Epilógus

Egy meleg, őszi délutánon, három hónappal később, Alex kinyújtóztatta dicsőségesen meztelen testét, és lenézett az ő vőlegényére.

Conor most épp olyan helyzetben volt, amelyben Alex a legjobban szerette őt tudni: térdelve, kezeit a háta mögött kulcsolva. Merev farka egyenesen állt el a fiú testétől, az ezüst nyelvű farokgyűrűt is megtartva, ami nem más volt, mint az esküvői ajándék Alextől. A gyűrű szorosan illeszkedett a fiú farkához, és a labdáihoz, ám volt egy ezüst nyelvecske, ami eléggé visszanyúlt ahhoz, hogy finoman masszírozza a gátat. A lábait széttárta, s minden izmát megfeszítette, azon igyekezetében, hogy megtartsa az egyensúlyát.

Alex megmarkolta Conor fekete haját, és elkezdte dugni annak száját, mélyen a torkába szúrta magát. Aztán elég hosszú időre kihúzta magát, pont annyira, hogy lélegzethez jusson, aztán újra belédöfte. A saját pozíciójának ellenére, Conor rendkívül élvezte Alex ízét, nyelvével nyaldosta, csapdosta, szorította az ajkával, miközben kihúzta.

Egy gonosz vigyort adományozott Alexnek, mialatt átkozta az érzést:

- Azt hittem, te irányítasz, szerelmem.

- Ó, ezért megfizetsz. - Alex felhúzta Conort, talpra állította, felkapta, és az ágyra hajította őt.

- Krisztus, a gyűrű annyira jól néz ki rajtad. Azt akarom, hogy viseld ma délután.

Conor nyöszörgött erre a gondolatra, majd felkiáltott, ahogy Alex csúszós farka beléhasított egy kis ünnepséggel. Aztán csak arra tudott gondolni, nem más volt, mint az intenzív vágy, hogy végre elélvezhessen, mialatt Alex magáévá tette vágyainak tárgyát. A farokgyűrű nyelve keményen dörzsölte, éppen csak érintve a feszült, fekete lyuk szélét. Ez maga volt az abszolút kínzás, így Conor nem szégyellt könyörögni a megkönnyebbülésért.

- Kérlek, Alex, szedd le rólam ezt a dolgot... - Oh, Krisztus, te rohadék!

Alex boldogan folytatta a szopást, majd a gyűrűért nyúlt, hogy levegye róla. Conor felsikoltott, és hirtelen krémes, fehér folyadékkötélt lőtt a másik üdvözlő torkába, mielőtt újra visszaomlott volna az ágyra. Alig volt tudatában annak, hogy Alex kiszabadította a bokáit, és nem tiltakozott akkor sem, amikor szabadon engedte a kezeit is. Alex magához vonta, hogy megölelje, és gyengéden megcsókolta:

- Még mindig szeretnél velem összeházasodni?

- Igen. Aztán lehet, hogy megölnélek az életbiztosításodért és a vagyonodért.

Alex megcsókolta az egyik érzékeny füllebenyét, és megharapta a fiú ajkát.

- Ok. De csak akkor, ha szexxel ölsz meg.

Conor felnyögött.

- Jézus, Alex, mennyi az idő? A francba, már rég fel kellett volna vennünk Maggie-t, és Rory-t, egy órával ezelőtt. Szállj le rólam, és menjél zuhanyozni!

Alex ezt egy szexi vigyorral viszonozta:

- Imádom, amikor parancsolgatsz.

- Alex!

***

Conor nagyon szerette a kunyhóját, amit a nagyszüleitől örökölt, és ami elég egyszerű volt. Az egyetlen jó dolog, ami benne volt, az a napelemmel működő zuhanyzó volt, de azt is csak egyesével lehetett használni. Hamarosan felöltöztek, és készen álltak az indulásra. Alex babrált még egy kicsit Conor csokornyakkendőjével, és megcsókolta őt.

- Lenyűgözően nézel ki. Most már csak el kell juttassalak a megfelelő helyre, bármiféle bajbakeveredés nélkül.

Conor viszonozta a csókot.

- Elég jól felkészítetted magad. És mégis, milyen bajba kerülhetnénk addig, ameddig a szállodához érnénk?

- Ne mondd ezt! Kísérted a sorsot. Talán kaphatunk egy közúti balesetet, vagy elkerülhetünk egy elszabadult lovat a lószállítóból, amiben kábítószert is tároltak.

Conor erre csak a szemeit forgatta, majd kilökdöste a férfit az ajtón. Egy esküvőre kellett eljutniuk.

***

Maggie Penrissen-re bízták az esküvői előkészületeket, amibe ő boldogan is vetette magát, és élvezte a vezető szerepet. A hotel, amit választott, elég régi volt, borostyán fedte be a falait, és lélegzetelállító kilátás nyílt a tengerre. A vendégek a kertekben gyűltek össze, és forralt bort kortyolgattak, miközben a nap kezdett alábukni.

Alex és Conor elvegyült a tömegben - Alex egész, nagy családja részt vett az esküvőn, valamint Robbie és Jay, Agnes és Ruby, a munkatársak is a rendőrségtől, Conor barátai is és mindenki, aki a csempész ügyben részt vett.

Az emberek kezdtek bemenni a szertartásra, amikor Higgs megragadta mindkettőjük karját, és kissé oldalra húzta őket.

- Nem akarom tönkretenni a napotokat, főnök, de Desmondot átvitték ma Broadmodorra. Ahogy szállították, volt egy kis baleset néhány juh-val, és... ő lelépett. Elvesztették.

Conor elsápadt.

- Ennek egy kibaszott viccnek kell lennie. Nincs olyan messze az a hely innen.

Alex átkarolta a vállát.

- Meg fogják találni, szerelmem, ne aggódj. Nem hagyjuk, hogy elrontsa a nap hátralevő részét. Tudhassa egyáltalán azt, hogy hol tartózkodunk?

- Ezt közölték a helyi újságban, Alex.

Higgs grimaszolt.

- Már több, mint 24 órája szabad, bárhol lehet.

Alex összevonta a szemöldökét:

- Nem hagyom, hogy bármi is az esküvő útjába álljon. - csókolta meg keményen Conort. - Átkozott legyek, ha hagyom, hogy most újra elvegyen tőlem. Befelé. Majd később aggódunk Desmond miatt.

Conor gyorsan néhány szót motyogott Higgs fülébe, aki erre bólintott, mielőtt bement.

Alex és Conor egy pillanatra megállt a terem hátsó részében, várva az érkezőket, amíg azok helyet foglaltak. A terem tele volt virágokkal és növényekkel, gyertyák világítottak halványan, mivel továbbra is a lenyugvó nap fénye árasztotta el meleg fénnyel a helyet, az ólomüveges ablakokon át.

Alex elkapta Conor kezét, és a sajátjával fogta, és megkezdték rövid sétájukat a terem elejéhez. A polgári szertartás rövid volt, néhány barát felolvasott rövid verseket, néhány táviratot és e-maileket. Már majdnem megkönnyebbültek, hogy mindenféle incidens nélkül véget ért a ceremónia, és hangos éljenzés hasított fel, amikor gyengéden megcsókolták egymást, hogy a végén a barátok és a család felé forduljanak. Alex úgy nézett ki, mint egy teljesen jól lakott macska, aki megkapta, amire vágyott.

Aztán, egy oldalsó ajtó kivágódott, hirtelen egy kés jelent meg Alex nyakánál, és egy szakállas, börtönoverallos férfi hátrahúzta őt az ajtó felé.

Megállt az idő.

Conor figyelte, amint egy vércsepp csöpög le Alex nyakán, beszennyezve a fehérgalléros ing nyakát.

- Desmond! Engedd el!

Conor hangja szinte visított a néma sokktól és a kibontakozó esemény miatti horror által okozott csendből.

- Soha. Tönkretette az életemet, ezért most én teszem tönkre az övét. Ne gyere közelebb.

Conor szemei találkoztak Alex fagyos szemeivel, nem érzett semmit, csak az azokból áradó megnyugtató pillantást. Tökéletesen tehetetlen volt ahhoz, hogy bármit is tehessen, figyelte, ahogy Alexet egyre távolabb viszik tőle. Homályosan regisztrálta az agya az oldalsó ajtónál levő sötét árnyákot, Desmond mögött, aztán vizet fröcskölt az arcára, és virágok záporoztak mögötte.

Eltartott egy darabig, amíg megértette, mi történik épp: Röbbie hatalmas alakja jelent meg előtte, kezében egy összetört vázával, arcán önelégülti vigyorral.

Erős karok ölelték kétségbeesetten Conort a következő pillanatban, mielőtt Alex felállt, és kisöpörte az ázott virágokat a hajából.

Egy nyögés érkezett a padló felől, aminek tulajdonosával viszont már több, szolgálaton kívüli rendőr foglalkozott: kivonszolták Desmondot.

- Megcsókoltad már a menyasszonyt? - vigyorgott Robbie Alexre, és megölelte Jayt ugyanebben az időben.

- Igen, erről lemaradtál. De azt hiszem, meg tudjuk ismételni a show kedvéért.

Közelebb húzta Conort, mélyen megcsókolta, mire hangos taps hangzott fel, Jay kuncogásával.

***

 Zene, tánc, jó ételek, kiváló társaság. Valamivel éjfél előtt, Alex és Conor csendesen lelépett, otthagyva a többi partizót. 

Teljes csendben tettek egy sétát a ház körül, kéz a kézben, a holdfényben. A hálószoba felé irányuló gyors utazás közben pedig egyáltalán nem kellett a társalgással foglalkozniuk.

Alex levetkőztette Conort, lassan és megfontoltan, annak ellenére, hogy olyan gyorsan szerette volna letépni róla a ruhákat, amilyen gyorsan csak tudná. Simogatta, a testével játszadozott, dolgozva azon, hogy még jobban gyötrődjön Conor az izgalomtól.

Conor viszonozta a szívességet, lassan fedezte fel az aranyszínű bőrt, Alex testének minden négyzetcentiméterét alaposan bejárta. Gyengéden lökte le őt az ágyukra, engedélyt kérve vetette Alexre a szemét. Alex tele szeretettel, mosolyogva válaszolt rá, és átengedte magát Conornak.

Egy ideig, Conor nézett a díjára, majd lehajtotta a fejét, hogy nyelvével megízlelhesse Alex farkának hegyéről szivárgó nedvességet. Alex megdermedt a következő momentumra, mivel lágy ajkak záródtak szorosra farka körül. Alig tudott lélegezni, amíg Conor felfedezte őt a szájával.

- Megölsz, Conor. - morogta.

Conor végigsimított kezeivel Alex combján, mialatt nyelvével a duzzadt labdákat nyaldosta. Megnyalta és megcsókolta a teljes hosszat, óvatosan, kínzóan. Képtelen volt megállítania magát tovább, Alex elhúzódott.

- Rengeteg türelmem van, Conor, de amikor veled csinálom, olyan gonoszul benned akarok lenni, hogy nem bírom.

Pusztán a gondolat, hogy magába fogadja a férjét, elég volt ahhoz, hogy felmorogjon a vágytól. Megfordultak, pozíciót váltottak, Conor alatta volt, Alex pedig széttárta annak lábát.

Az egyik ujját bevonta síkosítóval, és Conor üdvözlő csatornájába mélyesztette. Conor az ajkába harapott, válaszul összerezzent. Még szélesebbre tárta a lábait.

- Még, a fenébe!

- Türelem, szerelmem, türelem. - csúsztatta mélyen belé Alex a második ujját is. Ezt az ujjat hamarosan egy újabb követte. Conor nyüszített a kellemes fájdalomtól, amit az ujjak okoztak benne, ami egyre mélyebbre irányult. Alex eközben folyamatosan hozzá dörzsölte magát, anélkül, hogy belépne. Conor lélegzete elakadt a szenzációtól, amit az okozott, hogy Alex másik kezével a mellbimbóját is megcsípte. Ez több volt annál, mint amit Conor még kibírt. Mielőtt egy újabb nagy levegőt vehetett volna, Alex mélyen a testébe vezette magát. Conor a puszta élvezettől felkiáltott.

Alex nem mozdult, ahogy élvezte, Conor izmainak összeszorítását a farka körül. Beletelt minden erejébe, hogy ne mozduljon meg, ne szúrjon, mert azt akarta, hogy Conor várja meg, amíg az ő orgazmusa lassan elmúlik. Lassan és finoman kezdett el mozogni.

Conort elégették attól a szenzációtól, hogy Alex mélyen belé temette magát. Annyira kemény és erős, és mégis oly gyenge. Alex a kezei közé fogta az arcát, szenvedélyesen megcsókolta, még azelőtt, hogy olyan erővel elélvezett, hogy átmenetileg megvakult annak erősségétől. Morogva, visszabámult a csillogó, zöld szemekbe, amelyek az iránta való szerelemtől fényesen csillogtak.

Érezte Conor keménységét, és tudta, hogy ő is a szakadék szélén táncol. Pislogott.

- Azt akarom, hogy tegyél a magadévá, Conor. Én is akarom tudni, hogy én a tiéd vagyok, ugyanannyira, mint ahogy te is az enyém vagy.

Conor megremegett, és majdnem elélvezett csak a gondolatra, hogy mélyen, Alex gyönyörű seggébe süllyedhet hamarosan. Ő tökéletesen boldog attól is, hogy Alex van felül, és ő alul, a hátralevő életük alatt, de ez... ez nem más lenne, mint a tökéletes gyönyör.

- Biztos vagy benne, szerelmem? Nem érzem magam olyannak, mint te... Nem akarnám ezt. - tudta, hogy a hangja kissé remeg.

Alex egy beképzelt, magabiztos mosollyal válaszolt:

- Miért nem csak feküdsz itt, mint egy jó kisfiú, és hagyod, hogy én dolgozzak?

Conor szégyenlős mosolya Alex dobogó szívét millió darabokra törte. Istenem, mennyire szerette ezt a gyönyörűszép embert! Ujjait ismét bekente síkosítóval, és simogatni kezdte Conor férfiasságát. Nagyon lassan csinálta, mert nem akarta, hogy túlságosan hamar elélvezzen, de gonosz, és sokatmondó vigyorral tette minden mozdulatát.

Conor szorosan lehunyta a szemét. Alex kezei magán, kínzás volt. A mozdulat megállt, mire kinyitotta óvatosan az egyik szemét, hogy lássa, amint Alex óvatosan bedörzsölte síkosítóval saját magát is.

 - Krisztus, ez forró.

Alex ránézett, és valóban elpirult! Ő elhelyezte magát alaposan majd lassan leereszkedett Conor merevedésére.

Conor számára úgy tűnt, mintha egy olyan korba kerülne, ahol bőr érintkezett bőrrel, ő pedig teljesen bekerült Alex testébe. Ami hihetetlenül meleg, kényelmes és biztonságos. Megvizsgálta Alex arcát, hogy látja-e rajta a fájdalom bármiféle jelét, de minden, amit látott, a boldogság. Alex mozogni kezdett, először lassan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban, szemei mindvégig szoros kapcsolatban voltak Conor sajátjával, Conorban semmi kétség nem maradt afelől, hogy őt még mindig vezetik, Alex pedig tökéletesen gyakorolja a teljes irányítást.

Alex előrehajolt, és Conor csuklóit megragadva, az ágy támlájához szegezte. Ez egy kihívás volt. Conor bukdácsolt a csípőjével fel, Alex ellen, és keményen verte az édes pontot. Nem tudta visszatartani többé, egy elégedett sóhajjal megkönnyebbült belül, Alex testében. Alex olyan erővel szorította a csuklóját, hogy másnapra biztosan fognak rajta zúzódások látszani, de a nyomás enyhült, amint Alex maga is elélvezett egy vele egy diadalittas kiáltással.

Conor kuncogott.

- Tudtam, hogy nem leszel képes feladni azt, hogy felettem legyél.

- Nem tudom, mire gondolsz! - tiltakozott Alex, de mintha kissé szégyenlősen tette volna. Egy ölelésben pihent tovább, még mindig tartva magában Conor egyre ellágyuló férfiasságát.

- Még sohasem csináltam, mással.

Conor gyengéden megcsókolta.

- Talán legközelebb megkötözhetlek, és mélyen a matracba tudlak dugni?

Alex szeme összeszűkült.

- Nincs remény a pokolban, szépségem. Ez az én munkám... egy tény... - lehajolt, az ágy szélére, és felvett egy pár, csillogó, ezüst bilincset.

- Azt hiszem, talán érdemes lenne emlékeztetni téged arra, hogy hol a helyed. Most rögtön.

VÉGE