Tűz és Jég
3. fejezet
Alex türelmetlenül járkált az előcsarnokba, néha meg-megállva vetett egy pillantást az órára. Meg mert volna rá esküdni, hogy az utolsó fél órában is mindig csak órát mutatott. Talán ki kellene cserélni az akkumlátorát. Felmászott a kanapéra, bizonytalanul hajolt a fal felé, igyekezett kideríteni, valóban ketyeg-e az óra. Az óra azonban kifogástalanul működött, ritmikusan járt, sőt. Elkeseredve mászott le a bútorról, s a frusztrációt egy ártatlan párnába ütésként vezette le.
- Késik. Mi a véres fenéért késik? Jézus, most már magamban beszélek. Elvesztettem. Leült, majd ismét felállt, kisimította ruháját. Kedvenc, kopott farmerét viselte, ami már elveszítette puhaságát a számtalan megpróbáltatás során, valamint egy szegélyénél kopott, kék inget, amit feltűrt, ami nehezen maradt a helyén az állandó mozgástól, bőre viszketett. Visszatért az ideges fel- és alá járkáláshoz, csupasz lábakkal, ami a fényezett padló miatt nem igazán volt bölcs tevékenység.
Alex fokozatosan figyelmes lett egy közeledő, egyre erősebb motorkerékpár zajra, majd a motor dübörgésének elhalkulására, mivel az az út végén levő kanyar bevételéhez lelassult. Tudta, hogy egyik szomszédjának sem volt ilyen megfélemlítő motorja, csak a futárszolgálatnak, vagy egy látogatónak. Ellenállt a kísértésnek, hogy kinézzen az ablakon, hogy megnézze, milyen típusú a motor. Ő is motorozott, alig egy-két évig, de lehetetlen volt elfelejteni az érzéseket, az izgalmat, a gyönyört, amit ez az erő okozott a combjai között. Kuncogott magában erre a gondolatra, majd visszatért a járkáláshoz. Legnagyobb meglepetésére, a zaj közvetlenül a háza előtt abbamaradt. Pár perc múlva tétován kopogtak az ajtaján. Az időzítés tökéletes volt. A titokzatos motoros közben igyekezett magáról lerángatni a fekete bukósisakot, Conor kusza, sötét haja hullámokban hullt a vállára.
Alex megengedte magának azt a luxust, hogy tetőtől-talpig alaposan végigmérje látogatóját. Conor vékony testét mindenhol fekete bőr borította, ami tökéletesen simult rá, egyfajta második bőrként szolgálva. A kabát hossza a derekáig ért, a cipzár átlósan a mellkasán. nyakán körbezárult gallérral. A nadrág pont elegendő volt ahhoz, hogy Alex testhőmérséklete hirtelen drasztikusan felemelkedjen, mivel minden vonal obszcén ismerősséggel ölelte körbe testét. Az együttes végül kiegészült egy pár csatos csizmával, ami egyáltalán nem nézett ki úgy, mint a Pokol Angyalai klubház. (?)
Szép, zöld szemek tekintettek rá idegesen.
- Ummm. Hi? Conor hangja olyan lágy és halk, hogy Alexnek meg kellett erőltetnie magát, hogy hallja.
- Az rendben van, hogy a motort itt hagyhatom?
Alex úgy döntött, hogy a támadás a legjobb védekezés.
- Késtél. - Csattant fel a férfi. - Tedd a garázsba, az ajtó nincs bezárva, a kocsim mellett van elég hely a motornak. Megfordult, de nem tudott ellenállni, hogy megkérdezze:
- Milyen modell?
- Egy Honda Blackbird. Azzal Conor már indult is vissza az ösvényen, a motorjáért. Conor bőrrel borított fenekének látványa, miközben a motorjáért ment, elég volt ahhoz, hogy Alex pulzusszáma az egekbe emelkedjen.
Alex türelmetlenül várt a folyosón, mialatt hallgatta a hangokat: garázsajtó nyitása és csukása, majd ismét egy zár hangja. Conor eltűnt az ajtó mögött, lerakta a sisakját, de egy kezében tartott hátizsákkal tért vissza, Kabátja kinyílt, ami felfedte a sima, fekete pólóját, ami meg sem kísérelte elrejteni a reakciót, amit Alex látványa okozott.
Conor behúzta az ajtót, majd bezárta. A kattintás törte meg a csendet, mielőtt az kínossá vált volna, Alex pedig elfojtott egy kis borzongást.
- Késtél. A férfi tudta, hogy túlreagálta a dolgot, de Conorral tisztázni akarta a helyzetet. - Vidd fel a táskát a második emeletre. A vendégszoba a második ajtó, balra.
Alex ellenállt a kísértésnek, hogy megcsodálja a látványt, amint Conor elindult felfelé a lépcsőn. Még egy pillantás arra a tökéletes fenékre, és a puha bőr és izmok között lejátszódó finom munkájára, úgy gondolta, rögtön felrobbanna. Jobb, ha a vacsorára összpontosít. Visszament a konyhába, mialatt azon tűnődött, hogy Conor milyen személyes holmikat tenne a vendégszobába, hiszen úgy tűnt, mintha semmit sem hozott volna magával. Kényelmes és megfelelő volt ez, mintha Conor nem töltene itt úgysem a szükségesnél több időt. Azt remélte, hogy a munka jegyében több időt fognak majd egymással tölteni, és minél gyorsabban, alaposabban megismerik majd egymást. Ez azonban nem fog megtörténni, ha Conor a vendégszobában bujkál.
Alex azonnal felnézett, mihelyt Conor belépett a szobába. Egyáltalán nem tett semmilyen erőfeszítést, a közeledésre. Levette a bőr csizmát, felfedve a fekete farmert, és meglazította egy kicsit a laza, fekete ingét. Alexet utánozva ő is mezítláb volt, Alex minden részletet alaposan megfigyelt. A sötét ing tökéletesen kiemelte a sápadt bőrét, és Conor sötét haját, ami azonban közel sem volt teljesen fekete. Úgy látszott, mintha kicsit elpirult volna, mozdulataiban enyhe remegés mutatkozott, miközben karcsú ujjaival a hajába túrt. Alex csak bámult rá. Ez volt az egyetlen mód arra, hogy elkerülje, hogy egy érzelgős mosolyra húzódjon a szája.
Conor felmászott egy bárszékre, karját pedig a konyhapultra támasztotta.
- Miért vagy mérges? kérdezte zavart, bizonytalan, ugyanakkor egyszerre imádnivaló hangon.
Alex szigorúan ráncolta a homlokát.
- Késtél. Azzal megmozdult, hogy egy lábas bugyogó tartalmát megkeverje.
- Tényleg nagyon sajnálom. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen fontos.
Conor hangja valóban zavartnak tűnt. Alex legalábbis ezt látta, a sűrű, sötét szempillák alatti érdekesen csillogó, zöld szemekben. Ami viszont pokolian zavaró volt számára.
- Nem érted, ugye? Amit teszünk, az nagyon veszélyes... aggódtam miattad. - motyogta el az utolsó néhány szót az orra alatt, és feszülten figyelte az edény tartalmát, amit kavargatott. Újra felnézett, miközben elkapott egy enyhe rándulást Conor szájának sarkán, amit azonban nem kísért nevetés.
- Nagyon sajnálom. - Azzal Conor előrehajolt, és finoman megérintette Alex karját egy ponton. Ahogy megérintette, Alex mély lélegzetet vett, mire Conor rögtön elhúzta a kezét, mintha fájdalmat okozott volna az érintése. Úgy tűnt, mintha elektromosság szikrázott volna kettejük között, az érintés hatására. Alex a felerősített érzékelése miatt úgy érezte, mintha Conor karjának pelyhes szőrei felálltak volna, a bőr alatt megfeszültek az izmai. Azt akarta mindennél jobban, hogy Conor hajoljon előre, és érintse meg újra, de Conor ehelyett visszaült a székére, és kerülte a szemkontaktust. Alex alig leplezett vággyal meredt rá. Ha egy érintés ilyen hatással van rájuk, akkor egy elhúzódó simogatás eredménye valósággal egy tűzijáték lenne.
Alex egy mély lélegzetet vett, kezével félresöpörte haját a szeme elől, és kikapcsolta a főzőlapot.
- Együnk. Előkészítette a spagettit és a szószt a tálalásra, amit a saláta tálba dobálása követett, majd két pohár szénsavas ásványvizet tett Conor elé. Kiment a konyhapultból, majd leült közvetlenül a Conor melletti székre és megragadta az egyik előre kikészített tésztát.
- Tartsd tiszteletben az egyik specialitásomat - azzal vett magának egy kis adag salátát, és tett rá egy kis balzsamecetet.
Conor elmosolyodott, arca kipirult egy kicsit. Csendben ettek egy darabig, miközben Alex burkolt pillantásokat vetett oldalvást a társára. Istenem, mennyire szerette volna megérinteni!
Conor rángatta vissza a valóságba.
- Ez nagyszerű. Szeretsz főzni? miközben szakszerűen forgatta villájára a spagettit. Alex szemeivel szinte itta a látványt, ahogy a villa eltűnt az ajkak között, könyörögve azért, hogy csókolja meg.
- Általában nem foglalkozok ezzel, amikor egyedül vagyok. Túl sok erőfeszítést igényel.
Conor vállat vont.
- Én még egy tojást sem tudok megfőzni, így most van egy jó ürügyem arra, hogy menjen minden "cordon bleu"-ba.Ígérem, hogy elismerő kóstoló leszek. Nyugodtan kísérletezz velem.
Alex hűvösen nézett rá. - Ó, ne aggódj, ezt fogom tenni - azzal odanyúlt, hüvelykujjával letörölt egy kis ottmaradt szószt Conor szájának sarkáról. A hüvelykujj csak egy rövid időre ott időzött, majd hirtelen elfordult, és leugrott a székéről. - Gyerünk, nézzünk filmet.
Conor tudta, hogy az arca most pontosan úgy nézett ki, mint egy érett paradicsom. Mi a pokolért mondta ezt? Rajtam kísérletezik. Jézus, milyen idióta vagyok. Azt kívánta, bárcsak ne lenne ilyen szűk a nadrága, mivel minden alkalommal, ahogy Alex ránézett... biztosan... jeleket küldött ágyéka felé, amely készségesen és boldogan válaszolt rá. A szája kiszáradt, kétségbeesetten vágyott egy pohár vízre. Az ivás közben a víz azonban irritálta a torkát, amitől köhögnie kellett. A bőre bizsergett ott, ahol Alex röviden megérintette. Conor pár percre kinyitotta a száját, és röviden szopogatta Alex hüvelykujját. Istenem, mi a baj velem? motyogta az orra alatt. Talán hivatkozhatna a fejfájásra, hogy kapjon egy szabad estét, így biztosan nyugta lehet. Conornak korábban egyáltalán nem volt érdekelt a biztonságban, habár volt egy olyan halvány érzése, hogy Alex nem engedné elmenekülni ilyen könnyen.
Kissé mereven csúszott le a székéről, és engedelmesen követte Alexet a társalgóba. Alex elnyúlt a kanapén, hosszú lábait kinyújtva maga elé. Jól nézett ki, azt a sötét öltönyt viselte, amit az irodában is, de ez a farmer különösen jól állt neki. A sötétkék ing tökéletesen kihangsúlyozta az arany bőrt, és a világos szőke hajt. Még jobban kiemelte ezt a halványkék, világos szeme. Bekapcsolta a tévét, a távirányítót egyfajta fegyverként tartotta maga előtt. Conor azon tűnődött, vajon az idősebb férfi is pontosan ugyanilyen ideges volt-e, mint ő. Őt aztán biztosan nem zavarja a helyzet, éppen ellenkezőleg. Úgy tűnt, élvezi Conor kényelmetlenségét egy kicsikét.
Conor tanácstalanul álldogált az ajtóban, megpróbálta eldönteni, hová is üljön le. Két fotel volt az egyetlen hely, ahová leülhetett, a kanapén kívül, ahová viszont Alex vetette le magát, a sarkában, legközelebb a tévéhez. Conor beismervén saját gyávaságát, és elindult, hogy leüljön az egyik fotelbe, mire Alex ránézett, és a szemöldökét ráncolta.
- Nem. Ülj le ide. - Alex megveregette maga mellett a helyet. - Meg kell tanulnod, hogy ne érezd magad kényelmetlenül a közelemben. Conor egy pillanatra habozott, ami viszont kiült az arcára is. - Gyere ide, Conor. Ne akard, hogy érted menjek. - Alex hangja nem tűrt ellentmondást. Conor engedelmeskedett, leült a helyére, kényelmetlenül, az ülés sarkára, Alex mellett.
- Egyáltalán nem volt ez olyan nehéz, igaz? jelentette ki Alex szarkasztikusan. Mielőtt Conor felocsúdhatott volna, Alex megragadta a derekánál fogva, visszahúzta, így sokkal közelebb kerültek egymáshoz. Egy kar ölelte át a vállát, és úgy helyezte el a fejét, hogy az Alex vállán pihenjen. Conor egész teste merev volt a feszültségtől, de nem húzódott el. Alex meleg volt, és nagyon jó illatú. Az ilyen módon való pihenés valójában nem is volt olyan rossz.
- Krisztus, Conor, nem foglak megharapni - nevetett fel Alex gonoszul. - Nos, talán majd később. - Alex még közelebb húzta magához Conort. A fiú kényszerítette magát, hogy ellazuljon, és felhúzta a lábát. Testük szorosan illeszkedett egymáshoz, és Conor megpróbálta elképzelni, milyen lenne, ha tényleg egy pár lennének. Alex pontosan az a férfi volt, akiről egy ember csak álmodhat, ezért nem volt nehéz elképzelni ezt a dolgot. Conor csak amiatt aggódott, hogy még elfeledkezik arról, hogy az egész csak egy színjáték, és a végén kezdi majd túl komolyan venni az egészet, és túlságosan élvezni fogja a helyzetet.
Már fél órán át üldögéltek a tévé előtt, csendben. Conornak azonban fogalma sem volt arról, mit is néztek, egyáltalán nem volt képes koncentrálni, mi zajlik előtte a képernyőn. Úgy tűnt, Alex mélyen el van merülve a filmben, de Conor nagyon elégedett volt azzal a szórakoztatással, amit Alex izmainak játéka okozott számára. Élvezte a könnyű, friss illatú hajának illatát, ami erős késztetést okozott nála, hogy beletúrja ujjait a férfi kócos, szőke hajába.
Mintha Alex olvasott volna a gondolataiban, ujjait kezdte belefúrni Conor hajába, majd az ujjait nem húzta vissza, hanem ott is maradtak. A halvány fényben Conor megborzongott örömében. Szerette, ahogy a hajával játszadozott.
- Kényelmetlenül érzed magad emiatt? mormolta Alex, de ennek ellenére nem állt meg és Conor kételkedett abban, hogy ha bármit is mondana erre, Alex másképp viselkedne.
- Nneem... ez jó. - Ahogy Conor száján elhangzottak a szavak, rögtön megbánta azokat. Mi a fenét gondol Alex? Nem kellett volna biztosítani a férfit, hogy jól érzi magát.
Alex erre folytatta, még jobban.
- Nem fogok erőltetni semmit, ha nem akarja - de a valós, igazi Conort kell megismernem, és az idő az a luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak, így minél hamarabb meg kell ismernünk egymást, fokozatosan.
- Tudom - suttogta Conor, érezve, hogy még jobban felemelkedett Alex mellkasán. A másik férfi ereje valahogy megnyugtatta.
- Akkor bocsáss meg ezért! Egy kézzel Alex lejjebb húzta Conort, hogy az ölében pihenjen a feje.
A kezdeti sokk után, mikor is a szíve megállt egy pillanatra, Conor úgy döntött, az elfogadás az egyetlen lehetőség. Alex az ujjait még mindig a hajában tartotta, és a meneküléssel a fiú valószínűleg elveszítené egy részüket. Ő is fellendítette lábát a kanapéra, és behajlította a térdét. Elég hosszú volt ahhoz is, hogy kényelmesen kinyújtsa, de ez a döntés segített elrejteni a csípőjét, és a látszólag állandó dudort a nadrágjában.
- Volt olyan, akinek magyarázkodnod kellett a távollét miatt? - Barátnő? Alex kérdése Conor nagy örömére, elterelte a figyelmét sajgó farkáról.
- Egyedül vagyok már jóideje. Sok a munka. Tudod, milyen ez. Hátrahajtotta a fejét, Alex pedig bólintott, pontosan értette, milyen is ez.
- Veled mi a helyzet, Alex? Van valami jelentős rejtegenivalód? tartotta vissza Conor a lélegzetét, magában imádkozva, hogy ne legyen.
- Nem. A legutolsó fiú, aki miatt sokat aggódtam, elege lett a hosszú órákon át tartó várakozásból, amíg hazaértem.
Conor kuncogott. - Szóval meleg vagy? Te meg a munka?
- Igen. Már évek óta. A legtöbb ember nem ad több időt, habár tele van a világ bigott idiótákkal, akik erre játszanak.
- Minden bizonnyal. Conor arra az időre gondolt, amit az alagsorban töltött, és közben folyamatosan hallgatta a vitrolos mocskot okádó Sátán őrmester szavait, és megborzongott az emlékre.
- Szóval... senki nem tudja, hogy itt vagy?
Conor elmosolyodott. Alex soha nem kérdezné meg nyíltan, hogy ő is meleg-e, de nyilvánvaló volt, hogy nagyon szerette volna tudni. - A házvezetőnőm tudja, hogy mivel foglalkozom, szóval kapóra jött neki, hogy hetekig nem kell bejárnia emiatt. Azt megígérte, hogy szemmel fogja tartani Rogert.
- Barát? - kérdezte Alex egy kicsit éles hangon.
- Szobanövény. - mondta Conor, és közben hiába próbálkozott nem mosolyogni. - Nem valami nagy baráthelyettesítő. - Ezzel Alex megkapta az az információt, amit szeretett volna, anélkül, hogy túl nyilvánvaló lett volna a dolog.
Conor felkiáltott, amikor élesen meghúzták a haját. Alex morgott, a fiú pedig érezte, hogy a dübörgésre a gerince is visszhangzik.
- Azt hiszem, meg kell büntesselek ezért.
E szavakra, a várakozás izgalma miatt azonnal felegyenesedett Conor farka. Valaminek kellett lennie az arcán is, mert Alex tűnődő szemekkel vizslatta, mintha rájönne, hogy Conor semmit sem tenne, hogy megállítsa őt. Ami először játéknak bizonyult, most valósággá vált.
Alex végighúzta ujjait Conor ingének hasítékán, amíg el nem érte az első gombot, rövid körmével végig kaparta az egész utat a bőrén. Conor vonaglott és nyöszörgött, Alex érintése nyomán maradt hőség egy kicsikét megijesztette.
- Nyugalom.
Alex nagyon értett az utasítások adásához. Conor boldogan engedelmeskedett. Ettől jobban érezte magát valahogy.
Alex ügyes ujjaival kigombolta az inge első gombját, majd folytatta a következővel és a következővel. Alex félretolta a vékony szövetet, hogy Conor mellkasa szabaddá váljon. Conor megpróbált lassan és egyenletesen lélegezni, nem akarta, hogy Alex megtudja, milyen hatással van rá. Sosem volt különösebben tudatában a testének, de most örült, hogy így néz ki. Lapos has, keskeny csípő, határozott hasizmok. Remélhetőleg Alex nincs oda a szőrös pasikért, mert Conornak egyáltalán nem volt szőr a mellkasán. Ha Alex észrevette is ezt, nem kommentálta.
Conor kényszerítette magát még egy kicsit, hogy nyugton maradjon, miközben a végighúzott ujj csíkokat hagyott a testén. Alex még jobban félretolta az ingét, feltárva Conor mellbimbóit, amelyek már keményen meredeztek. Conor bezárta a szemeit, keményen az ajkába harapott, miközben Alex egy tenyerét a mellkasára tette.
- Hmmm... azt hiszem túlságosan élvezed. Ez viszont büntetés akart lenni. Tartsd nyitva a szemed. Azt akarom, hogy lásd, mit teszek veled. Azzal az egyik sötét mellbimbót a hüvelyk - és mutatóujja közé fogta, és keményen megcsípte. Conor tehetetlenül ívelte felfelé a hátát, miközben a hirtelen fájdalom és az okozott öröm az ágyékába költözött. Alex nem adott neki több időt, hogy visszaszerezze korábbi nyugalmát, még keményebben megcsípte a másik mellbimbóját is.
Conornak erre elakadt a lélegzete. Ha Alex ezt továbbra is folytatja, nagyon nagy lesz a valószínűsége annak, hogy ott helyben elélvez, ami viszont hihetetlenül megalázó lenne.
Alex azonban csak gonoszul mosolygott, nyilvánvalóan nagyon élvezte a reakciót, amit ő hozott létre. Könyörtelenül folytatta a csavarást és nyomást. Conor olyan keményen harapott az ajkába, hogy kibuugyant a vére. A világ kezdett köddé válni. Alex szorosan átölelte őt. Nagyon erős volt, Conor pedig tudta, az egyetlen módja annak, hogy elmenekülhessen, az lenne, ha Alex elengedné őt. Alex megállt a csipkedésben, majd ujjait Conor szétnyílt ajkai közé tolta. Aki viszont nem tudta megállítani magát, hogy meg ne tapogassa, gyengéden és óvatosan szopogatta Alex ujját. Alex vigyorogva húzta ki, aztán alkalmazta ezt a nedvességet Conor izgatott mellbimbóján, nem csipkedte, hanem dörzsölte őket, nedves köröket hagyva rajtuk. A következmény elkerülhetetlen volt.
- Ó, Istenem! - azzal Conor kitépte magát Alex öléből, majd lóhalálában futott fel az emeletre, a fürdőszobába. Becsapta maga mögött az ajtót, leszaggatta magáról a farmert, és azonnal a kádba lövellte krémes magját. Az erőszakos orgazmus miatt hajlott derékkal levegő után kapkodott. Utórengések rázták a testét, izmai összehúzódtak, újra megpróbált elélvezni. Képtelen volt magát kontrollálni, és ez annyira hihetetlenül jó volt.
Megtörölte könnyező szemeit, próbálta visszaszerezni apránként korábbi önuralmát. Szép lassan, fokozatosan ez sikerült is neki. Megmosakodott és hideg vízzel fröcskölte az arcát. Próbaképpen belenézett a tükörbe. Elirult, ajkai duzzadtak voltak, szeme pedig fényesebben csillogott a szokásosnál. Hogy a pokolba sikerült Alexnek a szakadék szélére sodornia anélkül, hogy akár csak a farka közelébe menne?
- Szedd össze magad. Alig ismered. - Szemrehányóan pillantott a tükörképére. Felemelte magát a kád széléről, és begombolta az ingét. Nem tudott örökre elrejtőzni a fürdőszobába, vissza kellett mennie a földszintre és szembenézni Alex-el, aki pontosan tudja, mit is csinált itt fent. - Bassza meg, Bassza meg, Bassza meg. Nem volt harag ebben a kijelentésben, csak nagyon kimerült volt. Rendbe tette összekuszálódott haját, és elindult vissza a nappaliba. Nekidőlt az ajtónak, és várta, hogy Alex észrevegye őt. A férfi, angyali szőke hajával és szép kék szemeivel úgy nézett ki, mint egy angyal, de valójában úgy viselkedett, mint egy ördög. Szexi, domunáns, lehengerlően vonzó ördög.
A gondolatra Conor élesen vette a levegőt, amivel viszont felfedte jelenlétét Alex előtt, elárulta magát. Alex ránézett és elmosolyodott.
- Kimerültnek nézel ki. Ideje lefeküdnöd, azt hiszem. Lustán felkászálódott a kanapéról, és kinyújtózkodott, miközben a gonosz és mindentudó mosoly soha nem hervadt le az arcáról.
