J. C. Owens

Taken

Minden rossz irányba fordult. Kiadták a parancsot, hogy rabolja el Kirith Martinelli-t, a trópusi otthonából. Landon hirtelen az út rossz végén találja magát, mert a munka rosszul ment. De aztán ott van még több is, amikor tekintete találkozik Kirith szemeivel - aki nem más, mint a rettegett maffiafőnök, Enzo Martinelli testvére, és aki Landont fogolyként most fogva tartja. Kirith felajánlott Landonnak egy alkut, amit nem utasíthatott vissza: maradjon vele három hónapig - addig övé lesz Landon teste - aztán Landon szabadon távozhat.

Landon, saját bűnözői családjától jobban félve, mint az előtte álló férfitól - elfogadja az ajánlatot. Három hónap bőven elég lesz arra, hogy a testvérei szem elől tévesszék, ezután pedig a tényleges szabadságot is megkapja. De ez a szabadság sokkal nagyobb árat követel, mint azt Landon gondolta, mivel egyre mélyebben süllyed bele Kirith múltjába. Nem hagyhatja figyelmen kívül a szomorúságot és a veszteséget, ami az őt fogva tartó gyönyörű szemekből sugárzott, és Landon úgy találja magát, mint aki azon tűnődik, hogy vajon három hónap elég lesz-e, kettejük közül kinek.

Értékelés:

A történet időszerűsége, nagyszerűsége mindenkit magával ragad. Aki szereti a mai korban játszódó, gengszteres sztorikat, az nem fog csalódni. A könyv félelmetes hullámvasúttá válik az olvasó számára. Fájdalmas, szomorú, ugyanakkor szexi, mint a pokol, és egyenesen megütő a könyv tartalma. Külön pontot jelent az, hogy itt végre a főhősök nem tökéletesek, nem szuper-emberek, hanem érző, teljesen hétköznapi, rendkívül sok megpróbáltatást átélő emberek, akiket alaposan megviselt az életben maradás, és a való élet. Ugyanakkor kell némi erősebb gyomor is az olvasáshoz, kínzás, erőszak is le van írva a könyvben. Nem akármilyen történetet olvashat az, aki rászánja magát erre a könyvre, viszont azt meg kell jegyezni, hogy a második könyv - Enzo Martinelli története - sokkal jobban tetszett, mint az első.

Saját magam sem voltam hozzászokva ilyen történetvezetéshez, az biztos, hogy az olvasás közben engem is ért némi sokk, és hitetlenkedve folytattam tovább az olvasást. A végén mégis szerethetőnek érzi az ember az egész mesét, ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy néhol nem áll össze teljesen egy egésszé, ami talán a tökéletlenségből is adódhat.

Mesés, fantasztikus, adrenalin-növelő, izgalmas, néhol horrorisztikus, együttérzős és szív-odaadós, édes történet, ami nem azt nyújtja, amire bárki számítana.