Taylor Brooks - Még semmit sem láttál

Fülszöveg:

Anthony Clarkson már életének több, mint húsz évét tengeti a Szövetségi Nyomozó Irodánál. Mint egy kitüntetett ügynök, a karrierje számára egyfajta teljességet adott. Mindez megváltozik, amikor karrierje hirtelen és váratlanul megszakad. A férfinál rákot diagnosztizáltak, amely lassan felemészti a testét, és hatékonyan robbantotta szét esélyét a jövőre. Charles Hanson Anthonyval dolgozott pályafutásának nagy része alatt. Az évek során már sikeresen lezártak együtt több ügyet, és számos bűnözőt vittek sikerrel bíróság elé. És mindezekért az volt a jutalma, hogy Charles csendben szenvedett. Mélyen elrejtve tartotta mindvégig magában a társa iránti érzéseit. olyan sokáig, ameddig csak tudta. Több kemoterápiás kezelés után Anthony egy kísérleti kezelés lehetőségét kapja meg, amely élet és halál közötti választással is jár. Charles csatlakozik hozzá végig ezen a nehéz úton, de hamarosan mindketten rájönnek, hogy amit keresnek, nem feltétlenül az, amit végül találnak.

Ismertető:

Meglehetősen új szerzemény, 2013. december 23-án jelent meg. Taylor Brooks könyvei nagyrészt a mai világban játszódnak, és valóságos élethelyzeteket mutat be. Akik szeretik a mai romantikát, vagy már megcsörömlöttek a sok vámpíros, vagy egyéb ehhez hasonló varázsos történetektől, és erősebb erotikára is vágynak megfizethető áron, azoknak feltétlenül ajánlott elolvasni a könyvet. Taylor Brooks könyveit 4-5 dolláros áron egész elviselhető áron lehet megvásárolni a kindle - boltban, de cserébe nem fogunk csalódni a könyveiben.

A magam részéről nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol az érzéseket elfojtják, elnyomják, különféle okokból.  A könyvben az erős téma ellenére - az egyik férfi szervezetét megtámadta a rák - nincs túlságosan sok lelkizés. Az erotikus jelenetek szépen kidolgozottak, nem csöpögősen megírva. Nem kell egy regényt várni, az a 90 oldal bőven elég. A mai romantikus könyvektől egy kicsit idegenkedem, azonban Taylor Brooks könyveit csak ajánlani tudom még azoknak is, akik nem vetik meg a főnökös - alkalmazottas romantikus történeteket sem.

Rövid részlet:

Anthony lenézett és látta, hogy sátorrá kezd válni a törülköző alatt, mint minden alkalommal, amikor arra az éjszakára gondolt, amikor Charles-t figyelte, mindig kemény munkával kellett kitöretnie magát ebből az őrületből. Ha ő itt fog maradni koncentrálni ma, nagyon gyorsan félre kell tennie ezeket az érzéseket.

Gyorsan felvette a boxeralsóját és a pulóverét, Anthony felöltözött. A lakása elég hideg volt ahhoz, hogy mielőbb felvegye magára a nadrágot és az ingjét, ám nem akarta, hogy azok összegyűrődjenek a vacsora előtt, ezért úgy döntött, hogy felkapja őket, és a nappali felé veszi az irányt, hogy ott várjon Charlesra.

Most, hogy végre ismét embernek kezdi érezni magát, alig várta, hogy újra láthassa Charles-t. Évekig elválaszthatatlanok voltak. Amikor hirtelen elválasztották őket egymástól alkalmanként, az valóságos sokkhatásként érte a szervezetét. Bár volt egy hagyományos trükkje, hogyan váljon a kemény segge egy okos seggé, csak kevesen tudták, hogy mennyire Charles-ra támaszkodott akkor, amikor mellette volt. Sőt,  fogadást tett volna arra is, hogy még maga Charles sem tudta, hogy mennyire fontos volt Anthony számára.

A kis házának bejárati ajtaja kinyílt, miközben ő belépett a nappaliba. Charles aggódó kifejezéssel az arcán lépett be, és aztán becsukta az ajtót maga után. Az inge felső gombját kinyitotta, nyakkendőjét kicsit meglazította, hanyagul lógatva a mellkasán. Izzadtság gyöngyözött a homlokán, és pihentek meg homlokának gyűrődéseiben.

Charles ledobta a kulcsokat a kis asztalra, amelyen Anthony a kulcsait tartotta, és megkérdezte:

- Jól van, most már itt vagyok. Mi a baj? Ez egy kezelés? Mit mondott az orvos?

- Um... szia. - mondta Anthony, érezve, hogy Charles hirtelen félbeszakította az üdvözlést.

- Szia. Nos, mi az?

Anthony megrázta a fejét és leült a kanapéra. A lábai megremegtek kicsit, és hirtelen szüksége volt arra, hogy egyen valamit. Ez volt a legutolsó dolog, amit akart, hogy Charles megtudja. Amióta beteg lett, Charles olyanná vált, mint egy ideges szülő. Nem tetszett neki, ahogy kezelte a hangulatot. A rövid indulat, amit Charles kimutatott, később kezdett különösen zavaróvá válni. Ez a fajta viselkedés általában inkább rá jellemző, semmint a partnerére.

- El kell mondanom. Valahogy hiányzik a régi Charles Hanson. Van rá esély, hogy talán beugrik valamikor a közeljövőben?

Charles csípőre tette a kezeit, és motyogott valamit az orra alatt, miközben felnézett a mennyezetre. Anthony nem értette, hogy mit mond, de az egész helyzet szomorúvá tette. Ez egy olyan érzés volt, ami nem érdekelte, és amelyet nem akart átélni.

Hiányzott a régi bajtársiasság, az, hogy régen bármiről tudtak beszélgetni. Volt idő, amikor a kollégák az irodában még adtak nekik rosszallást, amikor ketten kihasználták azt, hogy be tudták fejezni egymás mondatait. Ez annyira rosszá vált egy ponton, hogy a felügyelőjük szétcsapott közöttük, emlékeztetve őket arra, hogy az iroda szabályzata szerint tilos feleségül venni a partnert az ügynököknek.  Mindenki nevetett ezen egy időben, Anthony és Charles is.

A vicces az volt, hogy ez bizonyos szempontból tényleg igaz volt. Ők ketten úgy viselkedtek, mint egy öreg házaspár. Ismerték egymás gondolatait, következő lépéseiket, és jobban ismerték egymást, mint a többiek. Az egyetlen különbség az volt, hogy nem aludtak együtt.

Hacsak, mégis. Isten tudja, mennyiszer gondolt rá Anthony. Nem mintha valaha is élt volna ezzel a lehetőséggel. Társak voltak elsősorban. Nem kockáztathatták az ügyüket, vagy még kevésbé az életüket, az önző szükségleteik és vágyaik miatt. Így hát félretette őket. Éveken át nem vett tudomást a Charles iránti érzéseiről, azt remélve, hogy azok egyszer csak elmúlnak. Habár egy része tudta, hogy ez valószínűleg soha nem következik be.

- Sajnálom - felelte Charles, mialatt leült egy székre, szemközt Anthonyval. - A társam beteggé válása megöli a hangulatot.

- Akkor fejezd be. Én egy megkeseredett macska vagyok, emlékszel? Egy nyűgös szamár vagyok, akit senki se szeret. Számítok rád, hogy te egy kicsit emberibb legyél, nálam. 

- Nem tehetek róla. Aggódom miattad. Amikor utoljára láttalak...

Charles habozott és várt, mielőtt folytatta:

- A fenébe is. Nem nézel ki valami jól.

- Mit mondhatnék? A kemoterápia nem ért velem egyet. - vonta meg a vállát Anthony.

- Ez nem vicces. Minden alkalommal, amikor felhívtalak, azt mondták, vagy alszol, vagy túl beteg vagy ahhoz, hogy beszélj. Már betegre aggódtam magam. És most azért hívtál ide, hogy közölj valamit velem, de nem mondod meg, mi az. Tehát bocsáss meg nekem, ha nem akarok vitatkozni. Szeretném tudni, hogy vagy, és mi folyik itt.

- Rendben. Nos, ha tudni akarod. A kemoterápia utolsó fordulója nagyon kemény volt. Nehezebb volt, mint a többi együttvéve, és őszintén szólva, örülök, hogy vége szakad ennek az egésznek. 

Charles meglepetten vonta fel a szemöldökét.

- Vége van az egésznek? Úgy érted... te meggyógyulsz?

- Nem, semmi ilyesmi. Legalábbis nem úgy gondolom. Nem fognak tesztelni két hétig. De végre úgy érzem, kezdek kicsit visszatérni a régi önmagamhoz.

- Igen? Ez nagyszerű. Én egész nap egy tornácon lógtam, hagyva, hogy az anyatermészet adjon nekem egy aranyló csókot. Nem akarok vacsorára sápadt és pépes lenni.

- Értem. Szóval mi az, amiről beszélni akartál velem?

- Nos, én tudom, hogy ehhez még korai, de mit szólnál, ha arra gondoltam, hogy van-e valami terved a vakációra?

Erotikus részlet:

Egy pillanatra sem akarta elveszíteni Charlest. Az élet egy ajándék. A rák tanította ezt neki. Csak ők ketten vannak most. Nem volt olyan feladat, amit ne végeztek volna el, nem volt rosszfiú, akit ne kaptak volna el, vagy olyan ügy, amit ne oldottak volna meg. Most csak Charles volt és ő.

Charlesnak is szüksége volt rá. Látta magát, ahogy az ő zöld szemeiben visszatükröződik. Nem a kemény farka volt. Ez egy érzelem volt, az, ahogy rá nézett. Lehet, hogy évek óta visszatartották, de végül csak kimondták egymásnak, amit ki kellett mondani.

Anthony megrántotta Charles nadrágjának derekát, és gyengéd csókokat szórt a férfi alsó hasára. Ismerte a férfit, mivel évekig együtt utaztak, és hogy Charlesnak rövid, göndör szálak futnak végig a hasán, mint amilyen a haj színe volt a fején. Az az érzés, amikor az ujjai alatt érezte ezeket a szálakat, egy teljesen más élmény volt.

Bőre egyenletesen barna volt, kivéve egyetlen, kis területen amely azt bizonyította, hogy nem Charles az egyetlen, aki meztelenül napozik. A világos bőrfelület viszont makulátlannak látszott, olyannak, mintha egy porcelánfehérségűre festették volna.

Anthony körbe-körbe forgott a nyelvével, egy szabályos kört rajzolva. Charles élesen szívta a levegőt, és közben kezével lefelé nyúlt. Hosszú ujjaival belemarkolt Anthony hajába, aztán megpihent a tarkóján.

A rövidnadrág anyaga alatt Anthony végre hozzáért, és megragadta Charles fenekének egyik  félgömbjét. Óvatosan masszírozta őket mindkét kezével, mialatt továbbra is folytatta a lapos hasának csókolását. A félgömbök tökéletesen illeszkedtek a kezeibe, mintha csak erre készültek volna. Charles fölé hajolt, aki karjaival a kanapéra vagy a székre támaszkodtak, Anthony pedig megcsókolta a fenekét, megnyalta a szűk lyukat egy pillanatra, hogy aztán visszahúzza a kezét, hogy azt tegye, amit igazán akart.

Anthony felnézett Charlesra, egyenesen a szemébe. Annyi minden történt az elmúlt években, és olyan jól ismerték már egymást. Most rövid idő alatt mindketten forró és kemény volt. Még mindig nem tudta elhinni, hogy ez történik. Ha ez az egész valamiféle rövid fantázia, hát legyen. Ki akarta élvezni minden egyes percét ennek a valós - életbeli pornónak.

Egy csintalan gondolat nyilallt Anthonyba, és csapott le a már lüktető farkába. Annyira kanos volt emiatt a gyönyörű férfi miatt, aki annyira rosszan meg akarta dugni. Az éhsége minden egyes eltelt másodperccel nagyobb lett. Sokszor szopták már a farkát, sokkal többször, mint amennyire vissza tudott emlékezni, és nem tagadhatta, hogy milyen jó érzés volt.

Mégis, Anthony mindig egyike volt annak, aki ad, nem pedig kap. Nem tette meg másnak azt, hogy szopta  volna a farkát. Most azonban egy kemény fasz töltötte ki a száját, és ment le a torkán, majdnem elélvezett csak ettől, és semmi mástól. Volt valami a férfi arcán, aki ezt kapta, amit nem tudott megmagyarázni.

Egy ilyen férfivé válni, aki végül felépítette a vágy hosszan - épülő épületét, több volt, mint amit valaha is remélt. Hirtelen kiéhezetté vált, mintha eddig nem is lett volna a világon, de Charles esetleg megfékezhette ezt az étvágyát. A türelmetlenség legyőzte őt, és gyorsabban ment, mint ahogy kellett volna.

Anthony végül teljesen lerántotta a férfi rövidnadrágját, amely bosszantóan távol tartotta őt, egészen addig, amíg az teljesen le nem csúszott a combján. Charles kakasa kiszabadult, és majdnem megütötte Anthony arcát. Charles erekciójának vastag és megduzzadt húsa volt előtte, keményen és nehezen állt a levegőben.

Egy csepp előnedv gyöngyözött a farkának hegyén, csillogott a napfényben, amely az üvegajtóról ragyogott vissza. Úgy tűnt, mint aki kötekedni merészel, gúnyolódik vele, hogy jöjjön, és kapja el.

Anthony felnézett Charlesra.

- Olyan hihetetlen vagy.

- É-érints meg. K-kérlek. - nyögte ki Charles, akadozó lélegzettel, kipirult arccal.

Anthony kinyújtotta a nyelvét, felszürcsölte az apró, gyöngyházfényű cseppet, amely annak a legcsodálatosabb fasznak a hegyét díszítette, amelyet valaha látott.

- Hmm.... Így?

- Ó, bassza meg. - nyögte ki Charles. - Pontosan így.

- Hmm....

- Mi az? Mi a baj? - kérdezte.

- Ó, semmi. Nem lenne gond végignyalni az egész faszodat, de szem előtt kellene tartanom pár más dolgot is. De hé... te csak azt akarod, hogy a hegyét nyaljam. Meg tudom ezt is csinálni.

- Nem!

Anthony felvonta a szemöldökét.

- Nem?

- Úgy értem, igen. Úgy értem... a francba. Azt se tudom, mi a faszt mondok. Teljesen megőrjítesz. Csak csinálj, amit akarsz. Nem érdekel, mit. Csak ne hagyd abba a hozzám érést.

Anthony nem tudta elrejteni a mosolyt, amely utat tört a szája sarkában. Ő volt ez a fajta vezérlő-iránytó srác, de a daganat miatt, amely őt kínozta, már annyira elfelejtette azt, hogy milyen is az, amikor ő fogja a kezében a gyeplőt.

- Biztos vagy benne? - gúnyolódott Anthony.

- Baszd meg, igen. Biztos vagyok benne. Ne legyél már ilyen istenverte kötekedő, szopj már le! - köpte ki Charles. Arca kipirult, amit Anthony a vágynak és egy csipetnyi szemérmesség keverékének tudott be, ám azt is tudta, hogy Charles mire képes.

- Ne aggódj, kicsim. Nagyon jó kezekben vagy.

Anthony suttogta a szavakat, ahogy megragadta Charles faszát a kezével, és vezette azt a kinyitott szájához. Rácsúsztatta a nyelvét, majd a makk köré, mialatt szája bezárult a vastag hosszúság körül.