Küldetés

Magyarországon elsőként szeretném megismertetni az embereket a meleg romantikus könyvekkel. Könyvajánlók, ismertetők, egy-egy lefordított történet is megtalálható lesz itt.

Könyvlista

Kate Sherwood - Mark of Cain

2014.06.29. 19:34 :: igazságos

Kate Sherwood

 

Mark of Cain

Marc of Cain.jpg

Fülszöveg

 

Amikor egy embert a mindent elsöprő gyűlölet veszi körül, maradt még bármi, amit feladhat a szerelemért?

Miután egy kemény egész napos ülésezés után, az anglikán pap, Mark Webber már alig várja, hogy megvacsorázzon pihenésképp egy előkelő étteremben. Amikor meglátja, hogy ki is üldögél a bárpultnál, rögtön a mobiljáért nyúl, hogy értesítse a rendőrséget.

Ő nem más volt, mint Lucas Cain, aki három évvel ezelőtt megölte a testvérét. Úgy látszik, hogy ő kiszabadult a börtönből, és ismét a helyi barátaival lóg, ami mindennek a teteje volt, igaz?

Miután elhagyja a bárt, Lucas megújta az alkoholszondát, és az tiszta eredményt hozott. Reméli, hogy ez nem az előhírnöke, az eljövendő gondoknak. Készen áll, egy józan, békés életre. A barátai azonban még nem állnak készen, hogy ezt annyiban hagyják, így végül menedéket keres az anglikán egyházban.

A két férfit összehozva, Mark és Lucas közösen veszik fel a harcot, hogy segítsenek egy fiatal meleg férfinek megemészteni a homoszexualitását - és felvenni a küzdelmet a homofób városiak ellen. Miközben a köztük levő vonzerő egyre csak nő, és az utolsó akadály is elhárul köztük, a jövő reménnyel telivé válik.

Figyelmeztetés: A rossz fiúk jók lesznek, a jó fiúk pedig rosszá válnak.

 

Értékelés

Ismét egy könyvet ajánlanék a témához kapcsolódva. Ez a könyv azonban inkább a témában már jártasabb embereknek szól, akik hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a történet témáját nehezebb megemészteni.

Már maga a könyv címe is félrevezető. Nem Káin jeleként kell értelmezni, hanem Káin Markja-ként, vagyis két személyre kell érteni. A két főszereplő is gyakran a határértékeket súrolja, és el kell fogadni az olvasónak, hogy ez egy fikció, kitalált történet, és senki ne vegye komolyan az abban leírtakat.

A könyv kezdődik egy rövid szinopszissal. Lucas egy elítélt gyilkos, aki egy részegen eltöltött éjszaka során verekedett, és elvette az életét egy fiatalembernek, akinek a bátyja egy anglikán pap, és akinek a szülei egy derék, kis közösség megbecsült tagjai. Ezért is mondtam, hogy nem könnyű a könyv alaptörténete. Miután három évet töltött börtönben, Lucas kiszabadul, és visszatér ugyanabba a kisvárosba, ahol korábban élt. Amikor Mark, a nyíltan homoszexuális, anglikán pap (?) tudomást szerzett arról, hogy testvére gyilkosa felbukkant a városban, elhatározza, hogy kellően megkeseríti az ex-fegyenc életét. Innentől kezdve Mark összezavarodik, hiszen Isten embereként a gyászoló, bosszúálló, testvéri viselkedés nem megengedett, és elítélendő számára.

Idővel Mark is rájön arra, hogy nem minden az, aminek eddig látszott, és a két férfi lassan kezd beleszeretni egymásba. Nagyon szívszorító az a pillanat, amikor Mark azzal próbál megbirkózni, hogy esetleg szerelmes lett bátyja gyilkosába. Lucas pedig folyamatosan megtagad minden segítséget, és beletörődött abba, hogy nem érdemli meg a boldogságot, amikor egyszer, régen megölt valakit. A két férfi ennek a gondolkodásnak eredményeként folyamatosan egymás körül "keringenek", miközben mindenki más azon van, hogy őket szétszakítsa, az egyház, a családtagok, a város közössége, de még a magukat barátoknak vallók is.

Fontos tisztázni, hogy Mark, nyíltan homoszexuális, anglikán papként nem összetévesztendő a katolikus vallás nézeteivel, és szabályaival. Anglikán papként Mark házasodhat, de a homoszexualitás nyilvános felvállalása ott sem megengedett az egyház keretein belül. Nehéz ezt értelmezni, nem is kívánnék belemenni a hit és a vallás - kérdéskör bővebb kifejtésébe, ezt a dolgot el kell engedni, ez mindössze csak abban játszik szerepet, hogy Mark vívódik belsőleg.

A másik férfi pedig? Lucas éveket töltött el a börtönben (egy gyilkosságért csak három év!?) gyötri a bűntudat, mégis nehezen lehet megérteni, hogy lehet ugyanakkor hihetetlenül naiv is. Azt meg lehet érteni, hogy a történtek után úgy érzi, nem érdemli meg a boldogságot, a segítséget, nem akarja, hogy segítsen rajta bárki is. Azt sem könnyű megérteni, hogy Mark mit láthatott meg Lucasban, romantikus szemszögből nézve. Lucas nem várt senkitől semmit, nem kért senkitől semmit, ő azzal volt elégedett, hogy mindenki szemében bűnbak volt, mert megölt egy embert, részegen, dühből, amellyel látszólag megölt 1 embert.

A harmadik pedig maga az áldozat viselkedése. Mark testvére, Jimmy, maga sem volt egy szent ember, amit Marknak néha el kellett ismernie, és az sem derült ki valójában, mi is történt azon az éjszakán, mivel maga Lucas sem emlékszik mindenre kristálytisztán. Aztán ott van még mellékszereplőnek Sean, Lucas gyerekkori barátja, és állandó haverja. Sam maga is meleg, és van vele is egy megható jelenet akkor, amikor Lucas hazajött a börtönből.

A Mark of Cain egy kemény témájú könyv, és néhol lehetett volna könnyebbé tenni a történetet, mindent egybevetve azonban nem okozott csalódást a könyv. Intellektuálisan, érzelmileg és erkölcsileg felfogni a témát kihívást jelent. Mark és Lucas, a történet fő karakterei képesek voltak legyőzni mindent, a legerősebb, régi érzelmeiket is, hogy aztán a végén egymásra találjanak. Végső soron, ez a könyv nagyszerű volt. Minden jó, ha a vége jó, tehát garantáltan Happy End -es könyv, mi más kellene még!?

 

 

 

komment

Queen of Cups - 2. fejezet – The Tower

2014.06.25. 23:04 :: igazságos

 

Queen of Cups

2. fejezet

A torony

Alex és Conor ismét közösen utaztak a kocsival másnap reggel a munkahelyre. Alex ült a volán mögött, Conor pedig kinyújtotta elgémberedett lábát, és egy fáradt sóhajjal hátradőlt. 6:30 volt, és nem aludtak el, csak hajnali kettő után, miközben ők már majdnem huszonnégy órája ébren voltak.A csuklóján levő, szürke, fém nyomkövetővel babrált útközben. - Rossz érzésem van az üggyel kapcsolatban. Amennyiben a gyújtogatás és a gyilkosság kapcsolódik egymáshoz, az hatalmas egybeesés lenne nagyon rövid idő alatt. 

- Még mindig lehet véletlen.

- Nem valószínű, ugye?

- Nem - ismerte el Alex, kissé vonakodva. Nem zárhatjuk ki, ám én mégsem a pénzt, mint kapcsolatot hoznám összefüggésbe a két hellyel. - fésülte ki szőke haját az egyik kezével. - Van egy olyan érzésem, hogy ez az ügy túlhaladja majd a túlóra költségvetési keretet is.

- Ezek az esetek csak úgy tűnnek, hogy egymáshoz kapcsolódnak. Egyáltalán nem volt szabadidőnk már hónapok óta.

Alex elgondolkodva nézett rá:

- Igazán elhanyagollak, nem igaz? Sajnálom, én...

Conor Alex combjára tette a kezét:

- Nem. Én nem panaszkodom, de jó lenne pihenni pár napot.

Alex érezte Conor ujjait a combján, izmai azonnal megfeszültek.

- Ha nem veszed le rólam a kezed, annak a valószínűsége, hogy sikerüljön dolgozni összeomlás nélkül, nagyon kicsi lesz. Szóval, ha úgy gondolod, hogy itt az ideje egy kórházi látogatásnak...

Conor kuncogott, de eltávolította az útban levő kezét.

- Amikor ennek az esetnek vége, lemehetünk Cornwallba, egy időre. Már jóideje nem láttad a családodat. Alex tudta, hogy Rory és Maggie Penrissen nem a szó valódi értelmében számítottak családnak, ám mégis ők álltak legközelebb Conorhoz, és csak ők voltak neki.
- Az nagyszerű lenne. Fel fogom hívni őket, hogy tudjanak róla. Még ha nem lehet tudni, hogy ez pontosan mikor is fog bekövetkezni, Maggie kitakaríthatja a házat, kiszellőztetheti, hogy tiszta legyen, mire megérkezünk.

- Rákos szendvicsek, tengeri levegő, és te. A tökéletes kombináció. - Alex megnyalta ajkát a gondolatra.

- Jó tudni, hogy a rákos szendvicsek előrébb vannak a listán, nálam.

Alex szinte már majdnem szégyenkezve pillantott rá, de csak majdnem.

- Maggie rák szendvicsei fenségesek. Te nagyon közel jársz hozzájuk.

Conor felnevetett, annyira, hogy mellkasát majdnem félig megfojtotta a biztonsági öv. Alex fájdalmasan nézett:

- Te a tisztelet leghalványabb jelét is képtelen vagy kimutatni. Nyilvánvalóan itt nem neveltek beléd kellőképpen elegendő fegyelmet a korábbi életedben - ez olyan valami, amit még orvosolni kell.

 A megérkezésük az állomásra minden további választól megmentette Conort. Jó érzés volt, hogy újra nevetett, és végre emlékezhetett arra is, hogy van élet a munkán kívül is. Néhány órával később, amikor már körülvette őt egy halom papírmunka, Alex erre a beszélgetésükre gondolt, rájött, hogy Conor sokkal fontosabb lett már számára, mint a kemény munka. Az előző napi interjú Toby Walsh-al mélyen megérintette. Nézni, ahogy a férfi arca beesett a rossz hírtől, a pusztítás nyomait, ahogy a válla begörnyedt, és a kivörösödött szemeit újra felidézni szörnyű volt. Akaratlanul is arra gondolt, ő hogyan érezné magát, ha valaha is elveszítené Conort. Fizikailag rosszul érezte magát, már csak a lehetőség felmerülésétől is. Kinyitotta az íróasztala fiókját, elővett egy kis, fekete bársonydobozt, amely a tolltartó tálca mellett fészkelt. Felnyitotta a fedelet, és megnézte a tartalmát: két, egymáshoz illő gyűrűt, platinából készültek és mind a kettő teljesen sima volt, és keskeny sávok voltak rajtuk. Mind a kettő belsejében bele volt gravírozva: "Amare aeternam" aminek a jelentése: "Örök szerelem". Visszatette őket a dobozba, amiben volt még a gyűrűkön kívül a gyűrűkhöz illő fémkarkötő, és az ahhoz tartozó kis kulcs, bonyolult zárszerkezettel. Ha bezárták a karkötőt, úgy tűnt, nincs is rajta kulcslyuk, és nagyon nehezen lehetett megtalálni azt. Alex számtalanszor észrevette, hogy Conor játszik a még mindig a csuklóján levő nyomkövetővel, és alig várta, hogy kicserélhesse azt egy valódi, működővel, ami állandó jelet ad. Talán, ha Cornwall-ben lesznek, megtalálja a tökéletes pillanatot arra, hogy feltegye a kérdést, amely már hónapok óta gyötörte. Alex nem sok mindentől félt eddigi életében, de Conor elutasító válasza szörnyű kilátásokkal kecsegtette. Csak össze kellett még szednie a bátorságát.

Megszólalt a telefon, és Alex egy rövid telefonbeszélgetést folytatott a csapattal.

- Én már elintéztem egy interjút Sam Teller ex-feleségével, úgyhogy Skóciába fogok repülni ma délután. Holnap érkezek vissza. Őrmester, te vagy a felelős mostantól.

Mindez generált egy csomó kötözködést, és Higgs fejét a kezébe fogta, majd nyögött egyet:

- Mit tettem, hogy ezt érdemlem, főnök? Mi lenne, ha én mennék Skóciába, te meg itt maradnál a játszótéren?

- Ha bármelyikük is rendetlenkedne, őrmester, megadom az engedélyt a megfelelő erő alkalmazására. - Elfordult, hogy távozzon. - Higgs egy pillantást vetett Conor szánalmas arcára, és a szemét forgatta.

- Menj, és búcsúzz el, te idióta.

Conor elindult kifelé, miután Alex megkapta a csapattól a szokásos ugratásokat. Elkapta őt a parkolóban.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el neked korábban, de meg kell erősítenem magam.

- Nem probléma, ne aggódj. Habár hiányozni fogsz.

Alex kétségbeesetten szerette volna megölelni, de az a tény, hogy a biztonsági kamera van a falon mögötte, kizárt minden szeretetnyilvánítást.

- Te is. Hívni foglak este. Haza kell mennem pár dologért, de visszahozom a kocsit, és taxival fogok kimenni a reptérre. A szálloda ismertetőjét a konyhában hagyom.

- Este Agnes kártyajósló barátnőjéhez fogok menni, de otthon leszek kilencre.

- Rendben. - Alex gondolta, hogy most nem ártana némi atyai jótanács, de visszafogta magát. Conor egy felnőtt ember, és képes volt gondoskodni magáról. Conor felemelte a szemöldökét erre a habozásra, és Alexben felébredt a túlzott védelmező - génje.

- Legyél óvatos ma este. Győződj meg róla, hogy senki sem tudja, hová mégy ma este.

Conor vigyorgott:

- Te most képes voltál leállítani magadat?

Alex a szemöldökét ráncolta:

- A múltban párszor már bajba kerültél akkor, amikor nem tiszteltél meg a bizalmaddal.

- Vigyázz magadra. Nem akarom, hogy néhány szakállas, skót kockás után szaladgálj.

- Sokat sztereotípizálsz? - A megránduló vonalak is csak kisimították Alex arcvonásait, miközben beszállt a kocsijába. Majd hozok neked egy nagy, szaftos marhahúst.

Conor felvette most a legjobb ártatlan kifejezését:

- Nagyon remélem, hogy ez egy metafóra.

Mielőtt Alex válaszolhatott volna, visszament a rendőrőrshöz, felkészítve magát, hogy szembenézzen a kollégái szelíd ugratásával. Az ő kapcsolata a főnökkel a szórakozás folyamatos forrása volt mindig.

Tudta, hogy nevetséges, de Conor úgy érezte az Alexre nehezedő nyomást, mint egy ajtót, ami közöttük állt. Nem mintha nem lett volna jó együtt tölteni a nap hátralevő perceit, a tény az, hogy egy-egy ehhez hasonló nehéz ügy éppen az ellenkezőjét okozta. Néha csak egyetlenegy napot tudtak együtt tölteni, egy ágyban. Conor elmosolyodott erre a gondolatra. Ez most más érzés volt - üresnek érezte magát,  és egyáltalán nem gondolt arra, hogy el kellene mennie valahová addig, amíg Alex nem volt otthon.

Visszament az irodába, és Pete egy nagy halom e-mailt nyomott a kezébe. Mint a csapat legfiatalabb tagjaként, az egyik ilyen feladata az volt, hogy nyissa meg, rendezze ezt a szart, és ossza el a többieknek.

- A főnök úgy otthon hagyott téged, mint egy gyereket? Meglep, hogy te még nem lakatolta le a segged, vagy zárt be téged egy sötét cellába. 

- Ezt épp te mondod, Pete, akinek a felesége legalább nyolcszor ellenőriz téged egy nap.

Ez sok felhorkanást, majd nevetést okozott a szobában és Pete szárazon elvigyorodott.

- Nagyon hiányzok neki, ami rendben van.

Conor átnézte az e-maileket az asztalán, hozott magának egy pohár kávét, és nekilátott a munkának. Ami a szokásos keveredése volt a jelentéseknek, a feljegyzéseknek, és a kéretlen leveleknek, eltekintve egy vékony, fehér borítéktól, amire DC. Trethuan szerepelt géppel nyomtatva, ami úgy nézett ki, mint amit régi írógéppel írtak. Kíváncsian elvágta a borítékot, és kihúzta, az olcsó, megvásárolt bérlapot. Egyetlen sor volt rá gépelve, a lap közepén:

A KIRÁLYNŐT KÖVETI A TORONY

Egy pillanatra Conor dermedten meredt a szavakra, miközben érzelmek hirtelen feltörtek benne, és az ereiben vadul kezdett áramlani a vér. Olyan hideg lett egyszeriben, mint a jég, és harcolnia kellett a hirtelen feléledő nyomasztó félelemmel, hogy egy másik pszichopata gyilkos pécézte ki magának.

- Conor? Mi a baj, fiam?

Higgs rekedtes hangja áthatolt Conor sötét gondolatain.

- Egy levél, őrmester. Valószínűleg egy hoax. - próbált Conor racionálisan gondolkodni.

Higgs egy másodperc alatt átszelte az egész szobát, és néztek át, le a levélre, Conor válla felett.

- Bassza meg. Valaki hozzon nekem egy bizonyítékok tárolására szolgáló tasakot.

Hamarosan az egész csapat Conor asztala köré gyűlt.

- Senki sem tudott ezekről a tarot-kártyákról rajtunk, a ME* ?-seken kívül és talán a kriminalisztikusokon kívül.

 * sajnos a rövidítésekben nem vagyok jó, fogalmam sincs, melyik osztályt jelentheti a rendőrségen belül, a gyilkosságiakhoz kapcsolódva

- Egy másik kibaszott bolond.

- Ez azt jelenti, hogy ismét lesz egy másik, nem igaz?

A hozzászólások úgy köröztek Conor feje felett, mint a dühös darazsak. Összeszorította az öklét, de úgy, hogy a körmeit mélyen a tenyerébe vájta, így állítva meg a remegését.

- Pete. Forró, édes teát. Most.

Higgs észrevette, hogy az amúgy is csont-fehér Conor hirtelen halálsápadttá vált, és eltávolíttatta a többieket a közeléből. Lefényképezte a levelet a telefonjával, aztán visszacsúsztatta azt, és beletette a borítékot egy zacskóba, mielőtt elvitette volna Philnek- a kriminalisztikusokhoz.

- Ha szerencsénk van, a gyilkos egy idióta, és hagyott egy pár ujjlenyomatot. - azzal leült Conorral szemben, és előrukkolt azzal, amit a többiek eddig nem mertek kimondani:

- Szóval, miért pont te, Conor?

- Fogalmam sincs róla, őrmester. Még csak két napja dolgozok ezen az eseten, uram.

- Aki ezt a levelet küldte, tudja, hogy hol és mit dolgozol. Erről a főnöknek is tudnia kell.

- Nem! Úgy értem, igen, mondd el neki ezt az üzenetet, de azt ne mondd el neki, hogy nekem szól. Nem akarom, hogy törölje az útját, ez az interjú talán fontos lehet.

Higgs őrmester kételkedve nézett rá:

- Amikor ő meg fogja tudni holnap, mindkettőnket megöl, még azelőtt, hogy a pszichopata végezné be a munkáját.

- Talán. De tudod jól, hogy igazam van. Hadd nyomozzak az üzenet után, így talán egy kicsivel több információval szolgálhatunk neki.

Higgs vonakodva egyezett bele.

- Nem foglak irigyelni, ha rájön mindenre.

- Őrmester, te és én nagyon jól tudjuk, hogy Alex pontosan képben van mindennel. El tudod képzelni, hogy mit tenne, ha felmerülne annak a lehetősége, hogy félbeszakítson egy aktívan zajló vizsgálatot amiatt, hogy bébiszitterkednie kelljen a barátja mellett?

- Ez egyáltalán nem számít jó érvnek. Értékeld azt, hogy a múlt éjjel szabad estéd volt, Conor, mert a hátralevő életedben az asztal sarkaihoz leszel láncolva.

Conor megborzongott, és elővette a könyvet. Átlapozta a tarot-kártyákat, amíg meg nem találta azt, amit akart: egy torony állt egy szikla tetején, alatta viharos hullámok vetődtek rá. Egy hatalmas villám dördült az égből, és két alak esett le a mélybe. Nem úgy nézett ki, mintha a továbbiakban bármi jóra számíthatnának.

***

 A detektív munka 95% dögunalom és 5 % izgalom. Conor pontosan tudta, hogy ő már jócskán túlteljesítette azt az 5% -ot a múltban, de az a 95% erre a hosszú, frusztráló nap végére alaposan megviselte az idegeit. Újra és újra megnézte a levélben foglaltak jelentését, Minden jel arra mutatott, hogy ez rossz hírt jelent, de addig amíg új  valami nem történt, addig nem sokat segített a nyomozásban. Semmi eredménye nem volt a kriminalisztikusok -, és a csapat munkájának, akik az üzletek és a tarot-kártyákkal kapcsolatosan vizsgálódtak. Meg kellett tenni, de Conor arra számított, hogy mindenki figyelmét valami sokkal fontosabb dolog kötötte le legfőképp. Sajnos, ő nem tudta, hogy mi az a fontos dolog, ami még hátravolt.

Higgs már e-mailben elküldte a legújabb fejleményeket Alexnek, aki korábban már tisztázta, hogy minden este elvárja a beszámolót. Conor újra és újra elolvasta az információt, a függőleges torony - kártya jelentéséről, a sokadik alkalommal.

 "A Mars, mint uralkodó bolygó, A Torony kártya a háborút szimbolizálja, a háború pedig nem más, mint egy felépített hazugság, amibe belecsap az igazság villáma. Ez a kártya mindarról szól, amit igaznak hiszünk, ám az valójában hamis. Ez a felismerés általában egy sokkal érkezik, így egy erőszakos képet mutat. Ez, egész egyszerűen az, amikor egy történet egy pillanatában, valahol, valaki kitalálja a sokkoló igazságot, egy olyat, ami roncsolja az eddigi felfogást, és ezáltal másban fognak később hinni.

Amikor fogadó megkapja a kártyát, akkor számíthat arra, hogy felrázzák, elvakítva a kinyilatkoztatástól. Néha egy nagyon fényes villanás, ami felfedi az igazságot, ami olyan jól elrejtve volt eddig. Olykor pedig egy földrengés, ami ledönti a hiedelmeket, amelyeket eddig olyan jól felépítettek. Ami azonban a legfontosabb, hogy emlékezzen arra a fájdalmas struktúra leszakadásra, lehetővé téve számára, hogy megtudja, mi a teljes igazság. Ami szilárdan fog állni, és nem hullik szét darabokra."

- Valaki szórakozik velünk. Bárki rátalálhat erre az információra. - rázta meg a fejét, majd ellazította a vállait. Túl sokáig görnyedt az íróasztala fölé. Lefirkantott még néhány sort Higgsnek, és elindult a találkozóra Agnes barátjával.

A keskeny úton, egy kis teraszos ház felé vette az irányt, amit könnyű volt megtalálni a sok, egymáshoz hasonlító ház között. Minden ház jól karbantartottnak nézett ki, gondosan gondozott kertekkel, szép virágokkal a házak előtt. A piros bejárati ajtó réz kopogtatója a használattól már kissé megkopott, de alig tett egy mozdulatot, már kinyílt az ajtó. Ruby Gates olyan kicsi volt, hogy Conornak a derekáig ért. Úgy érezte saját magát, mint egy óriás, ahogy a lány fölé tornyosult a küszöbön. Elővette az ajánló kártyát, de azt rögtön el is utasította:

- Agnes adott nekem egy nagyon jó személyleírást egy fiatalemberről, most hagyd abba ezt, és azonnal gyere be.

Éles, szürke szeme vidáman csillogott, miközben egy régimódi szalonba vezette, ami tele volt virágos díszekkel, és csillogó strasszokkal, amik nem feltétlen csak kicsik voltak. 

 Egy hatalmas csokoládétorta volt egy kis, oldalsó asztalon, mellette egy kecses teáskanna, és egy pár csésze és csészealj.

- Üljön le, nyomozó, közben készítek egy teát.

- Hívjon Conornak, Mrs. Gates.

- Csak akkor ha Rubynak hívsz.

A nő elsietett, és Conor közbe lecsusszant egy karosszékbe, amiben úgy érezte magát, mintha megölelnék. Hirtelen rájött, mennyire fáradt volt és éhes. A gyomra tiltakozásul felmorajlott, hogy már reggel óta egy falatot sem evett.

Ruby visszatért, és egy sonkás szendvicset nyomott a kezébe.

- Te jó ég, fiú, úgy nézel ki, mint aki már félig éhen halt. Egyél.

Conor kötelességtudóan kezdte rágcsálni a szendvicset. Volt egy olyan érzése, hogy ha nem teszi, akkor hamarosan megkapja a magáét. A sütemény finom volt, és miután megette a második szeletet is, Conor elismerően nyögött fel.

- Örökké hálás leszek ezért Ruby, köszönöm. - csodálatos volt.

- Ti, fiatal férfiak nem esztek rendesen. Agnes azt mondja, hogy ha ő nem segített volna, Alex éhen halna mostanra. Nos, mit szeretnél tudni a kártyákról? Nem hiszem, hogy azt szeretnéd, hogy jósoljak belőle, igaz?

Conor előredőlt a székén:

- Nem, én az a fajta ember vagyok, akit jobban érdekel az, hogy miért érkeznek ezek a kártyák. Milyen emberek tudnak kártyából jósolni, és hogyan szerzik meg őket? Mindent tudni szeretnék, bármi segíthet. Nem mondhatok sokat arról az esetről, amiben most nyomozok, és lehet, hogy ez a tarot-dolog csak egy zsákutca, azonban mindent meg kell vizsgálni.

- Érdekes. Nos, kezdjük ott, hogy sok sarlatán van a szakmában. Sosem kérek pénzt a jóslásért, mert maguk az emberek döntenek úgy, hogy adnak a jóslásért valamit cserébe. Ez egy jó kiegészítése a nyugdíjamnak, de én soha nem kérek. Én a kártyajóslást az anyámtól tanultam, ahogy az az ő anyjától, és így tovább, amennyire bárki képes visszaemlékezni a családban. Te most jó helyre jöttél. A valódi jósoknak általában generációkon át öröklődik ez a tevékenysége. Az én kártyacsomagomat a tizennyolcadik születésnapomon kaptam. Én nem teszek úgy, mintha valamiféle misztikus erő birtokában lennék, egyszerűen úgy értelmezem a kártyákat, ahogy azok jönnek. Biztos vagyok benne, hogy szkeptikus vagy, Conor, de az évek során túl sok jövendölést láttam beteljesülni, úgyhogy nem kételkedek benne. Természetesen az értelmezés a kulcs - biztos vagyok benne, hogy erről már olvastál a témában - minden kártyának több jelentése van.

A nő töltött magának egy második csésze teát.

- Természetesen vannak olyan emberek, akik egy csomó pénzt fizetnek az olvasásért - legfőképpen halandzsa módon, gondolom. Azok az emberek, akik hozzám jönnek betekintésért, választ keresve a problémáikra, egy csipetnyi segítségért, amire rá kell vezetni őket. Vannak minden korosztályból, az élet minden területéről - több a nő, mint a férfi. 

Conor összehúzta az orrát, így akadályozva meg a készülő fejfájást.

- Mi van akkor, ha a kártyák önmagukban is különösen rosszindulatúak?

- Az egyedi kártyáknak számos más potenciális jelentésük lehet. Ez nem csak akkor nyilvánvaló, amikor más, egymás után következő kártyákkal vetik őket össze. Azt hihetnénk, hogy a Halál egy rossz kártya, de ez a befejezésről is szólhat, habár ebben az élet vége is benne lehet. Amire mindenki gondolna, azt el kell felejteni, mivel a Halál kártya nem kizárólagosan egy ember életének végét jelentheti. A Halál jelentheti a semmi "végét" is: egy korszak -, egy út -, egy étteremnek egy rosszul sikerült hetének végét. Bármelyik és mindegyik, rengeteg jelentése lehet egy ilyen kártyának, sokféleképpen lehet értelmezni a Halál kártyát. Tehát ostobaság félni például, ha van egy nagybeteg rokonod, aki a kártya szerint hamarosan meg fog halni.

Conor csendben ült egy pillanatra. Egyre inkább meg volt győződve arról, hogy a kártya volt a legjobb nyom, egy kis nyom, a legrosszabb esetben pedig tudatos figyelemelterelés.

 - Hát, Ruby, elég időt szántam erre. Köszönöm a segítséget. - Felállt, hogy távozzon.

- Egy pillanat. Kényeztessen egy idős hölgyet.

Ruby kikészített egy tarot paklit, és átadta neki a kártyákat.

- Keverje meg, és válassza szét őket.

Conor mosolyogva engedelmeskedett.

- Nem szeretném tudni, Ruby.

- Ok, édesem. Sok szerencsét a nyomozásban. Gyere vissza bármikor.

Amint a bejárati ajtó becsukódott mögötte, a lapokat rögtön letette az asztalra, és felfordította őket.

- Te jó ég! - nézett Ruby az ajtó felé. - Mindenféle probléma meg fog találni a jövőben, kedvesem. 

***

 Sötétség ereszkedett le, és jött létre egybefüggően, mire Conor visszaért a kocsijához. Elővigyázatosan körülnézett az utcán, és habár semmi gyanúsat nem vett észre, érzékei felborzolódtak bizonytalansággal. A hazáig való vezetés eseménytelen volt, annak ellenére, hogy még este is volt olyan forgalom, hogy lehetetlen lett volna megmondani, ha követi valaki. Ez egészen addig nem tűnt fel, amíg le nem fordult egy kisebb, és szűkebb útra, ami Alex házához vezetett. Ahogy vezetett a háztömbök között, észrevette a mögötte haladó fényeket, de ezek hamarosan el is tűntek. Vagy alaptalan volt a gyanúja, vagy akárki is volt a nyomában, óvatos volt. (?) A ház sötétségbe borult, és Conor a kulcsát a zárba csúsztatta a biztonsági világítás fényében, ami a kertben felvillant. Megfordult, félig arra számítva, hogy megtámadják, aztán felnevetett a saját paranoiáján, mivel a szomszéd fekete macskája meredt rá, majd bebújt egy bokor alá.

Az ajtó még mindig zárva volt mögötte, majd ellenőrizte az összes ablakot és a hátsó ajtót, hátha valamelyiket megpróbálták piszkálni. Egyáltalán nem volt semmilyen, bajra utaló jel, ezért megnyugodott jobban. A ház olyan üresnek tűnt Alex nélkül, és úgy csinált mindent ezek után, mintha ő tette volna. Forró csokoládét készített, meggyújtotta a tüzet a kandallóban ezen a hideg estén, és várta, hogy Alex hívja őt telefonon. Amikor a telefon csörögni kezdett, szinte sokkolva ébredt tudatára, a szundikálásból. Az óra szerint este 10 óránál járt az idő, de a szemei még olyan állapotban voltak, mintha napokon át nyitva lettek volna.

- Helló? - a hangja egy kicsit "részeg" volt.

. Valakinek szükségletei vannak kora este.

- Alex! Milyen Skóciában?

- Te nem vagy itt, mit gondolsz?

Conor elmosolyodott:

- Egyedül, ha úgy érzed magad, ahogy én. Hiányzol.

Ezek után még beszélgettek egy kicsit az ügyről. Conor gondosan ügyelt arra, nehogy megemlítse a gyanúját, hogy követik, vagy megemlítse a névtelen levelet, amit kapott. Ezekkel lehet várni addig, amíg Alex otthon nem lesz.

- Elég legyen a munkáról való beszélgetésből. Alex hangja egy kicsit durvábbá vált, és a szék nyikorgása is hallatszott a háttérből.

- Vidd a telefont az emeletre, és tedd kihangosítóra.

- Miért?

- Ne vitatkozz velem, Conor. Tedd, amit mondtam.

Conor érezte, hogy a farka megrándul, és kezdett megkeményedni Alex hangszínére. Felmászott a lépcsőkön, és letette a telefont a hálószobaszekrényre.

- Oké, itt vagyok. Mi folyik itt?

- Ne kérdezz semmit, csak arra koncentrálj, hogy engedelmeskedj nekem. Vedd le a ruháidat. Lassan. Írd le nekem, mit csinálsz.

Conor habozott, ám Alex éles hangja vágta ketté, a kialakult csendet.

- Csináld!

Miközben Conor levetkőzött, és közben tétova hangon írta le, mit csinál épp, azon tűnődve, hogy Alex vajon hogyan képes ennyire irányítani őt, pusztán csak a hangjával. Ő csak örömet akart okozni neki. Az igazság szerint, olyan mélyen volt erre szüksége, mintha ez is a lénye egy része lett volna. Nem állt ellen, a hirtelen elöntő érzéseknek, habár egy kicsit idegesítette az, hogy meg akar felelni Alexnek. Egy csipetnyi ellenállásnak azért kellett tükröződnie a hangjában, mialatt beszámolt arról, hogy súrlódott a szövet a combjának, miközben a nadrágja a szőnyegre hullott.

- Több tiszteletet. - csattant fel Alex. - És ne forgasd azokat a gyönyörű, kék szemeidet.

Conor úgy elpirult, mint egy csintalan iskolás.

- A pokolba, Alex, van egy rejtett kamerád a szobában?

Egy felhorkanás hallatszott a telefonból:

- Én csak túl jól ismerlek, kölyök. Tedd széjjelebb a lábaidat egymástól, kezeidet kulcsold össze a hátad mögött. Most áruld el nekem, milyen fehérnemű van rajtad? Mennyire kemény vagy most?

 Conor már válaszolt is, mielőtt még az elméje felfogta volna igazán a dolgot.

- Tudod, hogy mi van rajtam, Alex, figyeltél engem reggel, amikor felöltöztem.

- Úgy tűnik, van egy kis probléma azzal, hogy azt tedd, amire kértelek ma este, kérdés nélkül. Mutass némi tiszteletet, vagy a büntetés garantált lesz.

Conor nyelt egyet, és egy kicsit kiegyenesedett.

- Éjfélkék selyem, Uram, könnyűnek és lágynak érzem azt a bőrömön. Az "Uram" csak kicsúszott a száján, akaratától függetlenül, és Conor szinte maga előtt látta Alex önelégült vigyorát, ami kiült erre a szóra a képére.

- Fájdalmasan kemény vagyok, forrón égek, és már szivárog az előnedvem. Meg akarom érinteni magam... a golyóim fájnak... - adott ki egy rövid, felületes légzést. A gyomrában repülőgépek repkedtek, és remegett az erőfeszítéstől, hogy a testét ellenőrzése alatt tartsa.

- Én az ágyamon fekszem, meztelenül. Lassan kényeztetem magam, és simogatom a tested, az elmémben. Bárcsak itt lennének a kezeid, és az ajkad a faszomra feszülne. A bőröm meleg és bársonyos... - mormolta Alex a szavakat, és adott egy gonosz kuncogást, mert hallotta, hogy Conor felnyögött a frusztrációtól.

- Vedd le a fehérneműt, és folytasd a korábbi pozícióban.

A leeső selyem hangja nem hallatszott a telefonban, ahogy a padlóra esett.

- Látom a farkadat... - fehér és sima, és rángatózik az izgalomtól. Szeretnéd megérinteni, fiú?

- Igen, kérlek....

- Nem! Még nem. - a parancs éles volt. - Menj a fiókhoz, és nyisd ki a felső szekrényt. Otthagytam valamit a számodra.

Conor átpásztázott a szobán, és kinyitotta a fiókot. Fény csillant meg a szeme előtt, ám egy pillanatig nem tudatosult benne, mire is bámul.

- Vedd el, és menj az ágyhoz, majd állj mellé. Ne felejtsd el a síkosítót sem.

Alex hangja visszarángatta Conort a valóságba. A vibrátor kövér volt, és hosszú, kellő vastagságú, és egy tökéletes darab, tömör üveg. Hűvös volt, de finoman melegedett az ujjainak érintésére.

- Tegyük fel, hogy akármilyen pozícióban van, az most éppen kényelmes, és magadba csúsztatod azt. Mondd el, milyen érzés. - Alex hangja hirtelen elszakadt, mintha nehezére esett volna összpontosítania a szavaira.

- Ez olyan nagy, és nehéz. Csillog a fényben, és már be van vonva kenőanyaggal.

- Szánjon rá időt, pihenj, és hagyd, hogy a tested elfogadja.

Conor nem tudott segíteni, de kiszaladt a száján egy nyöszörgés, amint a vibrátor hegyét a csatornájába tolta. 

- Krisztus, ez hatalmas. - Nem bírt tovább beszélni, mialatt a sima üveg könnyebben csúszott belé, a vártnál. Halkan lihegett, amint a csatornája alkalmazkodott a rugalmatlan betolakodóhoz. Megborzongott, mire a lapos kör az üveg vége a húsa ellen csiszolódott. Nem volt esélye arra, hogy ez a dolog kicsússzon belőle, és ezt biztosan tudta.

- Ülj az ágy sarkára, fogd át a kezeidet a hátad mögött, és told magad előre - hátra. - Alex hangja feszült volt, mintha minden erejét arra használta volna, hogy visszatartsa magát.

Conor káromkodott egyet, mivel a finom mozgás a benne levő üveget a belső rügye ellen nyomta. Ez nem ugyanaz volt, mint amikor Alex farka mozgott benne, ez most egy kitartó nyomást nyújtott, ami elkerülhetetlen volt.

- Baszd meg!  - még szélesebbre tárta a lábait, és felnyögött. - Kérlek, Alex, meg kell érintsem magam. Ez kínzás. - Ő egy kicsit keményebben harapott az ajkába, remélve, hogy a fájdalom eltereli a figyelmét a testében levő belső tűztől.

- Bárcsak láthatnálak most, amint ideges, kétségbeesett, és könyörgő. Annyira kibaszottul kemény vagyok, hogy csak arra tudok gondolni, hogy az a dolog most benned van. Szeretnélek a számba venni, szopni nagyon, nagyon lassan, amíg úgy érzed, nem bírod tovább.

- Alex, kérlek!

Conor közel állt a síráshoz, az izmai remegtek.

- Jól van szerelmem, csináld.

Két éles lökés mindent vitt. Conor felsikoltott, amint elélvezett, miközben a folyékony meleg lé ráfröccsent a combjára és a gyomrára. Ernyedten esett össze rá, az ágyra, dobogó szívvel.

Több száz mérfölddel arrébb, Alex átengedte magát ugyanannak a megkönnyebbülésnek.

- Hála Istennek! Nem bírtam már volna sokáig.

- Te! A véres pokolba, Alex, te nem ülsz egy kibaszott pohár tetején!

- Ez úgy hangzott, mintha gyönyörű kín lenne, és alig várom, hogy te még egyszer átéld ezt, akkor, amikor én is ott vagyok a szobában.

- Szerencsés leszel! Conor megnyugodott, és lassan eltávolította a játékot, megdöbbenve azon, hogy az milyen nagy volt valójában. Érezte, hogy fáj - a jó értelemben - mintha valójában is meg lett volna dugva. 

- Majd beszélünk még holnap. Aludj jól, szerelmem. Biztos vagyok benne, hogy a ma esti álmod különleges lesz.

- Szeretlek. Viszlát holnap.

***

Alex másnap reggelre repült vissza Skóciából, és 10:30 -ra már a munkahelyen dolgozott. Járt az irodájában, olvasta az esetről készült jelentést, és kevesebb, mint 10 perc múlva, Conor telefonja felzúgott.

- Told fel a segged ide. Most.

Conor összerezzent, amint a hívás hirtelen megszakadt. Készített egy nagy bögre, erős kávét, egyfajta békepipaként használva azt, és elindult vele a lépcsőn.

Alex ajtaja nyitva volt, és egy táska hevert az ajtó mellett, a sarokban. Grafitszürke nadrágot viselt, hozzá világoskék inget, és konzervatív sötét nyakkendőt. A szőke haja vonzóan kócos volt, és Conor érezte, hogy a farka megrándult, amint meglátta őt. A kávét óvatosan az asztal sarkára tette, majd Conor a szoba egyik sarkába húzta meg magát, miközben érezte, ahogy azok a jeges, kék szemek égetik.

- Komolyan gondolod, hogy ez segíteni fog?

- Megért egy próbát. Conor egyenesen állt, kezét összekulcsolta a háta mögött, mialatt Alex becsukta az ajtót. A zár halk kattanása valahogy zavaró volt.

A férfi az íróasztal szélére ült, és dühösen bámult rá.

- Abszolút le lennék nyűgözve, ha elárulnád, milyen lehetséges indokod volt arra, hogy ne mondd el nekem, hogy a barátom egy szadista új legjobb barátja lett, egy gyilkos mocsoknak.

A férfi hangja lágy volt. Túl lágy.

Conor nyelt egyet.

- Ezt miért, uram. Mert én vagyok a barátod.

- Világosíts fel engem.

- Ez csak egy levél, Alex, sajnálom, uram. Bárki lehetett, akár közölünk is. Csak egy újabb puzzle-darab.

Alex morgott egyet mélyen.

- Aki nem egy senki, hanem te voltál.

- Nem lenne szabad különbséget tennie. Hogy nézne az ki, ha hazafutottál volna Skóciából?

- Ki mondta, hogy ezt tettem volna?

Conornak sikerült egy kis mosolyt kipréselnie.

- Nem tetted volna meg?

- Bassza meg. Persze, hogy megtettem volna. - Alex járkálni kezdett előre-hátra az egész irodában. Ez egy kis szoba volt, és nem kellett neki több, mint 4 lépés, hogy mindkét irányt megtegye. - Nem akartam volna, hogy ezt megtudják az emberek.

- Hát igen. Most a te karrieredről beszélünk.

Hirtelen Conor a falnak csapódott, és Alex összezúzta az ajkait egy csókkal, ami minden erőfeszítést az ellenőrzésre, nélkülözött. Conor nem harcolt vele. Nem foglalkozott azzal, hogy a borostája kaparja az arcát, és a fogai által okozott éles fájdalommal, az alsó ajkán, minden erejét arra összpontosította, hogy ne élvezzen el azonnal ott, és akkor.

Alex zihálva húzódott el.

- Te csak az irodában dolgozhatsz, amíg mást nem mondok. Most menjen vissza dolgozni, még mielőtt megkapná alaposan a verést, amit megérdemelne.

Conor bólintott. Alex még soha nem érintette meg őt, a munkahelyen ezelőtt, és nem kétséges, hogy a fenyegetést valóra váltaná, ha nem tette volna azt, amit parancsolt neki.

Alex leült az íróasztala mögé, és igyekezett megnyugodni. Felvette a bögre kávét, amit Conor otthagyott, és adott magának egy mentális pofont. Tudta, hogy nem viselkedik racionálisan, és hogy Conornak teljesen igaza volt, de az ő védelmezését nem tudta csak úgy egyszerűen kikapcsolni. Mégha Conor biztonsága, és fenyegetettsége száz százalékban domináns, alfa hímmé tette volna őt. A legtöbb napon tudta ezt egy bizonyos szintig kezelni, legalábbis eddig azt remélte.

Rátette az aktákat az asztalára, és kihúzta az áldozat boncolási jegyzőkönyvét. A halál oka egy szúrt seb volt a szívbe, amíg egy másik áldozatnak több seb okozta a halálát. Nem volt jele a harcnak, mindössze néhány zúzódás volt az áldozat szája körül. Kémiai bizonyítékként a kloroform volt jelen, amit arra használtak, hogy teljesen kiüssék vele Rob Tellert, még a gyilkosság előtt.

- Akkor ez előre megfontolt. Indult nyugodtan, majd elvesztette a kontrolt. - motyogta Alex a szavakat, majd tovább olvasott, és közben az agyán átfuttatta a lehetséges forgatókönyveket. Hirtelen eltolta a széket, és elindult lefelé.

Kihúzta Higgset és Conort az irodából, elkerülve a világos, zöld tekintetet, amely azzal fenyegetett, hogy egy csacsogó idiótává vált volna.

- Azt akarom, hogy vessetek még egy pillantást a Bőr és Csipke vendéglistájára. Mindent tudni akarok, minden emberről, aki a listán szerepel. Mindenkinek tudni akarom az alibijét, a tűz estéjéről, amikor a gyilkosság történt. Az egyetlen ok, amire gondolni tudok, az Conor neve, mivel ő is jelen volt a tűzvizsgálatnál.

- Ő nem vett részt az interjúk nagy részében. - tette hozzá Higgs elgondolkodva. - Mi jár a fejedben, Főnök?

- Úgy érted, eltekintve attól, hogy ti ketten összeesküvést szőttetek ellenem, a hátam mögött?

Conor az ajkába harapott, hogy ne nevesse el magát, ám Alex pillantása is elég volt ahhoz, hogy a bátor és magas Higgs is megalázkodjon.

- Feladom. Skócia érdekes volt. Amanda Taller nem nagyon volt ideges, a férje halála miatt. Ő már eltakarította őt az útból, a válóper során, és már nem akarta, hogy legyen hozzá bármi köze is. Ez nyilvánvalóan egy elkeseredett szünet volt, de úgy tűnt, leginkább amiatt dühös, hogy elhagyták őt egy másik férfiért. Mert, ha egy másik nő miatt dobták volna, az nem lett volna probléma. Még hozzátett a közlendőjéhez pár nagyon vitrolos megjegyzést a homoszexuális férfiakról, ami viszont szerintem mélyebben gyökerezett, mint a személyes tapasztalata. Valószínűleg az út, amin átment, a család és a barátok hatása volt. Sziklaszilárd alibije volt a tűz estéjére, és a gyilkosság idejére. Több tanú is volt ott, ahol ő tartózkodott ezekben az időkben - talán egy kicsit túl sokan is. Az, hogy mindkét alkalommal két nagy társaság körében tartózkodott, túl kényelmes nekem. Nem ismerte el magát a bűncselekményt, de van egy sanszos gyanúm, hogy tud valamit.

- Le tudjuk ellenőrizni a nő hátterét, és a kapcsolatait is. Hátha van valami összefüggés.

- Rendben, foglalkozz ezzel. Conor nem mehet ki, csak akkor, ha van vele valaki.

Egy pillanatig úgy tűnt, mintha Conor tiltakozni próbálna, de a kissé szétnyíló ajka elhalt amint tekintete találkozott Alex kihívást jelentő szemeivel, és a férfi arckifejezésével. Már így is épp elég nagy bajban volt, hogy ne érje meg, a saját helyzetét súlyosbítani. Egy mindenttudó mosoly suhant át Alex arcán, olyan gyorsan, hogy ezt alig lehetett észrevenni. Conor azonban látta, és azt gyanította, hogy egy rendkívül érdekes estének nézett elébe. Farka már félig kemény volt, megrándult a várakozástól, és visszaszökött az asztalához, hogy elrejtse a növekvő dudort a nadrágján.

***

Conornak ez egy nagyon hosszú nap volt, ami alatt megpróbálta ellenőrizni a listán levő 50 ember közti kapcsolatokat, akinek többsége rendkívül megfoghatatlan volt. Egymás után hagyott üzeneteket, és aztán lerendezett pár kimenő hívást, és a telefonja is folyamatosan csörgött. Mindez rendkívül frusztráló volt, hogy Alex folyton zavarta, de Conor teljes nyugalommal kezelte a helyzetet, és az is nyilvánvaló volt, hogy egy szent türelme lakozik benne. Hat óránál 20 tanúval végzett, és a lemaradt tanúk ellenőrzése a következő napra maradt - mindannyiuknak be kellett jönni a rendőrőrsre. Két nappal azután, hogy ő kiment azért, hogy felkutassa ezeket az embereket, és az állomásra vigye azokat, akiknek a munka és a családi kötelezettségeik nagyon megnehezítették azt, hogy befáradjanak az interjúkra. Eric és Pete felajánlotta, hogy egy ideig segítenek ők is csekkolni az alibit, és aztán feldolgozni az újakat, a gyilkosság idejéről is. Conor nagyon hálás volt a segítségükért, de tudta, hogy mindketten maguk is elfoglaltak voltak a saját tennivalójukkal, de Alex mindig túl sok teendőt adott neki, mivel ez az intézkedése is büntetés volt.

Úgy érezte magát, mintha új irányt vett volna a kapcsolata a csapattal, és az esti felmosás után is optimista volt. Senki sem akart elmenni, de Alex elküldte őket egyébként. Tudta, hogy a pihenés is fontos volt, és hogy a termelékenységük fokozatosan csökkent, mivel már több, mint 12 órája dolgoztak. Nem akarta, hogy a fáradtságból fakadó hibák okot adjanak az elégedetlenkedésre.

Alex és Conor végig csendben maradt a hazaút alatt, miközben igyekezett megtisztítani elméjét a az információk végtelen patakjától. Nem volt túl könnyű hátrahagyni a munkát, és félretenni azt az otthoni élet miatt, különösen azért, mert mindketten ugyanazt a munkát végezték.

A ház hideg volt és nyugodt. Alex próbált magában relaxálni, fizikailag és szellemileg is, miközben az ajtó becsukódott. Megfordult, csapdába ejtette Conort, maga ellen, félretolt egy kósza hajtincset Conor szeméből, és arcának minden egyes négyzetcentiméterét alaposan szemügyre vette. Smaragdzöld szemek csillogtak, a vastag, sűrű szempillák alatt, miközben Conor Alexnek préselte magát, összeolvasztva a testüket.

- Megbocsájtottál már?

A halkan kimondott szavakat ajkának meleg égetése kísérte Alex nyakán. Alex teste lelkesen válaszolt, és felnyögött, mivel Conor megkóstolta a fülcimpáját, majd megnyalta.

- Semmit sem kell megbocsátanom. Igazad volt.

Conor teste hirtelen megmerevedett.

- Bassza meg, Alex, most hirtelen elismerted, hogy rosszul csináltál valamit?

Alex erre egy olyan csókkal válaszolt, ami miatt Conor nem kapott levegőt.

- Le kellett tesztelni a hallásodat. Azt mondtam, hogy igazad volt. Én nem mondtam olyat, hogy valami rosszat csináltam volna.

Kezeit kezdte végigfuttatni Conor egész testén.

- Nem akarom, hogy félreértsd, és azt gondold, hogy nyuszi lettem.

Alex megcsípte Conor mellbimbóját, és még keményebben nyomta magát Conorhoz.

- És, hogy megbizonyosodj erről, azt akarom, hogy felmenj az emeletre, és készítsd elő magad számomra. Viselj valami olyat, amit szeretni fogok.

Conor szégyenlős mosolya szinte majdnem arra sarkallta Alexet, hogy ott és akkor a magáévá tegye, fel, az ajtónak szorítva. A fejében Conort átfordította, letépte a nadrágját, és belécsapódott. Szinte hallani vélte az édes nyöszörgéseket, a bőre finom nyomását, miközben Conor visszaszúrt ellene. A férfi felnyögött.

- El kell menned. Most.

Conor lebukott a hóna alatt egy nevetéssel, és felfutott a lépcsőn. Alex hallotta, ahogy zuhanyozik. A homlokát az hűvös ajtóüvegnek nyomta, és vett egy pár lélegzetet, megnyugvásként. Farka kőkemény volt, és fájdalmasan feszült. Kényszerítette magát, hogy gondolatait elterelje a zuhany alatt levő Conorról. Besántikált a konyhába, és elfoglalta magát a házimunkával, egészen addig, amíg meg nem hallotta a fürdőszoba kattanását. Nem akarta látni Conort addig, amíg ő is le nem zuhanyozott, mivel a lázadó farkát ellenőrzése alatt kellett tartani.

Amint biztonságosan le tudott zuhanyozni, a tartalék - hálószobába ment, hogy felöltözzön. Néhány ruháját ott tartotta - olyan dolgokat, amiket ritkán viselt. Úgy érezte magát, mintha ez egy különleges este lenne, és elmosolyodott a gondolatra, ahogy elképzelte Conor arckifejezését, amikor meglátja őt. Felhúzta magára a sötét, bőr nadrágot, ami tökéletesen illeszkedett testének minden egyes vonalára, és megjelenítette a gerincén, az ő félig kemény faszát tökéletesen. A vastag talpú csizmák, amiket felcsatolt a következő lépésként, félelmetesnek néztek ki. Kiválasztott egy csokoládébarna színű selyempólót, de kigombolva hagyta, és szabadon lógva. Ez a szín tökéletesen illett az aranyszínű, szőke hajához. Azon tűnődött közben, hogy vajon Conor mit választ, mit fog felvenni, és várakozásképp megnyalta az ajkát. Conor pontosan tudta, hogy mit szeret, és csak az volt a kérdés, hogy van-e elég bátor hozzá.

Alex átsétált a másik szobához, kinyitotta az ajtót, ami a fő hálószobához vezetett. Szeme igyekezett igazodni a félhomályhoz, amit néhány pislákoló gyertya tört meg, és meg kellett állítania magát, ahogy tekintete a szőnyegre tévedt. Conor letérdelt előtte, lehajtott fejjel, haja a szemébe lógott. Félmeztelen volt, és csak egy fényes, fekete PVC - nadrágot viselt, amely a combjaira feszült. A térdeit szélesre tárta, csupasz lábait keresztezte a boka mögött. Ez a póz az abszolút alázat pozíciója volt, ami Alex faszának azonnali fájását okozta. Conor keze könnyedén pihent a combján, a vastag, fekete bőr mandzsettát szorosan felcsatolta a karcsú csuklóján. Úgy helyezkedett el a szőnyegen, mint egy áldozat, egy sor ördögi bilincsekkel, amelyek csatlakoztak egy erős lánchoz, és egy vastag, bőr nyakörvhöz.

Alexnek kellett néznie még egy darabig annak érdekében, hogy testét saját ellenőrzése alatt tartsa. Nem akarta, hogy elélvezzen addig, amíg el nem temette magát Conor gyönyörű seggében, lehetőleg akkor, amikor az le volt kötve, és magatehetetlen állapotban. Csendben átkozta saját gondolatait, amik egyáltalán nem segítettek saját önkontrolljának ellenőrzésében. Egyre csak bámult Conor lehajtott fejére, és megengedte magának, hogy lehajtsa a kezét, és elhúzza a fiú haját az arca elől.

- Az, hogy ennyire bízol bennem, nagyon sokat jelent nekem, szerelmem.

Ezután Conor kezei szabaddá váltak. A csöpögő faszát nedves meleg vette körül, és gyengéd szívást alkalmaztak rá. Alex minden izma megfeszült, belemarkolt Conor hajába, mielőtt annak szájába szúrta volna magát. Ez már túl sok volt, túl hamar, de képtelen volt megállítani, és alig telt el pár másodperc, mielőtt saját melege fröccsent volna bele Conor hívogató torkába.

Alex belenézett azokba a bajkeverő, zöld szemekbe, és összevonta a szemöldökét.

- Azt hiszem, nem engedtem meg, hogy ezt tegyed.

Conor megpróbált ártatlanul nézni, és majdnem a padlót súrolta, úgy lehajolt.

- Sajnálom, uram. Nem bírtam tovább várni... És nem hinném, hogy tudtam volna.

Alex finoman bilincsben tartotta őt.

- Ahogy te sem, fiú. Még nem végeztem veled.

Conor lehajtotta a fejét újra, és csak egy halvány mosoly látszódott a szája sarkában. Alex felvette a bőr nyakörvet. Megkerülte a szeretőjét, gyengéden simogatta a nyakát, mielőtt csúsztatta volna a súlyos, bőrt köré, és rákapcsolta volna azt.

- Bassza meg, lenyűgözően nézel ki. - már érezte, ahogy a meleg átjárja a farkát. - Állj fel. Kezeket a hátad mögött.

Kecsesen, még mindig lehajtott fejjel, Conor feltápászkodott. Alex puha csókokkal hintett a vállára, és gyengéden simogatta a hátát. Alex nyelvével finoman ingerelte a mellbimbókat, mire Conor elrántotta magát egy zihálással.

- Tartsd magad kibaszottul nyugodtan. Nem mondtam azt, hogy megmozdulhatsz.

Ajkak és fogak alkalmaztak nyomást először az egyik édes, rózsaszín rügyre, majd a másikra, ingerelve őket kemény csúcsokká. Megragadta a láncot, azzal a földre nyomta, és egyik kezével megszorította az egyik kapcsot. A másik keze megtalálta Conor ágyékánál levő dudorát, majd ügyesen kezdte masszírozni azt.

- Nézz rám.

Conor felkapta a szemeit, hogy engedelmeskedjen és találkozzon azzal a jeges, kék szempárral, amíg az egyik mellbimbóbilincset rázárta a férfi a mellbimbójára. Conor felnyögött, hangja egy csábító keveréke volt az örömnek és a fájdalomnak.

- Gyere, még mielőtt azt mondanám, hogy növénnyel fogom elverni a seggedet. 

Conor szemei elkerekedtek, de nem tiltakozott. A második bilincs is rázárult, megcsípve őt, és a borzongás egyenesen a gerincébe vándorolt. Alex továbbra is masszírozta őt egyik kezével, mialatt a másikkal megragadta a láncot, és azt húzta.

- Alex, kérlek...

A kínzás folytatódott, de Alex tudta, hogy Conor mindössze néhány másodpercre volt attól, hogy elélvezzen, de volt valami, ami nem tette lehetővé, hogy megtörténjen. Ő elhúzódott, és magára koncentrált, ahelyett, hogy a cipzárját kinyissa. Conor tekintete követte minden mozdulatát. Az arca kipirult, légzése gyors és sekély volt.

- Kérlek, nekem kell...

- Nem.

Alex tovább simogatta magát, mialatt Conor végig bámulta. Ismét teljesen merev volt, fasza büszkén állt előre.

- Vetkőzz.

Conor csak nadrágot húzott, semmi mást, ezért követte Alex parancsát, de nem tartott sokáig, amíg levetkőzött. Egyenesen állt, csak egy fekete, bőr övvel, és egy pár mandzsettával, és Conor érezte, hogy ég az arca. Alex még mindig fel volt öltözve, még akkor is, ha közvetített egyfajta erkölcstelen képet a bőr nadrágból kiálló, kőkemény faszával. Bassza meg, olyan jól néz ki, ebben a szűk nadrágban. Conor elfojtott egy mosolyt, és arra koncentrált, hogy Alex egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ő, aki olyan sebezhető állapotban volt most. A koncentráció kihívás volt, miközben Alex felemelte Conor farkát, és gyorsan egy bőr gyűrűt font köré.

- Feküdj le. Tárd szét magad nekem.

Nagyon kemény volt úgy lefeküdni, és úgy széttárni a lábait, mint egy kurva, hiába tette ezt Alexnek, ennek ellenére mégis engedelmeskedett. Az ágy két sarkára helyezte a karjait, széttárva, majd a lábát is kezdte hasonló pozícióba helyezni.

- Szélesebbre.

Az arca folyamatosan égett, miközben Alex parancsolt. A vas farka lengett, és úgy érezte, hogy a hideg levegő simogatja a feltárt, kitett lyukát. A bőr rászorult a nyakára, és a mellbimbók lüktettek, amint a szoros mellbimbóbilincsek préselték azt. Érezte, ahogy Alex ráteszi a kezét, bilincsekkel az ágyhoz szegezi őt, majd egy hosszú kötéllel megköti a bokáit az ágy sarkaihoz.

- Alex, kérlek...

- Hallgass, szerelmem. Bízz bennem.

Conor lenyugodott kissé. Alex soha nem okozna fájdalmat neki, és amikor félretette a megaláztatást, a helyzetet rendkívül erotikusnak érezte.

Alex szemügyre vette a képet, amit létrehozott, majd felsóhajtott. Conor - meztelenül, csodálatosan - a hátán volt, kezei, karjai széttárva, és kötelekkel volt biztosítva az ágy sarkaihoz. Szemei tágra nyíltak, hívogatóan, még akkor is, ha a teste remegett. Alex kinyújtotta a kezét, és végigcsúsztatta azt az egyik kikötött bokáján, és ez az egy enyhe érintés is elég volt ahhoz, hogy kiváltsa vele a fiú nyöszörgését.

Felmászot

komment

A Kerényis - meleglobbizásról

2014.05.30. 15:09 :: igazságos

 

Nos hát, úgy látom, rendet kell tenni a fejekben a témával, mert komoly gondok vannak, és mindkét oldal túlzásokba vitte az érvelést.

Az első és legfontosabb szabályt kéne betartani:

1. A MELEGEKÉRT NEM KÉNE LOBBIZNI.

Hagyni kellene, hogy az ember maga döntse el, kinek az oldalára álljon, ki melyik állást képviselje, meg azt, hogy szabadon dönthessen arról, hogy elítéli-e azokat, akik szeretik a melegeket, és a melegek oldalán állnak, meg úgy a melegséget.

HA A SZABAD VÁLASZTÁS NINCS MEG, NINCS MIRŐL BESZÉLNI.

2. Az Eurovízió után tört ki ez a Kerényis - botrány, hogy elkezdte a meleglobbizást (nem, nem buzilobbizást), meg úgy a témát felhozta. Értem én, hogy valakinek tetszik/ nem tetszik valaki, vagy valami, de akkor sem ez a megoldás, hogy nyilvánosan kikel magából, és az lesz, amit én akarok, és azt mindenki más is fogadja el, és

MÁST FÉLEMLÍTSÜNK MEG CSAK AZÉRT, MERT NEKÜNK NEM TETSZIK A BEÁLLÍTOTTSÁGA. 

3. A médiában és a színházban természetes módon épült be a támogassuk a melegeket dolog, amivel megint nem értek egyet, hogy így alakult, hogy szándékosan nyomják a médiában a pofánkba ezt a dolgot. Az ember EGYÉNILEG DÖNTHESSE EL, hogy akar-e erről vitázni, akar -e erről olvasni, úgy egyáltalán, szeretné-e ha minden nap a képébe tolnák a témát. Márpedig most ezt csinálják, amivel mindkét oldal lejáratja magát, mert azzal senki se törődik, hogy egy ember akarja-e a sárdobálást megint minden nap, nem elég még a politika is.

4. Kulka János nagyszerű színész, emberileg is rendben van, szerintem ő a normális melegeket képviseli, és tiszteletben tartja a dolgot, a saját magánéletét is védi. Ő nem egy celeb, ő egy színész, abból is kiváló. A véleményét elmondta, habár azt meg kell jegyeznem, ő is ugyanúgy átesett a ló túloldalára, mint Kerényi. Hiba ebbe belekevernie a politikát, pláne Orbán Viktort, hiszen Kerényi a saját véleményét mondta el, igaz, nem teljesen elfogadható formába.

De! HA REAGÁLUNK UGYANOLYAN MÓDON VALAMIRE, UGYANOLYAN MÓDON KAPJUK VISSZA AZT.

Éppen ezért, Kulkának más módot kellett volna választani a véleményformálásnak, a saját stílusához illőt, a szakmaiságához illőt, ahhoz a képhez illőt, amit eddig közvetített magáról. Sőt, még ha nem reagál Kerényire, az is jó lett volna, hiszen ez az ember, KERÉNYI, CSAK SAJÁT MAGÁT ÉGETTE BE.

A színházakban és a médiában zajló meleglobbizásnak pedig sosem lesz úgyse vége, mert azt kintről generálják, ami szintén hiba, hogy ITTHON már másképp veszik át a felfogást, MÁS A GONDOLKODÁS, KÜLFÖLDÖN ez a téma már sokkal előrehaladottabb, jól látható ez az általam fordított történetből, és a megjelent könyvekből is, hogy mennyire rá van épülve kint erre a témában a szakma. Csak Európában számít szenzációnak a melegtéma, mindenféle irányba elmennek, csak egyre nem gondolnak:

 

HADD DÖNTHESSE EL MINDENKI EGYÉNILEG, MI A VÉLEMÉNYE A MELEGTÉMÁVAL KAPCSOLATBAN!!!!

 

Ha majd idáig eljutunk, és itt fogunk tartani, akkor lehet érdemben beszélni a továbbiakról, addig nem. Ezzel az egésszel meg Kerényinek lesz még igaza a végén, aki elítéli a meleglobbizást a színházakban. Valahol őt is meg lehet érteni, hogy tele lehet a hócipője azzal, hogy Conchita Wurst megjelenésével a csapból is ő folyt, meg hogy akkor is fogadd el a melegeket, ha nem tetszik, és kussoljá különben. 

Lehetne hozzáállni a melegtémához normálisan is, kevésbé magamutogató emberekkel, akik ugyan kevésbé érdekesek médiaszenzáció-hajhászást illetően, ám annál normálisabb életet élnek, például Kulka Jánossal.

Ezért nem tart semerre az ország, mert egy ember akar dönteni mindenről, mások helyett. Attól még, hogy én blogot írok, támogatom a melegeket, meg elfogadom őket olyannak, amilyennek, még nem próbálom meg ráerőltetni a nézeteimet másra, és nem sértődök meg azon, ha más nem szereti a melegeket, és más a nézete, mint nekem. Mindkét oldalnak megvannak az érvei. Már eleve ez a szó, hogy buzilobbizás, már mutatja azt, hogy itthon milyen szinten állnak egyesek a témához, de a legfontosabbat elfelejtik mindkét oldalon:

 

A MÁSIK ELFOGADÁSA LENNE A LÉNYEG.

 

 

komment

Amaranthya - Queen of Cups - 1. fejezet

2014.04.27. 00:45 :: igazságos

 

Ez a negyedik, egyben utolsó rész Alex és Conor történetéből, amit még nem fordítottam le. Szeretnék még egy-két történetet lefordítani a szerzőtől, mert vannak olyanok, amik még nincsenek kiadva könyvben, mégis jobbak az eddig megjelenteknél. Elnézést a hosszú szünetért, cserébe most folyamatosan fordítani fogok, viszont úgy ítéltem meg, hogy 18-asnak kell beállítanom ezt a blogot. :)

Alex és Conor története megjelent, ez az első részt meg lehet vásárolni, itt:

Rasputin's Kiss (Investigating Love)

Szóval akkor nem is húzom tovább az időt, jöjjön az újabb történet:

Amaranthya

 

Queen of Cups

 

1. fejezet

 

 P.C. Matt Naylor sikertelenül próbálta kiegyenesíteni a fáradtságtól elgörbült, széles vállát, sikertelenül igyekezett figyelmen kívül hagyni a rá csepegő, hideg vizet, amely már teljesen átáztatta a rendőrségi egyenruhájának gallérját (mindez persze közel sem igazolta, hogy ezek a ruhák vízállóak lennének) és a jéghideg víz végig folyt le folyamatosan a nyakán. Most már nagyon is jól értette azt, hogy mit is értenek "az átázott bőr" kifejezés alatt. A víz csordogált le végig, a hosszú orrán is, egészen le, a térdéig átáztatta nadrágját, továbbá bizonyos volt abban is, hogy az ő Y-ja felől is szívó hangok hallatszottak, ugyanúgy, ahogy a víznek sikerült utat törnie egészen le, fenekének nyirkos bőréig. Felnézett, a feje felett lógó sárga utcai lámpára, és figyelte, az esőcseppeket, amik vastagok és nehezek voltak. Az ereszcsatorna megduzzadt a sok esőtől, patakokban áradt lefelé a víz, és minden egyes bemélyedésben, ami a járdát tarkította, kialakult egy cipőt átáztató pocsolya.

- Véres angol nyarak - Matt arca felragyogott, ahogy pillantását a karórájára vetette. Hajnali 3 óra. Ez az ún. rendőri munka egy kib@szott hivatás. Még három órát kell kibírnia a műszakja végéig. Annyira csábítónak tűnt most, hogy belevesse magát egy éjjel-nappali kávézóba, vagy csak beszélgessen egyet egy kapualjba, de Matt még fiatal volt, és makacsul elkötelezett a munkája és a csapat iránt. Tett egy jó hosszú lépést, tettre készen állva, hátha valami figyelemfelkeltő dolgot észlelhet. A bolt bejáratánál egy mozgás felkeltette a figyelmét, de csak egy róka volt, aki pár kidobott ételhez ment szaglászni. Úgy látta, mintha hal és chips lett volna kidobva, a csomagolásból ítélve, és Matt lelki szemei előtt hirtelen friss, sóval meghintett chips jelent meg, amit bőkezűen meglocsoltak egy kis mártással. Nincs esély arra, hogy ez az álma valóra váljon. A pubok és a klubok már mind bezártak. Bárki, aki most tudatánál volt, az is fordult inkább egyet az ágyban.

Ezek után egy hosszú, piszkos sikátor bejáratába nézett, hunyorogva, a sötétség miatt. Valaki egy halom szemetet hagyott egy keskeny sávként, a sikátor közepén. Odament, hogy megnézze, mi az, ám valami megállította. Kihúzta a lámpát az övéből, mire erőteljes fény törte meg a sötétséget. Nem szemét volt, hanem egy szakadt ponyva, talán egy zsák. Úgy fordította, forgatta a lámpáját, hogy a fénysugarak még hatékonyabbak legyenek a szakadó eső ellenére,, és újra megcélozta vele a korábban látott területet. Volt ott valami halvány fehérség, amit még az eső sem fedett el. Matt gyomra összeszorult, másik kezét a fegyverére tette, mielőtt tett volna néhány lépést, közelebb. A sietős mozdulatától egy patkány riadt meg, a szemétkupacok alatt, okozva neki majdnem egy szívinfartkust, majd idegesen nevetett magán.

Behajlította a térdét, lehajolt, és felemelte a ponyva sarkát, és a lámpáját odairányította, a ponyva alá. Fénytelen, nyitott szemek néztek vissza rá, a férfi pedig a hátára esett, még azt sem regisztrálva, hogy a nadrágja teljesen átázott emiatt. Ez volt az első halottja, ám volt annyi lélekjelenléte, hogy tisztán és világosan jelentést készítsen, majd biztosítsa a helyszínt - nem mintha lett volna bárki is most itt, aki ezt megtette volna.

Mialatt Matt Taylor a helyszínen őrt állt a tett színhelyén, immáron az esőt is alig észlelve, az ügyeletes őrmester izgatottan ért vissza a rendőrőrsre. A CID - csapat hatáskörébe tartozott ez az eset, ők dolgoztak ezen az ügyön, ami azt jelentette, hogy hamarosan valaki MÁST ki fog ugrasztani az ágyból. Átfutotta a felállást, megkönnyebbülten sóhajtott fel, mint aki nagyon boldog lehet attól, hogy most valaki olyasvalakit kell felébresztenie, mint Alex Courtney, aki iránt soha nem érzett bűntudatot. Az őrmester felvette a telefont és tárcsázott.

***

- Ki fogom nyírni azt a kib@szott csipogót, és első dolgom lesz lehúzni a WC-n. - azzal Conor Trethuen megragadott egy párnát, és elrejtette a csipogót alatta.

- Ami a rendőrségi tulajdon megsemmisítése lenne, és le kéne tartóztassalak érte. Aminek persze megint lenne néhány előnye.... - nyúlt fel Alex, megvillantva az öntöttvas ágyrácson lógó bilincseket.

Egy mély, szexi kuncogás tört fel erre Conorból, amit elfojtott a párna, majd kinyújtotta a kezét, és felkapcsolta az ágy mellett levő éjjeli lámpát.

Conor kikecmergett a rejtekhelyéről, sötét haja teljesen elrejtette álmos szemeit, és karjával átölelte Alex széles mellkasát.

- Kérlek, mondd, hogy nem kell kimennünk - csúsztatta le kezét egészen le, a meleg, lapos hasig, csúszott a takaró alá, hogy aztán kövessen egy szőrös, elvékonyodó csíkot lefelé. Keze hamarosan Alex puha farkára fonódott, és másodpercekkel később érezte, ahogy az kezd megmerevedni.

- Az... baszd meg, Conor - őrs.

Alex eldobta a csipogóját, és behunyta a szemét, mialatt Conor gyengéden mozgatta ujjait.

- Add ide... a telefont.... Óh, Istenem!

- Foglalt! - vigyorodott el Conor, és a kezét követve a takaró alá bújt. Alex éppen hogy csak elérte a telefont, amikor meleg ajkak szorították gyengéden a farkának hegyét, és Conor lassan szopni kezdte. A telefon a földre zuhant, Alex száját pedig kicsúszott egy káromkodás.

- Válaszolnom kell... Krisztus! - Conor torkának teljes hosszúságába vonta őt, az egyre szűkülő torkának izmaiba - aminek hatására Alex másodpercekkel később el is élvezett. Feladta a telefonálást, és visszatolta Conort a párnákra, mialatt Conor varázslatosan folytatta a mozgást. Valami összefüggéstelen szakadt ki a szájából, mielőtt hátra ívelt, és összerándultak volna az izmai. Érezte, ahogy utána Conor egy puha csókot vetett a farkának végére. Alex elmosolyodott, kívül-belül melegnek és elégedettnek érezte magát.

A sötét fej ezek után végre előbukkant a takaró alól, Conor felült mellé. Az ágy végén tapogatózott, megkereste a telefont, és átadta Alexnek.

- Vajas ujjak.

Alex rávetette a csillogó, zöld szemeit, a tökéletes arcvonásra, és azon tűnődött, hogy Conor hogyan is nézhet ki ilyen kurva jól még hajnali 3:30-kor is ezen a reggelen. Kissé felemelte az egyik szemöldökét aztán pedig tárcsázta a rendőrőrst. Néhány szót motyogott később, és utána kimászott az ágyból.

- Foglalkozni fogok veled később, de most egy lényegesen kevésbé vonzóbb testet kell megnéznem.

- Szeretnéd, hogy veled tartsak?

- Mint mondtam, elintézlek majd később. Nem fogsz elélvezni addig. - mosolyodott el Alex ördögien.

- Alex...

- Pontosan úgy értem.

Conor belenézett azokba a jégkék, mély szemekbe, és rágcsálni kezdte az alsó ajkát. Alex szigorú volt, és pontosan ez az, ami miatt most a farka is lüktetett, ugyanis pontosan tudta, hogy  a mai egy rendkívül hosszú, fárasztó és frusztráló nap lesz.

- Te még mindig a gyújtogatós ügy szereplője vagy, így nem szükséges, hogy ebben az újban részt vegyél most - ami lehet, hogy semmiség egyébként. Találkozunk a rendőrségen később.

A férfi elhúzta a ruháit, és nyomatékosan Conor ölébe nézett.

- Ne merészeld megérinteni.

- Alex, kérlek... nem akarhatod, hogy kibírjam és megvárjam így a késő estét.

- Most vitatkozol velem?

Conor lehajtotta a fejét, és a sűrű, sötét szempillák alól nézett fel rejtve:

- Talán.

Alex összehúzta a szemöldökét és ránézett.

- Jól van, nem vitatkozok. Conor lejjebb csúszott az ágyon, majd megfogta a takarót, és egészen felhúzta azt az álláig.

- Remélem, hogy esik az eső.

Alex lehajolt és megcsókolta őt.

- Pihenj még egy kicsit. Szükséged lesz minden energiádra ma este. - aztán a férfi megfordult, lekapcsolta a villanyt, bezárta az ajtót maga mögött, majd elment. Conor csak bámult a sötétbe, tudván, hogy nincs az az isten, aki újra elaltatná, és egy hideg zuhany, amire most nagy szüksége volt, csak még jobban magához térítené az alvás helyett. Tudta, hogy Alex nem kérné tőle ezt, és már engedelmeskedett is volna neki, de egy hatodik érzéke azt súgta, hogy közel jár az igazsághoz. Az tökéletességgel lehetetlen, hogy a férfi hazudjon neki, pláne akkor, amikor azokkal a jéghideg - szemekkel képes volt átlátni a legkeményebb bűnözőkön is, egy pillanat alatt, Conor jól tudta, hogy most sem fogja ezt tenni. Alex nem tudta elviselni a gondolatot, hogy csalódást okozzon neki, ezért bármilyen nehéz is volt, neki is el kell kezdenie a napot.

***

Alex vadul száguldott az esőben, a kihalt utcákon át. Lámpafények és esetenként neonfények verődtek vissza az aszfalton, természetellenes, ragyogó színt verve vissza, amely a sötét sarkokban is látható volt. Semmi más nem járt az eszében, mint Conor, és már a sok milliomodik alkalommal tűnődött azon, hogyan is lehet ilyen szerencsés. Már majdnem egy éve voltak együtt, és a kapcsolatukat még mindig frissnek és izgalmasnak érezte, olyannak, mint amilyen az első néhány héten volt. Soha nem számított arra, hogy ennyire mély és ilyen tökéletes szerelemre lel, és hogy még mindig csomót érez a gyomrában, valahányszor csak a szeretője gondolt, ami még mindig meglepte őt.

Alex elmosolyodott magában, ahogy visszagondolt arra, amikor Conor mennyire megrémült, amikor ő a közelében volt, milyen visszafogott és bizonytalan volt akkor. Conor teljesen megváltozott az elmúlt egy év alatt, érettebb lett. Sokkal magabiztosabb volt, mind a munkahelyen és mind otthon, ám még mindig fájdalmasan félénk és szégyenlős volt az idegenekkel szemben. Még mindig boldogan engedelmeskedett a hálószobában, de tudott makacs, és élesen szarkasztikus is lenni, amikor akart. Habár Alex volt az, aki a felszínen irányított, de tudta jól, hogy Conor semmit sem csinálna, ha úgy akarná. Persze, ez lehet, hogy elcsépelt volt, de Alex úgy érezte, hogy ők olyanok voltak, mint két fél, akik egy egésszé váltak. Az még egy kis pluszt adott mindehhez, hogy Conor volt a legszebb ember, akire Alex valaha is szemet vetett. Egy olyan arccal volt megáldva, ami a hirdetőtáblákon van, bárhol jár is az ember a nagyvilágban, és egy ehhez megfelelő testtel rendelkezett. Alex megtanult uralkodni azon az állandó késztetésén, hogy mindenkit megüssön, aki csak egy buja pillantást is merészelt rá vetni, elfogadta ezt is, mondván, hogy egy tartósan sérült ököl nem lenne nagyon kényelmes, de bassza meg, nagyon nehezen bírta megállni, hogy ne legyen féltékeny mindenkire, aki csak rá néz.

Conor semmi olyat nem tett, amivel magára vonta volna a figyelmet, ám az mégis mindig bekövetkezett. Gyűlölte a feltételezéseket, amiket az emberek a kinézete miatt azonnal levontak. Alex ostobán vigyorgott, Conor az ágyban volt, és azok a csodálatosan szép ajkak már a farkára fonódtak, úgy, mint senki másé, nem is olyan régen. Bár Alexbe néha belenyilallt a kétség, hogy Conor nem fog mindig vele maradni, ezt mindig félresöpörte, és puha csókokat hintett rá, és bosszúsan nyugtatgatta a férfit, annak kérdései miatt. Azt kívánta, bárcsak lett volna ideje arra, hogy kifejezze elégedettségét, elismerését, és viszonozhassa hasonlóképpen Conornak azt a csodálatos gyönyört, amit korábban tőle kapott, jól tudván: Conor egyes egyedül az övé volt, senki másé. Mégis, sajnos ezt a köszönetet el kellett halasztani, órákkal későbbre. Remélhetőleg később lesz több idő erre a sok-sok köszönetre.

Alex hirtelen elkapcsolta gondolatait távol Conortól, vissza, a nyomozóéra, nagyon is jól tudván, mennyire pokolian jó volt ebben. Tudta, hogy a megfelelő helyen volt, amikor feltűntek a rendszeresen villogó, kék fények a félhomályban. Felmérte a terepet: egy bevásárló utcában voltak, annak is a lepusztult végében. A kirakatok keretein lepattogott a festék néhány helyen, a hétköznapi üzletek között egy helyen tetoválószalon működött, mellette egy füstös kocsma és egy kopottas kávézó. Egy félreeső helyen leparkolt, és felfelé indult a tetthelyhez, ahol a bűntény történt, és ahol most a halottkém is tartózkodik.

- Courtney felügyelő megérkezett, uram!

Alex odament egy fiatal rendőrtiszthez, aki különösen átázottnak tűnt.

- Naylor tiszt, uram. Én találtam meg a testet.

Alex feszülten hallgatta, ahogy Naylor tiszt beszámolt arról, hogyan vette észre a testet, és mit tett, hogy biztosítsa a helyszínt. Figyelmes és rendkívül óvatos volt, amik jó tulajdonságok voltak - nyugtázta Alex. Az agyába véste a tiszt nevét, megköszönte neki a tájékoztatást, majd elindult, hogy megkeresse a helyszínelőket.

Az orvosszakértő egy középkorú nő volt, éles szemekkel, és egy makulátlan konttyal, ami egy fehér csuklya alatt viselt. A nő levette a kesztyűt, majd megrázta Alex kezét.

- Alex, kezdjem a rövidebb változattal akkor?

- Hmmm. Az éjszakai műszak már majdnem véget ér. Hogy van, Adele?

- Annál nagyobb öröm látni téged, te jóképű. Most már tudom, hogy minden le lesz rendezve.

Alex vigyorgott. Adele volt az egyik oktató a Rendőrtiszti Főiskolán, és ő mindig is jóban volt vele, annak ellenére, hogy egy alkalommal körülötte legyeskedett. Mások felvonták volna a szemöldöküket a savas nyelvére, de Alex tudta, amikor először meglátta, hogy egy rokon lelket talált.

- Vethetnék még rá egy pillantást?

- Csak egy pár perc, amíg befejezzük a fotózást. Felhúztunk egy sátrat a test felett, de egyre csak ömlött az eső, egészen körülbelül fél órával ezelőttig. Szerencsések leszünk, ha találunk egyáltalán bármiféle nyomot ezen a területen. Azonban a testet már beletették a ponyvába, és Naylor tiszt használta az agyát, nem nyúlt semmihez, így ami az alatt van, száraz maradt.

- A halál oka?

Adele ccc-ezett.

- Tudod, hogy nem lehet spekulálni, de a több szúrt seb a srácon valószínűleg nem segített rajta.

Alex a szemét forgatta, a fekete humorra.

- A többi megfigyelés?

- Durván a halál ideje késő este lehet. Nem itt halt meg - nincs elég vér a ponyva alatt. Sok kisebb sebek vannak a derekán, a lágyéki területen.

Alex összerezzent.

- Valami azonosító?

Adele megrázta a fejét.

- Még nem találtunk. Ha készen állsz rá, megmutatnám a testet.

***

Alex összeszedte magát, miközben felemelték a ponyvát, hogy ő is megtekinthesse a testet. Nem volt finnyás, de soha nem szokott hozzá ahhoz a tekintethez, ami gyakori volt az áldozatok arcán. A sokk, a terror, a zavartság, amelyek mind nyomot hagytak a sápadt bőrön, és a kék ajkak, soha nem keltettek jó benyomást. Megpróbált szenvtelen maradni, ahogy tetőtől-talpig végigmérte a meztelen testet, deréktól-lefelé is. A test fele lyukakkal volt tele aggatva, tele szúrt sebekkel, és az alvadt vértől megfeketedett foltokkal (hulllafoltok). A felső testet pedig még mindig nyakkendő és ing fedte. Eltekintve a száj körüli néhány vörös folttól, az arca sértetlen maradt, és Alex sejtette, hogy az áldozat nem lehetett több harmincötnél. Barna szemei nyitva voltak, hajában néhány őszülő hajszál néhol feltűnt, egyébként a haja nagy része jelentéktelen barna színű volt.

- Hogyan végezhetted így? - motyogta Alex a szavakat az orra alatt, mindent részletet az agyába vésve, amit csak észrevett. Végül is kiegyenesedett, és elhagyta a sátrat. Esni kezdett újra, de Alex szerette ezt az érzést, ahogy a víz csurog le az arcán, szimbolizálva a megtisztulás érzését, mivel már a halál illata minden pórusába beleivódott.

- Köszönöm Adele, van bármi más, amit még tudnom kell?

- Ah, Alex, tudod jól, hogy mindig a végére tartogatom a legjobbat.

Kihúzta a műanyag zacskót a zsebéből, és átnyújtotta.

- Bassza meg.

- Pontosan úgy vélem én is.

Az átlátszó műanyagon át Alex egy élénk színű tarot kártyát látott. Nagyobb, mint a normál kártya, és a grafikája is gyönyörű volt.

Adele ránézett a válla fölött.

- A császárné kártyája.

- Ami az egyik biztos jele annak, hogy ez a gyilkos nem egy átlagos bandita.

- Ami furcsa is lenne számodra, ha olyat találnál magadnak, kedvesem.

Adele rátette a kezét az egyik széles vállára.

- Legyél óvatos Alex. Hívlak, amint többet tudok.

A nő elvette a zacskót, és visszatért a sátorba.

Lassan Alex levette magáról a védőruhát, és visszament a kocsijához. Az elméje kavargott mindazokról a dolgokról, amit meg kell tennie, a nyomozás érdekében. Egy gyors pillantást vetett az órájára, ami mutatta, hogy már majdnem reggel hat óra van, nincs értelme hazamenni, így aztán egyenesen a rendőrörs felé vette az irányt. A csapat műszakja hétkor kezdődött, így csak arra maradt ideje, hogy egy teát és némi tisztességes ételt vegyen magához, mielőtt elszabadulna a pokol.

Átment egy hídon, hogy leparkoljon az őrs előtt, majdnem a falhoz csapódott az autójának, amikor meglátta, hogy a parkoló végénél Conor motorján ülve megállt mellette, és az egyik hosszú, bőrrel borított lábát átvetette a nyergen. A motor leállt egy kínos zúgással, miközben Conor levette motorsisakját a fejéről, és vigyorogva nézett rá az ablakon át.

Alex felsóhajtott, Conor pedig majdnem biztos volt benne, hogy kicsapta a biztosítékot nála ezzel. Alex kikászálódott a kocsijából, és körülnézett, hátha tartózkodik valaki más is a közelben.

- Ne aggódj, szerelmem. Én vagyok az egyetlen, aki szemtanúja lehetett a megaláztatásodnak.

Conor zöld szeme csillogott, Alexnek pedig a földre kellett néznie. Conoron most több szorosan illeszkedő bőr volt, mint amit egy ember meg bírhatott volna állni, hogy ne érintse meg azonnal. És most lehúzta magáról a kabátját, hogy felfedje az alatta levő nagyon feszes pólót... oh, fasz. Alex elátkozta a farkát, amely most teljesen megmerevedett és így nézett fel lelkesen az ég felé.

- Miért vagy itt ilyen pokolian korán?

Conor pontosan tudta, hogy Alex miért volt ilyen rossz hangulatban, és még jobban vigyorgott.

- Nos, valaki olyan állapotban hagyott otthon, hogy képtelen voltam aludni.

Megfordult, és szándékosan lehajolt, hogy az így megfeszülő, puha bőr nadrágja jól láthatóan kihangsúlyozza a fenekét, mire Alex káromkodott egyet.

- Menj be, és öltözz át, mielőtt még kénytelen lennék valami olyat tenni, amit mindketten megbánnánk.

Conor kuncogott, és kihívóan megnyalta az ajkát.

- Te tényleg igazán kísérted a szerencsédet, ugye tudod? Érdekes estéd lesz, megígérem.

Amikor feltűnt a rendőrörs körvonala, Alex és Conor szeretőkből kollégákká alakultak át. A munkahelyen Alex úgy kezelte Conort, mint bárki mást - igazság szerint sokkal rosszabbul - mivel a csapat többi tagja úgy hitte, hogy Conor sokkal hitványabb munkákat kap, mint ők. Alex így garantálta azt: senki ne vádolhassa őt azzal, hogy kivételezik vele. Higgs őrmester felügyelete alá helyezte Conort, pontosan tudva, hogy Higgs mogorva hangulata jól elrejtette azt a vágyat, hogy gondoskodjon a fiatal tisztek megfelelő betanításáról, nehogy azok idejekorán távozzanak az élők sorából. Emlékeztette magát arra, hogy Conor még mindig csak huszonnégy éves volt, és még nagyon sokat kellett tanulnia.

Conor a férfiöltöző felé vette az irányt, hogy átöltözzön. Megálljt parancsolt magának, hogy ne rohanjon, Alex pedig elment a menzára, hogy megreggelizhessen: átvette a buggyantott tojást a sült paradicsommal. Alig tudott gondolkodni, annyira üres volt a gyomra, agya pedig úgy zsibongott, mint egy lefejezett csirke, ami nyilván senkinek nem vált volna hasznára.

Végül a nagy iroda felé indult, ahol a csapata többi tagja együtt tartózkodott. Mind egy felügyelő, kapott egy saját, másik irodát is az emeleten, de ő inkább a többiekkel töltötte a legtöbb idejét. Az irodája tele volt lélek-ölő papírmunkával, és fegyelmi beszélgetések sora várt rá ( ismertebb nevén csapat blokkolások?) Alex nem a toleranciájáról volt híres, és Conor is részt vett már jó néhány efféle "elbeszélgetésen", mivel néhányszor nem követte a parancsokat, amit kapott. A probléma legfőbb oka az volt, hogy Conor annyira szexinek találta, amikor Alex dühös volt, hogy a megrovással éppen ellenkező hatást váltott ki nála.

Mindez habár kemény főnökké tette, de Alex nagy tiszteletnek örvendett kollégái körében. A felsőbb körök szerették az eredményeket, és ebben az is segített, hogy egy nagyszerű plakát - szerű férfi vonzza a friss húst,  újult erővel. Alex maga is kételkedett abban, hogy ennél valaha többre viheti. A bátorító szavak ellenére, hogy ő gay volt egy olyan világban, amely nyilvánvalóan a heteroszexualitásra van berendezkedve, ő mindig gyanúsnak fog számítani, egy penésznek, aki nem teljesen illik a környezetbe. Habár ez egy kicsit mindig fájni fog, Alex nem volt az a fajta, aki ne küzdjön meg a megélhetésért, és nem volt nagy türelme az irodai politikához sem. Ha a szexualitása távol tartotta ettől a területtől, ám legyen.

Mire odaért az irodájukhoz, már az egész csapat őt várta a főasztalnál. Egy pillanatra mindegyiküket szemügyre vette. Higgs őrmester az iroda hátsó részében tűzött valamit az eset-táblára, mivel a gyújtogatás - szálat ő vezette. Eric és Phil egy számítógépnél kuporodtak és a legújabb irányon vitatkoztak, amit e-mailen küldött a vezető főfelügyelő. Pete épp most tisztított meg egy új részt az egyik asztalon, készen erre az új ügyre, Conor sötét fejét pedig némi papírmunka fölé hajtotta.

Alex megköszörülte a torkát, mire minden szem azonnal rászegeződött. Leült a főasztalhoz, és elkezdte mondani mindazt, amit korábban kiötlött erre az új helyzetre a csapatának. Nem tartott sokáig, hamarosan kérdéseket lőttek felé a szoba minden irányából, pár spekulációval megspékelve.

- Most már elég! - vetett véget Alex az ugratásoknak. - Eric, Pete - ti házról házra jártok. Van egy csomó egyenruhás, aki felsorakozott azért, hogy a segítségetekre legyen. Kitartónak kell lennetek, nem valami rendőrbarát a környék. Phil, te menj el az M.E?-irodába, másolj le néhány példányt a bűntett helyszínről készült fényképekből, és a doktor jelentéseiből, és legyél gyorsabb még a titkáránál is, aki ezeket várja e-mailben. Higgs, attól tartok, neked kell Conorral dupláznotok és segítenetek ebben.

- Rendben, főnök. Találkozunk majd a tűzoltóság nyomozóival a helyszínen, ezen a reggelen, de azután a tieid vagyunk, főnök.

- Rendben, Conor - te kutatni fogsz. Azt akarom, hogy találj meg mindent, amit tudni lehet ezekről a tarot - kártyákról, azok jelentését, helyi híreket róluk, újságcikkeket, mindent, ami ezzel közeli és távoli kapcsolatban állhat.

- Igen, uram.

- Higgs és én az áldozat azonosításán fogunk dolgozni. Később fogom utolérni.

Mindenki ment, és tette a dolgát hatékonyan. Kilenckor Conor és Higgs már egy épület hátsó részénél levő járdán állt, nem is olyan messze onnan, ahol a testet felfedezték. Korábban tűz tombolt az épületben: a megfeketedett helyen elszenesedett gerendák és égett téglák voltak. Furcsa volt ez az épület, szinte érintetlen.

- Nincs sok, amit mutathatnék, attól tartok.

- Hé, Mike - fogott kezet Higgs a hang tulajdonosával. - Ő itt Trethuan nyomozó. Conor, bemutatom Mike Gilbert-et, aki a Tűzvizsgáló Egységtől van. Éles szemek vetődtek Conorra, mielőtt egy másik kézfogást adott volna neki.

- Amatőr munka volt, határozott szándékú gyújtogatás. Valaki beledobott egy Molotov-koktélt a postaládába. A tűz intenzív volt, ám a hely új, tűzálló szigeteléssel volt ellátva. Amit épp most szereltek fel, nem igaz?

Higgs bólintott.

- A megnyitó éjszakáján volt a tűz.

- Utálat-bűncselekmény?

- Talán. De a tulajdonos azt mondta, hogy nem volt semmilyen fenyegetés vagy zaklató hívások. Senki nem tiltakozott az épület alkalmazása - miatt. Semmilyen következtetést nem tudunk levonni.

A maró szag terjengett a levegőben, annak ellenére, hogy már több, mint két hete volt a tűz. Conor áthaladt az utcán, hogy jobb szemszögből vehesse szemügyre az épületet, azt, ami maradt belőle.

- Krisztus, Higgs, te mostanában modell-ügynökségek számára foglalkozol toborzással? Hol a fenében találtad meg?

Higgs grimaszolt.

- Azt akarod mondani, hogy én nem vagyok elég szép neked, Mike?

- Te csúnyább vagy, mint a mostohaanyám, Higgs, és ezt pontosan tudod. Ez a csinos fiú tényleg ennyire jó?

- Akár hiszed, akár nem, ő valóban az. A fenébe is, ő forog a sírjában, és nem beszéljek a szexuális beállítottságáról.

A zömök, tagbaszakadt tűzöltó ekkortól más szemmel nézett Conorra.

- Nos, ha ő ilyen jó benyomást tesz rád, akkor tényleg jónak kell lennie. Hé, kölyök!

Conor visszasétált az út túloldalára, figyelmen kívül hagyva a korábbi idézést.

- Vegyél fel egy csizmát, és adok neked néhány kezdő útmutatót a gyújtogatásról.

Az őrmester kuncogott:

- Most már a tiéd, Conor. Megtettem, amit meg kellett tennem, így itthagylak egyedül, a mocsokban. Találkozunk az őrsön.

Conor újra felvette a csizmáját, és a védősisakját, az autó csomagtartójából, mielőtt Higgs elhajtott. Nem volt olyan messze a rendőrőrs, nem tartott sokáig odaérni, így még egyszer végigjárhatta a helyszínt a tűzoltóval, mielőtt mindennel végeztek volna. Öt perc múlva rájött, hogy valamiféle tesztnek volt kitéve. Azon kapta magát, hogy továbbra is vonszolta magát a kiégett épületben. Mike rámutatott arra a helyre, ahol az üveg landolt, azonban az egyetlen bizonyíték mindössze pár törött, olvadt üvegdarab volt. Elmondta, hogy hol volt a tűz középpontja, ahol a legforróbban tombolt, hogy miként terjedtek tovább a lángok. Mire végeztek, Conor csuromvizes volt, mocskos és fáradt. Levette a sisakját, a védő ruhát, és kifésülte ujjával a nedves haját.

- Akkor mindent átvettünk? - kérdezte finnyás mosollyal az arcán.

Mike vigyorgott.

- Higgs azt mondta, hogy veled minden OK. Friss, fiatal detektív vagy, olyan, aki kétszer is meggondolják, mielőtt felkapaszkodnak egy ilyen helyre, de te nem haboztál. Látnod kellett, megízlelned, szagolnod, hogy valóban megértsd, mekkora kárt okozott a tűz pusztítása. Még mindig azt gondolod, hogy a szokásos, hétköznapi füst büdös, így ez a jelenet maradandó benyomást kellett, hogy hagyjon benned. Senki nem halt meg ennél az esetnél, de minden előfordulhatott volna. Megértetted?

Conor bólintott, és megtörölte a piszkos kezét az arcán hagyva egy sötét széncsíkot.

- Köszönöm, Mike, nagyra értékelem ezt az időt, hogy megmutattad nekem rendesen. Ígérem, nem fogom elfelejteni.

Aztán előpakolt a csizmáját és a bukósisakját, a hátizsákjával együtt, és elindult az állomás felé. A két mérföldnyire levő Fő utcánál egy kis, szűk mellékutcába kanyarodott, mivel volt egy kis üzlet ott, amire emlékezett. Arcania tele volt mindenféle kristályokkal, bálna zenével, mindenféle sálakkal és egy egész sor furcsa plakátok és üdvözlőlapok. Azt remélte, hogy ők is rendelkeznek tarot-kártyákkal, amiket talán árulnak is a helyieknek.

Az üzlet még mindig itt volt, habár már egy kicsikét rosszabb állapotban a kopástól, de még mindig kereskedtek itt. Halványan világított, hamis gyertyákat szórtak szét a polcokon, és tündérfények szálai díszítették az ablakot. Úgy tűnt, minden élénk színű szövettel volt beborítva, és volt egy beltéri szökőkút is az egyik sarokban, Szomorú zene áramlott a hangszórókból.

- Segíthetek?

Az asszisztens a pult mögött volt, derékig érő narancssárga hajára lila kendőt rakott. Valamiféle köntöst viselt, és hosszúkás. lilára lakkozott körmein apró, arany csillagok voltak láthatóak. A pult mögötti függöny megrándult, és Conor azt gondolta, hogy valakit megpillantott egy keskeny résnél, aki ránézett, ám senki nem jelent meg, így vállat vont.

- Én keresek egy tarot - kártyát és egy könyvet arról, hogyan kell használni őket. Van valamitek?

A haj megrezzent, és egy csontos ujjával egy sarok felé mutatott.

- A bolt hátuljában van, amit keresel. Jelenleg több szett van belőlük, és egy egész könyvgyűjtemény a témában.

A nő furcsa módon, jól láthatóan folyton félrefordult, kerülte a szemkontaktust. Conor úgy ítélte meg, hogy a harmincas évei elején járhat, de nehéz volt megmondani a korát, annyi vakolat smink volt rajta.

Megtalálta a kártyákat gond nélkül, de minden alkalommal érezte, hogy a hátára szemek szegeződnek. Kiválasztott pár könyvet a sorból, amik ésszerűnek és tényszerűnek tűntek, majd odavitte őket a pulthoz.

- Ezeket kérem. - valami meggátolta őt abban, hogy felfedje rendőri mivoltát, aki megérezte a gyanút, sőt, egyenesen gyűlöletet felé, viszont fogalma sem volt, miért rá irányul.

- Vannak itt kártyából jóslók?

Az asszisztens összegyűjtötte ismét a vásárlásait, és belerakta őket egy narancsárga szatyorba. - Miért?

- Nem, csak érdekel.

Azon tűnődött, hogy vajon a lány érezte-e rajta a korábbi helyről a füstszagot, mivel a saját orrát megcsapta a szag.

- Itt van - húzott ki egy névjegykártyát a számlálóból. - Próbálkozz itt. - fordult el elutasítóan, így Conor zsebre vágta a kártyát, és elindult kifelé. Vett egy kis friss levegőt, majd rájött, hogy ez az émelyítő légkör a boltban volt.

Néhány alkalommal, visszafelé az úton, az az érzés gyötörte őt, hogy valaki követi. Néhány mozgás, amit párszor  a szeme sarkából észrevett, valamint egy rövid villanás pár ablakban. Azt hitte, hogy egy ember, de sohasem sikerült észrevennie őt.

- Hiperaktív képzelet. - Bár ezt gondolta, mégsem volt abban biztos, hogy ez nem igaz, habár fényes nappal, egy forgalmas utcán, nevetségesnek tűnt.

Amikor visszaért az irodába, Higgs vetett rá egy pillantást, és kitört belőle a nevetés. Conor összevonta a szemöldökét, és felvette a kancsót, kétségbeesetten akart inni valamit.

- Te pontosan tudtad, hogy mit fog csinálni a tűzoltó, igaz, őrmester?

Higgs kuncogott.

- Két cukrot kérek.

Elvitték a teát, majd leült, hogy megvitassák, mit tudott meg az esetről. Az épület már otthont adott egy igényes szex-shopnak, ruhaboltnak, és játéküzletnek, és olyan valakiket szolgáltak ki, akik ezt nyilván megengedhették maguknak. A helyen heteken át készültek a megnyitóra, ahová rengeteg VIP-vendéget, és a helyi sajtót is várták. Az ünnepség éjfélig tartott, és senki nem vett észre semmi gyanúsat, amikor elhagyták a helyszínt. Semmi szokatlan nem volt az utcában, és csak véletlen volt, hogy a helyi postás észrevette, hogy valami naranccsárgás-fény szűrődik ki a sötét helyről. Mire a tűzoltók megérkeztek, már túl késő volt ahhoz, hogy megmenthessék az épületet, és minden, amit tehettek, az volt, hogy ellenőrizzék a tüzet, amíg az kihal.

Conor és Higgs kihallgatott mindenkit, aki a listán volt aznap este vendégként, akár személyesen, akár telefonon, és kétszer is beszéltek a tulajdonossal. Eddig nem derült fény a támadás indítékára, és tanúk nélkül, a törvényszékiek vesztes csatát vívtak a bizonyítékokért.

Phil érkezett vissza a laborból, és elkezdte feltűzdelni a fényképeket, a táblára. Conor hátratolta a székét és elment, hogy vessen rá egy pillantást.

- Baszd meg, Conor, olyan a szagod, mint a barbecue-mnak. 

- Emlékeztess arra, hogy soha ne egyek nálad, Phil.

- Otthagytad Mike tűzoltónál, Higgs, igaz?

Higgs felvonta a szemöldökét.

- Valóban ezt tettem.

Conor fintorgott.

- Ez olyan volt, mint egy hideg zuhany, egy biciklitúrán ma, és ez volt az egyetlen tartalék bőr ruhám, amim van. Nem akarom őket folyton hordani egész álló nap, majd leolvasztani rólam.

- Mi már voltunk grillpartyn. - de nem. A te végtelen bőrimádatod az oka, hogy elmenj a PVC - vizsgálatra. Ez önmagában nem probléma, ám te alkalmatlanná teszed a többi halandót a hordásukra - ugratta félig Phil.

Conor elpirult és zöld szemét a táblára függesztette.

- A francba! Ezt nézd, őrmester.

Higgs állt a vállánál, és megnézte a fényképet, amire rámutatott.

- Nos, én leszek....

- Mi!? - Phil egyikről a másikra nézett, csalódottan.

Higgs megérintette a képet.

- A gyilkosság áldozata van a fényképen, vagy inkább volt, a Bőr és Csipke tulajdonosa, a mi gyújtogató helyszínünkön. Úgy néz ki, jelen esetben nem egy van belőlük, hanem kettő. Conor menj, és ásd ki a főnököt az irodájából.

Conor felkocogott három emeletet, elindult végig a folyosón, Alex kis irodájáig. Finoman bekopogott, aztán meghallotta a dörmögést: - Tessék! - belülről. Alex feje egy halom kép fölé hajolt. Türelmetlenül nézett fel, de az arca azonnal ellágyult, amint meglátta, hogy ki volt az. Aztán az orra alatt mormogta:

- Baszd meg, Conor, lejjebb kéne állítsalak.

Mmmm. Ott a pont. Alex megnyalta a szája szélét, mire Conor elpirult, a haja tövéig. Abban a pillanatban összetört, amint Alex hátratolta a székét, amivel egy fájdalmas kaparás zaja hallatszott a padló miatt.

- Mit szeretnél, Trethuan nyomozó?

- Már azonosítottuk az áldozatot, uram. Higgs őrmester megkért, hogy jöjjek fel hozzád, és megkérjelek, hogy gyere vissza az irodába.

- Kitűnő, a többit majd útközben elmondhatod.

- A neve Sam Teller, harminchét éves, nemrég költözött ide Edinburgh-ból, habár ő nem volt skót. Sikeresen létrehozta a Bőr és Csipkét, megvette a franchise-jogokat a tulajdonostól, és nyitott itt is egy új üzletet.

Az őrmester vette át innen:

- Nem volt büntetett előéletű, és bár az üzlet jól biztosítva volt, nem voltak pénzügyi gondjai, és nem volt rá semmi oka, hogy felgyújtsa a helyet.

- Kapcsolatok?

- A partnere, Toby. Szilárd alibije volt a tűz idejére. Három hónapja voltak együtt. Egyáltalán semmiféle feljegyzés nincs erről.

- Hát, őrmester, te és én együtt elmegyünk hozzá, és elvisszük neki a rossz hírt. A többiek tapadjanak rá. Lesz majd egy összefoglaló találkozó hat körül, a nap végén.

***

Alex kényelmetlenül ült egy divatos, bőrből és acélcsövekből álló széken, és azon töprengett, hogy ez vajon a design kedvéért lett-e kialakítva. Ő inkább a kényelem híve volt, és az esztétika ezen a helyen hidegen hagyta. Vetett egy pillantást a fekete márványkandallón levő fényképekre, ahol sakkfigurák is voltak elrendezve egymás mellett, sorban. Valószínűleg ez a sors valamiféle művészi metafórája volt, esetleg az életé, ami ki a fenét érdekelt. Annyi fekete-fehér volt körülötte, hogy a szeme szinte már fájt tőle.

Higgs érkezett meg a teával, és letette azt egy éles sarkú asztalra, aminek közepén fehér bársonybőr terítő volt. Alex még mindig érezte a fájdalmat a sípcsontjában, mivel hirtelen belerúgott véletlenül az egyik sarokba, amikor megérkeztek.

Sam Teller partnere, Toby Walsh ernyedten ült a kanapén. A cserzett arca kissé elzöldült, remegő kézzel törölte le a könnycseppeket az arcáról.

- Nem tudom elhinni, hogy meghalt. Sokáig tartott, amíg vettem a bátorságot, hogy velem legyen, és most mindez úgy tűnik, teljesen értelmetlen volt.

Alex megértő mosolyt vetett rá:

- Tudnunk kell mindent, amit csak elmondhat Samről. Még egy olyan részlet is, ami teljesen értelmetlennek tűnik, vagy lényegtelennek, segíthet az ügy felderítésében.

- Rendben - vett Toby egy mély, remegő lélegzetet. - Sam régebben házas volt. Elhagyta a feleségét, hogy velem lehessen, és ez egy elkeseredett szakítás volt. A nő, Amanda, nem tudta elfogadni, hogy miután tíz évet együtt élt Sam-mel, hirtelen úgy döntött, hogy ő mégiscsak meleg. Habár ez nem hirtelen történt meg vele, hiszen évekig szenvedett a házasságában, és ő nem akarta bevallani, mert túlságosan félt attól, aki valójában volt.

- Vajon Amanda gondot okozott számára, miután szakítottak?

- Telefon hívások, szöveges üzenetek, kellemetlen e-mailek tömege. A férfi mindent ráhagyott - nem bírt a saját bűntudatával. Miután a háza és az autója is a nőé lett, mindent aláírt, és a nő meghátrált. Még mindig Skóciában él, adhatok elérhetőséget.

Hogyan találkoztatok te és Sam?

Edinburgh-ban, egy bárban. Egy éghajlat-változási konferencián tartózkodtam ott, ő... pedig tesztelte a vizet. Nem hiszem, hogy ő valaha is betette volna a lábát egy melegbárba... Totálisan rémültnek tűnt, én pedig azonnal beleestem. Nem tudtam ellenállni azoknak a nagy, barna szemeknek... Toby lenyelt egy zokogást. - Ez tényleg szerelem volt az első látásra. Együtt töltöttük azt az éjszakát, és ő az én hotelembe költözött át... a többi már csak történelem. Három hónappal korábban költözött ide, amikor felmerült ez a franchise - lehetőség.

Higgs felhörpintette a teáját.

- Voltak esetleg ellenségei, bárkiről, akiről tudomásod van? Bárki, akinek nem tetszett, hogy ezt az üzletet megnyitja?

- Senki. Egy édes, kedves srác volt, gyengéd, és még a légynek sem tudott volna ártani. Gyűlölt minden konfliktust. A Bőr és Csipke egy olyan üzlet volt számára, amire egy valóra vált álomként tekintett. Ő kezelte a franchise edinburgh-i részlegét, ez a hely pedig hatalmas sikert aratott gazdaságilag. Nagyon jó kapcsolatban állt az emberekkel. Soha nem ítélkezett, és az ügyfelek megbíztak benne. Ez nem egy egyszerű szex-shop volt, hanem egy olyan hely, ahol minőségi árut kínáltak egy igényes ügyfélkörnek. A vevők a saját belátásuk szerint értékelték a helyet, és tanácsot is kaptak itt. - a férfi válla megremegett.

Alex feltett még néhány kérdést, de azok már nem tűntek lényegesnek. Elővett egy kártyát, és odaadta:

- Kérem, hívjon, ha bármi az eszébe jut. Megköszönném, ha holnap befáradna a rendőrkapitányságra, és vallomást tenne.

Tony bólintott.

Higgs félúton volt már az ajtó felé, amikor Alex megfordult:

- Ó, Sam érdeklődött a jóslás bármilyen formája felől? Ellátogatott valaha is egy tarot-kártyát áruló helyre, vagy jósoltatott például?

Tony felhorkant:

- Nem tudok róla. Még csak a horoszkópot sem olvasta el a helyi újságban. Fontos ez?

Alex vállat vont.

- Csak közelebb vezethetne minket az eset lezárásához. Emlékezz, hívj, ha valami az eszedbe jut, bármilyen triviális is az.

***

 A csapat újra összegyűlt hatkor, és közösen összeegyeztették a napi tevékenységüket. Házról-házra jártak, de semmit sem találtak. A helyszínelők is végeztek, és a laboreredmények sem hoztak semmi újat. A boncolás a tervek szerint a következő reggel volt.

Conor megmutatta mindenkinek a megvásárolt könyvcsomagot, és a tarot - kártyákat is. Készített egy listát az összes kártyajósról, a kártyát áruló nagykereskedőkről akik fellelhetők ötven mérföldes körzetben, mindent, amit az interneten fellelt erről a témáról. Átlapozta az egyik könyvet, és felolvasott egy bekezdést:

- A császárné, a kártya, amit találtak a testtel, a termékenységet szimbolizálja, bőséget és anyagi jólétet hoz. Ugyanakkor ez a kártya a belső stabilitást is jelképezi, a házasságot és a terhességet. A kártya egy erős jelzést is szimbolizál, ha valaki a házasságra és a gyerekekre gondol. Ez egy intő jel a jövőre nézve, jót jelent a kérdező számára. Abban az esetben, ha ez fordított kártya volt, vagy negatív környezetben volt megtalálható, ez a kártya gyakran a visszaesés irányába mutat, a terhességben és a házassággal kapcsolatos elvárásokban.

Felnézett egy csomó szkeptikus arcra, és felvont szemöldökökre.

- Tudjuk, hogy a kártya milyen pozícióban volt az áldozat kezében?

Alex a homlokát ráncolta:

- A keze a teste alatt volt, ami nincs rajta a képeken. Megkérdezem Adele-t holnap, hátha tudja. Egyébként kaptok házi feladatot. Ez is mind teljesen lényegtelen dolognak tűnhet, de ki tudhassa.

Alex körülnézett a szobában, és sikerült villantania egy kis mosolyt, mivel még azután is, hogy lassan már tizenegy órája megállás nélkül dolgoztak, egyikükön sem úgy látszott, mint aki haza akarna menni.

- Menjetek haza. Egyenlőre nincs semmi, amit produkálhatnánk, olyan, ami nem várhatna reggelig. Majd újra összegyűlünk hétkor.

Conor megmozgatta merev vállait, és megvárta, amíg a többiek összeszedték a holmijaikat, a kártyákat és a könyveket is.

- Találkozunk otthon... Uram.

Alex elfordult az esettáblától, és Conor arcára nézett, az elégedetlenkedés bármiféle nyomát kutatta. Nem találta, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt ott, és a szikrák, Conor smaragdzöld szemeiben is csak tévútra vezették egy kicsit. Amikor a hangja megszólalt, a hangja megtévesztően enyhe volt:

- Nem leszek sokáig itt. Nem felejtettem el a korábbi kis nézeteltérésünket, a hozzáállásoddal kapcsolatban.

Conor érezte, hogy lassan bizseregni kezd az alfele, és megpróbált megbántottan nézni, de az arccsontja színének elváltozása elárulta őt. Conor érezte, hogy a férfi felhúzott szemöldöke alól, fagyos, kék szemek bámultak a hátára, amint kinyitotta neki az ajtót, aztán pedig idegesen pillantott vissza a háta mögé. Egy vékony, mindent-tudó mosoly látszott Alex ajkain, és Conor szinte elmenekült az öltözők felé. Levette a munkaruháját, berakta a hátizsákjába, nem törődve a gyűrődésekkel. Minden bűzlött a füsttől, és amúgy is ki kell mosni a ruhát.Lehúzta magáról csizmát, így a lába teljesen csupasz volt most, hogy aztán felvehesse a csatos csizmát, amiben reggel jött. A sima póló felé felvett egy nehéz bőrdzsekit, aztán felvette a motorsisakot is az öltöző padlójáról.

A női őrmester meglazította a nyakkendőjét, amikor elhaladt, szemeit szilárdan az ő bőrrel borított seggére meresztette, érzelgős mosolyt csalva a lány szeplős arcára. Ahogy az ajtó becsapódott Conor mögött, a lány egy papírral kezdte el legyezni magát.

- Istenem, ezt a fiút fel kellene címkézni valamilyen egészséges figyelmeztetéssel.

20 perccel később, amikor Alex is kisétált, a lány egy vidám jó éjszakával köszönt el tőle, és azt motyogta az orra alatt: Szerencsés szörnyeteg.

 ***

Conor bezárta a kerékpárját a garázsban, és betette a kab

komment

Victoria Vallo - Captured by Space Pirates 1 - Bound & Boarded

2014.02.27. 23:08 :: igazságos

Victoria Vallo

 

Captured by Space Pirates 1

 

Bound & Boarded

 

victoriavallo-boundboarded-1.jpg

Tartalom:

 

Jeremiah és Sebastian ikrek, akik a Calonian űrben sodródnak, elvesztették az uralmukat az űrhajójuk felett. A helyzet csak rosszabbodik, amikor leszállnak Calonian-on, és kalózok fogságába esnek. Jeremiah és Sebastian hamarosan a megmentőjüknél találják magukat, és az is hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy a két űrlénynek sötét terveik vannak.

Sebiastiant rögtön eltávolították, és olyan dolgokra kényszerítették, amelyeket soha nem gondolt volna, hogy valaha megtesz. Miután végignézte, ahogy a testvérét bántalmazták, és elhurcolták, Sebastian kiszolgáltatva találja magát az egyik idegennek, aki arra törekszik, hogy megtanítsa Sebastiannak, hogyan vágyjon az érintésre, és hogy könyörögjön a végén azokért a sötét örömökért, amelyeket a fiú számára tervez.

Szemelvény:

 

Egy nagy ütés érte Jeremiah-t, aki rögtön elvágódott. Sebastian elkapta, mielőtt a földre esett volna. 

- Jeremiah?

Lépések hangzottak fel mellette.

- Ti ketten annyira vitatkoztatok, hogy nem is hallottatok meg engem. - nézett le Malar.

Jeremiah. - Ő harcias. Salex szeretni fogja.

Sebastian ringatta a bátyját a karjaiban, túlságosan félt ahhoz, hogy bármilyen lépést meg merjen tenni.

- És én rossz vagyok? Mi a neved?

- Sebastian.

Alig tudott beszélni, az is alig hallatszott többnek, mint a suttogás, annyira remegett a hangja.

- Finom és csinos, mint te. - Malar odasétált, és Sebastiant talpra állította. - És édes is, lefogadom.

Sebastian a padlóra szegezte a tekintetét, Malarnak úgy tűnt, cseppet sem tetszik ez. Sebastiant a falhoz taszította, ingét pedig leszaggatta róla. Malar végigsimított Sebastian gyomrán, le, egészen a hasáig.

- Nézz rám.

Habár ezeket a szavakat suttogta, a parancs világos volt.

Sebastian felnézett, egyenesen bele azokba a levendulaszínű szemekbe. A szemének színe szép volt, de a buja pillantás hatására Sebastian remegni kezdett. A nagy kezeivel még alacsonyabbra merészkedett, és a kezébe vette. A forróság áradt Malar csupasz felsőtestéből, ami Sebastan agyára is hatott, majdnem ugyanannyira, mint amennyire férfi ujjainak érintése okozott a farkán.

- Legyél jó fiú, és válj keménnyé nekem.

Malar lehajtotta a fejét, és ajkával Sebastian ajkára tapadt. A fiú olyan keményen próbálta eltaszítani magától Malar vállát, ahogy csak tudta, de egyébként Sebastian nem állt ellen a csóknak. Malar nyelve durván fedezte fel Sebastian száját. A durva csók csak fokozta Sebastian szívénének száguldását. Még sohasem csókolt meg egy férfit ezelőtt, de most egy férfi kényeztette a farkát, és teljesen foglyul ejtette az ajkát.

- Oh, igen, te kétségkívül az egyik vagy. - mondta Malar, megtörve a csókot. Lenézett, Sebastian pedig érezte, hogy az egész teste lángol. Farka kőkemény volt, és az előnedv szó szerint csöpögött a hegyes csúcsból. - Hmmm, már most megennélek.

Léptek közeledtek. Sebastian látta, hogy Salex lép be a pilótafülkébe, és lenézett Jeremiah-ra. Azután Malarral beszélt. - Gondoskodj róla. Én is gondoskodom Jeremiahról, megmosdatom, mire felébred. Nincs senki, aki megmentené őket, szóval mi csak egyszerűen vontassuk magunk után a hajójukat. - Salex lehajolt, és felhúzta Jeremiaht, a válla alatt fogva.

Egy kis nyöszörgés jött ki Sebastian ajkai közül, miközben azt figyelte, ahogy a testvérét elvitték.

- Szóval az emberek is ikrek? - kérdezte Malart, mire az bólintott. még mindig simogatva Sebastiant. - Salex és én inkább meghalnék, szóval nem kell félned, kicsi. A bátyja soha nem lesz messze tőled.

- Kérlek, hagyd abba. - préselte ki magából Sebastian, miközben ömlöttek a könnyei le az arcán. Malar megnyalt az arcán, majd a nyelvével itatta fel a könnyeket. Minden egyes könnycseppet letörölt, ami annyira megdöbbentette Sebastiant, hogy abbahagyta a sírást.

- A könnyeid értékesek, kicsim. Minden egyes csepp, ami kiömlött tőled, értékes. A nagy férfi olyan gyorsan vetette magát a földre, hogy Sebastiannak elakadt a lélegzete. Egy hang tört fel, amit hamarosan elfojtott egy riadt kiáltással, mivel Malar Sebastian farkának minden részét a szájába vette.

Sebastian magánkívül remegett, Malar szájának pumpálása az öröm és a fájdalom közti határvonalra sodorta. Malar megragadta kezeivel Sebastian nadrágját, és lerángatta azt róla, azután pedig Sebastian két ujját érezte a fenekén.

 

Értékelés:

 

Aranyos, rövid, inkább erotikus történet, mint ahogy az idézetből is kitűnik. Ahogy haladunk az olvasással egyre érdekesebbé és izgalmasabbá válik, és nem azt kapjuk, mint amire először számítottunk. Ez egy több részes folytatásos történet, ahol ikrek jönnek össze ikrekkel. Lényegében egy D/S történet, amikor akarata ellenére kényszerítenek valakit arra, hogy behódoljon a másiknak, és a végén egymásba szeretnek. 4 könyvből álló sorozat, ahol nincsenek új párok, kizárólag Malar és Sebastian, Jeremiah és Salex egymásra találását tartalmazza. A karakterek ellentéteken alapulnak, maguk az ikrek is más személyiséggel rendelkeznek (pl. Jeremiah vad és egy kicsit gonosz, míg Sebastian ártatlan, és félénk, Malar kedves és gyengéd, amíg Salex kemény és könyörtelen), ám láthatjuk a karakterek fejlődését, hogy mindenki lelkileg más jellemvonásokat is felvesz a végén.

Alapvetően nem szeretem ajánlani a sci-fis, űrös M/M könyveket, mivel ezek olvasása erős idegzetűeknek ajánlott, ezt a sorozatot viszont nyugodt szívvel merem megismertetni az olvasókkal. A magam részéről már számos alkalommal is leírtam, hogy nagyon szeretem a kalózos történeteket, minden témakörben, akár romantikusban, akár meleg - romantikusban, nem lehet megunni azt, ahogy akaratod ellenére elrabolnak, és aztán beleszeretsz az elrablódba. :P Viccet félretéve, ezek a könyvek azért az erotikában a komolyabb vonalat képviselik. A következő könyvek fokozatosan durvulnak, Salex és Jeremiah közti viszálykodás inkább adja a történet fővonalát. Mindent összevetve nem lehet csalódni Victoria Vallo könyveiben, bátran olvashatóak, de inkább annak, aki már jártasabb ezeknek a könyveknek az olvasási módszerében, és aki bírja a BDSM - sztorikat.

 

komment

Victoria Vallo - Under His Command

2014.02.27. 21:06 :: igazságos

 

Victoria Vallo

 

Under His Command

 

victoriavallo-underhiscommand.jpg

 

Tartalom:

 

Amikor a legközelebbi barátja nehéz időn megy keresztül, Gerard bármit hajlandó megtenni, hogy átsegítse őt rajta.  Figyelembe véve azt is, hogy barátja öccse, Alexander kemény diónak bizonyul, mivel Gerad már nagyon hosszú idő óta csodálta őt. Gerard már csak arra várt, hogy  a fiú felnőjön...

Alexander már tizenhat éves kora óta fantáziált arról, hogy milyen lehet Gerarddal együtt lenni. Ő véletlenül tanúja volt Gerard és egy másik ember viszonyának, de azt soha nem merte remélni, hogy ő is olyanná válhat, mint bárki más - egy férfivá, aki vágyat érez egy másik férfi iránt - aki pedig most nagyon izgatottá vált amiatt, hogy itt az esélye annak, hogy bevallhassa ezt valaki másnak.

A kölcsönös vonzalom nyilvánvaló, amikor kettesben vannak, de ez két férfi csupán a vágynak adja át magukat? Vagy rájönnek arra, hogy ez sokkal több, mint a vágy, ami összehozta őket?

 

Ismertető:

 

Kedves, egyszerű történet, röviden össze lehet foglalni a tartalmát: két ember barátságából kialakult szerelme viszonyuk leírása. Aki szereti az ilyen fajta történeteket, amikor két egymást jól ismerő ember, közeli barátok, szobatársak, kollégák jönnek össze, annak ideális a történet. Nem tartalmaz drámai elemeket, nincs belső szorongás, rövid, könnyű, egyszerű a könyv sztorija. Páran fel is róják azt, hogy lehetne a könyvben valami konfliktus, ami egy kicsit izgalmasabbá teszi, de nem lehet mindig minden könyvben ilyen vonal. Mindazonáltal nagyon szenvedélyes az erotikus vonal, Gerard érett, tapasztalt férfi, aki gyengéd tanárként vezeti be Alexandert a szenvedélyes erotika világába, Alexander pedig egy szorgalmas diák, aki odaadóan követi Gerard utasításait, rajongásig szereti a férfit.

Aki egyszer elkezdi Victoria Vallo könyveit, nem fogja letenni őket, és megveszi a többit is egy könyv olvasása után! :)

komment

Spikes 3. fejezet

2014.02.03. 01:18 :: igazságos

 

Spikes 3. fejezet

Conor kábultan hagyta el a bárt, Higgst követve. Olyan sok kérdést akart feltenni, de csak egy figyelmeztető pillantás és egy ujj az ajkain volt az, ami rögtön elhallgattatta. Higgs egy viharvert Volvo-hoz vezette őt, ami az utcán várakozott, egy kicsit az úton parkolva. A klub előtt a levegő, a villogó rendőrségi fényektől kékké változott, és néhány rendőrségi kocsi volt szétszóródva véletlenszerűen az utca túloldalán.

Conor beszállt a kocsiba és felemelt néhány régi újságpapírt, és egy becsomagolt szendvicset rakott el az útból, hogy helyet tudjon foglalni. A kabát, amit Higgs adott neki, vastagon bélelt volt, szorosan a teste köré tekerte, ennek ellenére azon kapta magát, hogy még mindig reszket, ami a hidegtől, vagy a félelemtől lehetett, de hogy melyiktől, abban nem volt biztos. Az agya most olyan volt, mint egy örvény, úgy érezte, mintha messziről nézne magára a távolból, elszakadva a valóságtól, amelyet nem akart elfogadni.

- Maradj csendben, ok? - tátogta Higgs a szavakat, ő pedig bólintott, hogy megértette. Gyorsan mentek a csendes, kihalt utcákon, amíg a pár mérfölddel arrébb levő kórházhoz értek. Higgs leparkolt, kivett egy kis táskát, és az oldalsó bejárat felé indult. Conor vakon követte, miközben egyik folyosó következett a másik után, amíg egy gyors fordulatot nem vettek az üres sürgősségi osztály felé.

A férfi átadta a táskát Conornak, és intett neki, hogy nyissa ki. Volt benne néhány ruha: egy régi farmer, vastag, fekete pulóver, zokni, cipő és fehérnemű. Conor levette a bár ruháit, és nagy megkönnyebbüléssel vette fel a régit. Felvett mindent, amit a táska rejtett, aztán belerakta a vastag, fekete kabátot, amit korábban viselt és bezárta a táskát, aztán várta, hogy Higgs mit fog neki mondani, mi lesz a következő teendője. Az őrmester felkapta a táskát és elkezdte őt vezetni a kórház alagsorába vezető lépcsők felé, a rakodásra használt ajtókhoz irányította Conort. Az égetésre használt szoba előtt megállt, kopogtatott az ajtón, és átadta a táskát valakinek, aki nyilvánvalóan már várt rá.

Egy másik autó parkolt a keskeny, szűk úton, a kórház hátsó részénél. Miután mindketten beleültek, a férfi Conorhoz fordult:

- Sajnálom, hogy álcáznod kellett magad, és veszélybe kerültél. Elképzelhető az, hogy a ruhák nyomkövetőként szolgálnak, és az én kocsim is. Óvatosnak kell lennünk.

- Mi a helyzet Alexel, őrmester, ő jól van?

Conor rettegve várta a választ a kérdésre, de tudnia kellett.

- Amikor utoljára magára hagytam, pokolian morcos volt, és a doktort fenyegette mindenféle kellemetlenséggel. Nem valami ideális páciens.

A férfi mellett Conor hátradőlt az ülésen, egyszeriben minden feszültség eltűnt, ennek hallatán. Alex élt, és feltehetőleg nem volt súlyos a sérülése, ha a hangulata a szokásos volt.

- Szóval akkor miért nem ő volt a kórháznál, és hogy a fenébe kapta a lövést?

Higgs bekapcsolta a gyújtást.

- Majd ő maga fogja elmondani ezeket neked. Jelenleg egy biztonságos házban tartózkodik, amihez kb. egy óra múlva érünk. Valószínűleg mostanra már a falra mászott, mert nem tudom őt felhívni, és tájékoztatni arról, hogy biztonságban vagy. Minél gyorsabban odaérünk, annál jobban fogom érezni magam. Ha megtudná, hogy itt beszélgetünk ahelyett, hogy már az úton lennénk, megkapnám a magamét a pofámra.

Conor lehunyta a szemét. Már majdnem hajnali öt felé járt, és az elmúlt napok történései hirtelen megrohanták. Azon tűnődött magában, hogy mi történhetett Jamie-vel és Bubba -val, de hamarosan könnyű alvásba sodródott, tele zavaró álmokkal, mint pl.lőtt sebek, kék neonként véreztek.

Egy óra alvás sokkal több kárt okozott, mint hasznot. Conor lüktető fejfájással ébredt, úgy érezte magát, mintha meghalt volna, és csak egy kis enyhe melegséget érzett. Már világosodott odakint, amikor ránézett az órára a műszerfalon, és leolvasta, hogy egy kicsit hat után jár az idő.

- Majdnem ott vagyunk.

Higgs befordult a sarkon, és egy kis, családi ház elé húzódott le, amely ugyanúgy nézett ki, mint az összes többi ház az utcában. Pár fácska adott menedéket és a házaknak némi privát szférát, a legközelebbi utcalámpa pedig két háznyira volt, ezért a kertben nem lehetett egyáltalán semmilyen árnyékot látni.

- Gyere, menjünk be, addig, amíg senki sincs körülöttünk.

Ahogy kiszálltak a kocsiból, a hajnali hideg miatt Conor újra reszketni kezdett. Olyan törékenynek érezte magát, mint egy pók, akit elkapott a szél, szeszélyesen sodorva  a levegőben, egy sokkal nagyobb erő által, egy olyan erővel, amit soha, senki sem tudott volna irányítani.

Találkoztak az ajtóban egy fiatal rendőrrel, akit Conor már ismert az őrsről. Vigyorogva intett, és beljebb invitálta őket.

- Az orvos biztos nagyon fog örülni, hogy újra láthat, Conor Trethuan. Courtney felügyelő nem valami együttműködő, a doki pedig próbálja neki beadni egy kis nyugtatót, és fájdalomcsillapítót az elmúlt három órában.

Higgs rávigyorgott Conorra:

- Inkább te menj be, mint én, fiam, az emeleten van, a jobb oldalon az első ajtónál.

Ahogy Conor felment a lépcsőn, hallotta a beszélgetést a háta mögül.

- Adnom kellett volna neki egy sisakot, amit támadáskor viselnek *(riot gear), őrmester, és talán még szükség lenne egy páncélra is. Igaz az, hogy van belőlük itt?

Az őrmester bólintott, és a következő megjegyzés egy röpke mosolyt csalt Conor arcára.

- Nos, ő inkább hihetetlenül bátor, vagy a leghülyébb rohadték ezen  a bolygón.

Conor egy darabig csak bámulta az előtte levő, bezárt ajtót, majd tett egy kísérleti kopogást.

- Ha a közelembe mer jönni megint azzal a fecskendővel, olyan messzire fogom feltolni magának, hogy...

Conor még hallotta, hogy a fecskendő megtalálta a helyét, mert ő kinyitotta az ajtót, és abban a pillanatban, ahogy belépett a hálószobába, egy hatalmas ölelésben találta magát, amely olyan erős volt, hogy talán még a bordáit is eltörte volna.


Aztán a nyomás enyhült egy kis átkozódással és egy nyögéssel.

- Ez hiba volt.

Alex arca falfehér volt, egy kis zöld árnyalattal karöltve. Félmeztelen volt, a felkarja és a válla be volt bugyolálva a kötszerrel. Sötétkék, pamut pizsamája alól kilátszott a csípője, és Conoron ekkor úrrá lettek az ellentmondásos érzelmek. Egyik fele reagált a csupasz bőrre, az összekócolódott, szőke hajára, és az átható, halványkék szemekre, míg a másik fele azt látta, hogy élete szerelmének fájdalmai vannak, és a védelmező ösztöne azonnal a felszínre tört, felülírva az önző vágyait.

- Feküdj az ágyba, te barom. Mi a fenét gondolsz, mit művelsz? 

Még a fájdalom ellenére is összeszűkültek Alex szemei, de a karjaiba nyilaló fájdalom megakadályozta azt, hogy a feltoluló válasz előbukjon az ajkai közül. Szelíden mászott fel az ágyba, és leült a párnázott fejtámlára, szégyenlős mosollyal.

- Biztonságban vagy.

A napok és órák alatt eltöltött aggodalom elillant, az arcán levő vonalak kisimultak. 

- Eléggé nyilvánvaló, te miért nem? Hagyni fogom az orvost, hogy beadja neked az injekciót, ha kell lefoglak, miközben beadja neked. Makacs, öszvér - fejű, csökönyös... Sarkon fordult, elhagyta a szobát, motyogott közben valamit az orra alatt. Mögötte Alex csak mosolygott. Conor biztonságban volt, és az orvos immár azt tehet vele, ami fenét csak szeretett volna.

Conor ránézett az orvosra, aki határozottan idegesnek tűnt. Alex végül megkapta, amit kellett, aztán pedig Alex intett Conornak, hogy üljön mellé le az ágyra.

- Vannak dolgok, amiket el kell mondanom, és meg kell magyaráznom...

A hangja elcsuklott, és Conor kíváncsian nézett rá. Alex ritkán mutatott bármiféle gyengeséget, most mégis láthatóan ideges lett attól, amit mondani készült. Alex jó vállára hajtotta a fejét, és lehunyta a szemét.

- Aludj, szerelmem. Beszélhetünk majd, ha pihentél már egy kicsit.

- Nem, el kell mondanom...

- Alex, most az egyszer tedd azt, amit mondtam. Amíg alszol, ígérem, itt maradok veled.

- De...

- Nincs semmilyen "De"!

Conor Alex pizsamája alá dugta a kezét, és megmarkolta a farkát.

- Esküszöm, Alex, most vagy szót fogadsz, vagy a szakadék szélére sodorlak, és otthagylak, elengedlek. Aztán kezeidet az ágyhoz kötözöm, hogy ne tudd befejezni a munkát. Világossá tettem magam, Alex?

Conor kissé megmozdította a kezeit.

- Tudod, hogy meg fogsz fizetni ezért, nem igaz? -  vicsorgott Alex. - Krisztus, te már így is kellő figyelmet szenteltél nekem, nem igaz?

Conor elengedte, ismét hátradőlt a vállára, a sötét hullámok lágyan pihentek a meleg bőrön.

Az orvos kétségbeesetten próbált szakmailag megfelelően viselkedni, és nem nevetni, de csak nem sikerült megállítania magát.

- Trethuan nyomozó, én nem akarnék a maga helyében lenni, amikor felébred, de köszönöm! Ezzel megszabadulok tőle legalább 12 órára.

A pillantás, amit Alex vetett szegény orvos arcára, még magát a pokol tüzét is megfagyasztotta volna.  Beadta az injekciót, és tett egy elhamarkodott, méltatlan menekülést a kijárat felé, miközben még mindig hiába próbálta magát kontrollálni a nevetés miatt.

- Tudod, hogy lent, nemsokára mindenki tudni fogja, mit műveltél idefent?

- Uh, huh... Conor még mélyebbre bújt a nyakának hajlatába.

Alexen már kezdett eluralkodni az álom. - Azzal fogom tölteni az elkövetkezendő 12 órát, hogy arról álmodok, hogy kitaláljam a bosszú megfelelő módszerét.

- Fogd be a szád, és menj aludni.

Conor addig mozgott, miközben Alex még kényelmesebben elhelyezkedett, és egy gyengéd csókot adott az ajkára:

- Édes álmokat.

Amint Alex légzése egyenletes ritmussá változott, Conor felállt, és lement a földszintre. Elmondta Higgsnek, hogy ő is pihenni fog, és visszatért az elsötétített hálószobába. Még a ruhái eltávolítása is rendkívül nagy erőfeszítést igényelt, az alsógatyájával együtt, majd végül bemászott a takaró alá. A párnák annyira puhák voltak, az ágytakaró pedig tiszta és hűvös - másodpercek alatt sikerült elaludnia.

Vasárnap reggel majdnem elmúlt már, mire mindketten rájöttek, hogy ébren vannak, és mégis egyedül fekszenek az ágyban. Másfél napot aludt Alex folyamatosan, mivel az orvos a nyugtatókkal szabályozta az alvását és ébrenlétét. Ennek eredményeképpen hamarosan Alex teste megfelelően kezdett gyógyulni. Conor és Higgs voltak az orvos bűntársai ezalatt, ők ketten folyamatosan váltották egymást, miközben Alex dobálta magát, és forgolódott álmában. Korábban Higgs elmondta Conornak, hogy ez számukra egy nagyon biztonságos otthon, mivel Alex mindig itt száll meg, amikor utazik.

- Senki más nem kapott golyót, azok közül, akik a bevetésben részt vettek. Kések, baseball-ütők, pár dobócsillag előkerült, ám fegyvereket nem sikerült találni. Nem tudom, hogy ki lőtte le, és miért, így lehetetlen őt megvédeni. Otthon tartani Alexet talán megint csak csábító kísértés lehet az elkövető számára, hogy újra lecsaphasson.

Conor hevesen tiltakozott, de úgy tűnt, hogy az illetőnek magasabb körökből kell származnia, aki ismerhette a bevetésről szóló parancsot, és semmi sem volt, amin ő vagy Higgs változtathatott volna.

- Én most kimegyek. Te jössz. Higgs elfordult, és készült elmenni. - És Conor...

- Igen, őrmester?

- Hallgasd meg, amit mondani fog, mert van még, amiről tudnod kell.  - azzal Higgs távozott, még mielőtt Conor elment, hogy magyarázza meg a szavait.

Egy puffanás az emeletről ragadta meg a figyelmét, ami azt jelentette, hogy Alex már felkelt az ágyból. Pár másodperc múlva a fürdőszoba ajtaja becsapódott, és a zuhany be lett kapcsolva. Mire Conor felért, Alex már a gőzölgő zuhanykabinban állt, és átkozta a tényt, hogy egyik karját nem tarthatta a zuhany alá.

Conor megragadta az egyetlen törülközőt a fürdőszobában, és nekidőlt az ajtónak. Néhány perc múlva egy nedves kar nyúlt érte.

- Bassza meg! - tolta el Alex a függönyt, és kimászott a fürdőből, csuromvizesen.

Conor vett egy mély lélegzetet. A férfi bőre csillogott a csillogó cseppektől. Kemény izmok hullámzottak a szeme előtt, hogy aztán a szeme az igencsak terjedelmes farkára tévedjen, amely azonnal elkezdett megkeményedni, amikor a tulajdonosa észrevette, hogy nincs egyedül.

- Add ide nekem a törülközőt, Conor. - A hangja fenyegetően lágy, szemei számítóak voltak.

Conor megrázta a fejét, és elrejtette a törülközőt a háta mögött. Térdre rogyott, a fürdőszoba - szőnyegre, megnyalta a szája szélét, mialatt a gyorsan duzzadó fasz az arca felé rándult. Apró nyelvcsapásokat végzett, megnyalta a sima bőrön, gyöngyökben levő, meleg vízcseppeket, közben fokozatosan dolgozott nyelvével, a hegyes csúcs felé haladt, ami már lassan jobban csöpögött, mint a víz.

Alex megragadta a törülközőtartót egy kézzel, a sebesült ujjával pedig beletúrt a sötét, hullámos hajba. Ahogy Conor mélyen elvitte őt a torkába, és azután mohón elkezdte szopni, durván előre szúrt a fiú szájába.

- Nem ezt érdemlem. - nyögte Alex, de már túl késő volt ahhoz, hogy megállítsa. Conor összeszorította az ajkaival, nyelvével dörzsölte Alex lüktető tagjának alját. Egyik kezével finoman ringatta a férfi golyóit, dédelgette a sima, nedves bőrt finoman, összeszorította őket, egy ujjával az érzékeny pontot dörzsölte rajtuk, hogy végül megtalálhassa az utat a ráncos, lüktető lyukhoz. Alex a belecsavart egyet a hajába, adott még egy utolsó nyomást, teljes erővel, és rögtön elélvezett, egy meleg, krémes sugárral. Conor mindent lenyelt, és az utolsó néhány cseppet is lenyalta, aztán pedig mosolyogva nézett fel.

- Most már ideadhatod azt a törülközőt.

Alex a konyhaasztalon át Conort bámulta, arcának minden egyes négyzetcentiméterét elnyelve, annak az arcnak, amely már annyira ismerős volt számára. Sötét, hullámos haja ingjének gallérját verdeste, és kissé aggódó, zöld szemek néztek vissza rá. A puha ajkain, amelyet ő annyira szeretett magáévá tenni, most egy kis vágás díszelgett, és pár megfakult zúzódás nyomai is jól látszottak az élesen metszett arccsontján. Krisztus, annyira szép volt. Alex hirtelen betegnek érezte magát, és majdnem elveszítette azt az elhatározását, hogy teljesen őszinte legyen, de meg kellett tennie.

- Nincs könnyebb út, hogy közöljem ezt, szóval, én csak a tényeket fogom elmondani. Tudtam, hogy Andrews nyomozó lebukott azzal, hogy nem reagált a fedőnevére, amit kapott. Ő is ebben a bárban dolgozott, és túl sokan voltak, akik észrevették a félresiklást. Ez az életébe került. Ezért is küldtünk a saját neved alatt dolgozni a bárba, annak ellenére, hogy mi teljesen felépítettünk neked egy hamis hátteret. Az is ezért volt, hogy egy pincér helyett küldtünk dolgozni a helyszínre, vállalva azt, hogy ez kevesebb lehetőséget ad a megfigyelésre, ami nagyon nehéz döntés volt, mert a bár hírneve jól ismert. El lehet képzelni, milyen szűkszavú voltam, az egész dologról, de tudtam, hogy nem fogod értékelni, ha kizárunk a bevetésből a kapcsolatunk miatt.

Vett egy mély lélegzetet.

- Azzal, hogy téged bejuttattunk a bárba, alkalmazottként, csalinak használtunk. Figyelemelterelés voltál. Nyilvánvaló terv, amellyel azt reméltük, hogy eltereljük a figyelmet a valós bevetésről.

A férfinek el kellett fordítania a tekintetét arról, ahogy Conor arcán megjelent a sokk, ahogy átsuhant rajta, és kezdte megemészteni a vallomását.

- Andrews nyomozó nagyon sokat segített nekünk a munkánkban, hogy végre feltérképezzük a kereskedelmi láncot, amely az egyik folyónál levő raktárban zajlott. Egy ideig intenzív megfigyelés alatt tartottuk a helyet, és a halála után csak nőtt az aktivitás az épületben. Meg kellett bizonyosodnunk afelől, hogy az érintettek még mindig  a bárban tartják a központi helyüket, és onnan irányítják az üzletet. Te már beépültél, amikor én fényképeket kaptam, és már túl késő volt ahhoz, hogy kockázat nélkül kimenekítsünk az egészből. Amiről nem volt tudomásom, az az volt, hogy volt egy tiszt, aki az egész a Angyali Műveleteket irányította, ami miatt szükségessé vált a csapatom biztosítása, különösen a tiétekét, akik irányították az asszisztáló, alcsapatokat.

- Ki volt ez a tiszt, Alex?

Conor hangja lapos volt, és hideg, tökéletesen érzelemmentes.

- Rowland felügyelő.

Conor hátratolta a székét, és az ajtóhoz ment.

- Sajnálom, erről gondolkodnom kell.

Csendben becsukta az ajtót maga mögött.

A fiú nyugodtságától rettegett leginkább Alex. Azt akarta, hogy kiabáljon, esküdözzön, és eltörjön dolgokat. A fájdalom, ami a vállában volt, semmi nem volt a szívébe fúródó szilánk által okozott kínhoz képest, amint az ajtó becsukódott, egyedül hagyva őt. Előrehajolt, fejét a karjain pihentette, figyelmen kívül hagyva, hogy ezzel felnyithatja a gyógyuló sebet. A fájdalom olyan valami volt, amit úgy érzett, megérdemel azok után, aminek kitette Conort. Ellenőriznie kellett volna, utána kellett volna kérdeznie. Higgsnek azonnal gyanús volt, nem igaz!? Conor egy kiváló, fedőnyomozó volt, de abban a bárban, a legrosszabb rémálmai válhattak volna valóra. Olyasvalaki, aki ennyire félénk és szerény, aki ennyire kényelmetlenül érzi magát a rá irányuló figyelem miatt, különösen akkor, ha ez a teste miatt volt, szörnyű lehetett számára. A sötétben, a kezével lehunyta a szemét, és küzdött a késztetéssel, nehogy rátörjön a zokogás.

Conor nem ment messzire. A bezárt ajtó oldalának támaszkodott, ökölbe szorította a kezét, amely szinte csuklóig fehér volt már. Alig tudott gondolkodni. Annyi rossz emlék támadt fel hirtelen, amikor Alex megemlítette azt a nevet. Dühös volt, ám dühe nem Alex felé irányult. Magára haragudott, amiért még mindig ennyire sebezhetőnek mutatta magát, csak mert egy nevet említettek a múltjából. Ez a düh Rowland felügyelőre is irányult, aki egy beépített ember halálát használta arra, hogy megbüntesse őt. De az igazi oka, a Rowland felügyelő iránti gyűlöletének semmi köze sem volt a saját magához inkább az dühítette, hogy ilyen gyötrelmet láthatott annak a férfinak az arcán, akit annyira szeretett.

Nem szerette volna, hogy Alex miatta szenvedjen, és tudta, hogy minden egyes másodperccel, amit távol tölt tőle, csak megerősíti a legrosszabba vetett hitét, igazságtalanul. saját magát hibáztatja. Nagyon komolyan vette a felelősséget, de néha a kapcsolatukat különválasztani a munkától, gyakorlatilag lehetetlen. Conor vett néhány mély, tisztító lélegzetet, ellazította az ujjait és a kezét. Kinyitotta az ajtót, és visszament, mire Alex felkapta a fejét. Úgy nézett ki, mint aki a saját kivégzésére készül éppen. 

- Visszajöttél.

- Soha el sem mentem.

Alex hátratolta a székét és felállt.

- Nem értem. Nem akarsz megütni, vagy valami?

- Határozottan, vagy valami...

Conor megkerülte az asztalt, gyengéden egyik kezével megfogta Alex arcát, mielőtt odahajolt volna, hogy lágyan megcsókolta. Alex remegett, ahogy Conor köröket írt le a másik kezével a hátán. Conor megcsókolta a nyakát, oda fészkelte magát, és elégedetten sóhajtott.

- Most már mehetünk haza?

Alex érezte, hogy a szemei kezdenek párásodni, és vett egy fojtogató levegőt, mivel ez tényleg a legutolsó reakció volt, amit várt. Meggyőzte magát arról, hogy Conor befejezte, és semmit sem szeretne már csinálni vele, és nem is hibáztatta őt ezért. A zavarodottságot érezve, Conor megsimogatta a férfi szőke haját:

- Semmi sem a te hibád, Alex, nem lehet elvárni, hogy mindent előre láss, ami később bekövetkezik. Soha nem mondtam el, hogy ki tette a feljelentést ellenem, így hogyan is lehetséges az, hogy tudhattál volna erről? Túl kemény vagy önmagaddal.

Alex sokkal erősebben ölelte őt át, mint azt a sérülése lehetővé tette.

- Csak amikor már azt hiszem, lehetetlen lenne ennél jobban szeretni téged, mint ahogy már most is szeretlek... menjünk inkább haza, mert én leszek hamarosan keményebb helyetted.

Kevesebb, mint két óra múlva már letelepedtek az otthoni kandallóban pattogó tűz elé. Conor szólt az őrsre, hogy Higgs tudjon arról, hogy visszatértek a házukba, aztán készítettek maguknak tojásrántottát ebédre. Ez annyira otthonos volt, távol a bár világától, az emberkereskedelemmel foglalkozó csoporttól, és a fedő műveletektől. A munka azonban az volt, ami akaratlanul is becsúszott a beszélgetésükbe.

- Soha nem mondtad el, hogyan sikerült lövést kapnod?

Conor a szájába tolta villájával az ételt, és kuncogott, mivel Alex szinte megfulladt a saját ételén.

- Hogyan sikerült... pimasz kölyök. A legjobb úton igyekszel afelé, hogy egy alapos verést kapj, nem igaz?

- Ígéretek, ígéretek... Azt hiszem, ez jobban fájna neked, szerelmem, mint nekem, ebben a pillanatban.

- Ez csak a fájdalomcsillapítók miatt lenne, szóval ne bízd el magad.

Conor finoman felemelkedett, és lenézett az ölébe. - Ehhez már túl késő.

- Ó, Istenem! Fel kéne épülnöm teljesen... - még a nevetés is fáj!

- Szóval, tereld el a figyelmem a testi vágyaktól, és mondd el, hogyan lőttek le.

A fiú zöld szeme pajkosan csillogott.

- Házkutatást tartottunk a raktárban, 30 fickóval, akik részt vettek a bevetésben. Teljesen váratlanul jelentek meg - ahogy most helyes a gyanúd, miszerint el kellett őket foglalni, és közösen egyeztetni, mi legyen a következő lépés. Volt némi ellenállás, a szokásos keménykedés, de nem ismertem fel azonnal, hogy őket is átverték. Találtunk egy tucat fiút, tizenhat és húsz év közöttieket, akiket egy nagy, fém tartályba zártak be. Európába vitték volna őket, a csatorna - alagútján át ívelő kereskedelmi útvonalon, ami rendkívül kockázatos lett volna, de nem minden kocsit ellenőriznek a vámon, és a hőkamerát sem áll mindig rendelkezésre. Különben is, mi voltunk a takarítók, elkoboztuk a számítógépeket, a papírmunkát végeztük, bármit, ami nem számított éles bevetésnek, amikor hirtelen ricsaj támadt a hátsó épületben. Néhányan odamentünk, hogy megvizsgáljuk, mi történt, és ahogy beléptem a raktár fő részébe, úgy éreztem magam, mintha egy forró vassal ütöttek volna le. Kiderült, hogy egy golyó terített le, de szerencsém volt. Akárki is lőtt, pocsékul célzott, viszont a golyó átfúrta a vállam tetején levő húst. Fájdalmas, mocskos volt, de nem komoly.

- Szóval hátulról lőttek le?

- Úgy tűnik. Tároló állványok voltak mindenütt. A doktor szerint, aki kivette a golyót, a golyót a magasból lőtték le rám, egy olyan valaki, aki az állványokon bujkált. Kicsit kiakadtam ettől, a fiúk viszont nem találtak semmilyen fegyvert, amiből a golyót kilőhették volna.

- Ez úgy hangzik, mintha készültek volna erre is.

- Mm. Ezt nem lehet bebizonyítani. Akárki is volt, ahhoz elég jó volt, hogy ne hagyjon nyomot maga után.

A férfi letette az üres tányért az asztal oldalára, majd hátradőlt a kanapén és enyhén összerezzent.

Conor összeszedte a tányérokat, a konyhába ment velük, hogy azután visszatérjen fájdalomcsillapítót szorongatva a kezében, egy pohár vízzel.

- Vedd be őket. Ne is próbálj vitatkozni velem, Alex.

Conor csak ott állt, és nézte, ahogy a férfi egy barátságtalan morgás után lenyelte őket.

- Ez az egész úgy bűzlik, mint egy tíz napos pisztráng.

Conor törökülésben ült a padlón, és a szőnyeg szélével babrált.

- Rowland felügyelő volt? Miattam ment utánad, Alex? - nézett fel aggodalmasan a sötét szempillák alól.

- Talán. Ki tudja? Van pár ellenségem az elmúlt pár év munka után.

- Ő kellett, hogy legyen. Ő az egyetlen, aki pontosan tudta, hogy hol leszel, a csapattal együtt hová törsz be. Neki tudnia kellett azt is, hogy elküldtél engem a bárba.

- Ő egy magas rangú rendőr, Conor. Vajon tényleg mindent kockára tenne ilyen módszerekkel?

Mélyen, legbelül, Alex pontosan tudta a választ erre a kérdésre. Ha Rowland szerelmes volt Conorba, lehetetlen volt elfelejtenie, és pótolhatatlan volt számára. A rajongás és a megszállottság csak egy hajszálnyira van a szeretettől.

A jó karját használva, Alex kigombolta az ingjét, mígnem feltárta az aranyszínben csillogó, kemény hasát. Behúzta a hasát, és addig izgett-mozgott a csípőjével, amíg le tudta nyomni magáról a nadrágját, hogy aztán egymástól távol tartva, széttárt lábakkal üljön, amíg mindeközben Conor tátott szájjal bámult rá, a padlón ülve.

Alex lustán mosolygott rá.

- Most nem vagyok olyan állapotban, hogy jól elfenekeljelek, és megkapd a verést, amit érdemelsz, de akkor is engedelmeskedni fogsz nekem.

A férfi növekvő dudora köré fonta a kezét, és lassan elkezdte simogatni magát.

Conor közben az alsó ajkát rágta, és igyekezett nem csorgatni a nyálát.

- Állj fel, és vetkőzz le. Lassan.

Halványkék szeme aranyosan csillogott a tűz fényében, amint Conor a sarkára ült, és lehúzta a pulóverét. Alex azonban gyorsabb volt nála, és kezei közé vonta Conor testét, akinek hatalmas akaraterejébe került az, hogy ne veszítse el a fejét ezért megfordult, lehajolt, és levette a farmerjét. A kedvence volt rajta, feszes, fekete farmer, egyik kezét lecsúsztatta, bele, hogy végül megtalálja a helyes pozíciót, a felágaskodó kakasra vonva.

- Le.

A parancs éles volt és követelő, amit egy elégedett sóhaj követett, mivel Conor lefejtette magáról a fehérneműjét, le, a kemény combjain, egészen addig, amíg meztelenül nem állt a férfi előtt. Bár az ösztöne azt súgta, hogy ne fedje fel magát, összekulcsolva tette hátra a kezét, mert tudta, hogy Alex nagyon szereti így, ebben a pozícióban, olyan sebezhetően, amilyenen csak lehetséges. A vasa merevsége arról árulkodott, hogy számára is hasonló örömet okoz ez a fordulat, még akkor is, ha az arca kipirult zavarában.

- Gyere ide.

Conor letérdelt a kanapéra, combjai megfeszültek. Nem merészelt teljesen leülni a kanapéra addig, amíg Alex nem mondta neki. Ujjak csípték meg a mellbimbóit, finoman görgették alatta a golyóit, lebegtek a rése szélén. Izmai remegtek, amíg belül égett, mialatt összeszorította fenekét egy kétségbeesett kísérlettel, ami arra szolgált, hogy megtartsa az egyensúlyát. A kezeit még mindig összekulcsolta a háta mögött, és ezt a pozíciót pokolian nehéz volt fenntartani. Alex pontosan tudta, mit csinál, futtatta az ujját az egyik combján, majd áttért a másikra, egy-egy rövid időre megállva, hogy finoman megérintse Conor farkának gyökerét.

- Azt akarom, hogy magadba fogadj, keményen, egy lökéssel.

Conor pislogott, mivel Alex nagy volt, és erre határozottan könnybe lábadt a szeme.

Óvatosan pozícionálta magát, aztán leejtette a súlyát, ám képtelen volt megakadályozni a sóhajt, ami feltört. Farka Alex lapos hasán pihent és majdnem annyira lüktetett, mint a feneke. A belső égés fokozatosan áttért az egész testére, amire kétségbeesetten meg akarta érinteni magát, de Alex egy figyelmeztető pillantására ott tartotta a kezét, ahol azok eddig voltak.

- Szeretném látni, ahogy elélvezel a farkad érintése nélkül. Baszd meg magad rajtam. Olyan keményen, ahogy csak tudsz.

Conor zöld szeme elkerekedett. Alex nagyon szerette, hogy előkészítés nélkül hatoljon belé, ami hihetetlenül stimuláló hatással bírt még akkor is, ha kissé fájdalmas dolog volt. A csodálatos, tüzes érzés, amit a külső gyűrő sérülése okozott, csak fokozta a későbbi súrlódás, amint a csatornáját dörzsölte és nyújtotta egyszerre. Az, hogy neki kell csinálnia, igényelt némi bátorságot önmagától. 

Alex szemei tele voltak kihívással. Tudta, hogy engedelmeskedni fog, akár sebesült, akár nem, mindig sikerült elérnie azt, hogy Conor elélvezzen. Az első néhány cseppet édes kis nyögések kísérték, amik fokozatosan növekedtek azzal, ahogy Conor felnyársalta magát újra és újra. Alex végül megsajnálta, megragadta a csípőjét, így egyensúlyozta őt, hogy végül az élvezetek mély bugyraiba taszítsa mindkettejüket. Conor hátravetette a fejét, és egy néma sikollyal hatalmasat élvezett, mindent kiadva magából Alex hasára, és mellkasára, hogy aztán összeessen előre, átölelve mindkét karjával Alex csípőjét, mivel ezzel nem tudott fájdalmat okozni neki.

- Le vagyok nyűgözve. - mormolta Alex egy önelégült vigyor kíséretében, miközben Conor édesen lihegett a fülébe.

- Most már megkaptad, amit akartál, de nem hiszem, hogy el fogom felejteni, hogy úgy kellett volna elvigyelek, hogy átvetlek téged a térdeimen.

Conor tekintete végig bosszús volt, mialatt összeszedte a ruháit, de mire elindult a fürdőszoba felé, ellágyult a szerelemtől. Alex csak Alex volt, és ez azt jelentette, hogy már megbocsájtott önmagának.

Mindezek a kora reggeli órákban történtek, amikor Conor hirtelen felébredt, ráeszmélve, hogy hallott valamit, de nem tudta, mit. Gyengéden megfogta Alex karját, a mellkasára tette, felült, fejét oldalra billentette, hogy hall-e még hangokat, vagy valami szokatlant. Éppen elkezdte volna magát hibáztatni a képzelődésért, amikor a lépcső halk nyikorgását hallotta meg, ami tudatosította benne, hogy nem álmodik.

Ösztönösen tudta, hogy Alex is ébren van már.

- Van valaki a házban. - súgta. Lelendítette a lábát az ágyról, és felhúzta a rövidnadrág. Csendben az ajtóhoz ment, és figyelmesebben hallgatózott. Egy hang sem jött, de ösztönei sikoltoztak, hogy valaki van odakint.

- Bassza meg, ha ez egy horrorfilm lenne, biztosan kiabálnék: - ne menj ki, te idióta. Zárd be az ajtót, és hívj segítséget.

Bár ez a gondolat felütött a fejében, nem engedelmeskedett saját tanácsának, és pár centiméterrel elhúzta az ajtót. Alex megsebesült, és ha a behatolónak fegyvere van, a hálószoba ajtaja nem egy nagy akadály lenne számára. 

Még két centiméterrel húzta ki az ajtót, szíve hevesen vert, mint egy légkalapács. Még mindig meg volt döbbenve, amikor egyszer csak egy súly csapódott az ajtó másik oldalára, ami őt a falhoz dobta. Két villanó fény vágta el a sötétséget a szemei előtt, egy hangtompító durranása visszhangzott a fülében.

- Alex!

Nem láthatta, mi történt, mert egy kar fonódott a torkára, szorította erősen a légcsövét, és egy kemény, fém fegyver nyomódott a feje egyik oldalának Elkezdték őt a lépcső felé vonszolni, miközben érezte, ahogy a pisztoly csöve a halántékához ér, mire a világ kezdett forogni körülötte. Érezte, ahogy saját vére csöpög, melegen, mialatt durván tolták lefelé a lépcsőn, a nyomás a tarkóján pedig egy pillanatra sem enyhült. A folyosón egy durva kötelet csomóztak a csuklója köré, és a támadó azt használva rángatta őt az ajtó felé. Conor próbálta visszahúzni keményen, ellenállni minden erejével, megpróbálva a férfit kibillenteni az egyensúlyából.

- Hagyd abba a küzdést, te kibaszott fasszopó, vagy leütlek téged, nekem mindegy, hogy jössz.

Conor felismerte a hangot, és belsejét egyszerre elárasztotta a jéghideg.

- Rowland, miért csinálod ezt? Te lőtted le Alexet a raktárban, nem igaz?

- Lehetett volna igazi úriember, és meghalhatott volna akkor. Egy csomó későbbi gondtól is megmentett volna.

A fény villogott, amit Conor szemei nehezen viseltek.

- Persze, nem. Túl kellett élnie. És minden igyekezetem ellenére, hogy téged is ugyanúgy utáljalak, nem tudtalak hibáztatni téged semmiért. Mi vagy te, valami szent?

- Szeretem őt, te elmebeteg fasz. Bárki, akinek csak egy fél agya is van, láthatta, hogy nem az ő hibája volt.

Conor kapott egy égő pofont az arcára, és nekiesett a falnak.

- Ha nem lehetsz velem, senkivel sem lehetsz. Senkinek sem hiányzok mostanság, biztos lehetsz benne. Szóval most meg kell tanítanom neked a leckét, amit soha nem fogsz elfelejteni, mielőtt eltűnök valahol egy szép, homokos tengerparton, a trópusokon.

Kinyitotta a bejárati ajtót az egyik kezével, a másikkal megrántotta a kötelet, amivel kihúzta Conort a hideg levegőre. A havas eső csípte a hideg bőrét, mialatt minden erejével küzdött.

- Harcolj, miközben a magamévá teszlek, és nagyon jól fogok szórakozni.

Már a kapunál voltak, amikor több fényszóró kapcsolódott fel, és amelyek mindegyike a ház előtti jelenetet világította meg. Egy pillanatra megfagyva a döbbenettől, Rowland hagyta, hogy a kötél meglazuljon, így Conornak lehetősége lett egy dupla csavarral kiszabadítania magát. A férfi leesett a földre, Conor pedig szintén a fűre rogyott. Közben Higgs és néhány, hatalmas termetű rendőrrel a kerítés felől szaladt hozzájuk.

- Krisztus, Higgs, te hozzád hasonló méretűeket toboroztál?

Alex hangja hallatszott az ajtóból, mire Conor elmosolyodott, megfordult, és látta, hogy a férfi az ajtóban állt, karjaival egy golyóálló mellény mögül támaszkodott.

- Baszd meg, főnök. Legyél hálás, hogy nem aludtam el az unalomtól, miközben erre az idiótára vártam, hogy megjelenjen.

A férfi használta a zsebkését, hogy kiszabadítsa Conort.

- Úgy néz ki, hogy lefoglaltál egy utat a börtönbe, Rowland. Élvezze.

Conor felállt, és elindult vissza a házba. - Gondolod, hogy esetleg kaphatnék valami ruhát?

Alex elmosolyodott, megveregette a seggét, ahogy elhaladt.

***

Két héttel később, Alex és Conor a bárban üldögélt, két pohár szénsavas üdítő társaságában.

- Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még visszajövök ide. - motyogta Conor. - De Jamie elküldte a meghívót, ezért úgy gondoltam, hogy tartozom neki annyival, hogy eljövök.

Alex körülnézett.

- Ez nem is olyan rossz hely.

Conor beütötte a már gyógyuló karját. - Vicces.

Egy hatalmas alak tornyosult föléjük, mindent blokkolva a szemük elől.

- Csinos fiú! Üdv újra. Áttekintetted már a karrierlehetőségeket?

Bubba volt az, habár teljesen máshogy nézett ki. A tetoválások még mindig láthatóak voltak, de ropogós fehér inget viselt, sötét nadrággal. A haja csillogott, szakállát pedig szépen megnyírta.

- Robbie.

Alex kinyújtotta a kezét, és megrázta Bubba hatalmas mancsát.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Conor komikus arckifejezéssel.

- A főnököd és én még gyerekkorunktól ismerjük egymást, ezért megkért, hogy tartsalak téged távol a bajtól, amíg itt voltál. Nem mintha igazán szükséged lett volna a segítségemre.

- Szóval végig tudtad, hogy ki vagyok valójában?

Bubba bólintott.

- Biztosan egy tökös legény vagy.

Egy szőke fej jelent meg a hóna alatt egy pimasz vigyorral.

- Jó estét mindenkinek. Szent szar, Conor, nem csoda, hogy nem akartad hogy a nehezebb utat válaszd. - kacsintott. - Ha már ez a fajta mulatság vár otthon.

Alex felhorkant és kinyújtotta a kezét.

- Te leszel Jamie.

Jamie figyelmen kívül hagyta a kezét, és hatalmas ölelést adott neki, miközben visított egyet az örömtől.

- Engedd el őt, Jamie. - morgott Bubba, és Jamie felé fordult, egy hatalmas, mindent és mindenkit elolvasztó mosollyal.

- Te és Bubba? - kérdezte Conor halkan, miközben mindkettejüket szemügyre vette. 

- Mondtam neked, hogy a nagy, szőrös típusú emberek tetszenek. Nem sokkal nagyobbak, mint Bubba, és én nem beszélek arról, hogy milyen magasak legyenek, ha érted, mire gondolok.

Bubba befogta hatalmas kezével Jamie száját.

- Próbálok tanítani neki egy kis jómodort, ami viszont el fog tartani jódarabig.

- Visszamegyek az egyetemre! - Bubba azt mondja, majd vigyáz rám, amíg nem végzek, mivelhogy inkább tanuljak, mintsem hogy itt dolgozzak.

Conor előhúzott egy jegyzetfüzetet a zsebéből.

- Nos, van itt egy kis hozzájárulás, a főiskola elvégzéséhez. Az én borravalóim, amit itt kaptam.

Jamie szemei csillogtak, ahogy elkezdte számolni a több ezer fontot.

- Mivel te kaptad és nem én? Sokkal többet kerestél, mint amit én kaptam. Köszönöm, Conor. - azzal nyomott egy puszit, amihez lábujjhegyre kellett állnia, hogy elérje az arcát.

- Sok szerencsét a továbbiakhoz, most mennünk kell.

Alex, egy birtokló mozdulattal átkarolta Conor vállát, és kezdte vezetni az ajtó felé, csúnyán nézve bárkire, aki feléjük mert nézni.

A kocsiban, úton hazafelé, Conor elmosolyodott.

- Te is megvédtél engem, minden alkalommal, nem igaz?

- Én küldtelek erre a helyre, ez a legkevesebb, amit megtehettem.

- Nagy puhány.

Alex dühös lett.

- Tudod, hogy milyen nadrágot kellett viselnetek a zárás után? Kaptam egy párat otthonra. Fel fogod venni őket, hogy aztán letesztelhessem, kipróbálva a karjaim erejét, miközben a fenekedet kezelem velük. Nos, majd meglátod, hogy olyan puha vagyok -e, mint azt gondolod.

Conor pulzusa hirtelen megugrott, és kezét Alex ölében pihentette.

- Azt mondanám, máris keményebbé váltál. Vezess gyorsabban!

komment

Taylor Brooks - You Ain't Seen Nothing Yet

2014.01.16. 02:09 :: igazságos

Taylor Brooks - Még semmit sem láttál

taylorbrooks.jpg

Fülszöveg:

Anthony Clarkson már életének több, mint húsz évét tengeti a Szövetségi Nyomozó Irodánál. Mint egy kitüntetett ügynök, a karrierje számára egyfajta teljességet adott. Mindez megváltozik, amikor karrierje hirtelen és váratlanul megszakad. A férfinál rákot diagnosztizáltak, amely lassan felemészti a testét, és hatékonyan robbantotta szét esélyét a jövőre. Charles Hanson Anthonyval dolgozott pályafutásának nagy része alatt. Az évek során már sikeresen lezártak együtt több ügyet, és számos bűnözőt vittek sikerrel bíróság elé. És mindezekért az volt a jutalma, hogy Charles csendben szenvedett. Mélyen elrejtve tartotta mindvégig magában a társa iránti érzéseit. olyan sokáig, ameddig csak tudta. Több kemoterápiás kezelés után Anthony egy kísérleti kezelés lehetőségét kapja meg, amely élet és halál közötti választással is jár. Charles csatlakozik hozzá végig ezen a nehéz úton, de hamarosan mindketten rájönnek, hogy amit keresnek, nem feltétlenül az, amit végül találnak.

Ismertető:

Meglehetősen új szerzemény, 2013. december 23-án jelent meg. Taylor Brooks könyvei nagyrészt a mai világban játszódnak, és valóságos élethelyzeteket mutat be. Akik szeretik a mai romantikát, vagy már megcsörömlöttek a sok vámpíros, vagy egyéb ehhez hasonló varázsos történetektől, és erősebb erotikára is vágynak megfizethető áron, azoknak feltétlenül ajánlott elolvasni a könyvet. Taylor Brooks könyveit 4-5 dolláros áron egész elviselhető áron lehet megvásárolni a kindle - boltban, de cserébe nem fogunk csalódni a könyveiben.

A magam részéről nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol az érzéseket elfojtják, elnyomják, különféle okokból.  A könyvben az erős téma ellenére - az egyik férfi szervezetét megtámadta a rák - nincs túlságosan sok lelkizés. Az erotikus jelenetek szépen kidolgozottak, nem csöpögősen megírva. Nem kell egy regényt várni, az a 90 oldal bőven elég. A mai romantikus könyvektől egy kicsit idegenkedem, azonban Taylor Brooks könyveit csak ajánlani tudom még azoknak is, akik nem vetik meg a főnökös - alkalmazottas romantikus történeteket sem.


Rövid részlet:

Anthony lenézett és látta, hogy sátorrá kezd válni a törülköző alatt, mint minden alkalommal, amikor arra az éjszakára gondolt, amikor Charles-t figyelte, mindig kemény munkával kellett kitöretnie magát ebből az őrületből. Ha ő itt fog maradni koncentrálni ma, nagyon gyorsan félre kell tennie ezeket az érzéseket.

Gyorsan felvette a boxeralsóját és a pulóverét, Anthony felöltözött. A lakása elég hideg volt ahhoz, hogy mielőbb felvegye magára a nadrágot és az ingjét, ám nem akarta, hogy azok összegyűrődjenek a vacsora előtt, ezért úgy döntött, hogy felkapja őket, és a nappali felé veszi az irányt, hogy ott várjon Charlesra.

Most, hogy végre ismét embernek kezdi érezni magát, alig várta, hogy újra láthassa Charles-t. Évekig elválaszthatatlanok voltak. Amikor hirtelen elválasztották őket egymástól alkalmanként, az valóságos sokkhatásként érte a szervezetét. Bár volt egy hagyományos trükkje, hogyan váljon a kemény segge egy okos seggé, csak kevesen tudták, hogy mennyire Charles-ra támaszkodott akkor, amikor mellette volt. Sőt,  fogadást tett volna arra is, hogy még maga Charles sem tudta, hogy mennyire fontos volt Anthony számára.

A kis házának bejárati ajtaja kinyílt, miközben ő belépett a nappaliba. Charles aggódó kifejezéssel az arcán lépett be, és aztán becsukta az ajtót maga után. Az inge felső gombját kinyitotta, nyakkendőjét kicsit meglazította, hanyagul lógatva a mellkasán. Izzadtság gyöngyözött a homlokán, és pihentek meg homlokának gyűrődéseiben.

Charles ledobta a kulcsokat a kis asztalra, amelyen Anthony a kulcsait tartotta, és megkérdezte:

- Jól van, most már itt vagyok. Mi a baj? Ez egy kezelés? Mit mondott az orvos?

- Um... szia. - mondta Anthony, érezve, hogy Charles hirtelen félbeszakította az üdvözlést.

- Szia. Nos, mi az?

Anthony megrázta a fejét és leült a kanapéra. A lábai megremegtek kicsit, és hirtelen szüksége volt arra, hogy egyen valamit. Ez volt a legutolsó dolog, amit akart, hogy Charles megtudja. Amióta beteg lett, Charles olyanná vált, mint egy ideges szülő. Nem tetszett neki, ahogy kezelte a hangulatot. A rövid indulat, amit Charles kimutatott, később kezdett különösen zavaróvá válni. Ez a fajta viselkedés általában inkább rá jellemző, semmint a partnerére.

- El kell mondanom. Valahogy hiányzik a régi Charles Hanson. Van rá esély, hogy talán beugrik valamikor a közeljövőben?

Charles csípőre tette a kezeit, és motyogott valamit az orra alatt, miközben felnézett a mennyezetre. Anthony nem értette, hogy mit mond, de az egész helyzet szomorúvá tette. Ez egy olyan érzés volt, ami nem érdekelte, és amelyet nem akart átélni.

Hiányzott a régi bajtársiasság, az, hogy régen bármiről tudtak beszélgetni. Volt idő, amikor a kollégák az irodában még adtak nekik rosszallást, amikor ketten kihasználták azt, hogy be tudták fejezni egymás mondatait. Ez annyira rosszá vált egy ponton, hogy a felügyelőjük szétcsapott közöttük, emlékeztetve őket arra, hogy az iroda szabályzata szerint tilos feleségül venni a partnert az ügynököknek.  Mindenki nevetett ezen egy időben, Anthony és Charles is.

A vicces az volt, hogy ez bizonyos szempontból tényleg igaz volt. Ők ketten úgy viselkedtek, mint egy öreg házaspár. Ismerték egymás gondolatait, következő lépéseiket, és jobban ismerték egymást, mint a többiek. Az egyetlen különbség az volt, hogy nem aludtak együtt.

Hacsak, mégis. Isten tudja, mennyiszer gondolt rá Anthony. Nem mintha valaha is élt volna ezzel a lehetőséggel. Társak voltak elsősorban. Nem kockáztathatták az ügyüket, vagy még kevésbé az életüket, az önző szükségleteik és vágyaik miatt. Így hát félretette őket. Éveken át nem vett tudomást a Charles iránti érzéseiről, azt remélve, hogy azok egyszer csak elmúlnak. Habár egy része tudta, hogy ez valószínűleg soha nem következik be.

- Sajnálom - felelte Charles, mialatt leült egy székre, szemközt Anthonyval. - A társam beteggé válása megöli a hangulatot.

- Akkor fejezd be. Én egy megkeseredett macska vagyok, emlékszel? Egy nyűgös szamár vagyok, akit senki se szeret. Számítok rád, hogy te egy kicsit emberibb legyél, nálam. 

- Nem tehetek róla. Aggódom miattad. Amikor utoljára láttalak...

Charles habozott és várt, mielőtt folytatta:

- A fenébe is. Nem nézel ki valami jól.

- Mit mondhatnék? A kemoterápia nem ért velem egyet. - vonta meg a vállát Anthony.

- Ez nem vicces. Minden alkalommal, amikor felhívtalak, azt mondták, vagy alszol, vagy túl beteg vagy ahhoz, hogy beszélj. Már betegre aggódtam magam. És most azért hívtál ide, hogy közölj valamit velem, de nem mondod meg, mi az. Tehát bocsáss meg nekem, ha nem akarok vitatkozni. Szeretném tudni, hogy vagy, és mi folyik itt.

- Rendben. Nos, ha tudni akarod. A kemoterápia utolsó fordulója nagyon kemény volt. Nehezebb volt, mint a többi együttvéve, és őszintén szólva, örülök, hogy vége szakad ennek az egésznek. 

Charles meglepetten vonta fel a szemöldökét.

- Vége van az egésznek? Úgy érted... te meggyógyulsz?

- Nem, semmi ilyesmi. Legalábbis nem úgy gondolom. Nem fognak tesztelni két hétig. De végre úgy érzem, kezdek kicsit visszatérni a régi önmagamhoz.

- Igen? Ez nagyszerű. Én egész nap egy tornácon lógtam, hagyva, hogy az anyatermészet adjon nekem egy aranyló csókot. Nem akarok vacsorára sápadt és pépes lenni.

- Értem. Szóval mi az, amiről beszélni akartál velem?

- Nos, én tudom, hogy ehhez még korai, de mit szólnál, ha arra gondoltam, hogy van-e valami terved a vakációra?

Erotikus részlet:

Egy pillanatra sem akarta elveszíteni Charlest. Az élet egy ajándék. A rák tanította ezt neki. Csak ők ketten vannak most. Nem volt olyan feladat, amit ne végeztek volna el, nem volt rosszfiú, akit ne kaptak volna el, vagy olyan ügy, amit ne oldottak volna meg. Most csak Charles volt és ő.

Charlesnak is szüksége volt rá. Látta magát, ahogy az ő zöld szemeiben visszatükröződik. Nem a kemény farka volt. Ez egy érzelem volt, az, ahogy rá nézett. Lehet, hogy évek óta visszatartották, de végül csak kimondták egymásnak, amit ki kellett mondani.

Anthony megrántotta Charles nadrágjának derekát, és gyengéd csókokat szórt a férfi alsó hasára. Ismerte a férfit, mivel évekig együtt utaztak, és hogy Charlesnak rövid, göndör szálak futnak végig a hasán, mint amilyen a haj színe volt a fején. Az az érzés, amikor az ujjai alatt érezte ezeket a szálakat, egy teljesen más élmény volt.

Bőre egyenletesen barna volt, kivéve egyetlen, kis területen amely azt bizonyította, hogy nem Charles az egyetlen, aki meztelenül napozik. A világos bőrfelület viszont makulátlannak látszott, olyannak, mintha egy porcelánfehérségűre festették volna.

Anthony körbe-körbe forgott a nyelvével, egy szabályos kört rajzolva. Charles élesen szívta a levegőt, és közben kezével lefelé nyúlt. Hosszú ujjaival belemarkolt Anthony hajába, aztán megpihent a tarkóján.

A rövidnadrág anyaga alatt Anthony végre hozzáért, és megragadta Charles fenekének egyik  félgömbjét. Óvatosan masszírozta őket mindkét kezével, mialatt továbbra is folytatta a lapos hasának csókolását. A félgömbök tökéletesen illeszkedtek a kezeibe, mintha csak erre készültek volna. Charles fölé hajolt, aki karjaival a kanapéra vagy a székre támaszkodtak, Anthony pedig megcsókolta a fenekét, megnyalta a szűk lyukat egy pillanatra, hogy aztán visszahúzza a kezét, hogy azt tegye, amit igazán akart.

Anthony felnézett Charlesra, egyenesen a szemébe. Annyi minden történt az elmúlt években, és olyan jól ismerték már egymást. Most rövid idő alatt mindketten forró és kemény volt. Még mindig nem tudta elhinni, hogy ez történik. Ha ez az egész valamiféle rövid fantázia, hát legyen. Ki akarta élvezni minden egyes percét ennek a valós - életbeli pornónak.

Egy csintalan gondolat nyilallt Anthonyba, és csapott le a már lüktető farkába. Annyira kanos volt emiatt a gyönyörű férfi miatt, aki annyira rosszan meg akarta dugni. Az éhsége minden egyes eltelt másodperccel nagyobb lett. Sokszor szopták már a farkát, sokkal többször, mint amennyire vissza tudott emlékezni, és nem tagadhatta, hogy milyen jó érzés volt.

Mégis, Anthony mindig egyike volt annak, aki ad, nem pedig kap. Nem tette meg másnak azt, hogy szopta  volna a farkát. Most azonban egy kemény fasz töltötte ki a száját, és ment le a torkán, majdnem elélvezett csak ettől, és semmi mástól. Volt valami a férfi arcán, aki ezt kapta, amit nem tudott megmagyarázni.


Egy ilyen férfivé válni, aki végül felépítette a vágy hosszan - épülő épületét, több volt, mint amit valaha is remélt. Hirtelen kiéhezetté vált, mintha eddig nem is lett volna a világon, de Charles esetleg megfékezhette ezt az étvágyát. A türelmetlenség legyőzte őt, és gyorsabban ment, mint ahogy kellett volna.

Anthony végül teljesen lerántotta a férfi rövidnadrágját, amely bosszantóan távol tartotta őt, egészen addig, amíg az teljesen le nem csúszott a combján. Charles kakasa kiszabadult, és majdnem megütötte Anthony arcát. Charles erekciójának vastag és megduzzadt húsa volt előtte, keményen és nehezen állt a levegőben.

Egy csepp előnedv gyöngyözött a farkának hegyén, csillogott a napfényben, amely az üvegajtóról ragyogott vissza. Úgy tűnt, mint aki kötekedni merészel, gúnyolódik vele, hogy jöjjön, és kapja el.

Anthony felnézett Charlesra.

- Olyan hihetetlen vagy.

- É-érints meg. K-kérlek. - nyögte ki Charles, akadozó lélegzettel, kipirult arccal.

Anthony kinyújtotta a nyelvét, felszürcsölte az apró, gyöngyházfényű cseppet, amely annak a legcsodálatosabb fasznak a hegyét díszítette, amelyet valaha látott.

- Hmm.... Így?

- Ó, bassza meg. - nyögte ki Charles. - Pontosan így.

- Hmm....

- Mi az? Mi a baj? - kérdezte.

- Ó, semmi. Nem lenne gond végignyalni az egész faszodat, de szem előtt kellene tartanom pár más dolgot is. De hé... te csak azt akarod, hogy a hegyét nyaljam. Meg tudom ezt is csinálni.

- Nem!

Anthony felvonta a szemöldökét.

- Nem?

- Úgy értem, igen. Úgy értem... a francba. Azt se tudom, mi a faszt mondok. Teljesen megőrjítesz. Csak csinálj, amit akarsz. Nem érdekel, mit. Csak ne hagyd abba a hozzám érést.

Anthony nem tudta elrejteni a mosolyt, amely utat tört a szája sarkában. Ő volt ez a fajta vezérlő-iránytó srác, de a daganat miatt, amely őt kínozta, már annyira elfelejtette azt, hogy milyen is az, amikor ő fogja a kezében a gyeplőt.

- Biztos vagy benne? - gúnyolódott Anthony.

- Baszd meg, igen. Biztos vagyok benne. Ne legyél már ilyen istenverte kötekedő, szopj már le! - köpte ki Charles. Arca kipirult, amit Anthony a vágynak és egy csipetnyi szemérmesség keverékének tudott be, ám azt is tudta, hogy Charles mire képes.

- Ne aggódj, kicsim. Nagyon jó kezekben vagy.

Anthony suttogta a szavakat, ahogy megragadta Charles faszát a kezével, és vezette azt a kinyitott szájához. Rácsúsztatta a nyelvét, majd a makk köré, mialatt szája bezárult a vastag hosszúság körül.

komment

Spikes 2. fejezet

2013.12.29. 19:13 :: igazságos

Spikes 2. fejezet - A legrosszabb rémálma

Raktárak magasodtak a piszkos utca mindkét oldalán, blokkolva a napfény útját, így fordítva a delet egy sötétszürkés - nappal paródiájává. A csatornák is dugig teltek voltak szeméttel, összetört üvegek hevertek szanaszét szórva a járdán, egyértelmű jeleként annak, hogy céllövészetre használták azokat. Tégladarabok is tanúbizonyságot tettek arról, hogy sikeresen űzték ezt a sportot. Az egyik ajtó bűzlött az álló vizelettől, egy halom újság és pár mocskos takaró között pedig egy idősödő csavargót látott aki a kezei közt egy üveg műanyag palackot szorongatott. A légkör nyomasztó volt és veszélyes. Conor felnézett a törött ablakokra, és azt képzelte magában, hogy valaki rosszindulatú szemekkel bámul le rá. Akaratlanul is megborzongott, és egy kemény pillantást vetett a "Spikes" bejáratára.


Összehasonlítva a szomszédaival, a bár úgy nézett ki, mint egy jól karbantartott és gondozott épület. Az ablakok töretlenek, védve voltak nehéz fémhálóval A lépcsők és a klub előtti járda tiszta volt, gondosan lesöpört, és úgy nézett ki, mintha egy nagy nyomású, elektromos mosóval mentek volna rajta végig előző éjszaka. A dupla - szélességű bejárati ajtó kazettás lapjai kivert acélból voltak, és azokat egy lenyűgöző méretű lakat tartotta.

Conor egy régi fekete farmert viselt, hozzá Alex egyik szintén ősrégi felsőjét, amely egy kicsit bő volt rá, valamint egy sima, fekete, bőr kerékpár- kabátot, amelyet évekig hordott, és amely éppen ezért megviselt és nagyon kényelmes volt. Nem borotválkozott meg reggel, és sötét karikák voltak a zöld szemei alatt, köszönhetően Alex azon küldetésének, hogy ébren tartsa őt egész éjjel... szó szerint.

Elmosolyodott magában az emlékek hatására, majd masszírozni kezdte sérült csuklóját. Ma este vissza fog térni az apró, nedves lakrészébe (*badsit: nappali -  egyfajta bérlakás, amelyet az USA bizonyos részein bérelnek, amely egyágyas szoba egy személynek, és közös fürdőszoba mindenkivel, alacsony bérleti díj miatt szívesen bérelnek ilyet egyedülálló fiatalemberek is), hogy néhány dolgot még odavigyen, amelyekre szüksége lehet. Csak azt remélte, hogy az ügy gyorsan és fájdalommentesen megoldódjon, ám ő közel sem volt abban olyan biztos, hogy meg fog tudni birkózni azzal, hogy Alex ilyen sokáig távol lesz tőle. Tudta, hogy egyedül lesz, ezért annyit tudott, hogy nagyon fog neki hiányozni.

Kihúzta magát és átvágott az utcán. Egy szűk mellékutca vezetett a klub hátsó ajtajához, amit egy hatalmas, szakállas kidobóember őrzött, aki majdnem annyira széles volt, mint amennyire magas. Conor maga is majdnem két méter magas volt, ám ez az ember még így is fölé tornyosult. A zsíros haját lófarokba fonta, amely a farmer dzsekijének gallérját súrolta. Conor egy tetoválás kikandikáló széleit is észrevette, amely a pólója nyakrészén volt látható, egy koponya és két csontkereszteződés volt a két izmos kezének hátán. Tompa, barna szemei túl kicsik voltak a pirospozsgás arcon, amelyek azzal voltak elfoglalva, hogy Conort végigmérjék tetőtől-talpig.
A sárgás - színű nyelvét végigfuttatta a kövér, gumiszerű ajkain, és sokatmondóan megszólalt:

- Mit tehetek érted, szépfiú?

A férfi gyakorlatilag begerjedt, mire Conor úgy érezte, hogy hányingere támad, és csak bámult a férfire. Isten tudja, milyen gondolatok futhattak át a fején.

- Munkaügyben jöttem.

Azzal elővett egy összegyűrt papírt a kezéből, és kisimította.

- Harrison Frankset keresem.

A kidobóember vállat vont, és intett neki, hogy menjen be.

- Bent lesz a bárban valahol. Alig várom, hogy többet is láthassak belőled ma este.

A férfi túl nagy hangsúlyt fektetett a "több'-re, Conor ízléséhez képest, de félretolta az aggodalmát későbbre, és belépett a bár sötét, belső részébe.

Először a szag volt az, ami azonnal megrohanta, egy szédítő keveréke a füstnek, a poshadt sörnek, az izzadtságnak és a fertőtlenítószernek, amelynek fenyőillata mindent átható volt, ami arra utalt, hogy a padlót nemrég törölhették fel. A szemei fokozatosan alkalmazkodtak a félhomályhoz, és egy pillanatra megdöbbent, hogy milyen nagy a hely. A belseje üreges, a teteje magas, és ipari lámpák lógtak nehéz láncokon lefelé. A masszív, acél bár végigfutott a falak között, és vagy hatvan asztal volt szétszórva előtte. Nagy, körkörösen futó csillárok, és sok magas székek voltak az asztaloknál.  A másik fal mellett, egy sor félkör alakú fülke volt párnázott padokkal. A terem közepén egy kis színpad díszelgett nagy teljesítményű erősítőkkel, pár mikrofonnal és jó sok kábellel. Minden fekete volt vagy fém, kivétel a kék neonnal megvilágított lépcsők.

Conor újra megborzongott, mivel ezt a helyet is a fenyegetés hatotta át. Megpróbálta elképzelni azt, milyen lehet, ha a hely tele van emberekkel, de tudta, hogy a kellemetlen érzés a gyomrába nem fog elmúlni. A bár egyik ajtaja mögött egy alak jelent meg, és intett neki:

- Ha munka, told a segged ide. Ha nem, baszd meg.

- Bájos. - motyogta Conor az orra alatt, miközben elindult a pulthoz, hamis mosolyt erőltetett az arcára.

- Mr. Franks?

- Én vagyok az, zsenikém, kire számítottál?

Harrison Franks alacsony volt, jól öltözött, és gondosan nyírt bajusszal büszkélkedhetett. A ritkuló sötét hajára zsírral kent valamit, ami levendula illatot árasztott, valamint egy sötét, szűrös anyajegy is rikított az arcán, akaratlanul odavonzva minden szemet, amely máshová akart nézni.

Conor nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Ez egy valódi interjú volt és Harrison Franks úgy kezelte őt, mint egy ideges, friss diplomást, aki kétségbeesetten keres új munkát. Ez volt a csali, amit be kellett kapnia.

- Oké, oké, hadd nézzelek.

Frank felkapcsolt egy fényt a feje fölött, mire Conor akaratlanul pislogott egyet, mert a fény elvakította.

- Nézz fel, fiú.

Conor felemelte a fejét, pislogó szemekkel.

Franks szemügyre vette az arcát, és szemei tágra nyíltak.

- Szent szar, te biztosan a sor elején voltál, amikor a többiek félrenézték, nem igaz?

A férfi fordította őt lassan. - Krisztusom, én is megtettem volna magammal, de az asszonynál volt a labda.

Leült a bárszékre, elmosolyodott, kivillantva a sárgás - nikotinos fogait.

- Az ügyfelek itt elvárják a csinos, fiatal személyzetet. Te bizonyára sikeresen átmentél a vizsgán, és most átkötöd a derekadat.

- Mi? Nem értem.

- Kölyök, itt éjfélkor kezdődik az igazi munka, ugyanakkor, amikor a felszolgálók leteszik a kötényt. Amennyiben ezt nem tudod kezelni, azonnal elmehetsz. Nincs kivételezés.

Vállat vonva, Conor lehúzta a kabátját, a pólót áthúzta a feje fölött, majd egy másik székre dobta azokat.

- Jézusom, meg fognak enni élve, fiam. Ezek a hegek figyelemreméltóak. 

Frank nem kérdezte, honnan származtak, csak megvakarta az orrát és számítóan nézett.

- A felső határ ötszáz. A legtöbb éjszakán kétszáz-háromszázan vannak, pénteken tele vagyunk, szombat, vasárnap zárva. Kilencvenkilenc százalékban férfiak. Én feltételezem, hogy te hajlandó vagy ezt elfogadni, különben nem lennél itt. Nyolc órától kettőig vagyunk itt fél órás szünettel. Kapsz egy egyenruhát, amelyet hordanod kell mindig, vagy nincs munka. A fizetés egyszerű, de tudnod kell a saját tippeket. Rajtad múlik, mit teszel érte, de mindig maradj a klubban. Ha problémád van a barátságos tapogatózásokkal, nem tartozol ide.

Elhallgatott, mintha Conor beleegyezett volna.

- Rendben tehát. Amikor kiosztottuk az asztalokat, ragaszkodunk ahhoz, hogy a többiek asztalára nem csaphatsz le orvul. Hetente kétszer van egy privát zárlat négyig, Pénteken és Szombaton, az ügyfelek választhatnak a személyzet tagjai közül, kivel akarnak lenni, és akkor kapsz egy különleges egyenruhát azokra a részekre , dupla fizetéssel.

Conor nem is akarta elképzelni hogy ez a "különleges egyenruha" kifejezés mit takarhat.

- Rendben, öltözz át. A munka a tiéd, ha akarod.

- Igen uram, köszönöm!

Conor megpróbált örömmel felkiáltani, mint aki alig várja, hogy kezdhessen dolgozni, bár ez épp ellenkezője volt annak, ahogyan valójában érzett.

- Legyél itt háromnegyed nyolckor, és addig borotválkozz meg.

Franks nevetve indult útjára. - Egy bárány, akit épp kibaszottul lemészárolnak...

Conor felhúzta a korábban levetett ruháit, és a kijárat felé indult, hirtelen kétségbeesetten vágyott a friss levegőre. Kinyitotta az ajtót, amelyik a sikátorhoz vezetett, és szemtől - szembe találta magát a hatalmas izomkolosszussal, a kidobóemberrel, akivel korábban találkozott. Megpróbált elsétálni tőle, de a kidobóember blokkolta az utat, és az erős karjaival erős fogás - szerű megragadással megállította.

- Megkaptad az állást?

Conor bólintott, és megpróbált elhúzódni.

- Nocsak, most én nagyon barátságos vagyok. Hívhatsz Bubbának. Ha bajba kerülnél ma este, csak kiáltsd hangosan a nevemet, és én rögtön ott termek. Egy olyan szép kis dolog, mint te, kitüntető figyelmet fogsz kapni az este.

- Ok. Köszönöm. dadogta el Conor a szavakat, majd kicsavarta magát a kezéből. Elindult az utcán, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Bubba kis szemei szilárdan az ő seggére tapadtak.

A szegényes kis szállása nem csinált semmit, amivel javított volna a hangulatán. Keresett egy pár megviselt edzőcipőt és hozzá szabadidőt, átöltözött, megragadott egy sapkát, majd azt a fejére húzta és elindult kocogni a parkba fél mérföldet. Pár kör után megállt, hogy megkösse a cipőfűzőjét, mivel ez volt az egyezményes jel arra, hogy minden a terv szerint halad. Tudta, hogy valaki biztosan figyeli, és azt is, hogy milyen jó munkát végeznek, mert ők nem kerültek Conor látóterébe. Azon tűnődött, hogy vajon Alex volt-e az, de rögtön eszébe jutott, hogy ez nem valószínű, mert ez egy sokkal fiatalabb tiszt feladata volt. Elindult másik három kört megtenni a park másik felén. Mire hazaért majdnem öt mérföldet tett meg, aztán elhatározta, hogy majd próbál aludni egy kis ideig, vagy ő soha nem lesz képes dolgozni hajnal kettőig. Hazaért, bezárta maga mögött az ajtót, és vett egy gyors zuhanyt egy apró fülkében. Legalább a matrac új volt, és az ágynemű is tiszta. Levette az alsóneműjét, és úgy helyezte el azt, hogy azonnal fel tudja venni, ha szüksége van rá, riasztás miatt, ami nem volt nagyon valószínű. Hosszú időbe telt, mire sikerült elaludnia.

Amint Conor elment, Franks előkapta a mobiltelefonját, és tárcsázott egy számot.

- Az új fiú felbukkant, és megkapta a munkát, az utasítás szerint.

Hallgatott egy ideig.

- Túl jó kinézetű ahhoz, hogy rendőr legyen, de sosem lehet tudni, úgy vélem. Túl szép az egész ahhoz, hogy igaz legyen, de majd szorosan szemmel tartom, ne aggódj. Csúnya vigyort vágott, ahogy hallgatta a másik felet.

- Ő ki lesz választva a zárlathoz, és gondoskodni fogok valamint arról is, hogy a legrosszabb asztalt kapja. Ha ő zsaru, akkor talán második éjszaka már nem dugja ide a képét, mire végzünk vele. Ha ő valódi, tudni fogjuk, hogy távolságot fog tartani. - Közben egy újabb cigarettáért nyúlt a sárga ujjaival.

- A csapos majd foglalkozik vele, de nem tartsa vissza. Kerítünk egy történetet, hogy a fiú belenyúlt a kasszába. Az új srácnak volt egy második bemutatkozása, de ő megpróbálhatta eltüntetni a nyomokat, úgyhogy ne ítéljük meg ezek alapján. Nem, a testet nem fogják megtalálni.

Az őrsön, még a levegő is kékké változott, ahogy Alex kreatívan létrehozott egy pár új káromkodást. Higgs őrmester összerezzent, majd lecsapta a csésze kávéját az asztalra.

- Mi a faszért nem mutatta meg senki ezeket a képeket, mielőtt én elküldtem volna Conort oda?

- Ezek csak fél órával később érkeztek hozzánk, főnök.

Alex összeszorította a fogát, hogy megakadályozza az újabb patakokban folyni készülő átkok sorát. Ez nem Higgs hibája volt. Ő átlapozta a képeket újra, amelyek azt mutatták, hogy a bárban dolgozó pincérek milyen provokatív egyenruhát viseltek, különböző variációkban.

- Ezeket viselik a zárlatnál?

- Igen, pénteken és szombaton.

- Ok. Ez ad nekünk négy napot arra, hogy elvégezzük az egész műveletet. Ha ez kevés lesz és túlfut, akkor én magam vonszolom el Conort onnan. Ami - szúrta át az ujjával a képeket - előtte és mögötte van a Call of Duty-nak.

- Tudom, hogy kockára teszem az életét és a testi épségét, de ez a fiú már fejben az övé.

- Nem! Kurvára tudom. - mosolyodott el Alex kesernyésen. - Ez az, ami aggaszt. Tehát akkor készen állunk a bevetésre mindannyian ma este?

- Igen. Három fiunk van inkognitóban, nyolc pedig megfigyelő lesz a környező utcákban. Amennyiben a célszemély mutatkozni fog ma este, tudni fogunk róla.

- A kiszúrás még nem elég, bizonyítékokat kell szereznünk arra, hogy összeköttetésben áll a kereskedelemmel. - aggódott Alex eléggé emiatt.

- Megijedtek, főnök. Hibázni fognak.

A férfi vett egy mély lélegzetet, és feltette azt a kérdést, amely már régóta foglalkoztatta őt:

- Elmondtad Conornak, hogy ő csak egy csali? Hogy az igazi bevetés máshol zajlik?

Alex megrázta a fejét.

- Nem, jobb, ha nem tudja. Szükségünk van arra, hogy valóban zavarban legyen, és ezt nehéz lenne elérni, ha arra gondol, hogy ez nem valódi.

Egy pillanatra Higgs halálosan komolynak tűnt.

- Elveszítheted őt ezzel. És nemcsak őt, hanem a csapatot is.

- Nincs más választásom.

Alex hangja kicsit megremegett, és Higgs kezdte belátni, hogy mennyi terhet ró rá a vezetés.

- Azt kell hinnem, hogy ő meg fogja érteni.

Higgs agya működésbe lépett, és egy rövid idő után kibökte:

- Ki is adta pontosan ezeket a bevetéseket?

- Rowland főfelügyelő. Végig ő felügyelte az esetet.

- Bassza meg, főnök, olvastad valaha Conor aktáját?

- Természetesen. Mielőtt csatlakozott volna a csapathoz.

- Emlékszel, miért dolgozott a Sátánnak, a pincében?

A halvány, kék szemek úgy tűntek, mintha egy pillanatra megfagytak volna.

- Igen. Feljelentett valakit zaklatásért, egy magas rangú tisztet. Ami rendkívül kellemetlen következményekkel járt.

- Mit gondolsz, ki volt az a tiszt, főnök?

- Nem tudom, ez a része nem volt benne a jelentésben. Francba, azt akarod mondani, hogy ez a tiszt Rowland felügyelő volt?

Higgs aggódva nézett.

- Nem mondhatok biztosat, de mindig voltak pletykák róla. Ő a munka rosszabbik oldalát végezte, csúszós volt, mint egy angolna. Ezek a hapsik mindig biztosítanak a támogatásukról, akármilyen rossz a helyzet. Ha én lennék a te főnököd, felnyitnám az ügyet, amilyen gyorsan csak lehet.

Alex általában sárgásbarna bőre most fakó színárnyalatot öltött.

- El kell intéznem néhány telefont. Most már túl késő, hogy visszahívjuk őt, de szükség lesz figyelemelterelésre.

- Pár fiú önként vállalt túlórákat úgy, hogy tudták, nem kapnak érte fizetést, hogy szemmel tartsák őt. Ők is ki vannak téve  a veszélynek, és sebezhetőek, amikor mindenki egyszerre lesz bevetésen. 

- Tudom jól, és nagyra értékelem. Jézus, ez bűzlik. Gondolhattad volna, hogy elveszítjük az egyik tisztünket, ha egy óvatlan hívással leleplezzük magunkat.

- Rowland egy bosszúálló rohadék, főnök. Nézd meg azt, hogy hol találtuk meg Conort, először. Csak győződj meg róla, hogy a feltevéseink helyesek, mielőtt bármit lépnél. Lehet, hogy tévedek.

Alex forrongott. Bár a haragja forró volt, mint a pokol, egyszersmind érezte a hideget is legbelül. Fogalma sem volt, mit tenne, ha Conor elhagyná, ezzel a gondolattal még nem foglalkozott soha.

- Bocsáss meg, szerelmem. - suttogta magában, majd felkapta a telefont, és dühödten döfködte a gombokat.

Még mindig csendes volt a bár, amikor Conor megérkezett aznap este. A mindig jelenlevő Bubba csak vigyorgott rá, és kinyitotta az ajtót, hogy beengedje. Először, arra gondolt, hogy senki nem volt még bent, de amint szeme alkalmazkodott a félhomályhoz, látta, hogy valaki már ült az egyik asztalnál, a bárpult közelében, a lábait lengette előre-hátra. Ahogy közelebb ért, látta, hogy ez az illető valaki a személyzet közül való volt. A fiú tizenkilencnek, vagy húszévesnek nézett ki, nagyon vékony volt, amitől még inkább fiatalabbnak nézett ki. A világos, szőke haja, zselével gondosan elrendezett volt, és egy pár lágy, barna szem csillant meg a bár neonfényében.

- Aww, francba. Te vagy Conor?

- Igen. - válaszolt Conor egy kicsit óvatosan, figyelembe véve a köszöntést.

- Valami baj van?

- Te vagy a kibaszott probléma. Valószínűleg 50%-kal kevesebbet fogok kapni ma este, neked köszönhetően.

Leugrott az asztalról, és kinyújtotta a kezét.

- Sajnálom, Jamie vagyok. Azt reméltem, hogy kövér és csúnya vagy.

Conor nem segíthetett rajta, de felnevetett.

- Nem tehetek róla, de nem igazán vagyok szociálisan megértő.

- Dupla fasz! Gyönyörű vagy, és intelligens hangod van. Ígérd meg, hogy legalább befogod a szádat ma este?

Conor nem tudta, hogyan reagáljon. A kis srác úgy tűnt, hogy teljesen komoly, de nem volt csillogás a szemében.

- Ugyan már, fel kell öltöznöd, és megmutatnod magad.

A fiú kuncogott Conor felvont szemöldökére.

- Ne aggódj. Nem vagy az esetem. Szeretem a nagy és szőrös férfiakat! Minél nagyobb, annál jobb, ha tudod, mire gondolok.

Felágaskodott, majd Conor egy kicsit zavartan, követte. Jamie mutatta az utat egy kis szobába, amiben egy sor fém öltözőszekrény sorakozott.

- Én már előkészítettem neked egyet. Itt az egyenruhád. Nekem is készen kell lennem, így akár meg is változtathatod.

Ezekkel a szavakkal megragadta saját ruháit, a másik szekrényen, és levette. Conor túl elfoglalt volt a grimaszolásával, miután szemrevételezte, hogyan is néztek ki egységesen, az egyenruhák. A fekete bőr nadrág rendben volt, de elég szűknek néztek ki. A felső egy póló volt, rövid gallérral, néhányuk szintetikus anyagból készült, ami fényes, fekete latex volt. A bár logója "Spikes" az egész ruhán világoskék címerként díszelgett. Bebizonyosodott, hogy a felső még szorosabb, mint a nadrág, testének minden egyes vonalát kiemelte. Túl rövid volt, így amikor minden egyes alkalommal, amikor felemelte a karját, felfedte az izmait.

Conor rájött, hogy Jamie boldogtalanul figyeli őt.

- Úgy néz ki, mintha egyenesen neked tervezték volna, baszd meg, nagyon óvatosnak kell lenned ma este. A friss húst ezen a helyen rendkívül gyorsan elfogyasztják.

Conor elhúzta a száját.

- Szükségem van a pénzre. Nincs más választásom. Remélem, tényleg olyan jól fizet, mint ahogy mondták.

Jamie vállat vont.

- Van egy személyzeti eligazítás minden műszak előtt, gyere, és találkozz a többi állattal az állatkertben.

A bárba visszamenve, a személyzet többi tagja egy nagy, borotvált fejű fickó köré gyűlt. Conortól és Jamie-től eltekintve még négy fiatalember volt ugyanolyan egyenruhába öltözve, mint ők, és még négy másik konzervatívabb módon öltözve, fekete farmerben és pólóban, akikről kiderült, hogy a bár személyzetébe tartoztak.

- A srácokért Harry felel, a bár menedzsere. Ő adja ki az asztalhoz köthető feladatokat, és minden olyan specialitást, éjszakai promókat, amit az ügyfeleknek kell adni. Mindenki, figyelem, ez itt Conor. Conor, mindenki.

A csoport tagjai különböző arckifejezéseket felöltve fordultak felé, amely a kíváncsitól egészen a nyílt ellenségeskedésen át változott. Nyelt egyet, és szégyenlősen elmosolyodott.

- Elég a kacérkodásból, figyeljetek rám.

Harry folytatta a néhány promóció felsorolását, elmondta, hogy melyek nem érvényesek már, és elmagyarázta azt is, hogy az egyik bárpultost már kifosztották a tolvajok. Conor semleges arcot vágott végig. Tudta, hogy ez lehet az a srác, aki ajánlotta számára ezt a munkát.

Amíg kiosztották az asztalokat, igyekezett összpontosítani Harry korábbi szavaira. Az övé volt a hatodik, és érezte, hogy Jamie kapta a mellette levő asztalt.

- Valakire rámosolygott a nap, mert a legdurvább részt kapta - a legtávolabbi részt a bártól, így a legkevesebb figyelem irányul arra, hogy mi folyik arrafelé.

- Az új fiú tiszteletére, azt hiszem.

- Nem. Általában Harry tartja az új fiúkat a bárhoz közel, hogy rajtuk tudja tartani a szemét, az árult italok mennyisége miatt. Ez az egész miattad van Conor, legyél óvatos.

Az első órában beszivárogtak a bárba az ügyfelek, egyesével és kettesével. Conor része üresen maradt, és bár a személyzet fogadta már a rendeléseket, megtanították neki, milyen italok árusítása volt a legkedvezőbb a pincéreknek. Tízre növekedett a tömeg és a vele járó zaj, a zenekar is bemelegített. Conor felvette a rendeléseket, egyiket a másik után, az asztalok között forgolódott, megpróbálva kezelni a felé nyúló, túl sok tapogató kezet. Kezdte felismerni, a munka igazi lényegét: milyen megterhelő volt fizikailag, miközben folyamatosan mosolyognia kellett mindenkire.

Megpróbált kialakítani egy biztos utat, és úgy mozogni, figyelte az ajtót, a hátsó irodákat, és egyszersmind Harrison Franksen tartani a szemét. Túl sok helyen próbálta rajta tartani a szemét, amiért nagy árat fizetett. Egy helyen a lába beszorult, megbotlott, elesett, és elejtette a tálcát, ami egy asztal alatt landolt. Hirtelen úgy tűnt, hogy egy csomó ember termett körülötte. A kezeikkel lenyomva őt a hátán, a térdén tartották, miközben egy ököl markolt a hajába, megcsavarta, hogy felhúzza így a fejét. A fény úgy a szemébe világított, hogy nem látta, kik vannak körülötte, de túlságosan is jól hallotta őket.

- Egy ilyen bassz-meg-engem - való ruhát visel ez a fiú, akkor pontosan az is fog történni.

- Nem kéne kivinnünk innen? Akkor mindannyian sorrakerülnénk, fogadok, olyan szoros, mint a felsője.

Conor megpróbált küzdeni, ám egy láb kulcsolódott a combjára.

- Imádom, ha harcolsz, nyersen szeretem.

- Fogd be, és engedd, hogy kinyissa a száját.

- Nem, ne légy hülye, meg fogja harapni. Vigyétek az asztal fölé.

Conort felhúzták, és arccal lefelé az asztalra dobták. Kezek tapogatóztak a nadrágjánál, durván lerángatták a bőrt róla, a combján. Keményen küzdött, de túl sok kéz tartotta őt, érezte a forró leheletüket a bőrén, izzadt ujjaik tüske - szerűen fogták le a kezét és a nyakát, arcát az asztallapra nyomták, amire ráömlött korábban a ragacsos sör. Egy forró kéz kúszott a nadrágjába, csipkedte a seggét, és vakarta a bőrét.

- Vedd le, látni akarom őt.

Érezte, ahogy a rövidnadrágját is lefelé hámozták róla, felfedve őt az összegyűlt tömeg előtt, majd hirtelen egy súly emelte fel Conort. Testek repültek ide-oda, ahogy megpróbálta magára húzni a nadrágját, vissza a helyére.

- Még mindig egy darabban? - tornyosult fölé Bubba vigyorogva.

- Igen, jól vagyok.

Megijedve, és nagyon dühösen magára, óvatlansága miatt, Conor megragadta a földre esett tálcát.

- Tartozom neked egy itallal, Bubba.

- Csak a munkámat végzem. - morgott a hatalmas fickó. - Habár a kilátás elég jó volt.

Bubba átadott néhány összehajtogatott húszast:

- Úgy gondolták, fizetniük kell, amiért elvették a szabadságjogaidat. Tessék.

A férfi nehézkesen indult el az ajtó felé, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy a bajkeverők leléptek.

Jamie jelent meg mellette.

- 11:45 itt az ideje egy kis szünetnek. Már rég nem leszünk itt, mire a többiek felfedezik, hogy eltűntünk.

A viszonylagos béke a szobában maga volt a boldogság. Conor megragadott egy üveg vizet, majd lerogyott a székre.

- Bassza meg, mi történt veled?

- Jól vagyok. Elgáncsoltak.

- Igen, igaz. Mondtam, hogy vigyázz magadra. - kapott fel egy elsősegélydobozt a szekrényen. 


- Mosd le magadról a piszkot, azzal a szivaccsal. A főnöknek nem fog tetszeni, ha vért lát rajtad. Mennyit kerestél eddig? 

Conor elkezdett a zsebében turkálni. Bubba adományát is beleértve, háromszáz kiló gyűlt össze nála.
Jamie szeme elkerekedett.

- Hány farkat szoptál le ezért ma este?

- Krisztus, Jamie! Senkiét.

- Ez olyan igazságtalan. - ingerlékeny vinnyogás volt Jamie hangja. - Már két éjszakát végigcsináltam, és csak ennek a felét se kaptam. Habár jó móka volt - tette hozzá utólag.

Conor a szemét forgatta, és ivott egy korty vizet. Érezte a zúzódásait több helyen, és tudta, hogy reggelre nagyon fájni fognak.

- Vajon Mr. Franks itt lesz ma este?

Jamie megrázta szőke fejét.

- Harrison Franks csak akkor jelenik meg, ha pénzre számítanak. Néha bejön zárlatkor is, de olyankor mindig eltűnik a hátsó ajtóknál.

- Minden héten dolgozol zárlatkor?

- Nem, a fogadókat a személyzetből válasszák, szóval ez attól függ, hogy ki van benn. Van már néhány rajongóm, szóval méltányos részesedést kapok. Jól fizet, de azt kell mondjam, hogy ez nem a gyenge szívűeknek való.

Conor szeretett volna erről többet kérdezni, de itt volt az ideje visszatérni dolgozni.

Jamie lerántotta magáról a saját felsőjét, és visszatette a szekrénybe. Ő is csinos volt, de nem olyan erősen. Leplezetlen csodálattal vizsgálta meg Conor testét.

- Mi a fenéért csinálod ezt, miért nem mégy inkább modellnek, vagy valami ilyesmi? És ki rendezte el ezeket a hegeket így?

Conor csak vállat vont, és követte őt vissza a klubba.

A következő két órában még elfoglaltabb volt. Conor már beletörődött a megjegyzésekbe és a buja javaslatokba egy titokzatos mosollyal, amely úgy tűnt, méginkább olaj volt a tűzre és az ügyfeleket még vadabbá tette. Ők simogatták, csipkedték, és különböző fokozatokban dédelgették, amíg Bubba végül nem mutatott az ajtó felé, ám ekkorra már nagyon kimerültnek érezte magát. Jamie pattant felé, aki még mindig tele volt energiával.

- Az első éjszaka mindig a legrosszabb. Holnap könnyebb lesz.

Conor felnyögött. Minden, amire most vágyott az egy forró fürdő és egy ágy.

A hét többi része eseménytelenül telt el. Conor futott a parkban minden nap, és nem vette fel a kommunikációt a csapat többi tagjával. Az éjszakák hosszúak voltak és kemények, mindig piszkosnak és használtnak érezte magát a műszakok végén. Az ő része mindig tömve volt, és úgy érezte, hogy az új fiú miatt mindenki akart vetni rá egy pillantást a bárban. Sajnos a vásárlók nem álltak meg a nézésnél. Bubba mindig rajta tartotta a szemét, de néhány tapogatózás olykor durvává vált, habár ő soha nem engedte, hogy még messzebbre menjenek.

Csütörtökön végre sikerült egy rövid pillantást vetnie a hátsó irodákra, miután egy kissé elhúzódó szünet miatt egyedül találta magát, ám semmit sem talált addig a néhány pillanatig, amíg az ottlétét kockáztatta. Sem Harrison Frankset, sem mást nem talált ott, aki a menedzsment közül való lett volna, többségük olyan hamar el is tűnt, mint ahogy felbukkantak, anélkül, hogy bármire kérhette volna őket.

Mire visszatért a szállására pénteken, fáradt volt, és mindene fájt. Úgy tűnt, mintha a munkája sehová sem tartana, majd azon tűnődött, hogy miért is tette magát ilyen helyzetbe. Felsóhajtott, kinyitotta az ajtót, bezárta maga mögött és nekidőlt a fának. Nem törődve azzal, hogy lekapcsolja a világítást, zuhanyozni indult, lehámozta magáról a ruhát, és megkönnyebbülten lépett be a langyos permet alá. A szappan és  sampon sokat segített a hangulatán, mialatt eltávolította magáról a bárban szerzett szennyeződéseket, figyelte, ahogy a piszok csörgedezik a lefelé, a lefolyóig. Végül megtörölközött, szárazra törölte a haját, és elindult az ágyához, a derekára csavart másik törölközővel.

A mozgás villogásán akadt meg a szeme, ahogy húzta a takarót, de már túl késő volt, hogy megállítsa a szájára tapadó kezet, vagy az erős kart a mellkasát, ahogy az oldalára nyomja. Egy pillanatra pánikba esett, minden izma megfeszült, de aztán egy ismerős hang suttogott a fülébe, mire kiengedte a levegőt, nem realizálva, hogy korábban visszatartotta azt.

- Ne beszélj. Nem kockáztathatjuk, hogy bárki rájöjjön arra, hogy itt vagyok.

Alex ujját a törülközőbe akasztotta, és lefelé húzta, ami nedves kupacban esett a földre. Bal keze Conor szájára tapadt, majd fokozatosan lefelé haladt, simogatta a mellkasát, és a hasát, mielőtt a fiú farkára fonódott. Conor egy kis sóhajjal dőlt neki, seggét Alex erőteljesen nyilvánvaló merevedésének nyomta.

- Istenem, úgy hiányoztál.

Alex elsuttogott szavai tele voltak vággyal és szükséggel. Megfordította Conort, a tarkóját megfogta, és közelebb húzta magához egy intenzív csókra. A másik kezével a fenekének görbe vonalait simogatta, mielőtt ujjával a bejáratnál próbálkozott. Conor megrándult ellene, amint az ujjával bejutott, nyöszörgött, farka megmerevedett és lüktetni kezdett.

- Arccal lefelé az ágyra akarlak. 


Alex olyan halkan beszélt, hogy alig lehetett érteni a szavakat, de engedelmeskedett, a könyökére támaszkodott, ám hiányzott az érzés, ahogy Alex ujja benne volt. Hallotta, hogy a férfi levetkőzik, majd a testének hatalmas súlya rá nehezedett. Érezte azt, hogy Alex milyen nehéz volt, ám nem tett kísérletet arra, hogy azonnal a magáévá tegye.

- Sajnálom szerelmem, semmilyen zajt sem kockáztathatunk meg.

Egy ruhadarabot tömött a szájába, szorosan rögzítette a helyére, mielőtt még tiltakozhatott volna.

Alex csókolni kezdte, lassan, óvatosan, a legkönnyebb érintést vetve ajkaival a vállára. A nyelv folytatta pályáját le a gerincére, mielőtt fogaival finoman a fenekének feszült, kanyargó vonalain ásott volna. Conor sziszegett, mialatt lábai távolabb kerültek egymástól, felfedve a bejáratát, amit Alex meleg nyelve melegített. Megállt a gyengéd kínzásban, Alex finoman hátrahúzta a karjait, biztonságosan az ágyhoz kötözte a csuklóját, a nyakkendőjével. Conor fészkelődött, amint a forró nyelv folytatta az útját, finoman fedezte fel a labdái mögött levő területet. A saját farka kellemetlenül volt leszögezve alatta, de érezte, ahogy Alex nyelve a golyói körül van.

Alex a tettek mezejére lépett, kiélvezte a tiszta bőr minden ízét. Kevés volt a fény, ám Conor karcsú testének körvonala tehetetlenül volt letűzve alatta, aminek hatására az a veszély fenyegetett, hogy teljesen elveszíti az irányítást. Érezte, ahogy annak karizmai megfeszülnek, a csuklóján levő puha kötéssel együtt, és azt kívánta, bárcsak láthatná az arcát. Majdnem elélvezett, ha csak erre gondolt. Nem volt jó, hogy az előjáték előbb véget érjen, mielőtt a magáévá tenné Conort! Azzal Conor várakozó résének nyomta magát, és egy egyszerű, erőteljes lökéssel hatolt belé. Conor teste azonnal elfogadta őt, szorosan ölelte körül farkát, a belső izmok pedig könnyedén tartották. Mozognia kellett, lehetetlen volt nyugton maradni, még mélyebbre fúródott, érzékelve az érintkezést, ahogy az érzékeny ideget súrolta, ami Conor alatta való rándulását okozta.

Habár Alex inkább azt szerette, hogy Conor arcát is láthatja szeretkezés közben, ebben a helyzetben erősnek és hatalmasnak érezte magát, amit Conor féken tartása csak felnagyított. Előre és hátra emelte a csípőjét, vággyal és erős frusztrációval eltelve csapott az őt váró helyre. Amikor elélvezett, felemelte Conor csípőjét, szorosan tartotta, és érezte, ahogy alatta is kitör a melegség, mivel Conor saját kiadása is gyorsan bekövetkezett. Ez eltartott egy ideig, azután elengedte.

Alex otthagyta Conort az ágyhoz kötve, amíg ő megmosakodott és felöltözött, és örült, hogy nem látta Conor felháborodását, sőt, inkább annak dühét, amiknek most a világító, zöld szemekben lenniük kellett. Végül elengedte a csuklóit és föléhajolt.

- Jobban szeretlek, mint az életemet, ezt soha ne feledd. Keresd meg az üzenetet ma, a parkban.

A zár kattanása jel volt a férfi távozására, ami alatt Conor küzdött, hogy eltávolítsa az anyagot a szájából. Ragacsos volt saját, és Alex nedveitől, haja kócos volt és rendezetlen, egyébként azt gondolta volna, hogy a minden csak álom volt. Egy pillanatig csak bámulta az ajtót, majd lassan átment a szobán, hogy lezuhanyozzon.

***

Higgs Alexre nézett, az asztalon szétszórt fényképek, térképek, tervek és papírok felett. A kávéjuk is rég kihűlt már, miközben dolgoztak.

- Összetörtnek nézel ki, főnök.

Sötét karikák sorakoztak Alex jeges, kék szemei alatt. Miután elhagyta Conort a korai órákban, az épület előtt őrködött, amíg hajnal nem lett, ügyelve arra, hogy senki ne kövesse őt, és senki ne lássa őt elmenni.

- Nem aludtam. Sokat gondolkodtam a mai műveleten.

- Minden a helyén van. Fogalmuk sincs arról, hogy rajtuk vagyunk, túl elfoglaltak Conort figyelni a klubban.

- Üzenetet kell hagynunk neki, hogy ma maradjon a bárban addig, amíg valaki ki nem húzza őt onnan. Ennek záróra előtt kell lennie, ha minden jól megy.

- Sikerült már megnyitnod a fájlt?

- Még nem, de olyan jó munkát végzett, hogy még egy ideig maradnom kell. A felriasztásuk még nem elég gyanú arra, hogy őket érdekli is a dolog. A kapcsolatom azt mondta, hogy tudják, hogy szaglászunk, és kérdéseket tettek fel.

Higgs összeráncolta a szemöldökét.

- Ez kezd túl veszélyessé válni ott. A pokolba is, nem lesz több esélyünk, ha ma valami rosszul sül el.

Alex türelmetlenül húzta hátra a székét: 

- Tudom, tudom. Ugyanúgy utálom ezt az egészet, mint te. Tizenegykor végzünk. Elég időnk lesz ahhoz, hogy kettőre a bárba menjünk.

Conornak úgy tűnt, hogy aznap este a Spikes atmoszférája más lett az eddigi megszokotthoz képest. Tapintható volt a feszültség a levegőben, és a személyzet sem beszélgetett egymással sokat, miközben a munkához igyekeztek felöltözni. Conor csendben igazította bőrét a feszes pólóban, gondolatban átkozta azt a szadistát, aki ezt az egyenruhát tervezte. A személyzeti eligazítás rövid és lényegre törő volt:

- Van már egy megszokott sorotok. Tudjátok hogy megy ez, nincs lazítás. Szeretném látni, ahogy dolgoztok az asztaloknál. Senkinek nem lesz ma szünete zárás előtt. Megértettétek?

Conor szekciója tele volt. Az asztalokon már ott hevertek a papírok, amelyeken név szerint szerepelt, hogy ki, melyiket kapja, és most az egyik pultos elment, hogy újra összegyűjtse őket. Harrison Franks rögtön eltűnt, és nem bukkant fel tizenkettőig, és egy kis hely alakult ki körülötte, ahogy nekidőlt a pultnak, hogy megigyon egy ápoló italt. Ha Conornak lett volna ideje lélegezni, észrevette volna, hogy Franks az ő irányába bámult, de túl elfoglalt volt ahhoz, hogy figyelje a tapogatózókat.

Éjfélre már annyi kéz csattant a fenekére, hogy azt hitte, soha nem lesz képes újra leülni. Alig bírta tartani a karjait, mivel folyton félrelökték őket, a pólóval együtt, hogy megcsavarhassák a mellbimbóit, leöntötték vízzel, majd kényszerítették arra, hogy leüljön egy helyre, hogy valamelyik bőr borítású idióta leerőltesse a nyelvét a torkán. Eddig mindig sikerült kiszabadítania magát Bubba segítsége nélkül, ami igen nagy szerencse volt, mivel a nagyfiú teljesen elfoglalta az ajtót.

Éjfélkor ideje volt visszatérni az öltözőszobába, és Conor fizikailag betegnek érezte magát a gondolatra, hogy újra vissza kell mennie dolgozni. Franks félrehúzta, ahogy elhaladt mellette:

- Szeretném látni a csípődet, ahogy mozgatod. Ez a test, ami neked van, meghozza a szerencsét nekem. És a mosolyod. Kibaszottul komolynak nézel ki mindig.

Conor el akarta lökni magától, de ő kedvesen mosolygott, és bólintott, majd a tömeggel együtt elsodródott. A hátsó szobában egy kis tér felszabadult, ő pedig szembe találta magát egy csoport férfival, amíg az egyik közülük, egyértelműen a csoport vezetője, jelet nem adott, hogy álljon meg. Ledobta a 10 dollárost a földre, és vicsorogva mondta:

- Vedd fel.

Conor megrázta a fejét, és megpróbált elmenni mellettük, de egy éles pofon az arcán megállította. Nem volt annyira nagy, de érezte, ahogy vér kezd szivárogni a feldagadt ajkából.

- Azt mondtam, vedd fel ribanc.

Lassan előrehajolt, mire egy kéz csúszott le a hátán, a nadrágjáig, hogy lehúzza azt, ám Conor kicsavarta magát, amivel a háta mögötti elkövetőt megrántotta.

- Nos, mit hozhatok inni?

Bubba magasodott a vállánál:

- Szükséged van további segítségre? - azzal a férfiak gyűrűjére bámult, mire azok lassanként, egyesével, motyogva elszállingóztak.

- Képes vagy kezelni ezt a helyzetet, hol tanultad?

Conor vállat vont:

- Önvédelmi osztályon, még gyerekként. Az viszont nem szokott segíteni, ha túl sokan vannak.

Nem foglalkozott a fenyegető mormogásokkal, és az óra, amint elérte a kettőt, megkönnyebbülten nézett fel, miközben az öltözőszoba felé vette az irányt, ahol nagyot sóhajtva dől a falnak.

Franks sétált be és vigyorgott.

- Ne legyél ilyen elégedett, még zárás után is itt maradsz. Jamie is - hol van az a haszontalan kis szaros.

Jamie pattant be az ajtón.

- Nem lehetett az, hogy rám céloztál, főnök? Tudom, hogy én vagyok a hónap dolgozója.

- Ez a hely úgy néz ki, mint a kibaszott McDonalds? Menjél, öltözz át, mert ötven vendéget kapunk zárás után, és ők egyre türelmetlenebbé válnak.

Jamie Conorra vigyorgott.

- Milyen érzés elveszíteni a zárási szüzességedet?

- Inkább lennék hamburgeres - vágott vissza Conor.

Jamie kinyújtotta a kis, rózsaszín nyelvét.

- A ruhák ott vannak.

A saját ruhája most egy bőr nadrág volt, amely alig takarta a seggét, egy pár fehér zokni, amely egy fekete Doc Martinból állt ki, és egy nyakörv tette teljessé az összképet. Conor vett egy mély lélegzetet, és ránézett arra, amit hamarosan viselnie kell majd.

Első pillantásra a fekete bőr nadrág nem tűnt lényegesen eltérőnek attól, ami most rajta volt, amíg meg nem fordította azt, így felfedezve, hogy egy vékony, bőr csík volt középen, és a fenekének félgömbjeit pedig teljesen szabaddá tette úgy, hogy azokat mindenki láthatta. Az összekuszálódott láncokról és övekről kiderült, hogy azok a mellkasát borítják majd. Conor mosolygott magában,  mivel Alex horror - arckifejezésére gondolt, amint az észreveszi, hogy ilyen ruhát hord otthon. Nem volt más választása, mint hogy felvegye, közben nem törődve Jamie háta mögötti kuncogásával.

- Ó, Istenem! Lázadást fogsz okozni!

Conor arra gondolt, hogy talán jobb lenne ha elkapnák aközben, amint az irodákba pillant be, mint visszamenni a bárba.

- Mindig vesd a hátad a falnak, és akkor minden rendben lesz.

Jamie nyilvánvalóan kitűnően érezte magát. Semmi jelét nem mutatta annak, hogy zavarná őt a ruhák, ide-oda mozgatta a kis seggét, ahogy kivált a tömegből, élvezve a rá irányuló figyelmet.

Conor a föld alá akart süllyedni, ahogy meghallotta a sípot, és azt, hogy a nevét kiabálták: csatlakozzon hozzájuk . Mindig kellemetlen volt számára az, hogy ennyi figyelmet szentelnek neki, ez volt a legrosszabb rémálma. Úgy érezte, mintha egy csapat üvöltő farkasok között lenne, és ők mind rá fennék a fogukat.

Ahogy az első durva kéz csattant a fenekén, a klub ajtaja kinyílt, és a rendőrség megrohamozta a helyet. Teljes és abszolút káosz alakult ki, amint a vészkijárat felé áramló tömeg kapcsolatba került a rendőrséggel. Conor biztonságosan tartotta magát a bárnak, teljesen összezavarodva, mígnem észre nem vette, hogy Higgs őrmester komor arckifejezéssel közeledik felé.

Higgs átnyújtott neki egy rendőrségi feliratos kabátot, és azt mondta:

- Vedd fel és gyere velem. Alexet meglőtték.

komment

J. R. Ward - Fekete Tőr Testvériség 11 - Végre szeretők MEGJELENT!!!

2013.12.17. 20:21 :: igazságos

ward-j-r-vegre-szeretok-0.jpg

UGYE SENKI NEM FELEJTETTE EL? :P

MEGRENDELHETŐ ITT EGY IDEIG CSAK A KIADÓNÁL: http://www.ulpiushaz.hu/ward-j-r-vegre-szeretok

Kapható az Ulpiusnál egyenlőre! 2+1 akcióban, illetve törzsvásárlói kártyával (Ha 10 db bármilyen könyvet veszel, akkor egy könyvet ingyen választhatsz!) Ez akkor is él, ha az Ulpius - háznál weboldalon keresztül megrendeled, ám személyes átvételt kérsz! A lényeg a személyes megjelenés, vagyis ha futárszolgálattal kéritek, nem érvényesíthető a törzsvásárlói kártyával történő ingyenes + könyv-választás.

A bővebb értékelés pedig a blogom első pontja:

http://gaybooks.blog.hu/2013/12/17/j_r_ward_black_dagger_brotherhood_11_lover_at_last

Mivel nálunk még nem terjedtek el az ilyen témájú könyvek, így aki most kezd el hirtelen a megjelenés hatására "szakérteni", akár a facebookon, akár máshol, azokkal a személyekkel csak óvatosan! :D

komment

süti beállítások módosítása