Alex mellkasára csapta a fejét és nehezen lélegzett. Már nem volt visszaút. Alex kezeivel még gyorsabban mozgott, miközben fogaival Conor fülének érzékeny bőrét csipkedte, majd az alatta levő, puha bőrrel folytatta, és mindeközben karjával a mellkasán levő, duzzadt rügyeket dörzsölte folyamatosan. A kombinált érzések a szakadék szélére sodorták Conort. Csípője megbillent, jelezve, hogy ő maga végre elélvezett, s megkönnyebbülve engedte ki magját egy kiáltással, a szőnyegre. 

- Benned kell lennem. - Alex hangja érdessé vált a vágytól. Conor megfordult, és elé térdelt. Előrehajolt, gyorsan kigombolta a férfi nadrágját, és lehúzta azt az alsónadrággal együtt. Conor csodálattal tekintett rá, a férfinek hihetetlenül kemény teste volt - amit nem edzőteremben alkottak ilyenné, hanem a szabadban, természetben eltöltött órák és a fizikai megpróbáltatások formáltak.

Kölcsönösen, Alex ugyanúgy vizsgálta meg Conort, mint az őt. Conor már ismét félig kemény volt, szeme csillogott a szenvedélytől, meztelen bőre fénylett az izzadságcseppektől.

- Mondd el, mit akarsz, Alex. - suttogta szégyenlősen.

- Nem létezik elég idő arra, hogy pontosan leírjam, mit is szeretnék tenni veled. Gyere ide.

Ösztönösen, Conor pontosan tudta, mit kell tennie. Leengedte addig magát, amíg feneke teljesen Alex farkán nyugodott és azt súrolta.

- Várj! - szólalt meg Alex fájdalommal teli hangon. - Szükségünk van óvszerre.

Conor határozottan megrázta a fejét, és folytatta tovább a lejjebb ereszkedést. - Bízom benned. Érezni akarlak.

Alex már annyira csúszós volt a vágytól, hogy itt már a kenés hiánya sem számított. Conor felnyársalta magát, egészen addig, amíg Alex farka teljesen benne nem volt. Fájt, de ez a fájdalom össze sem volt hasonlítható azzal az örömmel, amit érzett a fájdalommal együtt. A belső izmai összeszorultak, miközben előrehajolt, hogy szorosabban átkarolja Alex nyakát.

- Bassza meg, olyan, mintha egy tüske lenne bennem.

Alex lökött egyet, mire Conor felnyögött az érzéstől. Csillogó szemekkel, felemelte magát, és visszaesett, egyenesen bevágva magát Alex ölébe. Alex kreatívan káromkodott, amit Conor beleegyezésnek vett, hallgatólagos megállapodásként, hogy folytassa. Combjai fájtak, ahogy mozgatta magát fel és le, miközben Alex farkának hegye azokat a pontokat érintette meg belsejében, amiknek még a létezéséről sem volt eddig tudomása. Alex átkarolta, a csípőjénél fogva, felemelte őt és úgy tartotta, hogy lándzsáját még mélyebbre szúrhassa belé.  Annyira lecsúszott már, hogy teljesen a padlón volt, felhúzott térdekkel. Conor összeszorított foggal és csukott szemmel mozgott rajta, saját farka immár teljesen kemény volt.

- Tölts meg, Alex, élvezz el bennem. - elakadt a lélegzete, amint ezekre a szavakra Alex teljesen belé engedte a magját, és nedves melegség feltört benne. Szinte egyidőben, Conor maga is elélvezett, magjával teljesen beborította Alex mellkasát. Zihálva csatlakozott hozzá, aztán kimerülten esett a fejével Alex vállára.

Egyikük sem szólt. Olybá tűnt, mintha egyikük sem találta volna a szavakat, mintha képtelenek lennének leírni az őket elöntő érzéseket. Végül Conor felemelte magát, mellé ült, a fejét a kezével támasztotta meg. A tűz pattogott, sercegett, szikrák repültek.

- Megyek és lezuhanyozom, mielőtt a seggem is lángra kap egy teljesen új dolog miatt.

Később, az nap este, Alex karjaiban, Conor teljes biztonságban érezte magát. Raszputyin számára egy másik életben volt, egy másik világban, és most boldog volt, hogy sikerült teljesen elfelejtenie.

Másnap reggel, Conor felriadt, azon tűnődve, vajon mi is szakította hirtelen félbe az álmát. Fény villant át a szobán, amit halk zúgás követett, és rájött, hogy vihar van készülőben. Eső csapkodta az ablaküvegeket, a szél pedig úgy üvöltött, mint egy kísértet. Minden, amire vágyott, hogy ismét visszabújjon a takaró alá, de a fizikai szükségletek a fürdőszobába kergették. Megmosta a fogait, majd az arcát, azután pedig visszabújt az ágyba.

Alex ébren volt.

- Ki az, aki ilyen kibaszott lármát csinál? - húzta a takarót a fejére.

- Nos, arra már nyilván rájöttél, hogy Thor cseppet sem szeret téged. Vagy netán tudnál adni valamiféle tudományos magyarázatot arra, hogy vajon mi okozhatja ezeket az elektromos kisüléseket. Akárhogy is, ez nagyszerű ürügy arra, hogy tovább ágyban tartózkodhassunk. Conor felemelte a takarót, bebújt alá, fejét a karjára támasztotta.

- Okostojás.

- Jaj! - kiáltott fel Conor, mivel Alex a fenekére csapott, miközben ismét a fürdőszobába indult.

Miután végzett, egy vastag, kék fürdőköpennyel a karján tért vissza. - Szükségem van energiára, mielőtt ismét rendesen foglalkozom veled.  Mit szeretnél reggelire?

- Bármit, ami éppen van.

Alex ördögi mosollyal kuncogott. - Ó, épp elég vagyok én neked. De jelenleg illetlen vágyat érzek egy szalonnás szendvics iránt, elsőként jöjjön az. 

Néhány pillanattal később, szívfájdító illatok szállingóztak fel a lépcsőn, a levegőben a szobáig. Alex egy megrakott tálcával tért vissza, rajta frissen facsart narancslével, alaposan megvajazott, vastag kenyerekkel, és egy kis pohárban levő ketchuppal.

Conor gyomra néhány pillanattal később hálásan fogadta be a finom falatokat.

- Fantasztikus!

- Egyetértek. Nos, hol is tartottam? - Alex egy kicsit rácsapott Conor hátára.

- Túl okossá váltál, és azt akartam elérni, hogy könyörögj a kegyelemért. - azzal az egyik vajas ujját Conor fenekébe nyomta, és ott tartotta.

- Mondd, hogy sajnálod.

- Bassz meg. - Conor szavai egyértelműek voltak, annak ellenére, hogy a párna tompította a hangját.

- Türelem, jövök már. - egy második ujj is csatlakozott az elsőhöz, és még jobban feszítették őt belülről, szép lassan.

- Még mindig nem hallottam azt a bocsánatkérést.

- Ó, Istenem! - nyögött fel Conor szánalmasan.

Egy villám hasított kint fel.

- Attól tartok, még maga az imádság sem segítene most rajtad. Még maga, Thor sem.

Alex harmadik ujját is belenyomta a lyukba, másik kezével pedig megragadta a golyóit. Az ujjai között forgatta őket, és megszorította a puha húst, mialatt ismét mennydörgés zaja hallatszott.

- Kérlek, Alex! Sajnálom! Az Isten szerelmére, tegyél a magadévá! Nem bírom tovább - fészkelődött Conor, mert kőkemény farka fogságba esett alatta. Alex megfordította, lábát széttárta, hogy hozzáférhessen. Durván beléhatolt, keményen és könyörtelenül, kétségbeesett erővel tette magáévá. Conor hátravetette a fejét, kezeivel az ágyneműt markolta. Egy hatalmas mennydörgésbe fúlt felhangzó sikolya, ahogy a fájdalom vörös köde és az azt követő elragadtatás elöntötte. Még egy utolsó, hatalmas tolóerő, és Alex benne lüktetett, annak nevét sikoltozva.

Jóllakottan esett le Conor mellé az ágyra, és beletelt vagy öt percbe, mire felemelte összeborzolódott, szőke fejét. Nyugtalanság lakozott a szemeiben. - Jól vagy? Teljesen elveszítettem az önuralmamat, nem bántottalak? - Alex összerezzent a zúzódások látványára, amelyek Conor belső combjának bőrén látszottak ott, ahol megragadta őt.

- Sajnálom... túl messzire mentem...

Erős karok fonódtak a férfi köré, és Conor közelebb húzta őt magához. Azután a fülébe suttogva ezt mondta:

- Hihetetlen voltál. Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt az életemben. Soha nem lesz szükség arra, hogy visszatartsd magad, amikor velem vagy. Tudom, hogy sohasem bántanál.

A dübörgő vihar végül dél körül alábbhagyott, de tovább esett és felhős maradt az ég, ami továbbra is sötét és dühös volt, a közeljövőben még több esővel fenyegetett, ám az mégsem következett be. Conor és Alex egymás karjaiban a kandalló előtt üldögélt, újságot olvastak, a kelleténél több kávét ittak, beszélgettek közben a semmiről és mindenről, kivéve arról, amit az elmúlt éjszakán tettek. A kora esti órákban a telefon csörögni kezdett, friss információkkal szolgáltak az esti bevetésről. Alex ellenőrizte, és újra ellenőrizte, hogy mindenki a helyén volt-e. Mindhárom gyanúsított egy helyen tartózkodott, de semmi szokatlan nem történt eddig.

Este fél kilenckor, Conor elment, hogy készülődjön az estére. Több ruhát is kiválasztottak már neki, azok közül, amit Alex a bevásárlókörútján vásárolt, de ezek egyetlen közös jellemzője az volt, hogy mind feketék voltak. Alex is fekete ruhát viselt, de az inge és a nadrágja egyszerű és konzervatív stílusú volt.

Conor felsóhajtott.

- Tényleg megint ezeket a cuccokat kell viselnem?

- Igen. - Alex az ajtóban ácsorgott mögötte. 

- Remek. - Conor levette a ruháit, előrehajolt, hogy felvegye az alsóneműt, ami körülbelül olyan messzire volt a kényelmes és praktikus viselettől, amennyire csak lehetséges volt.

Alex szívverése felgyorsult, miközben Conort csodálta ebben a provokatív helyzetben.

- Rendben, sikerült bosszút állnod már. Tegyél már magadra valamit!

Conor felhúzta magára a rövidnadrágot, rá a szoros, fekete, bőr nadrágot, amelyen fűző volt elől és oldalt. A bőr csodálatosan puha volt, és pontosan az ő alakjára illett, mintha egyfajta második bőrként funkcionálna. A laza, fekete ing egyfajta romantikus hangulatot kölcsönzött, de ahogy megfordult, és fény érte, Conor rájött, hogy az teljesen áttetsző volt. Ugyanazt a fekete csizmát vette fel, mint korábban, és a haját sem kötötte össze. Megfordult, hogy szembenézzen Alexel. 

- A pokolba, most tökéletesen ehetőnek tűnsz!

- Tényleg tetszik?

- Amikor vége lesz ennek az egésznek, újra viselni fogod ezeket a ruhákat - csak nekem. - Azzal elvette a fekete szemceruzát Conor remegő kezéből, és ügyesen, ő maga festette ki a fiút.

- Most már biztos vagy abban, hogy nem bánod, ha motorozok?

Conor elfintorodott.

- Én nem vágytam soha arra, hogy úgy motorozzak, mintha egy kibaszott lány lennék, de azt hiszem, ehhez a képhez az illik.

Lent, a hallban, még felhúzott magára egy bőr zakót, egy pár védőkesztyűt, és készen állt arra, hogy végre elinduljanak. Alex megfordult, és két kezébe fogta Conor arcát.

- Sose felejtsd el, hogy amit ma csinálni fogunk, az csak színészkedés és játék lesz, nem a valóság. - Gyengéd vággyal csókolta meg. - Légy óvatos. Ígérd meg.

- Ígérem.

Azzal együtt sétáltak ki a zuhogó esőbe.

Az utak csúsztak a sok esőtől, de Alexnek ez nem okozott problémát, magabiztosan vezette a járművet. Conor előrehajolt, és élvezte az így keletkezett kapcsolatot. Az út viszont nem tartott sokáig, és amikor a klubhoz értek, Alex letámasztotta a motort nem messze a főbejárattól. Levették magukról a sisakot, a kesztyűket, leadták a ruhatárba a kabátjukat, és elindultak befelé. Két kidobó valójában a rendőrséghez tartozott, mint ahogy pár ember a bár személyzetéből is. Alex útközben szemügyre vett az inkognitóban levő kollégák mellett néhány járókelőt is. Mindannyian jól beilleszkedtek a tömegbe, és fantasztikus munkát végeztek a beépülésükkel. Sem Alex, sem Conor nem adták a jelét annak, hogy felismerték őket, mégis megnyugtató volt a tudat, hogy mindannyian a helyükön voltak.

A hely zsúfolt volt, de találtak egy nyugodtabb helyet a bárban. Conor igyekezett nem foglalkozni a buja megjegyzésekkel, még az alkalmi tapogatózást is elviselte, minden figyelmét megpróbálta Alexre összpontosítani, remélve, hogy megfelelően alázatos módon tette mindezt. Röviddel, tizenegy után, Alex egyszer csak megragadta a karját, zúzódásokat okozva, és egy sötét sarokba húzta. A falnak lökte, hevesen megcsókolta, és agresszíven markolta a kezével. Conor hevesen ellenállt, és megpróbálta ellökni magától.

- Hagyd abba, ez fáj!

- Fogd be a pofád! - csapott bele Alex keményen az arcába.

A térdeit használva, Conor ellökte őt magától, és az ajtóhoz rohant. Alex vállat vont, és nem igazán törődött azzal, hogy utánamenjen. Az orra alatt káromkodva ment vissza a bárba.

Vad szemekkel, Conor megragadta a ruhatárban a fogasról a holmijait, és elindult kifelé, a sötétbe. Megállt a motor mellett, ráült, és beindította azt. Semmi gyanúsat nem vett észre, miközben váltott egy sávot az úton, nem volt jele annak, hogy követnék őt. Az útra koncentrálva, egyáltalán nem volt szemtanúja, a mögötte kibontakozó drámának. Lángok lobbantak fel a klub bejáratával szemben, a Fekete Orchideánál, a füst kezdett beszivárogni az ablaknyílásokon át, mire a riasztó sikoltva felzúgott az éjszakában. Bent a tűzöltó rendszer működni kezdett, és a rémült tömeg a vészkijáratok felé tolódott. Alex a tömeggel együtt sodródott ki az éjszakába, a fojtogató füst elől, kétségbeesetten kapkodott a friss levegő után. Megragadta a legközelebbi embert, akit felismert.

- Ki követi nyomon Conort? Semmit sem hallok. - Vette elő a haszontalan fülhallgatót.

- Senki sem, uram, ő saját magára vigyáz. Valamilyen tűzgyorsító szagát érzem a bejárati ajtónál - ez szándékos volt.

- A francba! - Alex odaszaladt a mobil nyomkövető egységhez a sarkon, akik a rejtett technológia segítségével, nyomkövető rendszert telepítettek oda, ami kapcsolódott Conor motorjához is. Kitépte az ajtót, és bekiabált hozzájuk. - Hol van?

- Három mérföldre innen, délre. Most már nem mozog.

- Ó, ne.

Alexnek most már egyenesen rossz érzése volt. A rendőrautóhoz rohant, szinte belevetette magát a vezetőülésbe, és gyorsan a gázra lépett. A rádión létesített kapcsolat tájékoztatta őt: a jel még működik, a Wilson utca és a fő utca kereszteződésénél jelez.

Alex olyan vakmerően vezetett, ahogy csak tudott, de már túl késő volt. Amikor elérte a csomópontot, megtalálta a motort, az út közepén heverve, miközben annak üvege körülötte csillogott összetörve a fényben. Talált egy sisakot a csatornába dobva, vér kenődött el belül, de Conornak nyoma sem volt. Alex sírni kezdett a dühtől, a frusztrációtól és a gyötrelemtől, amit teljesen elnyelt az éjszaka.