Küldetés

Magyarországon elsőként szeretném megismertetni az embereket a meleg romantikus könyvekkel. Könyvajánlók, ismertetők, egy-egy lefordított történet is megtalálható lesz itt.

Könyvlista

Under a Smuggler's Moon Ch. 4 – Trusting in each other

2013.11.01. 20:12 :: igazságos

A csempészhold alatt 4. fejezet

 

– Bízva egymásban

 

Elnézést, hogy csak mostanra tudtam lefordítani, szerettem volna 31. - én közzétenni a történetet, mert egy kicsit illik ahhoz a hangulathoz a történet vezetése. Remélem tetszik az, amit fordítok, még további két történet van és egy kiegészítő szál az első történetből. Igyekszem mostantól ismét gyakrabban blogolni, és szeretnék majd egy kis arculatváltást is az év végére.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Alex folyamatosan délnyugatnak vezetett, amikor megcsörrent a telefonja. A kihangosító bekapcsolt, mire vetett egy pillantást a kijelzőre, és Conor mobilszámát azonosította. Elmosolyodott, fogadta a hívást, ám nem Conor volt a vonal túlsó végén, hanem egészen más hang szólt bele a telefonba.

- Alex, te vagy az!? Maggie vagyok.

Alex megdermedt, minden izma megfeszült. A következő pillanatban Maggie megállíthatatlanul hadart, kétségbeesetten próbálta továbbítani neki a történetet.

A rendőri ösztönök azonnal működésbe léptek, kényszerítette magát, hogy azonnal minden előtörő érzelmet félretegyen, és csak hallgassa.

- Maggie, nyugodj meg, és ismételd el újra. Mondj el mindent.

- Ó, Alex, Conor elment. - zokogott hisztérikusan a nő. Alex ekkor nyugtató szavakat kezdett használni, és várt addig, amíg a nő összefüggően volt képes beszélni.

Conor velünk vacsorázott tegnap este, és visszavitte a jeep-et a házhoz. Ez éjfél körül volt, azt hiszem. Úgy intézte a dolgot, hogy ma reggel Roryval találkozhasson, hogy segítsen halászni, de nem jött el. Ez annyira nem rá jellemző szokás, mindig teljesen megbízható. Rory végzett a munkával, amikor hazajött, hogy felhívja, mert azt gondoltuk, talán csak elaludt, vagy túl sokáig szörfözött valahol. Megpróbáltuk felhívni a mobilját is egy párszor, de csak folyamatosan a hangpostája jelentkezett. A végén Rory kölcsönkérte a szomszéd kocsiját, és elment a házhoz. A dzsip ott állt a megszokott helyén, de amikor közelebb ment, látta, hogy az ajtó tárva-nyitva áll, és senki nem volt a házban. Az ágyban senki nem aludt, Alex, és a tűz is kialudt a kandallóban. Valahol az autó és a ház között Conor egyszerűen csak eltűnt. - zokogott fel újra Maggie. - Rory visszahozta a mobilt, ezért tudtunk erről a számról felhívni, Alex.

Alex rájött, hogy a kezei remegnek, és kényszerítette magát, hogy lenyugodjon. - Maggie, hol van Rory most?

- Elment egy rendőrért. Nekünk csak egy helyi rendőrünk van, az is kijött a gyakorlatból.

- Rendben, figyelj. Körülbelül három óra alatt odaérek hozzátok. Próbálj meg nyugodt maradni, és maradj telefonközelben. Amikor beszélsz Roryval, mondd el neki, hogy egyenesen a házhoz megyek, és ne nyúljon semmihez. Miután újra elismételt pár megnyugtató szót, letette a telefont. Az elméje már így is sokat volt használatban, de most mindent félretett, az összes vad lehetőségeket, amik átsuhantak a fejében, hogy a hátralevő vezetésre koncentrálhasson. Senkinek nem válna hasznára, ha egy fának ütközve végezné.

Végül fél órával hamarabb érkezett meg ahhoz az útszakaszhoz, ami a ház felé vezetett, délután három körül. Elrohant az ösvényen, reménykedve és imádkozva, hogy talán az utolsó kanyar végén ott találja Conort a napon ülve, magyarázkodva, bocsánatért könyörögve. Mélyen legbelül azonban tudta: ez nem így lesz. Igaza volt. Két ember várt rá, de egyikük sem volt Conor. Rory fel - alá járkált, és a másik, fiatal egyenruhás rendőrt nézte, aki igencsak gondterhelt arcot vágott.

- Alex, hála Istennek. - Rory szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy újra látja őt.

- Nincs semmi új hír. Ő itt PC Carson.

A rendőr idegesen rázott kezet Alex-el. - Courtney felügyelő, jó hogy találkoztunk. Végre egy kicsit kikerültem a mélyből, amiben voltam, és Truro azt mondja, ő tudni fog segíteni.

Alex már elintézett útközben néhány telefont arra az esetre, hogy megbizonyosodhasson afelől: a cornwalli rendőrség szívesen veszi az ő részvételét a nyomozásban.

Alex szórakozottan bólintott, mialatt körülnézett. Látta a harc jeleit, és néhány apró, csepp vért. A gyomra felfordult.

Helyszínelők nélkül semmit sem tudtak megállapítani a házról és annak környékéről. Az nyilvánvaló volt, hogy Conor sohasem lépett be a házba, és hogy lennie kellett legalább két, talán három embernek is, akik elvitték őt. Nehéz volt azonosítani a különböző lábnyomokat, mivel mindegyik egy helyszínre koncentrálódott, és néhol összeértek. Alex megkönnyebbült, amikor tudatosult benne, hogy a vérnyomok száma minimális volt, ugyanakkor nagyon csalódott amiatt, hogy a nyomokat nem tudta követni. Kiküldte Roryt, hogy a faluban mindenkinek kérdéseket tegyen fel az idegenek legcsekélyebb észleléséről, vagy a térség új hajóiról. PC Carson visszament a rendőrségre, hogy kérdéseket tegyen fel és utánanézzen a korábban történt csempészeti tevékenységeknek és járőrözzön a parton fel - és le. Alex a házban maradt, és a csempészeti tevékenység jeleit figyelhesse folyamatosan, át az éjszakán.

Mivel mindenki járta a saját útján külön, a férfi megígértette a többiekkel, hogy folyamatosan tartják egymással a kapcsolatot telefonon. Alex bement a házban és beindította a tűzhelyet, hogy vizet forralhasson. Kora reggel óta egy falatot sem evett, ezért előhalászott a szekrény mélyéről egy konzervet. Nem igazán érezte az ízét, ám rájött, hogy a testének szüksége van üzemanyagra. Még pár óra és sötét lesz. Szüksége volt arra, hogy valami történjen, szüksége volt arra, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Conor életben van. Bűnösnek érezte magát, amiért egyedül hagyta, azonban ez a bűntudat indokolatlan volt. Becsukta a szemeit, a feje tele volt a képekkel a férfiről, akit olyan mélyen szeretett. Arcát a kezébe temette, majd durván félretörölte a könnycseppet, amely az arcán gördült le.

***

Conornak végül sikerült magához térnie a gyógyszer okozta eszméletvesztésből, egy autó csomagtartójában. Sötét volt, kényelmetlen, és az alatta levő ponyva bűzlött a halszagtól. Ez nem segített a hányingere leküzdésén, sem pedig az a tény, hogy valamilyen durva zsákot húztak a fejére. Meleg volt és fülledt. A végtagjai görcsösek voltak, mivel a csuklója és a bokája is össze volt kötözve egy rövid kötéllel. Bármely kísérlete, hogy meglazítsa a kötelet, csak azt eredményezte, hogy a bőrét még jobban felsértette a súrlódás következtében. Fogalma sem volt, mennyi ideje lehettek úton, de érezte, hogy ez nem tarthat már sokáig. Amikor az autó végül megállt, Conor hallotta a tenger hullámainak morajlását, és amikor a csomagtartó kinyílt, orrát megcsapta az irritáló, szúrós szagú, sós tengeri levegő. A kötél erősen a húsába vágott és az ajkába harapott, ahogy az izmai fájdalmasan ki voltak feszülve. Végre eloldozták a bokáján levő kötelet is, ám rögtön durván talpra rántották. A térdei először megadták magukat, de valaki vasmarokkal tartotta őt, és nem esett el.

- Mozdulj.

A puha talaj hamar fa padlóvá vált, Conor úgy gondolta, hogy a mólón haladnak már, mert hallotta, ahogy a víz morajlik alatta. A feltevése igaznak bizonyult, mivel a fogva tartói arra kényszerítették, hogy leüljön a végén, és egy kis hajóra dobták le, ami a móló szélénél várakozott. Aztán valahogy feltornázta magát egy ülésre, ám egy fegyver csövét érezte a bordáinál, amit odanyomtak. Senki sem beszélt, miközben beindították a motort, és a hajó mozogni kezdett.

Kb. fél óra volt, amíg végre elértek a céljukhoz: egy nagyobb hajóhoz. Eltávolították a zsákot a fejéről, és kiszabadították a csuklóját is, így pedig fel tudott mászni a létrán, és a fedélzetre lépni. Ahogy lábát sikerült megvetnie, kétségbeesetten próbált menekülési utat keresni, de két férfi várt rá, akik mindketten fegyvert fogtak rá. Fogva tartói is követték őt a fedélzeten, a bajuszos férfi gonoszul vigyorgott.

- Vigyétek le. Egy éjszaka a géptér alatt és megered majd a nyelve.

Nem túl finoman megragadták, a hajó gyomrába vitték, és belökték egy kis rekeszbe, amit több centi koszos víz öntött már el. Conor nem tudott kiegyenesedni, annyira apró volt ez a kis helyiség. Térdelve, a feje fölött egy fém csőhöz bilincselték őt oda, majd a rozsdás ajtó becsapódott mire hirtelen teljes sötétségben találta magát. Kétségbeesetten próbált kiszabadulni, végighúzni a bilincset a csövön, de sehol sem volt rés a csövön. Hallotta ahogy a víz csobog, a motor zúgását ami valahol a közelben lehetett, ám semmit sem látott. Valami megérintette a térdét, mire rájött, hogy nincs egyedül: apró nyikorgás és éles karmokat észlelt. Rájött, hogy látnia sem kell ahhoz, hogy megértse: patkányokkal kénytelen osztozni a börtönön.

Az éjszaka a tiszta horrorban telt el. A sötétség annyira uralta ezt helyet, hogy nem látta a kezeit az arca előtt. Hideg volt és nedves, a hideg pedig testének minden egyes csontját átjárta, miközben össze-összerándult, bele-belerúgott néhány patkányba, karmolás, rágcsálók mászkálásának észlelésére. Reggelre alig bírta megőrizni a józan eszét. Kimerült volt és remegett, miközben kihúzták a lyukból, nem érzett mást, csak színtiszta megkönnyebbülést. A fény bántotta a szemét, nem volt már ereje ellenállni, ahogy vonszolták át őt egy nagy kabinon. A saját, éjszakai szállása és a kabin közti ellentét nem is lehetett volna nagyobb. Nem számított, hogy mennyi pénzt költöttek erre a helyiségre, amely egy gazdag ember játszószobájának is beillett. Annyira extrém volt és vicces az, hogy Conort átvitték a fehér, puha padlószőnyegen, vörös bőr kárpitozáson, és egy jól felszerelt bár aranyozott csapjai mellett, ami önkéntelenül is nevetésre késztette. Ez pontosan az volt, amire az elméjének szüksége volt: végre elterelte vele a gondolatait az éjszaka megpróbáltatásairól, a patkányokról, a fertőzött sötétségről és elméjét végre teljesen a menekülésre összpontosíthatta.

A bajuszos férfi, akiről kiderült, hogy George-nak hívják, abszolút semmi humorérzéke sem volt. Az információk kinyerésének módszereiben igencsak kifinomultnak bizonyult, amik pedig brutálisan primitívek és ismétlődőek voltak. Ugyanazt a kérdést tette fel újra és újra:

- Hol a térkép? és folyamatosan ütötték - verték Conort egy náddal. A két bandita derékig lemeztelenítette a fiút, majd térdre kényszerítették. A finom, sápadt bőrét most fakó vonalak tarkították, és folyt róla az izzadtság. A feje előre hullott, sötét haja előre lógott az arcán, a lélegzete gyors, ziháló volt.

A hosszú sötétségben arra is rájött, hogy a térkép, amelyet keresnek, az a térkép lehet, amelyet Alex rejtett el a kápolnánál. De ez a térkép a régi bánya működését ábrázolta, tehát lehetséges lenne, hogy ezeket az embereket ez a térkép érdekli? Pontosan tudta, hogy hol van a térkép: a konyha falán lóg Maggie és Rory Penrissen házában. Nem akarta a saját házában hagyni a térképet, attól félve, hogy netán betörnek, miután gyakorta üresen áll egész évben. Egyáltalán nem akarta megadni a térkép fellelhetőségét, nem számít, mit tesznek vele. Úgy döntött, hogy tovább húzza az időt - elég hosszú ideig ahhoz, hogy Alex visszatérjen és rájöjjön: valami nincs rendben - remélte.

- Áááá! - a cukornád újra lecsapott, felhasította a vállát. Először elhatározta hogy nem ad ki hangot, ám ezeket a szemeteket elégedettség tölti el az, hogy hallhatják a sikolyokat, ő viszont olyan nagy fájdalmat érzett, ami miatt képtelen volt uralkodni magán.

Gregor felsóhajtott, mintha csak egy makacs gyermekkel kellene foglalkoznia:

- El fogod mondani, csak idő kérdése, miért nem mented magad a további büntetésektől?

- Menj a pokolba.

- Ó, úgy gondolom, hogy nem én, hanem te leszel az, akivel sokkal hamarabb fog találkozni az ördög.
- azzal intett a gengsztereknek:

- Vetkőztessétek le őt.

Conor újra küzdeni kezdett, mert szinte letépték róla a ruháit, de ez ismét hiábavalóságnak bizonyult.

A székhez kötözték, durva kezek szorították le, a fenekét csapkodták, a lába közé nyúltak, mielőtt a cukornád ismét lesújtott volna. Perzselő kín villant át rajta, mintha szélütés utáni állapotba kerülne, ami egészen a combján át a hátáig éreztette hatását, egészen addig, amíg már nem tudott elviselni többet.

- Rendben! Beszélek! - Reszkető zokogás rázta Conort, ahogy megadóan összeomlott, rá a szőnyegre, vörös csíkokat hagyva a fehér anyagon.

- A térkép el van rejtve a házban, egy titkos részben, a paplyukban - itt van, ezen a helyen. Majd megmutatom!

Amikor ők meztelenül ismét visszadobták a vízzel elöntött kis rekeszbe, minden csepp bátorságát össze kellett szednie ahhoz, hogy ne verje ököllel az ajtót. Legalább nem volt újra leláncolva - ez azt jelentette, hogy távol tudta magát tartani a víztől, és egy halom régi hálóra tudott térdelni. A nejlon vágta a térdét, azonban nem volt módja arra, hogy leülhessen, csak úgy, ha elviselné a fájdalmat, amit ez okozna. A patkányok szerencsére inkább a vizet választották, ami távol tartotta őt tőlük, miközben Conor folyamatosan az egyik sarokban reszketett. A lelki szemei előtt folyamatosan maga elé képzelte Alexet, ahogy őt a legjobban szerette: a gúnyos mosolyát, a jeges szemeit, ahogy azok összeszűkültek, miközben újfajta kínzásokat és gyötrelmeket ígértek, ahogy a saját ujjai köré csavart egy-egy szőke hajtincset.

A hideg, a fájdalom és a félelem nem múlt el, de kezelhetővé vált. Meg tudott birkózni a helyzettel, mert tudta, hogy Alex eljön érte - ez volt minden, amiben abszolút hitt.

***

Alex telefonja ismét megcsörrent, amint a sötétség kezdett alábbhagyni. Rory volt az.

- Alex, mindenkit kikérdeztünk, és úgy tűnik, hogy nem a csempészet a legnagyobb gondunk. Úgy hisszük, az egész így kezdődött: van egy kis fickó a faluban, ő egy csavargó, és mindent megtesz pár fontért. Elmondta, hogy néhány kelet-európai pasas járkál újabban az alagútban, és már jó néhány hónapja arra használja őket, hogy piát csempésszen az alagutakban. Le akarta őket nyűgözni, és elmesélt nekik néhány részletet Conor térképéről és a bányákról. Azt mondta nekik, hogy ez a térkép egy kincses térkép. Amit azonban nem tudott elmondani nekik az az volt, hogy a térképet hol lehet megtalálni.

- Szóval ők ezért vitték el Conort, hogy megszerezzék a térképet!

- Valószínűleg. Habár Conor nem fogja elárulni nekik, hol van a térkép.

- Miért nem?

- Mert az az én konyhám falán lóg, és ő soha nem tenné ki Maggie-t a veszélynek.

Alex egy pillanatig hallgatott.

- Conort tegnap este vitték el, nekünk pedig nyernünk kell egy kis időt. Azt hiszem, ő vissza fogja vezetni a csempészeket ide.

Rory morgott.

- Jól ismered őt, nem igaz? - mondanám erre. - Ők várni fognak, amíg teljesen besötétedik - ma este nem világít a Hold, ők pedig hajóval fognak jönni.

- Várni fogok - gondolta Alex keményen. - Tudsz nekem szerezni egy kis csónakot, hogy ne tudjanak elmenekülni?

- Persze, rengeteg srác van itt, akik szívesen kölcsönöznek neked egyet. De mi a helyzet ezügyben, fogod tudni kezelni a hajót egyedül?

- Meg kell tennem. Nem akarom őket elijeszteni. Ha csak megsejtik, hogy ez egy csapda, pánikot kaphatnak.

- Elég szomorú ez. Sok szerencsét, később találkozunk.

Alex letette a telefont, majd felment a lépcsőn az emeletre, hogy várjon. Hideg volt és nyugodt, minden érzelmet félretett. Erre a technikára is megtanították a bevetések és álcázások miatt, és ez jó szolgálatot tett neki. Majd aztán eléggé ki fogja mutatni az érzelmeit akkor, amikor az egésznek vége lesz, addig hideg hatékonysággal kell megmenteni Conor életét.

***

Éjfél után volt, amikor végre meghallotta az árulkodó nyikorgást, aztán a további zajokat. Bár ők nagyon halkan beszéltek, mégsem suttogtak, az pedig nyilvánvaló volt, hogy nem is sejtették: figyelik őket. Négy figura volt alul, ketten a fáklyát tartották, míg egy másik a fegyvernek tűnő dolgot tartotta a kezében. Alex lefelé kúszott a kőlépcsőn, addig, amíg be tudta látni teljesen a nappalit. Hallotta, ahogy az ajtó kinyílik.

- Tiszta, nincs itt senki.

Hallott egy botlást, azt, ahogy Conort belökték a szobába.

- Gyerünk, mutasd meg nekünk azt a paplyukat.

Conor hangja egyenletes volt:

- El kell fordítanotok azt a szekrényt, mögötte van a térkép.

Okos - gondolta Alex, mivel így ketten is el lettek foglalva a szekrény félretolásával. Még előrébb kúszott, miközben Conor olyan helyzetbe került, amivel megakadályozta azt, hogy Alex rálásson a harmadik emberre. Minden súlyát arra használta, hogy rávesse magát arra, aki a fegyvereket tartotta - Gregorra. Miközben az elesett, volt egy éles villanás, mintha a pisztoly elsült volna, majd egy törés, mivel a másik kettő eldobta a szekrényt, amit tartottak. Conor lehajolt, és a vállánál fogva tartotta hason az egyik férfit, kedvesen belerúgott, miközben összekötötte annak kezeit és dupla ököllel ütést mért az állkapcsára egy tárggyal, ami üvegnek bizonyult. A férfi egy puffanással elterült. A harmadik ember megpróbálta Alexet a nyakánál fogva elkapni, ám az megpördült, és átdobta a vállán. A fegyver elcsúszott a padlón, és Conor megragadta azt. A plafonba tüzelt, hirtelen döbbent csend támadt.

- Fuss!

Alex és Conor megbotlott azon igyekezetükben, hogy elkerüljék a három csempészt, akik menekülni próbáltak.

- Engedd el őket.

Conor elejtette a fegyvert, és Alex erős karjaiba vetette magát. Azok köré fonódtak, miközben Conor remegni kezdett, utólagos reakcióként. Alex addig nem engedte el, amíg a remegés alább nem hagyott, majd meggyújtotta az olajlámpákat, és hátralépett.

- Úgy nézel ki, mint a mosott szar. - A férfi levágta Conorról a köteleket, és megfogta a kezét.

Conor bólintott. - Most valóban az is vagyok.

- Krisztus, még öt percig sem hagyhatlak egyedül, nem igaz? Csoda, hogy nem tűntem el a kibaszott szürkeségbe. Soha nem teheted ezt velem újra!

Conornak sikerült kipréselnie magából egy kis mosolyt, mert tudta, hogy Alex mennyire szerette. Hirtelen a száján egy égető csókot érzett, aztán Alex elengedte.

- Feküdj le. Fel fogom hívni Maggiet, ő valószínűleg már a falra mászott. Minden más várhat reggelig.

Conor nem vitatkozott. Felbotorkált a lépcsőn, levette a csizmáit, és felöltözve omlott rá az ágyra. A kimerültség legyőzte a fájdalmat, azonnal elaludt. Később jött Alex is, egy takarót húzott rá, és miközben nézte, ahogy aludt, észrevette a zúzódásokat az arcán, amire elöntötte őt a hideg düh. Néhány órát eltöltött még vele a sötétben, vigyázott rá, fokozatosan pihenve, miközben az adrenalin hatása nála is elmúlt.

Conor álomtalan alvásának hirtelen vetett véget az első nappali fénysugár, és amikor megfordult, teste emlékeztette a korábban átélt megpróbáltatásokra, amelyeket az elmúlt huszonnégy órában elszenvedett. Felszisszent, arca pedig görcsbe rándult a fájdalomtól. Kinyitotta a szemeit, hogy találkozzon a jeges, mélykék szemekkel, amelyek aggódva néztek vissza rá. 

- Ó, Istenem, bűzlök. - szagolt egyet az orrával undorodva, aztán rájött, hogy még mindig abban a ruhában feküdt az ágyon, amiben a hajó medersori árokban is éjszakázott. Megfeszülve fordult meg, hogy az ágy sarkára üljön. Remegő ujjakkal gombolta ki az ingét, hogy aztán lehúzta a válláról olyan kevés mozgással, amennyivel csak lehetséges. Ahogy a háta szabaddá vált, Alexnek elakadt a lélegzete a sokktól: a vállaktól lefelé, Conor sápadt bőrét végig csíkos, fakult hurkák, és véraláfutások borították be. Conor ügyetlenül babrált a farmerjával, mire Alex segített neki és gyengéden távol tartotta a kezét. Hamarosan a férfi is láthatta, hogy a sebesülések folytatódtak végig a fiú fenekén és combján. Néhány sebesülés olyan mély volt, hogy a bőrt is felhasította, és a rájuk száradt vér kényelmetlenül repedezett.


Alex arca falfehér volt. - Mindez egy értelmetlen térkép és egy idióta kapzsisága miatt.

A férfi a fürdőszobába, a zuhany alá vezette Conort, végig ott állt, miközben finom permetezéssel, szivaccsal gyöngéden törölgette le a vért és a piszkot a testéről. A fiú köré tekerte a törülközőt, majd megszárítgatta őt úgy, mint ahogy a gyermekeket szokás. Nem volt szükség szavakra, a tettei mindent elárultak Conornak. Megadta magát a testének, a gondviselésnek, mert érezte azt, hogy most a kimondottan vele való törődésre van szüksége. Alex kenőccsel kente be a vágásokat és a zúzódásokat. Az arca nem nézett ki annyira rosszul - az ajkain vágások voltak, kivörösödött az arccsontja, de a bal csuklója megsérült a bilincstől, amikor kétségbeesetten küzdött azért, hogy elmeneküljön. Az alsó lábszárait karcolások borították, amelyek közül néhány gyulladtnak és duzzadtnak nézett ki.

- Honnan szerezted ezeket? - nézett Alex értetlenül.

- A patkányoktól. Abban a rekeszben, ahová bezártak, víz is volt.

Alex elfehéredett.

- Megharaptak?

- Nem hiszem, hogy igen, de a víz nagyon mocskos volt.

- Néhány karcolás úgy néz ki, mintha elfertőzödött volna, akkor meg kell nézetnünk egy orvossal ma reggel.

Alex végül talált egy puha, pamut pólót, és egy világos nadrágot. Aztán mindet, amit Conor korábban hordott, beletett egy műanyag, fekete zsákba, beleértve a csizmákat is, hogy kidobja őket a szemétbe.

Egy nagy adag fájdalomcsillapítónak köszönhetően Conor képes volt elviselni a faluba vezető utat, és még azt is sikerült lepleznie, hogy összerezzent, amikor Maggie átölelte őt. Rory elvigyorodott fáradtan, de boldogan. Ő és néhány halász elfogták a csempészeket, és egy rövid (ám annál élvezetesebb) verekedés után elkísérték őket a börtönig. A parti őrség gond nélkül az ellenőrzésük alá vonta a hajót, és megállapították, hogy rengeteg csempész részt vett még ebben, így biztosak lehetnek abban is, hogy jódarabig nem fognak gondot okozni.

- Nagyon vicces ez az egész, mivel évek óta itt voltam már! - kuncogott Rory, annak ellenére, hogy pontosan olyan sötéten nézett, mint ahogy a felesége szokott. - Lesznek italok is a Corona és Cockle-ban, ebédidőben!

Alex ragaszkodott hozzá, hogy Conor részt vegyen a kivizsgáláson a helyi orvosnál. Az orvos erősebb fájdalomcsillapítót írt fel, és antibiotikumot, a karcolások miatti esetleges fertőzések leküzdésére.

- Szerencséd van, hogy nem kell őket összevarrni. Nem szabad megerőltető testmozgást végezni legalább három napig, aztán pedig a könnyű mozgás ajánlott. Fájni fognak egy darabig a sebek, de nem hiszem, hogy marandóak lennének a sérülések.

Aztán lementek a kocsmába egy italra, Alex pedig igyekezett védelmezni Conor hátát a sok veregetős kéztől, amelyek gratulálni akartak. Nem maradtak sokáig. Conor érezte, hogy még nem aludt eleget, és az erős fájdalomcsillapítóktól is szédült egy kicsit. Békésen szunyókált a kocsiban amíg vissza nem értek a házhoz, és még azt is átaludta, hogy Alex kitakarította a házat.

Két nappal később elhagyták Cornwallt és elindultak haza. A csomagtartóba pakolták a ruhákat, amiben ott lapult a 17. századi, bekeretezett térkép is a bányákról.

Azon a vasárnapon, mielőtt visszatértek volna dolgozni, Alex tett egy hosszú futást este. Conor nem tartott vele, mivel bár még sérült volt, nem fájtak annyira a sebek. Amint Alex eltűnt, némi előkészületet tett az estére. Alex még egyáltalán nem érintette őt meg, amióta visszatértek. Hihetetlenül türelmes és figyelmes volt a gyógyulás ideje alatt, de Conornak mostanra már elege lett abból, hogy úgy kezeljék, mintha bármelyik pillanatban üvegszilánkokra törhetne, ezért elhatározta, hogy bebizonyítja neki, hogy vissza tud illeszkedni a megszokott kerékvágásba.

Egy órával később Alex visszatért, és egyenesen a zuhany alá vette az irányt. Felvett egy nadrágot, hozzá egy sötétkék inget, megszárította a haját, és elindult lefelé.

- Conor, hol vagy?

- Itt vagyok - hangzott fel Conor hangja a társalgóból.

Alex kinyitotta az ajtót, mire feltárult a  tucatnyi gyertya  által megvilágított szoba. A függönyök be voltak húzva, és a pislákoló lángok különböző fényjátékban világították meg a falakat. Conor a kandalló előtt állt, annak széléhez támaszkodva. Megfordult, mire Alexnek leesett az álla. Farka megrándult, és olyan sebességgel vált kőkeménnyé, amilyent még korábban soha nem tapasztalt. Conor bőr nadrágot viselt, amely testének minden egyes négyzetcentiméterét tökéletesen kiemelte, a legjobb helyeken is. A nadrág úgy volt kialakítva, hogy Alex azon csodálkozott, hogyan is marad rajta a helyén egyáltalán. Csatok helyett inkább a cipzár és a gombok voltak azok, amik rögzítették a nadrágot. A hosszú ujjú fekete felső szorosan tapadt a testéhez, és eléggé feszült ahhoz, hogy kínzóan felfedje a mellbimbót az anyagon át. A nyakán a csatos, bőr nyakövét viselte, amelyet a Fekete Orchideában tett első látogatása előtt Conorra. Sötét haja természetes módon összekócolódott, és zöld szemekkel bámult Alexre, a vastag szempillák alól. A szemei és az ajkai egy kicsit elmosódott, és a sötét sminktől úgy nézett ki, mintha egyenesen valamelyik alternatív divatlapról lépett volna elé.


Provokatívan futtatta végig Conor a nyelvét az ajkain, majd térdre rogyott, és intett egy ujjal. Alex teljesen elképedt, de sikerült mozgásra kényszerítenie a lábait. Amint Conor hatókörébe került, Conor azonnal megragadta a férfi övét, hogy azzal közelebb húzza magához. Semmit sem szólt, miközben kigombolta a farmert, és lecsúsztatta azt a térdééig. Alex farka végre kiszabadult, és hatalmas erővel csapódott a hasának, a 20 centis gránit már csúszós volt az izgalomtól. Ez volt minden, amit tehetett, hogy ne élvezzen el itt és most. Teljesen lerúgta magáról a farmert, elragadtatottan állt, miközben Conor még mindig térdelve, megfordult. A kezeit használta az egyensúlyozáshoz, addig hajolt hátrafelé, amíg arca közvetlenül Alex széttárt lábai közé nem került. Alex nem láthatta a mosolyát, mialatt a nyelve a labdáira fonódott, ami már nagyon készen állt erre. Finoman nyalogatta azokat, gyötrően és lassan, gyengéden ízlelgetve kavargott körbe-körbe a labdákon. Hirtelen még hátrébb húzódott Conor, és ugyanez a finom nyelv most a férfi fenekének hihetetlenül érzékeny, sötét, ráncos bőrét kezdte feszegetni. Alex káromkodott egyet, farka pedig erősen összerándult, aztán pedig szalagként lőtte a levegőbe a magját. A combizmai még mindig remegtek, mialatt Conor kicsúszott alóla, és megfordult, hogy szembenézzen vele. Habozás nélkül vette a félkemény tagot a szájába, és gyorsan beszívta a merevséget. Alex felsóhajtott, mindkét kezével Conor hajába markolt, ahogy az még mélyebben vonta le őt a torkán, hihetetlen dolgokat művelve közben a nyelvével, amit korábban maga a férfi sem gondolt volna, hogy ez fizikailag lehetséges. Conor körmeit közben Alex fenekébe mélyesztette, mialatt szívott, alig-alig megállva, hogy levegőt vegyen. Finoman végigkapart a fogával a teljes hosszúságon, nyelvével szorosan körbe-körbe kavargott a szűk spirálon. Alex most már annyira húzta a haját, hogy az szinte fájt, és pár kreatív káromkodás közepette lihegve kapkodott levegő után egészen addig, ameddig hirtelen, figyelmeztetés nélkül, el nem élvezett ismét. Conor addig nyelt, amíg csak tudott, élvezte Alex ízét, majd teljesen tisztára nyalta, mire végül elengedte. Felnézett a pozíciójából, ahol eddig volt: a padlón térdelve, így szíven ütötte az erő, ami ekkor elöntötte őt. Lehet, hogy inkább Alex volt a domináns, de jó volt tudni, hogy ő is képes irányítani ugyanúgy a dolgokat egymás között, ha akarja. Alex egy pillanatig megdöbbenve bámult rá, miközben Conor felállt, és eltávolította magáról a pulóverét, hogy teljesen meztelen legyen ő is. Nem tiltakozott akkor sem, amikor Conor maga után vonszolta őt felfelé a lépcsőn, a hálószobába. Gyertyák világították be a szobát, az ágyat pedig fekete ágynemű fedte. Az ágy mindkét végén vas sínek álltak, amikhez egy pár bilincs volt rakva. Kék szeme várakozóan szűkült össze, mialatt Conor saját szemeit alázatosan lesütötte.

- A tiéd vagyok, szerelmem.

Alex nem vesztegette az időt további ruhadarabok eltávolítására Conorról, azonnal lenyomta őt az ágyra. A sápadt bőre éles kontrasztot alkotott a sötét ágyneművel, és szinte izzott a gyertyafényben. Alex végigfuttatta a kezét a nyakörve mentén, aztán száját brutális erővel tapasztotta a fiúéra.

- Biztos vagy benne?

Conor mosolyogva adta beleegyezését, mialatt Alex már rögzítette is az egyik csuklóját a bilincshez, majd pedig a másik is sorra került. Alex kicsatolta őt, karjával nyomon követte a testének vonalait, hüvelykujjával finoman nyomva közben az izmokat. Megragadta a keskeny derekát mindkét kezével, és előrehajolt, egyenesen a mellbimbókhoz. Elektromos öröm csapott bele Conor ágyékába, a láncok megcsörrentek, ahogy ösztönösen igyekezett elérni a férfi szőke haját. Ahogy emlékezett arra, hogy az ilyen viselkedéstől annyira felizgul, hogy az már fáj, halkan felnyögött, az ajkába harapott, miközben Alex minden figyelmét az érzékeny rügyeknek szentelte. Ő visszaült, és a tenyerével dörzsölni kezdte a puha bőrt, ami szalagként beburkolta Conor combját, fokozatosan haladt magasabbra, egészen addig, ameddig csak tudta követni: Conor hosszáig, az ő felingerelt, kínzó felizgulásáig. Saját, édes tempójában vette le mindhárom csatot, addig, amíg ki nem tudta csúsztatni a finom bőr alól a hosszú, vékony lábakat és ki nem szabadította végre Conor lenyűgöző férfiasságát. Nem törődött a fájdalmas zihálásokkal, amelyek a fogolyból érkeztek, és nem is érintette őt meg, ehelyett azt választotta, hogy megnyalja az egyik ujját, és a sápadt, remegő félgömbök közé csúsztassa azt. A kezdeti ellenállást később felváltotta egy kedves ölelés, miközben az ujjhegyét becsúsztatta arra a helyre. Kék szemek találkoztak a zöldekkel, és Alex egy sokatmondó vigyorral begörbítette az ujját, mintha fémet vájtak volna a fiú fenekébe. Conor teste összerándult, karját rángatta a szorításból. Az ujj visszavonult, mielőtt Conor teljesen elveszítette volna az irányítást maga felett, aztán Alex az egyik lábát teljesen felhúzta a vállára. Figyelmeztetés nélkül csapta Conorba a teljes hosszát, görcsösen markolva annak behajlított combjait, hogy így még mélyebbre kapjon hozzáférést. Kíméletlenül őrölt ellene, meggyötört nyögéseket csalva ki belőle, mielőtt teljesen kihúzódott volna hogy aztán újra visszatérjen. Csípőjét úgy fordította, hogy olyan mélyen törhessen előre, amennyire csak képes lehetett, aztán rövid, mély és gyors lökéseket alkalmazott. Egy erőteljes ritmust hozott létre ily módon, szabad kezével megragadta Conor farkát, és pumpálta azt, ugyanolyan ritmusban, mint ahogy ő mozgott. Nedvesség csúszott le patakként saját derekán, amely megcsillant a gyertyafényben, szemei lángoltak a vágytól. Conor háta ívbe hajlott, belső izmai megfeszültek. Az átélt öröm szinte széttépte, és az extázis közben Alex nevét kiáltotta. Pár másodperc múlva Alex is mélyen elélvezett benne, immár harmadszor, ahogy vad erővel tette magáévá a fiút.  Remegve engedte vissza Alex Conor felemelt lábát az ágyra. Még mindig Conort beburkolva, csókolta meg a fiút remegő ajkaival, mielőtt lassan elhúzódott volna tőle. Kinyitotta a Conor csuklóit tartó bilincseket, majd masszírozni kezdte a kivörösödött bőrt.

- Zúzódásaid lesznek később. - csókolta meg az egyik majd a másik csuklóját. - Olyan szép voltál. Köszönöm, hogy bíztál bennem.

Levette a fiú nyakán levő nyakörvet is, lecsúsztatta, és gyengéden megsimogatta Conor nyakát.

- Te vagy a valósággá vált fantázia számomra, Alex. - csókolta meg a férfit Conor. - Szeretlek.

- Én is szeretlek. Jobban, mint azt valaha is gondoltam, hogy szeretni lehet mást.

Ezután felnyúlt, és játszadozni kezdett a felette lógó bilincsekkel.

- Azt hiszem, itt hagyom ezeket, később még jól jöhetnek. - Conor kérdően nézett rá zöld szemeivel.

- Ne játszd az ártatlant velem! Holnap vissza fogunk menni dolgozni és garantálom, hogy elég fegyelmi vétséget fogsz elkövetni ahhoz, hogy holnap este hosszabb büntetésekben lehessen részed.
- vigyorodott el. - És valószínűleg minden belátható estén a közeli jövőben.

Conor felsóhajtott és lehunyta a szemét. Alig várta.

komment

süti beállítások módosítása