A következő napon, a pirkadat fényes és tiszta volt, bár a levegő meglehetősen hidegnek tűnt azon a reggelen. A nyár még nem adta jelét az érkezésének melegebb szelekkel, és bár a ház védett volt az időjárás viszontagságaitól, a hideg, tengeri levegő a ház ajtajának résein sós fullánkként szúródott be. Az eresz mögötti egyágyas hálószoba kényelmes maradt. A szigetelt nádtető és a vastag kőfalak már több száz éve védelmet nyújtottak a zord időjárástól, és ezt a kényelmet a mai napig megfelelően biztosította. A pamut ágynemű, gyapjú takarók, és egy nehezebb dunna alatt Alex nagyon élvezte a meleget, és nem igyekezett átadni magát annak, hogy felnyissa a szemét és felébredjen teljesen. Az egyik oldalára fordult, hogy azt a szokásos tevékenységet űzze, amit minden reggel szokott: átadva magát annak az örömnek, hogy figyelhette, ahogy Conor mellette alszik, de ez most nem így volt, kivételesen. A hely mellette hideg üres volt. Conor eltűnt.

Alex mozdulatlanul feküdt egy ideig. Elképzelte, ahogy Conor lent a reggelit készíti, teát főz, majd felhozza azt a lépcsőn felkínálva azt neki, mielőtt a saját lábai teljesen megfagytak volna, a testének egyéb kevésbé meleg anatómiájával együtt. Elmosolyodott magában, mivel azon morfondírozott, hogyan is fogja megbüntetni a fiút ezért a kis vétségért. A farka mocorogni kezdett, ám hiába telt el már tíz perc is, Conornak még mindig nem tűnt fel a színen. Kíváncsiságtól eltelve, Alex felkapott néhány ruhát magára, és elindult lefelé a meredek lépcsőn. Lent már kellemes meleg fogadta, és tudta, hogy csak kis ideje gyújthattak be a kandallóba, de a szoba most teljesen üres volt.

Felhúzta a lábaira a csizmáját, azok közül, amik a bejárati ajtó mellett voltak lerakva, aztán kinyitotta az ajtót. A házikó belseje elég homályos volt, így a beáramló fény egy kissé megvakította őt. Ez a tisztaság mindig lenyűgözte Alexet - mintha a világnak ezen a részén az összes fény erre a helyre koncentrálódott volna a naptól. Miközben a szemei alkalmazkodtak, a távolban kivett egy alakot, a sziklaperem irányába. Conor volt az, egy sziklán üldögélt, karjaival átfonta a térdét, amiket egészen felhúzott, a mellkasáig. Teljesen mozdulatlanul, vakon bámulta az előtte elterülő tengert.

Ahogy Alex közelebb ért, rájött, hogy csak egy vékony pulóver és egy farmer volt rajta, és teljesen mezítláb volt. Nyilván már meg is fagyott valamennyire - egyáltalán nem volt meleg a napnak ebben az időszakában, és Isten tudja, meddig ücsörgött ezen a helyen. Egy ág megreccsent, miközben Alex egy újabb lépést tett meg, megrökönyödve azon, hogy Conort így látja, transzba esve. Megfordult, mire Alex megdöbbenve látta, hogy az arca nedves volt a könnyektől. Conor elfordult, gyorsan megtörülte arcát a pulóverének ujjába, de Alex már eleget látott. Céltudatosan előrelépett, majd átölelte Conor vállát. Nem beszélt, nem kérdezett, csak szelíd erőt alkalmazott azért, hogy Conort talpra állítsa, és visszaterelje a házba.

Folyamatosan tolta fel a fiút a lépcsőkön, tartotta a takarót is, miközben felfelé igyekeztek, majd teljesen felöltözve, bebújtak az ágyba. Alex még egy takarót borított a fiúra, majd elment egy teáért. Visszatért, miután levette a saját csizmáit, két gőzölgő bögrével, majd az ágyra ült. Nem bújt a takarók alá, rajtuk maradt, mivel az ösztöne azt súgta neki, óvatosnak kell kezelnie a helyzetet. Leült, csendben szürcsölgette a teáját, amíg Conor fel nem tornázta magát ülő helyzetbe, hogy ő is elfogyaszthassa a sajátját. Volt egy kis remegés, miközben megragadta kezeivel a bögrét, és a fejét is előrebillentette úgy, hogy a sötét, hullámos haja eltakarja az arcát. Alex letette a bögrét, majd kezével szándékosan félresöpörte a fiú lágy haját, azért, hogy a fiú ne tudja magát elrejteni előle.

- Beszélj hozzám.

Alex hangja szelíd, de egyszersmind határozott is volt.

- Ha bármi olyat tettem, amivel felizgathattalak...

Conor felé fordult.

- Nem, Istenem, nem... ne gondolj erre. Nem rólad van szó... ne gondold ezt.

A hangja elcsuklott, azután vett egy mély lélegzetet, mintha bátorságot akarna gyűjteni.

- Volt egy álmom, egy igazi rémálom. Ismét visszatértem arra a helyre, a sötétbe, és vele voltam, Raszputyinnal. Le voltam láncolva, és véreztem, de ez most más volt. Ott voltál, és rám néztél, miközben ő elvágta a....

A hangja elcsuklott, és arcát a kezébe temette.

Felébredtem, magam mellé néztem, ami olyan volt, mintha erősen arculcsaptak volna. Rettegek attól, hogy elveszíthetlek, Alex, teljesen megrémültem, hogy nem érdemellek meg téged, és hogy egy nap majd felébredek, te pedig nem leszel már mellettem.

A smaragzöld szemek csillogtak a visszafojtott könnyektől.

- Szeretlek. Annyira szeretlek, hogy az már fáj. Tudom, hogy meghalhattam volna, és hogy te nem tudod, hogyan éreztem magam. Aztán pedig azért voltam rémült, hogy te nem érzed ugyanazt, amit én, és ha elmondanám, csapdába csalva éreznéd magad. - mondta Conor, majd a hangja elhalt. - Sajnálom...

Aztán csend lett, Conor karcsú teste pedig remegni kezdett.

- Kérlek, mondj valamit... - suttogta.

- Nézz rám... - mondta Alex nyugodt és sima hangon, de amikor Conor reagált, hangja élesebbé vált. - Azt mondtam, nézz rám!

Conor idegesen emelte fel a fejét.

- Most csak hallgass, és figyelj alaposan. Nem vagyok jó abban, hogy kifejezzem az érzéseimet, és nem akarom újra elmondani azt, amit most mondani fogok. 

Alex vett egy mély lélegzetet:

- Te vagy az én mennyországom - ó, Istenem, ez olyan bénán hangzik, de ez az igazság. Sosem mertem remélni, hogy ilyen szerencsés leszek majd, és ilyen boldog, hogy olyasvalakit találok, mint te. Bátor, okos, és vicces vagy, és cseppet sem megfeledkezek meg arról, hogy pokolian szép is. Beteg leszek a féltékenységről, ha bárki más csak egy pillantást is vet irányodba, amely elég nagy probléma, mivel a társadalom fele bármit megtenne, csak hogy a helyemben lehessen. Ha belépsz a szobába, máris elolvad a szívem. Teljessé teszel engem, Conor. Szerelem... olyan kis szónak tűnik annak leírására, ami leírja, mit is érzek irántad, de igen, szeretlek - testemmel és lelkemmel.

Egyik kezével megfogta Conor nyakát.

- Én birtokló vagyok, irányító, és rosszkedvű. Addig foglak b@szni, amíg könyörögni nem fogsz majd a kegyelemért, újra meg újra.Elvárom, hogy engedelmeskedj nekem, ugyanakkor szeretem, ha ellenállsz, és mindaddig, amíg ezt tudod kezelni, ott leszek neked. Soha nem hagynálak el önként. Soha.

A hangja nyomatékos volt, ám a kezével gyengéden szorította a fiút.

- Elég világos voltam?

Conor bólintott, egyszeriben felragyogott az arca és elmosolyodott, ahogy a feszültség távozott a testéből. Magára húzta az ágytakarót, és felhúzta a pulóvert a feje fölött.

- Tedd meg - a hangja tele volt kihívással. - Tedd meg velem, hogy kegyelemért könyörögjek!

Alex szemei elborultak a vágytól. Lerántotta az ágytakarókat az ágy lábaihoz, és Conort durván a hátára fordította. Beletelt néhány másodpercbe, amíg lehámozta róla a farmert, és a földre dobta. Lefektette Conor meztelen testét az ágyra, majd a saját súlyával szögezte le a fiút az ágyhoz. Előrehajolt, kezeit mellkasának két oldalán végigcsúsztatta, majd hüvejkujjaival erősen megnyomta Conor mellbimbóit. Alex csak dörzsölte őket,  a kérlelhetetlen nyomással, és egyben csípőjével körözött Conor azonnali erekcióján, elnyelve a nedvességet, amely Conor farkából szivárgott. Még keményebben dolgozott hüvelykujjával, kanyargott, dörzsölt, egészen addig, amíg Conor meg nem vonaglott alatta, és a fejét nem dobálta egyik oldalról a másikra. Ahogy azt hitte, már nem képes elviselni többet, a kínzás egyszer csak abbamaradt.

Alex lenézett rá és elvigyorodott: - Nem volt még elég?

Lihegve, Conornak valahogy sikerült kikotyognia:

- Látni akarlak.

- Nem vagy abban a helyzetben, hogy követelőzz. - motyogta Alex, de azért csak ledobálta magáról a nedves ruhadarabokat.

Mindketten gyorsan kapkodták a levegőt, az adrenalin már erősen dolgozott bennük. A kenőolaj elérhető távolságban volt, Conor érte is nyúlt, ám Alex rögtön félreütötte a fiú kezét.

- Ha szeretnéd könnyebbé tenni, dolgozz meg érte.

Alex feljebb tornázta magát Conor testén, amíg a fasza Conor szájához nem ért, aztán lenyomta a fiú vállait, és belé csúszott. Conor nem tiltakozott, önként elfogadta azt, de nem tudta megállítani az öklendezést, hason fekvő helyzetben. Ám gyorsan elfogadta a dolgot, és ügyesen vette a szájába, nedvesítette Alex hosszúságát, hozzáértő nyelvvel. Levegő után kapkodva vonta vissza Alex magát, mielőtt teljesen elvesztette volna az önkontrollját. Megfordította Conort, a karjait úgy helyezte el a teste mellett, hogy a fiú könyökére támaszkodjon. A két csuklóján körözött az ujjaival, aztán erősen a fiú hátán fogta össze őket, a vállai alatt, aztán széttárta Conor fenekének félgömbjeit, a közöttük rejlő, bejáratot próbálgató farkával.

Conor hiába küzdött, hogy kiszabadítsa magát, mivel teljesen haszontalan volt az erőlködése - Alex túl erős volt. Elakadt a lélegzete, ahogy egy éles, erős ütés csattant a fenekén - Alex jól használta az egyik szabad kezét. Újabb ütés követte az elsőt, aminek hatására fenekének bőre égni kezdett, ám a szorítás és a fájdalom kombinációja teljesen megvadította. Már nem volt képes világosan gondolkodni, a párnába harapott, Alex farka felé lökte magát, kétségbeesetten vágyva arra, hogy az végre beléhatoljon. Alex nem várt tovább, egy erőteljes lökést adott, ami miatt Conor úgy érezte magát, mintha Alex még jobban az ágyhoz szögezte volna. Még mindig erős szorítással fogta össze a csuklóit Alex, teljesen visszavonult, majd ismét előre döfött. Bár Conor sikolyát elnyomta a párna, még mindig hallható volt. A feneke tűzben égett, a farka az ágyhoz csiszolódott minden lökéssel, és a nyomást csak fokozta saját testének súlya is. Alex újra és újra belé merült, bizonyítva kiváló állóképességét és a kitartását. Egészen addig kitartott, amíg Conor maga nem könyörgött kegyelemért, a szavainak viszont semmi értelme sem volt, felváltva könyörgött a férfinek, hogy hagyja abba, ugyanakkor sürgette is őt, kétségbeesetten. Hirtelen, Alex erőszakosan felrobbant benne, eltöltötte a fiút melegséggel, amit csak növelt saját elélvezése is, az égető folyadék krémes patakokban folyt saját, verejték áztatta testén.

Továbbra is a karjaiba burkolva, Alex a combjaira ült, Conor csuklóit saját kezével még mindig szorosan összekulcsolva annak hátán.  Megborzongott, miközben ajkai közül kimenekült egy kis sóhaj, aztán kimerülten összeomlott a fiú mellett, az ágyra. A másik kezével kígyózott Conor fenekén, masszírozta a gömböket, egy ujjal ingerelte a fiút. Vad szemekkel fordult el Conor, hogy ne érje őt több támadás. Alex felkuncogott.

- Remélem, ez elég világos volt neked?

Néhány perc is eltelt, mire Conor válaszul azt suttogta:

- Szeretem azt, amit művelsz velem, Alex. Soha nem tudtam elképzelni ilyen érzéseket, amiket te okozol nekem.

Egy szőke fej nézett le rá, majd a férfi gyengéden megcsókolta:

- Imádom azt, hogy hagyod, hogy ezt tegyem veled.

Szunyókáltak még egy darabig, majd Alex összegyűjtötte az energiáit, kigördült az ágyból, és a zuhany felé vette az irányt, ami éppen elég üdítő volt, és egy kicsit hideg is. Conor követte őt a fürdőszobába, és figyelte, ahogy a férfi beszappanozza magát.

- Bárcsak a zuhany elég lenne kettőnknek.

A zuhanyfülke meglehetősen kicsinyke volt, és be kellett érniük a jó kilátással. Helyet cseréltek, így Alex legeltethette a szemeit Conoron, miközben az zuhanyzott. Alex egy törülközőt tekert a derekára, ám az kezdett felemelkedni, ahogy azt figyelte, amint Conor a fejét hátradöntve, csukott szemmel élvezi a záporozó vízcseppeket, a hideg víz érzését a bőrén. A fiú zöld szeme kinyílt, és szembetalálkozott a másik buja tekintetével.

- Ne is gondolj rá! - fröcskölt pár csepp vizet a férfi felé. - Járni is alig tudok.

- Nem is kell járnod, csak le kell feküdnöd.

Alex elmosolyodott és elfordult.

- Ne aggódj, megígérem, hogy uralkodok magamon. Mit szeretnél ma csinálni?

- Szeretném neked megmutatni az öblöt, ha nem bánod, a sziklák közti utakat. Tudunk gyűjteni néhány uszadék fát a területen, és visszahozni azokat az alagutakon keresztül.

- A régi csempész - alagutakon át?

- Igen. Ami gyorsabb, mintha lemennél a lépcsőkön, ám úgy nem lennénk képesek a fákat elhozni. Az alagutak hosszabbak, de közel sem olyan meredekek. Csak fáklyát kell vinnünk, mivel elég sötét van bennük.

Régi ruhákat vettek fel, meg könnyű túrabakancsot. Egy kis csomagot pakoltak össze maguknak, fáklyát, kötelet, szendvicseket és egy üveg kávét is vittek magukkal. Alex még betette az ő kis, digitális fényképezőgépét, abban a reményben, hogy némi drámai kilátás biztosan nyílik majd a tengerre.

Csupán néhány száz méterre voltak a sziklák szélétől. Bojtos, szívós buckafű álcázta a szakadékokat, és felülről nézve lehetetlen volt észrevenni, hogy ott utak vezetnének. Conor magabiztosan lépkedett, úgy tűnt, mintha a semmibe lépne, aztán teljesen eltűnt lefelé. Aztán a hangja hallatszott immár alulról.

- Gyere már, az út elég biztonságos még mindig.

Ahogy Alex óvatosan követte őt, rájött, hogy mély lépések vájták ki az utat a sziklába, néhányuk pedig rendesen ki is volt vájva. A magassága és az izmai kidolgozottsága is jól jött ahhoz, hogy most tudjon járni ezen az úton. Alex testét a sziklafalhoz nyomva követte Conort, lefelé, egyenletes ütemben. Conor nyilvánvalóan részben hegyi kecske volt, mert nagyon gyorsan el tudott tűnni a szeme elől, és a parton várta, amikor Alex végre leért, remegő lábakkal a feszültségtől.

- Nagyon örülök, hogy nem kell arra visszamennünk. - nézett Alex felfelé, amerre az előbb jöttek le, ám szemeivel nem tudta már nyomon követni az utat. Sápadtabb volt, mint máskor, Conor pedig jól szórakozott azon, hogy végre sikerült egy biztonsági rést találnia a törhetetlen pajzson.

- Sajnálom. Én egész életemben ezen az útvonalon jártam, és már teljesen elfelejtettem, milyen ijesztő lehet.

Ezek után a strandon sétáltak, ahol elvékonyodott kavicsréteg borította a nedves homokot. Ez csak egy kis öböl volt, ám teljesen rejtve maradt a szemek elől. A lépésektől eltekintve, csak úgy lehet elérni a helyet, ha egy nagyon kicsi hajóval közelítik meg, ám az éles sziklák miatt, amelyek a felszín alatt rejtőztek, a tenger habos hullámokat vert a felszín felett. Amikor Alex csatlakozott a fiúhoz, megfordultak és visszanéztek fel, a meredek partra. A kis kavicsokból nagy kövek lettek, ami végül hatalmas sziklákkal végződött. A barlang szűk bejáratát félig eltakarta egy nagy, sötét szikla.

Conor leült a kavicsokra, és finoman összerezzent.

- Jól vagy? - nézett rá Alex gondterhelten.

- Persze. Van itt egy srác, akit ismerek. Kicsit korábban kihasznált engem, és egy nagyon alapos munkával, eszméletlenségig dugott engem. Egy kicsikét fájt a dolog.

Egy önelégült-gúnyos pillantás jelent meg Alex arcán.

- Biztos vagyok benne, hogy ő elég bűnbánó, és nem fog újra ilyet tenni.

- Ő igazán nem az a bűnbánó fajta. És én alig várom, hogy újra meg újra megtegye. - sóhajtott fel Conor álmodozva.

- Nagyon szép ez a hely. - Alex csatlakozott hozzá, leült mellé a kavicsokra, kényelmesen.

- Ez a kedvenc helyem - mosolygott Conor. - Örülök, hogy tetszik neked is. Soha senki mást nem hoztam el még ide.

- Mi a helyzet a nagyszüleiddel?

- Ők már nem képesek kezelni a lépéseket és az alagutakat. Különleges ez a hely. Békét sugároz.

- Megyek, készítek néhány képet. - húzta elő Alex a zsákból a fényképezőgépet. - Vedd le a ruhád.

Conor meglepetten nézett rá.

- Engem akarsz fényképezni? Azt hittem, inkább a tájról szeretnél felvételeket készíteni.

- A kilátás lenyűgöző, de te sem panaszkodhatsz - és nekem még egy tisztességes képem sincs még rólad. Most már tedd, amit mondtam - hacsak nem azt akarod, hogy jöjjek, és én segítsek neked?

Conor habozott, de az Alex arcán megjelenő kifejezés világossá tette számára, hogy elkerülhetetlen a levetkőzés. Félmeztelenre vetkőzött, majd levetette magát a kavicsokra.

- Jól van, jól van. Hol akarod csinálni a képeket rólam?

Alex vigyorgott.

- Most ez a következő kérdés. Szívem szerint legjobb lenne, ha teljesen meztelenül lennél és térdelnél, de miért nem próbáljuk az első képet fekve?

Conor sápadt bőre és sötét hajja éppen ellentétes hatást tükrözött a szürke kavicsokkal. Idegesen fészkelődött, Alex pedig visszatartotta a lélegzetét, miközben izmai erőteljesen kidudorodtak.

- Hunyd be a szemed és lazíts.

Alex sok felvételt készített, amelyek közül egyik sem volt beállított, vagy szándékos. Végül megkérte a fiút, hogy álljon fel, és a hátát vesse a szikláknak. Alex letette a fényképezőgépet és odament hozzá, kritikus szemmel próbálta megfelelő helyzetbe állítani őt. A karját vízszintesen széttárta, tenyerét a sziklákra helyezte. Aztán lehúzta a farmer cipzárját, felfedve az alatta levő fekete fehérneműt. Ez a póz finoman erotikus volt, Alex tett egy lépést hátrafelé, hogy ellenőrizze a pozíciót, miközben a szíve is vadul vert a látvány hatására.

- Olyan gyönyörű vagy...

Ismét sok felvételt készített, amíg végül Conor tiltakozni nem kezdett.

- Elég! Most már én is akarok képeket csinálni rólad.

Conor következett, felvételeket készített Alexről, amint az szörfözik, törökülésben ült a tengerparton, vagy hátradőlt a karjaira.

- Úgy nézel ki, mint aki tökéletesen otthon érzi magát - nagyon jól beleillesz a hely profiljába.

Conornak nagyon tetszett az, hogy milyen természetesség és nyugodtság áradt azokból a képekből, amiket  készítettek. Az egyik fényképnél megállt, és alaposabban szemügyre vette az egyik sarkot, ami a barlangról készült bejáratot mutatta a távolba. Valami fényt bocsátott ki, és azt sikerült lencsevégre kapniuk.

- Nézd meg ezt - adta oda a gépet Alexnek. - Mit gondolsz erről?

Amikor végeztek, összegyűjtötték a felszerelésüket, és elindultak az öböl hátsó része felé. A barlang keskeny bejárata magasan volt, és oldalra fordulva kellett mászniuk. Belül koromsötét volt, csak a fáklyáik fénye világította meg az utukat, ahogy haladtak előre fokozatosan. Egy kis petróleumlámpa volt az, ami egyértelműen a csillogást okozta a kamera képén.

- Nem én hoztam ezt ide. - Conor hangja visszhangzott kissé. Ahogy beljebb hatoltak a barlangba, világossá vált, hogy a rendszeres látogatók voltak azok, akik maguk után nyomokat hagytak. Voltak egyéb jelek is a helyszínen: tűzrakásnak, törött sörösüvegek,  cigarettavégeknek, és néhány pár szakadt cipők hevertek itt.

- Kétlem, hogy a gyerekek hagyták itt ezeket, a helyiek ugyanis tudják, hogy ez magánterület, és nagyon kevesen ismerik ezeket az alagutakat egyébként. Majd figyelek ma este jobban, könnyen lehet, hogy amit láttam tegnap este, nem csak képzelődés volt.

Alex vállat vont.

- Hát most mindenesetre nem sokat tehetünk, és ez nem elég ok arra, hogy bevonjuk a helyi rendőrséget emiatt. Menjünk, együnk valamit, és gyűjtsünk elég fát estére.

Még egy órát töltöttek a parton vándorolva, uszadék fákat gyűjtve. Néhány darab fantasztikus formákat öltött, ahogy csavarva hevertek a parton, a hullámok által kialakítva, jól kitapinthatóan.

- Szégyen, hogy ezeket el fogjuk égetni. - csodált meg Alex egy sima darabot.

- Mindig van a ház körül néhány megtartva, csodás dekorációként. Ki tudjuk cserélni a régi darabokat, ha ezek jobban tetszenek. Azt hiszem eleget voltunk már itt - nem kellene már tovább itt maradnunk. Azzal mindent beraktak egy pár nagy zsákokba, amiket a barlang bejáratához húztak.

Az alagút mélyre vezetett a barlang hátsó bejáratától, amit először a sziklák közötti természetes út követett, amit egyértelműen a víz alakított ki, de ahogy másztak, világossá vált, hogy ezt az utat mégiscsak ember alakította ki. Sötét volt, nedves és nagyon szűk, lejtős és kanyargós, minél jobban haladtak a felszín felé. Amikor végre felértek a sziklák tetejére, mindketten kimelegedtek, és izzadtak a kimerültségtől, ami a zsákok vonszolása miatt volt. Alex lerogyott a fűre majd körülnézett, és rájött, hogy a ház mögött kötöttek ki.
Az alagút bejárata jól el volt rejtve a fák között, és azok, akik nem tudták, hogy ott van elrejtve, soha nem jöttek volna rá.

Amint sikerült visszanyernie a lélegzetét, felnyalábolták a fákat, és elindultak befelé, a házba. Alex megtalálta a helyet, ahol az uszadék fákat gyűjtötték, az ablakpárkány mellett, majd levetette magát az ütött-kopott kanapéra.

- Most olyan helyen érzem az izmaimat, amikről korábban sohasem gondoltam volna, hogy ott is vannak!

Conor kuncogott.

- Majd megszokod. Hiába szörföztél korábban, most az sem segített. Ha szeretnéd, szívesen megmasszírozlak.

- Oké. Menj fel, és várj rám, amíg felmelegszek egy kicsit - és vedd le a ruháidat is!

Öt perccel később Conor felmászkálódott a lépcsőn, egy bolyhos törülközőbe csavarva, és egy kicsi babaolajjal, amit egy kis serpenyőben melegített meg. Alex már az ágyon hevert, teljes dicsőségében ragyogva, Conor pedig nagyot nyelt, amikor meglátta, hogy az egész bőre aranyként ragyog, és így várnak arra, hogy az érintése hatására felélénküljön. A farmerét hirtelen nagyon feszesnek érezte, és amint letette a nagy, meleg törülközőt az ágyra, Alex rögtön elkapta. Épp akkor, amikor már öntötte volna az olajat a kezére, Alex széttámasztotta a karját, hogy megállítsa.

- Ó, azt már nem. - szemei vészjóslón csillogtak. - Neked is meztelennek kell lenned. Azzal az oldalára fordult, hogy ő is tudja nézni, ahogy vetkőzik.

- Nem! - pirult el Conor.

- Láttam már korábban mindenedet Conor, az egészen intim részeidet is.

- Nem ez a lényeg.

- Nem, én nem látom már ennek az értelmét. - ez elég nyilvánvaló. Most vetkőzz - vagy egy kis bajba kerülsz.

Conor morgott a frusztrációtól, de azt tette, amire utasították, amíg Alex lustán mosolyogva nézett rá. Ahogy lehámozta az alsóneműt a lüktető erekciójáról, az rögtön izgatottan felugrott, Alex pedig fokozatosan felvonta a szemöldökét a látványra.

- Most boldog vagy?

- Mmmm... - dorombolta Alex gyakorlatilag.

Conornak hamarosan sikerült bosszút állnia, amikor megtámadta Alex fájó izmait az erős ujjaival, és a csomókat könyörtelenül kezdte el gyúrni. Alex felnyögött, mivel ez igencsak fájdalmas volt, de az öröm, amit Conor kezének érintése miatt érzett, meghaladta ezt a kellemetlenséget. Lassan és fokozatosan haladt felfelé Conor Alex combjain, az ujjai esetenként mintegy véletlenül érintette égetően és kísértően a férfi fenekének vonalait.

A férfi izmai jól kidolgozottak voltak, de nem túlságosan, és megrándultak a bőre alatt, ahogy Conor mélyebbre ásott. Az ujjaival a férfi fenekét kezdte nyomkodni, amit a férfi immár nem tudott elviselni többé. A kőkemény fasza csapdába volt ejtve a teste alatt, ezért ő csak egyszerűen átfordult.

- Úgy néz ki, valakinek szüksége lenne egy kis megkönnyebbülésre! - Conor néhány csepp meleg olajat dörzsölt a tenyerébe, amit aztán Alex farkába masszírozott, erősen. Lassan mozgatta a kezét fel-le, könnyedén csúztatva azt a csúszós felületen.

- Gyere ide. - parancsolta Alex. Úgy terpeszkedett szét, hogy Alex tudta őt tartani a saját robbanó erekcióján, és megfelelő ritmust találhatott. Ahogy mindketten növelték a nyomást, farkuk könnyedén vette át a másik tempóját, amíg mindketten hevesen nem lélegeztek, és farkuk nem csillogott az olajtól. Alex olajtól csillogó nedves kezével kígyózott Conor szintén olajos lábai között, amíg meg nem találta, amit keresett. Két csúszós ujjával körözött Conor érzékeny rése körül, mire az felzihált.

- Ó, Krisztus!

Ahogy Alex tolta két ujját belé, a fiú teljesen elveszítette az önkontrollját és egy kis patak sperma fröccsent szét a hasán. Miközben Conor farka rángatózott, kezeit reflex-szerűen szorította össze, mire Alex káromkodott, ahogy maga is kirobbanóan elélvezett. 

Fél órával később Conor megbökte kicsit Alex oldalát. Úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban elalszik.

- Most már elég nyugodt vagy ahhoz, hogy őrködj?

- Rabszolgatartó. Nyaralnunk kellene, nem pedig a napi munkát elvégezni. A tiltakozása ellenére Alex kivetette magát az ágyból.

- Természetesen, ha nem látunk semmi érdekeset ma este, kénytelen leszel alkalmazni, az anatómiád minden részletére kiterjedő vizsgálatot ehelyett.

Conornak sikerült erre homályosan, és zavartan néznie.

- Semmi sem maradt, amit megvizsgálhatnál!

Alex arckifejezése teljesen érzelemmentes maradt, de a szeme gonosz szándékkal eltelve csillogott, ahogy azt monda:

- Akkor csak a vallatási technikákat kell majd gyakorolnom ehelyett.