Spikes 3. fejezet
Conor kábultan hagyta el a bárt, Higgst követve. Olyan sok kérdést akart feltenni, de csak egy figyelmeztető pillantás és egy ujj az ajkain volt az, ami rögtön elhallgattatta. Higgs egy viharvert Volvo-hoz vezette őt, ami az utcán várakozott, egy kicsit az úton parkolva. A klub előtt a levegő, a villogó rendőrségi fényektől kékké változott, és néhány rendőrségi kocsi volt szétszóródva véletlenszerűen az utca túloldalán.
Conor beszállt a kocsiba és felemelt néhány régi újságpapírt, és egy becsomagolt szendvicset rakott el az útból, hogy helyet tudjon foglalni. A kabát, amit Higgs adott neki, vastagon bélelt volt, szorosan a teste köré tekerte, ennek ellenére azon kapta magát, hogy még mindig reszket, ami a hidegtől, vagy a félelemtől lehetett, de hogy melyiktől, abban nem volt biztos. Az agya most olyan volt, mint egy örvény, úgy érezte, mintha messziről nézne magára a távolból, elszakadva a valóságtól, amelyet nem akart elfogadni.
- Maradj csendben, ok? - tátogta Higgs a szavakat, ő pedig bólintott, hogy megértette. Gyorsan mentek a csendes, kihalt utcákon, amíg a pár mérfölddel arrébb levő kórházhoz értek. Higgs leparkolt, kivett egy kis táskát, és az oldalsó bejárat felé indult. Conor vakon követte, miközben egyik folyosó következett a másik után, amíg egy gyors fordulatot nem vettek az üres sürgősségi osztály felé.
A férfi átadta a táskát Conornak, és intett neki, hogy nyissa ki. Volt benne néhány ruha: egy régi farmer, vastag, fekete pulóver, zokni, cipő és fehérnemű. Conor levette a bár ruháit, és nagy megkönnyebbüléssel vette fel a régit. Felvett mindent, amit a táska rejtett, aztán belerakta a vastag, fekete kabátot, amit korábban viselt és bezárta a táskát, aztán várta, hogy Higgs mit fog neki mondani, mi lesz a következő teendője. Az őrmester felkapta a táskát és elkezdte őt vezetni a kórház alagsorába vezető lépcsők felé, a rakodásra használt ajtókhoz irányította Conort. Az égetésre használt szoba előtt megállt, kopogtatott az ajtón, és átadta a táskát valakinek, aki nyilvánvalóan már várt rá.
Egy másik autó parkolt a keskeny, szűk úton, a kórház hátsó részénél. Miután mindketten beleültek, a férfi Conorhoz fordult:
- Sajnálom, hogy álcáznod kellett magad, és veszélybe kerültél. Elképzelhető az, hogy a ruhák nyomkövetőként szolgálnak, és az én kocsim is. Óvatosnak kell lennünk.
- Mi a helyzet Alexel, őrmester, ő jól van?
Conor rettegve várta a választ a kérdésre, de tudnia kellett.
- Amikor utoljára magára hagytam, pokolian morcos volt, és a doktort fenyegette mindenféle kellemetlenséggel. Nem valami ideális páciens.
A férfi mellett Conor hátradőlt az ülésen, egyszeriben minden feszültség eltűnt, ennek hallatán. Alex élt, és feltehetőleg nem volt súlyos a sérülése, ha a hangulata a szokásos volt.
- Szóval akkor miért nem ő volt a kórháznál, és hogy a fenébe kapta a lövést?
Higgs bekapcsolta a gyújtást.
- Majd ő maga fogja elmondani ezeket neked. Jelenleg egy biztonságos házban tartózkodik, amihez kb. egy óra múlva érünk. Valószínűleg mostanra már a falra mászott, mert nem tudom őt felhívni, és tájékoztatni arról, hogy biztonságban vagy. Minél gyorsabban odaérünk, annál jobban fogom érezni magam. Ha megtudná, hogy itt beszélgetünk ahelyett, hogy már az úton lennénk, megkapnám a magamét a pofámra.
Conor lehunyta a szemét. Már majdnem hajnali öt felé járt, és az elmúlt napok történései hirtelen megrohanták. Azon tűnődött magában, hogy mi történhetett Jamie-vel és Bubba -val, de hamarosan könnyű alvásba sodródott, tele zavaró álmokkal, mint pl.lőtt sebek, kék neonként véreztek.
Egy óra alvás sokkal több kárt okozott, mint hasznot. Conor lüktető fejfájással ébredt, úgy érezte magát, mintha meghalt volna, és csak egy kis enyhe melegséget érzett. Már világosodott odakint, amikor ránézett az órára a műszerfalon, és leolvasta, hogy egy kicsit hat után jár az idő.
- Majdnem ott vagyunk.
Higgs befordult a sarkon, és egy kis, családi ház elé húzódott le, amely ugyanúgy nézett ki, mint az összes többi ház az utcában. Pár fácska adott menedéket és a házaknak némi privát szférát, a legközelebbi utcalámpa pedig két háznyira volt, ezért a kertben nem lehetett egyáltalán semmilyen árnyékot látni.
- Gyere, menjünk be, addig, amíg senki sincs körülöttünk.
Ahogy kiszálltak a kocsiból, a hajnali hideg miatt Conor újra reszketni kezdett. Olyan törékenynek érezte magát, mint egy pók, akit elkapott a szél, szeszélyesen sodorva a levegőben, egy sokkal nagyobb erő által, egy olyan erővel, amit soha, senki sem tudott volna irányítani.
Találkoztak az ajtóban egy fiatal rendőrrel, akit Conor már ismert az őrsről. Vigyorogva intett, és beljebb invitálta őket.
- Az orvos biztos nagyon fog örülni, hogy újra láthat, Conor Trethuan. Courtney felügyelő nem valami együttműködő, a doki pedig próbálja neki beadni egy kis nyugtatót, és fájdalomcsillapítót az elmúlt három órában.
Higgs rávigyorgott Conorra:
- Inkább te menj be, mint én, fiam, az emeleten van, a jobb oldalon az első ajtónál.
Ahogy Conor felment a lépcsőn, hallotta a beszélgetést a háta mögül.
- Adnom kellett volna neki egy sisakot, amit támadáskor viselnek *(riot gear), őrmester, és talán még szükség lenne egy páncélra is. Igaz az, hogy van belőlük itt?
Az őrmester bólintott, és a következő megjegyzés egy röpke mosolyt csalt Conor arcára.
- Nos, ő inkább hihetetlenül bátor, vagy a leghülyébb rohadték ezen a bolygón.
Conor egy darabig csak bámulta az előtte levő, bezárt ajtót, majd tett egy kísérleti kopogást.
- Ha a közelembe mer jönni megint azzal a fecskendővel, olyan messzire fogom feltolni magának, hogy...
Conor még hallotta, hogy a fecskendő megtalálta a helyét, mert ő kinyitotta az ajtót, és abban a pillanatban, ahogy belépett a hálószobába, egy hatalmas ölelésben találta magát, amely olyan erős volt, hogy talán még a bordáit is eltörte volna.
Aztán a nyomás enyhült egy kis átkozódással és egy nyögéssel.
- Ez hiba volt.
Alex arca falfehér volt, egy kis zöld árnyalattal karöltve. Félmeztelen volt, a felkarja és a válla be volt bugyolálva a kötszerrel. Sötétkék, pamut pizsamája alól kilátszott a csípője, és Conoron ekkor úrrá lettek az ellentmondásos érzelmek. Egyik fele reagált a csupasz bőrre, az összekócolódott, szőke hajára, és az átható, halványkék szemekre, míg a másik fele azt látta, hogy élete szerelmének fájdalmai vannak, és a védelmező ösztöne azonnal a felszínre tört, felülírva az önző vágyait.
- Feküdj az ágyba, te barom. Mi a fenét gondolsz, mit művelsz?
Még a fájdalom ellenére is összeszűkültek Alex szemei, de a karjaiba nyilaló fájdalom megakadályozta azt, hogy a feltoluló válasz előbukjon az ajkai közül. Szelíden mászott fel az ágyba, és leült a párnázott fejtámlára, szégyenlős mosollyal.
- Biztonságban vagy.
A napok és órák alatt eltöltött aggodalom elillant, az arcán levő vonalak kisimultak.
- Eléggé nyilvánvaló, te miért nem? Hagyni fogom az orvost, hogy beadja neked az injekciót, ha kell lefoglak, miközben beadja neked. Makacs, öszvér - fejű, csökönyös... Sarkon fordult, elhagyta a szobát, motyogott közben valamit az orra alatt. Mögötte Alex csak mosolygott. Conor biztonságban volt, és az orvos immár azt tehet vele, ami fenét csak szeretett volna.
Conor ránézett az orvosra, aki határozottan idegesnek tűnt. Alex végül megkapta, amit kellett, aztán pedig Alex intett Conornak, hogy üljön mellé le az ágyra.
- Vannak dolgok, amiket el kell mondanom, és meg kell magyaráznom...
A hangja elcsuklott, és Conor kíváncsian nézett rá. Alex ritkán mutatott bármiféle gyengeséget, most mégis láthatóan ideges lett attól, amit mondani készült. Alex jó vállára hajtotta a fejét, és lehunyta a szemét.
- Aludj, szerelmem. Beszélhetünk majd, ha pihentél már egy kicsit.
- Nem, el kell mondanom...
- Alex, most az egyszer tedd azt, amit mondtam. Amíg alszol, ígérem, itt maradok veled.
- De...
- Nincs semmilyen "De"!
Conor Alex pizsamája alá dugta a kezét, és megmarkolta a farkát.
- Esküszöm, Alex, most vagy szót fogadsz, vagy a szakadék szélére sodorlak, és otthagylak, elengedlek. Aztán kezeidet az ágyhoz kötözöm, hogy ne tudd befejezni a munkát. Világossá tettem magam, Alex?
Conor kissé megmozdította a kezeit.
- Tudod, hogy meg fogsz fizetni ezért, nem igaz? - vicsorgott Alex. - Krisztus, te már így is kellő figyelmet szenteltél nekem, nem igaz?
Conor elengedte, ismét hátradőlt a vállára, a sötét hullámok lágyan pihentek a meleg bőrön.
Az orvos kétségbeesetten próbált szakmailag megfelelően viselkedni, és nem nevetni, de csak nem sikerült megállítania magát.
- Trethuan nyomozó, én nem akarnék a maga helyében lenni, amikor felébred, de köszönöm! Ezzel megszabadulok tőle legalább 12 órára.
A pillantás, amit Alex vetett szegény orvos arcára, még magát a pokol tüzét is megfagyasztotta volna. Beadta az injekciót, és tett egy elhamarkodott, méltatlan menekülést a kijárat felé, miközben még mindig hiába próbálta magát kontrollálni a nevetés miatt.
- Tudod, hogy lent, nemsokára mindenki tudni fogja, mit műveltél idefent?
- Uh, huh... Conor még mélyebbre bújt a nyakának hajlatába.
Alexen már kezdett eluralkodni az álom. - Azzal fogom tölteni az elkövetkezendő 12 órát, hogy arról álmodok, hogy kitaláljam a bosszú megfelelő módszerét.
- Fogd be a szád, és menj aludni.
Conor addig mozgott, miközben Alex még kényelmesebben elhelyezkedett, és egy gyengéd csókot adott az ajkára:
- Édes álmokat.
Amint Alex légzése egyenletes ritmussá változott, Conor felállt, és lement a földszintre. Elmondta Higgsnek, hogy ő is pihenni fog, és visszatért az elsötétített hálószobába. Még a ruhái eltávolítása is rendkívül nagy erőfeszítést igényelt, az alsógatyájával együtt, majd végül bemászott a takaró alá. A párnák annyira puhák voltak, az ágytakaró pedig tiszta és hűvös - másodpercek alatt sikerült elaludnia.
Vasárnap reggel majdnem elmúlt már, mire mindketten rájöttek, hogy ébren vannak, és mégis egyedül fekszenek az ágyban. Másfél napot aludt Alex folyamatosan, mivel az orvos a nyugtatókkal szabályozta az alvását és ébrenlétét. Ennek eredményeképpen hamarosan Alex teste megfelelően kezdett gyógyulni. Conor és Higgs voltak az orvos bűntársai ezalatt, ők ketten folyamatosan váltották egymást, miközben Alex dobálta magát, és forgolódott álmában. Korábban Higgs elmondta Conornak, hogy ez számukra egy nagyon biztonságos otthon, mivel Alex mindig itt száll meg, amikor utazik.
- Senki más nem kapott golyót, azok közül, akik a bevetésben részt vettek. Kések, baseball-ütők, pár dobócsillag előkerült, ám fegyvereket nem sikerült találni. Nem tudom, hogy ki lőtte le, és miért, így lehetetlen őt megvédeni. Otthon tartani Alexet talán megint csak csábító kísértés lehet az elkövető számára, hogy újra lecsaphasson.
Conor hevesen tiltakozott, de úgy tűnt, hogy az illetőnek magasabb körökből kell származnia, aki ismerhette a bevetésről szóló parancsot, és semmi sem volt, amin ő vagy Higgs változtathatott volna.
- Én most kimegyek. Te jössz. Higgs elfordult, és készült elmenni. - És Conor...
- Igen, őrmester?
- Hallgasd meg, amit mondani fog, mert van még, amiről tudnod kell. - azzal Higgs távozott, még mielőtt Conor elment, hogy magyarázza meg a szavait.
Egy puffanás az emeletről ragadta meg a figyelmét, ami azt jelentette, hogy Alex már felkelt az ágyból. Pár másodperc múlva a fürdőszoba ajtaja becsapódott, és a zuhany be lett kapcsolva. Mire Conor felért, Alex már a gőzölgő zuhanykabinban állt, és átkozta a tényt, hogy egyik karját nem tarthatta a zuhany alá.
Conor megragadta az egyetlen törülközőt a fürdőszobában, és nekidőlt az ajtónak. Néhány perc múlva egy nedves kar nyúlt érte.
- Bassza meg! - tolta el Alex a függönyt, és kimászott a fürdőből, csuromvizesen.
Conor vett egy mély lélegzetet. A férfi bőre csillogott a csillogó cseppektől. Kemény izmok hullámzottak a szeme előtt, hogy aztán a szeme az igencsak terjedelmes farkára tévedjen, amely azonnal elkezdett megkeményedni, amikor a tulajdonosa észrevette, hogy nincs egyedül.
- Add ide nekem a törülközőt, Conor. - A hangja fenyegetően lágy, szemei számítóak voltak.
Conor megrázta a fejét, és elrejtette a törülközőt a háta mögött. Térdre rogyott, a fürdőszoba - szőnyegre, megnyalta a szája szélét, mialatt a gyorsan duzzadó fasz az arca felé rándult. Apró nyelvcsapásokat végzett, megnyalta a sima bőrön, gyöngyökben levő, meleg vízcseppeket, közben fokozatosan dolgozott nyelvével, a hegyes csúcs felé haladt, ami már lassan jobban csöpögött, mint a víz.
Alex megragadta a törülközőtartót egy kézzel, a sebesült ujjával pedig beletúrt a sötét, hullámos hajba. Ahogy Conor mélyen elvitte őt a torkába, és azután mohón elkezdte szopni, durván előre szúrt a fiú szájába.
- Nem ezt érdemlem. - nyögte Alex, de már túl késő volt ahhoz, hogy megállítsa. Conor összeszorította az ajkaival, nyelvével dörzsölte Alex lüktető tagjának alját. Egyik kezével finoman ringatta a férfi golyóit, dédelgette a sima, nedves bőrt finoman, összeszorította őket, egy ujjával az érzékeny pontot dörzsölte rajtuk, hogy végül megtalálhassa az utat a ráncos, lüktető lyukhoz. Alex a belecsavart egyet a hajába, adott még egy utolsó nyomást, teljes erővel, és rögtön elélvezett, egy meleg, krémes sugárral. Conor mindent lenyelt, és az utolsó néhány cseppet is lenyalta, aztán pedig mosolyogva nézett fel.
- Most már ideadhatod azt a törülközőt.
Alex a konyhaasztalon át Conort bámulta, arcának minden egyes négyzetcentiméterét elnyelve, annak az arcnak, amely már annyira ismerős volt számára. Sötét, hullámos haja ingjének gallérját verdeste, és kissé aggódó, zöld szemek néztek vissza rá. A puha ajkain, amelyet ő annyira szeretett magáévá tenni, most egy kis vágás díszelgett, és pár megfakult zúzódás nyomai is jól látszottak az élesen metszett arccsontján. Krisztus, annyira szép volt. Alex hirtelen betegnek érezte magát, és majdnem elveszítette azt az elhatározását, hogy teljesen őszinte legyen, de meg kellett tennie.
- Nincs könnyebb út, hogy közöljem ezt, szóval, én csak a tényeket fogom elmondani. Tudtam, hogy Andrews nyomozó lebukott azzal, hogy nem reagált a fedőnevére, amit kapott. Ő is ebben a bárban dolgozott, és túl sokan voltak, akik észrevették a félresiklást. Ez az életébe került. Ezért is küldtünk a saját neved alatt dolgozni a bárba, annak ellenére, hogy mi teljesen felépítettünk neked egy hamis hátteret. Az is ezért volt, hogy egy pincér helyett küldtünk dolgozni a helyszínre, vállalva azt, hogy ez kevesebb lehetőséget ad a megfigyelésre, ami nagyon nehéz döntés volt, mert a bár hírneve jól ismert. El lehet képzelni, milyen szűkszavú voltam, az egész dologról, de tudtam, hogy nem fogod értékelni, ha kizárunk a bevetésből a kapcsolatunk miatt.
Vett egy mély lélegzetet.
- Azzal, hogy téged bejuttattunk a bárba, alkalmazottként, csalinak használtunk. Figyelemelterelés voltál. Nyilvánvaló terv, amellyel azt reméltük, hogy eltereljük a figyelmet a valós bevetésről.
A férfinek el kellett fordítania a tekintetét arról, ahogy Conor arcán megjelent a sokk, ahogy átsuhant rajta, és kezdte megemészteni a vallomását.
- Andrews nyomozó nagyon sokat segített nekünk a munkánkban, hogy végre feltérképezzük a kereskedelmi láncot, amely az egyik folyónál levő raktárban zajlott. Egy ideig intenzív megfigyelés alatt tartottuk a helyet, és a halála után csak nőtt az aktivitás az épületben. Meg kellett bizonyosodnunk afelől, hogy az érintettek még mindig a bárban tartják a központi helyüket, és onnan irányítják az üzletet. Te már beépültél, amikor én fényképeket kaptam, és már túl késő volt ahhoz, hogy kockázat nélkül kimenekítsünk az egészből. Amiről nem volt tudomásom, az az volt, hogy volt egy tiszt, aki az egész a Angyali Műveleteket irányította, ami miatt szükségessé vált a csapatom biztosítása, különösen a tiétekét, akik irányították az asszisztáló, alcsapatokat.
- Ki volt ez a tiszt, Alex?
Conor hangja lapos volt, és hideg, tökéletesen érzelemmentes.
- Rowland felügyelő.
Conor hátratolta a székét, és az ajtóhoz ment.
- Sajnálom, erről gondolkodnom kell.
Csendben becsukta az ajtót maga mögött.
A fiú nyugodtságától rettegett leginkább Alex. Azt akarta, hogy kiabáljon, esküdözzön, és eltörjön dolgokat. A fájdalom, ami a vállában volt, semmi nem volt a szívébe fúródó szilánk által okozott kínhoz képest, amint az ajtó becsukódott, egyedül hagyva őt. Előrehajolt, fejét a karjain pihentette, figyelmen kívül hagyva, hogy ezzel felnyithatja a gyógyuló sebet. A fájdalom olyan valami volt, amit úgy érzett, megérdemel azok után, aminek kitette Conort. Ellenőriznie kellett volna, utána kellett volna kérdeznie. Higgsnek azonnal gyanús volt, nem igaz!? Conor egy kiváló, fedőnyomozó volt, de abban a bárban, a legrosszabb rémálmai válhattak volna valóra. Olyasvalaki, aki ennyire félénk és szerény, aki ennyire kényelmetlenül érzi magát a rá irányuló figyelem miatt, különösen akkor, ha ez a teste miatt volt, szörnyű lehetett számára. A sötétben, a kezével lehunyta a szemét, és küzdött a késztetéssel, nehogy rátörjön a zokogás.
Conor nem ment messzire. A bezárt ajtó oldalának támaszkodott, ökölbe szorította a kezét, amely szinte csuklóig fehér volt már. Alig tudott gondolkodni. Annyi rossz emlék támadt fel hirtelen, amikor Alex megemlítette azt a nevet. Dühös volt, ám dühe nem Alex felé irányult. Magára haragudott, amiért még mindig ennyire sebezhetőnek mutatta magát, csak mert egy nevet említettek a múltjából. Ez a düh Rowland felügyelőre is irányult, aki egy beépített ember halálát használta arra, hogy megbüntesse őt. De az igazi oka, a Rowland felügyelő iránti gyűlöletének semmi köze sem volt a saját magához inkább az dühítette, hogy ilyen gyötrelmet láthatott annak a férfinak az arcán, akit annyira szeretett.
Nem szerette volna, hogy Alex miatta szenvedjen, és tudta, hogy minden egyes másodperccel, amit távol tölt tőle, csak megerősíti a legrosszabba vetett hitét, igazságtalanul. saját magát hibáztatja. Nagyon komolyan vette a felelősséget, de néha a kapcsolatukat különválasztani a munkától, gyakorlatilag lehetetlen. Conor vett néhány mély, tisztító lélegzetet, ellazította az ujjait és a kezét. Kinyitotta az ajtót, és visszament, mire Alex felkapta a fejét. Úgy nézett ki, mint aki a saját kivégzésére készül éppen.
- Visszajöttél.
- Soha el sem mentem.
Alex hátratolta a székét és felállt.
- Nem értem. Nem akarsz megütni, vagy valami?
- Határozottan, vagy valami...
Conor megkerülte az asztalt, gyengéden egyik kezével megfogta Alex arcát, mielőtt odahajolt volna, hogy lágyan megcsókolta. Alex remegett, ahogy Conor köröket írt le a másik kezével a hátán. Conor megcsókolta a nyakát, oda fészkelte magát, és elégedetten sóhajtott.
- Most már mehetünk haza?
Alex érezte, hogy a szemei kezdenek párásodni, és vett egy fojtogató levegőt, mivel ez tényleg a legutolsó reakció volt, amit várt. Meggyőzte magát arról, hogy Conor befejezte, és semmit sem szeretne már csinálni vele, és nem is hibáztatta őt ezért. A zavarodottságot érezve, Conor megsimogatta a férfi szőke haját:
- Semmi sem a te hibád, Alex, nem lehet elvárni, hogy mindent előre láss, ami később bekövetkezik. Soha nem mondtam el, hogy ki tette a feljelentést ellenem, így hogyan is lehetséges az, hogy tudhattál volna erről? Túl kemény vagy önmagaddal.
Alex sokkal erősebben ölelte őt át, mint azt a sérülése lehetővé tette.
- Csak amikor már azt hiszem, lehetetlen lenne ennél jobban szeretni téged, mint ahogy már most is szeretlek... menjünk inkább haza, mert én leszek hamarosan keményebb helyetted.
Kevesebb, mint két óra múlva már letelepedtek az otthoni kandallóban pattogó tűz elé. Conor szólt az őrsre, hogy Higgs tudjon arról, hogy visszatértek a házukba, aztán készítettek maguknak tojásrántottát ebédre. Ez annyira otthonos volt, távol a bár világától, az emberkereskedelemmel foglalkozó csoporttól, és a fedő műveletektől. A munka azonban az volt, ami akaratlanul is becsúszott a beszélgetésükbe.
- Soha nem mondtad el, hogyan sikerült lövést kapnod?
Conor a szájába tolta villájával az ételt, és kuncogott, mivel Alex szinte megfulladt a saját ételén.
- Hogyan sikerült... pimasz kölyök. A legjobb úton igyekszel afelé, hogy egy alapos verést kapj, nem igaz?
- Ígéretek, ígéretek... Azt hiszem, ez jobban fájna neked, szerelmem, mint nekem, ebben a pillanatban.
- Ez csak a fájdalomcsillapítók miatt lenne, szóval ne bízd el magad.
Conor finoman felemelkedett, és lenézett az ölébe. - Ehhez már túl késő.
- Ó, Istenem! Fel kéne épülnöm teljesen... - még a nevetés is fáj!
- Szóval, tereld el a figyelmem a testi vágyaktól, és mondd el, hogyan lőttek le.
A fiú zöld szeme pajkosan csillogott.
- Házkutatást tartottunk a raktárban, 30 fickóval, akik részt vettek a bevetésben. Teljesen váratlanul jelentek meg - ahogy most helyes a gyanúd, miszerint el kellett őket foglalni, és közösen egyeztetni, mi legyen a következő lépés. Volt némi ellenállás, a szokásos keménykedés, de nem ismertem fel azonnal, hogy őket is átverték. Találtunk egy tucat fiút, tizenhat és húsz év közöttieket, akiket egy nagy, fém tartályba zártak be. Európába vitték volna őket, a csatorna - alagútján át ívelő kereskedelmi útvonalon, ami rendkívül kockázatos lett volna, de nem minden kocsit ellenőriznek a vámon, és a hőkamerát sem áll mindig rendelkezésre. Különben is, mi voltunk a takarítók, elkoboztuk a számítógépeket, a papírmunkát végeztük, bármit, ami nem számított éles bevetésnek, amikor hirtelen ricsaj támadt a hátsó épületben. Néhányan odamentünk, hogy megvizsgáljuk, mi történt, és ahogy beléptem a raktár fő részébe, úgy éreztem magam, mintha egy forró vassal ütöttek volna le. Kiderült, hogy egy golyó terített le, de szerencsém volt. Akárki is lőtt, pocsékul célzott, viszont a golyó átfúrta a vállam tetején levő húst. Fájdalmas, mocskos volt, de nem komoly.
- Szóval hátulról lőttek le?
- Úgy tűnik. Tároló állványok voltak mindenütt. A doktor szerint, aki kivette a golyót, a golyót a magasból lőtték le rám, egy olyan valaki, aki az állványokon bujkált. Kicsit kiakadtam ettől, a fiúk viszont nem találtak semmilyen fegyvert, amiből a golyót kilőhették volna.
- Ez úgy hangzik, mintha készültek volna erre is.
- Mm. Ezt nem lehet bebizonyítani. Akárki is volt, ahhoz elég jó volt, hogy ne hagyjon nyomot maga után.
A férfi letette az üres tányért az asztal oldalára, majd hátradőlt a kanapén és enyhén összerezzent.
Conor összeszedte a tányérokat, a konyhába ment velük, hogy azután visszatérjen fájdalomcsillapítót szorongatva a kezében, egy pohár vízzel.
- Vedd be őket. Ne is próbálj vitatkozni velem, Alex.
Conor csak ott állt, és nézte, ahogy a férfi egy barátságtalan morgás után lenyelte őket.
- Ez az egész úgy bűzlik, mint egy tíz napos pisztráng.
Conor törökülésben ült a padlón, és a szőnyeg szélével babrált.
- Rowland felügyelő volt? Miattam ment utánad, Alex? - nézett fel aggodalmasan a sötét szempillák alól.
- Talán. Ki tudja? Van pár ellenségem az elmúlt pár év munka után.
- Ő kellett, hogy legyen. Ő az egyetlen, aki pontosan tudta, hogy hol leszel, a csapattal együtt hová törsz be. Neki tudnia kellett azt is, hogy elküldtél engem a bárba.
- Ő egy magas rangú rendőr, Conor. Vajon tényleg mindent kockára tenne ilyen módszerekkel?
Mélyen, legbelül, Alex pontosan tudta a választ erre a kérdésre. Ha Rowland szerelmes volt Conorba, lehetetlen volt elfelejtenie, és pótolhatatlan volt számára. A rajongás és a megszállottság csak egy hajszálnyira van a szeretettől.
A jó karját használva, Alex kigombolta az ingjét, mígnem feltárta az aranyszínben csillogó, kemény hasát. Behúzta a hasát, és addig izgett-mozgott a csípőjével, amíg le tudta nyomni magáról a nadrágját, hogy aztán egymástól távol tartva, széttárt lábakkal üljön, amíg mindeközben Conor tátott szájjal bámult rá, a padlón ülve.
Alex lustán mosolygott rá.
- Most nem vagyok olyan állapotban, hogy jól elfenekeljelek, és megkapd a verést, amit érdemelsz, de akkor is engedelmeskedni fogsz nekem.
A férfi növekvő dudora köré fonta a kezét, és lassan elkezdte simogatni magát.
Conor közben az alsó ajkát rágta, és igyekezett nem csorgatni a nyálát.
- Állj fel, és vetkőzz le. Lassan.
Halványkék szeme aranyosan csillogott a tűz fényében, amint Conor a sarkára ült, és lehúzta a pulóverét. Alex azonban gyorsabb volt nála, és kezei közé vonta Conor testét, akinek hatalmas akaraterejébe került az, hogy ne veszítse el a fejét ezért megfordult, lehajolt, és levette a farmerjét. A kedvence volt rajta, feszes, fekete farmer, egyik kezét lecsúsztatta, bele, hogy végül megtalálja a helyes pozíciót, a felágaskodó kakasra vonva.
- Le.
A parancs éles volt és követelő, amit egy elégedett sóhaj követett, mivel Conor lefejtette magáról a fehérneműjét, le, a kemény combjain, egészen addig, amíg meztelenül nem állt a férfi előtt. Bár az ösztöne azt súgta, hogy ne fedje fel magát, összekulcsolva tette hátra a kezét, mert tudta, hogy Alex nagyon szereti így, ebben a pozícióban, olyan sebezhetően, amilyenen csak lehetséges. A vasa merevsége arról árulkodott, hogy számára is hasonló örömet okoz ez a fordulat, még akkor is, ha az arca kipirult zavarában.
- Gyere ide.
Conor letérdelt a kanapéra, combjai megfeszültek. Nem merészelt teljesen leülni a kanapéra addig, amíg Alex nem mondta neki. Ujjak csípték meg a mellbimbóit, finoman görgették alatta a golyóit, lebegtek a rése szélén. Izmai remegtek, amíg belül égett, mialatt összeszorította fenekét egy kétségbeesett kísérlettel, ami arra szolgált, hogy megtartsa az egyensúlyát. A kezeit még mindig összekulcsolta a háta mögött, és ezt a pozíciót pokolian nehéz volt fenntartani. Alex pontosan tudta, mit csinál, futtatta az ujját az egyik combján, majd áttért a másikra, egy-egy rövid időre megállva, hogy finoman megérintse Conor farkának gyökerét.
- Azt akarom, hogy magadba fogadj, keményen, egy lökéssel.
Conor pislogott, mivel Alex nagy volt, és erre határozottan könnybe lábadt a szeme.
Óvatosan pozícionálta magát, aztán leejtette a súlyát, ám képtelen volt megakadályozni a sóhajt, ami feltört. Farka Alex lapos hasán pihent és majdnem annyira lüktetett, mint a feneke. A belső égés fokozatosan áttért az egész testére, amire kétségbeesetten meg akarta érinteni magát, de Alex egy figyelmeztető pillantására ott tartotta a kezét, ahol azok eddig voltak.
- Szeretném látni, ahogy elélvezel a farkad érintése nélkül. Baszd meg magad rajtam. Olyan keményen, ahogy csak tudsz.
Conor zöld szeme elkerekedett. Alex nagyon szerette, hogy előkészítés nélkül hatoljon belé, ami hihetetlenül stimuláló hatással bírt még akkor is, ha kissé fájdalmas dolog volt. A csodálatos, tüzes érzés, amit a külső gyűrő sérülése okozott, csak fokozta a későbbi súrlódás, amint a csatornáját dörzsölte és nyújtotta egyszerre. Az, hogy neki kell csinálnia, igényelt némi bátorságot önmagától.
Alex szemei tele voltak kihívással. Tudta, hogy engedelmeskedni fog, akár sebesült, akár nem, mindig sikerült elérnie azt, hogy Conor elélvezzen. Az első néhány cseppet édes kis nyögések kísérték, amik fokozatosan növekedtek azzal, ahogy Conor felnyársalta magát újra és újra. Alex végül megsajnálta, megragadta a csípőjét, így egyensúlyozta őt, hogy végül az élvezetek mély bugyraiba taszítsa mindkettejüket. Conor hátravetette a fejét, és egy néma sikollyal hatalmasat élvezett, mindent kiadva magából Alex hasára, és mellkasára, hogy aztán összeessen előre, átölelve mindkét karjával Alex csípőjét, mivel ezzel nem tudott fájdalmat okozni neki.
- Le vagyok nyűgözve. - mormolta Alex egy önelégült vigyor kíséretében, miközben Conor édesen lihegett a fülébe.
- Most már megkaptad, amit akartál, de nem hiszem, hogy el fogom felejteni, hogy úgy kellett volna elvigyelek, hogy átvetlek téged a térdeimen.
Conor tekintete végig bosszús volt, mialatt összeszedte a ruháit, de mire elindult a fürdőszoba felé, ellágyult a szerelemtől. Alex csak Alex volt, és ez azt jelentette, hogy már megbocsájtott önmagának.
Mindezek a kora reggeli órákban történtek, amikor Conor hirtelen felébredt, ráeszmélve, hogy hallott valamit, de nem tudta, mit. Gyengéden megfogta Alex karját, a mellkasára tette, felült, fejét oldalra billentette, hogy hall-e még hangokat, vagy valami szokatlant. Éppen elkezdte volna magát hibáztatni a képzelődésért, amikor a lépcső halk nyikorgását hallotta meg, ami tudatosította benne, hogy nem álmodik.
Ösztönösen tudta, hogy Alex is ébren van már.
- Van valaki a házban. - súgta. Lelendítette a lábát az ágyról, és felhúzta a rövidnadrág. Csendben az ajtóhoz ment, és figyelmesebben hallgatózott. Egy hang sem jött, de ösztönei sikoltoztak, hogy valaki van odakint.
- Bassza meg, ha ez egy horrorfilm lenne, biztosan kiabálnék: - ne menj ki, te idióta. Zárd be az ajtót, és hívj segítséget.
Bár ez a gondolat felütött a fejében, nem engedelmeskedett saját tanácsának, és pár centiméterrel elhúzta az ajtót. Alex megsebesült, és ha a behatolónak fegyvere van, a hálószoba ajtaja nem egy nagy akadály lenne számára.
Még két centiméterrel húzta ki az ajtót, szíve hevesen vert, mint egy légkalapács. Még mindig meg volt döbbenve, amikor egyszer csak egy súly csapódott az ajtó másik oldalára, ami őt a falhoz dobta. Két villanó fény vágta el a sötétséget a szemei előtt, egy hangtompító durranása visszhangzott a fülében.
- Alex!
Nem láthatta, mi történt, mert egy kar fonódott a torkára, szorította erősen a légcsövét, és egy kemény, fém fegyver nyomódott a feje egyik oldalának Elkezdték őt a lépcső felé vonszolni, miközben érezte, ahogy a pisztoly csöve a halántékához ér, mire a világ kezdett forogni körülötte. Érezte, ahogy saját vére csöpög, melegen, mialatt durván tolták lefelé a lépcsőn, a nyomás a tarkóján pedig egy pillanatra sem enyhült. A folyosón egy durva kötelet csomóztak a csuklója köré, és a támadó azt használva rángatta őt az ajtó felé. Conor próbálta visszahúzni keményen, ellenállni minden erejével, megpróbálva a férfit kibillenteni az egyensúlyából.
- Hagyd abba a küzdést, te kibaszott fasszopó, vagy leütlek téged, nekem mindegy, hogy jössz.
Conor felismerte a hangot, és belsejét egyszerre elárasztotta a jéghideg.
- Rowland, miért csinálod ezt? Te lőtted le Alexet a raktárban, nem igaz?
- Lehetett volna igazi úriember, és meghalhatott volna akkor. Egy csomó későbbi gondtól is megmentett volna.
A fény villogott, amit Conor szemei nehezen viseltek.
- Persze, nem. Túl kellett élnie. És minden igyekezetem ellenére, hogy téged is ugyanúgy utáljalak, nem tudtalak hibáztatni téged semmiért. Mi vagy te, valami szent?
- Szeretem őt, te elmebeteg fasz. Bárki, akinek csak egy fél agya is van, láthatta, hogy nem az ő hibája volt.
Conor kapott egy égő pofont az arcára, és nekiesett a falnak.
- Ha nem lehetsz velem, senkivel sem lehetsz. Senkinek sem hiányzok mostanság, biztos lehetsz benne. Szóval most meg kell tanítanom neked a leckét, amit soha nem fogsz elfelejteni, mielőtt eltűnök valahol egy szép, homokos tengerparton, a trópusokon.
Kinyitotta a bejárati ajtót az egyik kezével, a másikkal megrántotta a kötelet, amivel kihúzta Conort a hideg levegőre. A havas eső csípte a hideg bőrét, mialatt minden erejével küzdött.
- Harcolj, miközben a magamévá teszlek, és nagyon jól fogok szórakozni.
Már a kapunál voltak, amikor több fényszóró kapcsolódott fel, és amelyek mindegyike a ház előtti jelenetet világította meg. Egy pillanatra megfagyva a döbbenettől, Rowland hagyta, hogy a kötél meglazuljon, így Conornak lehetősége lett egy dupla csavarral kiszabadítania magát. A férfi leesett a földre, Conor pedig szintén a fűre rogyott. Közben Higgs és néhány, hatalmas termetű rendőrrel a kerítés felől szaladt hozzájuk.
- Krisztus, Higgs, te hozzád hasonló méretűeket toboroztál?
Alex hangja hallatszott az ajtóból, mire Conor elmosolyodott, megfordult, és látta, hogy a férfi az ajtóban állt, karjaival egy golyóálló mellény mögül támaszkodott.
- Baszd meg, főnök. Legyél hálás, hogy nem aludtam el az unalomtól, miközben erre az idiótára vártam, hogy megjelenjen.
A férfi használta a zsebkését, hogy kiszabadítsa Conort.
- Úgy néz ki, hogy lefoglaltál egy utat a börtönbe, Rowland. Élvezze.
Conor felállt, és elindult vissza a házba. - Gondolod, hogy esetleg kaphatnék valami ruhát?
Alex elmosolyodott, megveregette a seggét, ahogy elhaladt.
***
Két héttel később, Alex és Conor a bárban üldögélt, két pohár szénsavas üdítő társaságában.
- Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még visszajövök ide. - motyogta Conor. - De Jamie elküldte a meghívót, ezért úgy gondoltam, hogy tartozom neki annyival, hogy eljövök.
Alex körülnézett.
- Ez nem is olyan rossz hely.
Conor beütötte a már gyógyuló karját. - Vicces.
Egy hatalmas alak tornyosult föléjük, mindent blokkolva a szemük elől.
- Csinos fiú! Üdv újra. Áttekintetted már a karrierlehetőségeket?
Bubba volt az, habár teljesen máshogy nézett ki. A tetoválások még mindig láthatóak voltak, de ropogós fehér inget viselt, sötét nadrággal. A haja csillogott, szakállát pedig szépen megnyírta.
- Robbie.
Alex kinyújtotta a kezét, és megrázta Bubba hatalmas mancsát.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Conor komikus arckifejezéssel.
- A főnököd és én még gyerekkorunktól ismerjük egymást, ezért megkért, hogy tartsalak téged távol a bajtól, amíg itt voltál. Nem mintha igazán szükséged lett volna a segítségemre.
- Szóval végig tudtad, hogy ki vagyok valójában?
Bubba bólintott.
- Biztosan egy tökös legény vagy.
Egy szőke fej jelent meg a hóna alatt egy pimasz vigyorral.
- Jó estét mindenkinek. Szent szar, Conor, nem csoda, hogy nem akartad hogy a nehezebb utat válaszd. - kacsintott. - Ha már ez a fajta mulatság vár otthon.
Alex felhorkant és kinyújtotta a kezét.
- Te leszel Jamie.
Jamie figyelmen kívül hagyta a kezét, és hatalmas ölelést adott neki, miközben visított egyet az örömtől.
- Engedd el őt, Jamie. - morgott Bubba, és Jamie felé fordult, egy hatalmas, mindent és mindenkit elolvasztó mosollyal.
- Te és Bubba? - kérdezte Conor halkan, miközben mindkettejüket szemügyre vette.
- Mondtam neked, hogy a nagy, szőrös típusú emberek tetszenek. Nem sokkal nagyobbak, mint Bubba, és én nem beszélek arról, hogy milyen magasak legyenek, ha érted, mire gondolok.
Bubba befogta hatalmas kezével Jamie száját.
- Próbálok tanítani neki egy kis jómodort, ami viszont el fog tartani jódarabig.
- Visszamegyek az egyetemre! - Bubba azt mondja, majd vigyáz rám, amíg nem végzek, mivelhogy inkább tanuljak, mintsem hogy itt dolgozzak.
Conor előhúzott egy jegyzetfüzetet a zsebéből.
- Nos, van itt egy kis hozzájárulás, a főiskola elvégzéséhez. Az én borravalóim, amit itt kaptam.
Jamie szemei csillogtak, ahogy elkezdte számolni a több ezer fontot.
- Mivel te kaptad és nem én? Sokkal többet kerestél, mint amit én kaptam. Köszönöm, Conor. - azzal nyomott egy puszit, amihez lábujjhegyre kellett állnia, hogy elérje az arcát.
- Sok szerencsét a továbbiakhoz, most mennünk kell.
Alex, egy birtokló mozdulattal átkarolta Conor vállát, és kezdte vezetni az ajtó felé, csúnyán nézve bárkire, aki feléjük mert nézni.
A kocsiban, úton hazafelé, Conor elmosolyodott.
- Te is megvédtél engem, minden alkalommal, nem igaz?
- Én küldtelek erre a helyre, ez a legkevesebb, amit megtehettem.
- Nagy puhány.
Alex dühös lett.
- Tudod, hogy milyen nadrágot kellett viselnetek a zárás után? Kaptam egy párat otthonra. Fel fogod venni őket, hogy aztán letesztelhessem, kipróbálva a karjaim erejét, miközben a fenekedet kezelem velük. Nos, majd meglátod, hogy olyan puha vagyok -e, mint azt gondolod.
Conor pulzusa hirtelen megugrott, és kezét Alex ölében pihentette.
- Azt mondanám, máris keményebbé váltál. Vezess gyorsabban!
