Jöjjön egy új történet, a folytatás, ami már nem tölthető le sehol. A szerző folyamatosan teszi közzé a honlapján a történeteket, hamarosan kirakom majd a könyveit ide is.

Amaranthya - Under a Smuggler's Moon

1. fejezet

A new adventure for Alex and Conor.

Alex Courtney teljesen otthon érezte magát. Egy rozoga, fából készült móló végén üldögélt, lábát a finoman ringatózó vízbe lógatta.  Az úszóruhája félig ki volt engedve, egészen le volt húzva a csípőjéig, közszemlére téve a jól kidolgozott mellkast, a keskeny derekat, a lapos, hangsúlyos hasat. Sima, hibátlan bőre inkább aranyszínűnek tűnt, mint lebarnultnak, a homok miatt pettyezettnek látszott, emiatt pedig csillogott a bőre is a napfényben. A világos, szőke haja kicsit tüskés lett, ám hozzá kell tenni, hogy kisfiús külsőt is kölcsönzött ez neki, és nem nézett ki huszonkilenc évesnél idősebbnek. A legfontosabb megkülönböztető jegye pedig az a kék szempár, amelynek színe akár a sarki jég. A szemei az acélos elszántságot tükrözték, teljes hiányát a tolerancia baromságnak, ami eléggé pontosan leírta, milyen is a férfi természete pontosan.

Amikor Alex elfordította a fejét, nem volt kétséges, hogy ezek a szemek csak egyetlen ember látványára lágyultak el, aki pedig nem más, mint a vízből éppen kifelé tartó, hóna alatt egy szörfdeszkát tartó személy. Conor Trethuan, aki immár három hónapja volt a barátja, szégyenlősen mosolygott, miközben felhúzta magát a mólóra, hogy Alex mellé üljön. Conor úgy nézett ki, mint a kifutón látható modellek, és egy ritka, férfias szépséggel rendelkezett, amely a férfiakat és a nőket egyaránt felizgatta. Smaragdzöld szeme csillogott a sötétkék szempillák alatt, és ez még jobban kiemelte sápadt bőrét. Gyémántcseppek csillogtak az úszóruhába csomagolt vállán, miközben beletúrt a sötét, hullámos hajába. A sima, fekete úszóruha egy sportoló testének tökéletes vonalait emelte ki, Alexnek pedig komoly erőfeszítésébe tellett, hogy ne ugorjon rá éppen ott és akkor.

- Lehúznád? - kérdezte teljes ártatlansággal.

Alex körmeit a saját tenyerébe vájta, abban a reményben, hogy a fájdalom segít eltompítani a tüzet, amely már lángra gyújtotta ágyékát. Megfogta hátul a cipzárt, Conor nyakánál, és egészen addig csúsztatta le, amíg csak tudta, amíg csak engedte a szorosan testre tapadó anyag. Aztán lefeküdt a nyers, fa deszkákra, és elégedetten sóhajtott, ahogy a nap sugarai simogatták a nedves bőrét. Alex lenézett rá, majd összerezzent, akárhányszor csak megpillantotta a hegeket, és a vonalakat, amelyek keresztül futottak a fiú mellkasán. Már nem látszottak vörösnek, szépen gyógyultak, de tudta, hogy ezek soha nem keletkeztek volna, ha Alex nem követi el azt a végzetes hibát. A férfi most a vízre nézett, megpróbálta követni egy apró, ezüst hal mozgását a vízben, eközben pedig gondolatai egy másik világba tértek vissza.

Miután elfogták a sorozatgyilkost, Raszputyin tevékenysége miatt szinte forgószélként borította el őket a sok papírmunka, gondoskodni kellett a takarításról, mindent ellenőrizni kellett, hogy semmilyen bizonyíték se maradjon ki. Mialatt Alex ezeket a papírokat futotta át a gondolataiban, Conor sokat szenvedett a fizioterápiás kezelés és számos, kötelező pszichológusi vizsgálat miatt, mielőtt visszaengedték volna dolgozni. Végül a csapat is egy kis szünetet tartott, átadva az esetet a jogi csapatnak, Alex megragadta az alkalmat, hogy őszintén elbeszélgessen a csapatával.

- Nyilván mindannyian tudjátok, hogy Conor és én együtt vagyunk. Senkinek sem érdeke, hogy mindez befolyásolja az együtt elvégzett, érdemi munkát. Ha bármelyikőtök úgy gondolja, hogy ez a kapcsolat zavarja, vagy netán problémát okoz, Conor majd kéri áthelyezését egy másik csapatba, de nem lesz harag.

Higgs köhögött, és csapattársaira nézett, jóváhagyásukat keresve.

- Főnök, mindannyian azt szeretnénk, hogy a fiú maradjon.  Ő egy rohadt jó nyomozó, és kiválóan beilleszkedett már közénk. Egyikünk sem szarja le, hogy mit csinál a szabadidejében, és hogy őszinte legyek, valamivel kevesebb a szemét is, mióta ő itt dolgozik. Neki nehezebb, mint a többieknek együttvéve, úgyhogy a kérdés inkább az, hogy ő szeretne-e veled dolgozni? - kérdezte egy halvány vigyorral az arcán.

Aznap este, ahogy a konyhában ettek, Alex a tányérjára meredve azt kérdezte:

- Mit gondolsz, én túl sok és túl nehéz munkát bízok rád?

Conor kissé felvonta sötét szemöldökét:

- Jobban szeretem, ha inkább bennem vagy kemény.

Alex szinte fuldokolt a kajától, és vigyorgott. - Később. Komolyra fordítva a szót, Higgs elszámoltatott engem, azért, mert sokkal rosszabb neked, mint a többieknek.

- Igaza van, ezt is teszed. De hogy őszinte legyen, valaki mással, aki a legfiatalabb, legtapasztalatlanabb csapattag lenne, másként viselkednél?

Alex megrázta a fejét.

- Nos, rendben. Ez jó - inkább morognod kellene emiatt. A munkahelyen te vagy a főnök, én pedig nem a barátod vagyok, és nem is várok más kezelést.

- Morogni? - Alex úgy tett, mintha megbántották volna.

Conor ügyet sem vetett rá.

- Határozottan.

Elmosogatta a tányérokat, és a helyükre tette azokat majd főzött egy kávét. Alex kihúzott egy pár vezetékvágót a fiókból, aztán megfogta Conor kezét, feltűrte az ingujját, hogy felfedje az alatta levő sötétszürke fémet, amely a keskeny csuklóján volt még mindig.

- Ez nem egészen úgy mentette meg az életét, ahogy akartam, de biztosan segített. Akarod, hogy levágjam?

A férfi hangjára felfigyelve Conor alaposabban nézett a férfire.

- Szeretnéd, ha továbbra is rajtam maradna? Miért? A nyomkövető nem működik már soha.

Alex tekintete találkozott a fiú kíváncsi pillantásával.

- Tudom, hogy ez most úgy hangzik, mint egy birtokló őrültsége, de szeretném, ha nem venném le rólad. Ez köt engem hozzád...  vajon ez furcsán hangzik? - kérdezte, mire Conor válasza csak egy mosolygás volt, Alex pedig visszatette a vágót a fiókba.

Még mindig hűvös volt esténként, és szükség volt a tűzre is, így a nappaliban kávézgattak.

- Tudod, hamarosan haza fogok menni. Már több, mint két hónapja nem voltam otthon. - hozta szóba Conor azt a témát, amit mindketten igyekeztek kerülni.

Alex a homlokát ráncolta.

- Ez az, amit akarsz?

Ezúttal a hangja valóban fájdalommal volt teli, amire Conor nyugtatólag hajolt hozzá:

- Csak azt hittem...

- Mit?

- Hogy szeretnél visszatérni a saját otthonodba.

- Azt akarom, hogy velem legyél. Most ez az otthonom. Nincsenek érvek - te állandóan más helyekre költözöl, és mindig változtatod a helyeket.

Conor egy bátortalan kísérletet tett, hogy felháborodottnak tűnjön.

A jeges, kék szemek összeszűkültek.

- Az engedetlenségnek következményei vannak. Tényleg lassan tanulsz, nem igaz?

Conor nagyot nyelt, ahogy Alex fenyegető hangjára farka azonnal ugrott egyet.

Kék szemek villantak a lépcső felé és Conor engedelmesen felkelt, hogy elinduljon.

Az emeleten Alex követte, az ágy felé vették az irányt, Conor remegett a vágyakozástól. Alex közelebb lépett hozzá, majd fogta a saját ingjét, és levette. Megragadta Conor ingjének gallérját, és egyszerűen csak széthasította - gombok repültek szét minden irányban, a szakadt szövet pedig lecsúszott a válláról. Alex már az alsó felén dolgozott, lerántotta róla a nadrágot és az alsóneműt, azután így hagyta, meztelenül és lélegzetelállítóan.

- Térdre - a férfi letolta őt, és széttárta a térdeit egymástól távolabb, a saját lábaival.

- Kezeket hátra.

A helyzet annyira jellemző volt az alázatos pózra, viszont Conor megtagadta ezt, és elfordította a fejét. Tekintete Alexével találkozott, kihívóan nézett rá. Farka elárulta, mennyire élvezte Alex domináns viselkedését, kőkemény volt, és már csöpögött. Alex kivett egy fekete selyemsálat az egyik szekrény fiókjából, és gonosz szándékkal mosolygott. Conor szeme elkerekedett, de nem tiltakozott, amikor Alex a sálat szorosan köré kötötte, a világ pedig elsötétedett. Alex azután levette a saját nadrágját és alsónadrágját úgy, hogy közben soha nem vette le a tekintetét a térdelő Conorról.

- Basszus, lélegzetelállító vagy! Azonnal el tudok élvezni, ha csak rádnézek.

Alig bírta elhinni, hogy milyen szerencsés volt, hogy Conor hagyta az effajta irányítást maga felett. 

- Ami gyalázatos pazarlás lenne. - Conor már kétségbeesetten meg akarta magát érinteni, de Alex nem hagyta. Ha megtörte a szabályokat, Alex csak még tovább hosszabbítja a gyötrelmeket.

Alex az ágyhoz vezette, majd elhelyezte őt rajta: hátára fektette, lábait széttárta, kezeit behajlította. Azután letérdelt, és Alex hagyta, hogy saját farka súrlódjon Conor farkához, tudatva vele, hogy korántsem ő volt az egyetlen, aki vágyik a további kapcsolatra.

- Van egy kis ajándékom a számodra. - Alex valami hideg, fémes dolgot terített le a mellkasára. Előrehajolt és keményre, egyenesre szívta a fiú mellbimbóját, addig kínozta, amíg azok fel nem meredtek. Conor háta ívelt, farkát Alex hasa ellen szúrta. Még jobban megfeszült, ahogy Alex a fém bilincset rákapcsolta a mellbimbójára, majd csavarni kezdte. A kezdeti fájdalom hamarosan az öröm bizsergésévé kezdett válni, amely a fiú belsejében mindenfelé szétáradt, de még mindig káromkodott Alex miatt, aki a másik mellbimbójával is folytatta a korábbi folyamatot. Alex csodálta a saját keze munkáját, és nem tudott ellenállni hogy ismét megcsavarja a két mellbimbószorító láncait, amely összekötötte a bilincseket. Conor csak vonaglott alatta.

- Szörnyeteg!

Alex felemelte a csípőjét, farkát pozícionálta a megfelelő helyre, Conor sötét bejárata ellen. Egy finom mozdulattal tett egy lökést előre, úgy, hogy mélyen el legyen temetve benne. Tovább húzta Conort, hogy még jobban az ölében legyen, majd olyan helyzetet vett fel maga is, hogy nemcsak támogatni tudja Conort, hanem meg tudja fogni annak farkát is egyszerre. A kötözés miatt úgy tűnt, hogy az csak emeli az egész érzés fényét, hogy Conor megtapasztalhassa ezt a hihetetlen örömöt, amely már szinte elviselhetetlen volt. Alex kezdett folyamatosan lökni előre, kényeztetve a prosztatáját minden egyes lökéssel. Kezeivel erősen fogta, ezzel egyidőben, Conor az ágyrácsokat ragadta meg, erősen markolva, miközben azt is elfelejtette, hogyan kell lélegezni. Percek teltek el, vagy órák? A teste egyszer csak megállíthatatlanul remegni kezdett, amíg végül teljesen megadta magát, és kiürítette magát Alex kezeire, a legintenzívebb orgazmus eredményeképpen, amit valaha is érzett. Alex keményebben és keményebben nyomott, amíg el nem érte őt is saját felszabadulása, robbanásszerűen.

- Szent ég, ez hihetetlen volt!

Conor testét lejjebb engedte, az ágyra, szenvedélyesen megcsókolta, ezt használva figyelemelterelésként, miközben megszabadította őt a mellbimbóbilincsektől, mivel tudta, hogy azokat eltávolítani sokkal fájdalmasabb, mint felhelyezni őket. Végül kikötötte a szemét borító kendőt.

Halkan a fiú fülébe suttogta:

- Remélem, megtanultad a leckét?

Conor duzzogott.

- Attól tartok, javíthatatlan vagyok. Nem kétséges, hogy nagyon hamar ismét emlékeztetned kell engem erre.

Alex elgurult, aztán a nyelvével a bimbókat kínozta. - Azok a szorítók nagyon jól néztek ki rajtad.

Conor összerezzent.

- Biztos vagyok benne, hogy azok rajtad is nagyon jól néznének ki!

- Nem bántad?

Conor odahajolt hozzá, és megsimogatta a szőke haját.

- Persze, hogy nem. A tiéd vagyok, és minden, amit teszel velem, vagy kipróbálsz rajtam, rendben van. - azzal megcsókolta a férfit gyengéden.

- Egyáltalán nem vettél ki szabadságot a Raszputyin ügy miatt korábban, most viszont hetekre elmennél.  Miért?

- Amikor a nagyszüleim meghaltak, eladtam a házukat, de volt még nekik egy kis házuk Cornwallban, amit megtartottam. Az évnek ebben a szakaszában oda szoktam menni, hogy egy kicsit karbantartsam a nyári szezon előtt, meg szörföljek egy kicsit. Mehetnénk együtt, ha te is szeretnél jönni.

- Jól hangzik, és valószínűleg megúsznánk, hogy a jövő héten távol legyünk egymástól.

- Ami elég csinos alap - fél órányi sétára a legközelebbi úttól. A tizennyolcadik századba nyúlik vissza, nincs fűtés és áram. A helyi lovas rendőrökhöz tartozott, és hozzáférhetőséget biztosít egy kis öbölhöz, amely a csempészek törzshelye volt abban az időben. Gyerekként mindig ott töltöttem a nyarakat.

És most, két héttel később, már ott is voltak. Alex abbahagyta az ábrándozást, mivel lehűlt a levegő, és a nap kezdett eltűnni a látóhatár mögött. Felállt, és hosszasan nyújtózkodott, és Conort is erre ösztökélte.

- Hé, álmodozó - térjünk vissza a házba, vagy sziklánként fogunk visszabotorkálni, az utat keresve, a sötétben.

A parti zuhanyzót használták, lezuhanyoztak, mert az jóval melegebb volt, mint a házban levő víz. Lemosták magukról a sót, és a homokot, és az úszóruhát egyszerre. Alig volt más, aki a strandon maradt volna rajtuk kívül azt nézni, ahogy ők beszálltak a kis autójukba, és elindultak a faluból ki. A sziklás táj hamar eltűnt mögöttük, miközben lehúzódtak a főútról egy kis, hepehupás útra, majd még negyed mérföldet tettek meg. Aztán le kellett parkolni, otthagyni a kocsit, majd gyalog kellett megtenni még egy mérföldet. Nagyon ritka, hogy bárki más is használja ezt az utat, így nyugodtan hátrahagyhatták a kocsit. Szerencsére, Conor emlékezett egy fáklyára, mert a fények már végképp elhalványultak, mire a házhoz értek, a sziklák beárnyékolása miatt teljes sötétség borult rájuk. 

Benn a házban, volt egy nagy nappali, hatalmas kandallóval és egy régimódi, vas tűzhellyel. A kőlapokon többszintű szőnyegek voltak leborítva, és egy kényelmes, kopott kanapé volt rajtuk. Egy kis, fából készült asztal, két étkező szék volt még a szobában, amelyek az ablak alatt voltak elhelyezve. Az emeleten volt egy nagy hálószoba, és egy kis fürdőszoba, és habár volt vezetékes víz, az cseppet sem volt megfelelően kihasználva. Napelemek fűtötték a tetőt, de ez is eléggé korlátozott volt.

Alex dobott néhány fát a kandallóba, és odatett egy kannát is, a főzőlapra. Kint Conor meggyújtotta a grillt, és kihúzott egy pár összecsukható széket. Belül rázta a hideg, mire megragadott egy vastag pulóvert, ami az egyik székre volt terítve, és felhúzta magára.

- Jeges hal lesz salátával és friss kenyérrel, barbecue-val. Habár elég meleg volt, a hal mégis hideg maradt. Nagyon tiszta éjszakánk lesz - a csillagok szépek.

Alex felnézett, a szíve hevesen vert, mégha az el is volt rejtve a kopott farmerban és egy régi, sötétkék pulóverben. Conor lenyűgöző volt.

- A csillagok semmik, hozzád képest. - vonta Conort a karjaiba. - Hideg vagy.

- Túl sokat aggódsz miattam. - Conor odadörgölőzött a nyakához, és finoman megszívta. Aztán hátratolta őt, amíg Alex combjai találkoztak az asztal szélével, majd kicsúszott a kezéből, és letérdelt előtte. Ahogy elkezdte kigombolni a farmer gombjait, felnézett, keresve a nyugtalankodást. Alex keményen harapdálta az ajkait, arcára kiült a feszültség, de  szemeiben rajongás tükröződött. Conor lehúzta a farmerját egészen a térdéig, végül felfedezhesse, hogy Alex egyáltalán nem visel fehérneműt. A teste egyértelműen elárulta, mit is szeretne, legközelebbi történésként. Conor finoman végignyalta az utat a belső combjai és a csípő között. Egy hűvös kéz simogatta a feszes hasizmokat, mielőtt belemarkolt volna a finom, szőke hajba, amely Alex lüktető ágyéka felé szaladt. Az ujjaival ingerelte a finom szálakat, ahogy végigfutott az első combon. Miközben Conor a szájába vette Alexet, az egyik kezével megfogta a seggét, és közelebb húzta. A másik kezével a labdákat simogatta, finoman megszorította őket. Az utolsó dolog, amire Alex emlékezett, az a gondolat volt, hogy a fenébe sikerült a fiúnak ilyen tökéletesen kombinálni a három mozgást, ennyire hozzáértően. Conor teljesen a szájába vette, a méretei ellenére, és felváltva szopta keményen, és gyengéden csavarta a nyelvét körülötte. Alex felsóhajtott, erre az abszolút kínzásra, mialatt újra és újra a szakadék szélére sodródott, a folyamatos nyomásváltakozás miatt. Karcsú ujjak hatoltak a fenekébe, miközben Conor a szájával rajta dolgozott.

- Azt akarod, hogy könyörögjek, Conor? Kérlek.... hagyd, hogy... aagh...:!

Alex megragadta Conor haját, hogy még keményebben nyomhassa előre az ágyékát, míg végre szabadon elengedhesse magát. A teste összerándult, ahogy újra és újra elélvezett, mialatt Conor még mindig tovább nyalta, míg végül elhúzódott. Alex folytatta a csukott szemmel való borzongást a boldogságtól és az örömtől, amíg meg nem nyugodott. Néhány pillanattal később eszébe jutott, hogy fel kell húznia a farmert.

- Ez volt a módja annak kifejezésére, hogy éhes vagy?

- Mmm. Conor megnyalta a szája szélét. - Nos, ez nagyon finom volt, de nem töltött el.

Alex megragadta őt és egy erőteljes ölelést adott neki.

- Azt hiszem, több módszer is létezik arra, hogy feltöltselek, és ezek egyike sem az élelmiszerek közül való. - Felsóhajtott, ahogy saját gyomra moraja tudatta vele, hogy ennek a megfogalmazott tervnek a megvalósítására még várni kell, és elindult a barbecue-ért.

Már majdnem éjfél volt, amikor amikor a parázs már nem izzott tovább. Ahogy felálltak, hogy bemenjenek, Alex megállt, és a sötétségbe bámult. - Láttad? A villogó fényeket a tengernél. - Conor is odanézett, de megrázta a fejét. Megvonta a vállát.

- Én nem láttam semmit.

Semmit sem hallottak, mert a hullámok zaja elnyomott mindent, ahogy a szikláknak vetődtek. Alex szeme veszélyesen csillant meg.

- Lehet, hogy durva éjszakánk lesz.

Conornak nem volt kétsége afelől, hogy a férfi egyáltalán nem a tengerről beszél.