Amaranthya
Queen of Cups
The Moon
3. fejezet
Alex fejében helytelen gondolatok támadtak, de ezzel most egyáltalán nem törődött, mert segítettek neki figyelmen kívül hagyni a steril, túlságosan fertőtlenített illatot, a privát, kórházi szobában, ahol éppen várakozott. Conor egy feltámasztott ágyon feküdt, legalább négy, nagy párnák társaságában, miközben annyira sápadtnak, és mégis hihetetlenül szépnek nézett ki. Alex dühös volt, mivel egy újabb fiatal nővér sietett be a szobába, és vizsgálta meg a barátja pulzusát. Eddig már volt párna igazítás (kétszer is), vérnyomásellenőrzés, friss vizet öntöttek a kancsóba, a redőnyöket felhúzták, majd újra leengedték, és Alex biztos volt benne, hogy ezek az eddigi összes látogatások mind teljesen és tökéletesen feleslegesek voltak, és ha még egy újabb személy ráteszi a kezét Conorra, akkor az illető valószínűleg, a végén a következő osztályon fog feküdni, a saját életben maradását támogatva.
- Meg kellene mentened attól a mogorva tekintettől, amit most rám vetsz.
Alex pislogott egyet, és belenézett a fiú csillogó, zöld szemébe.
- Sajnálom, én nem tehetek róla. Haza akarlak vinni. Gondolod, hogy hagyni fogják, hogy ilyen göncökben leléphessünk? Ebben a ruhában, aminek a hátulsó része nyitva van?
Conor felnevetett, majd összerezzent.
- Állj! A nevetés fáj! Én is haza akarok menni, amilyen hamar csak lehetséges, és amint a doki visszajön, fogom kérni a kórház elhagyását.
- Ha az orvos nem enged el, el foglak rabolni. Már eddig is túl sok ember fogdosott össze.
- Ők csak a munkájukat végzik, Alex.
Alex morgott:
- Olyan ártatlan vagy. Szeretnélek otthon tudni, ahol rajtad tudom tartani a szemem.
- Nincs szükség arra, hogy a bébiszitterem legyél. Ez nem fog megtörténni.
Conor a szemeit forgatta.
- Van néhány zúzódásom... ez minden.
- Súlyos véraláfutásaid vannak, egy esetleges agyrázkódással, és a válladat nemrég tolták a helyére.
Alex felállt, és fenyegetően tornyosult az ágy fölé, lehajolt, és egy megtévesztően gyengéd csókot adott a fiúnak.
- Engedd meg nekem, hogy vigyázzak rád.
- Akkor hogyan tudnád elkapni azt, aki ezt tette velem? Őrt állítasz a kertbe, vagy teszel egy kutyát a nappaliba, nem érdekel. De kérlek, ne pazarold az idődet rám.
- Jó sok makacssággal vagy megáldva, nem igaz? - Alex felsóhajtott, a kezével a hajába túrt, és hagyta, hogy a hajszálai véletlenszerűen visszahulljanak.
- Mit szólnál egy kompromisszumhoz? Haza fogok jönni veled - nekem is szükségem van egy kis szünetre - és megfelelően elhelyezlek. Akkor felhívom Robbie-t és ő fog bébiszitterkedni. És kapsz egy egyenruhást a kertbe is.
Ez egyfajta győzelem volt. Conor igyekezett nem túl önelégülten nézni.
- Ugye, hogy ez nem is volt olyan nehéz?
Megkönnyebbülve, hogy Conor rendben volt, csak Alex volt sokáig indulatos és frusztrált. Az orvos gyors érkezése megmentette Conort egy súlyos letolástól, mivel ő épp Alex haragjának középpontjában állt. A beszélgetés a korai eltávozásról rövid, és lényegre törő volt, amit gyors - formanyomtatványok kitöltése követett, és a végére egy gyors leckét is kapott a fejsérülés lehetséges utóhatásairól. Conor figyelt, és közben mulatott azon, hogy az orvos milyen gyorsan összeomlott Alex erőteljes kényszerítése alatt.
- Elmehetsz a detektívvel. Nem irigyellek azért, hogy neki dolgozol! - tette hozzá az orra alatt.
- Próbáljon vele élni.
- Oh! Vagy úgy... - az orvos felnevetett. - Akkor minden világossá vált!
Még mindig kuncogva magában, sétált ki ezután a folyosóra.
- Mit mondtál neki? - Alex segített Conornak felöltözködni, felvenni a nadrágját, és a cipőjét. A nadrág és az ing elszakadt, túl fájdalmas volt, beletenni a karját, ezért gyengéden csak magára terítette a felsőt, mint egy takarót.
- Semmi olyasmi, amiről tudnod kellene, szerelmem. Most vigyél haza. Kérlek.
A járőrkocsival most sokkal tovább tartott a hazafelé vezető út, mivel Alex végig azzal töltötte az időt, hogy a fájdalom legcsekélyebb jele után kutatott Conor arcán.
- A végén még kapsz egy görcsöt a nyakadban, ha folyamatosan így tartod a fejed. Nem vagyok három éves, el fogom mondani, ha valami fáj.
Conor valóban úgy érezte, mintha egy puha vattás felhőn ülne, mivel annyi adag fájdalomcsillapítót kapott, de azért még mindig volt egy kisebbfajta megkönnyebbülés, amikor végre hazaértek, és letelepedhetett az ismerős ágyába. Alexnek nem kell erről tudnia, habár.
- Nem kell mindig ágyban lennem, tudok ülni a kanapén, vagy dolgozni a laptopomon.
- Még mindig van egy jó karod, és az ágyhoz tudlak bilincselni, ha nem ígéred meg, hogy nyugton maradsz, és pihensz. Robbie már úton van, én pedig lezuhanyozok, és indulok dolgozni.
Conornak szemernyi kétséges sem volt, hogy komolyan gondolta, amit mondott. A szemhéjai kezdtek elnehezülni, és az ágy hirtelen egy nagyon kellemes helynek kezdett tűnni. Ahogy belecsúszott az üdvözlő sötétségbe, az utolsó dolog, amit érzett, Alex ajkainak nyomását a sajátján.
***
Egy erős motor dübörgése jelezte Robbie Polson érkezését, aki Alex barátja volt régóta, és újabban Conoré is. Felbecsülhetetlennek bizonyult egy ügyben, amiben ők is részt vettek (*van neki is egy kiegészítő története, de azt majd csak Alex és Conor teljes történetének végén fogom lefordítani), és Conor beépített emberként dolgozott, egy Spikes nevű szórakozóhelyen. Alex kérte Robbie-t, hogy diszkréten szemmel tartsa Conort, aki több horzsolástól sikeresen megmenekült a fiú miatt.
Alex kinyitotta a bejárati ajtót, és vigyorgott, mivel Robbie hatalmas alakja blokkolta a fényt. Súlyos bőrruhát viselt, és a hóna alatt, a kezében a bukósisakját tartotta. A haja rövidebb volt a megszokottnál, és a szakállát is teljesen levágta, a legújabb divat szerint - szinte majdnem tiszteletreméltóan nézett ki.
- Látom, hogy Jay meglehetősen pozitív hatással van rád.
Robbie morgott, és húzta a barátját egy durva ölelésbe.
- Úgy véli, hogy a faszát nagyon csiklandozza a szakállam. Kölyök. Könnyebb volt leborotválni, mint tovább elviselni a hisztérikus vihogását.
Alex arca komikussá vált. Robbie hatalmas volt, megfélemlítő, és vad, de amikor együtt volt Jay Medlicottal, reménytelenül papuccsá vált. Jay a legtöbb hívást felé intézte, az idő nagy részében.
- Hogy van Conor? Mi a fene folyik itt, Alex?
- Amint mondtam már a telefonban, egy ütés volt, és utána elfutott. Az is lehet, hogy nem kapcsolódik a támadás ahhoz az ügyhöz, amivel most foglalkozunk. Ő megsérült és fájdalmai vannak. Kórházba kellett őt vitetni, hogy a vállát helyrerakják, ezért most egy kicsit kába. Jelen pillanatban alszik, és néhány nap múlva rendbe fog jönni.
Alex arca gyűrött volt az aggodalomtól.
- Köszönöm, hogy eljöttél, Robbie, nem tudtam egyedül hagyni, és nem sok ember van, akiben megbízok, és akiket hagynék, rá vigyázni.
Robbie megveregette a vállát.
- Szívesen. Semmi sem fog történni vele, ha én vigyázok rá, ne aggódj. Ma este nem dolgozok, ezért addig maradhatok itt, ameddig szükség van rám. Jay is itt lesz ma este, ha már végzett a főiskolán.
- Maradnék, de vissza kell mennem dolgozni. A hűtő tele, segíts magadon bármivel, amivel csak akarsz.
- Ne aggódj Alex, minden rendben lesz.
Robbie leült egy karosszékbe, előhúzott egy viharvert példányt az Üvöltő szelekből. - Lesz egy randim Heathcliff-fel..
***
Alex tudta, hogy valami nincs rendben, abban a pillanatban, ahogy visszament dolgozni. Higgs őrmester a telefonon lógott, az arca nagyon komoly volt, és végre intett felé.
- Újabb holttest. - tátogta némán.
- Már rajta vagyunk a magunk módján.
Letette a kagylót.
- Van még egy újabb. Valaki más is volt a boltban, nyitáskor. és én már értesítettelek. Hogy van Conor?
- Túléli. Gyere, menjünk. - Alexnek álcáznia kellett nyersességgel, a Conor miatti mély aggodalmát.
Amíg Higgs vezetett, Alex igyekezett kényszeríteni a gondolatait, vissza, az ügyre. Szinte lehetetlen volt Conort kiverni a fejéből. Hagyta, hogy Higgs mindenről beszámoljon, és próbálta memorizálni a meglehetősen kevéske adatokat. Ezt a testet is kidobták, ezúttal egy üres áruház raktárából, egy lerobbant, ipari lakótelepben. Néhány helyi gyerek épített magának ott egy játszóteret, eldobált fából és fémekből, így felfedezve a félig - meztelen testet egy üres olajos hordó belsejében. Az egyik fiúnak volt egy bátyja, aki rendőr volt. Ő már felhívta Alexet, így útban voltak egy újabb hulla, és újabb tönkrement, másik életek felé.
- Adrian Hamilton, 44 éves. Emlékszem, hogy ő volt az egyik, aki részt vett a gyújtogatás - vizsgálaton. Riporter volt a helyi lapnál.
- Nagyszerű.
Alex a homlokát ráncolta, a fokozott médiaérdeklődés az eset iránt, immár elkerülhetetlenné vált, és ő nem akarta, hogy nyilvánosságra kerüljön a kapcsolat a korábbi gyújtogatás és az első gyilkosság között, a kelleténél hamarabb. Meggörnyedt, majd visszafordult a kocsi felé. - Maradj itt, és várj a többiekre, Higgs, én visszafordulok, és elindítom a kezdő lökést.
Épp csak beszállt egy autóba, amikor megszólalt a telefonja. Felismerte a saját otthoni számát, és elsápadt. Conor. Majdnem leejtette a telefont, annyira sietve válaszolt, pánik ragadta meg a szívét, és szorította véres, jéghideg ökölként azt.
- Ne kapj rohamot, ő jól van. - Robbie nyugodt, mély hangja visszhangzott Alex fülében, és érezte, ahogy a szívdobogása lassul.
- Baszd meg, Robbie, meg akarsz ölni?
Alex nekidőlt a kocsinak, és kényszerítette magát, hogy a keze ne remegjen.
- Sajnálom. Az én akkumlátorom lemerül, és ez nem várhat.
Alex kényelembe helyezte magát. - Mesélj.
- Conor felkelt, és elment a mosdóba. Hallottam, hogy kitántorgott, így felmentem, hátha szüksége van némi segítségre. Ragaszkodott hozzá, hogy lejöjjön a lépcsőn, és csatlakozzon hozzám a konyhában.
- Robbie, neki még az ágyban kellene maradnia.
- Csak próbált ezt beadagolni a makacs, seggfej barátodnak. Minden rendőrt rámhívna.
- Meg is tenné... - Alex majd megfulladt a röhögéstől, elképzelve, hogy Conor fenyegeti Robbie-t a konyhaasztal fölött.
- Baszd meg, Alex, az édes kisfiúd olyan kemény, mint a köröm, a csinos külső alatt.
- Most ott van?
- Épp egy műanyag zacskót próbál találni, amiben a bizonyítékokat tároljuk. Azt mondta, hogy hívjalak fel.
- Bizonyíték? Mi a fene, Robbie? Tudj meg mindent erről a kibaszott pontról.
- A levél ott hevert az asztalon, a konyhában, Conor oda igyekezett, mert talált egy borítékot, aminek a kinézete cseppet sem tetszett neki. Olyan volt, mint amit a tűzeset után kapott.
- Felnyitotta?
- Felvett néhány latex-kesztyűt, és felhasította azt egy késsel. Hogyhogy a konyhában tartjátok azokat a kesztyűket egyébként? Bocsánat, szóval vissza arra a pontra, hogy a kártya kiesett - nem sima játékkártya volt, hanem ahhoz hasonló, amit korábban kapott.
- A Torony.
- Honnan tudod?
- Csak tippeltem. Bassza meg. Add át Conornak.
- Jól vagyok. - Conor hangja nyugodt volt, és egyenletes.
- Vonszold fel a segged vissza, arra a kurva ágyra, Conor, mert nem hiszem, hogy azt szeretnéd, hogy én legyek körülötted, és ne Robbie. Úton vagyok hazafelé.
- Igen, uram. Én is szeretlek.
Alex elmosolyodott, mire a szeme körüli bőr finoman befodrozódott.
- Szeretlek, szépségem. Még mindig azt kell tenned, amit mondtam neked.
Alex otthon volt egy órán belül. Robbie csinált kávét, mialatt ő megpróbálta figyelmen kívül hagyni az egyre növekvő versengést a legjobb barátja és Conor között, aki teljes nyugalomban ült a konyhaasztalnál, miközben Alex fel-alá járkált. A boríték és a kártya az asztalon hevert, biztonságban lezárva egy bizonyítékok tárolására szolgáló tasakban. Conor fel volt öltözve, ami Alexet jelenleg foglalkoztatta, az ügy helyett.
- Hogy a fenébe jutott az eszedbe felvenni ilyen göncöket?
Conor csúnyán megsérült, és Alex jól tudta, hogy rettenetes fájdalmat okozhatott így felöltözni.
- Robbie segített nekem.
Robbie igyekezett eltűnni erre a kijelentésre a konyhaszekrény legtávolabbi pontjába, mert Alex perzselő tekintete végigsöpört rajta. Senki sem juthatott Conor testének közelébe, csakis ő.
- Megfenyegettem őt, Alex, így neki nem volt választása, oké?
- Ez nem olyasmi, amit nem láthattam volna már ezelőtt. - Amint a szavak elhagyták Robbie száját, rájött, hogy valószínűleg jobban jár, ha a jövőben inkább zárva tartja őket okosan. Titokban előhúzott egy kést a konyhafiókból, így felkészülve arra, hogy távol tartsa magától Alexet.
Conor elkapta Alex meginduló kezét, és egy székre húzta Alexet. Krisztus, úgy nézett ki, mint akit kényszerítenek egy bottal a szexre, minden dühével és birtoklásával!
- Jól vagyok. Van egy kis fejfájásom, és egy kicsit merev vagyok - hirtelen rájött, hogy mindez igaz, több szempontból is.
- Téged is beleértve, Alex, ne sodorj el magad mellől.
A kávé megérkezett, Robbie pedig csatlakozott hozzájuk.
- Segítene, ha azt mondanám, hogy csukott szemmel öltöztetett fel? - Az arcára kiült a vigyor, mire Alexnek is sikerült kipréselnie magából egy mosolyt.
- Sajnálom, én egy szamár vagyok most, oké? - nézett Alex egy kicsit báránykásan.
- Majd Jay érzései is pontosan ugyanilyenek lesznek. Felejtsd el.
Conor mindkettejükre csak lemondóan rázta meg a fejét.
Nem volt sok társalgás a kártyáról. Semmi más nem volt a borítékban, és pontosan ugyanúgy nézett ki, mint bármelyik közönséges boríték, A tarot kártya is pontosan hasonlított azokhoz, amiket korábban kapott, mintha egy csomagból vették volna ki mindet.
- Ami leginkább aggaszt az az, hogy ő tudja, hol lakik. Hogy érkezhetett meg ez a boríték ide? - kérdezte Alex.
- Nos, ez a legfelső boríték volt a többi levél tetején, miután a postás meghozta a többivel együtt, miután elmentünk a kórházba. Azt hiszem, megszabadult a kocsijától, és amikor visszajött, minden csendes volt. - nézett Conor elgondolkodva.
- Kiadom a parancsot egy rendőrnek, hogy kopogjon be minden házba, és kérdezze ki a szomszédokat is, hogy nem vettek-e észre valami gyanúsat a nap folyamán, habár minden elég csendes volt egész nap.
Ez nem tartott sokáig, és Alex nem talált több alapos okot arra, hogy maradjon. Conor minden irritációja és frusztrációja, nyugtalansága rögtön elolvadt arra, hogy Alex egy búcsúcsókot adott neki, ami felmelegítette a belsejét, és kicsit nyirkossá is tette bőrét. Robbie a szemét forgatta, és felhorkant.
- Jézus, olyan kibaszottul tökéletesek vagytok ti ketten együtt, hogy még én is beindulok. Most szállj le Courtneyről, mielőtt elsírom magam.
Alex felmutatta neki egyik barátságos ujját, megragadta az asztalon heverő tasakot, és távozott.
Egy ideig Conor a kávéjával foglalkozott, megpróbálván figyelmen kívül hagyni a szeme mögötti növekvő fájdalmat. Úgy érezte magát, mint akit száműztek, ideges és zaklatott volt. Valami nem hagyta nyugodni, ami ott motoszkált az agya legtávolabbi sarkában.
Figyelmesen, mint mindig, Robbie rátette nagy kezét a vállára.
- Valami zavar téged, és nem hiszem, hogy ez a dübörgő fejfájás, amit most érezhetsz. - mondta, majd felvett néhány pirulát az asztalról.
- Mi van, ha nem én vagyok a célpont? Mi van, ha Alex volt az?
- Miért gondolod ezt? - élénkült fel Robbie rögtön.
- Amikor futottunk, a fény nem volt jó, én és ő is kapucnit viseltünk, ami hasonló színű volt. Majdnem megelőztem, csak az utolsó szakaszon kerültem elé, amikor Alex lelassult. Mindig ő akar zuhanyozni elsőként.
- De mi a helyzet a levelekkel?
- Lehet, hogy ez csak egy másik mód. Alex a rangidős tiszt. Ő volt az a gyújtogatásnál is, annak ellenére, hogy Higgs őrmester és én végezte el az esettel kapcsolatos, többi munkát. A legegyszerűbb módja a nyomozás lezárásának az lenne, ha Alexet kiütné a képből.
- Talán végig kéne gondolnod ezt. - Robbie szükségét érezte annak, hogy lenyugtassa Conort, annak ellenére, hogy tudta, talán igaza lehet.
Conor lenyelt pár tablettát, és megdörzsölte a szemeit.
- Tudom. Egyszerűen nem érzem jól magam. A kártyák, a jegyzetek... ez nem egy pokoli Agatha Christie sztori, Poirot sem fog felbukkanni a sarokban, bármelyik pillanatban. Ez a való élet, és van valami, ami a bőröm alatt motoszkálva, nem hagy nyugodni.
Robbie tudta, hogy Conornak ezt az ösztönei súgják, ami nagyon jó nyomozóvá tette őt, de nemrég egy kemény ütés érte a fejét, és jelenleg is fájdalmak gyötrik. Valószínűleg nem képes egyenesen gondolkodni.
- Tudom, hogy ez nem fog tetszeni Conor, de azt hiszem, le kéne feküdnöd. Próbálj meg aludni. Képes leszel tisztán gondolkodni, miután pihentél egy kicsit.
Conor először ellen akart állni, de fáradt volt, és a gondolkodás valóban egyre nehezebbé vált. A teste sajgott.
- Rendben.
Hátratolta a székét, felállt, imbolygott egy kicsit, amíg Robbie megnyugtatóan a vállára nem tette a kezét. Lehet, hogy a lépcső nem a Mount Everest volt, de ez most Ben Nevis (UK legmagasabb hegycsúcsa) volt. Összeomlott az ágyra, magára húzta a takarót, nem törődve azzal, hogy levetkőzzön.
- Csak egy gyors szieszta...
***
Amikor Conor kinyitotta a szemeit, sötét volt. Mozdulatlan maradt egy ideig, mert érzékelte az ütött-kopott test miatti fájdalmat. A csípője és a vállai fájtak, és amikor a teste megmozdult, a fájdalom az ízületeibe is áttört, de ez már nem volt kezelhetetlen. Volt egy guga a sötét haja alatt, de a fejfájása teljesen eltűnt. Halk hangok hallatszottak fel a földszintről. Nem tudta, hogy Robbie mély hangját hallotta, vagy Jay volt-e az, aki beszélt lent.
A fürdőszoba felé vette az irányt, azután pedig lement a lépcsőn. Megjelent a konyhában, az ott kialakult boldog nevetésre, ami Jaytől származott. Robbie morgott, és megragadta a kisembert egy hatalmas ölelésre, mielőtt Conor felé fordult volna.
- Jay! Megmondtam, nincs ölelés. Megsérült.
Csinos, rózsaszín ajkak duzzogásra húzódtak, és Jay fészkelődött a barátja karjaiban.
- Sajnálom! Elfelejtettem. Úgy néz ki, mint aki Robbie ölelésére vágyik.
- Köszönöm Jay, azt hiszem. - Conor elvigyorodott, és leült.
- Adhatok valamit enni? Jay felpattant, és a szokásos energikusságával térült-fordult a konyhában, fültől-fülig elpirulva.
- Úgy nézel ki, mint aki éhes is.
Conor tudta, hogy ennie kellene, és hogy a testének szüksége van némi üzemanyagra is, de nem úgy érezte magát, mint akinek ez tetszik.
- Meglepsz.Valami könnyűt szeretnék enni. Köszönöm. - fordult Robbiehoz, mialatt Jay tette a dolgát a konyhában. - Hallottál valamit Alex felől?
- Háromszor. Ez az ember átvedlett védelmezővé, és valami teljesen új sztratoszférában van. Már hazafelé tart, itt lehet bármelyik pillanatban.
Legbelül, Conor megkönnyebbült. Robbie és Jay csodálatos barátja volt, de szüksége volt Alexre. Hozzá akart bújni, megérinteni és érezni őt. Zúzódások vagy nem, szüksége volt arra, hogy magába fogadja Alexet, úgy, mint ahogy szüksége van levegőre. A férfiassága megrándult a gondolatra, és elpirult.
Egy kicsit rózsaszínűnek nézel ki, Conor, van egy kis hőemelkedésed? - tette rá a kezét Robbie a homlokára, aggódón simított végig rajta. Conor próbálta elnyomni a barátja aggodalma miatti saját bűnösségét, és pokolian remélte, hogy Robbie nem vette észre a növekvő erekciót, amely azzal fenyegetett, hogy szabadon tör fel a levegőbe
A hangja kissé feszült volt, amíg válaszolt:
- Jól vagyok. Csak egy kicsit meleg van itt.
Jay egy tányér szendvicset helyezett az asztalra, és adott Conornak egy sokatmondó pillantást. Conor könyörgött a szemeivel, és imádkozott, hogy Jay uralkodjon magán, és ne kotyogja ki az igazságot. Ez egyszer Jaynek sikerült visszafognia magát, de nem tudta megállítani a kuncogást, arra a hangra, amit Alex kulcsa okozott a zárban. Conor arca viszont egy fokkal mélyebb árnyalatú rózsaszínűvé változott, smaragdzöld szeme türelmetlenül szegeződött az ajtó irányába.
Hangok hallatszottak, amint Alex megköszönte a kint dolgozó rendőröknek a segítséget, és útjukra bocsátotta őket. Mosolyogva jött be az ajtón, de úgy nézett ki, mint aki menten összeroskad a fáradtságtól. A szeme egyenesen Conorra tapadt, felmérte és ellenőrizte.
- Nem tudom elhinni, hogy ismét felkeltél az ágyból! - lehajolt, hogy megcsókolja, közben kezével gyengéden átfogta a tarkóját. Úgy tűnt, tökéletesen megfeledkezett a szobában levő személyek jelenlétéről, amint Conor ajkainak íze mindent elfeledtetett vele.
Jay kuncogott.
- Ez annyira forró. Annyira felizgatnak, Robbie, indulhatnánk most azonnal haza? Nagyon, nagyon hamar? - egyik lábról a másikra ugrált, lelkes várakozással.
Robbie barna szemei felparázslottak, ahogy Jayre tekintett, és figyelte, ahogy Jay alakja öntudatlanul is felé indul. Szeretettel borzolta össze a fiú világosszőke haját.
- Nem hinném, hogy szükség van itt ránk tovább, szerelmem, úgyhogy tegyünk úgy, ahogy kívánod.
Alex felemelte a fejét egy rövid időre ahhoz, hogy köszönetet mondjon nekik, és megígérje, hogy hívja majd őket segítségül, ha később szüksége lesz rájuk. Jay mohó gyerekként fogta meg Robbie kezét, úgy, mint aki alig várja, hogy végre odaérjenek a játszótérre, és Alex azon töprengett - nem először - hogy mennyire jól illettek egymáshoz. Habár még mindig a környezethez nem illő látvány volt az, ahogy Jay, a csinos, szőke az ajtó felé húzta a durva, mogorva kerékpárost.
Conor finoman elmosolyodott, mire Alex elolvadt belül.
- Ők nagyszerű pár, nem? Még ha egy kicsit meglepőek is.
Alex megsimogatta a haját.
- Szerelem. Fura dolgokat tesz az emberrel. A beszélgetés az olyan valami, amitől én kanos vagyok, mint a pokol - te hogy érzed magad?
Conor pislogott.
- Merevnek. A nap minden pillanatában csak rád tudok gondolni.
Alex vigyorgott.
- Gondolod, hogy a zúzódásokkal képes megbirkózni egy kis TLC?
- Szerencsére, a megfelelő bitek nem károsodtak a Conor vs. autó csatában. - mondta csillogó, zöld szemekkel.
Akkor vonszold fel a segged a lépcsőn, vagy netán egy kib@szott meghívóra vársz?
Alex óvatosan levetkőztette Conort, nehogy véletlenül fájdalmat okozzon neki. Amikor végzett, hátralépett, és megcsodálta Conor meztelen testét. Zúzódások vagy sem, szörnyen gyönyörű volt, és a férfiassága mohón ágaskodott a figyelem hatására, a hegye hívogatóan csillogott.
- Neked is meztelennek kell lenned. Én is nézni akarlak. - Conor igyekezett könyörgő hangot megütni.
Alex elmosolyodott, és ledobta a nadrágját. Lassan levette a pólóját, figyelve a vágyat, ami vetkőzése közben kiült a szeretője arcára. Conor lábai közé mászott, széttárta őket, aztán pedig száját Conor duzzadt férfiasságára tapasztotta, végignyalta és kóstolta annak minden négyzetcentiméterét.
- Fordulj meg.
Conor engedelmeskedett, remegve. Alex lehajolt hozzá, és az el-elakadó lélegzetével elmondott neki mindent, amiről tudnia kellett.
- Tárd szét a lábad.
Amikor Conor így tett, Alex hátradőlt a térdére, és az ujjaival húzta szét a finom gömböcskéket egymástól távolabb. Tétovázott. Conorban kellett lennie, nem volt kérdés, de nem akarta bántani. Conor nyöszörgött, Alex pedig előrehajolt, nyelvével csapkodott Conor mellbimbója körül. Conor megborzongott, mire Alex megismételte az akciót, a fiú nyögései egyre hangosabbakká váltak, és miközben a férfi egyre hátrébb tolta, ő szótlanul könyörgött tovább. Alex még tovább tárta szét Conort, és óvatosan belécsúsztatta a nyelve hegyét.
Conor lihegett.
- Alex... kérem...
Alex megállt, és a nyelvét helyettesítette két csúszós ujjával.
- Kérem, mi? - kérdezte, mialatt ki-be siklott az ujjaival, nyújtva és tapogatózva egyszerre.
- Szükségem van rád, bennem... - könyörögtem.
Alex úgy döntött, ez ne legyen ennyire könnyű.
- Nem hallottam jól.... - suttogta Conor fülébe. - Mit is mondtál?
- Dugj meg, te rohadék!
- Oh, értem. Nos, azt hiszem, ha te igazán akarod... - az ujjait lassan mozgatta ki és be.
Conor szánalmasan nyöszörgött, és Alex abbahagyta. A keskeny csípő alá nyúlt, felemelte azt, és megtámasztotta Conor testét egy párnával. Megsimogatta és végigcsókolta fenekének görbe vonalát, mielőtt gyengéden de mélyen beléhatolt volna egy jól-síkosított farokkal. ,
Mozogni kezdett, először lassan, megadva Conornak az esélyt, hogy hozzászokjon. Egy újabb perc eltelt, mire Alex meggyőződött arról, hogy Conornak nem voltak fájdalmai, így végre kezdhetett gyorsabban mozogni,
Conor elkezdett könyörögni neki, hogy gyorsabban mozogjon, de Alexnek más célja volt: Conor ideges sikolyát akarta hallani. Elmosolyodott, és beléhatolt, újra és újra erősen ütötte a pontot, tudván, hogy a szenzáció Conor minden fájdalmát feledtetni képes. Conor válasza az volt, hogy még jobban összeszorította a belső izmait. Alex kényelmes tempója egyenesen dühítette, de ez a lassúság egyre intenzívebbé és intenzívebbé vált, mialatt Conor visszalökte a csípőjét, így még mélyebben vitte Alex testét magában.
Alex egyik oldalra fordította magukat, és a szeretője köré fonta magát. Lábát átvetette Conor csípőjén, A síkosítótól síkos keze átnyúlt Conor testén, és az égő, kemény faszon körözött, majd Alex megfogta a csípőjét, egy erőteljes lökéssel egyidőben. Conor levegő után kapkodott, de keményen válaszolt. Alex érezte, ahogy az orgazmusa közeledik benne, aminek hatására saját gerincén is végighaladt a remegés, háta ívbe hajlott, majd érezte, hogy valami meleg tölti el a kezét. Olyan közel tartotta magához Conort, amennyire csak tudta, érezte a szűk helyet a farka körül, mialatt Conor izmai újra összerándultak. Saját maga is kilőtte a magját, teste reszketett a mindent elsöprő örömtől.
Még mindig szorosan összebújva, Alex megsimogatta Conor ellágyuló farkát, és azt suttogta.
- Jól vagy? Nem bántottalak, ugye? - az ajkaival súrolta Conor nyakát, megízlelve az azon levő, sós verejtéket.
- Ha így is lenne, nem vettem észre. - nevetett fel Conor. - Mennyi idő múlva tudjuk ezt majd újra csinálni?
Alex felnyögött, és óvatosan kicsúszott a fiú testéből.
- Adj egy idős férfinak egy kis szünetet! Szükségem van némi élelmiszerre és egy hideg zuhanyra. Valójában inkább zuhanyra, mint ételre.
Conor a hátára fordult, és belenézett a sápadt, kék szemekbe. - Egy kicsit ragadós vagy.
- És kinek a hibája ez? - Alex megcsókolta, és megharapta az ajkát. - Azt hiszem, csatlakoznod kéne hozzám a zuhany alatt, és megtisztítani magad.
- Tudod, ha együtt zuhanyzunk, lesz utána elég idő az evéshez?
Alex pozitívan és gonoszul elmosolyodott.
- Nem feltétlenül.
***
Három nappal később Conor visszatért az asztalához. Eddig tartott felkészülni arra, hogy a fejével csak a munkára összpontosítson. Pete és Eric már szorgalmasan összegyűjtött minden interjút, amit elkészítettek, Conor pedig már képes volt az olvasásra koncentrálni, elmélyülni a kereszt-hivatkozásokban, minden információból, amit összegyűjtöttek. Odament a faliújsághoz, feltűzött minden fotót, hogy a többiek is lássák azokat: a Bőr és Csipke megnyitóján készültek. Aztán hozzáadogatta szép lassan a fotókhoz tartozó többi, apró információkat, jegyzeteket is. Akinek sziklaszilárd alibije volt, piros filccel áthúzta a fotóját. Ahogy szűkítették a gyanúsítottak körét, azok száma kevesebb lett, húsznál. Visszament az asztalához, és újra átnézte a gyanúsítottak listáját. Tizenkilenc arc bámult vissza rá, tizenkét férfi, és hét nő. Conor szinte úgy érezte, hogy ismeri őket.
Felsóhajtott és megdörzsölte a nyakát. A vállai még mindig fájtak, és ez most a szokásosnál is jobban feszültebbé tették őt.
- Ahogy mondtam, még nem kellene visszajönnöd. - Alex hangja tele volt megrovással, mialatt átsétált a szobán, és szemügyre vette a táblát. Conor még inkább megmerevedett - ők már vitatkoztak korábban arról, hogy visszatérjen-e a munkába, de Conor nem adta fel. A szex fantasztikus volt, Alex azonban még mindig haragudott. Nem volt egy jó vesztes, és Conor tudta, hogy újra és újra állni fogja a sarat vele szemben.
- Igen, már mondtad. Többször. Conor hangja elárulta a türelmetlenségét, és volt pár felszisszenés is a háta mögött. Alex jeges szemekkel söpört végig a szobán, hogy haladéktalanul véget vessen ennek a viselkedésnek. - Szóval van bármiféle előrelépés az ügyben? Nem úgy tűnik, hogy sokad haladtatok az elmúlt pár napban. A főnök egyre izeg-mozog a seggemben, és eredményt vár.
Conor nagyot nyelt, megpróbálta kettéválasztani a mentális képeket Alex seggéről és a saját feladatáról. A kezében - nem is beszélve arról, hogy szereti a szorítását annak a nagy, kemény vastag... Basszus. Szándékosan meghúzta a fájó vállát, és a fájdalom visszarángatta a saját valóságába.
- Arra koncentráltam, hogy szűkítsem a gyanúsítottak körét. A legtöbbjüknek megdönthetetlen alibije van, de ezeket is lehet manipulálni. Őket nem erősítette meg a családjuk, így ezeket lehetetlen alátámasztani. Van azonban két ember, akik engem különösen érdekelnek. Az egyik ez a fiú - mutatott egy képet, amin egy nagydarab férfi volt, sötét, keskeny szemekkel és durcás arckifejezéssel - őt látták beszélgetni egy újságíróval, a party előtt. Aztán eltűnt a radarról, és nem voltunk képesek nyomon követni, vagy újra megtalálni. Hamis nevet és címet adott. - nézett Conor elgondolkodva. - Persze, ettől még lehet, hogy rejtegethet valamit, ami az ügytől teljesen független. Aztán ott van ez a másik - mutatott egy újabb képre, amin ezúttal egy fiatal, vöröses hajú, kecskeszakállas férfi volt. - Van pár priusza súlyos testi sértések miatt, és ő valami megfoghatatlannak bizonyult.
Alex a két képre bámult.
- Van valami az első fickóban, amitől úgy tűnik, hogy ismerős. - Megrázta a fejét. - Lehet, hogy ugyanaz, vagy talán hasonló valakihez, akit ismerek.
- Nos, ez talán lehet, hogy szexista lesz, de ezzel a két férfivel fogom kezdeni. A ME. jelentése szerint, jelentős erőt használtak ahhoz, hogy levadásszák az áldozatokat, és a szúrt sebek is mélyek voltak. Ehhez kellett erő.
- Van néhány akta, amikkel Adrian Hamilton foglalkozott. Semmi nyoma sem volt az érdeklődésnek, az újságírók között, de talán ő szabadúszó újságíróként dolgozhatott. Vess rá egy pillantást, hátha lehetséges köztük egy kapcsolat. Egy óra múlva visszajövök, hogy hazavigyelek, én tudok dolgozni itt, de neked még mindig pihenésre van szükséged.
Conor elvörösödött, mivel elkapta a szeme sarkából Higgs vigyorát. Soha nem fogja ezt megszokni.
Alex eltűnt, és Conor a kollégáihoz fordult.
- Nevessetek csak fiúk, ú pontosan ugyanazt tenné, ha bármelyikőtök megsérülne.
Higgs felhorkant.
- Én rajtad nevettem, fiam. Egyikünk sem mert volna bejönni dolgozni, ha Alex azt parancsolja, hogy maradjanak otthon. Te tényleg szeretsz a tűzzel játszani, nem?
- Úgy viselkedik, mint az anyám - mormogta Conor.
- Ő törődik veled. Hagyd rá. Ne harcolj vele.
Conor meggörgette a vállait, és felsóhajtott.
- Nagyon kényelmetlenül érzem magam ebben az ügyben nem mozgok otthonosan, őrmester. Azt fogom tenni.
Leült az íróasztalához, és félretette az újságíróval foglalkozó jegyzeteket. Azok várhattak estig. Esetleg majd elolvashatja őket az ágyban, ha szükséges. A következő egy órát telefonhívásokkal töltötte el, viszonozva a szívességeket, és a két férfi utáni nyomokat keresve. Remélhetőleg másnap reggel már értékelhető anyagokkal áll elő valamelyikük.
Pontosan ekkor, Alex jelent meg az ajtóban, és begörbített ujjakkal mutatott rá.
- Haza. Most.
Conor nem tudott ezen segíteni, de a hangja elárulta őt, és kényszerítette magát, hogy gondoljon az őrmester tanácsára. Szelíden követte Alexet, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni szarkasztikus tanácsokat, a hazautazást illetően.
Alex levágta a táskáját és az esőkabátját az előszobában, majd Conor felé vetett egy olyan pillantást, amiből ő tudta: nagyon nagy bajban van. Nagyon szép bajban. Habár egy jó értelemben vett bajban. Meglazította a nyakkendőjét és levette, majd lerúgta a cipőjét és a zokniját. Mindketten inkább mezítláb járkálást szerették az otthonukban. Aztán Alex kezei, a mellkasánál fogva hátrafelé lökték, finoman, de céltudatosan. Néhány lépéssel hátrált, mire a háta az étkezőasztal szélének préselődött.
Alex egyik karját köré fonta, amíg a másik karjával minden papírt félresöpört az asztalról. Aztán felemelte Conort az asztalra, Alex elé állt, széttárta a lábait, és így húzta őt közelebb magához.
- Neked és nekem beszélnünk kell.
Alex elkezdte kigombolni Conor ingjét, gombról-gombra. Előrehajolt és megcsókolta, nyelve hegyével előretört a fiú szájába. Conor megragadott a kezével néhány szőke hajszálat, és keményen visszacsókolta.
- Nehéz beszélni, ha ezt csinálod.
Conor inge elveszítette a csatát, Alex türelmetlenül szétszakította és letépte. Néhány gomb szanaszét gurult a szobában. Ujjának hegyével égette szivárgó férfiasságának hegyét, Conor teste ívbe hajlott, combjait pedig az asztal szélébe véste.
- Ki fogom belőled dugni a makaccságodat, szépségem. Meg kell tanulnod, mikor hagyd azt, hogy vigyázzak rád.
Félresöpörte Conor ingjének maradványait a fiú válláról, így teljesen meztelen és sebezhető lett. Conor visszanyomta magát, ellenállva.
- Próbáld csak meg!
Alex felmordult, imádta, hogy Conor ellenállt. Conor megborzongott erre a hangra, fasza vadul rángatózott a gyomra előtt, elárulva, mennyire fel volt izgulva. Alex visszalökte őt az asztalra, ujjaival rángatta és lecsúsztatta az érzékeny bőrt, tapintott és puhatolózott. Conor harcolt a szorítása ellen, képtelen volt megtalálni a fogást, hogy megmenekülhessen. Alex kezeivel folytatta a megkezdett munkáját, miközben végighajolt Conor testén, így visszanyomva. Megharapta a nyakát, a fülcimpáját, a vállait, majd az ultra-érzékeny mellbimbóit, míg Conor fel nem kiáltott a fájdalomtól. Egyik keze segített kezelni a másik nadrágját, a másikkal pedig Conort nyomta le. A nadrág megadta magát a gravitációnak, és olyan gyorsan esett a földre, mintha lerúgta volna magáról. A farka vastag, kemény és meleg volt. Két ujját Conor ajkai közé lökte: - Szopd. Conor káromkodott: - Baszd meg. - de úgy tett, ahogy parancsolta neki, addig szopta a két ujjait, amíg azok nedvesek és csúszósak nem voltak. Aztán kihúzták azokat a szájából, röviden köröztek a lüktető lyukánál, mielőtt benyomultak volna.
Conor kapálózott a mozdulatra, de semmi sem volt, ami megakadályozhatta volna azt, Alex kezei vasmarokként tartották fogva, megakadályozva elcsúszását. Egyik kezével lefelé nyomta a hátát, amíg a másik kezével aerobic-ujjgyakorlatokat végzett a szűk csatornában.
Alex durván dugta az ujjaival, teljesen feltárva őt. Conor bőre ragyogott az izzadságtól, ami szinte az asztalra ragasztotta őt. Sikerült magát a sarokig irányítani, hogy még jobban szélesebbre tárhassa magát.
- Kurva. Alex a golyóit masszírozta ujjainak hegyével, majd a merev faszát is teljes hosszában.
- Ha látnád magad kívülről, széttárva nekem, olyan gyönyörű vagy... Alex fakó tekintete Conor kihívó szemeivel találkozott. - Készen állsz szeretni engem? Magadévá tudsz tenni? Conor tiltakozni akart, ellenállni, de mindennél jobban akarta, hogy Alex benne legyen. Alex lenyomta őt, keményen és forróan. Conor felnyögött a vágytól, mindent elveszítve, azt a képességét is, hogy ellenálljon - visszatolta magát, hogy még mélyebbre fogadja magába a férfit. Az asztal nyikorgott alattuk, miközben Alex a magáévá tette, ám egyikük sem gondolt most arra, hogy a nagy, tölgyfa asztal vajon kibírja-e ezt a megpróbáltatást. Alex maga köré fonta a lábait, ösztönözte őt, hogy még erősebben válaszoljon a lökéseire. Conor a nevét sikoltozva hagyta magát, így Alex heves behatolása mindent betöltött.
- Alex! Igen!
Ez már túl sok volt, elveszítette önmagát, elharapott egy kitörni készülő sikolyt, majd mindent kiengedett magából a hasára.
- Rossz fiú!
Alex még keményebben pumpált, majd egy pillanatra elcsendesedett, mielőtt a csípőjét újra előre tolta volna, Conor pedig érezte a belsejében, ahogy a férfi is átadta magát a gyönyörnek.
- Nem adtam engedélyt, hogy elélvezz, Conor.
Alex mély hangja halk volt, és fenyegető.
A fiú zöld szemei idegesen nyíltak ki erre, és felküzdötte magát ülő helyzetbe. Egy kéz körözött a csuklóján, és nyomta le ismét az asztalra, ő pedig összerezzent, amint a bőre hozzáért az asztal fájához.
- Hálószoba.
Beletelt egy kis időbe, mire a hálószobába értek, ám addigra Conor ismét teljesen felizgult. Amikor Alex ilyen dominánsan, uralkodóként viselkedik, eufórikus lelkesedéssel válaszolt, amit saját maga sem nagyon értett meg. Alex rálökte az ágyra, a súlyával odaszegezte, kezei össze-vissza vándoroltak a testén.
Conor képtelen volt uralkodni magán. Felhúzta a térdét, és szétnyitotta a combjait. Alex megmarkolta a labdáit, fogva tartotta őket a kezében, érezve a hőségüket. Ujjának hegyével Conor összeszorított átjárójába hatolt, majd megmozgatta. Azonban ez sem volt elég. Conor ennél is többet akart. Azt akarta, hogy mindenét betöltsék.
- Könyörögj érte, Conor. Ez minden, amit kapsz, addig, amíg nem hallottam, hogy könyörögsz azért, hogy megdugjalak.
Az ujjbegye eközben simogatott és ingerelt. Tökéletes kínzás.
- Szörnyeteg! Még! Szükségem van többre.
- Mit mondtál, Conor? A próbálkozó ujjak még mélyebbre hatoltak.
- Baszd meg!
- Rossz válasz.
Egy második ujj is csatlakozott az elsőhöz, ami vonaglott majd újra megállt egy időre.
- Kérlek! Oh, kérlek, Alex!
Alex figyelte Conor arcát, imádta, ahogy könyörgött, a teljesen és tökéletesen felesleges harcát, hogy ellenálljon neki.
Nem tudott tovább várni. Megragadta Conor kezeit, összeszorította a csuklóját a fiú feje felett. Egy duzzadt fasz hatolt bele Conor hívogató testébe, mindent betöltve. Fények táncoltak Conor szemei előtt, amint az orgazmus megállíthatatlan hullámokban söpört végig rajta. Alex tovább folytatta a lökéseket, a segge égett, a csuklói sajogtak, minden izma sikoltott a feszültségtől. Alex szemei csillogtak, és úgy tűnt, mintha a szívébe láttak volna. A pupillái kitágultak, Alex megrándult, és mélyen Conor testébe lőtt. Abban a pillanatban Conor olyan mély szeretet érzett, hogy az fájt, miközben Alex összeomlott rá, elégedetten és békében sóhajtott. Alex vigyora vad volt:
- Annyira édesen baszva nézel ki. Megsimogatta Conor sötét haját, és megcsókolta.
Conor a szemét forgatta.
- Te meg olyan átkozottul önelégült vagy, Alex.
Alex megsimogatta az egyik mellbimbóját:
- Megérdemlem, hogy az legyek. Kétszer is elélveztél engedély nélkül. Amikor elmúltak a zúzódásaid, meg foglak büntetni úgy, ahogy rászolgáltál.
Conor pislogott, és igyekezett nem nézni elégedetten.
- Ó, tetszik az ötlet, nem igaz? dorombolta Alex.
Conor felnyögött. Alex jól látta a helyzetet, és nem fogja elfelejteni ezt az engedetlenséget. Kimenekült a zuhanyzóba, mialatt Alex nevetése csengett a fülében.
Másfél óra múlva felült az ágyban, megigazította a párnáját, és előhúzta a legelső Adrian Hamilton aktákat. Körülbelül 15 Manila mappát tett ez ki, mindegyik szépen meg volt jelölve. Az újságíró már kiderített számos történetet, mindegyik sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, mint amit általában a helyi hírek kitettek. Amit keresett, az a nagy áttörés volt, ezért mindenféle dologba beledugta az orrát. Conor már átolvasott hat mappát, de a következő volt az, ami igazán megragadta a figyelmét. Fekete filctollal a jobb felső sarokban ez volt olvasható: "Queen of Cups".
- Francba!
Idegesen matatni kezdett az éjjeliszekrény tetején, előásta a könyvet a tarot kártyák fajtájáról és azok jelentéséről. Elolvasta gyorsan, különösen tanulmányozva a fordított kártyákról szóló részt.
- Amennyiben fordítva jelenik meg a kártya az olvasó előtt, a Queen of Cups arra utal, hogy nem te vagy az, akire ez a kártya vonatkozik, és lehet, hogy becsapnak. Nem mondják el neked az egész történetet. Óvatosnak kell lenned, ha találkozol egy nővel (vagy keresztezi az utadat egy nő) aki nyilvánvalóan kiváló és rendkívül népszerű, ám kiderülhet, hogy valójában megbízhatatlan és egyáltalán nem az, akinek elsőre látszik. Amikor a Queen of Cups for
