Queen of Cups 4. fejezet

Laposztás

Conor szinte vakon sétált át, a hosszú, szürke folyosón, ami a parkolóhoz vezetett. Egyenletes tempóban esett az eső, a haja és az inge azonnal átázott. Sötét hajszálai rátapadtak az arcára, amik végén apró vízgyöngyök csillantak meg, amik végül lehullottak a padlóra. Nekidőlt a falnak, és érezte, ahogy minden energiája távozik a testéből. Túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy sírjon, habár könnyei mégis voltak, kényelmetlenül szúrtak a szemei sarkában. A korábbi jókedv, amit a felfedezett kapcsolatok miatt érzett, azonnal szertefoszlott, amint rájött arra, hogy az ügynek még korántsem volt vége.

A Hold kártya a tarot csomagban annyira ártalmatlannak tűnt, mégis, az üzenet világos volt. Ő hibázott, a gyilkos pedig nevetett a hozzá nem értésén. Meg volt győződve róla, hogy Alex volt a gyilkos célpontja. Nem tudta miért, egyszerűen csak tudta. A teste először felforrósodott, aztán azonnal ki is hűlt, ő pedig odahajolt egy közel eső csatorna fölé, és addig ürítette ki a gyomra tartalmát hullámokban, amíg semmi sem maradt benne. Csak egy múló gondolat Karjaival átkarolta a sajgó bordáit, előrehajolt, a haja pedig ernyedten lógott előre. Vajon ez maga a teljes, szörnyű kétségbeesés volt, amit érzett? Az életet, Alex nélkül, azt fontolóra sem érdemes venni. Egy múló gondolatra borzongás futott át rajta, végig, a karcsú testén.

Halványan hallotta a parkoló autók zaját, majd rájött, hogy be kéne menni az eső elől valahová, hogy újra dolgozni kellene menni... tenni valamit, a nyomozást segíteni. A teste oda fagyott, ahol állt, a mozgás túl nehéz volt. Nem tudott szembenézni a kollégái megértő pillantásaival, a vállát ért megnyugtató veregetések csak még nagyobb zokogást váltottak ki belőle.

Egy könnyű érintést érzett az arcán, mire azonnal elkezdte felfelé emelni a fejét, hogy aztán találkozhasson egy ismerős, jégkék szempárral. Erős karok ragadták meg, kényelmet és szeretetet adva, egyszerűen csak csendben tartották őt, addig, amíg képes lett arra, hogy megszólaljon.

 - Alex, azt hittem... azt hittem, te voltál. Azt gondoltam... - szavai nem voltak következetesek.

- Ó, Istenem, nem tudom ezt tovább csinálni.

Alex félrehúzta Conor nedves haját a szeméből a kezével. - Van egy lakásom. Meg kellett állnom, és pótkereket cserélnem. A telefonom halott. Sajnálom. - Szavai elhaltak, mintha megpróbálta volna saját érzelmeit visszatartani. Gyengéden a kocsi felé tolta Conort.

- Szállj be. Hazamegyünk. Adj néhány percet, hogy eligazíthassam a csapatot.

Conor úgy tett, ahogy Alex mondta neki. Megkönnyebbülés öntötte el, szédülten és bolondan, de azért egy kis félelmet is érzett, ami belülről mardosta. Ez volt az első alkalom azóta, hogy csatlakozott a csapathoz, teljesen és totálisan elveszve érezte magát, ami egészen a lelke legmélyéig hatolt. Megborzongott, mert a vizes póló a nedves bőréhez tapadt szorosan, és az autó bőr üléséhez. A vállai lüktettek az erőlködéstől, miközben azon tűnődött, hogy Alex vajon hogyan képes szeretni valakit, aki ennyire gyenge és olyan törékeny?

Nem tartott sokáig, hogy hazaérjenek, és amint betették a lábukat az otthonukba, Alex rögtön átvette az irányítást. Fél órát adott Conornak, hogy megtisztítsa magát kívül-belül.

- Amikor készen vagy, várj meg a hálószobában. Meztelenül.

Alex nagy kísértést érzett, hogy csatlakozzon Conorhoz a fürdőszobában, eltöltsön egy kis időt a mosdatásával és a megnyugtatásával, de a lelke mélyén tudta, hogy ez nem pontosan az, amire az ő gyönyörű szerelmének a ebben a jelenlegi állapotában szüksége van. Az kellett neki, hogy erős legyen. Gyorsan telefonált, kiválasztotta azokat a dolgokat, amire szüksége volt, és köszönetet mondott az égnek, hogy ilyen jó barátai voltak. Felmászott a lépcsőn, lassan, nehéz léptekkel, azért, hogy Conor biztosan tudja, hogy közeledik.

Conor a szoba közepén állt, lesütött szemekkel, összekulcsolt kézzel a háta mögött. Alex hagyta, hogy a szemei végigvándoroljanak Conor tökéletes testén, ám aztán észrevette, hogy a fiú vállai finoman megfeszültek.

- Nem fogsz elélvezni addig ma este, amíg azt én nem engedélyezem.

A férfi semmit nem tett, csak állt, és elismerően adózott a látványnak.

- Te nem tettél semmi rosszat. - suttogta Conor füleibe, finoman borzolva fülének érzékeny lebenyét.

- Meg kell értened ezt. Ez nem büntetés, ez arról szól, hogy el kell vigyelek téged egy olyan helyre, ahol megengedhetsz magadnak mindent, hogy teljesen átadd magad nekem. Tökéletesen be kell hódolnod. Nem tehetjük ezt otthon, a mi kényelmes, komfortos zónánkban, ezért lefoglaltam egy szobát ma estére, a klubban.

Conor megremegett és felsóhajtott, de nem próbált meg beszélni, vagy mozogni. Ők már jártak 1-2 alkalommal abban a BDSM klubban, amire Alex most utalt, és használták is már a saját, privát kis játék szobájukat. Alex elégedetten bólintott. Egy sima bőr nadrágot helyezett le az ágyra.

- Jó lenne, ha ezt a ruhát vennéd fel. Csak ezt, semmi mást, sem cipőt, sem inget, és az alsónemű is kizárva. Találkozzunk lent, ha elkészültél.

Tudta, hogy ha parancsot ad Conornak, akkor még jobban felnagyítja a sebezhetőségét, de ő azt akarta, hogy vigye el egy olyan állapotba, amikor a behódolás és az alázatosság elmossa minden aggodalmát.

Nyugtató, klasszikus zenét játszott a kocsiban, és amikor megérkeztek a klubhoz, a hátsó ajtón át mentek be. Alex kezét Conor hátán tartotta mindig, nyugtatólag és tudatosítva a fiúban a folyamatos jelenlétét.

Annak a szobának az ajtaja, amelyet Alex előre lefoglalt, nehéz volt, viszont csendesen nyílt ki. Alex hagyta, hogy Conor lépjen be elsőként, tudván, hogy ő már szembesült a látvánnyal, ami a fiú szemei elé tárult: egy nagy kereszt, a szemközti falnál. A szoba teljesen feketébe volt burkolva, a falak vastagon bélelve voltak hangszigetelő anyaggal. Az ágy hatalmas volt, egy bonyolult vas kerettel, és fekete burkolatokkal. Puhának és hívogatónak nézett ki, ellentétben a kereszttel, amelyről Conor nem tudta távol tartani a szemeit.

Majdnem a mennyezetig ért, fekete bőrrel volt beborítva. Nehéz láncok lógtak a végeken, vastag bilincsekkel végződtek minden ponton, és egy széles, bőr öv volt derékmagasságban, becsatolatlanul.

Egy fürdőszobát pillantott meg egy résnyire nyitva hagyott másik ajtó mögött. Egy hatalmas, süllyesztett kád, tükrökkel körülvéve, csillogó, fekete csempékkel burkolva volt a helyiségben, a kád egyik végén pedig egy halom, bolyhos, fekete törülköző várta őket.

Alex bezárta maguk mögött az ajtót, megsimogatta Conor csupasz vállát, hogy megnyugtassa a fiút, mire az összerándult.

- Vetkőzz.

Alex leheveredett az ágyra, és végignézte, ahogy Conor levetkőzik, leveti magáról a szűk, bőr nadrágot. A szemhéjait nehéznek érezte, a szája kiszáradt Conor ágaskodó férfiasságának láttán, mivel az szorosan kötve volt a bezárt bőrszíj alatt.

- Négykézlábra.

Conor kecsesen esett a padlóra, szemeit folyamatosan leszegezve tartotta. Alex átcsúszott a szobán, egy ujját végigfuttatta hosszában szeretője gerincén, le, a finom, fehér félgömbök vonalán, addig, amíg végül súrolta a köztük levő lyukat. 

 Conor egy hangot sem adott ki, ám izmai megfeszültek a visszafontott feszültségtől, Alex folytatta a felfedezést. A krémes, fehér színű bőr minden egyes centiméterét megérintette, és simogatta, mielőtt odament volna egy szekrényhez, hogy kihúzza annak legfelső fiókját. Tele volt jól felszerelt játékszerek gyűjteményével, Alex pedig nem habozva kiválasztott egy nagy, latex dugót. A felületét síkosítóval kente be, és a végét Conor lyuka ellen nyomta.

- Engedd el magad.

Alex gyengéden, de határozottan nyomta be, egészen addig, amíg a dugó jól illeszkedett. Conor rövid lélegzeteket vett, teste alkalmazkodott a jelentős méretű betolakodóhoz, de nem tiltakozott ellene. Feszítettnek és teljesnek érezte magát - ez ugyanis sokkal nagyobb volt, mint amiket Alex korábban használt. A férfi kezei ott voltak megint, simogatták és masszírozták a fenekét, csiklandozták a duzzadt golyókat azok hátsó részét is. A szükséges elengedés mély fájdalmat generált Conorban, de az elleni tiltakozás jó érzés volt,helyesnek is érezte. Alex szörnyen kontroll alatt tartotta, ami egészen felszabadító volt. Nem kellett gondolkodni, csak engedelmeskedni. Csak a szenzáció megtapasztalása létezett számára, amit a szeretője hozott létre számára.

- Állj a kereszthez, arccal szembe.

Conor egy kicsit félszegen kelt fel, és abba a pozícióba helyezkedett, amit Alex követelt tőle, mialatt reszketett a várakozástól.

- El foglak hallgattatni. - mondta Alex halkan. - Te pedig visszatartod. Adok egy labdát a kezedbe. Ha azt akarod, hogy abbahagyjam, dobd el.

Alex sietett Conor csuklóit és bokáit megbilincselni. Azt akarta, hogy Conor megtapasztaljon minden hangot és minden érzést, miközben a nehéz fém bezáródott a helyére, annak minden szabad akaratát eltávolítva.

 Alex végigsimított a hátán, megcsókolta a nyakát, mialatt kezei Conor fenekének görbe vonalain pihentette. Conor egy kicsit félrehúzódott, de nem tudott messzire mozogni, annyira, hogy elkerülje az ujjakat, amik keményen csipkodták meg a mellbimbóit, aminek hatására még jobban szorította magában a dugót.

- Ó, Istenem. - tolta ki Conor seggét, nyöszörögve. Megfeszítette a fejét, hogy szemei találkozzanak Alex szemeivel.

- Arccal a falnak, Conor. Nem kell azt látnod, ami hamarosan jönni fog.

Egy fém gag csúszott Conor ajkai közé, és szorosan a feje köré csatolták annak pántjait. A szája sarkába vájt, mindenben megakadályozván őt, abban is, hogy érthetetlen hangokat adjon ki.

Alex visszament a játékokkal teli fiókhoz, kiválasztott egy korbácsot, amiről tudta, hogy fájni fog, és egy kedves csapást mért vele Conor bőrére.

- Tökéletes. - mondta, majd az asztal közepére tette le, közel a kereszthez úgy, hogy Conor látószögébe essen. A férfi kigombolta az ingjét, letette az ágyra, majd felvette a korbácsot, és megállt Conor mellett.

- Bízol bennem annyira, hogy én pontosan tudom, mire van szükséged?

Conor idegesen bólintott, majd megragadta a gumilabdát, amit Alex a kezébe adott.

Alex hátralépett, gyorsan lecsapott, egy piros csíkot hagyva Conor hófehér fenekén. Egy másik csapással egy párhuzamos vonalat hozott létre rajta.

Conor vállai megfeszültek, majd elernyedtek. Egy hangot sem adott ki.

Alex megfogta a dugó alapját, és még két csapást mért Conor combjaira is, gyors egymásutánban. Conor felnyögött a gag mögött, feje előre esett.

- Nyerj erőt belőle Conor. Engedd. Add át magad nekem.

 Két újabb csapás, Conor légzése még halkabbá vált, kezei ökölbe szorultak, a gumilabdát szorította a ketrecben levő ujjaival.

- Azt akarom, hogy önmagadon kívül kerülj, szerelmem.

Alex újból lesújtott a korbáccsal, így piros csíkok szegélyezték Conor seggét. Egy kritikus pillantás a piros nyomra megnyugtatta a férfit, hogy Conor jól viseli a megpróbáltatásokat. Elég erő volt a csapásokban, mégis ez volt minden.

Látszott, ahogy Conor teste teljesen megnyugodott, arca felderült.

- Az alázatosság nem gyengeség, nagy erőt igényel és hatalmas bizalmat.

Alex elfordította a benne levő dugót, nem túl finoman. Conor hangosan felzihált, majd elhallgatott, és aztán megint lenyugodott. Alex levette a korbácsot a forró, rózsaszín bőrről, azután gyengéden megsimogatta Conor labdáit. A fiú szemei szorosan csukva voltak, arca kipirult. Csak lógott a kereszten, teste verejtéktől csillogott.

Alex alaposan szemügyre vette a piros jeleket, ujjaival fehér csíkokat hagyott a fiú bőrén, amint végighúzta rajtuk azokat. Saját lélegzete is gyorsabbá vált, farka könyörtelenül lüktetett. Újra megcsavarta a dugót, mire Conor ismét összerándult, gyorsan kihúzta belőle, hogy ugyanilyen gyorsan az ujjaival helyettesítse azt.

Ez nem volt elég Conornak. Hátratolta magát, mint akinek több kell. A második ujja is csatlakozott az elsőhöz, még jobban feszítve őt. Alex kihívó szükséggel vigyorgott rá:

- Könyörögj. - mondta. - Könyörögj, hogy basszalak meg.

Szabad kezével eltávolította a gag-et Conor szájából, ami így lehullott a földre.hullt.

- Ó, Istenem! - zokogott fel Conor, és erősen rángatta magát a kötelek szorításában.

- Kérlek, Alex...

Alex elhúzódott, levette a nadrágját, szabaddá téve a kirobbanó merevedését. Conor már szinte zokogott a szükségtől, remegett, és küzdött a kötelek szorításában. Alex felemelte, és olyan lassan nyomta magát Conorba, ahogy csak tudta. Kezeivel szorosan ölelte Conor testét, aztán megtalálta a fasz-gyűrűt, amiben szorosan feszült a forró hús körül.

- Ez az enyém.

Mozogni kezdett, simogatta Conort lassan, szúrt belé, megtöltötte őt újra és újra. Az ujjaival kapaszkodott a kötelekbe, a körmeivel vájva beléjük, amíg végül már nem bírta tovább. Újra és újra Conorba csapódott, és amikor elélvezett, az orgazmusa hullám a hullám után söpört végig rajta. Amint ismét képes volt arra, hogy összeszedje a gondolatait, előszedte a mélyen elrejtett kulcsot az eldobott nadrágjából, és kinyitotta a gyűrűt, kiszabadítva ezzel Conor megkínzott farkát, annak helyére nyugtatólag saját ujjait helyezte.

Conor megrándult, kétségbeesetten, meggyötörten. - Kérlek, Alex...

Alex elengedte, és megszorította a golyóit. Conor felsikoltott, elemi erővel élvezett el, amely már szinte fájdalmas volt. Teljesen elöntötte, verejtékben úszott, csak a kötelek szorítása tartotta őt meg. Alex óvatosan elengedte, megszabadítva őt saját súlyától, leengedte, és egy ölelésbe vonta.

Conor lágyan felsóhajtott, teljesen megnyugodva.

- Csodálatosan gyönyörű voltál, Conor. Mindent megadtál nekem, ami kellett.

Sokáig így maradtak, csak az egymás lélegzetét figyelve.

Végül felváltva vették az irányt a fürdőszoba felé, utána bemásztak a hatalmas ágyba, könnyedén és gyorsan álomba csúsztak.

 ***

Conor már jól ismerte azt a reggeli, vékony fénysugarat, amely a nehéz függönyökön át bepréselődött a szobába.

Felemelte a takarót, hogy aztán regisztrálja a testének fájdalmait, amelyek emlékeztették őt az estére.

Egy lassú mosolyra húzódott az ajka, nagyot nyújtózott boldogan, és úgy érezte, olyan békére lelt, mint az elmúlt hónapokban sohasem. Átadta magát teljesen Alexnek, ami annyira megtisztító élmény volt, és az eddig zavaros és bizonytalan gondolatok kitisztulásával is járt. Óvatosan kicsusszant az ágyból, és elment a fürdőszobába. Sötét haja alaposan zilált volt, ajkai sérültek. Csuklóján és a bokán végig jelek voltak, a bilincs eredményeképpen, valamint keskeny, piros vonalak csíkozták a seggét. Nem bánta. Alex jelei voltak.

Visszamászott az ágyba, szorosan odabújt Alex széles hátához, finoman csókolta nyakának görbe vonalát. Hamarosan kénytelenek lesznek visszatérni a való világba, de most még el tudta azt felejteni.

 Alex vele szembe fordult, Conor egyik karját a dereka köré fonta, majd a másikkal szemérmetlenül a farka felé tapogatózva kereste az ahhoz vezető utat. Ami, ahogy remélte, forró volt, és kemény, érintésre vágyó. Alexet a hátára gördítette, és belemosolygott az álmos szemekbe, mialatt lassan rácsúszott. Alex felnyögött, szorosan megragadta Conor csípőjét, úgy irányítva a ritmust, amennyire csak lehetséges volt.

- Alulról felfelé próbálsz kerülni, kölyök? - morgott Alex, amíg ujjával Conor szivárgó farkán körözött.

Conor duzzadt ajkát rágcsálta, és ártatlanul rezegtette a szempilláit.

- Kicsoda, én!? Soha. Csupán meg akartam bizonyosodni arról, hogy ébren vagy. - azzal összeszorította a belső izmait, miközben figyelte Alex reakcióját, amint az válaszképp könyörtelenül szorította az ő farkát.

- Lovagolj meg, szépségem, a sikolyaidat akarom hallani. - dörzsölte Alex a hüvelykujjával a fiú farkának szivárgó rését.

Conor hullámzó mozgással irányította a csípőjét, - Mit ismét? Azt gondoltam, múlt éjjel már teljesen kitöltöttél.

Mielőtt Alex válaszolhatott volna, annyira felemelte magát, hogy szinte teljesen elhagyta a testét Alex farka, majd visszacsapta zihálva. Alex elhallgatott, minden erejével arra összpontosított, hogy ne élvezzen el ugyanekkor, különösen, mivel Conor újra és újra megismételte ezt a mozdulatot. A sötét hajú szépség ajkai szétnyíltak, szemei csillogtak. Az izmok megfeszültek, majd ellazultak, miközben magát is örömhöz juttatta. A következő alkalommal, amikor ismét felemelte magát, Alex egy ideig megtartotta a levegőben, megállítva az ereszkedésben, mire Conor levegő után kapkodva könyörgött azért, hogy elélvezhessen végre. A férfi végül elengedte, magasan a felfelé szúrt, mélyen Conor testébe fúrta magát, és elélvezett egy forró kirobbanással. Conor hátrahajtotta a fejét, és maga is átadta magát az örömnek, mindent Alex mellkasára engedett az örömtől.

Gyengén összeomlott szeretője testére, a köztük levő, ragacsos rendetlenséggel mit sem törődve.

- Istenem, annyira szeretlek.

Erős karok fonódtak köré, szorosan préselték a másikhoz.

- Én is szeretlek, kicsim. Jó reggelt!

Egy ideig még feküdtek tovább, élvezték a nyugalmat. Végül Conor elment zuhanyozni, amíg Alex megrendelte a reggeli szobaszervizt. Fél órán belül egy félénk fiatalembert, egy mindenféle földi jóval megrakott étkezőkocsit tolt be a szobába, kért egy aláírást Alextől, majd rohant az ajtóhoz.

Alex egy karosszékbe vetette magát, úgy, ahogy volt, csak egy pár tapadós fekete nadrágot viselt. Conor felvett egy pulóvert, ami passzolt a nadrágjához, aztán pedig igyekezett az élelmiszerekre koncentrálni, Alex gyönyörű, meztelen mellkasa helyett.

Alex kortyolt egyet a frissen facsart narancsléből, és kritikusan felmérte a fiú kinézetét.

- Jobban érzed már magad?

Conor elpirult.

- Igen, sokkal. Pontosan tudtad, mire volt szükségem... mint mindig. - nagyot sóhajtott. - Bepánikoltam. Minden annyira sok lett egyszerre. Szükségem volt olyan valakire, aki leválaszt rólam minden felelősséget, hogy döntéseket hozzak számomra. A múlt éjszaka... tökéletes volt... nem is beszélve arról, hogy olyan forró volt, mint a pokol! Gyakrabban is meglátogathatnánk ezt a helyet.

Alex viszonozta ezt egy lassú, lusta mosollyal, amelytől hidegrázós bizsergés futott végig a gerincén.

- Biztos vagyok benne, hogy el lehet ezt intézni.

- Mikor kell lelépni innen? - Conor nagyon forrónak és zavartnak érezte magát. Alex olyan módon értette meg őt, hogy szerette volna rögtön megismételni a tegnapi teljesítményét itt és most.

- Van még egy kis időnk. Higgssel közöltem, hogy a délutáni műszakkor fogunk dolgozni.

Conor ragyogó, zöld szemekkel nézett rá, sűrű, sötét szempillái alól:

- Nem hinném, hogy a seggem kibírna még egy kikötözős szeretkezést. - rágta idegesen az alsó ajkát.

- Nincs ostor. De én a legszívesebben lekötöznélek, és addig dugnálak, amíg a kegyelemért nem könyörögnél.

Alex végigfuttatta nyelvét az alsó ajkán, és úgy rágta, mint egy darab, érett dinnyét. Nem mozdult, ezért a várakozás csak még inkább próbára tette Conor idegeit, hogy mi fog történni. Alex leengedte az alsónadrágját, mire Conor hiába próbálkozott, képtelen volt úgy helyezkedni, hogy kényelmes legyen, olyan keménnyé vált. Idegesen fészkelődni kezdett, szemei elkerekedtek, ahogy Alex önelégülten még tovább férkőzött hozzá.

- Vetkőzz. Feküdj le az ágyra, kezeid rakd a fejed fölé.

Conor alig hallhatóan nyelt egyet. - Én nem...

Alex felmordult, mire Conor felállt, és levette a pólóját. Amit hamarosan a fehérnemű követett, aztán felmászott az ágyra, kinyújtózott a takaró tetején, karcsú karjait kinyújtotta a feje fölé.

Alex egy játékszer után kutatott az egyik fiókban. - Hmm. Kötözés, a változatosság kedvéért, úgy gondolom. 

Elővett egy hosszú, durva kábelt, amit többször Conor csuklói köré hurkolt, szorosan összekötötte azokat az ágyráccsal. A szürke, fém karkötő is, amelyet Conor viselt, szorosan tapadt rá, a kötözés felett. A férfi elvágta a kötél végét, majd újra átkötötte azt az ágyrácsokon, egy bonyolult csomóval.

Alex boldogan hümmögött a látványra, azután pedig az étkezőkocsi felé vette az irányt. Conor megfeszülve nézte, mit csinál, de az egyetlen, amit láthatott, az Alex széles háta volt. Kísérletképpen megrángatta a köteleket, de az olyan szorosak voltak, hogy a kísérletnek semmilyen eredménye nem volt.

Alex felmászott az ágyra, és durván széttárta Conor lábait.

- Tárd szét magad nekem, meg akarlak ismét csodálni.- Levette a nadrágját, a lenyűgöző erekcíója kísértően lengedezett Conor előtt, Conor hasa felett. Alex valamit tett az ajkára, amit a reggelizőasztalról vett el - ez eper volt. A fiú beleharapott az édes gyümölcsbe, majd a meg nem evett részét Alex Conor fájó mellbimbójára nyomta. Lé csurgott le Conor mellkasán, azután Alex végighúzta az ujját rajta, majd a másik mellbimbóján is alkalmazta ezt a módszert. Aztán felváltva szopta egyiket, majd a másikat, mielőtt keményen megcsókolta volna Conort. Vetett a fiúra egy gonosz pillantást, lecsúszott az ágyról, hogy egy másik gyümölcsöt vegyen el. Ennek a gyümölcsnek a leve is hasonló utat tett meg lefelé, végighaladt Conor farkának teljes hosszán is.

- Ó, Istenem! - rántotta meg Conor a csípőjét, mialatt Alex haladt a nyelvével az utat lefelé, lefedve az édes innivalót. Amikor abbahagyta, Conor csalódottan sírt a frusztrációtól. Alex eközben egy harmadik gyümölcsért nyúlt, amit a fiú fenekének réséhez helyezett, és péppé zúzott. hogy aztán hideg nyelvével végigszántson rajta. Túl későn jött rá Conor, mire is készül Alex. Alex egy párnát tolt a csípője alá, arcát Conor combjai közé temette, és szopta, nyalogatta továbbra is eközben a gyümölcsöt. Conor felsikoltott, mert Alex nyelvével újra és újra megsértette őt. Keményen elélvezett, magja szabadon hullott fel a saját mellkasára. Alex felemelte a fejét és elvigyorodott, azután Conor lábát a vállára helyezte, magát pedig a fiú csatornájába vezette. Már nem volt szüksége semmilyen síkosító használatára, elég volt csupán a saját nyála, és az eper leve, nem is kellett semmi más, így miközben előre lökött, csak egy kis égető érzést okozott, amint megtöltötte Conort teljesen. Alex alig hallotta a nyöszörgéseket, és a nyögéseket, folyamatosan elégítette ki saját igényeit, könyörtelenül pumpálta Conor seggét, egészen addig, amíg végül saját magát teljesen át nem adta az örömnek.

Teljesen kielégülve, Alex az oldalára gördült.

- Bassza meg! Azt hiszem, most bebizonyosodott, hogy az eper valóban vágykeltő.

A zaj, amit Conor kiadott magából, valahol a kuncogás és a zokogás között lehetett. Úgy érezte magát, mint akinek minden izmát teljesen kifeszült, és a súrlódás hatására a seggén levő vonalak is fájtak. 

- Oldozz el, Alex!

Alex lenézett rá.

- Valamire meg kell kérjelek először, addig, amíg nem tudsz szabadulni tőlem. - egy pillanatra idegesnek tűnt.

Letérdelt egészen Conor csípőjéig, aztán előhúzott egy kis, fekete, bársony dobozt, az ágytakarók alól. Felkattintotta a fedelét, felfedve a benne levő két fém ezüst gyűrűt, amelyek ott feküdtek a hozzájuk illő, fém karkötő mellett.

Conor szeme elkerekedett, Alex pedig vett egy mély levegőt és megszólalt:

- Conor. Te vagy életem szerelme. Kicsim... Hozzám jössz?

Conor levegő után kapkodott, szemei felcsillantak:

- Oldozz el, hogy adhassak egy nagy fülest!

- Nem, amíg nem tudom a választ. - mondta, miközben súlyával nyomta le Conort. 

- Igen, hát persze, hogy hozzád megyek! Én is szeretlek! - könnyek csillogtak Conor szemeiben.

- Akkor nem csak azért mondod, hogy elengedjelek? - kérdezte Alex egy buta vigyorral a szép arcán.

 - Alex!

- Ok. Hiszek neked. Csak egy perc. - Alex leugrott az ágyról, turkálni kezdett az egyik fiókban, és elővett egy fogót. Arra használta, hogy levágja Conor fémkarkötőjét a csuklójáról, hogy azután visszarakja az újat, szorosan rázárva azt a sápadt bőrre, a végén pedig a kulcsot a dobozba tette. Utána engedékenyen kibontotta a köteleket is.

 - Gondolj erre, mint egy jegy-gyűrűre. Soha nem fog lejönni. Soha.

Conor átölelte a férfit, amely azzal fenyegetett, hogy összetörnek a bordái, majd megcsókolta. Alaposan.

Eperízt érzett.

 ***

 Ha Higgs őrmester a főnöke arcára kiülő, önelégült vigyor okáról tűnődött is, jó érzékkel semmit sem kérdezett erről. Alex és Conor ebéd után érkezett vissza dolgozni, és úgy folytatták, mintha mi sem történt volna. Alex eltűnt az irodájába, Conor pedig visszatelepedett az íróasztalához, nyugodtabban és boldogabban, mint a hét során valaha is látta. Higgs, még gyakorlottabban, elfogadta a helyzetet, és igyekezett a munkájára koncentrálni.

Conor úgy érezte, új energiák árasztották el. Állandóan a csuklóján levő, új karkötőt babrálta, ami az elődjénél sokkal szorosabb volt. Megvizsgálta az apró zárat, és csodálta a kivitelezést. Tökéletes volt, és nagyon is kézzelfoghatóan emlékeztette Alexre.

Késő délután volt, amikor megcsörrent a telefon Alex irodájában. Még mindig hülyén boldognak érezte magát, és ennek tükröződnie kellett a hangjában is, mert a hívó fél nem volt meggyőződve arról, hogy valóban Alex vette fel a kagylót.

- Courtney Felügyelő?

- Igen.

- Ó, sajnálom, uram. Másnak hangzott. Naylor nyomozó vagyok. A minap találkoztunk már a tetthelyen.

Alex most visszaemlékezett egy fiatal, rendőrre, aki elsőként fedezte fel a testet.

- Igen, emlékszem. Matt, nem?

- Igen, uram.

- Mit tehetek érted?

- Nos, ez lehet, hogy semmit sem jelent, uram. Már követem az esetet egy jó ideje, és tegnap az esetszobában voltam. Higgs őrmester volt olyan kedves, hogy megmutassa... hm... ismeri az apámat, és tudja, hogy próbálom őt követni majd egy nap... Úgy hangzott, mintha egy kicsit zavarban lenne, így Alex megpróbálta bátorítani.

- Rendben, mi történt?

- Nos, én tegnap a szokásos körutamat jártam este. Már ismertem a járást Arcaniában, de mindegyik zárva volt. Egy autó állt alapjáraton működve a járda mellett, holott senkinek semmi oka sem volt aznap éjjel arra járni. Különben megkérdeztem a vezetőt, hogy szüksége volt-e segítségre. Úgy lelépett rögtön, mintha maga az ördög loholt volna a nyomában.

- Térj a lényegre, Matt.

- Sajnálom, uram. Én ugyan nem tudtam képet készíteni róla, de meg vagyok győződve róla, hogy láttam már a képét az esetszobában, a falon. Volt egy bizonyos ismertetőjele, szakáll, sötét szemei... - halkult el a hangja.

Alex vett egy mély lélegzetet. Naylor nyomozó az a típus volt, akivel semmi sem történik, de jó ösztönei voltak.

- Matt, kérlek, áruld el, sikerült felismerned?

- Igen, uram. Felismertem. Az autó márkájára, modelljére, semmire sem tudtam visszaemlékezni, de mindent leírtam. Van egy CCTV kamera feljebb az utcán, ami lehet, hogy felvette, ami történt.

- Rendben. Dolgozik még?

- Igen, uram. Hamarosan érkezik a váltás.

- Rendben, közöld a parancsnokoddal, hogy átkéreted magad. Kölcsön foglak kérni tőle egy időre. Vedd le az egyenruhádat, és gyere ide.

Alexnek öt percig tartott elmagyarázni az új helyzetet a város másik oldalán levő összezavart őrmesternek, aztán röviden vázolta a helyzetet a csapatnak is.

Elküldte Pete-t, hogy menjen el a lemezekért (?), Phil-t pedig a kamerafelvételekért, a bíróság biztonsági csapatához. Keresztezve tartotta az ujjait, ami egyike volt azoknak az értékes pillanatoknak, amikor egy túlságosan magabiztos férfi egy hülye hibát vétett.

Matt Naylor fél órán belül megérkezett, és mereven bámulta a képet a képernyőn.

- Igen, ez kétségkívül ő, senki más nem lehet, uram. Ebben teljesen biztos vagyok.

- A lemezek hibásak, nem lehet használni őket, uram. - kiáltotta át Phil a szobán. - De mi van a kamera felvételekkel? Istennek hála, azok digitálisak.

Matt elővette a jegyzetfüzetét.

- Az autó egy Audi A5 Silver. Nincs semmiféle ismertetőjele. Egy ezüst medál lógott a visszapillantó tükrön. - megmutatta Alexnek, a medálról készült rajzot, egy kör volt, amin egy villám cikázott keresztül.

Alex ereiben megfagyott a vér.

- Felismerem ezt a szimbólumot. - kétségbeesetten kezdett ütögetni valamit a billentyűzeten, az elítélt bűnözők adatbázisában keresve. - Név, név, név... mi a fene volt az... Derek, Damien, nem... Desmond! Shane Desmond!

Diadalmasan mutatta meg a képet, majd kinyomtatott egy példányt. A többiek köré gyűltek, ahogy feltűzte a képét a falon levő, többi bizonyíték fotója mellé.

- Ez ő! - szólalt meg Conor először. - Nincs szakálla, de kétségtelenül hasonlít rá. Ki ő?

- Higgs, emlékszel? Évekkel ezelőtt - egy furcsa kultusz vezetője volt. Anti - meleg, anti - fekete, anti, minden anti, ami nem felel meg a kódjuknak. Fegyverkereskedelemmel tartóztattuk le, de valami sokkal rosszabbra bukkantunk. Hét évet kapott.

Higgs bólintott. - Így nézne ki most. Ez kétségkívül ő.

A kamerafelvételek sem mutattak semmi újat, de most, hogy Alex felismerte a férfit, már maga előtt tudta látni, amint a múltban szakállt és bajuszt viselt. Fél órán belül volt egy címük, és összegyűlt egy csapat egyenruhás tiszt, hogy segítsenek, majd rögtön útra is keltek.

Desmond címe egy csendes, vidéki kisváros külső részében volt. A zegzugos, lerobbant háznak volt egy rozsdásodó, roncsautókkal teli kertje, néhány régi, megviselt állapotban levő garázzsal. A festék már megkopott, az ereszcsatorna lógott. A hely maga volt a roncs.

Az autóval, és a kombival kiszálló csapat megállt az út szélén. Alkonyat volt, nem volt közvilágítás, így nehéz volt őket észrevenni. Szétszóródtak az ingatlan körül, lezárták a kijáratokat, amennyire csak tőlük tellett. Egy lámpa égett az egyik emeleti szobában, amit hirtelen lekapcsoltak. Alex és Conor kővé dermedt egy ponton, közel a ház előtt. Alex intett, mire a csapat közelebb húzódott, de aztán volt egy bumm, amit egy üvegtörés hangja követett. Egy férfi esett át az ablakon, majd a fák közé futott. Conor és Matt volt az első, aki igyekezett utána eredni. Nehéz volt a terep, sok ágak és a mindenütt jelenlevő törmelék nehezítette az üldözést, mégis gyorsan utolérték a botladozó alakot maguk előtt.

- Állj! Rendőrség!

A parancs elhangzott, de nem volt hatással. Conor káromkodott, mivel egy ág csapódott az arcába, lelassítva őt egy pillanatra. Aztán rajta voltak. Matt Naylor elrepült mellette, megragadta a férfi bokáját, aki a földre zuhant. Conor megragadta a karját, bilincset tett rá, egy térdével lenyomta a hátát, mielőtt tiltakozhatott volna. Conor és Matt egymásra mosolyogtak, mialatt levegő után levegőért kapkodtak.

- Mi is fiatalok és fittek akarunk lenni. - Higgs őrmester zihálva ért melléjük. - Jó fiúk. Szép munka.

- Ő a tiéd, őrmester.

Conor felhúzta az embert, miközben ő is felállt, visszalökdöste a ház felé, mialatt Higgs felolvasta a jogait.

- Hol van a főnök, őrmester?

- Úgy gondolta, hogy ti ketten meg tudtok ezzel a férfivel birkózni, és a csapat többi tagjával behatolt a házba.

Conor elmosolyodott, jó volt tudni, hogy Alex néha tudatában volt annak, hogy ő is egészen jó rendőr.

Alexet egy hálószobában találta. Egy ágy volt benne, félig tele pakolt zsákkal.

- Úgy néz ki, épp időben érkeztünk, uram.

Alex megfordult a hangjára.

- Bassza meg, Conor, vérzel. Alex kezei azonnal az arcán voltak, gondosan ellenőrizték a sebet.

- Ez csak egy karcolás. Egy fa okozta.

Alex megnyugodott, és gyengéden megsimogatta Conor haját. - Rendben vagy?

- Persze. Matt Naylor rögbizik - csodálatosan tud repülve vetődni.

- Ez még jól jöhetne a csapatomba.

- Az nagyszerű lenne, megkedveltem őt.

- Akkor többé már nem te lennél a baba!

Conor félénken mosolygott.

- Nos, ez így van.

Beültek a járműveikbe, de maradt egy kis csapat a bizonyítékok begyűjtésére, és a ház lezárására, majd elindultak vissza a rendőrőrsre. Desmondot elvitték kihallgatni, aki a börtönben fog rohadni egy darabig.

Amikor Alex és Higgs elment kihallgatni, volt egyfajta csendes ünneplés az irodában. Késő volt, de senki sem akart még elmenni. Tudniuk kellett, hogy az ügyet lezárták.

Éjfél is elmúlt, mire Alex kimerülten és feszülten megérkezett.

- Bevallotta mindkét gyilkosságot... fel lehet bontani a pezsgőt.

Conor mosolygott és ujjongott a többiekkel, de észrevette, hogy nincs minden rendben a férfivel, akit szeretett. Itt volt az ideje annak, hogy hazamenjenek, és megtudja a teljes történetet. Elég hosszú ideig maradtak még ahhoz, hogy megigyanak egy ünnepi narancslevet, mielőtt csendesen leléptek.

Nem bírt várni addig, amíg hazaérnek, és ágyba bújnak, Conor feltette a kérdést.

- Szóval, elárulod már végre, hogy miért tette? - odabújtatta a fejét Alex vállához és türelmesen várt.

- Igazad volt szerelmem. Ez rólam szólt. Én voltam a célpont, és két ártatlan ember halt meg miattam.

Conor megfeszült a szavaira, szorosan átölelte. - Mondd el. Segíteni fog.

Alex felsóhajtott.

- Desmondot kiengedték a börtönből egy évvel ezelőtt. A férfi letöltötte a büntetését, és a mentális állapota miatti aggályok ellenére, szabadlábra helyezték. Visszatért ide, különösen azért, hogy megöljön, és egész idő alatt ezt tervezte. Nem tudott hozzám közel férkőzni, ezért játszott velünk egész idő alatt. Ezért volt ott a Bőr és Csipke nyitóbuliján is, mint azt tudod. Adrian Hamiltonnal beszélt, aki elmondta neki azt, hogy a tarot-kártyák ügyében nyomozunk. Ez adta neki az ötletet, és amikor az egész üzlet a lángok martalékává vált, akkor látta a lehetőséget, amivel később majd élnie kell.

Alex áthelyezte a súlyát, és szorosabban ölelte Conort.

- El akarta terelni a figyelmünket az esetről, azt akarta, hogy valaki más ellen próbáljunk nyomozni. Csupán Sam Teller és Adrian Hamilton tudta azonosítani. A tűz után, Sam volt az ideális első áldozat. Desmond tudta, hogy összekapcsolják a gyilkosságot a tűzesettel, ami után következik a nyom utána. Meg kellett szabadulnia Hamiltontól, mert ő képes lett volna megfelelni a kérdésekre, amit ő is kérdezett a boltban. Az puszta véletlen volt, hogy Sam Teller belekeveredett az ügybe, mert írt egy cikket leleplezésként az ügyről. Amikor letartóztatták gyújtogatásért, csak idő kérdése volt, hogy meggyőzzenek minket, nem ők voltak a gyilkosok. A harmadik kártya figyelmeztetés volt, egy arrogáns, kibaszott szándéknyilatkozat. Ezzel azonban hibázott, és elmenekült - igazad volt, ő úgy vélte, te velem voltál - és én félek arra gondolni, mi lett volna, ha Matt Naylor nem szól arról a történésről aznap este.

Megremegett.

- Ami egy kicsit túl közel volt akkor, hogy a szerelem köde elvakítson. Nem tudom, mi lett volna, ha nem foglalkozom vele.

- Most mi van? A gyilkos börtönben marad, nem igaz?

- El tudom képzelni, hogy az ügyvédei az őrültségre hivatkozva fogják védeni. El kell majd küldeni Broadmoor-ba, pszichológiai vizsgálatokra, a tárgyalás előtt. - Megcsókolta Conor fejét. - Utálom, hogy megsérültél miattam.

- Én azért sérültem meg, mert egy elmebeteg gyilkos megpróbált megölni, Alex. Hogy is lenne ez a te hibád?

- De...

- De semmi. Ha fordított pozícióban is lennénk, ugyanolyan mérges lennél, ha én hibáztatnám magam.

Alex erre nem adott választ.

- Utálom, ha igazad van. Mindig rámenős, és hatalmaskodó, főnökös leszel, nem igaz?

Conor megcsókolta őt keményen.

- Miért nem próbálunk szeretkezni, és majd kideríted?

Vonaglott, és harcolt, de végül hagyta, hogy Alex az ágyhoz szegezze őt.

- Most mutasd meg, ki a főnök. Mindjárt jobban fogod érezni magad.

Alex szemei összeszűkültek.

- Te akartad, kölyök. Emlékezni fogsz erre a hétre!

- Hm... Ez az, amit reméltem.