Ez a negyedik, egyben utolsó rész Alex és Conor történetéből, amit még nem fordítottam le. Szeretnék még egy-két történetet lefordítani a szerzőtől, mert vannak olyanok, amik még nincsenek kiadva könyvben, mégis jobbak az eddig megjelenteknél. Elnézést a hosszú szünetért, cserébe most folyamatosan fordítani fogok, viszont úgy ítéltem meg, hogy 18-asnak kell beállítanom ezt a blogot. :)

Alex és Conor története megjelent, ez az első részt meg lehet vásárolni, itt:

Rasputin's Kiss (Investigating Love)

Szóval akkor nem is húzom tovább az időt, jöjjön az újabb történet:

Amaranthya

Queen of Cups

1. fejezet

 P.C. Matt Naylor sikertelenül próbálta kiegyenesíteni a fáradtságtól elgörbült, széles vállát, sikertelenül igyekezett figyelmen kívül hagyni a rá csepegő, hideg vizet, amely már teljesen átáztatta a rendőrségi egyenruhájának gallérját (mindez persze közel sem igazolta, hogy ezek a ruhák vízállóak lennének) és a jéghideg víz végig folyt le folyamatosan a nyakán. Most már nagyon is jól értette azt, hogy mit is értenek "az átázott bőr" kifejezés alatt. A víz csordogált le végig, a hosszú orrán is, egészen le, a térdéig átáztatta nadrágját, továbbá bizonyos volt abban is, hogy az ő Y-ja felől is szívó hangok hallatszottak, ugyanúgy, ahogy a víznek sikerült utat törnie egészen le, fenekének nyirkos bőréig. Felnézett, a feje felett lógó sárga utcai lámpára, és figyelte, az esőcseppeket, amik vastagok és nehezek voltak. Az ereszcsatorna megduzzadt a sok esőtől, patakokban áradt lefelé a víz, és minden egyes bemélyedésben, ami a járdát tarkította, kialakult egy cipőt átáztató pocsolya.

- Véres angol nyarak - Matt arca felragyogott, ahogy pillantását a karórájára vetette. Hajnali 3 óra. Ez az ún. rendőri munka egy kib@szott hivatás. Még három órát kell kibírnia a műszakja végéig. Annyira csábítónak tűnt most, hogy belevesse magát egy éjjel-nappali kávézóba, vagy csak beszélgessen egyet egy kapualjba, de Matt még fiatal volt, és makacsul elkötelezett a munkája és a csapat iránt. Tett egy jó hosszú lépést, tettre készen állva, hátha valami figyelemfelkeltő dolgot észlelhet. A bolt bejáratánál egy mozgás felkeltette a figyelmét, de csak egy róka volt, aki pár kidobott ételhez ment szaglászni. Úgy látta, mintha hal és chips lett volna kidobva, a csomagolásból ítélve, és Matt lelki szemei előtt hirtelen friss, sóval meghintett chips jelent meg, amit bőkezűen meglocsoltak egy kis mártással. Nincs esély arra, hogy ez az álma valóra váljon. A pubok és a klubok már mind bezártak. Bárki, aki most tudatánál volt, az is fordult inkább egyet az ágyban.

Ezek után egy hosszú, piszkos sikátor bejáratába nézett, hunyorogva, a sötétség miatt. Valaki egy halom szemetet hagyott egy keskeny sávként, a sikátor közepén. Odament, hogy megnézze, mi az, ám valami megállította. Kihúzta a lámpát az övéből, mire erőteljes fény törte meg a sötétséget. Nem szemét volt, hanem egy szakadt ponyva, talán egy zsák. Úgy fordította, forgatta a lámpáját, hogy a fénysugarak még hatékonyabbak legyenek a szakadó eső ellenére,, és újra megcélozta vele a korábban látott területet. Volt ott valami halvány fehérség, amit még az eső sem fedett el. Matt gyomra összeszorult, másik kezét a fegyverére tette, mielőtt tett volna néhány lépést, közelebb. A sietős mozdulatától egy patkány riadt meg, a szemétkupacok alatt, okozva neki majdnem egy szívinfartkust, majd idegesen nevetett magán.

Behajlította a térdét, lehajolt, és felemelte a ponyva sarkát, és a lámpáját odairányította, a ponyva alá. Fénytelen, nyitott szemek néztek vissza rá, a férfi pedig a hátára esett, még azt sem regisztrálva, hogy a nadrágja teljesen átázott emiatt. Ez volt az első halottja, ám volt annyi lélekjelenléte, hogy tisztán és világosan jelentést készítsen, majd biztosítsa a helyszínt - nem mintha lett volna bárki is most itt, aki ezt megtette volna.

Mialatt Matt Taylor a helyszínen őrt állt a tett színhelyén, immáron az esőt is alig észlelve, az ügyeletes őrmester izgatottan ért vissza a rendőrőrsre. A CID - csapat hatáskörébe tartozott ez az eset, ők dolgoztak ezen az ügyön, ami azt jelentette, hogy hamarosan valaki MÁST ki fog ugrasztani az ágyból. Átfutotta a felállást, megkönnyebbülten sóhajtott fel, mint aki nagyon boldog lehet attól, hogy most valaki olyasvalakit kell felébresztenie, mint Alex Courtney, aki iránt soha nem érzett bűntudatot. Az őrmester felvette a telefont és tárcsázott.

***

- Ki fogom nyírni azt a kib@szott csipogót, és első dolgom lesz lehúzni a WC-n. - azzal Conor Trethuen megragadott egy párnát, és elrejtette a csipogót alatta.

- Ami a rendőrségi tulajdon megsemmisítése lenne, és le kéne tartóztassalak érte. Aminek persze megint lenne néhány előnye.... - nyúlt fel Alex, megvillantva az öntöttvas ágyrácson lógó bilincseket.

Egy mély, szexi kuncogás tört fel erre Conorból, amit elfojtott a párna, majd kinyújtotta a kezét, és felkapcsolta az ágy mellett levő éjjeli lámpát.

Conor kikecmergett a rejtekhelyéről, sötét haja teljesen elrejtette álmos szemeit, és karjával átölelte Alex széles mellkasát.

- Kérlek, mondd, hogy nem kell kimennünk - csúsztatta le kezét egészen le, a meleg, lapos hasig, csúszott a takaró alá, hogy aztán kövessen egy szőrös, elvékonyodó csíkot lefelé. Keze hamarosan Alex puha farkára fonódott, és másodpercekkel később érezte, ahogy az kezd megmerevedni.

- Az... baszd meg, Conor - őrs.

Alex eldobta a csipogóját, és behunyta a szemét, mialatt Conor gyengéden mozgatta ujjait.

- Add ide... a telefont.... Óh, Istenem!

- Foglalt! - vigyorodott el Conor, és a kezét követve a takaró alá bújt. Alex éppen hogy csak elérte a telefont, amikor meleg ajkak szorították gyengéden a farkának hegyét, és Conor lassan szopni kezdte. A telefon a földre zuhant, Alex száját pedig kicsúszott egy káromkodás.

- Válaszolnom kell... Krisztus! - Conor torkának teljes hosszúságába vonta őt, az egyre szűkülő torkának izmaiba - aminek hatására Alex másodpercekkel később el is élvezett. Feladta a telefonálást, és visszatolta Conort a párnákra, mialatt Conor varázslatosan folytatta a mozgást. Valami összefüggéstelen szakadt ki a szájából, mielőtt hátra ívelt, és összerándultak volna az izmai. Érezte, ahogy utána Conor egy puha csókot vetett a farkának végére. Alex elmosolyodott, kívül-belül melegnek és elégedettnek érezte magát.

A sötét fej ezek után végre előbukkant a takaró alól, Conor felült mellé. Az ágy végén tapogatózott, megkereste a telefont, és átadta Alexnek.

- Vajas ujjak.

Alex rávetette a csillogó, zöld szemeit, a tökéletes arcvonásra, és azon tűnődött, hogy Conor hogyan is nézhet ki ilyen kurva jól még hajnali 3:30-kor is ezen a reggelen. Kissé felemelte az egyik szemöldökét aztán pedig tárcsázta a rendőrőrst. Néhány szót motyogott később, és utána kimászott az ágyból.

- Foglalkozni fogok veled később, de most egy lényegesen kevésbé vonzóbb testet kell megnéznem.

- Szeretnéd, hogy veled tartsak?

- Mint mondtam, elintézlek majd később. Nem fogsz elélvezni addig. - mosolyodott el Alex ördögien.

- Alex...

- Pontosan úgy értem.

Conor belenézett azokba a jégkék, mély szemekbe, és rágcsálni kezdte az alsó ajkát. Alex szigorú volt, és pontosan ez az, ami miatt most a farka is lüktetett, ugyanis pontosan tudta, hogy  a mai egy rendkívül hosszú, fárasztó és frusztráló nap lesz.

- Te még mindig a gyújtogatós ügy szereplője vagy, így nem szükséges, hogy ebben az újban részt vegyél most - ami lehet, hogy semmiség egyébként. Találkozunk a rendőrségen később.

A férfi elhúzta a ruháit, és nyomatékosan Conor ölébe nézett.

- Ne merészeld megérinteni.

- Alex, kérlek... nem akarhatod, hogy kibírjam és megvárjam így a késő estét.

- Most vitatkozol velem?

Conor lehajtotta a fejét, és a sűrű, sötét szempillák alól nézett fel rejtve:

- Talán.

Alex összehúzta a szemöldökét és ránézett.

- Jól van, nem vitatkozok. Conor lejjebb csúszott az ágyon, majd megfogta a takarót, és egészen felhúzta azt az álláig.

- Remélem, hogy esik az eső.

Alex lehajolt és megcsókolta őt.

- Pihenj még egy kicsit. Szükséged lesz minden energiádra ma este. - aztán a férfi megfordult, lekapcsolta a villanyt, bezárta az ajtót maga mögött, majd elment. Conor csak bámult a sötétbe, tudván, hogy nincs az az isten, aki újra elaltatná, és egy hideg zuhany, amire most nagy szüksége volt, csak még jobban magához térítené az alvás helyett. Tudta, hogy Alex nem kérné tőle ezt, és már engedelmeskedett is volna neki, de egy hatodik érzéke azt súgta, hogy közel jár az igazsághoz. Az tökéletességgel lehetetlen, hogy a férfi hazudjon neki, pláne akkor, amikor azokkal a jéghideg - szemekkel képes volt átlátni a legkeményebb bűnözőkön is, egy pillanat alatt, Conor jól tudta, hogy most sem fogja ezt tenni. Alex nem tudta elviselni a gondolatot, hogy csalódást okozzon neki, ezért bármilyen nehéz is volt, neki is el kell kezdenie a napot.

***

Alex vadul száguldott az esőben, a kihalt utcákon át. Lámpafények és esetenként neonfények verődtek vissza az aszfalton, természetellenes, ragyogó színt verve vissza, amely a sötét sarkokban is látható volt. Semmi más nem járt az eszében, mint Conor, és már a sok milliomodik alkalommal tűnődött azon, hogyan is lehet ilyen szerencsés. Már majdnem egy éve voltak együtt, és a kapcsolatukat még mindig frissnek és izgalmasnak érezte, olyannak, mint amilyen az első néhány héten volt. Soha nem számított arra, hogy ennyire mély és ilyen tökéletes szerelemre lel, és hogy még mindig csomót érez a gyomrában, valahányszor csak a szeretője gondolt, ami még mindig meglepte őt.

Alex elmosolyodott magában, ahogy visszagondolt arra, amikor Conor mennyire megrémült, amikor ő a közelében volt, milyen visszafogott és bizonytalan volt akkor. Conor teljesen megváltozott az elmúlt egy év alatt, érettebb lett. Sokkal magabiztosabb volt, mind a munkahelyen és mind otthon, ám még mindig fájdalmasan félénk és szégyenlős volt az idegenekkel szemben. Még mindig boldogan engedelmeskedett a hálószobában, de tudott makacs, és élesen szarkasztikus is lenni, amikor akart. Habár Alex volt az, aki a felszínen irányított, de tudta jól, hogy Conor semmit sem csinálna, ha úgy akarná. Persze, ez lehet, hogy elcsépelt volt, de Alex úgy érezte, hogy ők olyanok voltak, mint két fél, akik egy egésszé váltak. Az még egy kis pluszt adott mindehhez, hogy Conor volt a legszebb ember, akire Alex valaha is szemet vetett. Egy olyan arccal volt megáldva, ami a hirdetőtáblákon van, bárhol jár is az ember a nagyvilágban, és egy ehhez megfelelő testtel rendelkezett. Alex megtanult uralkodni azon az állandó késztetésén, hogy mindenkit megüssön, aki csak egy buja pillantást is merészelt rá vetni, elfogadta ezt is, mondván, hogy egy tartósan sérült ököl nem lenne nagyon kényelmes, de bassza meg, nagyon nehezen bírta megállni, hogy ne legyen féltékeny mindenkire, aki csak rá néz.

Conor semmi olyat nem tett, amivel magára vonta volna a figyelmet, ám az mégis mindig bekövetkezett. Gyűlölte a feltételezéseket, amiket az emberek a kinézete miatt azonnal levontak. Alex ostobán vigyorgott, Conor az ágyban volt, és azok a csodálatosan szép ajkak már a farkára fonódtak, úgy, mint senki másé, nem is olyan régen. Bár Alexbe néha belenyilallt a kétség, hogy Conor nem fog mindig vele maradni, ezt mindig félresöpörte, és puha csókokat hintett rá, és bosszúsan nyugtatgatta a férfit, annak kérdései miatt. Azt kívánta, bárcsak lett volna ideje arra, hogy kifejezze elégedettségét, elismerését, és viszonozhassa hasonlóképpen Conornak azt a csodálatos gyönyört, amit korábban tőle kapott, jól tudván: Conor egyes egyedül az övé volt, senki másé. Mégis, sajnos ezt a köszönetet el kellett halasztani, órákkal későbbre. Remélhetőleg később lesz több idő erre a sok-sok köszönetre.

Alex hirtelen elkapcsolta gondolatait távol Conortól, vissza, a nyomozóéra, nagyon is jól tudván, mennyire pokolian jó volt ebben. Tudta, hogy a megfelelő helyen volt, amikor feltűntek a rendszeresen villogó, kék fények a félhomályban. Felmérte a terepet: egy bevásárló utcában voltak, annak is a lepusztult végében. A kirakatok keretein lepattogott a festék néhány helyen, a hétköznapi üzletek között egy helyen tetoválószalon működött, mellette egy füstös kocsma és egy kopottas kávézó. Egy félreeső helyen leparkolt, és felfelé indult a tetthelyhez, ahol a bűntény történt, és ahol most a halottkém is tartózkodik.

- Courtney felügyelő megérkezett, uram!

Alex odament egy fiatal rendőrtiszthez, aki különösen átázottnak tűnt.

- Naylor tiszt, uram. Én találtam meg a testet.

Alex feszülten hallgatta, ahogy Naylor tiszt beszámolt arról, hogyan vette észre a testet, és mit tett, hogy biztosítsa a helyszínt. Figyelmes és rendkívül óvatos volt, amik jó tulajdonságok voltak - nyugtázta Alex. Az agyába véste a tiszt nevét, megköszönte neki a tájékoztatást, majd elindult, hogy megkeresse a helyszínelőket.

Az orvosszakértő egy középkorú nő volt, éles szemekkel, és egy makulátlan konttyal, ami egy fehér csuklya alatt viselt. A nő levette a kesztyűt, majd megrázta Alex kezét.

- Alex, kezdjem a rövidebb változattal akkor?

- Hmmm. Az éjszakai műszak már majdnem véget ér. Hogy van, Adele?

- Annál nagyobb öröm látni téged, te jóképű. Most már tudom, hogy minden le lesz rendezve.

Alex vigyorgott. Adele volt az egyik oktató a Rendőrtiszti Főiskolán, és ő mindig is jóban volt vele, annak ellenére, hogy egy alkalommal körülötte legyeskedett. Mások felvonták volna a szemöldöküket a savas nyelvére, de Alex tudta, amikor először meglátta, hogy egy rokon lelket talált.

- Vethetnék még rá egy pillantást?

- Csak egy pár perc, amíg befejezzük a fotózást. Felhúztunk egy sátrat a test felett, de egyre csak ömlött az eső, egészen körülbelül fél órával ezelőttig. Szerencsések leszünk, ha találunk egyáltalán bármiféle nyomot ezen a területen. Azonban a testet már beletették a ponyvába, és Naylor tiszt használta az agyát, nem nyúlt semmihez, így ami az alatt van, száraz maradt.

- A halál oka?

Adele ccc-ezett.

- Tudod, hogy nem lehet spekulálni, de a több szúrt seb a srácon valószínűleg nem segített rajta.

Alex a szemét forgatta, a fekete humorra.

- A többi megfigyelés?

- Durván a halál ideje késő este lehet. Nem itt halt meg - nincs elég vér a ponyva alatt. Sok kisebb sebek vannak a derekán, a lágyéki területen.

Alex összerezzent.

- Valami azonosító?

Adele megrázta a fejét.

- Még nem találtunk. Ha készen állsz rá, megmutatnám a testet.

***

Alex összeszedte magát, miközben felemelték a ponyvát, hogy ő is megtekinthesse a testet. Nem volt finnyás, de soha nem szokott hozzá ahhoz a tekintethez, ami gyakori volt az áldozatok arcán. A sokk, a terror, a zavartság, amelyek mind nyomot hagytak a sápadt bőrön, és a kék ajkak, soha nem keltettek jó benyomást. Megpróbált szenvtelen maradni, ahogy tetőtől-talpig végigmérte a meztelen testet, deréktól-lefelé is. A test fele lyukakkal volt tele aggatva, tele szúrt sebekkel, és az alvadt vértől megfeketedett foltokkal (hulllafoltok). A felső testet pedig még mindig nyakkendő és ing fedte. Eltekintve a száj körüli néhány vörös folttól, az arca sértetlen maradt, és Alex sejtette, hogy az áldozat nem lehetett több harmincötnél. Barna szemei nyitva voltak, hajában néhány őszülő hajszál néhol feltűnt, egyébként a haja nagy része jelentéktelen barna színű volt.

- Hogyan végezhetted így? - motyogta Alex a szavakat az orra alatt, mindent részletet az agyába vésve, amit csak észrevett. Végül is kiegyenesedett, és elhagyta a sátrat. Esni kezdett újra, de Alex szerette ezt az érzést, ahogy a víz csurog le az arcán, szimbolizálva a megtisztulás érzését, mivel már a halál illata minden pórusába beleivódott.

- Köszönöm Adele, van bármi más, amit még tudnom kell?

- Ah, Alex, tudod jól, hogy mindig a végére tartogatom a legjobbat.

Kihúzta a műanyag zacskót a zsebéből, és átnyújtotta.

- Bassza meg.

- Pontosan úgy vélem én is.

Az átlátszó műanyagon át Alex egy élénk színű tarot kártyát látott. Nagyobb, mint a normál kártya, és a grafikája is gyönyörű volt.

Adele ránézett a válla fölött.

- A császárné kártyája.

- Ami az egyik biztos jele annak, hogy ez a gyilkos nem egy átlagos bandita.

- Ami furcsa is lenne számodra, ha olyat találnál magadnak, kedvesem.

Adele rátette a kezét az egyik széles vállára.

- Legyél óvatos Alex. Hívlak, amint többet tudok.

A nő elvette a zacskót, és visszatért a sátorba.

Lassan Alex levette magáról a védőruhát, és visszament a kocsijához. Az elméje kavargott mindazokról a dolgokról, amit meg kell tennie, a nyomozás érdekében. Egy gyors pillantást vetett az órájára, ami mutatta, hogy már majdnem reggel hat óra van, nincs értelme hazamenni, így aztán egyenesen a rendőrörs felé vette az irányt. A csapat műszakja hétkor kezdődött, így csak arra maradt ideje, hogy egy teát és némi tisztességes ételt vegyen magához, mielőtt elszabadulna a pokol.

Átment egy hídon, hogy leparkoljon az őrs előtt, majdnem a falhoz csapódott az autójának, amikor meglátta, hogy a parkoló végénél Conor motorján ülve megállt mellette, és az egyik hosszú, bőrrel borított lábát átvetette a nyergen. A motor leállt egy kínos zúgással, miközben Conor levette motorsisakját a fejéről, és vigyorogva nézett rá az ablakon át.

Alex felsóhajtott, Conor pedig majdnem biztos volt benne, hogy kicsapta a biztosítékot nála ezzel. Alex kikászálódott a kocsijából, és körülnézett, hátha tartózkodik valaki más is a közelben.

- Ne aggódj, szerelmem. Én vagyok az egyetlen, aki szemtanúja lehetett a megaláztatásodnak.

Conor zöld szeme csillogott, Alexnek pedig a földre kellett néznie. Conoron most több szorosan illeszkedő bőr volt, mint amit egy ember meg bírhatott volna állni, hogy ne érintse meg azonnal. És most lehúzta magáról a kabátját, hogy felfedje az alatta levő nagyon feszes pólót... oh, fasz. Alex elátkozta a farkát, amely most teljesen megmerevedett és így nézett fel lelkesen az ég felé.

- Miért vagy itt ilyen pokolian korán?

Conor pontosan tudta, hogy Alex miért volt ilyen rossz hangulatban, és még jobban vigyorgott.

- Nos, valaki olyan állapotban hagyott otthon, hogy képtelen voltam aludni.

Megfordult, és szándékosan lehajolt, hogy az így megfeszülő, puha bőr nadrágja jól láthatóan kihangsúlyozza a fenekét, mire Alex káromkodott egyet.

- Menj be, és öltözz át, mielőtt még kénytelen lennék valami olyat tenni, amit mindketten megbánnánk.

Conor kuncogott, és kihívóan megnyalta az ajkát.

- Te tényleg igazán kísérted a szerencsédet, ugye tudod? Érdekes estéd lesz, megígérem.

Amikor feltűnt a rendőrörs körvonala, Alex és Conor szeretőkből kollégákká alakultak át. A munkahelyen Alex úgy kezelte Conort, mint bárki mást - igazság szerint sokkal rosszabbul - mivel a csapat többi tagja úgy hitte, hogy Conor sokkal hitványabb munkákat kap, mint ők. Alex így garantálta azt: senki ne vádolhassa őt azzal, hogy kivételezik vele. Higgs őrmester felügyelete alá helyezte Conort, pontosan tudva, hogy Higgs mogorva hangulata jól elrejtette azt a vágyat, hogy gondoskodjon a fiatal tisztek megfelelő betanításáról, nehogy azok idejekorán távozzanak az élők sorából. Emlékeztette magát arra, hogy Conor még mindig csak huszonnégy éves volt, és még nagyon sokat kellett tanulnia.

Conor a férfiöltöző felé vette az irányt, hogy átöltözzön. Megálljt parancsolt magának, hogy ne rohanjon, Alex pedig elment a menzára, hogy megreggelizhessen: átvette a buggyantott tojást a sült paradicsommal. Alig tudott gondolkodni, annyira üres volt a gyomra, agya pedig úgy zsibongott, mint egy lefejezett csirke, ami nyilván senkinek nem vált volna hasznára.

Végül a nagy iroda felé indult, ahol a csapata többi tagja együtt tartózkodott. Mind egy felügyelő, kapott egy saját, másik irodát is az emeleten, de ő inkább a többiekkel töltötte a legtöbb idejét. Az irodája tele volt lélek-ölő papírmunkával, és fegyelmi beszélgetések sora várt rá ( ismertebb nevén csapat blokkolások?) Alex nem a toleranciájáról volt híres, és Conor is részt vett már jó néhány efféle "elbeszélgetésen", mivel néhányszor nem követte a parancsokat, amit kapott. A probléma legfőbb oka az volt, hogy Conor annyira szexinek találta, amikor Alex dühös volt, hogy a megrovással éppen ellenkező hatást váltott ki nála.

Mindez habár kemény főnökké tette, de Alex nagy tiszteletnek örvendett kollégái körében. A felsőbb körök szerették az eredményeket, és ebben az is segített, hogy egy nagyszerű plakát - szerű férfi vonzza a friss húst,  újult erővel. Alex maga is kételkedett abban, hogy ennél valaha többre viheti. A bátorító szavak ellenére, hogy ő gay volt egy olyan világban, amely nyilvánvalóan a heteroszexualitásra van berendezkedve, ő mindig gyanúsnak fog számítani, egy penésznek, aki nem teljesen illik a környezetbe. Habár ez egy kicsit mindig fájni fog, Alex nem volt az a fajta, aki ne küzdjön meg a megélhetésért, és nem volt nagy türelme az irodai politikához sem. Ha a szexualitása távol tartotta ettől a területtől, ám legyen.

Mire odaért az irodájukhoz, már az egész csapat őt várta a főasztalnál. Egy pillanatra mindegyiküket szemügyre vette. Higgs őrmester az iroda hátsó részében tűzött valamit az eset-táblára, mivel a gyújtogatás - szálat ő vezette. Eric és Phil egy számítógépnél kuporodtak és a legújabb irányon vitatkoztak, amit e-mailen küldött a vezető főfelügyelő. Pete épp most tisztított meg egy új részt az egyik asztalon, készen erre az új ügyre, Conor sötét fejét pedig némi papírmunka fölé hajtotta.

Alex megköszörülte a torkát, mire minden szem azonnal rászegeződött. Leült a főasztalhoz, és elkezdte mondani mindazt, amit korábban kiötlött erre az új helyzetre a csapatának. Nem tartott sokáig, hamarosan kérdéseket lőttek felé a szoba minden irányából, pár spekulációval megspékelve.

- Most már elég! - vetett véget Alex az ugratásoknak. - Eric, Pete - ti házról házra jártok. Van egy csomó egyenruhás, aki felsorakozott azért, hogy a segítségetekre legyen. Kitartónak kell lennetek, nem valami rendőrbarát a környék. Phil, te menj el az M.E?-irodába, másolj le néhány példányt a bűntett helyszínről készült fényképekből, és a doktor jelentéseiből, és legyél gyorsabb még a titkáránál is, aki ezeket várja e-mailben. Higgs, attól tartok, neked kell Conorral dupláznotok és segítenetek ebben.

- Rendben, főnök. Találkozunk majd a tűzoltóság nyomozóival a helyszínen, ezen a reggelen, de azután a tieid vagyunk, főnök.

- Rendben, Conor - te kutatni fogsz. Azt akarom, hogy találj meg mindent, amit tudni lehet ezekről a tarot - kártyákról, azok jelentését, helyi híreket róluk, újságcikkeket, mindent, ami ezzel közeli és távoli kapcsolatban állhat.

- Igen, uram.

- Higgs és én az áldozat azonosításán fogunk dolgozni. Később fogom utolérni.

Mindenki ment, és tette a dolgát hatékonyan. Kilenckor Conor és Higgs már egy épület hátsó részénél levő járdán állt, nem is olyan messze onnan, ahol a testet felfedezték. Korábban tűz tombolt az épületben: a megfeketedett helyen elszenesedett gerendák és égett téglák voltak. Furcsa volt ez az épület, szinte érintetlen.

- Nincs sok, amit mutathatnék, attól tartok.

- Hé, Mike - fogott kezet Higgs a hang tulajdonosával. - Ő itt Trethuan nyomozó. Conor, bemutatom Mike Gilbert-et, aki a Tűzvizsgáló Egységtől van. Éles szemek vetődtek Conorra, mielőtt egy másik kézfogást adott volna neki.

- Amatőr munka volt, határozott szándékú gyújtogatás. Valaki beledobott egy Molotov-koktélt a postaládába. A tűz intenzív volt, ám a hely új, tűzálló szigeteléssel volt ellátva. Amit épp most szereltek fel, nem igaz?

Higgs bólintott.

- A megnyitó éjszakáján volt a tűz.

- Utálat-bűncselekmény?

- Talán. De a tulajdonos azt mondta, hogy nem volt semmilyen fenyegetés vagy zaklató hívások. Senki nem tiltakozott az épület alkalmazása - miatt. Semmilyen következtetést nem tudunk levonni.

A maró szag terjengett a levegőben, annak ellenére, hogy már több, mint két hete volt a tűz. Conor áthaladt az utcán, hogy jobb szemszögből vehesse szemügyre az épületet, azt, ami maradt belőle.

- Krisztus, Higgs, te mostanában modell-ügynökségek számára foglalkozol toborzással? Hol a fenében találtad meg?

Higgs grimaszolt.

- Azt akarod mondani, hogy én nem vagyok elég szép neked, Mike?

- Te csúnyább vagy, mint a mostohaanyám, Higgs, és ezt pontosan tudod. Ez a csinos fiú tényleg ennyire jó?

- Akár hiszed, akár nem, ő valóban az. A fenébe is, ő forog a sírjában, és nem beszéljek a szexuális beállítottságáról.

A zömök, tagbaszakadt tűzöltó ekkortól más szemmel nézett Conorra.

- Nos, ha ő ilyen jó benyomást tesz rád, akkor tényleg jónak kell lennie. Hé, kölyök!

Conor visszasétált az út túloldalára, figyelmen kívül hagyva a korábbi idézést.

- Vegyél fel egy csizmát, és adok neked néhány kezdő útmutatót a gyújtogatásról.

Az őrmester kuncogott:

- Most már a tiéd, Conor. Megtettem, amit meg kellett tennem, így itthagylak egyedül, a mocsokban. Találkozunk az őrsön.

Conor újra felvette a csizmáját, és a védősisakját, az autó csomagtartójából, mielőtt Higgs elhajtott. Nem volt olyan messze a rendőrőrs, nem tartott sokáig odaérni, így még egyszer végigjárhatta a helyszínt a tűzoltóval, mielőtt mindennel végeztek volna. Öt perc múlva rájött, hogy valamiféle tesztnek volt kitéve. Azon kapta magát, hogy továbbra is vonszolta magát a kiégett épületben. Mike rámutatott arra a helyre, ahol az üveg landolt, azonban az egyetlen bizonyíték mindössze pár törött, olvadt üvegdarab volt. Elmondta, hogy hol volt a tűz középpontja, ahol a legforróbban tombolt, hogy miként terjedtek tovább a lángok. Mire végeztek, Conor csuromvizes volt, mocskos és fáradt. Levette a sisakját, a védő ruhát, és kifésülte ujjával a nedves haját.

- Akkor mindent átvettünk? - kérdezte finnyás mosollyal az arcán.

Mike vigyorgott.

- Higgs azt mondta, hogy veled minden OK. Friss, fiatal detektív vagy, olyan, aki kétszer is meggondolják, mielőtt felkapaszkodnak egy ilyen helyre, de te nem haboztál. Látnod kellett, megízlelned, szagolnod, hogy valóban megértsd, mekkora kárt okozott a tűz pusztítása. Még mindig azt gondolod, hogy a szokásos, hétköznapi füst büdös, így ez a jelenet maradandó benyomást kellett, hogy hagyjon benned. Senki nem halt meg ennél az esetnél, de minden előfordulhatott volna. Megértetted?

Conor bólintott, és megtörölte a piszkos kezét az arcán hagyva egy sötét széncsíkot.

- Köszönöm, Mike, nagyra értékelem ezt az időt, hogy megmutattad nekem rendesen. Ígérem, nem fogom elfelejteni.

Aztán előpakolt a csizmáját és a bukósisakját, a hátizsákjával együtt, és elindult az állomás felé. A két mérföldnyire levő Fő utcánál egy kis, szűk mellékutcába kanyarodott, mivel volt egy kis üzlet ott, amire emlékezett. Arcania tele volt mindenféle kristályokkal, bálna zenével, mindenféle sálakkal és egy egész sor furcsa plakátok és üdvözlőlapok. Azt remélte, hogy ők is rendelkeznek tarot-kártyákkal, amiket talán árulnak is a helyieknek.

Az üzlet még mindig itt volt, habár már egy kicsikét rosszabb állapotban a kopástól, de még mindig kereskedtek itt. Halványan világított, hamis gyertyákat szórtak szét a polcokon, és tündérfények szálai díszítették az ablakot. Úgy tűnt, minden élénk színű szövettel volt beborítva, és volt egy beltéri szökőkút is az egyik sarokban, Szomorú zene áramlott a hangszórókból.

- Segíthetek?

Az asszisztens a pult mögött volt, derékig érő narancssárga hajára lila kendőt rakott. Valamiféle köntöst viselt, és hosszúkás. lilára lakkozott körmein apró, arany csillagok voltak láthatóak. A pult mögötti függöny megrándult, és Conor azt gondolta, hogy valakit megpillantott egy keskeny résnél, aki ránézett, ám senki nem jelent meg, így vállat vont.

- Én keresek egy tarot - kártyát és egy könyvet arról, hogyan kell használni őket. Van valamitek?

A haj megrezzent, és egy csontos ujjával egy sarok felé mutatott.

- A bolt hátuljában van, amit keresel. Jelenleg több szett van belőlük, és egy egész könyvgyűjtemény a témában.

A nő furcsa módon, jól láthatóan folyton félrefordult, kerülte a szemkontaktust. Conor úgy ítélte meg, hogy a harmincas évei elején járhat, de nehéz volt megmondani a korát, annyi vakolat smink volt rajta.

Megtalálta a kártyákat gond nélkül, de minden alkalommal érezte, hogy a hátára szemek szegeződnek. Kiválasztott pár könyvet a sorból, amik ésszerűnek és tényszerűnek tűntek, majd odavitte őket a pulthoz.

- Ezeket kérem. - valami meggátolta őt abban, hogy felfedje rendőri mivoltát, aki megérezte a gyanút, sőt, egyenesen gyűlöletet felé, viszont fogalma sem volt, miért rá irányul.

- Vannak itt kártyából jóslók?

Az asszisztens összegyűjtötte ismét a vásárlásait, és belerakta őket egy narancsárga szatyorba. - Miért?

- Nem, csak érdekel.

Azon tűnődött, hogy vajon a lány érezte-e rajta a korábbi helyről a füstszagot, mivel a saját orrát megcsapta a szag.

- Itt van - húzott ki egy névjegykártyát a számlálóból. - Próbálkozz itt. - fordult el elutasítóan, így Conor zsebre vágta a kártyát, és elindult kifelé. Vett egy kis friss levegőt, majd rájött, hogy ez az émelyítő légkör a boltban volt.

Néhány alkalommal, visszafelé az úton, az az érzés gyötörte őt, hogy valaki követi. Néhány mozgás, amit párszor  a szeme sarkából észrevett, valamint egy rövid villanás pár ablakban. Azt hitte, hogy egy ember, de sohasem sikerült észrevennie őt.

- Hiperaktív képzelet. - Bár ezt gondolta, mégsem volt abban biztos, hogy ez nem igaz, habár fényes nappal, egy forgalmas utcán, nevetségesnek tűnt.

Amikor visszaért az irodába, Higgs vetett rá egy pillantást, és kitört belőle a nevetés. Conor összevonta a szemöldökét, és felvette a kancsót, kétségbeesetten akart inni valamit.

- Te pontosan tudtad, hogy mit fog csinálni a tűzoltó, igaz, őrmester?

Higgs kuncogott.

- Két cukrot kérek.

Elvitték a teát, majd leült, hogy megvitassák, mit tudott meg az esetről. Az épület már otthont adott egy igényes szex-shopnak, ruhaboltnak, és játéküzletnek, és olyan valakiket szolgáltak ki, akik ezt nyilván megengedhették maguknak. A helyen heteken át készültek a megnyitóra, ahová rengeteg VIP-vendéget, és a helyi sajtót is várták. Az ünnepség éjfélig tartott, és senki nem vett észre semmi gyanúsat, amikor elhagyták a helyszínt. Semmi szokatlan nem volt az utcában, és csak véletlen volt, hogy a helyi postás észrevette, hogy valami naranccsárgás-fény szűrődik ki a sötét helyről. Mire a tűzoltók megérkeztek, már túl késő volt ahhoz, hogy megmenthessék az épületet, és minden, amit tehettek, az volt, hogy ellenőrizzék a tüzet, amíg az kihal.

Conor és Higgs kihallgatott mindenkit, aki a listán volt aznap este vendégként, akár személyesen, akár telefonon, és kétszer is beszéltek a tulajdonossal. Eddig nem derült fény a támadás indítékára, és tanúk nélkül, a törvényszékiek vesztes csatát vívtak a bizonyítékokért.

Phil érkezett vissza a laborból, és elkezdte feltűzdelni a fényképeket, a táblára. Conor hátratolta a székét és elment, hogy vessen rá egy pillantást.

- Baszd meg, Conor, olyan a szagod, mint a barbecue-mnak. 

- Emlékeztess arra, hogy soha ne egyek nálad, Phil.

- Otthagytad Mike tűzoltónál, Higgs, igaz?

Higgs felvonta a szemöldökét.

- Valóban ezt tettem.

Conor fintorgott.

- Ez olyan volt, mint egy hideg zuhany, egy biciklitúrán ma, és ez volt az egyetlen tartalék bőr ruhám, amim van. Nem akarom őket folyton hordani egész álló nap, majd leolvasztani rólam.

- Mi már voltunk grillpartyn. - de nem. A te végtelen bőrimádatod az oka, hogy elmenj a PVC - vizsgálatra. Ez önmagában nem probléma, ám te alkalmatlanná teszed a többi halandót a hordásukra - ugratta félig Phil.

Conor elpirult és zöld szemét a táblára függesztette.

- A francba! Ezt nézd, őrmester.

Higgs állt a vállánál, és megnézte a fényképet, amire rámutatott.

- Nos, én leszek....

- Mi!? - Phil egyikről a másikra nézett, csalódottan.

Higgs megérintette a képet.

- A gyilkosság áldozata van a fényképen, vagy inkább volt, a Bőr és Csipke tulajdonosa, a mi gyújtogató helyszínünkön. Úgy néz ki, jelen esetben nem egy van belőlük, hanem kettő. Conor menj, és ásd ki a főnököt az irodájából.

Conor felkocogott három emeletet, elindult végig a folyosón, Alex kis irodájáig. Finoman bekopogott, aztán meghallotta a dörmögést: - Tessék! - belülről. Alex feje egy halom kép fölé hajolt. Türelmetlenül nézett fel, de az arca azonnal ellágyult, amint meglátta, hogy ki volt az. Aztán az orra alatt mormogta:

- Baszd meg, Conor, lejjebb kéne állítsalak.

Mmmm. Ott a pont. Alex megnyalta a szája szélét, mire Conor elpirult, a haja tövéig. Abban a pillanatban összetört, amint Alex hátratolta a székét, amivel egy fájdalmas kaparás zaja hallatszott a padló miatt.

- Mit szeretnél, Trethuan nyomozó?

- Már azonosítottuk az áldozatot, uram. Higgs őrmester megkért, hogy jöjjek fel hozzád, és megkérjelek, hogy gyere vissza az irodába.

- Kitűnő, a többit majd útközben elmondhatod.

- A neve Sam Teller, harminchét éves, nemrég költözött ide Edinburgh-ból, habár ő nem volt skót. Sikeresen létrehozta a Bőr és Csipkét, megvette a franchise-jogokat a tulajdonostól, és nyitott itt is egy új üzletet.

Az őrmester vette át innen:

- Nem volt büntetett előéletű, és bár az üzlet jól biztosítva volt, nem voltak pénzügyi gondjai, és nem volt rá semmi oka, hogy felgyújtsa a helyet.

- Kapcsolatok?

- A partnere, Toby. Szilárd alibije volt a tűz idejére. Három hónapja voltak együtt. Egyáltalán semmiféle feljegyzés nincs erről.

- Hát, őrmester, te és én együtt elmegyünk hozzá, és elvisszük neki a rossz hírt. A többiek tapadjanak rá. Lesz majd egy összefoglaló találkozó hat körül, a nap végén.

***

Alex kényelmetlenül ült egy divatos, bőrből és acélcsövekből álló széken, és azon töprengett, hogy ez vajon a design kedvéért lett-e kialakítva. Ő inkább a kényelem híve volt, és az esztétika ezen a helyen hidegen hagyta. Vetett egy pillantást a fekete márványkandallón levő fényképekre, ahol sakkfigurák is voltak elrendezve egymás mellett, sorban. Valószínűleg ez a sors valamiféle művészi metafórája volt, esetleg az életé, ami ki a fenét érdekelt. Annyi fekete-fehér volt körülötte, hogy a szeme szinte már fájt tőle.

Higgs érkezett meg a teával, és letette azt egy éles sarkú asztalra, aminek közepén fehér bársonybőr terítő volt. Alex még mindig érezte a fájdalmat a sípcsontjában, mivel hirtelen belerúgott véletlenül az egyik sarokba, amikor megérkeztek.

Sam Teller partnere, Toby Walsh ernyedten ült a kanapén. A cserzett arca kissé elzöldült, remegő kézzel törölte le a könnycseppeket az arcáról.

- Nem tudom elhinni, hogy meghalt. Sokáig tartott, amíg vettem a bátorságot, hogy velem legyen, és most mindez úgy tűnik, teljesen értelmetlen volt.

Alex megértő mosolyt vetett rá:

- Tudnunk kell mindent, amit csak elmondhat Samről. Még egy olyan részlet is, ami teljesen értelmetlennek tűnik, vagy lényegtelennek, segíthet az ügy felderítésében.

- Rendben - vett Toby egy mély, remegő lélegzetet. - Sam régebben házas volt. Elhagyta a feleségét, hogy velem lehessen, és ez egy elkeseredett szakítás volt. A nő, Amanda, nem tudta elfogadni, hogy miután tíz évet együtt élt Sam-mel, hirtelen úgy döntött, hogy ő mégiscsak meleg. Habár ez nem hirtelen történt meg vele, hiszen évekig szenvedett a házasságában, és ő nem akarta bevallani, mert túlságosan félt attól, aki valójában volt.

- Vajon Amanda gondot okozott számára, miután szakítottak?

- Telefon hívások, szöveges üzenetek, kellemetlen e-mailek tömege. A férfi mindent ráhagyott - nem bírt a saját bűntudatával. Miután a háza és az autója is a nőé lett, mindent aláírt, és a nő meghátrált. Még mindig Skóciában él, adhatok elérhetőséget.

Hogyan találkoztatok te és Sam?

Edinburgh-ban, egy bárban. Egy éghajlat-változási konferencián tartózkodtam ott, ő... pedig tesztelte a vizet. Nem hiszem, hogy ő valaha is betette volna a lábát egy melegbárba... Totálisan rémültnek tűnt, én pedig azonnal beleestem. Nem tudtam ellenállni azoknak a nagy, barna szemeknek... Toby lenyelt egy zokogást. - Ez tényleg szerelem volt az első látásra. Együtt töltöttük azt az éjszakát, és ő az én hotelembe költözött át... a többi már csak történelem. Három hónappal korábban költözött ide, amikor felmerült ez a franchise - lehetőség.

Higgs felhörpintette a teáját.

- Voltak esetleg ellenségei, bárkiről, akiről tudomásod van? Bárki, akinek nem tetszett, hogy ezt az üzletet megnyitja?

- Senki. Egy édes, kedves srác volt, gyengéd, és még a légynek sem tudott volna ártani. Gyűlölt minden konfliktust. A Bőr és Csipke egy olyan üzlet volt számára, amire egy valóra vált álomként tekintett. Ő kezelte a franchise edinburgh-i részlegét, ez a hely pedig hatalmas sikert aratott gazdaságilag. Nagyon jó kapcsolatban állt az emberekkel. Soha nem ítélkezett, és az ügyfelek megbíztak benne. Ez nem egy egyszerű szex-shop volt, hanem egy olyan hely, ahol minőségi árut kínáltak egy igényes ügyfélkörnek. A vevők a saját belátásuk szerint értékelték a helyet, és tanácsot is kaptak itt. - a férfi válla megremegett.

Alex feltett még néhány kérdést, de azok már nem tűntek lényegesnek. Elővett egy kártyát, és odaadta:

- Kérem, hívjon, ha bármi az eszébe jut. Megköszönném, ha holnap befáradna a rendőrkapitányságra, és vallomást tenne.

Tony bólintott.

Higgs félúton volt már az ajtó felé, amikor Alex megfordult:

- Ó, Sam érdeklődött a jóslás bármilyen formája felől? Ellátogatott valaha is egy tarot-kártyát áruló helyre, vagy jósoltatott például?

Tony felhorkant:

- Nem tudok róla. Még csak a horoszkópot sem olvasta el a helyi újságban. Fontos ez?

Alex vállat vont.

- Csak közelebb vezethetne minket az eset lezárásához. Emlékezz, hívj, ha valami az eszedbe jut, bármilyen triviális is az.

***

 A csapat újra összegyűlt hatkor, és közösen összeegyeztették a napi tevékenységüket. Házról-házra jártak, de semmit sem találtak. A helyszínelők is végeztek, és a laboreredmények sem hoztak semmi újat. A boncolás a tervek szerint a következő reggel volt.

Conor megmutatta mindenkinek a megvásárolt könyvcsomagot, és a tarot - kártyákat is. Készített egy listát az összes kártyajósról, a kártyát áruló nagykereskedőkről akik fellelhetők ötven mérföldes körzetben, mindent, amit az interneten fellelt erről a témáról. Átlapozta az egyik könyvet, és felolvasott egy bekezdést:

- A császárné, a kártya, amit találtak a testtel, a termékenységet szimbolizálja, bőséget és anyagi jólétet hoz. Ugyanakkor ez a kártya a belső stabilitást is jelképezi, a házasságot és a terhességet. A kártya egy erős jelzést is szimbolizál, ha valaki a házasságra és a gyerekekre gondol. Ez egy intő jel a jövőre nézve, jót jelent a kérdező számára. Abban az esetben, ha ez fordított kártya volt, vagy negatív környezetben volt megtalálható, ez a kártya gyakran a visszaesés irányába mutat, a terhességben és a házassággal kapcsolatos elvárásokban.

Felnézett egy csomó szkeptikus arcra, és felvont szemöldökökre.

- Tudjuk, hogy a kártya milyen pozícióban volt az áldozat kezében?

Alex a homlokát ráncolta:

- A keze a teste alatt volt, ami nincs rajta a képeken. Megkérdezem Adele-t holnap, hátha tudja. Egyébként kaptok házi feladatot. Ez is mind teljesen lényegtelen dolognak tűnhet, de ki tudhassa.

Alex körülnézett a szobában, és sikerült villantania egy kis mosolyt, mivel még azután is, hogy lassan már tizenegy órája megállás nélkül dolgoztak, egyikükön sem úgy látszott, mint aki haza akarna menni.

- Menjetek haza. Egyenlőre nincs semmi, amit produkálhatnánk, olyan, ami nem várhatna reggelig. Majd újra összegyűlünk hétkor.

Conor megmozgatta merev vállait, és megvárta, amíg a többiek összeszedték a holmijaikat, a kártyákat és a könyveket is.

- Találkozunk otthon... Uram.

Alex elfordult az esettáblától, és Conor arcára nézett, az elégedetlenkedés bármiféle nyomát kutatta. Nem találta, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt ott, és a szikrák, Conor smaragdzöld szemeiben is csak tévútra vezették egy kicsit. Amikor a hangja megszólalt, a hangja megtévesztően enyhe volt:

- Nem leszek sokáig itt. Nem felejtettem el a korábbi kis nézeteltérésünket, a hozzáállásoddal kapcsolatban.

Conor érezte, hogy lassan bizseregni kezd az alfele, és megpróbált megbántottan nézni, de az arccsontja színének elváltozása elárulta őt. Conor érezte, hogy a férfi felhúzott szemöldöke alól, fagyos, kék szemek bámultak a hátára, amint kinyitotta neki az ajtót, aztán pedig idegesen pillantott vissza a háta mögé. Egy vékony, mindent-tudó mosoly látszott Alex ajkain, és Conor szinte elmenekült az öltözők felé. Levette a munkaruháját, berakta a hátizsákjába, nem törődve a gyűrődésekkel. Minden bűzlött a füsttől, és amúgy is ki kell mosni a ruhát.Lehúzta magáról csizmát, így a lába teljesen csupasz volt most, hogy aztán felvehesse a csatos csizmát, amiben reggel jött. A sima póló felé felvett egy nehéz bőrdzsekit, aztán felvette a motorsisakot is az öltöző padlójáról.

A női őrmester meglazította a nyakkendőjét, amikor elhaladt, szemeit szilárdan az ő bőrrel borított seggére meresztette, érzelgős mosolyt csalva a lány szeplős arcára. Ahogy az ajtó becsapódott Conor mögött, a lány egy papírral kezdte el legyezni magát.

- Istenem, ezt a fiút fel kellene címkézni valamilyen egészséges figyelmeztetéssel.

20 perccel később, amikor Alex is kisétált, a lány egy vidám jó éjszakával köszönt el tőle, és azt motyogta az orra alatt: Szerencsés szörnyeteg.

 ***

Conor bezárta a kerékpárját a garázsban, és betette a kab