Jöjjön az utolsó része a történetnek, az eredeti változatban:

Tűz és Jég

7. fejezet

Conor tudta, hogy hideg van, arról viszont fogalma sem volt, miért. Hideg és sötét volt és oh, Istenem, szörnyen fájt a feje. Zavaros agya fokozatosan kezdte érzékelni a körülötte levő környezetet. Ott volt a hideg kő a lába alatt, ami azonban száraz volt és sima, tehát biztosan nem egy aszfalton volt. Miért is lenne ilyen helyen? Felnyögött, ahogy visszajöttek az emlékek - a motorozás, ahogy egyre távolabb került a Fekete Orchideától, minél távolabb Alextől. A furgon egyszer csak úgy kihúzódott elé, mindenféle fény és figyelmeztetés nélkül. Ösztönösen próbálta kikerülni a kocsit, de az út nedves volt - elveszítette az irányítást és balesetet szenvedett.

Eszébe jutott, hogy a vállát beverte a földbe, miután csúszott a földön, majd éles fájdalom hasított a bal térdébe, aztán semmi. A fejében tomboló légkalapácsok ellenére tisztában volt azzal, hogy a balesetet okozót sokkal inkább le kellett volna tartóztatni, nem pedig őt. De hogyan került ide, erre a sötét helyre? A sisakja eltűnt, és nyilvánvalóan a sötét felsője és az inge is, mert tisztán érezni tudta a köveket. Megpróbált felülni, amikor arra is rájött, hogy a kezei meg voltak kötve a háta mögött. Nem, nem kötve, leláncolva. Érezte, ahogy a fém a húsába markolt, és hallotta, ahogy zörögtek, a mozgásától. Kiemelte magát, felegyenesedett, és addig hátrált, amíg teljesen a fal mellé nem került a feneke, hogy nekitámaszkodhasson. Mezítláb volt, és láncok voltak a bokája körül is. Még mindig a bőr nadrágja volt rajta, amiben a klubban is volt, de ez minden. Megborzongott és számba vette mindazokat a nem mentális sebeket, amelyeket most érezni tudott. Az arca ragacsos volt az egyik oldalon, a vértől - feltehetően valamilyen sebet kapott, amitől az egész feje lüktetett. Érezte, hogy a válla merev és fáj, de a térde volt a legrosszabb. Jól bírta a fájdalmat, igencsak toleráns volt ilyen téren, most azonban úgy érezte, mintha valaki egyenesen lyukat fúrt volna a térdébe. Pontosan ugyanazon a helyen, ahol ő hat hónappal korábban megsérült.

- Azt hiszem, bajban vagyok - motyogta magának.

Annyira sötét volt, hogy nyilvánvalóvá vált számára, hogy a szobának nem volt ablaka és az egyetlen körvonal, amit ki tudott venni, az az ajtóé volt. Fogalma sem volt arról, mennyi ideje volt eszméletlen, még kevésbé arról, hogy éjjel-e volt, vagy nappal. Amióta találkozott Alex-el, volt pár érdekes álma, bilincsek részvételével, de ez még az ilyen fantáziáit is alaposan felülmúlta. Le akarta tagadni, ám a lelke mélyén nagyon jól tudta, hogy Raszputyin volt a felelőse ennek a jelenlegi helyzetnek. Az a tény, hogy úgy tűnt, senki nem igyekszik faltörő kossal feltörni az ajtót, hogy megmentsék - azt jelentette, hogy az emberrablás jól megtervezett és kivitelezett volt. Az aggodalom piciny magja kezdett kicsírázni elméjében - Alex miatt. Valami megakadályozta őt abban, hogy fogják a jelet, és ez már elég komoly ok volt ehhez. Alex minden követ megmozgat ezen a földön ahhoz, hogy ő biztonságban legyen. - Kérlek, add, hogy ne legyen semmi baja. - suttogta Conor egy lélegzettel.

Az idő telt. A hideg és a kényelmetlenség ellenére Conor nyugtalan alvásba sodródott. Amikor felébredt, még mindig egyedül volt. Tudta, hogy órák teltek el, mert éhes volt és szomjas, a karjai fájtak a természetellenes helyzetben. Hirtelen valamin megakadt a szeme. Magasan, a szemközti falon egy kis, piros fény villogott. Fájdalmakkal telve bicegett át, hogy jobban megvizsgálhassa azt. Nagyon nehéz volt semmit sem látni a sötétben, de tudta, hogy mi is ez a tárgy - egy kamera volt. Valaki figyelte őt.

A piros lámpa egyszer csak kikapcsolt, amit Conor egyáltalán nem vett jó jelnek. A falnak dőlt. Nehéz léptek zaja hangzott fel az ajtón kívülről, amik úgy visszhangzottak, mintha egy alagútban járkált volna a közeledő illető. Egy kulcs fordult az ajtóban, ami azután kinyílt. Az alak, aki kirajzolódott előtte, kicsi volt és zömök, munkás bakancsot hordott, és overallt viselt, egy szakadt kapucnis pulóveren. Egy sisakot húzott fel, hogy az arca árnyékban maradhasson. A kezében a legnagyobb vadászkés volt, amit Conor valaha látott, és a penge gonoszul csillant meg a folyosóról érkező és bevilágító fényben.

- Enyém, enyém - te kétségtelenül az eddigi legszebb vagy. - A hang reszelős volt és sokkal magasabb, mint arra Conor számított volna. - Örülök, hogy megtarthatlak. Sokat fogunk mókázni együtt.

- Segítségre lenne szükséged, hagyd, hogy gondoskodjak arról, hogy megkapd. - ez volt minden, amit Conor akarata ellenére mondani tudott, ám tompította a hatást azzal, hogy ajkai megállíthatatlanul remegtek közben.

-  Ó, én nem hiszem, hogy bárki is érted jönne, nem igaz? - azzal csökkentette a köztük levő távolságot, és kinyújtotta a kést. - Ha megígéred, hogy jó leszel, elviszlek egy fürdőszobába, és megtisztíthatod magad, a fejeden lévő sebeket.

Conor nem volt abban a helyzetben, hogy ellenkezzen. Belenyugvással bólintott némán, és ellépett a faltól. Raszputyin mögé került, a pengét pedig a nyaka alá tartotta, egy ponton hozzáérve és egy bilincset rakott a csuklójára.

- Zárd össze a csuklóidat újra, magad előtt. - Erősebben szorította a kést egy ponton a nyakához, mire azon egy csepp vér csöpögött végig lefelé. Conor meglazította a bilincseket  - ami legalább egy kicsit  kényelmesebbé tette ezt a műveletet, azonban karjának izmai égni kezdtek a hirtelen rántástól.

- Először te. - A kés egyre jobban sürgette őt a halványsárga, fluoreszkáló ényben úszó folyosón. Csupasz lábai és az azon levő láncok is lassították a haladást, de Conor térde annyira fájt, hogy még ezért is hálás volt, hogy sántikálhatott, ezáltal csökkentve a nyomást. A fürdőszoba ősrégi, intézményekre jellemző stílussal és berendezéssel volt ellátva, fehér csempe volt mindenütt, amit azonban már sűrűn ellepett az odaszáradt kosz. A férfi engedélyezte neki a mosdóhasználatot, egy kis egyedülléttel, majd rögtön ezután a mosdó felé tolta őt. A mosdó felett levő régi, antik tükör fele már össze volt törve és foltos, fekete foltok is voltak rajta, de nem volt elég világos terület, ami elegendő lett volna arra, hogy teljesen megvizsgálhassa saját tükörképét. Az arca oldalának egyik fele tele volt rászáradt vérrel, ami mintegy hajszálvékony erezetként volt a bőrén. A vállai feketék voltak a zúzódásoktól, és nyersek a közúton való ütődéstől, bár a kabát megmentette őt az igazán nagy sérülésektől, károsodástól. Az általában amúgy is sápadt bőre most még fehérebbnek tűnt, mint máskor és sötét karikák, mint égő zúzódások árnyékolták a szemét.

- Tisztítsd meg. - azzal kapott egy nedves ruhadarabot, és elkezdte vele dörzsölni az arcát, figyelmen kívül hagyva a mellette levő, rosszindulatú jelenlétet.

- Van rendes neve is? Nem tudom igazán Raszputyinnak hívni.

A kés megreszketett a köpcös ujjak között.

- Bates. De azt hiszem, ezt már nagyon is jól tudja, nyomozó.

Conor keményebben markolta meg a mosdó szélét.

- Ó, igen, pontosan tudom, hogy ki is vagy. Te és a magas, szőke barátod - nem az én esetem, azt se értem, miért vagy úgy oda érte. Jobban is kezelhetne, éppen ezért, ő nem érdemel meg téged.  Mégis, elrendeztem számára egy kis tüzet, ami kellőképpen lefoglalja őt, hogy azzal foglalkozzon.

- Tűz? Milyen tűz? Mit tettél? Conor hirtelen keményen Bates felé csapott, megbilincselt kezével, aminek eredményeképp el is találta az önelégült arcot, de egy nehéz vassal a sebesült térdére csaptak és ő a földre rogyott a fájdalomtól. Conor a padlón jobbra-balra forogva próbálta megvédeni magát, de Bates egy őrült dühével sújtott le rá minden alkalommal.

- Tanulnod kéne egy kis jómodort. - Bates talpra rántotta őt, a bilincsére láncot hurkolt, aminek a végét a mennyezetről lógó csigára kötötte. Addig húzta, amíg Conor maga fölött kinyújtott karjaival elérhette, azokat is rácsatolta, úgy, hogy lábaival alig érintette a padlót. Felfüggesztett csuklókkal tartotta a súlyát, aminek hatására vér csöpögött le lassan a karján, ugyanis a lánc a húsába vágódott. Bates mániákusan körözött nevetve, körülötte. Az már világossá vált Conor számára, hogy Bates elveszítette önmagát, és minden józanságát, a szakadék szélére került, immár nem volt ura önmagának. Egy koszos rongyot vett elő a zsebéből, amit azután Conor szájába kényszerített, majd annak a két szélét a fiú mögé kötötte, úgy, hogy biztonságosan tudjon öklendezni tőle.

- Nem szeretem a túl nagy zajt, miközben dolgozom. - A férfi szemei vadak voltak, nyála szinte ömlött a szájából. Aztán fogta a kést és csapkodni kezdett Conor körül, össze-vissza vagdosva annak, rövid lófarokba font haját, ami levágva végül a földre zuhant. Aztán a kést egy ponton, a nadrágját tartó csat ellen állította be. A kapcsok szétnyíltak, mire a bőr szétnyílt két oldalra. Conor tehetetlenül kapálózott, szinte fuldoklott a szájában levő rongy miatt. Bates csak kuncogott.

- Gondoskodni fogok erről később, ha majd egy kicsikét jobban együttműködőbb lesz. - Azzal elindította a kést, Conor mellkasán, és finoman karcolta a bőrt.

***

Egészen máshol, az esetszobában, Alex minden erejével azon volt, hogy megpróbálja elnyomni az újra és újra, hullámokban rátörő pánikot, ami többször is azzal fenyegetett, hogy megfullasztja azt a képességét, hogy tisztán gondolkodjon. Már 26 órája, hogy Conor eltűnt. Most hajnali három óra volt, és ő egyáltalán nem aludt, vagy evett. A túléléshez szükséges kellő adrenalint az erős kávé biztosította, amit újra és újra olyan gyorsan hoztak neki, ahogy csak tudták. A három gyanúsítottból végül ketten maradtak otthon, akiknek nem volt tudomásuk arról, hogy figyelik őket. A harmadik vidáman áttáncolta az éjszakát, majd ijesztően könnyedén otthagyta a klubot. Ennek a férfinek kellett lennie. Raszputyin valójában egy negyvenhárom éves, egyedülálló férfi volt, polgári nevén, Cyril Bates. Alex megköszönte az úrnak, hogy a szülei végül nem hívták fel Normat, de Bates nyilván már gondoskodott erről is, tett óvintézkedéseket erről a részről. Rövid, túlsúlyos volt a férfi, egy labilis idegzető anyával. Azonban mindezek ellenére, Bates szokatlanul magas IQ-val rendelkezett. Labortechnikusként dolgozott egy kórházban, és szintén értett ahhoz, hogy manipuláljon némi világítást és létrehozzon néhány speciális effektust, a Fekete Orchideában. Ez volt az összes, rendelkezésükre álló kapocs róla, ami azonban jelenleg nem segített Alexen.

A Conor csuklóján levő nyomkövető úgy tűnt, nem működik. A két nyilvános kamera egyáltalán nem vett fel kerékpáros balesetet. Conor szinte eltűnt a semmibe. Alex tudta, hogy Raszputyin korábbi hat áldozatai mind halottak voltak 12 órán belül, az elrablásuktól számítva, amiért Alex szinte már megőrült az aggodalomtól. Higgs egy csésze gőzölgő kávét lökött a kezébe.

- Nem fogom azt mondani, hogy menj haza, vagy aludj egy kicsit, főnök, mert tudom, hogy teljesen értelmetlen lenne, de legalább ülj le, nehogy összeess itt idő előtt.

Alex egy halvány mosolyt vetett Higgsre.

- Nagyon jó anya lennél, Higgs - mondta, majd lerogyott egy székre.

- Valami hiányzik, pedig érzem, hogy lennie kell még ott valaminek.

Hirtelen lecsapta a kávét, kilöttyentve azt az asztalon.

- A karkötő! Miért nem működne? Ez egy zárt egység. Mi másért nem vagyunk képesek a jelet fogni?

Az egyik a csapatból megszólalt.

- Interferencia, vagy valamilyen árnyékoló miatt.

- Igen. Ellenőrizze a kórház területét, a térképeket, keresni valamit, ami megakaszthatja a jelet - akár egy oszlopot, egy elektronikus berendezést, föld alatti helyiséget....

Azonnal meg is indult, szélrohamként a munka, siettek a térképekért, és minden tervet előszedtek, ami a vizsgálathoz kellhet, egy kupacként dobva őket az asztalra.

- Itt, főnök! Ez lehet az. - rögtön egy tervrajzot toltak Alex orra elé. - Nézze, amikor viktoriánus stílusban átépítették az egész kórházat, lebontottak egy szárnyat, de a régi pince és a hullaház megmaradt. De nézd, a régi pince túlmutat az új épületen. Kell lennie szobáknak, a föld alatt valahol - a talaj fölöttieket már mind beépítették az új épület része lett - azonban van egy távközlési torony is ezek tetején.

Alex már indult is.

- Menjünk.

Hamar odaértek a helyszínre, de értékes időt veszítettek a keresgéléssel. Végül kiderült, hogy egy fém akna fedél rejtette a bejáratot, ami akkor csendült meg, amikor Higgs rálépett. Olyan gyorsan, és amilyen halkan csak lehetett, levették a fedelet, és egy lépcső vezetett le a mélybe. Miután mind leértek, az alján, egy hosszú folyosó terült el előttük, villódzó, halváysárga fénnyel megvilágítva végig a két szélén.

- Önelégült és gondatlan.

Alex igyekezett elnyomni a félelmet, hogy vajon mit fognak találni, és némán haladt végig a folyosón. Mint kiderült, volt is miért aggódnia. Bates elmerült a saját világában, Conor vérében táncolt. Ahogy behatoltak a szobába, Higgs erőteljesen félrenyomta Alexet, és a padlóra terítette Batest, kiverte a kezéből a kést, és a padlónak szorította.

Alex találkozott a látvánnyal, ahogy Conor előtte csüngött, vére szivárgott a mellkasából, amit Bates szabdalt össze szép sorban, mintát alkotva, a bőrébe. Legnagyobb hitetlenkedésére, Conor felemelte a fejét, zöld szemei kidülledtek a fájdalom hatására. Alex kitépte a pecket a szájából, Conor pedig azt suttogta:

- Szép időzítés.

Azzal szemei befelé fordultak, és elveszítette az eszméletét.

***

Conor, két nappal később, egy kórházi ágyon tért magához. Alex az ágya mellett, egy széken szunyókált. Hirtelen felébredt, mintha néma riasztást kapott volna.

- Isten hozott. - mosolyodott el. - Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott.

Conor nem mozdult, nem akart magához térni az álomból, de aztán rájött, hogy mindez valóság, mivel Alex hozzá hajolt, és megérintette.

- Most már biztonságban vagy.

Conor megborzongott, könnyek gördültek le az arcán, majd lehunyta a szemeit, és békésen álomba szenderült.

Amikor pár órával később ismét felébredt, Alex eltűnt. Conor megpróbált felüli, harcolt a lógó csövek és a vezetékek ellen, amelyek a testéhez voltak kötve. Az ajtó kinyílt, majd azonnal nyugtató kezek nyomták őt vissza az ágyra. - Minden rendben! Itt vagyok! Nyugalom, te idióta!

Conor visszarogyott a párnákra. - Fáradtnak tűnsz.

Alex felnevetett.

- Jó pár álmatlan éjszakát okoztál nekem a közelmúltban, és mind egy végzetes hiba miatt.

- Elkaptátok őt? Batest?

- Lakat alatt van, jó helyen, ne aggódj.

- Azt mondta nekem, hogy okozott egy kis tüzet, mielőtt engem elkapott...

- Azt tette. A Fekete Orchidea nincs többé, de mindenki épségben kimenekült.

- Alex, én... - tétovázott. - Amikor elkezdte a vágást, becsuktam a szemem, és te ott voltál. Láttam az arcodat, és így el tudtam viselni a szenvedést.

Gyengéd ujjak érintették meg az arcát, és kicsit elfordították a fejét. Jeges, kék szemek néztek rá, amikből csak úgy ömlöttek a könnyek.

- Amikor már azt hittem, végleg elveszítettelek, az több volt, mint amit el tudtam viselni. A fájdalom szinte széttépett engem belülről. - gyengéden megcsókolta Connort. - Meg tudsz nekem bocsátani?

- Nincs mit megbocsátanom - nézett Conor zavartan.

- Szörnyű veszélynek tettelek ki. Meghalhattál volna.

- Alex, amikor ezt vállaltam, pontosan tudtam, mit teszek. Nem védhetsz meg minden alkalommal, és azért, ami történt, senki sem felelős. Adj magadnak egy kis szünetet.

Alex megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Pihenned kell, hogy meggyógyulj. Csukd be a szemed, én pedig itt maradok, nem megyek sehová.

- Nem tudok aludni tovább. Mikor mehetek ki innen?

- Ki voltál száradva, és elég sok vért veszítettél, így az infúziónak még maradnia kell a következő 12 óráig, legalább. A doki összevarrta a fejedet, és megtisztította a válladat is. Szerencsére a vágások a mellkasodon nem mélyek, ezeket ellátták, felkötötték, így nyugodtan kell pihenned, nehogy meglazuljanak. A csuklóidon és a bokádon is vágások vannak, amiket a láncok okoztak. Azt hiszem, holnap már elhagyhatod a kórházat, ha megígéred, hogy nyugton maradsz.

- Miért nem mész haza és pihensz egy kicsit. Majd... jól viselkedek, nem lesz semmi gond. 

Alex összevonta a szemöldökét.

- Azt mondtam, hogy maradok, és ezt komolyan is gondoltam. Tényleg meg kell tanulnod, hogy ne vitatkozz velem, és ezt meg is teszem, amikor már képes leszel szembenézni a következményekkel. - óvatosan összefonta ujjait Conoréval, óvatosan, hogy ne okozzon fájdalmat.

- Alig várom már, hogy ezt tedd. - Conor szeme újra csillogni kezdett, de aztán újra becsukta őket, és mély álomba sodródott.

Végül két nappal később engedték haza. Alex is engedett a végén, hazament néhány órát pihenni, és ellenőrizni a csapatot a kapitányságon. Hozott Conornak friss ruhákat, és a legnagyobb örömére egy kerekesszéket is, amivel kerekezhetett ki a kórházból egymaga is.

- Tökéletesen tudok járni, Alex!

- Ez a szabály, szóval, ülj le, és ne panaszkodj.

Amikor odaértek a kocsihoz, Alex  megfordult, és ránézett. - A műveletnek vége, szóval, nem vagy köteles többé velem maradni. Mindazonáltal én vezetek, és én vissza foglak vinni arra a helyre, ahol addig foglak gondozni, amíg meg nem gyógyulsz. Van bármiféle ellenvetésed ezzel kapcsolatban?

- Kétszer is elrabolnak egy héten - ez kezd lassan szokássá válni. Ez sem úgy hangzott, mintha sok választásom lenne, nem igaz? - Conor ajka megrándult, ahogy igyekezett nem mosolyogni.

- Nagyon figyelmes vagy. Most, nyomás a kocsiba, és viselkedj.

Kora estére tértek vissza a házba. Agnes már várta, egy barátságos és üdvözlő öleléssel. Meglehetősen nyugtalan volt amiatt, hogy Conor számára megfelelően kényelmessé tette-e a házat, emiatt pedig Alexnek kellett utasításokat adnia neki, akár egy lázadó tinédzsernek. Amikor végül elment, Alex megkönnyebbülten sóhajtott. - Agnes rosszabb, mint az anyám! - azonban a hangja elárulta a szeretetet, amit mindig érzett. Felmászott a fotelbe, törökülésben leült, és keményen bámulta Conort.

- Érzel most bármiféle fájdalmat? És kérlek, ne próbálj meg nem igazat mondani, mert tudni fogom, hogy hazudik.

- A térdem fáj, de minden más rendben van. - Conor felemelte a lábát, hogy így támogassa a sérült térdét, nem pedig a kényelem miatt.

- Szeretnél valami fájdalomcsillapítót?

- Nem, ha nem érzem a fájdalmat, honnan fogom tudni, hogy mikor jobb már? Nem olyan rossz ez, tényleg.

Alex fészkelődött egy kicsit a székén. Felkapott egy könyvet, amit aztán újra letett, felállt, megigazította a tüzet a vassal, odasétált az ablakhoz és a függönnyel babrált. Connor nyugodt szórakozással telve nézte a férfit. Alex mindig olyan magabiztos volt, emiatt pedig jó volt tudni, hogy van néhány olyan dolog, amely megzavarhatja a szokásos, magabiztos viselkedésében.

Conor már szinte majdnem megsajnálta.

- Nem fogok összetörni, Alex.

Alex hálásan tekintett vissza rá.

- Ennyire átlátszó vagyok?

Connor bólintott.

- Attól tartok, így van.

- Annyira meg akarlak érinteni, hogy tudjam, tényleg jól vagy-e.

Conor csak mosolygott.

- Jól vagyok, tényleg. De ha több, mint boldoggá teszi, hogy ellenőrizzen minden egyes négyzetcentiméteremet, nem bánom.

Alex kinyújtotta a kezét, és talpra húzta.

- Állj itt, a tűz előtt. Nem akarom, hogy a hidegben legyél.

- Miért lennék én a hidegben?

- Mert szavadon foglak, szó szerint - átvizsgálom minden négyzetcentiméteredet. - mondta Alex, egy gonosz kis mosoly kíséretével.

Először Conor sötét, hullámos haját simogatta, ami majdnem egészen fekete volt. Félresimított egy pár elszabadult, kósza tincset Conor arcából, megvizsgálta a varratokat, amik a szemöldöke sarkából haladó, hajszálrepedések mentén voltak. Hagyta, hogy a haja visszahulljon a helyére, majd ujjaival a tarkóját masszírozta.

- Szeretem a hajad röviden, bár inkább ajánlanék egy borbélyt, mindenki másnál. Gyengéden rohant le ujjaival arca egyik felén, majd lehajolt, és megcsókolt egy pontot, ami az egyik szemétől levő oldalon volt, majd ugyanezt tette a másik oldalon. Mielőtt Conor megszólalhatott volna, Alex egy ujját a szájára tette, hogy megakadályozza a beszédet.

- Ne beszélj, ne mozdulj.

Ez nem kérés volt, ez parancs. Az igazi Alex ismét a felszínre tört, Conor pedig megremegett a vágytól. Puha ajkak a legkíméletesebb módon érintették a fülének érzékeny pontját, egy meleg nyelv gyengéden nyaldosta fülének érzékeny lebenyét. Csókokkal halmozta el Alex a nyakát, sorban, lefelé, egészen addig, amíg nem találkozott Conor ingjének gallérjával. Alex lenézett és elmosolyodott, mivel a figyelmessége elérte a kívánt hatást.

Kirántotta Conor ingjét az öv fogágából, és elkezdte kigombolni a gombjait folyamatosan, az ujjaival. Félretolta a sötétkék szövetet a válláról, és megállt. Fehér sebészeti kötszerek borították Conor mellkasát, precízen le voltak ragasztva. Alex jeges, kék szemei még hűvösebbek lettek, amíg Conor meg nem érintette az arcát nyugtatólag. A férfi végül teljesen eltávolította az inget, nagyon vigyázva, nehogy megérintse a vállán levő zúzódásokat, amelyek immár továbbléptek a fekete-lilából zöldes sárgává. A sebek már nagyon szépen gyógyultak - elégedetten, Alex végighúzta a kezét Conor hátán, nyomon követve a gerince vonalát, és simogatta, az atlaszényű bőrt. Izmok feszültek a bőr alatt, ahogy Conor megfeszült, Alex pedig élvezte az érzést a kezei alatt. A kezeivel megragadta Conor karcsú derekát, hüvelykujjaival simogatta a lapos, feszes hasát. Conor megpróbált egyenletesen lélegezni, amikor Alex elkezdte nadrágjának gombjait is kiszabadítani. A farmer végül fokozatosan csúszott lefelé, mindent felfedve. Alex benyúlt a farmer alá, ingerelt és próbálgatott, fokozatosan lefelé haladt. Végül térdre esett, és teljesen lehúzta a szövetet Conor térdmerevítőjéig, amíg az már ki tudott lépni belőle. A dudor, a fekete alsónadrágban már kezdett igencsak kényelmetlenné válni, de Alex nem törődött vele, a hátsó combját kezdte el simogatni helyette.

- Kérlek, Alex, ne kelljen könyörögnöm. Egyszer már megkínoztak a héten.

Alex felnézett rá, fenntartva a szemkontaktust, miközben csúsztatta a kezét a hátáról a nadrágja alá, hogy aztán határozottan megmarkolhassa a fiú fenekét. Végül elengedte azt, és lehúzta a nedves fehérneműt, így Conor ágaskodó farka azonnal kiszabadult. Alex egy ujjal körözött körülötte, összegyűjtötte a nedvességet. Aztán a szájába vette, majd ezzel egyidőben, Conor seggébe dugta a benedvesített, másik ujját. Megcsavarta az ujjait, együtt egy szívó mozdulattal, Conor számára pedig eltűnt a külvilág. A szemei ugyan nyitva voltak, de ő csak annyit érzékelt, hogy a fények kavarognak előtte. Alex kérdező szája között megcsavarta a fiú ujját, térde megbicsaklott, és végül kényszerítve elélvezett Alex torkában. Erős kéz támogatta őt, gyengéden a kanapéra tették. Fokozatosan, a látása kitisztult, és vett egy mély lélegzetet.

- Krisztus, Alex, te meg akarsz ölni? Nincs olyan ember, aki mindezt kibírta volna!

Alex leguggolt elé.

- Ó, hidd el, még csak most kezdődött el.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezzel véget ért az első történet a négyből. Az író honlapján lehet megnézni a végleges változatot is, ott még a 6. fejezetnél tartanak, de emellett több, friss történet is van.

Ismételten, a literoticán nagyon sok erotikus történet van, nem meleg témában is, innen sokkal jobb a nyelvet is tanulni, mert szlengek, hétköznapi beszéd, kifejezések, itthon nem ismert mondások is vannak.

Remélem tetszett, szeretném még folytatni a fordítást.