Íme, a történet második fejezete:
Tűz és Jég
2. fejezet
Conor halkan behúzta Courtney felügyelő ajtaját maga mögött, majd vett egy mély lélegzetet.
Sántikált pár lépést, majd megállt, és nekidőlt a folyosó falának. Reflexszerűen behajlította bal lábát, hogy csökkentse a nyomást - ezzel a módszerrel tudta mérsékelni az érzett fájdalmat. Hónapokba tellett a gyógyulás, mégis az ilyen alkalmanként úgy érezte magát, mint egy öregember. A pihenés miatti szünet adott lehetőséget számára, hogy összeszedje szétszórt gondolatait, ezért az egy dologért, amit a fájdalomnak köszönhetett, Conor hálás volt. A kusza érzelmek miatt, amelyek ilyenkor elárasztották őt, túlterheltnek érezte magát: Hatalmas megkönnyebbülést érzett, amiért nem kellett már többé a bigott, szadista Sátán őrmesternek, és egyszersmind izgalommal töltötte el az elismert oknyomozó csapattal való leendő munkavégzés. Ugyanakkor mindezt beárnyékolta az a tény, hogy ilyen közel kerülhet Alex Courtney-hoz. Azok a jeges, kék szemei miatt úgy tűnt, mintha egyenesen a lelke mélyébe látna. A férfi a tökéletes és a teljes hatalom megtestesítője volt, amire Conor mélyen, legbelül, tudat alatt ijesztő intenzitással válaszolt: Conor maga is elismerte, hogy szeretné első kézből megtapasztalni, milyen az, ha Alex hatalmat gyakorol felette.
Krisztus, mi a baj velem? - motyogta magának. Még soha nem érzett ilyen mély, azonnali vonzódást - mindez rémisztő volt számára. Szedd össze magad, te idióta - majd idegesen kémlelt körbe a folyosón. Nem tesz jót neki, ha folyton magának beszél. A felügyelő azt mondta neki, hogy keresse meg a csapat irodáját egy emelettel lejjebb, ismerkedjen meg az üggyel, a jelenlegi helyzettel. Conor eltolta magát a faltól, óvatosan tesztelte a lábát, majd szép lassan elindult a lépcső felé. Rengeteg ideje lesz az álmodozásra Alex Courtneyról, amikor ma este otthon lesz.
Conor megkönnyebbült, amikor Higgs őrmester kinézett az irodából, és észrevette őt a földszinten.
Kicsit aggódott amiatt, hogy szinte semmit sem tud sem az ügyről, sem pedig a csapatról, és még soha nem találkozott velük, és így került be az ügybe.
A pozíciód (guv'nor???) szerint a saját utadat járhatod. Megértem, és gratulálok a megbízatásodnak.
Conor elmosolyodott és bólintott. A férfi váratlan viselkedése ellenére sokkal átgondoltabbnak tűnt, mint amilyennek látszott.
- Courtney felügyelő mindig ilyen szokatlanul viselkedik? - kérdezte az őrmestert.
Higgs erre csak felvonta sűrű szemöldökét. - Mire gondolsz?
- Nos, nem a megszokott hivatali felvételi eljárást kellene követnie?
Higgs erre csak rekedtesen kuncogott:
- A főnöknek nagyon különleges igényei vannak a szerep miatt. Szerintem senkit mást nem tudott volna találni erre a feladatra, aki megfelel a követelményeinek, és aki csatlakozhatna a csapathoz. Semmi különleges, ennyi elég is nekünk. Már letöröltem a kávéfoltokat az asztalról az ön számára.
Conor kissé ideges volt, mindig kényelmetlenül érezte magát, amikor új emberekkel kellett találkoznia - ami számára mindig érthetetlen és értelmetlen szokáshoz, nyelvhez volt kötve - de az őrmester csak könnyedén évődött vele. A csapat irodája a hosszú, szokásos, intézményes, szürkére festett folyosón végén volt megtalálható. Conor magában azon tűnődött, vajon eszébe -e jutott valakinek az, hogy a szürkét sárga, vagy békés árnyalatú, zöld vonallal enyhítse. Valószínűleg nem. Rájött, hogy Higgs még beszél, és igyekezett rá fókuszálni.
- Ne aggódj amiatt, hogy sok lesz ez elsőre. A férfiak kicsit nyersek, de a munka nagyon nehéz. Nagyon hatékony csapat vagyunk, mégis elkél a segítség.
Ezzel belépetek a szobába, mire négy szempár nézett azonnal Conor felé. Két férfi mindenttudóan bólintott, a többiek nevettek.
- Minden világossá vált, őrmester.
- Biztos vagy benne, hogy nyomozó?
- Vajon elég idős már ahhoz, hogy borotválkozzon már?
A megjegyzések csak szálltak irányába, de Higgs megköszörülte a torkát.
- Fogjátok be, még elijesztitek. Ő itt Conor Trethuan, a legújabb szerzemény, és igen, ő kibaszottul több, mint 18!
Az egyenkénti bemutatkozások után, mind a négy férfi mogorván barátságos lett. Félénk természetességgel értékelte Conor a csendes elfogadást, bár azon tűnődött, vajon mennyi időt töltöttek a tetőtől-talpig való szemrevételezésével. Nem volt rajta nyakkendő - talán ez volt az ok. Azonban a csapat hamar visszatért a különböző rutinfeladatokhoz, Higgs őrmester világosította fel, hogy naprakész lehessen a Rasputyin ügyről.
- Néhány pokolian hülye újságíró a szenzációs horror ügyről tudósítása közben így nevezték el a gyilkost, a szemtanúk beszámolója alapján, akik azt vallották, hogy láttak egy figurát, aki a fején csuklyát viselt, rajta számmal, az egyik gyilkosság helyszínén. - Higgs bosszúsan horkantott. - Ami semmit sem jelent, mivel minden gyerek 20 év alatt kapucnit visel ezekben a napokban.
Megmutatta Conornak a számítógépes fájlokat, majd egy nagy halom aktát tett elé az asztalra.
- Foglald el magad, fiam, hogy egy kicsit felzárkózz a későbbi teendőkhöz.
Az idő telt, Conor pedig teljesen elmerült a tanúvallomások és a jelentések aktáiban. Aggasztó volt, hogy semmi jelentőset nem vett észre. Rasputyin okos volt és óvatos, ami csúnya kombinációnak bizonyult. A többiek egyenként léptek le, míg végül teljesen egyedül maradt egy nagy halom papírmunka társaságában, amit át kellett még néznie. Conor megmasszírozta a tarkóját, megpróbálta enyhíteni a feszültséget, amit belopakodott az izmaiba, az olvasás közben. Azt sem vette észre, hogy az ajtó kinyílik, és valaki bejött a szobába, amíg Alex meg nem szólalt:
- Még mindig itt?
Conor majdnem kiugrott a bőréből.
- Szent szar! - szíve kalapált, pulzusa vadul száguldott. Ez az eset sokkal jobban megijesztette, mint gondolta volna. A fejét a karjaiban pihentette, és zavartan felnyögött az ideges reakciójától.
Alex felnevetett:
- Sajnálom Conor, nem akartam megijeszteni. Azt hiszem, szükséged lenne egy kis szünetre - tudom, hogy szükséged van rá - gyere fogj valamit, és egyél velem.
Nem igazán volt ez kérés, vagy javaslat, inkább udvariasan megfogalmazott parancs. Conor elvörösödött:
- Rendben, uram, jól hangzik. Megadta magát a mentális pofonnak, mivel ilyen szánalmas idiótának mutatkozott az új főnöke előtt.
- Nem kell uramoznod, elég az Alex.
Alex elmosolyodott, Conor nem tehetett róla, elismerte, hogy amennyire jóképű volt, olyan ijesztő is tudott lenni. Majdnem megnyalta a szája szélét a gondolatra, hogy Alex erős karjaival tartja, de azonnal le is állította magát. A fenébe, kapd össze magad! Még csak most találkoztam vele. Még mindig érezte, hogy az arca lángol, és imádkozott, hogy Alex ne tudja kitalálni, mire gondolt.
***
Egy kis, olasz étterembe sétáltak, nem messze a kapitányságtól, majd leültek egy asztalhoz az ablak mellett. A hely szokványos volt, piros- fehér kockás abrosz, gyertyákkal, régi Chianti palackok, és jobb napokat látott, laminált menük. A hangulat barátságos volt, az egész hely pedig bűzlött a gyógynövényektől és a főszerektől. A tulajdonos kijött, hogy üdvözölje Alexet, akit láthatóan családtagként kezeltek. Friss kenyér, illatos olívaolajjal már ki is volt rakva eléjük, amit még az étel elkészítése előtt rágcsálhatnak a vendégek. Alex mindkettejük számára rendelt, tudatosan vizslatta Conor arcát, hogy vajon az tiltakozik-e az ilyen típusú dominancia láttán. Úgy gondolta, egy kis mosolyt kapott el Conor arcán, de az hamar eltűnt, így nem volt benne biztos.
Öröm volt nézni, ahogy Conor eszik. Szakszerűen forgatta a tésztát a villájára, gratulált a séfnek, udvariasan és szégyenlősen mosolygott a pincérnőre, aki képtelen volt levenni a szemét róla. Conor egyáltalán nem bátorította a nőt, Alex pedig titokban nagyon elégedett volt, hogy Conor nem foglalkozott a kacér pillantásokkal sem, amit mások felé vetettek. Sajnos úgy tűnt, hogy szinte az összes ember figyelmét felkeltette Conor. A férfiak ugyanúgy csodáló pillantásokkal mérették, ugyanúgy, mint minden nő a helyiségben, és Alex érezte a féltékenységüket is. Alex erre csak morgott, és a legszívesebben papírzacskót húzott volna Conor fejére, hogy senki ne nézzen rá, rajta kívül.
Egy óra, végeredményként kellemesen teli gyomor, majd Alex úgy döntött, itt az ideje, hogy elmondja azt, amiért valójában ide jöttek. Mindketten ásványvízzel öblítették le az ételeket, így nem tudta kihasználni az alkohol miatt tompuló érzékelést, amelyek a mondanivalójának hatását enyhítették volna. Eddig soha nem okozott számára problémát a kényes beszélgetések elkezdése. Alex vett egy mély lélegzetet, megpróbált összpontosítani, összeszedni a mondanivalóját, nem pedig Conor ingének tökéletes illeszkedését bámulni, ami gyakorlatilag testének minden egyes vonalát kihangsúlyozta. Hogyan mutathatott a fiú egy egyszerű, kék ingben, ilyen pokolian szexinek? Talán a nyitott gallér, a meredek, kecses nyak, vagy a feltűrt ujja, ami fedetlenül hagyta az alkarját?
Bassza meg. Koncentrálj! Illette magát gondolatban szemrehányásokkal Alex. Sajnos, a figyelemelterelés miatt, sokkal hirtelenebbül kezdett bele a beszédbe, mint akarta.
- Conor, mit gondolsz, miért választottalak ki, hogy csatlakozz a csapathoz?
Kis, fanyar mosolyra húzódott Conor ajka, de a szeme változatlan maradt. Egyenesen Alexre nézett, habozott egy pillanatra, mielőtt teljes bizonyossággal megszólalt volna:
- Szeretném azt mondani, hogy azért, mert jó nyomozó vagyok, de úgy gondolom, ennek inkább sokkal több köze van a külsőmhöz.
- Honnan tudja? Higgs mondta? Alex nagyon remélte, hogy Conor egója nem az a fajta, ami könnyen sérült volna.
- Nem uram, senki nem mondott konkrétumokat. De nem vagyok vak - már eltöltöttem egy kis időt az áldozatok képének tanulmányozásával. És egy csomó házas fickó, az új kollégák, aggasztó kifejezéssel teli pillantásokat vetettek felém.
- Mondtam már, ne hívj uramnak - csattant fel Alex. - Igenis, jól szolgáltál eddig. Szükség van arra, hogy egy ideig szerepet játssz, így remélem, rohadt meggyőző színész mellett még rohadt jó nyomozó is vagy.
- Nem értem. Azt hittem, hogy csalinak akar használni - pillantott Conor kíváncsian Alexre.
- Valóban, majdnem igazad van. De egy kicsit okosabbnak is kell lenned ennél. Minden gyilkosság áldozatai tartós kapcsolatban éltek, ez az egyik nagyon kevés tényező, ami összekötötte őket. Szükségünk van egy csábító új párra, amivel előcsalogatjuk a gyilkost, így te, Conor, a barátommá fogsz válni.
Amikor Conor elsápadt, Alex nevetségesen csalódottnak érezte magát. Nem adott Conornak esélyt, hogy beszélhessen.
- Holnap hozzám költözöl, így adunk elsőként a látszatra. Csak a csapat fogja tudni az igazságot.
- Van választásom? - Úgy tűnt, hogy Conor erőlködve nyomta vissza magát a helyére, de nem volt menekvés.
- Egy nap, és már nem tetszik a rendszer? Azt hittem, minden világos. Én parancsolok. Engedelmeskedsz nekem - morogta Alex Conorénál sokkal nagyobb dühvel.
- Azt hiszem, ez már több, mint Call of Duty, nem igaz?
Alex örült, hogy Conor kész harcolni a ringben. - Szóval, hajlandó vagy....?
A férfi jeges kézzel szorongatta, mégis hagyta, hogy tiltakozzon. Ez nem volt fer. Alex tudta, hogy felajánlott egy kiutat Conornak a szörnyű helyzetből, és így csak még piszkosabbul játszott.
- Én... én nem.... megteszem - egyezett bele Conor, alig hallható suttogással. - De el kellett volna mondania az igazat az elején, már a kezdetektől fogva tudnom kellett volna.
Alex hirtelen egy kis bűntudatot érzett.
- Lehet, hogy igazad van. Nyitottabbnak kellett volna lennem. Vissza tudod csinálni, viszont nem hinném, hogy bármelyikünknél kevesebbet érnél - motyogta, mint egy csendes imát, remélve, hogy Conor nem fogadja el a javaslatot.
- Minden rendben, uram. Én csak kicsikét megdöbbentem ezen az egészen. Persze, hogy megteszem, ez egy jó terv - mondta, bocsánatkérő hangon.
- Ez egy rohadt, ostoba, és veszélyes terv, de én már teljesen kifogytam az ötletekből. Tennünk kell valami teljesen váratlan dolgot, és kétlem, hogy bárki is azt gondolta volna, hogy két rendőr nyíltan bevallja, hogy meleg párkapcsolatban élnek.
Conor félénken nézett fel rá, a hosszú, sötét szempillák alól:
- Nem vagyok olyan jó színész, uram.
- Már voltál beépített ember ezen munka előtt, ez az egész csak egy játék része igazából. Minden rendben lesz - azzal átadott Conornak egy cédulát. - Ez az én címem. Nem számítok arra, hogy holnap láthatlak majd az állomáson, csomagold össze a holmidat. Nálam hétkor találkozunk.
Conor lepillantott a darab papírra, majd a zsebébe csúsztatta. - Ott leszek. Engedje meg, hogy kifizessem a vacsora rám eső részét.
- Nem, ez is munka, a rendőrség állja a költségeket - intett Alex a pincérnőnek, hogy hozza a számlát. - Menj, holnap este találkozunk - azzal elfordult, hogy fizesse a számlát, és amikor már visszafordult, Conor már elment. Alex felsóhajtott. Már érezte, hogy védelmezi a fiatal nyomozót, és mégis azt kérte tőle, hogy kockáztassa az életét, hogy elkapjon egy gyilkost. Ez az egész színjáték sokkal nehezebb lett, mint azt elsőre gondolta.
***
Egy órával később, kis lakásában, Conor már a holmijait nézte át, megpróbálta eldönteni, mit vihet magával és mit nem. Lett volna még több kérdése. Nem tudta, meddig kell Alex-el laknia, pár hétig, vagy több hónapig. Vajon vissza tud-e majd jönni több ruháért, vagy ezzel kockáztatja az egész akciót? Az biztos, hogyha nem viselkednek úgy, mintha tényleg hosszú időt töltenének együtt, akkor az akció gyorsan félresikerülhet.
Használd a fejed, idióta. Csak viselkedj úgy, mintha tényleg most költöznél hosszú időre első alkalommal a barátodhoz.
Conor megrázta a fejét, mivel csak kevés tapasztalata volt ilyen téren. Kisétált a kis erkélyre, nekidőlt a korlátnak, és vakon bámulta a sötétséget. Annyira összezavarodott, és ez nem az ügy miatt volt. Nem igazán tudta, mit is érez valójában, ijedtséget, dühöt esetleg csapdába esettséget? Úgy döntött, egy kicsit mind a hármat, de az az érzés, ami leginkább elöntötte, az a finom várakozás, hogy Alex Courtney-el lehet.
Egyáltalán nem félt a csábító gyilkostól, annál inkább rettegett attól, hogy beleesett a főnökébe. Ez csak egy munka volt végtére is, és ezt a csapdát is saját magának köszönheti. Átadta magát a reménynek, hogy ez a munka végül mégis csak jó lesz. Már nem lehetett visszatáncolni, hogy ismét bedugják abba a rohadt, fagyos pincébe. A fiatal felügyelőt is utálni akarta. Zokon akarta venni a fiatal felügyelő tervét, hogy együtt kivitelezzék a tervet. Mégsem tudta.
Amit igazán akart csinálni, az az volt, hogy kezét Alex Courtney kemény testének minden négyzetcentiméterén végigvezesse. Azt akarta, hogy ujjait beletúrja ápolatlan, szőke hajába a tűz fényében, már tudta, hogy készen áll arra, hogy a tüzet felélessze azokban a jeges, kék szemekben.
Conor megragadta a hideg, fém korlátot, és hagyta, hogy a hideg átjárja a kezét úgy, hogy fájjon. Farka duzzadt volt és kemény. Harcolt a késztetéssel, hogy kiszabadítsa rabságából, kivegye, és ott a szabadban kiverje. Ez nem volt fer! Mindent beleadott a munkába, mégis visszaéltek ezzel. Végül a véres, és szadista, kegyetlen őrmester, Sátán alagsori birodalmában kötött ki, amit csak úgy élt túl, hogy végig abban reménykedett, egy napon mégis visszakaphatja a munkáját, amit szeretett. Most, hogy ez a remény beteljesedett, mégis attól kell félnie, hogy mindent tönkretehet, mivel az új főnöke ismét bármikor leléptetheti, ha nem úgy alakulnak a dolgok.
Egy hideg szélroham fújta szét a haját. Hagyta, hogy a haja visszaessen. Talán le kellene vágnia? Túl sok talán létezett ekkor az életében. Alex nem kérte tőle, hogy megváltoztassa a kinézetét, így a hosszú haja marad egyenlőre. Conor felsóhajtott, majd visszament a lakásba. Minden röpke gondolatra, amikben Alex neve szerepelt, farka felállt. Hideg zuhanyra volt szüksége.
***
A város másik részében, Alex elküldte takarítónőt sűrű köszönetekkel, és egy hatalmas bónusszal. Amikor hazatelefonált, és elmondta, hogy vendég érkezik, Agnes hatalmas lendülettel vetette bele magát a munkába: port törölt, takarított, még az ágyat is rendbetette. A háza korábban egyáltalán nem volt ahhoz illő, hogy egy vendéget üdvözölhessen, még kevésbé illett az Ideális Otthon magazinba. Minden alkalommal, amikor Agnes takarított, fényesre polírozott, alig mert valamihez hozzányúlni, még a párnát sem merte jobban megigazítani. Agnessel nem lehetett tréfálni. Alex elvigyorodott. Az öreg hölgy azután is eljárt hozzá, miután az anyja évekig alkalmazta. Nem is tudta, mit csinálna nélküle, olyan értékes munkát végzett, hogy keresve sem tudott volna nála jobbat találni. Agnes könyörtelenül kíváncsi volt a vendégére is. A végtelen kérdések áradata szinte már-már olyan volt, mintha egy kihallgatáson lennének. Alex tisztázta vele, hogy Conor csak egy barát, semmi több. Agnes erre csak hitetlenkedve felvonta a szemöldökét, olyan volt, mint egy nyitott - elméjű öreg madár, és alig bírta kivárni, hogy láthassa az új fiatalembert. Isten segítette Conort, amikor első alkalommal találkozott vele, szerencséje volt, hogy elmenekülhetett.
Alex az órájára pillantott a konyha falán - majdnem tizenegy volt. Kevesebb, mint 24 órát kell várni, amíg Conor megérkezik, de Alex nem volt biztos benne, hogy ténylegesen kiveszi az egész munkanapot. Alig bírt várni az újoncra. Conor lenyűgöző volt, de nemcsak a külseje. Alex senkire sem emlékezett, aki ilyen erősen befolyásolta volna valaha is, az életében. Volt valami rejtélyes és csábító a fiúban, ami miatt gyomra minden alkalommal görcsölt a jelenlétében.
Szinte már-már bolyongott a makulátlanul tiszta fürdőszobában, majd a szokásos művelet ellenére, a ruhakosár helyett a padlóra dobta a ruháit. Elkeseredetten pillantott le merev farkára. Ő általában nem... ilyen ingerlékeny. A legtöbb napon olyan kimerült volt, hogy simán csak a puha ágyba esett, és semmi több. A mai este más volt, szinte fájt az, hogy felizgult. A zuhanyzóba lépett, majd várta, hogy a víz megfelelő hőmérsékletű legyen. Ami nem tartott sokáig, a zuhanyzás hatalmas luxus volt, ami minden pénzt megért számára, akkor, amikor egy kemény nap után hazaért. Nekidőlt a falnak, hagyta, hogy a sugárzó hő hatására háborgó farka megnyugodjon. Amikor lehunyta a szemét, minden, amit maga előtt látott, egy pár csábító, zöld szemek, érzéki ajkak, és puha, fekete haj... anélkül, hogy tudatában lett volna annak, mit is csinál, simogatni kezdte magát. Istenem, mit nem adna, ha saját ujjai helyett, Conor ujjai fonódnának merev tengelye köré. Teljesen átadta magát az álmodozásnak, hogy mi lenne, ha a vízcseppek záporoznának Conor vállára, majd kis patakokban csordogálnának le végig a hátán, majd a legvégén megállapodnak a...
Majd elképzelte, ahogy a karcsú testet felnyalábolja, nekinyomja a csempének, csípőjét nekidörzsöli, a hiábavaló ellenállás ellenére. Bassza meg! - zihálta, miután képzelgéseinek eredményeképp, a zuhanyzó falára fröccsent zacskóinak tartalma. És még csak nem is szeretem - suttogta, majd remegő lábakkal igyekezett állva maradni, amíg a törülközőért nem nyúlt.
