Szintén egy számomra nagyon kedves történet következik:

Deanna Wadsworth - The Legend of Sleepy Hollow

Tartalom:

Ichabod Crane, a város iskolaigazgatója, aki ráadásul egy önjelölt, természetfeletti szakértő is. Nagyon szeretné, ha feleségül vehetne egy gazdag nőt, Katrina Van Tassel-t. De van egy rivális, aki sokkal jobban leköti a figyelmét.

A helyi hős, Brom Bones.

Brom mintha csak azért létezne, hogy már a jelenlétével is kínozza Ichabod-ot, folyamatosan támadja, mintha jobban érdekelné az, hogy legyőzze a riválisát, mint hogy megszerezze Katrinát. Különösen akkor, amikor minden egyes alkalommal Ichabod a kedvenc kocsmájában tartózkodik - ez az a hely, ahol Ichabod képzeletében minden férfi arcára nézve Brom jelenik meg előtte.

Késő este, Ichabod a legendás fej nélküli lovast üldözi. Megrémítette az, hogy a szellem az ő fejét akarja, megpróbálja elkapni a kísértetet. Legnagyobb megrökönyödésére, végül ő maga esik a gonosz lélek fogságba.

Ichabod ezután meztelenül, ágyhoz kötözve ébred fel, és felfedezi, hogy a fej nélküli lovas nem más, mint legnagyobb riválisa, Brom Bones. Brom bevallja, hogy Ichabod már régóta kísérti az álmaiban, és ezért fogadalmat tesz, hogy Ichabod lesz az, akit végül megszerez.

Ichabod maga is szívesen alávetné magát Bromnak, de valahol mélyen, még mindig ott van a félelem, hogy Brom csak megjátssza magát, és mást mutat, mint amit valójában érez.

Bár azt meg kell hagyni, hogy egy ellenséges kapcsolat sem volt ilyen....

Ismertető:

Csak rá kell a borítóra pillantani, és már megvan a véleménye a Zembernek. :) Nem is fogunk csalódni, a történetben sem. Habár a szellemesdit mindig baromságnak tartottam (elnézést a szóhasználatért), az meg megint rátesz egy lapáttal, hogy egy meleg romantikus könyvben egy nőért megy a harc. :P Szellemek léteznek, ezt elfogadom, de az ilyen fej nélküli lovasokon hát inkább nevetek, és folyton a Johnny Depp - féle Álmosvölgy Legendája c. filmre gondolok.  Ha jól tudom, ez a fej nélküli lovas is egy klasszikus, ez a történet is a filmhez hasonlóan egy változata. Nem megszokott a könyv, kicsit vicces is. Az erotikus részek itt meglepően erősek, sokkal gyomorszorítóbbak, ezen a téren sem lehet okunk csalódni.

A történetvezetés kissé fura, a két karakter a legkevésbé sem illik egymáshoz, mégis van egyfajta bája a könyvnek. Szerethető, kellemes könyv, bár bizonyos részeknél kicsit perverz is, a hangsúly inkább Brom-on van. Itt is az volt a legfőbb bajom, hogy az írónak még kevés könyve van, jó lenne még egy-két új könyvet olvasni tőle. Azóta már jelent meg új könyve is, de azt még csak most töltöttem le. Az írónő honlapján egyébként ezzel a könyvvel kapcsolatosan egy rövidke kis interjú van Ichabod-dal. :)

Azoknak ajánlott inkább ez a könyv, akik az erotikusabb könyveket kedvelik.

Részlet:

Hunyorogva, egy sötét szobában, Ichabod fokozatosan kezdett hozzászokni a sötétséghez, és hamarosan ki tudta venni a formákat a szobában. Nem volt egyedül. Egy magas alak volt vele, aki hosszú, fekete köpenyt borított magára, ami minden bizonnyal egy óriás alakjára készült.

A Fejnélküli lovas fogságba ejtette!

- Mit akar velem csinálni? - követelte Ichabod, de remegő hangja elárulta, mennyire félt.

Nem jött válasz. Azonban, a levegőben szinte érezni lehetett a feszültséget, attól, ami következik. Vagy talán maga az a tény és a fenyegetés, hogy Ichabod meztelenül az ágyhoz volt kötözve. Ilyenkor ezen a vidéken sem látták szívesen a vendéget, és ezért sem feltételezett semmi jót, fogva tartója szándékait illetően.

A szellem elindult a szoba másik oldalán, Ichabod pedig érezte, ahogy feláll a szőr a hátán a kés kaparásának hangjára. A szemei még mindig nem szoktak hozzá teljesen a sötétséghez, hiába igyekezett minél hamarabb látni, amikor hirtelen, narancssárga fény villant fel a szobában.
Semmi kétség, a fény máshonnan nem származhatott, csakis magából a pokolból!

Ichabod ismét erősebben kezdte rángatni a köteleit, igyekezett kiszabadulni a fogságból, mivel úgy vélte, az árnyék azért húzta végig a kést a láng fölött, hogy azzal válassza el az ő fejét a testétől. Harca azonban teljesen hiábavaló volt, mivel a szoros kötelek semmit sem engedtek. Elismerve végül a vereséget, kimerülten hanyatlott vissza, miközben félelme tovább növekedett. A halálos, mindent elborító félelem eluralkodott benne, aminek hatására könnyek kezdtek ömleni az arcán. 

Nem tudta megállítani őket, képtelen volt kordában tartani remegő testét.

Látva, hogy nincs remény a menekülésre, könyörögni kezdett:

- Ne vágd le a fejem, kérlek.

Egy rövidke kuncogás hangzott fel erre, valahol messze, amit Ichabod először nem is akart észlelni.  - Mi hasznom lenne a fejedből, amikor nekem is van sajátom?

A puszta pánik és döbbenet hasított végig rajta, és amint a felismerés szikrája kipattant, Ichabod abbahagyta a sírást. A fejében újra elismételte a hangot, és közben azon tűnődött, hogy vajon már a füle is becsapta-e őt úgy, mint a szeme. Ez a felfogás nem kevésbé érte váratlanul, mint az a hirtelen felismerés, hogy meztelenül volt az ágyhoz kötözve. Mégis, most ahogy jobban megnézte az alakot, rájött, hogy annak teljes birtokában volt saját feje, ami miatt pedig tényleg nem volt szüksége Ichabod fejére. Sőt, az álarcos kísértet fegyvere sem a pokol pengéje volt. Fogva tartója egész egyszerűen csak meggyújtott egy gyertyát, és magányosan álldogált a fal mellett, és a hangot is a falak adták.

Amikor a kísértet megfordult és lehúzta a maszkot, majd széttárta a fekete köpeny széleit, Ichabod lélegzete elakadt a meglepetéstől.

Azért, mert a lovas nyakán a fej nem másé volt, mint Bromé!

A félelem és ijedtség gyorsan új érzelmeknek adta át a helyét. Harag és düh öntötte el a tanár úr arcát. Dühösen köpte ki magából a kérdést: - Mi értelme volt ennek az egésznek, Brom Bones?

A férfi semmit sem szólt egész idő alatt, csak kikapcsolta köpenyét és a székre terítette. A maszkot is félredobta.
Ichabodban csak most tudatosult, hogy mindössze ezzel a maszkkal álcázott mindent, és adta ki magát aljasul fej nélküli lovasnak, miközben üldözte őt éjnek évadján, a sötétségben. Tudhatta volna, hogy mindössze az árnyak játéka segítette a férfit, takarta el a fejét, rejtette el igaz valóját, és ennek köszönhetően látszott fej nélküli lovasnak.

A gondolatok szinte tomboltak Ichabod fejében, mint egy hirtelen megzavart, csapatban kirajzó méhként viselkednének, de megpróbálta összeszedni magát, és rendszerezni az információkat, valamiféle értelmet adni nekik.

Mindenre létezik kézzelfogható magyarázat, mégsem jutott eszébe egyetlen lehetséges ok sem, hogy Brom miért  ejtette őt fogságba.