Spikes 2. fejezet - A legrosszabb rémálma

Raktárak magasodtak a piszkos utca mindkét oldalán, blokkolva a napfény útját, így fordítva a delet egy sötétszürkés - nappal paródiájává. A csatornák is dugig teltek voltak szeméttel, összetört üvegek hevertek szanaszét szórva a járdán, egyértelmű jeleként annak, hogy céllövészetre használták azokat. Tégladarabok is tanúbizonyságot tettek arról, hogy sikeresen űzték ezt a sportot. Az egyik ajtó bűzlött az álló vizelettől, egy halom újság és pár mocskos takaró között pedig egy idősödő csavargót látott aki a kezei közt egy üveg műanyag palackot szorongatott. A légkör nyomasztó volt és veszélyes. Conor felnézett a törött ablakokra, és azt képzelte magában, hogy valaki rosszindulatú szemekkel bámul le rá. Akaratlanul is megborzongott, és egy kemény pillantást vetett a "Spikes" bejáratára.

Összehasonlítva a szomszédaival, a bár úgy nézett ki, mint egy jól karbantartott és gondozott épület. Az ablakok töretlenek, védve voltak nehéz fémhálóval A lépcsők és a klub előtti járda tiszta volt, gondosan lesöpört, és úgy nézett ki, mintha egy nagy nyomású, elektromos mosóval mentek volna rajta végig előző éjszaka. A dupla - szélességű bejárati ajtó kazettás lapjai kivert acélból voltak, és azokat egy lenyűgöző méretű lakat tartotta.

Conor egy régi fekete farmert viselt, hozzá Alex egyik szintén ősrégi felsőjét, amely egy kicsit bő volt rá, valamint egy sima, fekete, bőr kerékpár- kabátot, amelyet évekig hordott, és amely éppen ezért megviselt és nagyon kényelmes volt. Nem borotválkozott meg reggel, és sötét karikák voltak a zöld szemei alatt, köszönhetően Alex azon küldetésének, hogy ébren tartsa őt egész éjjel... szó szerint.

Elmosolyodott magában az emlékek hatására, majd masszírozni kezdte sérült csuklóját. Ma este vissza fog térni az apró, nedves lakrészébe (*badsit: nappali -  egyfajta bérlakás, amelyet az USA bizonyos részein bérelnek, amely egyágyas szoba egy személynek, és közös fürdőszoba mindenkivel, alacsony bérleti díj miatt szívesen bérelnek ilyet egyedülálló fiatalemberek is), hogy néhány dolgot még odavigyen, amelyekre szüksége lehet. Csak azt remélte, hogy az ügy gyorsan és fájdalommentesen megoldódjon, ám ő közel sem volt abban olyan biztos, hogy meg fog tudni birkózni azzal, hogy Alex ilyen sokáig távol lesz tőle. Tudta, hogy egyedül lesz, ezért annyit tudott, hogy nagyon fog neki hiányozni.

Kihúzta magát és átvágott az utcán. Egy szűk mellékutca vezetett a klub hátsó ajtajához, amit egy hatalmas, szakállas kidobóember őrzött, aki majdnem annyira széles volt, mint amennyire magas. Conor maga is majdnem két méter magas volt, ám ez az ember még így is fölé tornyosult. A zsíros haját lófarokba fonta, amely a farmer dzsekijének gallérját súrolta. Conor egy tetoválás kikandikáló széleit is észrevette, amely a pólója nyakrészén volt látható, egy koponya és két csontkereszteződés volt a két izmos kezének hátán. Tompa, barna szemei túl kicsik voltak a pirospozsgás arcon, amelyek azzal voltak elfoglalva, hogy Conort végigmérjék tetőtől-talpig.
A sárgás - színű nyelvét végigfuttatta a kövér, gumiszerű ajkain, és sokatmondóan megszólalt:

- Mit tehetek érted, szépfiú?

A férfi gyakorlatilag begerjedt, mire Conor úgy érezte, hogy hányingere támad, és csak bámult a férfire. Isten tudja, milyen gondolatok futhattak át a fején.

- Munkaügyben jöttem.

Azzal elővett egy összegyűrt papírt a kezéből, és kisimította.

- Harrison Frankset keresem.

A kidobóember vállat vont, és intett neki, hogy menjen be.

- Bent lesz a bárban valahol. Alig várom, hogy többet is láthassak belőled ma este.

A férfi túl nagy hangsúlyt fektetett a "több'-re, Conor ízléséhez képest, de félretolta az aggodalmát későbbre, és belépett a bár sötét, belső részébe.

Először a szag volt az, ami azonnal megrohanta, egy szédítő keveréke a füstnek, a poshadt sörnek, az izzadtságnak és a fertőtlenítószernek, amelynek fenyőillata mindent átható volt, ami arra utalt, hogy a padlót nemrég törölhették fel. A szemei fokozatosan alkalmazkodtak a félhomályhoz, és egy pillanatra megdöbbent, hogy milyen nagy a hely. A belseje üreges, a teteje magas, és ipari lámpák lógtak nehéz láncokon lefelé. A masszív, acél bár végigfutott a falak között, és vagy hatvan asztal volt szétszórva előtte. Nagy, körkörösen futó csillárok, és sok magas székek voltak az asztaloknál.  A másik fal mellett, egy sor félkör alakú fülke volt párnázott padokkal. A terem közepén egy kis színpad díszelgett nagy teljesítményű erősítőkkel, pár mikrofonnal és jó sok kábellel. Minden fekete volt vagy fém, kivétel a kék neonnal megvilágított lépcsők.

Conor újra megborzongott, mivel ezt a helyet is a fenyegetés hatotta át. Megpróbálta elképzelni azt, milyen lehet, ha a hely tele van emberekkel, de tudta, hogy a kellemetlen érzés a gyomrába nem fog elmúlni. A bár egyik ajtaja mögött egy alak jelent meg, és intett neki:

- Ha munka, told a segged ide. Ha nem, baszd meg.

- Bájos. - motyogta Conor az orra alatt, miközben elindult a pulthoz, hamis mosolyt erőltetett az arcára.

- Mr. Franks?

- Én vagyok az, zsenikém, kire számítottál?

Harrison Franks alacsony volt, jól öltözött, és gondosan nyírt bajusszal büszkélkedhetett. A ritkuló sötét hajára zsírral kent valamit, ami levendula illatot árasztott, valamint egy sötét, szűrös anyajegy is rikított az arcán, akaratlanul odavonzva minden szemet, amely máshová akart nézni.

Conor nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Ez egy valódi interjú volt és Harrison Franks úgy kezelte őt, mint egy ideges, friss diplomást, aki kétségbeesetten keres új munkát. Ez volt a csali, amit be kellett kapnia.

- Oké, oké, hadd nézzelek.

Frank felkapcsolt egy fényt a feje fölött, mire Conor akaratlanul pislogott egyet, mert a fény elvakította.

- Nézz fel, fiú.

Conor felemelte a fejét, pislogó szemekkel.

Franks szemügyre vette az arcát, és szemei tágra nyíltak.

- Szent szar, te biztosan a sor elején voltál, amikor a többiek félrenézték, nem igaz?

A férfi fordította őt lassan. - Krisztusom, én is megtettem volna magammal, de az asszonynál volt a labda.

Leült a bárszékre, elmosolyodott, kivillantva a sárgás - nikotinos fogait.

- Az ügyfelek itt elvárják a csinos, fiatal személyzetet. Te bizonyára sikeresen átmentél a vizsgán, és most átkötöd a derekadat.

- Mi? Nem értem.

- Kölyök, itt éjfélkor kezdődik az igazi munka, ugyanakkor, amikor a felszolgálók leteszik a kötényt. Amennyiben ezt nem tudod kezelni, azonnal elmehetsz. Nincs kivételezés.

Vállat vonva, Conor lehúzta a kabátját, a pólót áthúzta a feje fölött, majd egy másik székre dobta azokat.

- Jézusom, meg fognak enni élve, fiam. Ezek a hegek figyelemreméltóak. 

Frank nem kérdezte, honnan származtak, csak megvakarta az orrát és számítóan nézett.

- A felső határ ötszáz. A legtöbb éjszakán kétszáz-háromszázan vannak, pénteken tele vagyunk, szombat, vasárnap zárva. Kilencvenkilenc százalékban férfiak. Én feltételezem, hogy te hajlandó vagy ezt elfogadni, különben nem lennél itt. Nyolc órától kettőig vagyunk itt fél órás szünettel. Kapsz egy egyenruhát, amelyet hordanod kell mindig, vagy nincs munka. A fizetés egyszerű, de tudnod kell a saját tippeket. Rajtad múlik, mit teszel érte, de mindig maradj a klubban. Ha problémád van a barátságos tapogatózásokkal, nem tartozol ide.

Elhallgatott, mintha Conor beleegyezett volna.

- Rendben tehát. Amikor kiosztottuk az asztalokat, ragaszkodunk ahhoz, hogy a többiek asztalára nem csaphatsz le orvul. Hetente kétszer van egy privát zárlat négyig, Pénteken és Szombaton, az ügyfelek választhatnak a személyzet tagjai közül, kivel akarnak lenni, és akkor kapsz egy különleges egyenruhát azokra a részekre , dupla fizetéssel.

Conor nem is akarta elképzelni hogy ez a "különleges egyenruha" kifejezés mit takarhat.

- Rendben, öltözz át. A munka a tiéd, ha akarod.

- Igen uram, köszönöm!

Conor megpróbált örömmel felkiáltani, mint aki alig várja, hogy kezdhessen dolgozni, bár ez épp ellenkezője volt annak, ahogyan valójában érzett.

- Legyél itt háromnegyed nyolckor, és addig borotválkozz meg.

Franks nevetve indult útjára. - Egy bárány, akit épp kibaszottul lemészárolnak...

Conor felhúzta a korábban levetett ruháit, és a kijárat felé indult, hirtelen kétségbeesetten vágyott a friss levegőre. Kinyitotta az ajtót, amelyik a sikátorhoz vezetett, és szemtől - szembe találta magát a hatalmas izomkolosszussal, a kidobóemberrel, akivel korábban találkozott. Megpróbált elsétálni tőle, de a kidobóember blokkolta az utat, és az erős karjaival erős fogás - szerű megragadással megállította.

- Megkaptad az állást?

Conor bólintott, és megpróbált elhúzódni.

- Nocsak, most én nagyon barátságos vagyok. Hívhatsz Bubbának. Ha bajba kerülnél ma este, csak kiáltsd hangosan a nevemet, és én rögtön ott termek. Egy olyan szép kis dolog, mint te, kitüntető figyelmet fogsz kapni az este.

- Ok. Köszönöm. dadogta el Conor a szavakat, majd kicsavarta magát a kezéből. Elindult az utcán, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Bubba kis szemei szilárdan az ő seggére tapadtak.

A szegényes kis szállása nem csinált semmit, amivel javított volna a hangulatán. Keresett egy pár megviselt edzőcipőt és hozzá szabadidőt, átöltözött, megragadott egy sapkát, majd azt a fejére húzta és elindult kocogni a parkba fél mérföldet. Pár kör után megállt, hogy megkösse a cipőfűzőjét, mivel ez volt az egyezményes jel arra, hogy minden a terv szerint halad. Tudta, hogy valaki biztosan figyeli, és azt is, hogy milyen jó munkát végeznek, mert ők nem kerültek Conor látóterébe. Azon tűnődött, hogy vajon Alex volt-e az, de rögtön eszébe jutott, hogy ez nem valószínű, mert ez egy sokkal fiatalabb tiszt feladata volt. Elindult másik három kört megtenni a park másik felén. Mire hazaért majdnem öt mérföldet tett meg, aztán elhatározta, hogy majd próbál aludni egy kis ideig, vagy ő soha nem lesz képes dolgozni hajnal kettőig. Hazaért, bezárta maga mögött az ajtót, és vett egy gyors zuhanyt egy apró fülkében. Legalább a matrac új volt, és az ágynemű is tiszta. Levette az alsóneműjét, és úgy helyezte el azt, hogy azonnal fel tudja venni, ha szüksége van rá, riasztás miatt, ami nem volt nagyon valószínű. Hosszú időbe telt, mire sikerült elaludnia.

Amint Conor elment, Franks előkapta a mobiltelefonját, és tárcsázott egy számot.

- Az új fiú felbukkant, és megkapta a munkát, az utasítás szerint.

Hallgatott egy ideig.

- Túl jó kinézetű ahhoz, hogy rendőr legyen, de sosem lehet tudni, úgy vélem. Túl szép az egész ahhoz, hogy igaz legyen, de majd szorosan szemmel tartom, ne aggódj. Csúnya vigyort vágott, ahogy hallgatta a másik felet.

- Ő ki lesz választva a zárlathoz, és gondoskodni fogok valamint arról is, hogy a legrosszabb asztalt kapja. Ha ő zsaru, akkor talán második éjszaka már nem dugja ide a képét, mire végzünk vele. Ha ő valódi, tudni fogjuk, hogy távolságot fog tartani. - Közben egy újabb cigarettáért nyúlt a sárga ujjaival.

- A csapos majd foglalkozik vele, de nem tartsa vissza. Kerítünk egy történetet, hogy a fiú belenyúlt a kasszába. Az új srácnak volt egy második bemutatkozása, de ő megpróbálhatta eltüntetni a nyomokat, úgyhogy ne ítéljük meg ezek alapján. Nem, a testet nem fogják megtalálni.

Az őrsön, még a levegő is kékké változott, ahogy Alex kreatívan létrehozott egy pár új káromkodást. Higgs őrmester összerezzent, majd lecsapta a csésze kávéját az asztalra.

- Mi a faszért nem mutatta meg senki ezeket a képeket, mielőtt én elküldtem volna Conort oda?

- Ezek csak fél órával később érkeztek hozzánk, főnök.

Alex összeszorította a fogát, hogy megakadályozza az újabb patakokban folyni készülő átkok sorát. Ez nem Higgs hibája volt. Ő átlapozta a képeket újra, amelyek azt mutatták, hogy a bárban dolgozó pincérek milyen provokatív egyenruhát viseltek, különböző variációkban.

- Ezeket viselik a zárlatnál?

- Igen, pénteken és szombaton.

- Ok. Ez ad nekünk négy napot arra, hogy elvégezzük az egész műveletet. Ha ez kevés lesz és túlfut, akkor én magam vonszolom el Conort onnan. Ami - szúrta át az ujjával a képeket - előtte és mögötte van a Call of Duty-nak.

- Tudom, hogy kockára teszem az életét és a testi épségét, de ez a fiú már fejben az övé.

- Nem! Kurvára tudom. - mosolyodott el Alex kesernyésen. - Ez az, ami aggaszt. Tehát akkor készen állunk a bevetésre mindannyian ma este?

- Igen. Három fiunk van inkognitóban, nyolc pedig megfigyelő lesz a környező utcákban. Amennyiben a célszemély mutatkozni fog ma este, tudni fogunk róla.

- A kiszúrás még nem elég, bizonyítékokat kell szereznünk arra, hogy összeköttetésben áll a kereskedelemmel. - aggódott Alex eléggé emiatt.

- Megijedtek, főnök. Hibázni fognak.

A férfi vett egy mély lélegzetet, és feltette azt a kérdést, amely már régóta foglalkoztatta őt:

- Elmondtad Conornak, hogy ő csak egy csali? Hogy az igazi bevetés máshol zajlik?

Alex megrázta a fejét.

- Nem, jobb, ha nem tudja. Szükségünk van arra, hogy valóban zavarban legyen, és ezt nehéz lenne elérni, ha arra gondol, hogy ez nem valódi.

Egy pillanatra Higgs halálosan komolynak tűnt.

- Elveszítheted őt ezzel. És nemcsak őt, hanem a csapatot is.

- Nincs más választásom.

Alex hangja kicsit megremegett, és Higgs kezdte belátni, hogy mennyi terhet ró rá a vezetés.

- Azt kell hinnem, hogy ő meg fogja érteni.

Higgs agya működésbe lépett, és egy rövid idő után kibökte:

- Ki is adta pontosan ezeket a bevetéseket?

- Rowland főfelügyelő. Végig ő felügyelte az esetet.

- Bassza meg, főnök, olvastad valaha Conor aktáját?

- Természetesen. Mielőtt csatlakozott volna a csapathoz.

- Emlékszel, miért dolgozott a Sátánnak, a pincében?

A halvány, kék szemek úgy tűntek, mintha egy pillanatra megfagytak volna.

- Igen. Feljelentett valakit zaklatásért, egy magas rangú tisztet. Ami rendkívül kellemetlen következményekkel járt.

- Mit gondolsz, ki volt az a tiszt, főnök?

- Nem tudom, ez a része nem volt benne a jelentésben. Francba, azt akarod mondani, hogy ez a tiszt Rowland felügyelő volt?

Higgs aggódva nézett.

- Nem mondhatok biztosat, de mindig voltak pletykák róla. Ő a munka rosszabbik oldalát végezte, csúszós volt, mint egy angolna. Ezek a hapsik mindig biztosítanak a támogatásukról, akármilyen rossz a helyzet. Ha én lennék a te főnököd, felnyitnám az ügyet, amilyen gyorsan csak lehet.

Alex általában sárgásbarna bőre most fakó színárnyalatot öltött.

- El kell intéznem néhány telefont. Most már túl késő, hogy visszahívjuk őt, de szükség lesz figyelemelterelésre.

- Pár fiú önként vállalt túlórákat úgy, hogy tudták, nem kapnak érte fizetést, hogy szemmel tartsák őt. Ők is ki vannak téve  a veszélynek, és sebezhetőek, amikor mindenki egyszerre lesz bevetésen. 

- Tudom jól, és nagyra értékelem. Jézus, ez bűzlik. Gondolhattad volna, hogy elveszítjük az egyik tisztünket, ha egy óvatlan hívással leleplezzük magunkat.

- Rowland egy bosszúálló rohadék, főnök. Nézd meg azt, hogy hol találtuk meg Conort, először. Csak győződj meg róla, hogy a feltevéseink helyesek, mielőtt bármit lépnél. Lehet, hogy tévedek.

Alex forrongott. Bár a haragja forró volt, mint a pokol, egyszersmind érezte a hideget is legbelül. Fogalma sem volt, mit tenne, ha Conor elhagyná, ezzel a gondolattal még nem foglalkozott soha.

- Bocsáss meg, szerelmem. - suttogta magában, majd felkapta a telefont, és dühödten döfködte a gombokat.

Még mindig csendes volt a bár, amikor Conor megérkezett aznap este. A mindig jelenlevő Bubba csak vigyorgott rá, és kinyitotta az ajtót, hogy beengedje. Először, arra gondolt, hogy senki nem volt még bent, de amint szeme alkalmazkodott a félhomályhoz, látta, hogy valaki már ült az egyik asztalnál, a bárpult közelében, a lábait lengette előre-hátra. Ahogy közelebb ért, látta, hogy ez az illető valaki a személyzet közül való volt. A fiú tizenkilencnek, vagy húszévesnek nézett ki, nagyon vékony volt, amitől még inkább fiatalabbnak nézett ki. A világos, szőke haja, zselével gondosan elrendezett volt, és egy pár lágy, barna szem csillant meg a bár neonfényében.

- Aww, francba. Te vagy Conor?

- Igen. - válaszolt Conor egy kicsit óvatosan, figyelembe véve a köszöntést.

- Valami baj van?

- Te vagy a kibaszott probléma. Valószínűleg 50%-kal kevesebbet fogok kapni ma este, neked köszönhetően.

Leugrott az asztalról, és kinyújtotta a kezét.

- Sajnálom, Jamie vagyok. Azt reméltem, hogy kövér és csúnya vagy.

Conor nem segíthetett rajta, de felnevetett.

- Nem tehetek róla, de nem igazán vagyok szociálisan megértő.

- Dupla fasz! Gyönyörű vagy, és intelligens hangod van. Ígérd meg, hogy legalább befogod a szádat ma este?

Conor nem tudta, hogyan reagáljon. A kis srác úgy tűnt, hogy teljesen komoly, de nem volt csillogás a szemében.

- Ugyan már, fel kell öltöznöd, és megmutatnod magad.

A fiú kuncogott Conor felvont szemöldökére.

- Ne aggódj. Nem vagy az esetem. Szeretem a nagy és szőrös férfiakat! Minél nagyobb, annál jobb, ha tudod, mire gondolok.

Felágaskodott, majd Conor egy kicsit zavartan, követte. Jamie mutatta az utat egy kis szobába, amiben egy sor fém öltözőszekrény sorakozott.

- Én már előkészítettem neked egyet. Itt az egyenruhád. Nekem is készen kell lennem, így akár meg is változtathatod.

Ezekkel a szavakkal megragadta saját ruháit, a másik szekrényen, és levette. Conor túl elfoglalt volt a grimaszolásával, miután szemrevételezte, hogyan is néztek ki egységesen, az egyenruhák. A fekete bőr nadrág rendben volt, de elég szűknek néztek ki. A felső egy póló volt, rövid gallérral, néhányuk szintetikus anyagból készült, ami fényes, fekete latex volt. A bár logója "Spikes" az egész ruhán világoskék címerként díszelgett. Bebizonyosodott, hogy a felső még szorosabb, mint a nadrág, testének minden egyes vonalát kiemelte. Túl rövid volt, így amikor minden egyes alkalommal, amikor felemelte a karját, felfedte az izmait.

Conor rájött, hogy Jamie boldogtalanul figyeli őt.

- Úgy néz ki, mintha egyenesen neked tervezték volna, baszd meg, nagyon óvatosnak kell lenned ma este. A friss húst ezen a helyen rendkívül gyorsan elfogyasztják.

Conor elhúzta a száját.

- Szükségem van a pénzre. Nincs más választásom. Remélem, tényleg olyan jól fizet, mint ahogy mondták.

Jamie vállat vont.

- Van egy személyzeti eligazítás minden műszak előtt, gyere, és találkozz a többi állattal az állatkertben.

A bárba visszamenve, a személyzet többi tagja egy nagy, borotvált fejű fickó köré gyűlt. Conortól és Jamie-től eltekintve még négy fiatalember volt ugyanolyan egyenruhába öltözve, mint ők, és még négy másik konzervatívabb módon öltözve, fekete farmerben és pólóban, akikről kiderült, hogy a bár személyzetébe tartoztak.

- A srácokért Harry felel, a bár menedzsere. Ő adja ki az asztalhoz köthető feladatokat, és minden olyan specialitást, éjszakai promókat, amit az ügyfeleknek kell adni. Mindenki, figyelem, ez itt Conor. Conor, mindenki.

A csoport tagjai különböző arckifejezéseket felöltve fordultak felé, amely a kíváncsitól egészen a nyílt ellenségeskedésen át változott. Nyelt egyet, és szégyenlősen elmosolyodott.

- Elég a kacérkodásból, figyeljetek rám.

Harry folytatta a néhány promóció felsorolását, elmondta, hogy melyek nem érvényesek már, és elmagyarázta azt is, hogy az egyik bárpultost már kifosztották a tolvajok. Conor semleges arcot vágott végig. Tudta, hogy ez lehet az a srác, aki ajánlotta számára ezt a munkát.

Amíg kiosztották az asztalokat, igyekezett összpontosítani Harry korábbi szavaira. Az övé volt a hatodik, és érezte, hogy Jamie kapta a mellette levő asztalt.

- Valakire rámosolygott a nap, mert a legdurvább részt kapta - a legtávolabbi részt a bártól, így a legkevesebb figyelem irányul arra, hogy mi folyik arrafelé.

- Az új fiú tiszteletére, azt hiszem.

- Nem. Általában Harry tartja az új fiúkat a bárhoz közel, hogy rajtuk tudja tartani a szemét, az árult italok mennyisége miatt. Ez az egész miattad van Conor, legyél óvatos.

Az első órában beszivárogtak a bárba az ügyfelek, egyesével és kettesével. Conor része üresen maradt, és bár a személyzet fogadta már a rendeléseket, megtanították neki, milyen italok árusítása volt a legkedvezőbb a pincéreknek. Tízre növekedett a tömeg és a vele járó zaj, a zenekar is bemelegített. Conor felvette a rendeléseket, egyiket a másik után, az asztalok között forgolódott, megpróbálva kezelni a felé nyúló, túl sok tapogató kezet. Kezdte felismerni, a munka igazi lényegét: milyen megterhelő volt fizikailag, miközben folyamatosan mosolyognia kellett mindenkire.

Megpróbált kialakítani egy biztos utat, és úgy mozogni, figyelte az ajtót, a hátsó irodákat, és egyszersmind Harrison Franksen tartani a szemét. Túl sok helyen próbálta rajta tartani a szemét, amiért nagy árat fizetett. Egy helyen a lába beszorult, megbotlott, elesett, és elejtette a tálcát, ami egy asztal alatt landolt. Hirtelen úgy tűnt, hogy egy csomó ember termett körülötte. A kezeikkel lenyomva őt a hátán, a térdén tartották, miközben egy ököl markolt a hajába, megcsavarta, hogy felhúzza így a fejét. A fény úgy a szemébe világított, hogy nem látta, kik vannak körülötte, de túlságosan is jól hallotta őket.

- Egy ilyen bassz-meg-engem - való ruhát visel ez a fiú, akkor pontosan az is fog történni.

- Nem kéne kivinnünk innen? Akkor mindannyian sorrakerülnénk, fogadok, olyan szoros, mint a felsője.

Conor megpróbált küzdeni, ám egy láb kulcsolódott a combjára.

- Imádom, ha harcolsz, nyersen szeretem.

- Fogd be, és engedd, hogy kinyissa a száját.

- Nem, ne légy hülye, meg fogja harapni. Vigyétek az asztal fölé.

Conort felhúzták, és arccal lefelé az asztalra dobták. Kezek tapogatóztak a nadrágjánál, durván lerángatták a bőrt róla, a combján. Keményen küzdött, de túl sok kéz tartotta őt, érezte a forró leheletüket a bőrén, izzadt ujjaik tüske - szerűen fogták le a kezét és a nyakát, arcát az asztallapra nyomták, amire ráömlött korábban a ragacsos sör. Egy forró kéz kúszott a nadrágjába, csipkedte a seggét, és vakarta a bőrét.

- Vedd le, látni akarom őt.

Érezte, ahogy a rövidnadrágját is lefelé hámozták róla, felfedve őt az összegyűlt tömeg előtt, majd hirtelen egy súly emelte fel Conort. Testek repültek ide-oda, ahogy megpróbálta magára húzni a nadrágját, vissza a helyére.

- Még mindig egy darabban? - tornyosult fölé Bubba vigyorogva.

- Igen, jól vagyok.

Megijedve, és nagyon dühösen magára, óvatlansága miatt, Conor megragadta a földre esett tálcát.

- Tartozom neked egy itallal, Bubba.

- Csak a munkámat végzem. - morgott a hatalmas fickó. - Habár a kilátás elég jó volt.

Bubba átadott néhány összehajtogatott húszast:

- Úgy gondolták, fizetniük kell, amiért elvették a szabadságjogaidat. Tessék.

A férfi nehézkesen indult el az ajtó felé, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy a bajkeverők leléptek.

Jamie jelent meg mellette.

- 11:45 itt az ideje egy kis szünetnek. Már rég nem leszünk itt, mire a többiek felfedezik, hogy eltűntünk.

A viszonylagos béke a szobában maga volt a boldogság. Conor megragadott egy üveg vizet, majd lerogyott a székre.

- Bassza meg, mi történt veled?

- Jól vagyok. Elgáncsoltak.

- Igen, igaz. Mondtam, hogy vigyázz magadra. - kapott fel egy elsősegélydobozt a szekrényen. 

- Mosd le magadról a piszkot, azzal a szivaccsal. A főnöknek nem fog tetszeni, ha vért lát rajtad. Mennyit kerestél eddig? 

Conor elkezdett a zsebében turkálni. Bubba adományát is beleértve, háromszáz kiló gyűlt össze nála.
Jamie szeme elkerekedett.

- Hány farkat szoptál le ezért ma este?

- Krisztus, Jamie! Senkiét.

- Ez olyan igazságtalan. - ingerlékeny vinnyogás volt Jamie hangja. - Már két éjszakát végigcsináltam, és csak ennek a felét se kaptam. Habár jó móka volt - tette hozzá utólag.

Conor a szemét forgatta, és ivott egy korty vizet. Érezte a zúzódásait több helyen, és tudta, hogy reggelre nagyon fájni fognak.

- Vajon Mr. Franks itt lesz ma este?

Jamie megrázta szőke fejét.

- Harrison Franks csak akkor jelenik meg, ha pénzre számítanak. Néha bejön zárlatkor is, de olyankor mindig eltűnik a hátsó ajtóknál.

- Minden héten dolgozol zárlatkor?

- Nem, a fogadókat a személyzetből válasszák, szóval ez attól függ, hogy ki van benn. Van már néhány rajongóm, szóval méltányos részesedést kapok. Jól fizet, de azt kell mondjam, hogy ez nem a gyenge szívűeknek való.

Conor szeretett volna erről többet kérdezni, de itt volt az ideje visszatérni dolgozni.

Jamie lerántotta magáról a saját felsőjét, és visszatette a szekrénybe. Ő is csinos volt, de nem olyan erősen. Leplezetlen csodálattal vizsgálta meg Conor testét.

- Mi a fenéért csinálod ezt, miért nem mégy inkább modellnek, vagy valami ilyesmi? És ki rendezte el ezeket a hegeket így?

Conor csak vállat vont, és követte őt vissza a klubba.

A következő két órában még elfoglaltabb volt. Conor már beletörődött a megjegyzésekbe és a buja javaslatokba egy titokzatos mosollyal, amely úgy tűnt, méginkább olaj volt a tűzre és az ügyfeleket még vadabbá tette. Ők simogatták, csipkedték, és különböző fokozatokban dédelgették, amíg Bubba végül nem mutatott az ajtó felé, ám ekkorra már nagyon kimerültnek érezte magát. Jamie pattant felé, aki még mindig tele volt energiával.

- Az első éjszaka mindig a legrosszabb. Holnap könnyebb lesz.

Conor felnyögött. Minden, amire most vágyott az egy forró fürdő és egy ágy.

A hét többi része eseménytelenül telt el. Conor futott a parkban minden nap, és nem vette fel a kommunikációt a csapat többi tagjával. Az éjszakák hosszúak voltak és kemények, mindig piszkosnak és használtnak érezte magát a műszakok végén. Az ő része mindig tömve volt, és úgy érezte, hogy az új fiú miatt mindenki akart vetni rá egy pillantást a bárban. Sajnos a vásárlók nem álltak meg a nézésnél. Bubba mindig rajta tartotta a szemét, de néhány tapogatózás olykor durvává vált, habár ő soha nem engedte, hogy még messzebbre menjenek.

Csütörtökön végre sikerült egy rövid pillantást vetnie a hátsó irodákra, miután egy kissé elhúzódó szünet miatt egyedül találta magát, ám semmit sem talált addig a néhány pillanatig, amíg az ottlétét kockáztatta. Sem Harrison Frankset, sem mást nem talált ott, aki a menedzsment közül való lett volna, többségük olyan hamar el is tűnt, mint ahogy felbukkantak, anélkül, hogy bármire kérhette volna őket.

Mire visszatért a szállására pénteken, fáradt volt, és mindene fájt. Úgy tűnt, mintha a munkája sehová sem tartana, majd azon tűnődött, hogy miért is tette magát ilyen helyzetbe. Felsóhajtott, kinyitotta az ajtót, bezárta maga mögött és nekidőlt a fának. Nem törődve azzal, hogy lekapcsolja a világítást, zuhanyozni indult, lehámozta magáról a ruhát, és megkönnyebbülten lépett be a langyos permet alá. A szappan és  sampon sokat segített a hangulatán, mialatt eltávolította magáról a bárban szerzett szennyeződéseket, figyelte, ahogy a piszok csörgedezik a lefelé, a lefolyóig. Végül megtörölközött, szárazra törölte a haját, és elindult az ágyához, a derekára csavart másik törölközővel.

A mozgás villogásán akadt meg a szeme, ahogy húzta a takarót, de már túl késő volt, hogy megállítsa a szájára tapadó kezet, vagy az erős kart a mellkasát, ahogy az oldalára nyomja. Egy pillanatra pánikba esett, minden izma megfeszült, de aztán egy ismerős hang suttogott a fülébe, mire kiengedte a levegőt, nem realizálva, hogy korábban visszatartotta azt.

- Ne beszélj. Nem kockáztathatjuk, hogy bárki rájöjjön arra, hogy itt vagyok.

Alex ujját a törülközőbe akasztotta, és lefelé húzta, ami nedves kupacban esett a földre. Bal keze Conor szájára tapadt, majd fokozatosan lefelé haladt, simogatta a mellkasát, és a hasát, mielőtt a fiú farkára fonódott. Conor egy kis sóhajjal dőlt neki, seggét Alex erőteljesen nyilvánvaló merevedésének nyomta.

- Istenem, úgy hiányoztál.

Alex elsuttogott szavai tele voltak vággyal és szükséggel. Megfordította Conort, a tarkóját megfogta, és közelebb húzta magához egy intenzív csókra. A másik kezével a fenekének görbe vonalait simogatta, mielőtt ujjával a bejáratnál próbálkozott. Conor megrándult ellene, amint az ujjával bejutott, nyöszörgött, farka megmerevedett és lüktetni kezdett.

- Arccal lefelé az ágyra akarlak. 

Alex olyan halkan beszélt, hogy alig lehetett érteni a szavakat, de engedelmeskedett, a könyökére támaszkodott, ám hiányzott az érzés, ahogy Alex ujja benne volt. Hallotta, hogy a férfi levetkőzik, majd a testének hatalmas súlya rá nehezedett. Érezte azt, hogy Alex milyen nehéz volt, ám nem tett kísérletet arra, hogy azonnal a magáévá tegye.

- Sajnálom szerelmem, semmilyen zajt sem kockáztathatunk meg.

Egy ruhadarabot tömött a szájába, szorosan rögzítette a helyére, mielőtt még tiltakozhatott volna.

Alex csókolni kezdte, lassan, óvatosan, a legkönnyebb érintést vetve ajkaival a vállára. A nyelv folytatta pályáját le a gerincére, mielőtt fogaival finoman a fenekének feszült, kanyargó vonalain ásott volna. Conor sziszegett, mialatt lábai távolabb kerültek egymástól, felfedve a bejáratát, amit Alex meleg nyelve melegített. Megállt a gyengéd kínzásban, Alex finoman hátrahúzta a karjait, biztonságosan az ágyhoz kötözte a csuklóját, a nyakkendőjével. Conor fészkelődött, amint a forró nyelv folytatta az útját, finoman fedezte fel a labdái mögött levő területet. A saját farka kellemetlenül volt leszögezve alatta, de érezte, ahogy Alex nyelve a golyói körül van.

Alex a tettek mezejére lépett, kiélvezte a tiszta bőr minden ízét. Kevés volt a fény, ám Conor karcsú testének körvonala tehetetlenül volt letűzve alatta, aminek hatására az a veszély fenyegetett, hogy teljesen elveszíti az irányítást. Érezte, ahogy annak karizmai megfeszülnek, a csuklóján levő puha kötéssel együtt, és azt kívánta, bárcsak láthatná az arcát. Majdnem elélvezett, ha csak erre gondolt. Nem volt jó, hogy az előjáték előbb véget érjen, mielőtt a magáévá tenné Conort! Azzal Conor várakozó résének nyomta magát, és egy egyszerű, erőteljes lökéssel hatolt belé. Conor teste azonnal elfogadta őt, szorosan ölelte körül farkát, a belső izmok pedig könnyedén tartották. Mozognia kellett, lehetetlen volt nyugton maradni, még mélyebbre fúródott, érzékelve az érintkezést, ahogy az érzékeny ideget súrolta, ami Conor alatta való rándulását okozta.

Habár Alex inkább azt szerette, hogy Conor arcát is láthatja szeretkezés közben, ebben a helyzetben erősnek és hatalmasnak érezte magát, amit Conor féken tartása csak felnagyított. Előre és hátra emelte a csípőjét, vággyal és erős frusztrációval eltelve csapott az őt váró helyre. Amikor elélvezett, felemelte Conor csípőjét, szorosan tartotta, és érezte, ahogy alatta is kitör a melegség, mivel Conor saját kiadása is gyorsan bekövetkezett. Ez eltartott egy ideig, azután elengedte.

Alex otthagyta Conort az ágyhoz kötve, amíg ő megmosakodott és felöltözött, és örült, hogy nem látta Conor felháborodását, sőt, inkább annak dühét, amiknek most a világító, zöld szemekben lenniük kellett. Végül elengedte a csuklóit és föléhajolt.

- Jobban szeretlek, mint az életemet, ezt soha ne feledd. Keresd meg az üzenetet ma, a parkban.

A zár kattanása jel volt a férfi távozására, ami alatt Conor küzdött, hogy eltávolítsa az anyagot a szájából. Ragacsos volt saját, és Alex nedveitől, haja kócos volt és rendezetlen, egyébként azt gondolta volna, hogy a minden csak álom volt. Egy pillanatig csak bámulta az ajtót, majd lassan átment a szobán, hogy lezuhanyozzon.

***

Higgs Alexre nézett, az asztalon szétszórt fényképek, térképek, tervek és papírok felett. A kávéjuk is rég kihűlt már, miközben dolgoztak.

- Összetörtnek nézel ki, főnök.

Sötét karikák sorakoztak Alex jeges, kék szemei alatt. Miután elhagyta Conort a korai órákban, az épület előtt őrködött, amíg hajnal nem lett, ügyelve arra, hogy senki ne kövesse őt, és senki ne lássa őt elmenni.

- Nem aludtam. Sokat gondolkodtam a mai műveleten.

- Minden a helyén van. Fogalmuk sincs arról, hogy rajtuk vagyunk, túl elfoglaltak Conort figyelni a klubban.

- Üzenetet kell hagynunk neki, hogy ma maradjon a bárban addig, amíg valaki ki nem húzza őt onnan. Ennek záróra előtt kell lennie, ha minden jól megy.

- Sikerült már megnyitnod a fájlt?

- Még nem, de olyan jó munkát végzett, hogy még egy ideig maradnom kell. A felriasztásuk még nem elég gyanú arra, hogy őket érdekli is a dolog. A kapcsolatom azt mondta, hogy tudják, hogy szaglászunk, és kérdéseket tettek fel.

Higgs összeráncolta a szemöldökét.

- Ez kezd túl veszélyessé válni ott. A pokolba is, nem lesz több esélyünk, ha ma valami rosszul sül el.

Alex türelmetlenül húzta hátra a székét: 

- Tudom, tudom. Ugyanúgy utálom ezt az egészet, mint te. Tizenegykor végzünk. Elég időnk lesz ahhoz, hogy kettőre a bárba menjünk.

Conornak úgy tűnt, hogy aznap este a Spikes atmoszférája más lett az eddigi megszokotthoz képest. Tapintható volt a feszültség a levegőben, és a személyzet sem beszélgetett egymással sokat, miközben a munkához igyekeztek felöltözni. Conor csendben igazította bőrét a feszes pólóban, gondolatban átkozta azt a szadistát, aki ezt az egyenruhát tervezte. A személyzeti eligazítás rövid és lényegre törő volt:

- Van már egy megszokott sorotok. Tudjátok hogy megy ez, nincs lazítás. Szeretném látni, ahogy dolgoztok az asztaloknál. Senkinek nem lesz ma szünete zárás előtt. Megértettétek?

Conor szekciója tele volt. Az asztalokon már ott hevertek a papírok, amelyeken név szerint szerepelt, hogy ki, melyiket kapja, és most az egyik pultos elment, hogy újra összegyűjtse őket. Harrison Franks rögtön eltűnt, és nem bukkant fel tizenkettőig, és egy kis hely alakult ki körülötte, ahogy nekidőlt a pultnak, hogy megigyon egy ápoló italt. Ha Conornak lett volna ideje lélegezni, észrevette volna, hogy Franks az ő irányába bámult, de túl elfoglalt volt ahhoz, hogy figyelje a tapogatózókat.

Éjfélre már annyi kéz csattant a fenekére, hogy azt hitte, soha nem lesz képes újra leülni. Alig bírta tartani a karjait, mivel folyton félrelökték őket, a pólóval együtt, hogy megcsavarhassák a mellbimbóit, leöntötték vízzel, majd kényszerítették arra, hogy leüljön egy helyre, hogy valamelyik bőr borítású idióta leerőltesse a nyelvét a torkán. Eddig mindig sikerült kiszabadítania magát Bubba segítsége nélkül, ami igen nagy szerencse volt, mivel a nagyfiú teljesen elfoglalta az ajtót.

Éjfélkor ideje volt visszatérni az öltözőszobába, és Conor fizikailag betegnek érezte magát a gondolatra, hogy újra vissza kell mennie dolgozni. Franks félrehúzta, ahogy elhaladt mellette:

- Szeretném látni a csípődet, ahogy mozgatod. Ez a test, ami neked van, meghozza a szerencsét nekem. És a mosolyod. Kibaszottul komolynak nézel ki mindig.

Conor el akarta lökni magától, de ő kedvesen mosolygott, és bólintott, majd a tömeggel együtt elsodródott. A hátsó szobában egy kis tér felszabadult, ő pedig szembe találta magát egy csoport férfival, amíg az egyik közülük, egyértelműen a csoport vezetője, jelet nem adott, hogy álljon meg. Ledobta a 10 dollárost a földre, és vicsorogva mondta:

- Vedd fel.

Conor megrázta a fejét, és megpróbált elmenni mellettük, de egy éles pofon az arcán megállította. Nem volt annyira nagy, de érezte, ahogy vér kezd szivárogni a feldagadt ajkából.

- Azt mondtam, vedd fel ribanc.

Lassan előrehajolt, mire egy kéz csúszott le a hátán, a nadrágjáig, hogy lehúzza azt, ám Conor kicsavarta magát, amivel a háta mögötti elkövetőt megrántotta.

- Nos, mit hozhatok inni?

Bubba magasodott a vállánál:

- Szükséged van további segítségre? - azzal a férfiak gyűrűjére bámult, mire azok lassanként, egyesével, motyogva elszállingóztak.

- Képes vagy kezelni ezt a helyzetet, hol tanultad?

Conor vállat vont:

- Önvédelmi osztályon, még gyerekként. Az viszont nem szokott segíteni, ha túl sokan vannak.

Nem foglalkozott a fenyegető mormogásokkal, és az óra, amint elérte a kettőt, megkönnyebbülten nézett fel, miközben az öltözőszoba felé vette az irányt, ahol nagyot sóhajtva dől a falnak.

Franks sétált be és vigyorgott.

- Ne legyél ilyen elégedett, még zárás után is itt maradsz. Jamie is - hol van az a haszontalan kis szaros.

Jamie pattant be az ajtón.

- Nem lehetett az, hogy rám céloztál, főnök? Tudom, hogy én vagyok a hónap dolgozója.

- Ez a hely úgy néz ki, mint a kibaszott McDonalds? Menjél, öltözz át, mert ötven vendéget kapunk zárás után, és ők egyre türelmetlenebbé válnak.

Jamie Conorra vigyorgott.

- Milyen érzés elveszíteni a zárási szüzességedet?

- Inkább lennék hamburgeres - vágott vissza Conor.

Jamie kinyújtotta a kis, rózsaszín nyelvét.

- A ruhák ott vannak.

A saját ruhája most egy bőr nadrág volt, amely alig takarta a seggét, egy pár fehér zokni, amely egy fekete Doc Martinból állt ki, és egy nyakörv tette teljessé az összképet. Conor vett egy mély lélegzetet, és ránézett arra, amit hamarosan viselnie kell majd.

Első pillantásra a fekete bőr nadrág nem tűnt lényegesen eltérőnek attól, ami most rajta volt, amíg meg nem fordította azt, így felfedezve, hogy egy vékony, bőr csík volt középen, és a fenekének félgömbjeit pedig teljesen szabaddá tette úgy, hogy azokat mindenki láthatta. Az összekuszálódott láncokról és övekről kiderült, hogy azok a mellkasát borítják majd. Conor mosolygott magában,  mivel Alex horror - arckifejezésére gondolt, amint az észreveszi, hogy ilyen ruhát hord otthon. Nem volt más választása, mint hogy felvegye, közben nem törődve Jamie háta mögötti kuncogásával.

- Ó, Istenem! Lázadást fogsz okozni!

Conor arra gondolt, hogy talán jobb lenne ha elkapnák aközben, amint az irodákba pillant be, mint visszamenni a bárba.

- Mindig vesd a hátad a falnak, és akkor minden rendben lesz.

Jamie nyilvánvalóan kitűnően érezte magát. Semmi jelét nem mutatta annak, hogy zavarná őt a ruhák, ide-oda mozgatta a kis seggét, ahogy kivált a tömegből, élvezve a rá irányuló figyelmet.

Conor a föld alá akart süllyedni, ahogy meghallotta a sípot, és azt, hogy a nevét kiabálták: csatlakozzon hozzájuk . Mindig kellemetlen volt számára az, hogy ennyi figyelmet szentelnek neki, ez volt a legrosszabb rémálma. Úgy érezte, mintha egy csapat üvöltő farkasok között lenne, és ők mind rá fennék a fogukat.

Ahogy az első durva kéz csattant a fenekén, a klub ajtaja kinyílt, és a rendőrség megrohamozta a helyet. Teljes és abszolút káosz alakult ki, amint a vészkijárat felé áramló tömeg kapcsolatba került a rendőrséggel. Conor biztonságosan tartotta magát a bárnak, teljesen összezavarodva, mígnem észre nem vette, hogy Higgs őrmester komor arckifejezéssel közeledik felé.

Higgs átnyújtott neki egy rendőrségi feliratos kabátot, és azt mondta:

- Vedd fel és gyere velem. Alexet meglőtték.