Sziasztok!

Elnézést kérek a nagy szünetért, de sajnos a sok munka lekötött. Azt viszont örömmel láttam, hogy annak ellenére is nézik még a blogomat, hogy nem írtam bele már jó sok ideje. Korábban úgy gondoltam, hogy nem folytatom Alex és Conor történetét, de ennek hatására elhatároztam, hogy mégiscsak belevágok a folytatásba. Remélem, ez kárpótolni fog mindenkit a hosszú szünetért. Karácsonyra szeretnék több ajánlóval érkezni, és ha lehet, még több, rövidebb részleteket, külön történeteket fordítani, amit fájlokban fogok feltenni. Nekem ez gyakorlás, úgyhogy az angol változatot is fel fogom tölteni, és minden visszajelzést, vagy saját fordítást szívesen fogadok. Mivel ahonnét szedem ezeket a történeteket, szerzői jogok vannak, ezért óvatosnak kell lennem, és nagyon kell vigyáznom ezen a téren.

Köszönök szépen minden látogatást, és akár 1-2 ember kedvéért is szívesen fordítok! :)

Spikes 1. fejezet

Vihar előtti csend

Szeptember közepén szépen sütött a nap, különlegesen meleg, egyike azoknak a balzsamos napoknak, amik a tökéletes, angol nyarat ábrázoló postai képeslapokon is tükröződnek, és amiken a halvány fénnyel a hamarosan eljövő, őszi napokra engednek következtetni. Délután öt óra felé lehetett már, és az emberek, kihasználva a szép napot, kezdtek kirajzani a parkokba. Fáradt szülők húzták maguk után a tiltakozó gyerekeiket, a csónakázó tavaknál egymást átkarolva sétáltak a párok, és egy csoport tizenéves fiú frizbikkel megtöltött hátizsákokkal indultak el zajosan fecsegve a buszmegálló irányába.

A park északi oldalán nagy, vas korlátok vették körül a botanikus kertet. Belül, a széles fák árnyékában, labirintus volt, szűk utakkal, ami rejtett medencéket és vízeséseket is magában foglalt. A fa padokon itt-ott pöttyök voltak, mindegyiken egy kis réz tábla volt, amin maratott aláírást jelenített meg. Mindez egy idős juharfa alatt, ahonnan remek kilátás nyílt a tóra, ahol egy-két fajdtyúk rikácsolt izgatottan egymással, és éppen ezen padoknak egyike foglalta le egy fiú gondolatainak javarészét egy könyvben.

Kavicsok reccsenésének hangja árulta el a közeledő lépteket, és ő még alacsonyabbra húzta a fejét a könyvbe, hogy így figyelhessen titokban, várakozón. Sötét, hullámos haj, majdnem, de mégsem teljesen fekete kontrasztot alkotott a tökéletes arcvonással és a finom, porcelánfehér bőrrel. Smaragdzöld szeme csillogott a sötét szempillák alatt. Bármelyik filmsztár lehetett volna, épp két jelenet közötti szünetben pihenve, vagy akár egy modell, aki épp a fotósra vár, hogy képeket készítsen róla. A valóság azonban korántsem volt ilyen elbűvölő. Conor Trethuan, kezdő nyomozó volt a helyi rendőrségnél, bár huszonhárom évesen már több akcióban és kalandban része lehetett, mint a legtöbb kétszer idősebb tisztnek. Testén hegek voltak láthatóak, azoknak a kalandoknak az eredményeként, amelyekről keveset beszélt azzal együtt, hogy min ment keresztül. Fájdalmasan szégyenlős volt, és nagyon tartózkodó, azokkal is, akiket jól ismert, és akikben bízott.

Puha ajkai mosolyba rándultak, amint elhaladt két idős hölgy került a látóterébe, mivel átfordultak a sarkon az útra. A pletykák akkor sem szűntek meg, amikor elhaladtak a fiú mellett, aki hallotta is a megjegyzéseket, mialatt eltávolodtak tőle.

- A kilátás itt egyre csak jobb és jobb, Glenda.

- Valóban, Iris, ha én csak ötven évvel fiatalabb lehetnék...

Halk kuncogás terjedt a levegőben, ahogy minél messzebbre kerültek a fiútól.

Conor sóhajtott egyet, majd visszatért a könyvéhez, ám csak néhány másodperc telt el, mire ismét lépteket hallott, ezúttal az ellenkező irányból. Felnézett, ezúttal még óvatosabban, mivel nem akart magának több figyelmet.

- Csak két idős hölgy haladt el, akik túl sok figyelmet szenteltek egy gyönyörű fiúnak, és fontolóra vették, hogy ismét tesznek egy újabb kört, csak hogy egy pillantást vessenek rám.

Jeges, kék szemek szűkültek össze erre, és egy tüskés, szőke csóválta a fejét lassan, ahogy Alex Courtney megszemlélte a barátját.

- Nagy veszélyt jelentesz a társadalomra. A veszélyek leginkább szívinfartkus formájában valósulnak meg, vagy legalábbis gyors szívdobogással jelentkeznek.

Conor nem válaszolt, de arcán azonnal felragyogó mosoly jelent meg, amitől még szebbnek nézett ki.

- Oh, ez így igaz. - sóhajtotta Alex elhúzódóan. - A mosolyod egy kibaszott halálos fegyver. Nem engedhetlek ki a nagy nyilvánosság elé. - azzal átadta a két papír poharat, amit a kezében tartott, és leült Conor mellé a padra.

- Csak nem lehetsz féltékeny két korosodó hölgyre, Alex. Akárhogy is, fogadok, hogy téged is megnéztek kétszer legalább.

- Egy pillantásra sem méltattak.

Conor egyik kezét a férfi karcsú combjára helyezte, tettetett kényelemmel.

- Tudod jól, hogy én csak rajtad legeltetem a szememet, szerelmem.

Alex erre kiköpte a kávéját. A gyengéd nyomás, ami a combját érte, ami elkerülhetetlen hatással volt rá.

- Mozgasd még a kezed tovább, és esküszöm én....

Alex ujjai alatt látható volt, ahogy megfeszülnek az izmai.

- Akkor mi lesz...?

A tekintetéből a tágra nyílt ártatlanságot lehetett leolvasni, de Alex tudta, hogy jobb, ha nem habozik.

Megragadta mindkét kávéspoharat, és kidobta őket a legközelebbi kukába.

- Haza. Most.

Megragadta Conor csuklóját, és miközben felhúzta, azért vigyázott arra, hogy ne okozzon fájdalmat, csak egy kicsit. A jeges tekintetével minden tiltakozást elnyomott. Conor nyelt egyet, ideges várakozással, és még a tarkóján levő pelyhes szőr is felállt ennek hatására. 

- Nem akarsz még maradni, és...

- Tudhatnád már, hogy ne vitatkozz velem, Conor.

Egy erős kar fonódott a válla köré, és óvatosan a kapu felé irányította a fiút.

Kevesebb, mint egy mérföldet kellett megtenni a házukig, nagyjából tizenöt perc sétálással. A hátán levő kezével gondoskodott arról, hogy Conor haladjon, és mire elérték a bejárati ajtót, olyan kemény volt, hogy minden további gyaloglás nehéz lett volna.

- A francba!

Alex babrált a kulcsokkal, majd ledobta őket az útra. Türelmetlenül kapta fel őket, közben lecsendesítve remegő kezét, elég sokáig ahhoz, hogy később képes legyen kinyitni az ajtót. Közben Conor hátának simult, másik kezének segítségével visszatartotta Conort a mellkasának szorításával, mialatt berúgta maguk mögött az ajtót. Meleg levegőt fújt a fiú nyakára, és arra használta a másik kezét, hogy a fiú farmerének szövetén át kidudorodó pohárra tegye azt.

- Tudod, hogy megérdemled azt, ami jönni fog, ugye? - ingerelte a másikat Alex az ujjaival. 

- Ha tovább folytatod ezt, Alex, majd meglátod, mi jön!

Conor örömmel préselte magát neki, mivel pontosan érezte, hogy közel sem ő volt az egyetlen ember, aki olyan merev volt, mint az acél.

- Nem amíg én nem mondtam, hogy megteheted. Felveszed azt a fehérneműt, amit kértem ma reggel?

- Nem kérted, úgy emlékszem, megparancsoltad, Alex.

Egy meleg nyelv hegye szaladt fel a füléhez, ami nyers vágyat váltott ki Conorból.

- És te nem voltál hajlandó engedelmeskedni.

Alex nyelvének hegyét még jobban nyomta Conor fülének érzékeny pontjára, tudva, hogy ez megőrjíti őt.

- Azok a szegecsek illetlenek voltak. Bassza meg! Hagyd abba!

- Megérdemled a büntetést. Engedetlen voltál ma reggel, szarkazmussal teli ma délután. - Alex nyelvével harapdált és karcolt, fülének puha lebenyénél. - De azért felvetted, ugye? 

Conor mellkasát átfogó karja most gyengéden dörzsölte annak mellbimbóit, Alex így érezte annak megkeményedését, az ing vékony szövetén át is.

- Oké, igen!

- Miért gondoltad meg magad?

- Azt akartad, hogy vegyem fel... - hallgatott el Conor, hogy elfojtson egy újabb nyögést, ahogy Alex kezdte csókolgatni a nyakát.

- Nos, most azt akarom, hogy menj fel, és vegyél minden mást le, és így láthatom, hogy nézel ki benne.
- azzal elengedte a szorításból, amivel lehetővé tette, hogy Conor egy lépést előre tehessen.

- És Conor...

- Igen?

- Várj térdelve.

- A kib*szott álmaidban!

Alex csak mosolygott, ahogy a fiú eltűnt a lépcsőn.

Egy pillanatra Conor megállt az ajtó előtt, a hálószobában. Ő és Alex már közel hat hónapja élt együtt. Ugyanolyan ideges és izgatott volt most, mint amikor az első alkalommal együtt aludtak. Lassan levette a ruháit, és szépen letette őket az egyik székre. Aztán megpillantotta a tükörképét a teljes életnagyságú tükörben, majd felsóhajtott. Azzal a fajta testtel rendelkezett, amiért a nők is megőrültek, és elájultak, és amiért a legtöbb ember ölni tudna, de most minden, amit látott, hogy a bőre túlságosan fehér volt, és gonosz hegek tarkították a mellkasát.

A fehérneműje egy pár fekete csík bőrből állt, és pár csipkés rész borította, amik semmit sem rejtettek el. Ő inkább a fekete pamut alsóneműt szerette, de Alex egyik szokása az volt, hogy bőr, latex, selyem és csipke különböző kombinációját viselje. Conor mindig tiltakozott, de végül soha nem tagadta meg Alex kéréseit.

Semmire.

Alex viszont ezt nagyon jól  tudta, és szégyenteljesen kihasználta ezt az előnyt.

Éppen ezért most térdre rogyott, a szőnyegre, az ágy mellett, és szemeit lefelé sütötte. Jelentős akaraterejébe került, hogy figyelmét elterelje a tomboló erekciójáról, ami a gyenge anyag miatt még jobban kihangsúlyozta azt, hogy farka mennyire vágyik a szabadságra.

- Siess, Alex, te rohadék. - motyogta az orra alatt, és azon erőlködött, hogy minél jobban meghallhassa a felfelé haladó lépések zaját.  Alex a magassága ellenére nagyon csendben tudott mozogni, amikor akart, mindössze csak egy kis nyikorgás árulta el a lépteit, mielőtt az ajtó simán kicsapódott volna. Conor nem nézett fel, de hallotta, hogy visszacsukta az ajtót egy finom kattintással. Néhány gyötrelmes másodperc eltelt, mire Alex élesen megszólalt:

- Kulcsold össze a kezed a hátad mögött, mutasd meg magad a tulajdonosnak.

Conor farka megrándult erre a hangra, tiltakozás nélkül engedelmeskedett, annak ellenére, hogy a helyzet hatására farkát nagy nyomóerő érte, emiatt ágyékát előre nyomta. Elpirult a gondolatra, hogy nézhet ki így. Egy kis része vissza akarta utasítani Alex parancsait, és be akart menekülni a takaró alá, a többi része azonban titokban élvezte ezt a fajta kezelést. Az a tény, hogy tudta jól:  Alex soha nem kényszerítené őt,  hogy bármi olyasmit tegyen, ami valóban kényelmetlenséget okoz számára, sokat segített. Ez egy hatalmas fordulat mindkettejük számára, és még a fájó térde, farka is megér annyit, hogy kövesse a parancsokat.

- Ez kegyetlen, tudod. - hangzott fel Alex lágy hangja.

- Mi?

Conor felnézett a leghalványabb kék szemeivel, még jobban elpirult arra a kifejezésre, amit Alex tiszta vággyal tükröződöttk arcán látott.

- Annyira szép vagy, hogy ezt a szépséget vétek egyetlen embernek adni. Ez egyszerűen nem fer a többi egyszerű halandóval szemben.

Conor újra lehajtotta a fejét, mire Alex fanyarul mosolygott.

- Tudom, tudom, utálod amikor bókolok neked. Ok, te ronda vagy, mint a bűn. Most pedig állj fel, fordulj meg és hajolj az ágyra, így nekem nem kell néznem a csúf arcodat.

Conor felállt, és leült az ágy szélére.

- Baszd meg, Alex. Most te jössz. Vedd le a ruhádat.

- Harciasak vagyunk ma, igaz? - nyújtotta ki Alex a kezét, hogy megsimogassa az arcát, majd egy hirtelen mozdulattal a farkához ejtette le a kezét. 

- Felejtsd el a rövidnadrágokat, és talán megkönyörülök rajtad.

Conor egy fájdalmas sóhajt adott.

- Alig viselem azt egyébként.

Alex elvigyorodott, egyik ujját a bőr csík alá csúsztatta, átkarolta Conor csípőjét, aztán megrántotta. Az anyag azonnal megadta magát, így egy gyors rántással ki tudta húzni alóla a ruhát. Conor a szemeit forgatta a férfi nyilvánvaló örömére, amíg a merev farka rugóként pattant vissza, utána pedig elakadt a lélegzete, mivel egy kéz azonnal köré fonódott, és megszorította.

- Én adom a parancsokat. Most fordulj meg, és hajolj előre.

Minden egyes szót egyértelműen kimondott, amiből Conor tudta, hogy Alex nem fog meghátrálni. Adott viszonzásul egy felháborodott pillantást, de megfordult és széttárta a lábait, és lehajolt, kényelmesen elhelyezkedett.

Alex vett egy mély lélegzetet, ahogy az ebben a helyzetben levő fiún végignézett. Conornak a legtökéletesebb feneke volt, amit csak el lehet képzelni, sima, hibátlan és kemény. Elmormogott egy csendes imát, amiről úgy gondolta, hogy Istennek tetszeni fog abban a pillanatban, hogy bizalmat adjon neki. Aztán kibontotta a csatot a fiú övén. Lecsúsztatta a bőröket, amelyek keresztezték a fiú krémes bőrét, élvezve közben a borzongást, ami úgy tűnt, egészen végigkúszik Conor gerincén, miközben annak agya próbálta feldolgozni azt, ami történni fog ezután.

- Alex... - Conor hangja alig hallatszott.

A bőr lehullott, és a helyébe egy megnyugtató kéz lépett.

- Bízz bennem, szerelmem.

Conornak még mindig rémálmai voltak alkalmanként, ekkor újraéli a veréseket, amiket Cornwallban kapott azon a nyáron. Alex soha nem használt volna ilyet a kezeivel, de soha nem is tenné ezt, hacsak nem akarta. 

A keze simogatott és gyúrt, ujjai néha-néha felszaladtak a remegő húsát elválasztó repedésbe, finoman érintette a bejáratot.

Egy kis nyögés kíséretében visszavonta a kezét, de nem törődött azzal, hogy így a saját ruhái is leestek róla. Saját, tomboló merevedését Conor fenekének nyomta, ám ellenállt a kísértésnek, hogy belevesse magát, annak ellenére, hogy a fiú keskeny csípője folyamatosan visszaszúrt felé.

- Ne legyél olyan türelmetlen.

Azzal egy éles pofont adott a fenék csupasz húsára, majd átvágott a szobán, hogy kivehessen a fiókból valamit.

Conor nyöszörgött, amikor megpillantotta a rozsdamentes acélból készült tágítót Alex kezében, ám tiltakozásra már nem maradt ideje, mivel azt Alex rögtön határozottan nyomta az ellenálló izomnak.

- Ó, Istenem!

Az halkan belé csúszott, kitöltötte őt, ami olyan jó érzés volt, hogy hamarosan teljes hőmelegedést okozott a testében.

Alex ismét rácsapott, és a fémet a prosztatája ellen rántotta benne, aminek hatására a gyönyör hullámai áradtak szét végig a testén.

- Élvezz el azelőtt, hogy én megengedem neked, és megkapod majd életed elfenekelését.

Alex kínzóan mozgatta meg a dugót a végén.

- Szörnyeteg! - Conor lábai remegtek, ahogy próbálta irányítani testének reakcióit a stimuláció miatt.
Visszasüllyedt a térdeire az ágy oldalán, és vett egy mély lélegzetet.

- Ülj le Alex, most már én fogok játszani.

Alex vigyorgott, de azért leült az ágy szélére, lábait széttárta. A terjedelmes férfiassága Conor arca előtt ingadozott, ő pedig egy gyors mozdulattal a szájába vette azt. Ez segített Conornak abban, hogy elméjét sikeresen elterelje a fenekét ért nyomásról, és az égő bőrről, amire a feneklést kapta. Tehetséges nyelve volt, miközben szívta, és karcolta Alex vérrel telt farkát, akinek a háta ívbe hajlott, és izmai megfeszültek. Nemsokára Alex tolni kezdte magát a szájába, és kezdett visszaélni domináns erőfölényével. Kezeivel a fiú lágy hajába markolt, előre húzta, saját csípőjével együtt, farka Conor készséges torkának falaihoz csapódott, egészen addig, amíg már nem volt képes többet elviselni.

- Az ágyra. Most!

Conor megfeszült és nyöszörgött, mialatt Alex megforgatta a dugót, hogy aztán kivehesse. Megfordította őt, lábait saját vállára húzta fel, csak a pillanat tört másodpercéig habozott, hogy aztán mélyen lezúdítsa magát a fiúba. Bőr találkozott bőrrel, egy jól hallható ütéssel, Conor pedig újra felsóhajtott, mivel Alex sokkal jobban feszítette őt belül, mint korábban a tágító. A fejét dobálta, amint Alex újra és újra beléfúrt, megragadta a derekát, hüvelykujjaival a csípőjébe és a combjaiba mart. A hatás, ahogy Alex többször is a résbe temette magát, az egész testén átsuhanó remegést okozott, és tudta: ez nem tart majd sokáig.

- Kérlek, Alex, nem tudok....

Alex megszakította mozgását, hogy kimondhassa a következő szavakat:

- Élvezz. El. Velem!

A végső szó hatására végre Conor átadta magát a legteljesebb örömnek Alex-el együtt, hogy aztán a végtagok ragacsos csavarban összefonódjanak, csókolva a húst, ami csak elég közel volt ahhoz, hogy elérjék. 

A ködön keresztül, Alex lassan tudomást szerzett egy folyamatosan ismétlődő, idegesítő hangnak. A magas hangú, sűrű sípolás átszűrődött Conor lélegzetén, ami az ő forró bőrét és a puha anyagokat érte.

- Bassza meg. Ez a csipogó.

Sikerült elválasztania magát, és elérte az eszközt az éjjeliszekrényen. Vett egy pillantást a számra, majd átkozódva ragadta meg a telefont.

- Munka.

Conor felsóhajtott, még jobban a takaróba rejtette magát, mialatt Alex tárcsázott, és aztán hallgatta a vonal másik végén levő hangot.

- Ok. Egy órán belül ott leszek. Igen, viszem Conort is magammal.

Egy elfojtott nyögés érkezett erre, hogy Alex tudja, Conor is hallotta, és megértette, hogy őket most épp behívják a kapitányságra.

Alex volt az első, aki kitette a lábát az ágyból.

- Majd felmelegszek a zuhany alatt.

Conor elég időt adott neki ahhoz, hogy lezuhanyozhasson, mielőtt ő is követte volna. Ha együtt zuhanyoztak volna le, soha nem indultak volna el a munkába. Csak az a gondolat, hogy a meleg víz zárja körbe Alex testét, homokszínű bőrét, ahogy a feszes izmokon drágakőként csillognak a vízcseppek, újra keménnyé kezdte tenni őt.

- Tisztítsd meg az elméd.  - szidta magát kuncogva, de ehhez már túl késő volt, és az az idő, ami eltelt, amíg Alex a fürdőszobában volt, elég nyilvánvalóvá tette azt, hogy az erőfeszítése hiábavalóvá vált. 

Alex felemelte a szőke szemöldökét, aztán az órájára nézett.

- Sajnálom, szerelmem, nincs időm most ezzel foglalkozni, de jó tudni, hogy én vagyok az, aki gondolataid nagy részét mindig elfoglalja.

Conor összeráncolta a homlokát, majd bemászott a zuhany alá, a hőmérsékletet a hidegre állította, és igyekezett nem foglalkozni a paraván mögül érkező nevetéssel.

Nyolc felé közeledett, mire elérték az irodát. Alex nem tudott több információt, hogy miért van rájuk szükség, de azt tudta, hogy sürgős lehet az, ami miatt behívták mindkettejüket, mivel ez nagyon ritkán esett meg velük.

A csapat többi tagja már az irodában tartózkodott, amikor megérkeztek, és azonnal felegyenesedtek, ahogy ők besétáltak a szobába. 

Higgs felügyelő törte meg a csendet.

- Tudja valaki, hogy mi folyik itt? Conor?

- Sajnálom, őrmester. Nekem csak annyit mondtak, hogy nekem is itt kell lennem, ám az okot nem árulták el.

Mire Alex visszatért, aggódó arckifejezéssel, mindnyájan a teájukat szürcsölgették saját bögréjükből. Higgs átnyújtott neki is egy italt, egy féloldalas mosoly kíséretében:

- Nyögd ki, főnök. Milyen szar landolt az életünkbe éppen most?

- Nos úgy tűnik, hogy van egy a vizsgálat, amelyben egy alosztag részt vett egy ideje, és most a mi segítségünket kérték egy gyilkossági ügyben. Az áldozat egy rendőrtiszt volt, és azon dolgozott, hogy titokban beszivárogjon egy kereskedelmi gyűrűbe.

- Angyal hadművelet?

- Igen, pontosan ez az.

Higgs elfintorodott.

- Csúnya üzlet, emberkereskedelem fiúkkal, ami sokkal kevesebb figyelmet kap, a tipikus prostitúciónál.

- Nos, ezek után a hatalom azt akarja, hogy gyorsan felszámolják. Vannak már bedobott erőforrások, és azt akarják, hogy vezessük őket - friss szemmel, meg minden egyébbel.

Egy másik nyomozó megszólalt.

- Mi a véleménye erről az ügyben a korábbi nyomozóknak, uram?

- A mai este után ők hálásak minden segítségnek, amit csak kaphatnak. Reggel lesz egy teljes eligazítás mindkét csapatnak, de fogok mindenkinek adni egy vázlatot most, hogy mi is teljesen felkészültek lehessünk, ha a bevetés elkezdődik.

Még kényelmesebb pozícióba helyezte magát, hogy a csapat minden tagjával felvehesse a szemkontaktust, jeges tekintete azonban Conoron valamivel hosszabban időzött, mint a többieknél.

- Úgy véljük, hogy Andrews nyomozó azonosította a pénz forrása mögötti láncot. Hátrahagyott valamit, ami azonban elárulta őt, és fizette a legvégső árat, az elkövetett hibáért. Hónapokba telt, mire beépült, ami nyilvánvalóan nem egy lehetőség számunkra, azonban szükségünk van olyan személyre, aki belülről segít nekünk. A hadművelet helyszíne egy különösen forgalmas bár, egy Karók (tüskék?) nevű város déli oldalán. Ez a bár pontosan olyan fiúk vannak kitéve a kísértésnek, akik a könnyű pénzkereseti lehetőség reményében szolgáltatásokat nyújtanak, és akik nemsokára úgy találják magukat, hogy éppen Európa - szerte,  valamelyik bordélyháza felé szállítják őket. A bár csaposa egy informátor, és szintén van egy pincér a bárban, akit tudunk használni. Conor, ez a pincér te leszel.

Conor bólintott.

- Igen, uram.

A többiek kapnak maguk mellé egy-egy partnert a korábbi alnyomozókból, és éjjel-nappal együtt kell dolgozniuk. Nem mehetnek szabadságra, addig, amíg ez az ügy el nem rendeződik.

Higgs morgott.

- A bár nagyon durva hely, főnök. Tudni fogják, hogy ő egy beépített ember.

- Ez az, amire számítunk, Higgs. Azt akarjuk, hogy lépéseket tegyenek, kényszerítve őket, hogy fedjék fel a működésüket.

- Úgy hangzik, mindez túl veszélyes lehet számomra. - nézett Higgs nyomatékosan Conorra. - Ez a nyakadba kerülhet, mit gondolsz?

- Megéri a kockázatot, őrmester, Andrews jutalmat érdemel az áldozatáért. Azt hiszem, végig kell vinnem, senki másért, csak érte.

Újabb fél óra telt el szemrebbenés nélkül, ami alatt záporoztak az ötletek, majd Alex útjukra bocsájtotta őket a következő reggelig. Este 11 felé közeledett már, mire ő és Conor hazaért, a megtett út alatt kényelmetlen csend honolt.

Alex egyenesen a konyha felé vette az irányt, és tett egy kis tejet a pultra, míg Conor egyensúlyozott a széken a konyhapult mellett.

- Nem kaptam választási lehetőséget. - érintette meg Alex Conor arcát. - Semmilyen más mód nem lett volna...

- Ez a munkám, Alex, nem tehetsz kivételt csak azért, mert együtt vagyunk.

A smaragdzöld szemek csillogtak a félhomályban.

- Te vagy az egyetlen, aki elég fiatal ahhoz, hogy a bárba mehess, így te kaptad meg ezt az esélyt.

- Nem kell, hogy kivételezz velem, ez nem olyan lesz, mint a Raszputyin eset. - mosolyodott el.

- Te mindig forró csokit adsz, ha aggódsz - fonta a forró csésze köré ujjait, amivel Alex ajándékozta meg.

- Ez megnyugtató. Perelj be.

A férfi beletúrt a hajába, majd visszatért a megszokott helyére, és vad pillantást vetett Conorra.

- Nem is csinálhatnál semmit, ami ennél kockázatosabb lenne, én személy szerint a pulthoz láncolnálak, életed hátralevő részében.

Conor lebegtette a sötét szempillákat.

- Mmmm. Láncok, már most eszembe ötlött egy gondolat.

Letette a bögrét gyorsan, amint Alex egy morgással megfordult a pult mögött.

- Kibaszottul javíthatatlan vagy!

Conor inge hamarosan leszállt a konyha padlójára, ő pedig azon kapta magát, hogy hátát a konyhapultnak veti, aztán Alex hamarosan egy rendőrségi bilincset kattintott a csuklójára.

- Fel fogod olvasni a jogaimat?

- Neked nincsenek jogaid. Csak csináld, amit mondtam.

Alex odament a fagyasztóhoz, elővett egy tálca jégkockát, majd egy tálba dobta őket. Felkapott egy már csúszós kockát, és elkezdte dörzsölni azt Conor mellbimbóján, kínozta őket, egymás után, amíg azok fel nem álltak büszkén, és fájtak  a hidegtől. Apró patakokban olvadt a víz és folyt le a hasán, Alex pedig követte a nyomvonalakat nyelvével, addig hajlította Conort vissza, amíg mindet el nem érte.

Ágyékát előre tolta, a felizgulása égbekiáltóan egyértelmű volt, annál is inkább, mivel Alex már kigombolta a gombokat, az övével együtt, és lecsúsztatta a nadrágját a földre. A fagyás, a nedves kéz csúszása az alsóneműjére, golyóinak dédelgetése miatt Conor megrándult, kiáltott egyet a sokk hatására, mivel a merevedés hője találkozott a hideg és nedves ujjakkal.

- Bassza meg, Alex!

Ringatta a csípőjét, próbált menekülni, de a bokája körül a nadrág megakadályozta a mozgásban.
Félrerúgta a ruhát, a cipők lerúgásával egyidőben, és lehajolt, hogy levehesse a zokniját. Alex áttolta őt a bárszéken, és kézzel nyomta a hátát, azért hogy így maradjon.  Egy másik jégkockát nyomott a gerince alá, majd a szűk seggét elválasztó résbe, így hideg víz futott le a két félgömb között.

Conor káromkodott és küzdött, mivel egy újabb kocka követte a víz nyomát, ami végül a bejáratának peremét dörzsölte.

- Végy egy mély lélegzetet, szerelmem.

- Nem, Alex, neeeeee!

Túl késő volt már tiltakozni, és az olvadó kocka be is szorult a szűk folyosóba. Minden izma megfeszült, amint a hideg beléhatolt. Alig regisztrálta azt a dolgot, hogy Alex farka követte a korábbi jégkockát, még tovább nyomva azt belé. Tehetetlenül vonaglott, mialatt szinte átlógott a széken, leláncolt kezekkel hadonászva teljesen feleslegesen. A saját farkát úgy érezte, hogy az majd felrobban, és csak pár lökést végzett el Alex, hogy aztán krémes folyadék fröccsenjen az alatta levő csempére. Megragadta a szék alját, miközben Alex megállíthatatlanul tette őt magáévá, erőszakosan tolta előre csípőjét, amíg végül ő is zihált saját kiadásától.

Lassan eltávolodott, elengedte Conort, aki felállt, lihegett és elpirult. Halvány kék szemében még mindig kihívás tükröződött tiltakozással vegyesen, de ajkai megadóan nyíltak szét arra, ahogy a másik forró nyelvével kényszerítette őt, elhallgattatva minden szót, egy elragadó csókkal. Conor karjait Alex nyaka köré tette, közelebb húzta, hogy így ugyanannyi szenvedéllyel viszonozza a csókot, a csípőjét és az ágyékát pedig így szorosabban nyomhassa a férfihoz. Végül ajkaik elváltak egymástól, de a testük még mindig szorosan egymáshoz simult. Alex keze leereszkedett Conor seggéhez, hüvelykujjával simogatta az érzékeny bőrt.

- Le fogod venni a bilincset?

A fém halkan megcsörrent, ahogy Conor mozgott.

- Nem.

Conor felemelte a fejét Alex határozott hangjára, és felemelte a karját a feje fölött.

- Hogy érted, hogy nem? Vedd le, Alex, fáj.

- És tudom, hogy tetszik. Még nem végeztem veled.

Aztán a férfi ujját a láncba akasztotta, amely a bilincsekhez volt csatlakoztatva, és az ajtó felé húzta Conort, egy kéjes vigyorral.