Sziasztok!

Bocsánat, hogy mostanában elhanyagoltam a blogozást, és az internetezést is. Nekem akkor van a legtöbb munka, amikor mások nyaralnak. Vasárnaptól viszont igyekszem többet törődni a blogommal is, folytatom Alex és Conor történetét..

Mivel sokan letöltöttétek, - majdnem 100-an! - a korábbi könyveket, úgy döntöttem, ismét ki fogok rakni egy újabb könyvcsomagot, olvasnivalót is.

Örülök minden visszajelzésnek, köszönetnek, sokat kapok tőletek, nem gondoltam, hogy nagyobb sikerem lesz. :)

Köszönöm!

igi

A következő könyvajánlókban az erotikusabb vonalra fogok rámenni. Ezek közül az egyik nagy kedvencem D.J. Manly - Fantasium sorozat, amely három könyvből áll:

1. D.J. Manly - Fantasium 1. - Dirty Dreams

Tartalom:

Robert egy hatalmas birodalom kizárólagos örököse, irigylésre méltó helyzetben, vezető szerepet tölt be apja vállalkozásánál. Utálja az életét. Mindig stresszel és mindig egyedül van. Aztán egyszer csak elkezd hangokat hallani, és egy kis ember aki átviszi őt egy folyosón, olyan világot mutat neki, amilyenről csak álmodott. De vajon mindez tényleg csak egy álom, vagy egy olyan ember álmai, aki fokozatosan teljesen a saját irányítása alá vonja őt az álmok által?

Gyere el Roberttel a Fantáziába, ahová D.J. Manly szállít, egy olyan világba, ahol az álmok valóra válnak, mégha azok a legmocskosabbak is. De a kérdés még sokáig fogja elgondolkodtatni, miután elolvasta ezt a könyvet: Vajon a Fantázium tényleg csak egy álom?

Értékelés:

Különleges sorozat, különleges könyv  egy egyedi stílussal megáldott írótól. Ebben a könyvben aztán tényleg nem lehet eldönteni, hogy most mi is a valóság és mi nem az. Igazán összezavarja a Zembert, viszont ez az, ami pikánssá teszi a történetet. Robert teljesen kilátástalannak találja az életét, mintha megrekedt volna egy lakatlan szigeten, az élet tengerén. Ekkor megjelenik egy ember, aki felkínálja számára a megoldást: lépjen be egy olyan világba, ahol az álmok valóra válhatnak. Robert él a lehetőséggel, és jó pár nagyon erotikus kalandban lesz része, néhol igazán perverz, pikáns jelenetekkel. Ez a sorozat tényleg csak azoknak ajánlott, akik bírják már a +gyűrődést+, vagy van már gyakorlatuk az erotikusabb könyvek olvasásával. A történet zseniálisan van megírva, ugyanakkor úgy, hogy az olvasó szinte maga is beleéli magát az elképzelt jelenetekbe. Ezt a fajta hangulatot, ami ezekre a meleg könyvekre jellemző, nehéz elmagyarázni, ezt át kell élni, viszont gyakori, hogy a meleg könyvekben más-más fokozatban jelenik meg ez az érzés olvasás közben. Itt, ennél a könyvnél nagyon erőteljesen áthatja az olvasót, az erotikus jelenetek fantasztikusak, az érzések remekül átjönnek, valódi kikapcsolódás ez a könyv annak, aki a témában jobban el szeretne mélyülni. Az biztos, hogy nagyon nehéz egy ilyen könyvet megírni, elérni ezt a fajta hangulatot, az olvasónak átadni, ehhez már nagy gyakorlat kell egy írónál.

Tartalom:

Gyere vissza Fantáziumba, ahol semmi sem az, aminek látszik. A második részletben - ami a Hardsex, - egy fiatal gördeszkás érkezik New Yorkba, hogy teljesítse élete versenyét, ám végül a saját álmaiban találja magát. Egy épület, amelynek arany lépcsői vannak, a paradicsomba vezeti őt, egy kis emberhez, aki fantáziákkal foglalkozik, és egy gyönyörű fiatal, kómában levő bajnokhoz, ám Proano szerelmi élete nem valami rózsás. Vajon ők valósak, vagy hirtelen eltűnnek, mihelyt a verseny véget ér?

Ismertető:

A sorozat második része, amelyben még jobban fokozza az író a korábban tapasztalt hatást: azon kattog a Zember agya, hogy most mi is a valóság és mi nem az. Proano egy fiatal, gördeszkás bajnok, aki szponzorokat próbál találni. Amire azonban ő sem számított, hogy az álmaiban megtalálja azt a férfit, akit csak álmodhat magának. A verseny pedig nem más, mint az, hogyan lehet megmenteni a kómában levő, szeretett férfit. Az elsőnél könnyebben érthető, szerethető, sokkal szebben megírt történet, egy kis csavarral:

"Semmi sem az, aminek látszik!"

3. D.J. Manly - Fantasium 3 - The Disfavoured

Tartalom:

Figyelem! Ez a könyv különösen erotikus jeleneteket tartalmaz, nem kevesebb, mint öt emberrel!

A legutolsó részlet D.J. Manly Fantasium sorozatának...

Mlyesnek az volt a rendeltetése, hogy király legyen, de az idióta ikertestvére van a trónon helyette, mindössze azért, mert egy közemberrel hált. Myles nem akar már a testvére helyébe lépni, kétségbeesetten vágyik arra, hogy leléphessen. Amikor a királyság szembe kerül egy ellenséggel, felbérelnek egy zsoldost, Diao Depalmer-t, hogy rúgja szét a seggüket.

Amikor Myles megpillantja a jóképű parancsnokot, könyörög neki, hogy vigye magával, el a várból. Depalmer egyetért, de ennek ára van. Mylesnak persze fogalma sincs, milyen magas lehet ez az ár, ám egyszer csak egy páncélozott járműhöz kötve, meztelenül találja magát, ényes nappal!

Ismertető:

Folytatódik az előző két részben is meglevő, mi a valóság és mi nem az játék, némiképp "átköltve". Itt már azért a jeleneteknél sejteni lehet, hogy hol tart az olvasó a fantáziálásban. Érdekes még megemlíteni ezt a "mindennek ára van, csak az a kérdés, mennyi" - dolgot. Mostanában ez nagyon felkapott mondás a  sorozatoknál, az irodalomban is, de legyen az zene, vagy bármilyen más terület. A különösen csípős, fűszeres, kemény erotikus jelenetek miatt ez a könyv a legdurvább, ebből a szempontból, itt igazán csak az erotika a lényeg. 

Kicsit középkori körítéssel (a mozgó hadijármű miatt viszont mégsem :D), szolgák, királyok, meg minden más, ami ilyenkor lenni szokott. :)

A könyv egyetlen hátránya, hogy még olvasnék ebből a sorozatból újabb könyveket is, mert ezzel a könyvvel nem lehet vége...

Ezekből a könyvekből nincs fejezet - fordítás, mivel ebookok. A másik jó hír pedig az, hogy D.J. Manly nevére aztán lehet rákeresni a google- keresőben :P minden mást kiad, csak ezt a nevet nem. A kickass - torrent nevére is rá kell keresni ahhoz, hogy olvashassuk a könyveit. D.J. Manlynak egyedi könyvei vannak, mindegyiket egy élmény olvasni. Fogok tőle még több könyvet is ajánlani, sokkal jobban szeretem olvasni a könyveit, mint Stormy Glenn-ét.

Jöjjön egy új történet, a folytatás, ami már nem tölthető le sehol. A szerző folyamatosan teszi közzé a honlapján a történeteket, hamarosan kirakom majd a könyveit ide is.

Amaranthya - Under a Smuggler's Moon

1. fejezet

A new adventure for Alex and Conor.

Alex Courtney teljesen otthon érezte magát. Egy rozoga, fából készült móló végén üldögélt, lábát a finoman ringatózó vízbe lógatta.  Az úszóruhája félig ki volt engedve, egészen le volt húzva a csípőjéig, közszemlére téve a jól kidolgozott mellkast, a keskeny derekat, a lapos, hangsúlyos hasat. Sima, hibátlan bőre inkább aranyszínűnek tűnt, mint lebarnultnak, a homok miatt pettyezettnek látszott, emiatt pedig csillogott a bőre is a napfényben. A világos, szőke haja kicsit tüskés lett, ám hozzá kell tenni, hogy kisfiús külsőt is kölcsönzött ez neki, és nem nézett ki huszonkilenc évesnél idősebbnek. A legfontosabb megkülönböztető jegye pedig az a kék szempár, amelynek színe akár a sarki jég. A szemei az acélos elszántságot tükrözték, teljes hiányát a tolerancia baromságnak, ami eléggé pontosan leírta, milyen is a férfi természete pontosan.

Amikor Alex elfordította a fejét, nem volt kétséges, hogy ezek a szemek csak egyetlen ember látványára lágyultak el, aki pedig nem más, mint a vízből éppen kifelé tartó, hóna alatt egy szörfdeszkát tartó személy. Conor Trethuan, aki immár három hónapja volt a barátja, szégyenlősen mosolygott, miközben felhúzta magát a mólóra, hogy Alex mellé üljön. Conor úgy nézett ki, mint a kifutón látható modellek, és egy ritka, férfias szépséggel rendelkezett, amely a férfiakat és a nőket egyaránt felizgatta. Smaragdzöld szeme csillogott a sötétkék szempillák alatt, és ez még jobban kiemelte sápadt bőrét. Gyémántcseppek csillogtak az úszóruhába csomagolt vállán, miközben beletúrt a sötét, hullámos hajába. A sima, fekete úszóruha egy sportoló testének tökéletes vonalait emelte ki, Alexnek pedig komoly erőfeszítésébe tellett, hogy ne ugorjon rá éppen ott és akkor.

- Lehúznád? - kérdezte teljes ártatlansággal.

Alex körmeit a saját tenyerébe vájta, abban a reményben, hogy a fájdalom segít eltompítani a tüzet, amely már lángra gyújtotta ágyékát. Megfogta hátul a cipzárt, Conor nyakánál, és egészen addig csúsztatta le, amíg csak tudta, amíg csak engedte a szorosan testre tapadó anyag. Aztán lefeküdt a nyers, fa deszkákra, és elégedetten sóhajtott, ahogy a nap sugarai simogatták a nedves bőrét. Alex lenézett rá, majd összerezzent, akárhányszor csak megpillantotta a hegeket, és a vonalakat, amelyek keresztül futottak a fiú mellkasán. Már nem látszottak vörösnek, szépen gyógyultak, de tudta, hogy ezek soha nem keletkeztek volna, ha Alex nem követi el azt a végzetes hibát. A férfi most a vízre nézett, megpróbálta követni egy apró, ezüst hal mozgását a vízben, eközben pedig gondolatai egy másik világba tértek vissza.

Miután elfogták a sorozatgyilkost, Raszputyin tevékenysége miatt szinte forgószélként borította el őket a sok papírmunka, gondoskodni kellett a takarításról, mindent ellenőrizni kellett, hogy semmilyen bizonyíték se maradjon ki. Mialatt Alex ezeket a papírokat futotta át a gondolataiban, Conor sokat szenvedett a fizioterápiás kezelés és számos, kötelező pszichológusi vizsgálat miatt, mielőtt visszaengedték volna dolgozni. Végül a csapat is egy kis szünetet tartott, átadva az esetet a jogi csapatnak, Alex megragadta az alkalmat, hogy őszintén elbeszélgessen a csapatával.

- Nyilván mindannyian tudjátok, hogy Conor és én együtt vagyunk. Senkinek sem érdeke, hogy mindez befolyásolja az együtt elvégzett, érdemi munkát. Ha bármelyikőtök úgy gondolja, hogy ez a kapcsolat zavarja, vagy netán problémát okoz, Conor majd kéri áthelyezését egy másik csapatba, de nem lesz harag.

Higgs köhögött, és csapattársaira nézett, jóváhagyásukat keresve.

- Főnök, mindannyian azt szeretnénk, hogy a fiú maradjon.  Ő egy rohadt jó nyomozó, és kiválóan beilleszkedett már közénk. Egyikünk sem szarja le, hogy mit csinál a szabadidejében, és hogy őszinte legyek, valamivel kevesebb a szemét is, mióta ő itt dolgozik. Neki nehezebb, mint a többieknek együttvéve, úgyhogy a kérdés inkább az, hogy ő szeretne-e veled dolgozni? - kérdezte egy halvány vigyorral az arcán.

Aznap este, ahogy a konyhában ettek, Alex a tányérjára meredve azt kérdezte:

- Mit gondolsz, én túl sok és túl nehéz munkát bízok rád?

Conor kissé felvonta sötét szemöldökét:

- Jobban szeretem, ha inkább bennem vagy kemény.

Alex szinte fuldokolt a kajától, és vigyorgott. - Később. Komolyra fordítva a szót, Higgs elszámoltatott engem, azért, mert sokkal rosszabb neked, mint a többieknek.

- Igaza van, ezt is teszed. De hogy őszinte legyen, valaki mással, aki a legfiatalabb, legtapasztalatlanabb csapattag lenne, másként viselkednél?

Alex megrázta a fejét.

- Nos, rendben. Ez jó - inkább morognod kellene emiatt. A munkahelyen te vagy a főnök, én pedig nem a barátod vagyok, és nem is várok más kezelést.

- Morogni? - Alex úgy tett, mintha megbántották volna.

Conor ügyet sem vetett rá.

- Határozottan.

Elmosogatta a tányérokat, és a helyükre tette azokat majd főzött egy kávét. Alex kihúzott egy pár vezetékvágót a fiókból, aztán megfogta Conor kezét, feltűrte az ingujját, hogy felfedje az alatta levő sötétszürke fémet, amely a keskeny csuklóján volt még mindig.

- Ez nem egészen úgy mentette meg az életét, ahogy akartam, de biztosan segített. Akarod, hogy levágjam?

A férfi hangjára felfigyelve Conor alaposabban nézett a férfire.

- Szeretnéd, ha továbbra is rajtam maradna? Miért? A nyomkövető nem működik már soha.

Alex tekintete találkozott a fiú kíváncsi pillantásával.

- Tudom, hogy ez most úgy hangzik, mint egy birtokló őrültsége, de szeretném, ha nem venném le rólad. Ez köt engem hozzád...  vajon ez furcsán hangzik? - kérdezte, mire Conor válasza csak egy mosolygás volt, Alex pedig visszatette a vágót a fiókba.

Még mindig hűvös volt esténként, és szükség volt a tűzre is, így a nappaliban kávézgattak.

- Tudod, hamarosan haza fogok menni. Már több, mint két hónapja nem voltam otthon. - hozta szóba Conor azt a témát, amit mindketten igyekeztek kerülni.

Alex a homlokát ráncolta.

- Ez az, amit akarsz?

Ezúttal a hangja valóban fájdalommal volt teli, amire Conor nyugtatólag hajolt hozzá:

- Csak azt hittem...

- Mit?

- Hogy szeretnél visszatérni a saját otthonodba.

- Azt akarom, hogy velem legyél. Most ez az otthonom. Nincsenek érvek - te állandóan más helyekre költözöl, és mindig változtatod a helyeket.

Conor egy bátortalan kísérletet tett, hogy felháborodottnak tűnjön.

A jeges, kék szemek összeszűkültek.

- Az engedetlenségnek következményei vannak. Tényleg lassan tanulsz, nem igaz?

Conor nagyot nyelt, ahogy Alex fenyegető hangjára farka azonnal ugrott egyet.

Kék szemek villantak a lépcső felé és Conor engedelmesen felkelt, hogy elinduljon.

Az emeleten Alex követte, az ágy felé vették az irányt, Conor remegett a vágyakozástól. Alex közelebb lépett hozzá, majd fogta a saját ingjét, és levette. Megragadta Conor ingjének gallérját, és egyszerűen csak széthasította - gombok repültek szét minden irányban, a szakadt szövet pedig lecsúszott a válláról. Alex már az alsó felén dolgozott, lerántotta róla a nadrágot és az alsóneműt, azután így hagyta, meztelenül és lélegzetelállítóan.

- Térdre - a férfi letolta őt, és széttárta a térdeit egymástól távolabb, a saját lábaival.

- Kezeket hátra.

A helyzet annyira jellemző volt az alázatos pózra, viszont Conor megtagadta ezt, és elfordította a fejét. Tekintete Alexével találkozott, kihívóan nézett rá. Farka elárulta, mennyire élvezte Alex domináns viselkedését, kőkemény volt, és már csöpögött. Alex kivett egy fekete selyemsálat az egyik szekrény fiókjából, és gonosz szándékkal mosolygott. Conor szeme elkerekedett, de nem tiltakozott, amikor Alex a sálat szorosan köré kötötte, a világ pedig elsötétedett. Alex azután levette a saját nadrágját és alsónadrágját úgy, hogy közben soha nem vette le a tekintetét a térdelő Conorról.

- Basszus, lélegzetelállító vagy! Azonnal el tudok élvezni, ha csak rádnézek.

Alig bírta elhinni, hogy milyen szerencsés volt, hogy Conor hagyta az effajta irányítást maga felett. 

- Ami gyalázatos pazarlás lenne. - Conor már kétségbeesetten meg akarta magát érinteni, de Alex nem hagyta. Ha megtörte a szabályokat, Alex csak még tovább hosszabbítja a gyötrelmeket.

Alex az ágyhoz vezette, majd elhelyezte őt rajta: hátára fektette, lábait széttárta, kezeit behajlította. Azután letérdelt, és Alex hagyta, hogy saját farka súrlódjon Conor farkához, tudatva vele, hogy korántsem ő volt az egyetlen, aki vágyik a további kapcsolatra.

- Van egy kis ajándékom a számodra. - Alex valami hideg, fémes dolgot terített le a mellkasára. Előrehajolt és keményre, egyenesre szívta a fiú mellbimbóját, addig kínozta, amíg azok fel nem meredtek. Conor háta ívelt, farkát Alex hasa ellen szúrta. Még jobban megfeszült, ahogy Alex a fém bilincset rákapcsolta a mellbimbójára, majd csavarni kezdte. A kezdeti fájdalom hamarosan az öröm bizsergésévé kezdett válni, amely a fiú belsejében mindenfelé szétáradt, de még mindig káromkodott Alex miatt, aki a másik mellbimbójával is folytatta a korábbi folyamatot. Alex csodálta a saját keze munkáját, és nem tudott ellenállni hogy ismét megcsavarja a két mellbimbószorító láncait, amely összekötötte a bilincseket. Conor csak vonaglott alatta.

- Szörnyeteg!

Alex felemelte a csípőjét, farkát pozícionálta a megfelelő helyre, Conor sötét bejárata ellen. Egy finom mozdulattal tett egy lökést előre, úgy, hogy mélyen el legyen temetve benne. Tovább húzta Conort, hogy még jobban az ölében legyen, majd olyan helyzetet vett fel maga is, hogy nemcsak támogatni tudja Conort, hanem meg tudja fogni annak farkát is egyszerre. A kötözés miatt úgy tűnt, hogy az csak emeli az egész érzés fényét, hogy Conor megtapasztalhassa ezt a hihetetlen örömöt, amely már szinte elviselhetetlen volt. Alex kezdett folyamatosan lökni előre, kényeztetve a prosztatáját minden egyes lökéssel. Kezeivel erősen fogta, ezzel egyidőben, Conor az ágyrácsokat ragadta meg, erősen markolva, miközben azt is elfelejtette, hogyan kell lélegezni. Percek teltek el, vagy órák? A teste egyszer csak megállíthatatlanul remegni kezdett, amíg végül teljesen megadta magát, és kiürítette magát Alex kezeire, a legintenzívebb orgazmus eredményeképpen, amit valaha is érzett. Alex keményebben és keményebben nyomott, amíg el nem érte őt is saját felszabadulása, robbanásszerűen.

- Szent ég, ez hihetetlen volt!

Conor testét lejjebb engedte, az ágyra, szenvedélyesen megcsókolta, ezt használva figyelemelterelésként, miközben megszabadította őt a mellbimbóbilincsektől, mivel tudta, hogy azokat eltávolítani sokkal fájdalmasabb, mint felhelyezni őket. Végül kikötötte a szemét borító kendőt.

Halkan a fiú fülébe suttogta:

- Remélem, megtanultad a leckét?

Conor duzzogott.

- Attól tartok, javíthatatlan vagyok. Nem kétséges, hogy nagyon hamar ismét emlékeztetned kell engem erre.

Alex elgurult, aztán a nyelvével a bimbókat kínozta. - Azok a szorítók nagyon jól néztek ki rajtad.

Conor összerezzent.

- Biztos vagyok benne, hogy azok rajtad is nagyon jól néznének ki!

- Nem bántad?

Conor odahajolt hozzá, és megsimogatta a szőke haját.

- Persze, hogy nem. A tiéd vagyok, és minden, amit teszel velem, vagy kipróbálsz rajtam, rendben van. - azzal megcsókolta a férfit gyengéden.

- Egyáltalán nem vettél ki szabadságot a Raszputyin ügy miatt korábban, most viszont hetekre elmennél.  Miért?

- Amikor a nagyszüleim meghaltak, eladtam a házukat, de volt még nekik egy kis házuk Cornwallban, amit megtartottam. Az évnek ebben a szakaszában oda szoktam menni, hogy egy kicsit karbantartsam a nyári szezon előtt, meg szörföljek egy kicsit. Mehetnénk együtt, ha te is szeretnél jönni.

- Jól hangzik, és valószínűleg megúsznánk, hogy a jövő héten távol legyünk egymástól.

- Ami elég csinos alap - fél órányi sétára a legközelebbi úttól. A tizennyolcadik századba nyúlik vissza, nincs fűtés és áram. A helyi lovas rendőrökhöz tartozott, és hozzáférhetőséget biztosít egy kis öbölhöz, amely a csempészek törzshelye volt abban az időben. Gyerekként mindig ott töltöttem a nyarakat.

És most, két héttel később, már ott is voltak. Alex abbahagyta az ábrándozást, mivel lehűlt a levegő, és a nap kezdett eltűnni a látóhatár mögött. Felállt, és hosszasan nyújtózkodott, és Conort is erre ösztökélte.

- Hé, álmodozó - térjünk vissza a házba, vagy sziklánként fogunk visszabotorkálni, az utat keresve, a sötétben.

A parti zuhanyzót használták, lezuhanyoztak, mert az jóval melegebb volt, mint a házban levő víz. Lemosták magukról a sót, és a homokot, és az úszóruhát egyszerre. Alig volt más, aki a strandon maradt volna rajtuk kívül azt nézni, ahogy ők beszálltak a kis autójukba, és elindultak a faluból ki. A sziklás táj hamar eltűnt mögöttük, miközben lehúzódtak a főútról egy kis, hepehupás útra, majd még negyed mérföldet tettek meg. Aztán le kellett parkolni, otthagyni a kocsit, majd gyalog kellett megtenni még egy mérföldet. Nagyon ritka, hogy bárki más is használja ezt az utat, így nyugodtan hátrahagyhatták a kocsit. Szerencsére, Conor emlékezett egy fáklyára, mert a fények már végképp elhalványultak, mire a házhoz értek, a sziklák beárnyékolása miatt teljes sötétség borult rájuk. 

Benn a házban, volt egy nagy nappali, hatalmas kandallóval és egy régimódi, vas tűzhellyel. A kőlapokon többszintű szőnyegek voltak leborítva, és egy kényelmes, kopott kanapé volt rajtuk. Egy kis, fából készült asztal, két étkező szék volt még a szobában, amelyek az ablak alatt voltak elhelyezve. Az emeleten volt egy nagy hálószoba, és egy kis fürdőszoba, és habár volt vezetékes víz, az cseppet sem volt megfelelően kihasználva. Napelemek fűtötték a tetőt, de ez is eléggé korlátozott volt.

Alex dobott néhány fát a kandallóba, és odatett egy kannát is, a főzőlapra. Kint Conor meggyújtotta a grillt, és kihúzott egy pár összecsukható széket. Belül rázta a hideg, mire megragadott egy vastag pulóvert, ami az egyik székre volt terítve, és felhúzta magára.

- Jeges hal lesz salátával és friss kenyérrel, barbecue-val. Habár elég meleg volt, a hal mégis hideg maradt. Nagyon tiszta éjszakánk lesz - a csillagok szépek.

Alex felnézett, a szíve hevesen vert, mégha az el is volt rejtve a kopott farmerban és egy régi, sötétkék pulóverben. Conor lenyűgöző volt.

- A csillagok semmik, hozzád képest. - vonta Conort a karjaiba. - Hideg vagy.

- Túl sokat aggódsz miattam. - Conor odadörgölőzött a nyakához, és finoman megszívta. Aztán hátratolta őt, amíg Alex combjai találkoztak az asztal szélével, majd kicsúszott a kezéből, és letérdelt előtte. Ahogy elkezdte kigombolni a farmer gombjait, felnézett, keresve a nyugtalankodást. Alex keményen harapdálta az ajkait, arcára kiült a feszültség, de  szemeiben rajongás tükröződött. Conor lehúzta a farmerját egészen a térdéig, végül felfedezhesse, hogy Alex egyáltalán nem visel fehérneműt. A teste egyértelműen elárulta, mit is szeretne, legközelebbi történésként. Conor finoman végignyalta az utat a belső combjai és a csípő között. Egy hűvös kéz simogatta a feszes hasizmokat, mielőtt belemarkolt volna a finom, szőke hajba, amely Alex lüktető ágyéka felé szaladt. Az ujjaival ingerelte a finom szálakat, ahogy végigfutott az első combon. Miközben Conor a szájába vette Alexet, az egyik kezével megfogta a seggét, és közelebb húzta. A másik kezével a labdákat simogatta, finoman megszorította őket. Az utolsó dolog, amire Alex emlékezett, az a gondolat volt, hogy a fenébe sikerült a fiúnak ilyen tökéletesen kombinálni a három mozgást, ennyire hozzáértően. Conor teljesen a szájába vette, a méretei ellenére, és felváltva szopta keményen, és gyengéden csavarta a nyelvét körülötte. Alex felsóhajtott, erre az abszolút kínzásra, mialatt újra és újra a szakadék szélére sodródott, a folyamatos nyomásváltakozás miatt. Karcsú ujjak hatoltak a fenekébe, miközben Conor a szájával rajta dolgozott.

- Azt akarod, hogy könyörögjek, Conor? Kérlek.... hagyd, hogy... aagh...:!

Alex megragadta Conor haját, hogy még keményebben nyomhassa előre az ágyékát, míg végre szabadon elengedhesse magát. A teste összerándult, ahogy újra és újra elélvezett, mialatt Conor még mindig tovább nyalta, míg végül elhúzódott. Alex folytatta a csukott szemmel való borzongást a boldogságtól és az örömtől, amíg meg nem nyugodott. Néhány pillanattal később eszébe jutott, hogy fel kell húznia a farmert.

- Ez volt a módja annak kifejezésére, hogy éhes vagy?

- Mmm. Conor megnyalta a szája szélét. - Nos, ez nagyon finom volt, de nem töltött el.

Alex megragadta őt és egy erőteljes ölelést adott neki.

- Azt hiszem, több módszer is létezik arra, hogy feltöltselek, és ezek egyike sem az élelmiszerek közül való. - Felsóhajtott, ahogy saját gyomra moraja tudatta vele, hogy ennek a megfogalmazott tervnek a megvalósítására még várni kell, és elindult a barbecue-ért.

Már majdnem éjfél volt, amikor amikor a parázs már nem izzott tovább. Ahogy felálltak, hogy bemenjenek, Alex megállt, és a sötétségbe bámult. - Láttad? A villogó fényeket a tengernél. - Conor is odanézett, de megrázta a fejét. Megvonta a vállát.

- Én nem láttam semmit.

Semmit sem hallottak, mert a hullámok zaja elnyomott mindent, ahogy a szikláknak vetődtek. Alex szeme veszélyesen csillant meg.

- Lehet, hogy durva éjszakánk lesz.

Conornak nem volt kétsége afelől, hogy a férfi egyáltalán nem a tengerről beszél.

Tartalom:

Logan James, csaposként dolgozik az éjszakában, egy klubban. Fogalma sincs arról, hogy éppen élete szerelme sétál át az ajtón, de abban a pillanatban, amikor szeme megakadt Joey MacIntire-n, azonnal a magáénak akarta őt. Az egyetlen probléma? Hogyan kezdeményezzen olyan valaki, aki annyira fiatal és olyan nyilvánvalóan ártatlan, Logan Domináns/alázatos életmódjához képest. Logan úgy dönt, hogy kivárja a megfelelő időt, és vár arra, hogy Joey megismerje őt végül jobban.

Joey MacIntire azért jött a városba, hogy találjon egy olyan valakit, aki őt a sajátjának tarthatja. Logan James mindazt megtestesíti, amit Joey valaha is szeretett egy emberben, de amíg ő Joey-el kedvesen bánik, úgy véli, nem lesz közöttük több, mint barátság. Mégis, Joey reménykedik... késő esténként pedig sokat fantáziál. De miután már több, mint egy évet vár Loganre, hogy többet adjon neki, mint egy múló pillanat, Joey végül feladja. Úgy dönt, nem pazarolja tovább az idejét a várakozásra Logan klubjában, és új helyeket próbál ki a városban. Dante börtöne egy BDSM klub, Joey pedig teljesen felkészületlen az ott látottakra, és mindazokra, amiket ott felfedez magáról.

Amikor Logan rájön Joey szándékaira, úgy döntött, elég sokáig várt már erre a pillanatra. Elérkezett az idő arra, hogy Joey az övé legyen. A dolgok forróbbá válnak a két férfi között, és teljesen új alapokra helyezik a kapcsolatukat, Domináns/Alázatos - boldogságra. Azonban vannak külső, dolgozó erők - olyan erők, amelyek meg akarják semmisíteni Logan és Joey újra megtalált boldogságát.

Értékelés:

Ez egy kicsivel erősebb könyv az eddig megszokott, romantikus vonalon belül. A mostanában divatos, BDSM - dolgot tárja fel egy kicsit jobban. A domináns/alázatos (D/S) kapcsolat, amit szoktak még mester és szolga - viselkedésnek, netán felsőbbrendű és alsóbbrendűnek is nevezni, kinek, hogy tetszik. A lényeg az, hogy az egyik személy dominánsként viselkedik, és a másik, alázatos személy felett áll, uralja, Irányítja és ellenőrzi is az alsóbbrendűt, vigyáz rá, megadja neki, amire annak szüksége van. Nagyon ritkán lehet egy olyan személy, aki a kapcsoló, kapocs, vagyis mindkét szerepet betölti, ő egy - egy alkalommal szerepet cserélhet. Ugyanez megtalálható a nőknél itt, ott a domina az uralkodó, és az alázatos (submissives) az, akit uralnak. A romantikus regényekben a nemrég divatos, Szürke ötven árnyalatában lehetett erről a D/S stílusról az erotikában, bővebben olvasni. (Sosem értettem, mi lett ebben a könyvben akkora nagy szám, ezt nem az írónő találta ki, és már előtte is mindent megírtak az romantikus, szerelmes regényekben, hogy miért pont ő lett kiemelve a többi, ugyanolyan jó, vagy jobb BDSM-es szerző közül)

A dominanciáról szólva, a kapcsolat alapvető pillére, lényege a BIZALOM és a SZERETET. Ha bármelyik hiányzik a kettő közül, akkor már átlépnek egy határt, és a másik fél, leggyakrabban az alávetett, megsérülhet, ami meg is történik egy-egy könyvben. Van egy úgynevezett biztonságos szó, amit ha az alávetett kimond, akkor a másik fél tudja, hogy meg kell állnia, mivel ekkor már átlépte a fizikai és szellemi határokat. A romantikus regényeknek megfelelően, a D/S kapcsolatban, az alkalmazott tevékenységek nagyon finomak, de egészen elképesztő dolgokat is meg lehet tenni, egészen addig, amíg ki nem mondják a biztonságos szót, amiben közösen, a kapcsolat elején a partnerek megegyeztek. Hasonló, kemény BDSM - jelenetek vannak, a legelső posztomban ajánlott, J. R. Ward - könyvben, Vishous történetében, Feloldozott szerető (2009) – ben, valamint később, Butch és V - kapcsolatában, a 9. 10. könyvben.

Visszatérve a könyvhöz, a fent említett finomítás található meg benne: BDSM - stílus, de a kemény, erotikus jelenetek nélkül, ütések és korbács nélkül, a romantikus vonalnak megfelelően, emészthető módon. Kényelmes és egyszerű olvasni a könyvet, habár a végén Joey miatt izgulhatunk. Egy kis érthetetlenség is van amiatt, hogy Logan és Joey ennyire folytatják ezt az egymásra várás huzavonát. Szintén nagy dráma szokott a meleg romantikus könyvekben lenni az, amikor a szülők nem akarják, nem tudják elfogadni, egyetlen fiuk másságát.

A Stormy Glenntől megszokott színvonalat kapjuk, egy édes, forró és egyszerre elkeserítő, szorongós történetet.

A karakterekről:

Logan James egyszerű ember, aki szeretne megfelelni a mai világhoz. Egy nagyon sikeres üzletember, akinek saját bárja és clubja van, magabiztos és tiszteletre méltó, szinte már- már túlságosan jónak tűnik. De neki is van egy gyenge pontja: az elmúlt években!!! folyamatosan figyelte Joey-t, aki ebben a bárban ismerkedett. Logan az egyik éjszaka csaposként dolgozik a bárjában, (ez is felettébb szokatlan dolog, hiszen egy tulaj miért is dolgozik a saját bárjában?) amikor rájön arra, hogy Joey másik klubot keresett, Dante BDSM - klubját. Joey egy sokkal intenzívebb helyet keresett Logan bárjánál, mivel mindenki ismerte már őt, mégis, senki nem akart vele komolyabb kapcsolatot, Logan mégis hagyta, hogy a fiú tovább és máshol keresgéljen.

Joey  egy aranyos, ártatlan és fiatal fiú, aki sokat szenved Logan viselkedése miatt. Az évekig tartó reménykedés után egyszer csak besokall, elege lesz, és másik BDSM-klubba megy, Dante-hoz. Logan követi őt, és végre megteszi az első lépéseket a fiú felé. Amikor kiderül, miért is nem mert senki sem közeledni a fiúhoz, Joey nagyon megértő, sőt, hízeleg neki a dolog.

Logan és Joey együtt nagyon szerethető pár, igazán élvezetes a kapcsolatukról, annak fejlődéséről olvasni. Stormy Glenn nagyon jól el tudja magyarázni azt, hogyan működik a világ, és milyen is egy igazi kapcsolat.

Logan karaktere érdekesebb, ugyanakkor ismét nem szabad megfeledkezni a másodlagos karakterekről, pl. Dante-ről sem, akié a második könyv. A karakterek és a történet is teljes mértékben kitalált, fantázia szüleménye.

Egy teljesen ragacsos, élvezetes, kiszámítóható, könnyed kis mese, halovány D/S - tartalommal.

Most pedig jöjjön egy részlet a könyvből:

- Megyek, ellenőrzöm a kávét - mondta Joey, majd gyorsan talpra ugrott, és elindult a konyhába. A kávé tökéletesen megteszi és szüksége van rá, hogy valami felélénkítse. Tökéletesen idiótát csinált magából.

Joey megragadott két csészét, és a pultra tette őket. A cukor és a tejszínért nyúlt, amelyek a kávéscsésze mellett voltak. Hamarosan, szüksége lesz kanalakra is. Kivette őket a szekrényből, megragadta őket, azután letette őket a cukor és a tejszín mellé. Vajon Logan cukrot, vagy tejszínt kér a kávéjába?

Talán meg kellett volna kérdeznie ezt is korábban. Joey megfordult, és visszament a nappaliba, hogy megkérdezze Logantől, vajon cukrot, vagy tejszínt tenne-e a kávéba. Felkiáltott, amikor egyszer csak egyenesen Loganbe futott, aki a konyhaajtónak támaszkodott.

Becsukta a szemét, mivel félig kínosan érezte magát, amiért beleütközött a férfibe, ugyanakkor viszont félig örömmel, hogy ez bekövetkezett. Logan teste annyira kemény és izmos. Joey nagyon boldog volt amiatt, hogy megtapasztalhatta azt az érzést, ahogy hozzájuk nyomódott.

Joey felemelte a szemét, és Logan arcába nézett.

- Bocsánat, azt akarom kérdezni tőled...

- Kérdezni, mit...? - kérdezte Logan egy pillanat alatt, ami miatt Joey nem folytathatta tovább a vallomását.

Joey szemei majdnem összeszűkültek, Logan nyers, alacsony hangjára. Ha nem tudta volna, azt gondolta volna, hogy Logan fel volt izgulva. De ez nevetséges. Logan nyilvánvalóan nem kívánja őt, ugye?

- Logan - suttogta, szemeit Logan ajkára függesztve. Ez egy nagyon, nagyon rossz ötlet - gondolta Joey, amikor lábujjhegyre emelkedett, és ajkait Logan ajkaira helyezte.

Megnyalta Logan ajkait, könyörgőn megállt a bejáratánál. Kezeivel a férfi ingjébe markolt, miközben a férfit szorította magához. Tudta, hogy Logan érzi, ahogy az ő erekciója neki préselődik. Logan jobban felizgatta, mint bármelyik ember, akivel valaha is találkozott.

- Joey?

- Igen? - suttogta Joey Logan ajkain. Igen, igen, igen, amit csak akarsz.

- Joey. - ezúttal Logan izgatott hangja áthatolt az agyát elborító ködön. - Joey - ismételte Logan újra.

Joey ekkor felemelte a fejét, és újra belenézett Logan szemébe. Amit azokban látott, világossá tette Joey számára, hogy bárhol máshol lennie kéne, nem pedig itt és most. Logan szemei félig zárva voltak, szemöldökét összevonta. Fogait szorosan összezárta, és az arcán dagadó ér mindent elárult, amit kellett. Nem akarta megcsókolni Joey-t.

Szemeit gyorsan lefüggesztve, Joey elengedte Logan ingjét, és eltolta magát tőle. Mellkasán összefonta őket, hogy Logan ne lássa a kezek remegését.

- Sajnálom. - suttogta. Alig bírta elhinni, hogy így letámadta Logant. Nem volt ehhez joga. Nem lenne meglepve, ha Logan ezek után semmit sem akarna tőle.

Joey a pult felé fordult, háttal Logannek. Nem tudott szembenézni vele. Nem akarta látni a megvetést és az undort a férfi arcán. Ez volt az egyetlen dolog, amiről mindig fantáziált, nem számított, hogy mennyire lehetetlenség.

- Joey.

- Hiba volt. Kérlek, most menj el. - könyörgött Joey, szeme könnybe lábadt Logan hangjától. Semmi mást nem érzékelt benne, csak a szánalmat.

***

Logan döbbenten meredt Joey-ra. Amikor Joey csókolni kezdte, Logannek majdnem elment az esze. Joey annyira jó volt. Logan is folytatni akarta a csókot, egészen addig, amíg mindketten el nem ájulnak. De ha enged Joey-nak, Logan tudta, hogy nem lesz képes soha többé megállni egy csóknál.

Mindent akart, Joey testének minden egyes négyzetcentiméterét fel akarat fedezni. Ettől a ponttól nem lenne visszaút. A döntés arról, hogy ideje Joey-t megismerni alaposabban, már kezdett kicsúszni a kezei közül. Joey az övé lesz. Amikor azonban azt látta, hogy Joey elfordul tőle, azt gondolván, hogy elutasította őt, sokkal több volt, mint amit fel tudott dolgozni. A kis ember most tele volt fájdalommal, és mindez Logan hibája volt.

Logan Joey mögé lépett, testét szorosan hozzányomta. Joey hajába markolt, megfordította a fejét, és ajkait a fiú ajkaira tapasztotta. Másik kezével Joey derekát fogta, hogy így tartsa meg őt.

Nem egyszerűen csak csókolta a fiút. Teljesen fel akarta falni. A nyelvét végigfuttatta a fiú ajkain, bebocsátásért folyamodva nyomakodott előre, felfedezve annak minden egyes porcikáját. Érezte, ahogy Joey lassan reagálni kezd, először lassan, majd egy ponton úgy, mint ahogy egy gát áttörik.

Joey megnyílt, belevetette magát a csókba, teljesen megadta magát. Logan érezte, ahogy a farka megkeményedik Joey csípője ellen, ahogy a földre kerültek. Oh, a fenébe, Joey-t csókolni maga a mennyország. Joey nyögdécselt, nyöszörgött, ahogy Logan háta ellen nyomta magát. 

Logan tudta, hogy Joey így nem érezheti, ahogy az erekciója neki préselődik. Ahogy kezét lefelé mozdította, Joey derekáról annak ágyékára, azon tűnődve, hogy vajon azonos hosszúságú keménységet fog-e ott találni.

A fenébe! Joey olyan kemény volt, hogy a farmer cipzárját alig tudta lehúzni. Logan végül a kezébe fogta őt, először enyhén, majd hamarosan erősebb fogást alkalmazva. Minél keményebben szorította, Joey annál kevésbé volt magánál. Joey annyira átkozottul érzékeny tud lenni.

- Logan, hadd élvezzek el. - suttogta Joey Logan szájába, mialatt farkát Logan kezéhez nyomta. Logannak fogalma sem volt arról, hogy Joey vajon tudta -e, hogy a szavak, amiket suttogott, valójában ordítás volt.

Logan végül felemelte a száját Joey-éról, és a fülébe mormogott.

- Mit is kérdeztél, szeretnél valamit?

- Kérlek... suttogta Joey.

- Kérlek, ki...?

- Kérlek, uram, kérlek, hadd élvezzek el - könyörgött Joey.

Logan vigyora szinte vadnak hatott, miközben teljesen kinyitotta Joey nadrágját, kihúzta a farkát, kezét köré fonta, gyorsan simogatta, egészen a befejezésig. A kis embere megkapta a jól megérdemelt jutalmát, amiért ilyen szépen kérte.

- Jól van, baby - mondta Logan, Joey nyaka mellett. - Most élvezz el nekem, Joey.

Mintegy végszóra, Joey hátravetette a fejét, ahogy nekitolta magát Logan markának. Felkiáltott, ahogy elélvezett, Logan kezét teljesen beborította saját kiadása. Logan tovább simogatta, egészen addig, amíg Joey végül teljesen össze nem rogyott előtte.

Jöjjön az utolsó része a történetnek, az eredeti változatban:

Tűz és Jég

7. fejezet

Conor tudta, hogy hideg van, arról viszont fogalma sem volt, miért. Hideg és sötét volt és oh, Istenem, szörnyen fájt a feje. Zavaros agya fokozatosan kezdte érzékelni a körülötte levő környezetet. Ott volt a hideg kő a lába alatt, ami azonban száraz volt és sima, tehát biztosan nem egy aszfalton volt. Miért is lenne ilyen helyen? Felnyögött, ahogy visszajöttek az emlékek - a motorozás, ahogy egyre távolabb került a Fekete Orchideától, minél távolabb Alextől. A furgon egyszer csak úgy kihúzódott elé, mindenféle fény és figyelmeztetés nélkül. Ösztönösen próbálta kikerülni a kocsit, de az út nedves volt - elveszítette az irányítást és balesetet szenvedett.

Eszébe jutott, hogy a vállát beverte a földbe, miután csúszott a földön, majd éles fájdalom hasított a bal térdébe, aztán semmi. A fejében tomboló légkalapácsok ellenére tisztában volt azzal, hogy a balesetet okozót sokkal inkább le kellett volna tartóztatni, nem pedig őt. De hogyan került ide, erre a sötét helyre? A sisakja eltűnt, és nyilvánvalóan a sötét felsője és az inge is, mert tisztán érezni tudta a köveket. Megpróbált felülni, amikor arra is rájött, hogy a kezei meg voltak kötve a háta mögött. Nem, nem kötve, leláncolva. Érezte, ahogy a fém a húsába markolt, és hallotta, ahogy zörögtek, a mozgásától. Kiemelte magát, felegyenesedett, és addig hátrált, amíg teljesen a fal mellé nem került a feneke, hogy nekitámaszkodhasson. Mezítláb volt, és láncok voltak a bokája körül is. Még mindig a bőr nadrágja volt rajta, amiben a klubban is volt, de ez minden. Megborzongott és számba vette mindazokat a nem mentális sebeket, amelyeket most érezni tudott. Az arca ragacsos volt az egyik oldalon, a vértől - feltehetően valamilyen sebet kapott, amitől az egész feje lüktetett. Érezte, hogy a válla merev és fáj, de a térde volt a legrosszabb. Jól bírta a fájdalmat, igencsak toleráns volt ilyen téren, most azonban úgy érezte, mintha valaki egyenesen lyukat fúrt volna a térdébe. Pontosan ugyanazon a helyen, ahol ő hat hónappal korábban megsérült.

- Azt hiszem, bajban vagyok - motyogta magának.

Annyira sötét volt, hogy nyilvánvalóvá vált számára, hogy a szobának nem volt ablaka és az egyetlen körvonal, amit ki tudott venni, az az ajtóé volt. Fogalma sem volt arról, mennyi ideje volt eszméletlen, még kevésbé arról, hogy éjjel-e volt, vagy nappal. Amióta találkozott Alex-el, volt pár érdekes álma, bilincsek részvételével, de ez még az ilyen fantáziáit is alaposan felülmúlta. Le akarta tagadni, ám a lelke mélyén nagyon jól tudta, hogy Raszputyin volt a felelőse ennek a jelenlegi helyzetnek. Az a tény, hogy úgy tűnt, senki nem igyekszik faltörő kossal feltörni az ajtót, hogy megmentsék - azt jelentette, hogy az emberrablás jól megtervezett és kivitelezett volt. Az aggodalom piciny magja kezdett kicsírázni elméjében - Alex miatt. Valami megakadályozta őt abban, hogy fogják a jelet, és ez már elég komoly ok volt ehhez. Alex minden követ megmozgat ezen a földön ahhoz, hogy ő biztonságban legyen. - Kérlek, add, hogy ne legyen semmi baja. - suttogta Conor egy lélegzettel.

Az idő telt. A hideg és a kényelmetlenség ellenére Conor nyugtalan alvásba sodródott. Amikor felébredt, még mindig egyedül volt. Tudta, hogy órák teltek el, mert éhes volt és szomjas, a karjai fájtak a természetellenes helyzetben. Hirtelen valamin megakadt a szeme. Magasan, a szemközti falon egy kis, piros fény villogott. Fájdalmakkal telve bicegett át, hogy jobban megvizsgálhassa azt. Nagyon nehéz volt semmit sem látni a sötétben, de tudta, hogy mi is ez a tárgy - egy kamera volt. Valaki figyelte őt.

A piros lámpa egyszer csak kikapcsolt, amit Conor egyáltalán nem vett jó jelnek. A falnak dőlt. Nehéz léptek zaja hangzott fel az ajtón kívülről, amik úgy visszhangzottak, mintha egy alagútban járkált volna a közeledő illető. Egy kulcs fordult az ajtóban, ami azután kinyílt. Az alak, aki kirajzolódott előtte, kicsi volt és zömök, munkás bakancsot hordott, és overallt viselt, egy szakadt kapucnis pulóveren. Egy sisakot húzott fel, hogy az arca árnyékban maradhasson. A kezében a legnagyobb vadászkés volt, amit Conor valaha látott, és a penge gonoszul csillant meg a folyosóról érkező és bevilágító fényben.

- Enyém, enyém - te kétségtelenül az eddigi legszebb vagy. - A hang reszelős volt és sokkal magasabb, mint arra Conor számított volna. - Örülök, hogy megtarthatlak. Sokat fogunk mókázni együtt.

- Segítségre lenne szükséged, hagyd, hogy gondoskodjak arról, hogy megkapd. - ez volt minden, amit Conor akarata ellenére mondani tudott, ám tompította a hatást azzal, hogy ajkai megállíthatatlanul remegtek közben.

-  Ó, én nem hiszem, hogy bárki is érted jönne, nem igaz? - azzal csökkentette a köztük levő távolságot, és kinyújtotta a kést. - Ha megígéred, hogy jó leszel, elviszlek egy fürdőszobába, és megtisztíthatod magad, a fejeden lévő sebeket.

Conor nem volt abban a helyzetben, hogy ellenkezzen. Belenyugvással bólintott némán, és ellépett a faltól. Raszputyin mögé került, a pengét pedig a nyaka alá tartotta, egy ponton hozzáérve és egy bilincset rakott a csuklójára.

- Zárd össze a csuklóidat újra, magad előtt. - Erősebben szorította a kést egy ponton a nyakához, mire azon egy csepp vér csöpögött végig lefelé. Conor meglazította a bilincseket  - ami legalább egy kicsit  kényelmesebbé tette ezt a műveletet, azonban karjának izmai égni kezdtek a hirtelen rántástól.

- Először te. - A kés egyre jobban sürgette őt a halványsárga, fluoreszkáló ényben úszó folyosón. Csupasz lábai és az azon levő láncok is lassították a haladást, de Conor térde annyira fájt, hogy még ezért is hálás volt, hogy sántikálhatott, ezáltal csökkentve a nyomást. A fürdőszoba ősrégi, intézményekre jellemző stílussal és berendezéssel volt ellátva, fehér csempe volt mindenütt, amit azonban már sűrűn ellepett az odaszáradt kosz. A férfi engedélyezte neki a mosdóhasználatot, egy kis egyedülléttel, majd rögtön ezután a mosdó felé tolta őt. A mosdó felett levő régi, antik tükör fele már össze volt törve és foltos, fekete foltok is voltak rajta, de nem volt elég világos terület, ami elegendő lett volna arra, hogy teljesen megvizsgálhassa saját tükörképét. Az arca oldalának egyik fele tele volt rászáradt vérrel, ami mintegy hajszálvékony erezetként volt a bőrén. A vállai feketék voltak a zúzódásoktól, és nyersek a közúton való ütődéstől, bár a kabát megmentette őt az igazán nagy sérülésektől, károsodástól. Az általában amúgy is sápadt bőre most még fehérebbnek tűnt, mint máskor és sötét karikák, mint égő zúzódások árnyékolták a szemét.

- Tisztítsd meg. - azzal kapott egy nedves ruhadarabot, és elkezdte vele dörzsölni az arcát, figyelmen kívül hagyva a mellette levő, rosszindulatú jelenlétet.

- Van rendes neve is? Nem tudom igazán Raszputyinnak hívni.

A kés megreszketett a köpcös ujjak között.

- Bates. De azt hiszem, ezt már nagyon is jól tudja, nyomozó.

Conor keményebben markolta meg a mosdó szélét.

- Ó, igen, pontosan tudom, hogy ki is vagy. Te és a magas, szőke barátod - nem az én esetem, azt se értem, miért vagy úgy oda érte. Jobban is kezelhetne, éppen ezért, ő nem érdemel meg téged.  Mégis, elrendeztem számára egy kis tüzet, ami kellőképpen lefoglalja őt, hogy azzal foglalkozzon.

- Tűz? Milyen tűz? Mit tettél? Conor hirtelen keményen Bates felé csapott, megbilincselt kezével, aminek eredményeképp el is találta az önelégült arcot, de egy nehéz vassal a sebesült térdére csaptak és ő a földre rogyott a fájdalomtól. Conor a padlón jobbra-balra forogva próbálta megvédeni magát, de Bates egy őrült dühével sújtott le rá minden alkalommal.

- Tanulnod kéne egy kis jómodort. - Bates talpra rántotta őt, a bilincsére láncot hurkolt, aminek a végét a mennyezetről lógó csigára kötötte. Addig húzta, amíg Conor maga fölött kinyújtott karjaival elérhette, azokat is rácsatolta, úgy, hogy lábaival alig érintette a padlót. Felfüggesztett csuklókkal tartotta a súlyát, aminek hatására vér csöpögött le lassan a karján, ugyanis a lánc a húsába vágódott. Bates mániákusan körözött nevetve, körülötte. Az már világossá vált Conor számára, hogy Bates elveszítette önmagát, és minden józanságát, a szakadék szélére került, immár nem volt ura önmagának. Egy koszos rongyot vett elő a zsebéből, amit azután Conor szájába kényszerített, majd annak a két szélét a fiú mögé kötötte, úgy, hogy biztonságosan tudjon öklendezni tőle.

- Nem szeretem a túl nagy zajt, miközben dolgozom. - A férfi szemei vadak voltak, nyála szinte ömlött a szájából. Aztán fogta a kést és csapkodni kezdett Conor körül, össze-vissza vagdosva annak, rövid lófarokba font haját, ami levágva végül a földre zuhant. Aztán a kést egy ponton, a nadrágját tartó csat ellen állította be. A kapcsok szétnyíltak, mire a bőr szétnyílt két oldalra. Conor tehetetlenül kapálózott, szinte fuldoklott a szájában levő rongy miatt. Bates csak kuncogott.

- Gondoskodni fogok erről később, ha majd egy kicsikét jobban együttműködőbb lesz. - Azzal elindította a kést, Conor mellkasán, és finoman karcolta a bőrt.

***

Egészen máshol, az esetszobában, Alex minden erejével azon volt, hogy megpróbálja elnyomni az újra és újra, hullámokban rátörő pánikot, ami többször is azzal fenyegetett, hogy megfullasztja azt a képességét, hogy tisztán gondolkodjon. Már 26 órája, hogy Conor eltűnt. Most hajnali három óra volt, és ő egyáltalán nem aludt, vagy evett. A túléléshez szükséges kellő adrenalint az erős kávé biztosította, amit újra és újra olyan gyorsan hoztak neki, ahogy csak tudták. A három gyanúsítottból végül ketten maradtak otthon, akiknek nem volt tudomásuk arról, hogy figyelik őket. A harmadik vidáman áttáncolta az éjszakát, majd ijesztően könnyedén otthagyta a klubot. Ennek a férfinek kellett lennie. Raszputyin valójában egy negyvenhárom éves, egyedülálló férfi volt, polgári nevén, Cyril Bates. Alex megköszönte az úrnak, hogy a szülei végül nem hívták fel Normat, de Bates nyilván már gondoskodott erről is, tett óvintézkedéseket erről a részről. Rövid, túlsúlyos volt a férfi, egy labilis idegzető anyával. Azonban mindezek ellenére, Bates szokatlanul magas IQ-val rendelkezett. Labortechnikusként dolgozott egy kórházban, és szintén értett ahhoz, hogy manipuláljon némi világítást és létrehozzon néhány speciális effektust, a Fekete Orchideában. Ez volt az összes, rendelkezésükre álló kapocs róla, ami azonban jelenleg nem segített Alexen.

A Conor csuklóján levő nyomkövető úgy tűnt, nem működik. A két nyilvános kamera egyáltalán nem vett fel kerékpáros balesetet. Conor szinte eltűnt a semmibe. Alex tudta, hogy Raszputyin korábbi hat áldozatai mind halottak voltak 12 órán belül, az elrablásuktól számítva, amiért Alex szinte már megőrült az aggodalomtól. Higgs egy csésze gőzölgő kávét lökött a kezébe.

- Nem fogom azt mondani, hogy menj haza, vagy aludj egy kicsit, főnök, mert tudom, hogy teljesen értelmetlen lenne, de legalább ülj le, nehogy összeess itt idő előtt.

Alex egy halvány mosolyt vetett Higgsre.

- Nagyon jó anya lennél, Higgs - mondta, majd lerogyott egy székre.

- Valami hiányzik, pedig érzem, hogy lennie kell még ott valaminek.

Hirtelen lecsapta a kávét, kilöttyentve azt az asztalon.

- A karkötő! Miért nem működne? Ez egy zárt egység. Mi másért nem vagyunk képesek a jelet fogni?

Az egyik a csapatból megszólalt.

- Interferencia, vagy valamilyen árnyékoló miatt.

- Igen. Ellenőrizze a kórház területét, a térképeket, keresni valamit, ami megakaszthatja a jelet - akár egy oszlopot, egy elektronikus berendezést, föld alatti helyiséget....

Azonnal meg is indult, szélrohamként a munka, siettek a térképekért, és minden tervet előszedtek, ami a vizsgálathoz kellhet, egy kupacként dobva őket az asztalra.

- Itt, főnök! Ez lehet az. - rögtön egy tervrajzot toltak Alex orra elé. - Nézze, amikor viktoriánus stílusban átépítették az egész kórházat, lebontottak egy szárnyat, de a régi pince és a hullaház megmaradt. De nézd, a régi pince túlmutat az új épületen. Kell lennie szobáknak, a föld alatt valahol - a talaj fölöttieket már mind beépítették az új épület része lett - azonban van egy távközlési torony is ezek tetején.

Alex már indult is.

- Menjünk.

Hamar odaértek a helyszínre, de értékes időt veszítettek a keresgéléssel. Végül kiderült, hogy egy fém akna fedél rejtette a bejáratot, ami akkor csendült meg, amikor Higgs rálépett. Olyan gyorsan, és amilyen halkan csak lehetett, levették a fedelet, és egy lépcső vezetett le a mélybe. Miután mind leértek, az alján, egy hosszú folyosó terült el előttük, villódzó, halváysárga fénnyel megvilágítva végig a két szélén.

- Önelégült és gondatlan.

Alex igyekezett elnyomni a félelmet, hogy vajon mit fognak találni, és némán haladt végig a folyosón. Mint kiderült, volt is miért aggódnia. Bates elmerült a saját világában, Conor vérében táncolt. Ahogy behatoltak a szobába, Higgs erőteljesen félrenyomta Alexet, és a padlóra terítette Batest, kiverte a kezéből a kést, és a padlónak szorította.

Alex találkozott a látvánnyal, ahogy Conor előtte csüngött, vére szivárgott a mellkasából, amit Bates szabdalt össze szép sorban, mintát alkotva, a bőrébe. Legnagyobb hitetlenkedésére, Conor felemelte a fejét, zöld szemei kidülledtek a fájdalom hatására. Alex kitépte a pecket a szájából, Conor pedig azt suttogta:

- Szép időzítés.

Azzal szemei befelé fordultak, és elveszítette az eszméletét.

***

Conor, két nappal később, egy kórházi ágyon tért magához. Alex az ágya mellett, egy széken szunyókált. Hirtelen felébredt, mintha néma riasztást kapott volna.

- Isten hozott. - mosolyodott el. - Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott.

Conor nem mozdult, nem akart magához térni az álomból, de aztán rájött, hogy mindez valóság, mivel Alex hozzá hajolt, és megérintette.

- Most már biztonságban vagy.

Conor megborzongott, könnyek gördültek le az arcán, majd lehunyta a szemeit, és békésen álomba szenderült.

Amikor pár órával később ismét felébredt, Alex eltűnt. Conor megpróbált felüli, harcolt a lógó csövek és a vezetékek ellen, amelyek a testéhez voltak kötve. Az ajtó kinyílt, majd azonnal nyugtató kezek nyomták őt vissza az ágyra. - Minden rendben! Itt vagyok! Nyugalom, te idióta!

Conor visszarogyott a párnákra. - Fáradtnak tűnsz.

Alex felnevetett.

- Jó pár álmatlan éjszakát okoztál nekem a közelmúltban, és mind egy végzetes hiba miatt.

- Elkaptátok őt? Batest?

- Lakat alatt van, jó helyen, ne aggódj.

- Azt mondta nekem, hogy okozott egy kis tüzet, mielőtt engem elkapott...

- Azt tette. A Fekete Orchidea nincs többé, de mindenki épségben kimenekült.

- Alex, én... - tétovázott. - Amikor elkezdte a vágást, becsuktam a szemem, és te ott voltál. Láttam az arcodat, és így el tudtam viselni a szenvedést.

Gyengéd ujjak érintették meg az arcát, és kicsit elfordították a fejét. Jeges, kék szemek néztek rá, amikből csak úgy ömlöttek a könnyek.

- Amikor már azt hittem, végleg elveszítettelek, az több volt, mint amit el tudtam viselni. A fájdalom szinte széttépett engem belülről. - gyengéden megcsókolta Connort. - Meg tudsz nekem bocsátani?

- Nincs mit megbocsátanom - nézett Conor zavartan.

- Szörnyű veszélynek tettelek ki. Meghalhattál volna.

- Alex, amikor ezt vállaltam, pontosan tudtam, mit teszek. Nem védhetsz meg minden alkalommal, és azért, ami történt, senki sem felelős. Adj magadnak egy kis szünetet.

Alex megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Pihenned kell, hogy meggyógyulj. Csukd be a szemed, én pedig itt maradok, nem megyek sehová.

- Nem tudok aludni tovább. Mikor mehetek ki innen?

- Ki voltál száradva, és elég sok vért veszítettél, így az infúziónak még maradnia kell a következő 12 óráig, legalább. A doki összevarrta a fejedet, és megtisztította a válladat is. Szerencsére a vágások a mellkasodon nem mélyek, ezeket ellátták, felkötötték, így nyugodtan kell pihenned, nehogy meglazuljanak. A csuklóidon és a bokádon is vágások vannak, amiket a láncok okoztak. Azt hiszem, holnap már elhagyhatod a kórházat, ha megígéred, hogy nyugton maradsz.

- Miért nem mész haza és pihensz egy kicsit. Majd... jól viselkedek, nem lesz semmi gond. 

Alex összevonta a szemöldökét.

- Azt mondtam, hogy maradok, és ezt komolyan is gondoltam. Tényleg meg kell tanulnod, hogy ne vitatkozz velem, és ezt meg is teszem, amikor már képes leszel szembenézni a következményekkel. - óvatosan összefonta ujjait Conoréval, óvatosan, hogy ne okozzon fájdalmat.

- Alig várom már, hogy ezt tedd. - Conor szeme újra csillogni kezdett, de aztán újra becsukta őket, és mély álomba sodródott.

Végül két nappal később engedték haza. Alex is engedett a végén, hazament néhány órát pihenni, és ellenőrizni a csapatot a kapitányságon. Hozott Conornak friss ruhákat, és a legnagyobb örömére egy kerekesszéket is, amivel kerekezhetett ki a kórházból egymaga is.

- Tökéletesen tudok járni, Alex!

- Ez a szabály, szóval, ülj le, és ne panaszkodj.

Amikor odaértek a kocsihoz, Alex  megfordult, és ránézett. - A műveletnek vége, szóval, nem vagy köteles többé velem maradni. Mindazonáltal én vezetek, és én vissza foglak vinni arra a helyre, ahol addig foglak gondozni, amíg meg nem gyógyulsz. Van bármiféle ellenvetésed ezzel kapcsolatban?

- Kétszer is elrabolnak egy héten - ez kezd lassan szokássá válni. Ez sem úgy hangzott, mintha sok választásom lenne, nem igaz? - Conor ajka megrándult, ahogy igyekezett nem mosolyogni.

- Nagyon figyelmes vagy. Most, nyomás a kocsiba, és viselkedj.

Kora estére tértek vissza a házba. Agnes már várta, egy barátságos és üdvözlő öleléssel. Meglehetősen nyugtalan volt amiatt, hogy Conor számára megfelelően kényelmessé tette-e a házat, emiatt pedig Alexnek kellett utasításokat adnia neki, akár egy lázadó tinédzsernek. Amikor végül elment, Alex megkönnyebbülten sóhajtott. - Agnes rosszabb, mint az anyám! - azonban a hangja elárulta a szeretetet, amit mindig érzett. Felmászott a fotelbe, törökülésben leült, és keményen bámulta Conort.

- Érzel most bármiféle fájdalmat? És kérlek, ne próbálj meg nem igazat mondani, mert tudni fogom, hogy hazudik.

- A térdem fáj, de minden más rendben van. - Conor felemelte a lábát, hogy így támogassa a sérült térdét, nem pedig a kényelem miatt.

- Szeretnél valami fájdalomcsillapítót?

- Nem, ha nem érzem a fájdalmat, honnan fogom tudni, hogy mikor jobb már? Nem olyan rossz ez, tényleg.

Alex fészkelődött egy kicsit a székén. Felkapott egy könyvet, amit aztán újra letett, felállt, megigazította a tüzet a vassal, odasétált az ablakhoz és a függönnyel babrált. Connor nyugodt szórakozással telve nézte a férfit. Alex mindig olyan magabiztos volt, emiatt pedig jó volt tudni, hogy van néhány olyan dolog, amely megzavarhatja a szokásos, magabiztos viselkedésében.

Conor már szinte majdnem megsajnálta.

- Nem fogok összetörni, Alex.

Alex hálásan tekintett vissza rá.

- Ennyire átlátszó vagyok?

Connor bólintott.

- Attól tartok, így van.

- Annyira meg akarlak érinteni, hogy tudjam, tényleg jól vagy-e.

Conor csak mosolygott.

- Jól vagyok, tényleg. De ha több, mint boldoggá teszi, hogy ellenőrizzen minden egyes négyzetcentiméteremet, nem bánom.

Alex kinyújtotta a kezét, és talpra húzta.

- Állj itt, a tűz előtt. Nem akarom, hogy a hidegben legyél.

- Miért lennék én a hidegben?

- Mert szavadon foglak, szó szerint - átvizsgálom minden négyzetcentiméteredet. - mondta Alex, egy gonosz kis mosoly kíséretével.

Először Conor sötét, hullámos haját simogatta, ami majdnem egészen fekete volt. Félresimított egy pár elszabadult, kósza tincset Conor arcából, megvizsgálta a varratokat, amik a szemöldöke sarkából haladó, hajszálrepedések mentén voltak. Hagyta, hogy a haja visszahulljon a helyére, majd ujjaival a tarkóját masszírozta.

- Szeretem a hajad röviden, bár inkább ajánlanék egy borbélyt, mindenki másnál. Gyengéden rohant le ujjaival arca egyik felén, majd lehajolt, és megcsókolt egy pontot, ami az egyik szemétől levő oldalon volt, majd ugyanezt tette a másik oldalon. Mielőtt Conor megszólalhatott volna, Alex egy ujját a szájára tette, hogy megakadályozza a beszédet.

- Ne beszélj, ne mozdulj.

Ez nem kérés volt, ez parancs. Az igazi Alex ismét a felszínre tört, Conor pedig megremegett a vágytól. Puha ajkak a legkíméletesebb módon érintették a fülének érzékeny pontját, egy meleg nyelv gyengéden nyaldosta fülének érzékeny lebenyét. Csókokkal halmozta el Alex a nyakát, sorban, lefelé, egészen addig, amíg nem találkozott Conor ingjének gallérjával. Alex lenézett és elmosolyodott, mivel a figyelmessége elérte a kívánt hatást.

Kirántotta Conor ingjét az öv fogágából, és elkezdte kigombolni a gombjait folyamatosan, az ujjaival. Félretolta a sötétkék szövetet a válláról, és megállt. Fehér sebészeti kötszerek borították Conor mellkasát, precízen le voltak ragasztva. Alex jeges, kék szemei még hűvösebbek lettek, amíg Conor meg nem érintette az arcát nyugtatólag. A férfi végül teljesen eltávolította az inget, nagyon vigyázva, nehogy megérintse a vállán levő zúzódásokat, amelyek immár továbbléptek a fekete-lilából zöldes sárgává. A sebek már nagyon szépen gyógyultak - elégedetten, Alex végighúzta a kezét Conor hátán, nyomon követve a gerince vonalát, és simogatta, az atlaszényű bőrt. Izmok feszültek a bőr alatt, ahogy Conor megfeszült, Alex pedig élvezte az érzést a kezei alatt. A kezeivel megragadta Conor karcsú derekát, hüvelykujjaival simogatta a lapos, feszes hasát. Conor megpróbált egyenletesen lélegezni, amikor Alex elkezdte nadrágjának gombjait is kiszabadítani. A farmer végül fokozatosan csúszott lefelé, mindent felfedve. Alex benyúlt a farmer alá, ingerelt és próbálgatott, fokozatosan lefelé haladt. Végül térdre esett, és teljesen lehúzta a szövetet Conor térdmerevítőjéig, amíg az már ki tudott lépni belőle. A dudor, a fekete alsónadrágban már kezdett igencsak kényelmetlenné válni, de Alex nem törődött vele, a hátsó combját kezdte el simogatni helyette.

- Kérlek, Alex, ne kelljen könyörögnöm. Egyszer már megkínoztak a héten.

Alex felnézett rá, fenntartva a szemkontaktust, miközben csúsztatta a kezét a hátáról a nadrágja alá, hogy aztán határozottan megmarkolhassa a fiú fenekét. Végül elengedte azt, és lehúzta a nedves fehérneműt, így Conor ágaskodó farka azonnal kiszabadult. Alex egy ujjal körözött körülötte, összegyűjtötte a nedvességet. Aztán a szájába vette, majd ezzel egyidőben, Conor seggébe dugta a benedvesített, másik ujját. Megcsavarta az ujjait, együtt egy szívó mozdulattal, Conor számára pedig eltűnt a külvilág. A szemei ugyan nyitva voltak, de ő csak annyit érzékelt, hogy a fények kavarognak előtte. Alex kérdező szája között megcsavarta a fiú ujját, térde megbicsaklott, és végül kényszerítve elélvezett Alex torkában. Erős kéz támogatta őt, gyengéden a kanapéra tették. Fokozatosan, a látása kitisztult, és vett egy mély lélegzetet.

- Krisztus, Alex, te meg akarsz ölni? Nincs olyan ember, aki mindezt kibírta volna!

Alex leguggolt elé.

- Ó, hidd el, még csak most kezdődött el.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezzel véget ért az első történet a négyből. Az író honlapján lehet megnézni a végleges változatot is, ott még a 6. fejezetnél tartanak, de emellett több, friss történet is van.

Ismételten, a literoticán nagyon sok erotikus történet van, nem meleg témában is, innen sokkal jobb a nyelvet is tanulni, mert szlengek, hétköznapi beszéd, kifejezések, itthon nem ismert mondások is vannak.

Remélem tetszett, szeretném még folytatni a fordítást.

Fülszöveg:

Jeremiah egy egyszerű ember, aki szeret a farmján gazdálkodni, egy olyan ember, aki a legkevésbé alkalmas katonának. De a háború senkit nem kímél: a birodalom férfijainak többsége meghalt, a gonosz északiak megszállták az országot, elsöpörték a régi birodalmakat, és megváltoztatták a világot örökre. Miután az ellenség hamarosan elfoglalja az országot is, Jeremiah-t jelölik ki arra, hogy biztonságban szállítsa el a herceget, Tobias-t egy kolostorba, a szabadságáért cserébe. A katona és a herceg az út során felfedezik az egymás iránt érzett kölcsönös vonzalmukat, de félnek teljesen átadni magukat ennek, de Tobias megváltoztatja Jeremiah-t. Szembe kell nézniük a szívükkel, a csatákkal, pestissel és a biztos halállal, mielőtt megtalálják a szerelmet.

Ismertető:

Egy különlegességgel érkeztem ma, D. V. Patton - The Soldier and the Prince c. könyvvel. Nagyon hosszú könyv, az ilyen hosszúság ritka a meleg - romantikus könyvek között is. Amikor én először ezt a könyvet olvastam, még nem voltak könyvei a szerzőnek, de azóta már kettő is megjelent. A könyv úgy íródott, mintha egy harmadik, kívülálló személy meséli el ezt a kitalált történetet. Ez is segít a jobb átélésében, egyfajta távolságtartást idéz elő a szereplők és a mesélő között, valamint a régimódi hangulatot tökéletesen visszaadja. A háttér - információkról szintén keveset tudunk, mindegyikre inkább utalt. Vallás, kor, környezet, konkrétan egyiket sem nevezi meg a mesélő, ami pedig segítene a történet jobb megértésében. A vörös köpenyesek (rómaiak?) kiért és miért harcolnak, vagy egyszerűen zsoldosok?  - és még sorolhatnám a kérdéseket és a feltételezett magyarázatokat. Az északiak - szóból lehet a vikingekre következtetni. Néha a regényben a több nézőpont keveredik, de mivel nagyon hosszú, ez nem fog feltűnni. Ez a könyv mégis több szempontból egyedülálló és nem megszokott a témában. Az olvasó tényleg át tudja élni a szereplők sorsát, együtt sír és nevet velük, átérzi a drámájukat. Talán egy kicsit túl sok is benne a szenvedés, Jeremiah különösen sokat lelkizik, ő az, aki többet vállal. A két férfi szerelme viszont tartós és különleges, valahogy minden illeszkedik és éppen ott van, ahol lennie kell. Az út hosszú, és mindkét szereplő gyökeresen változik. A szakítás kicsit bénán sikerült, elcsépelt, mint ahogy a vége is, mégis kellemes, és a papírzsebkendőre is garantáltan szüksége lesz mindenkinek, aki elolvassa, pár furcsaság ellenére is.

A karakterekről:

Jeremiah egy hadifogoly, eredetileg gazdálkodó, bölcsességgel rendelkező férfi. A háta közepére sem kívánja a katonaságot, a háború azonban mindenkit rákényszerít erre. Számára természetes és nem szokatlan a férfiakkal való szerelmeskedés sem. A háború ellenére nem vált vérszomjassá, a szelíd meggyőzés híve, végig ő szenved többet a könyvben. Teljesíti a kötelességét még akkor is, amikor már sem a király, sem az ország nincs többé.

Tobias egy fiatal herceg, aki számára tabu a két férfi közötti szerelem. Nagy rejtély, hogy az apja miért éppen őt, a legfiatalabbikat akarja elrejteni egy kolostorban, hogy biztonságban legyen, míg a többi testvére harcol. Szerzetesnek készül, Istennek kíván fogadalmat tenni, őt szolgálni. Harcol a vágyai ellen, de ő is ragaszkodik az elveihez, nem hajlandó megváltozni, viszont nagyon éhes a szeretetre, Jeremiah-hoz hasonlóan egy nagyon magányos ember. Tobiasnak még többet kell változnia, de képes megváltoztatni Jeremiah-t is.

Két férfi, két világnézet, két ellentétes nézőpont az alapja a könyvnek. Az út során sokmindent le kell küzdeniük, és még egy harmadik fél sem maradhat ki, különösen megdöbbentő és szívfacsaró az a rész, amikor a pestissel néznek szembe. Minden viszontagság, amit átélnek együtt és egyedül, kell ahhoz, hogy még jobban átérezzük a két férfi egymás iránt érzett szerelmét, szeretetét, ami a különlegességet adja.

A történet üzenete:

A sok szenvedés, fájdalom és minden nehézség ellenére, a szeretet mindent legyőz.

A történet erőssége pedig az, hogy az emberek és az olvasó szívére hat, kapcsolatot teremt a szereplőkkel, a cselekménnyel, a mesélővel és az olvasóval is. Olvastam már pár romantikus könyvet, de olyannal, ami ennyire hatott az érzelmeimre, még nem találkoztam. Nem vagyok amúgy sem egy érzelmes fajta, nem is emlékszem arra, hogy valaha megríkatott volna egy történet, vagy dél-koreai dráma, pedig azok is elég érzelmesek tudnak lenni. A sok szenvedés ellenére valahogy nem érzi az olvasó túlzónak, vagy túlzásnak a történetet. A hátrányok, kérdések és furcsaságok ellenére is végig éreztem a torkomban azt a bizonyos gombócot.

Figyelem:

Garantáltan nem bírja senki megállni majd a sírást!!!!!

Most pedig jöjjön a könyvből egy részlet, az eleje:

Jeremiah egy priccsen feküdt, ami az ágyaként szolgált, és a halált várta. Fölötte, egy sötét sarokban egy ősrégi pókháló, amely lakói már rég elporladtak. Az irónia még itt is megtalálja őt.

Még ezen a helyen is, távol a világ történéseitől, a hazájáról szóló hírek elértek hozzá is. Ha az északiak már megölték az embereket, akkor hamarosan a földet is elpusztítják. Nem szerette volna ezt élve látni.

A fiatalember nagyon is tisztában volt azzal, hogy most nem más, csak egy értéktelen túsz. Talán kiszabadíthatták volna, de kinek érné meg a vesződség ezt véghezvinni? Nem, egy gyilkos kardja könnyebben végezne vele.

A hasára fordult, fejét a két karjára támasztotta, miközben halkan zokogott. Az anyja, az apja és Elias. Mindannyian meghaltak.

Az északiak különösen kegyetlenek voltak azokkal, akik ellenszegültek nekik, és nyilvánvaló volt számára, hogy mindegyik vörös - köpenyes az utolsó leheletéig harcolt.

Nem, ennek vége volt - mint ahogy az életének is. A szeme fájt, ahogy a sötétségbe bámult, immár a hátán fekve. Fogalma sem volt, meddig feküdt így, nem volt napfény ezen a helyen.

Végül, egy távoli hang ütötte meg a fülét: lépések zaja hallatszott a hideg folyosón, egyre közelebb és közelebb. Jeremiah teste megfeszült, légzése akadozott. Annak ellenére, hogy őt kiképezték, érezte a hideget, és azt is, hogy a félelem egyre csak nőtt benne.

A lépések abbamaradtak a nagy tölgyfa ajtó előtt, ami mögé bebörtönözték. Lassan, talán szántszándékkal így is nyílt ki.

Jeremiah hunyorgott a kintről behatoló, erős fény miatt, és amikor végre látott, a lélegzete kihagyott egy kis időre.

- Uram? - suttogta, bizonytalanul. Talán fel kellene állnia?

Maga a király volt, egyedül, testőrök nélkül. Jeremiah felült az ágyán, de meggondolta magát, és nem állt fel, nehogy ettől fenyegetőnek tűnjön. Végül teljesen magához tért a sokkból.

- Uram, talán hellyel kellene kínáljalak? - kérdezte, és az öregember bólintott.

Aki most valóban az volt, tudatosult Jeremiah-ban. A királyt már elhagyta minden életerő. A férfi bőre már viaszos volt és pelyhüdt, mint egy élő, sétáló hullának. Az igazat megvallva, Jeremiah tudta, már az is volt. Félrehúzódott, hogy eleget tegyen a kérésnek.

- Beszélni akarok veled, fiú. - mondta a király végül, mire a fiatalember dermedten bólintott, szemei elkerekedtek.

- Az embereitek megadták magukat az északiaknak. - mondta a férfi hűvös hangon. Amikor Jeremiah arca elborult erre, a férfi még hozzátette: - Tudod, mit jelent ez?

- Hallottam, amikor az őrök erről beszéltek - ismerte el a Jeremiah.

- Érted is, hogy mit jelent ez?

Jeremiah már majdnem válaszolt, amikor meggondolta magát, és úgy döntött, inkább másról beszél:

- Az őrök egyáltalán nem gúnyolódtak ezen a híren. - mondta. - Félnek.

- Valóban, fiam. - értett egyet a király. - Azt mondták, hogy okos ember vagy. - tette hozzá szomorúan. - Ha a vörös köpenyeseket elpusztították, milyen remény marad számunkra?

Jeremiah nem szólt semmit erre, úgy gondolván, ez egy költői kérdés volt.

- Ki kellett volna végeztesselek - folytatta a király. - Most mégis itt vagyok egyedül, testőrök nélkül, védtelenül.

Jeremiah bólintott, de végre megértette. A király maga is elfogadta a vereséget.

- A szabadságot kínálom fel neked, fiú. Az országod nincs többé, de még mindig van levegő a tüdejében.

Végül, Jeremiah megtalálta a bátorságot ahhoz, hogy szóljon.

- És mi az ár?

A király keserűen mosolygott.

- Azt mondják, hogy az emberek soha nem tagadják meg az esküjüket, igaz?

- Igen, uram. - ismerte el Jeremiah, és úgy tűnt, az öreg maga is megnyugodott erre.

- Azt akarom, hogy vidd el a fiamat északra - közölte a király. - Van ott egy nagy kolostor, egy félszigeten, ahol majd a hátralevő életét töltheti. Ő olyan mint te, alig fiatalabb nálad, de aligha élné túl egyedül ezt az utat. Ha elviszed őt oda, kapsz 10.000 aranyat az apáttól. Bőven elég ez az arany még további 10 élethez is.

Jeremiah sokkot kapott. Fogalma sem volt arról, hogy mit is mondhatna. Legnagyobb elszörnyedésére, rájött, hogy a király tekintete végig rá szegeződött. Ha elutasítja az ajánlatot, a biztos halál vár rá.

- Elfogadom - szűrte ki összeszorított fogakkal. A király azonban egy határozott mozdulattal ragadta meg őt, ami egy meglepően erős szorítás volt tőle. 

- Esküdj ... - sziszegte.

- Esküszöm, hogy biztonságban elviszem a fiát arra a helyre...

Két lovas igyekezett az úton, nem sokkal sötétedés után, abban reménykedve, hogy elkerülik a kíváncsiskodó tekinteteket, és a pletykás nyelveket. Ahogy átvágtattak a vidéken, a vár falait elnyelte a sötét éjszaka, mint ahogy a fekete, mély tinta eltűnik az emlékezetben (? ez biztos valami mondás)

A fiatalabbik, Tobias, egy fekete, barna köntöst viselt, akárcsak a szerzetesek. Rövid, szőke haja volt, amit rosszul borotváltak úgy, ahogy az egy szerzetesnél szokás volt. Jeremiah úgy vélte magában, hogy mindez nagyon kisfiússá teszi őt, habár majdnem egykorúak voltak, és talán egy kicsit magasabb is nála.

A fiatalember nem szívesen ismerte el azt a tényt, hogy a másik fiú nem is nézett ki rosszul, a herceg egyáltalán nem volt csúnya, közben pedig azon töprengett, vajon milyen alakot rejtett a hosszú, vastag szövetű palástja. Átkozta is magát a gondolat miatt, amit gyorsan ki is vert a fejéből.

Ő maga még mindig egy kicsit sokkos állapotban volt az eseményektől, amelyek kibontakoztak az életében és a nagyvilágban, de azt is nagyon jól tudta, hogy mindez szomorú és melankolikus. Jeremiah tudta, hogy a mostani élete nagyon értelmetlennek tűnik. Az út délre nehéz volt, és a férfit egyáltalán nem érdekelte az út végén, őt váró arany ígérete sem. Úgy érezte magát, mintha egy álomban lenne, egy twilight-világban, amiben ő maga sem élő, sem halott nem volt.

A maga részéről, a társa ugyanilyen zárkózott volt. Kínosan érezték magukat egymás társaságában, és csak morogva, monotonul beszéltek egymással. Ami még ennél is rosszabb volt, hogy ilyen késő este volt már. Lovagoltak még néhány órát, mielőtt megálltak. Jeremiah kényelmetlen éjszakára számított, kevés beszélgetéssel, hosszú, vészterhes csenddel. Miközben lovagoltak, Jeremiah érezte, ahogy a szél kezd megerősödni. Hideg eső jön hamarosan, elég jól ismerte a jeleket. Az éjszaka hátborzongatóan sötét volt, és a kényelmetlenség kezdett erősödni. Még soha nem utazott ennyire északra,  próbálgatva a határait.
Jeremiah maga sem volt magas, alig érte el a 176 cm-t, fekete haja rövid és tüskés volt, akár a népéé. Az arca sima volt és szőrtelen, annak ellenére, hogy már 21 nyarat megélt ezen a földön.

A fiatal harcos sötét volt, és cserzett bőrű déli, a legenda pedig úgy tartotta, hogy ezek az emberek eredetileg a kemény, forró éghajlatú délen éltek. A teste karcsú volt és rugalmas, szívósnak látszott.

Az emberek mindig is harcosok voltak, habár nem volt szokatlan ez a fajta sem. A katonák gyengédsége áradt belőle, ami miatt testőrnek megfelelt.

Jeremiah-t vörösköpenyes túszként került ebbe a királyságba, egyfajta garanciaként a két ország között a békéért, a két háborúzó ország között. Ehelyett jöttek az északiak a hegyekből, és a számuk már több volt, mint a csillagok az égen. A régi királyságok félretették az ellenségeskedést, próbáltak küzdeni ellenük, de ez a küzdelem hiábavalónak bizonyult. Az országának hadserege, a vörös köpenyesek, a legfélelmetesebb hadsereg volt a földön, ami immár nincs többé. Ennek az országnak a fiatal hercegből szerzetessé váló ember is hamarosan porrá fog válni.

Jeremiah úgy érezte magát, mint aki siránkozik, az elméjén és a testén is zűrzavar uralkodik. Most realizálódott nála, hogy akarata ellenére a szemei újra és újra a fiatalemberen nyugszik. Alaposan megfigyelte a fiatalember nyakát, a bőre olyannak tűnt, mint a fehér tej. A keze, amellyel a ló gyeplőjét tartotta, született lovasra utalt. Legnagyobb ijedtségére, rájött, hogy a fiú szemei is őt vizslatják. és zavartan fordította el róla a tekintetét. A díja nem beszél, ugyebár (?).

Jeremiah felsóhajtott. Mindezek ellenére, társaságot akart. A sötét cellában való raboskodás alatt végig egyedül volt, az elmúlt néhány hónapban, emiatt szeretett volna már végre egy emberrel beszélni, mégha az egy idegen is volt. Sírni akart, egy embert a karjaiban tartani, és úgy elaludni, mint egy kisgyerek. A fiatal katona nem volt bolond. Tudta, hogy bánkódott és vágyódott az emberi érintés után, hogy így a félelme eltűnjön. Mindez legkevésbé illett egy tiszta férfi gondolkodásához, ugyanakkor természetes reakciója volt egy egészséges embernek, akit hónapokig tartottak bezárva egy sötét és hideg cellába. Csendben folytatták útjukat, majd elértek egy kis, macskaköves úthoz, ami a várból vezetett ki. A fiatal herceg megállt, délre mutatott, jelezvén, hogy irányt kell váltaniuk, és arra kell menniük tovább.

Egy pillanatra, a fiatalember és ő egymás szemébe néztek, Jeremiah pedig így észrevette, hogy a herceg szeme olyan kék, mint az azúrkék égbolt, reggel. Ugyanekkor, az ifjú herceg elpirult, és gyorsan félrenézett, először fordította el a fejét. Térdével elindította a lovat, és átment a macskaköveken.

Jeremiah csendesen követte.

- Meg kell állnunk - jelentette ki Jeremiah, a sötét és sivár eget kémlelve. Az éjszaka alatt a felhők lassan kezdtek összegyűlni, és a hűvös szellő a teste ellen csapkodott. Szemeit újra a fiú vastag köntösére vetette, habár most kevésbé gúnyosan.

- Ilyen hamar? - kérdezte Tobias, hangjából csalódottság áradt.

Válasz helyett, Jeremiah a sűrű fák közé vezette őket, és megfelelő helyet keresett a letáborozásra. Bár nem számított rá, úgy érezte magát, hogy elfáradt. A sok milliárdnyi érzelem korántsem bizonyult olyan hatásosnak, mint a fizikai megterhelés.

22 perccel később, a két férfi csendben kuporgott a  tűz mellett. Jeremiah zabkását főzött nekik, amit meg is ettek. A fák elrejtették őket, a lovak is nyugtalanok voltak, talán az élelmiszerek szaga miatt, vagy inkább a szél csapkodásának hatására.

Habár senki nem kérte erre, Tobias felállt, odament a lovakhoz, és elkezdte dörzsölni őket, amíg Jeremiah az étellel foglalatoskodott. A fiatal katona gyanította, hogy ez inkább menekülés volt, hogy ne kelljen vele beszélnie.

- Úgy néz ki, esni fog. - közölte Jeremiah mogorván. A társa erre csak mordult erre, mire Jeremiah felsóhajtott.

Hosszú éjszaka lesz, gondolta magában. Csendben ettek, a villanó fény mellett, Jeremiah pedig újra a fiatal herceget tanulmányozta. Amíg korábban vonzónak gondolta őt, most kénytelen volt elismernie, hogy nem egyszerűen vonzó, hanem csodaszép volt. A bőre hajlékony és egészséges volt. Tobias ajkai vörösek és duzzadtak voltak. A haja szokatlanul dúsnak tűnt a komikus, kopasz folt ellenére, ami koronaként tündökölt a feje tetején.

Jeremiah nem túlságosan sokra értékelte korábban a szent embereket a saját országában. Még inkább zavarta az, hogy vajon miért választotta ezt az életet magának.

- Van takarónk? - kérdezte Tobias idegesen. Jeremiah tudta, hogy ez az első alkalom, hogy a társa beszélgetést kezdeményezett vele. A hangja gazdag volt és dallamos, amit észrevett a katona.

Látta, hogy ezek a szép, kék szemet őt tanulmányozzák, és végre eljött a felismerés is.

- Nem kell félned tőlem - mondta Jeremiah lágyan, azonban a szavaival nem érte el a kívánt hatást. Valami miatt Tobias még kevésbé tűnt nyugodnak. Mégis most, hogy elkezdte a társalgást, most már neki folytatnia kell a következő lépéssel.

- Tudnia kell, hogy fogalmam sincs, mi is folyik itt valójában - mondta érzelmesen Jeremiah. . Felajánlották nekem a szabadságot, ha elviszlek délre. Azt hiszem, az apja ezt maga sem csinálhatta volna jobban, hogy őszinte legyek.

Tobias felsóhajtott.

- Az apám soha nem volt valami nagy gondolkodó.

- Mégis, most együtt utazunk, és ami a legjobb, civilként... Ez a jó szó?

- Igen, értett egyet Tobias. - Nem gondoltam arra, hogy hideg lehet. Az elmém valahol máshol járt.

- Meg tudom érteni. - a férfi kissé elhajolt a tűz mellett. - A nevem Jeremiah.

A vele szemben levő fiatalember elmosolyodott. - Az enyém pedig Tobias.

Sima, egyenletes hangja volt, ami műveltségről tanúskodott. Nem egy harcosé, ami pedig könnyebben érthetővé tette a fiatalember választását.

- Vörös köpenyes vagy? - kérdezte Tobias.

Jeremiah bólintott. - Az vagyok. Ez a kérdés úgy tűnt, nagy jelentőséggel bír a herceg számára, de bármi is volt, ez a jelentés túlnőtt a katona fogalmán.

- Gondolod, hogy esni fog? - kérdezte Tobias témát váltva.

- Hamarosan, azt hiszem. - értett egyet Jeremiah.

- Nos - mondta Tobias halkan. - Azt hiszem, ideje nyugovóra térni. Minél hamarabb hagyjuk el ezt a helyet, annál hamarabb érünk a citadellához a nap végén.

Jeremiah egyetértett vele, mégis a tűz mellett maradt. Nézte, ahogy az ifjú herceg meghúzta magát egy fa tövében, a csomagját lerakta, zöld ágakból fekhelyet készített magának. A katona hirtelen rájött, hogy a tüzet bámulja, de mivel az eső hamarosan megérkezik, és sokáig fog tartani, a lángok fénye és melege hamarosan távoli emlék lesz.

A katona maga is helyet keresett magának a fák között, elkészítette a fekhelyét, biztos távolságot tartva. Egy szarvasbőr takaróba burkolózott, de hamar kiderült, hogy ez csekély menedéket nyújt a csípős hideg, és az eső áztatta fa ellen.

Jeremiah úgy érezte, hogy a hideg átjárta mindenét, a lábát és a kezét is. Némán figyelte, ahogy a társa, kicsivel távolabb feküdt. A katona éveket töltött el már nehéz körülmények között, és azt is tudta, hogy a társa csak színleli az alvást. Végül sikerült elhatározásra jutnia.

- Tobias? - suttogta bele az éjszakába. Az első gondolata az volt, hogy a társa nem fog válaszolni, de a fiatalember feje felbukkant a takaró alól.

- Valami baj van? - kérdezte aggódva. Jeremiah látta, hogy a herceg reszket.

- Hideg van - jelentette ki.

- Az van - ismerte el Tobias kelletlenül.

- Az lenne a legjobb, ha egy takarón osztoznánk az este.

- Tessék? - pirult el Tobias, ami a félhomályban is jól kivehető volt.

- Ah - sietett tisztázni a kijelentést Jeremiah. - Nem úgy értettem, hogy szerelmeskedjünk. A testünk melege segíthetne a hideg ellen.

- Tudom - válaszolt Tobias szégyenlősen. - Nem erre gondoltam.

- Az ilyen szerelem probléma az ön számára?

Tobias arca immár olyan vörös volt, mint a vér. - Nem... Én...

- Még soha nem szerelmeskedtél? - kérdezte Jeremiah ártatlanul, mire Tobias azt se tudta hirtelen, hová nézzen, míg végül tekintete találkozott a vigyorgó, fiatal katonáéval.

- Maga gúnyolódik velem! - mondta egy kicsit megdöbbenve, ám végül maga sem tudta megállítani a vigyort, ami az arcán is tükröződött. 

- Csak egy kicsit - ismerte el, mire Tobias ismét elmosolyodott. Mindezek ellenére a katona érezte, ahogy pillangók repkednek a gyomrában. A fiatalember mellé ment, lefeküdt, és mindkettejüket beborította a takaróval.

- Le kell vetkőznünk - mondta Jeremiah.

Tobias teljesen meg volt döbbenve. - Én...

- Nem kell félnie semmitől - folytatta Jeremiah. - A szavamat adom. Tobias azonban még mindig idegenkedett a dologtól.

- Nem leszünk együtt sokáig, barátom - mondta Jeremiah. - Meg kell tanulnunk bízni egymásban, erre a kis időre.

A fiatalember nem válaszolt. Ehelyett levette súlyos, barna köpenyét, ügyelve arra, hogy a szarvasbőr takaró ne csússzon le, és fedje fel a meztelenségét. Szótlanul, Jeremiah maga is levette a saját ruháját, és a herceg mellé feküdt, az oldalára. Óvatosan, Jeremiah a herceg mellett pihentette magát, izmos hasát a herceg meztelen hátának nyomva. A farka így ernyedten nyugodott a herceg fenekének szakadékában. Jeremiah közelebb tolta a lábát is Tobiashoz.

- Jobb?  - kérdezte.

- Igen. - ismerte el Tobias. - Sokkal jobb így.

Jeremiah megnyugtatásul megszorította a herceg mellkasát, és lehunyta a szemét. Az elméjét lezárta, így száműzött minden lehetséges és felesleges gondolatot. De a szíve legmélyén, valami finoman megrezdült. Miközben igyekezett átadni magát az alvásnak, a fiatalember rájött, hogy a sorson gondolkodik. Jeremiah szemei kinyíltak, de nem mozdult.

Körülöttük, süvítettek a fák, és a hideg eső csapkodta a takarójukat. Mégsem ez volt az, ami végül felébresztette. Senki más nem volt itt, senki nem figyelte őket a fák között, a sötétségből.

Tobias mormogott valamit alvás közben, különböző hangokat adott ki, halandzsázva. Az éjszaka során, pozíciót váltottak, és most a herceg tartotta őt.

Jeremiah érezte, ahogy Tobias kemény férfiassága az ő fenekének nyomódott.  Lassan és óvatosan elfordította a fejét, de látta, hogy a társasága még mindig mélyen alszik. Hébe-hóba a szőke hajú férfi megborzongott, miközben mély álomba merült.

Jeremiah farka is kezdett feléledni, ez a felizgulás rá is hatással volt, akárcsak egy egzotikus illat.

Lassan, a keze a saját farkának makkjára fonódott és gyúrni, masszírozni kezdte azt. Óvatosan tette mindezt, vigyázva, fel-le simogatta magát, nehogy felébressze a mellette fekvő társát a mozdulataival. Ehelyett finoman dörzsölte és szorította a saját faszfejét.

Folytatva az óvatosságot, lassan kinyújtotta a combját, hogy Tobias kemény kakasa közéjük csússzon, így annak feje az ő labdáinál pihent. A fiatalember felnyögött álmában, mégsem ébredt fel. Tobias fasza maga is kezdett akaratlanul mozogni.

Jeremiah egyre sürgetőbben kényeztette saját faszát. Tobias meleg lehelete a nyakát súrolta, érezte, ahogy a csípője megfeszül és ellazul. Végül a férfi megértette: a herceg most álmodik, és hamarosan a magja is folyni fog.

Jeremiah éberen feküdt, érezte, ahogy a másik csípője megfeszül a háta mögött, és hogy saját farka is hasonlóan reagál. Meleg folyadék kezdett le folyni, beborítva a golyóit és a combja közét. A nyakán a lélegzet forróvá vált.

Megfeszült, amint saját maga is elélvezett, magja pedig végigfolyt a takarón. A sötétben feküdt, lélegzete akadozott. Mi történt itt tulajdonképpen?

- Jeremiah? - szólt hozzá egy hang mögötte. Tobias gyengének, ártatlannak .... ijedtnek tűnt. Azonnal felébredt, amikor elélvezett. A katona mögé nyúlt, megfogta a herceg karját és áthúzta a hasára. Aztán csak ott feküdtek, elrejtve a tomboló elemek elől.

- Aludjunk, Tobias - jelentette ki Jeremiah, többet nem szólva.

Folytatódjon tehát a történet, innentől kezdve az eredeti változat szerint, amit letöröltek már, és amit most ír át a blogjában.

Tűz és Jég

6. fejezet

- Miért nem mondtad el korábban? - mormolta Alex halkan.

Conor fejét a mellkasán pihentette, szavait a haja miatt nem lehetett érteni, mert eltompította azokat. Conor felemelkedett és közelebb húzódott hozzá.

- Vajon lett volna bármilyen különbség, ha szóltam volna? 

- Nem lettem volna ilyen gyors.

- Alex, nem hibáztathatod mindig magadat. Én is annyira szerettem volna, mint te. Tudom, hogy csak nagyon rövid ideje ismerjük egymást, de ezt mégis annyira igaznak érzem. Pontosan olyan volt, mint amilyennek az álmaiban lefestettem magamnak.

Ahogy mindketten álomba sodródtak, Alex rájött, hogy mélyen szerelmes ebbe a gyönyörű, csodálatos teremtésbe. Ez volt számára az első ilyen kinyilatkoztatás. Volt már korábban pár meglehetősen komoly kapcsolata, de mindegyik természetes módon hozta magával a végzetet, amikor világossá vált az, hogy a szeretet soha nem lesz része az egyenletnek. Ez most annyira más volt - a gondolat, hogy elveszítheti a fiút, szinte fizikailag rosszullétet okozott számára. Karja megfeszült, ahogy a mellette fekvő, meleg testet szorította meg még jobban, és úgy érezte, ő a legszerencsésebb ember a világon.

A következő hét gyorsan eltelt. Végeláthatatlanul dolgoztak, szinte csak a lehetséges szünet gondolata tartotta őket ébren. Conor folyamatosan szűkítette és finomította a szóba jöhető lehetséges gyanúsítottakat, Alex pedig minden nyomot gondosan megvizsgált. Minden este kimerülten tértek haza, ráhagyva Agnesre, hogy ő táplálja őket az ételeivel, de arra már nem jutott idejük, hogy kettejükre is gondoljanak, a közös együttlétre. Mindez azonban cseppet sem számított - már egymás látványa is bőven elég volt ahhoz, hogy kényelmesen összeszokjanak, sokkal több időt tölthettek el együtt, közösen. Conor zúzódásai már elhalványultak, és a többi sérülés is fokozatosan eltűnt róla.

Péntek este volt, Alex pedig eligazítást tartott az egyik szobában.

- Holnapra mindannyiótok kap, egy jól megérdemelt szabadnapot. De holnap este vissza kell mennünk a Fekete Orchideába. Mindenkinek a helyén kell lennie este 9-kor. További kérdések? 

Senki nem kérdezett többet. Ők már újra és újra átvették a tervet. Alex és Conor látszólag vitatkozni fognak a klubban, majd Conor feldúltan el fogja hagyni a helyszínt. Azt remélték, hogy ez a kísértés túlságosan nagy lesz Raszputyinnak ahhoz, hogy a csapda bezáródjon körülötte. Minden lehetséges eseményt átvettek, mindent felmerülő, lehetséges kockázatot számításba vettek, de Alexnek folyamatosan rossz érzése volt a dologgal kapcsolatban. Azt is tudta, hogy nincs más út.

Conor egyre csak a szóba jöhető, három lehetséges gyanúsítottat nézte, akiknek a képét kitűzték a táblára, mindenki elé. Három lehetősége volt. Holnap este mindannyian őt fogják követni, de mi van, ha hibáznak, vagy tévednek. - Mi van, ha mégis kihagytam valamit? - mondta magában.

- Mindent megtettünk már, amit csak lehet. - vágott át Alex a szobán. - Menjünk haza. - Ma este én viszlek el téged.

- Szóval randira hívnál, Uram?

Alex pontosan ugyanúgy nézte Conort, mint ahogy egy macska nézhet a sarokba szorított egérre.

- Nem kérdeztelek, hanem mondtam.

Conor csak mosolygott erre. - Nos ebben az esetben, hogyan is tudnám visszautasítani. 

Alex egy régi városrészben levő, eldugott, aprócska étterembe vitte el. Sokszor sétáltak már erre, Conor mégis sosem vette észre korábban, hogy étterem lenne ezen a helyen. Nem volt kirakva menü a falra, csak egy kis, sárgaréz lemez, amelyen a "Dionüszosz" szó állt. A finom és halvány világítás kellemes hangulatot varázsolt a helynek belül, és a hat asztal is lehetőséget adott a tökéletes magányra. A szolgáltatás figyelmes, de nem tolakodó, az étel elegánsan egyszerű volt. A gyertya fénye megvilágította Conor smaragzöld szemeit. Alex elragadtatva figyelte az árnyak és a fények játékát Conor arcán, ahogy megvilágították annak finom vonásait.

- Ne bámulj így rám!

- Miért ne? Te vagy itt a legszebb dolog.

Alex kezeit az asztalra tette, és elkezdett játszani a fiú hosszú, vékony ujjaival.

- Olyan kevés időt tölthettünk eddig együtt. Úgy érzem, már nagyon jól ismerlek, és mégis, szinte semmit sem tudok rólad. Van családod?

Conor felnézett rá.

- Nincs. A szüleim meghaltak egy autóbalesetben, amikor hároméves voltam, egyáltalán nem emlékszem rájuk. Az anyai nagyszüleimmel nőttem fel, -  hidd el, ez egyáltalán nem egy zokogós történet - a lehető legjobb gyerekkorom volt. De az anyukám is későn született, és mivel már a nagyszüleim is elég idősek voltak, pár éve mindketten meghaltak. Az apám szülei már régebben meghaltak, így ez volt az én kis családom. Ennyi az én történetem. Hát a tiéd?

- Három fiútestvérem van. Mindegyik nős, egy nagy halom gyerekkel, így a szüleim ennek kifejezetten örültek. Találkozom velük minden karácsonykor, de én ideköltöztem a munkám miatt, és csak párszor tudom meglátogatni őket.

- A szüleid tudják, hogy meleg vagy?

- Már tizenhat éves korom óta. Szerencsére a testvéreim már több, mint túlteljesítették a gyerekekre vonatkozó kvótát. Apám először egy kicsit megdöbbent, de ő csak azt akarja, hogy boldog legyek. Az anyám és a női rokonok mindig úgy gondolják, hogy esküvel fogadott, szent kötelességük egy rendes fiatalembert találni nekem. A testvéreim is kifejezetten élvezik ezt a helyzetet, mivel én képviselem az erőt a családban.

- Ez nagyszerűen hangzik. A nagyszüleim soha nem tudták rólam ezt  - sohasem jött össze a megfelelő idő arra, hogy közöljem velük.

- Pedig biztos rengeteg ajánlatot kaphattál ... ez egy nyilvánvaló, mégis egy ki nem mondott kérdés, de Conor úgy döntött, választ ad rá. - Még soha nem érdekelt egyik felszínes fasz sem. Sok ember képtelen túllépni a külsőmön.

- Honnan tudod, hogy én nem vagyok egy, ezek közül?

- Te nagyon is érdekelsz - mindenben. Te vagy a legintenzívebb ember, akivel valaha is találkoztam. Úgy érzem, mindig tudod, mire gondolok, mire van szükségem.

- Remélem, meg fogok felelni az elvárásaidnak.

- Rengeteg időd lesz ezt kiderítened. Most már rendeljünk végre, mert éhen halok!

Kagylót ettek, szarvasgombás olajjal, majd Alex úgy döntött, hogy sült halat rendel, salátával, amin közösen osztoztak. Gyengéd zene szólt a háttérben, halk beszélgetés zaja vette őket körül, de ők csak egymással voltak elfoglalva.

- Szeretnél desszertet? - kérdezte Alex, bár a szemeiben teljesen más célzás tükröződött.

- Határozottan. - válaszolta Conor. - De azt hiszem, nem azt a fajtát, amit itt szolgálnak fel.

Alex illetlen sietséggel fizette ki a számlát, és sietősen indultak el az ajtó felé. Az étteremben uralkodó, kellemes meleg miatt nem volt tudomásuk arról, hogy kint már elkezdett esni az eső. Valójában olybá tűnt, mintha az ég csatornái megnyíltak volna, és mire az autóhoz értek, mindketten bőrig áztak. Alex elindította a meleget a kocsiban, így mire hazaértek, kissé nedvesek voltak. Conor borzongott, bár ennek nem sok köze volt a korábbi elázásnak.

Sietve lerúgták magukról a cipőt, ledobálták a kabátjaikat a folyosón, Alex pedig meggyújtotta a tüzet a kandallóban, mire a vékony láng erőre kapva lángolt fel. Leült a földre, hátát a fotelnek támasztotta, meztelen lábát a padlószőnyegbe süllyesztette, széttárva, hogy Conor közéjük tudjon ülni, és hátát Alex mellkasára dönthesse. Karok fonódtak köréje, amelyek lassan kezdték kigombolni Conor ingjét. Haját hátrahúzta, és rengeteg, puha csókokkal halmozta el  a nyakát. A fiú szaga csodálatos volt, az eső, az enyhe citrom és a kedvenc testápolója illata keveredett össze. Alex megnyalta kulcs-csontja érzékeny bőrét, és ezzel hihetetlen örömöt generált. Kezével gyorsan átrohant Conor mellkasára, kicsit kínozta az ágaskodó mellbimbókat, aztán lágyan simogatta őket körkörösen. A fiú bőre hideg volt, de a lángok hatására fokozatosan felmelegedett. Alex gyengéden dörzsölte annak nyakát, széles vállát finom mozdulatokkal kényeztette, amíg Conor teljesen ellazult karjai között. Aztán erősebben ölelte át őt, és egy darabig csak csendben ültek a földön, élvezve a közelséget és a nyugalmat.

Conor nagyon szerette azt az érzést, amikor Alex szorosan a karjai közé vonta, ilyen biztonságban, ennyire óvva, azonban ennél is jobban vágyott arra, hogy a csupasz bőrük egymáshoz érjen végre.

Megfordult, a férfi elé térdelt, és elkezdte lassan kigombolni Alex felsőjét. Miközben Alex borzongott, Conor szinte itta magában annak látványát, ahogy arany bőre csillogott a tűz fényében. Ezután megfordult, és ismét abba a helyzetbe helyezkedett, ahogyan korábban ült.

Alex újra a karjaiba vonta őt, és egy erős kéz indult a szája felé, aztán ujjbegyeit kínálta fel azért, hogy az óvatosan szívja őket sorban, egyesével. A fiú gyengéden megcsókolta a tenyerét, majd nyelvével mosta meg az érzékeny bőrt annak belső csuklóján. Alex izmai akaratlanul megfeszültek, és még hátrébb húzta őt. Conor így érezte ágyékának lüktetését, és titokban mosolygott magában. Saját farka ugyanilyen személyes dallamban táncolt, és harcolt az alsónadrágja határai ellen. Mintha megérezte volna, mire van szüksége, Alex lehajolt, és kigombolt egy gombot a nadrágján. Aztán lehúzta a cipzárját, és közben véletlenül hozzáért a dudorhoz a kezével. Conor összerándult és halkan felnyögött. Egy gyors mozdulattal levette a nadrágját és félredobta. Alex bosszúsan morgott, hogy a fehérneműje még mindig a helyén volt. Egyik ujját a ruhadarab alá csúsztatta, és az alatta levő bőrt ingerelte.

- Szakítsd szét őket, vagy én szakítom szét mindet.

A hangja enyhe volt, de Conor egyáltalán nem kételkedett abban, hogy mennyire komolyan gondolta ezt. Felemelte a fenekét a földről, mire Alex egy hirtelen mozdulattal leszakította róla az alsóneműt. A farka felugrott, csillogott a nedvességtől, ágaskodott, reszketett, miközben lábával még lejjebb tolta az oda nem illő alsónadrágot, egészen addig, ameddig csak tudta.

Egyik karjával még mindig szorosan tartotta Conort, amíg Alex szabad kezével lefelé indult a lába között. Megsimogatta Conor combjainak belsejét, ugyanekkor a másik kezét arra használta, hogy Conor golyóit egybefogja. Gyengéden megszorította őket, miközben egyidejűleg hüvelykujjával dörzsölte őket.

- Ó, Krisztusom!

Conor hiábavalóan küzdött az őt fogó karokkal, de esélye sem volt a menekülésre addig, amíg Alex meg nem tette azt, amit meg akart tenni, elvégezni a küldetést. Kezét szorosan tekerte Conor farka köré, hüvelykujjával a fejet dörzsölte, lefelé és felfelé simogatta a farkát. A frusztráltság és a forróság már jelen volt korábban is, Conor Alex mellkasára csapta a fejét és nehezen lélegzett. Már nem volt visszaút. Alex kezeivel még gyorsabban mozgott, miközben fogaival Conor fülének érzékeny bőrét csipkedte, majd az alatta levő, puha bőrrel folytatta, és mindeközben karjával a mellkasán levő, duzzadt rügyeket dörzsölte folyamatosan. A kombinált érzések a szakadék szélére sodorták Conort. Csípője megbillent, jelezve, hogy ő maga végre elélvezett, s megkönnyebbülve engedte ki magját egy kiáltással, a szőnyegre. 

- Benned kell lennem. - Alex hangja érdessé vált a vágytól. Conor megfordult, és elé térdelt. Előrehajolt, gyorsan kigombolta a férfi nadrágját, és lehúzta azt az alsónadrággal együtt. Conor csodálattal tekintett rá, a férfinek hihetetlenül kemény teste volt - amit nem edzőteremben alkottak ilyenné, hanem a szabadban, természetben eltöltött órák és a fizikai megpróbáltatások formáltak.

Kölcsönösen, Alex ugyanúgy vizsgálta meg Conort, mint az őt. Conor már ismét félig kemény volt, szeme csillogott a szenvedélytől, meztelen bőre fénylett az izzadságcseppektől.

- Mondd el, mit akarsz, Alex. - suttogta szégyenlősen.

- Nem létezik elég idő arra, hogy pontosan leírjam, mit is szeretnék tenni veled. Gyere ide.

Ösztönösen, Conor pontosan tudta, mit kell tennie. Leengedte addig magát, amíg feneke teljesen Alex farkán nyugodott és azt súrolta.

- Várj! - szólalt meg Alex fájdalommal teli hangon. - Szükségünk van óvszerre.

Conor határozottan megrázta a fejét, és folytatta tovább a lejjebb ereszkedést. - Bízom benned. Érezni akarlak.

Alex már annyira csúszós volt a vágytól, hogy itt már a kenés hiánya sem számított. Conor felnyársalta magát, egészen addig, amíg Alex farka teljesen benne nem volt. Fájt, de ez a fájdalom össze sem volt hasonlítható azzal az örömmel, amit érzett a fájdalommal együtt. A belső izmai összeszorultak, miközben előrehajolt, hogy szorosabban átkarolja Alex nyakát.

- Bassza meg, olyan, mintha egy tüske lenne bennem.

Alex lökött egyet, mire Conor felnyögött az érzéstől. Csillogó szemekkel, felemelte magát, és visszaesett, egyenesen bevágva magát Alex ölébe. Alex kreatívan káromkodott, amit Conor beleegyezésnek vett, hallgatólagos megállapodásként, hogy folytassa. Combjai fájtak, ahogy mozgatta magát fel és le, miközben Alex farkának hegye azokat a pontokat érintette meg belsejében, amiknek még a létezéséről sem volt eddig tudomása. Alex átkarolta, a csípőjénél fogva, felemelte őt és úgy tartotta, hogy lándzsáját még mélyebbre szúrhassa belé.  Annyira lecsúszott már, hogy teljesen a padlón volt, felhúzott térdekkel. Conor összeszorított foggal és csukott szemmel mozgott rajta, saját farka immár teljesen kemény volt.

- Tölts meg, Alex, élvezz el bennem. - elakadt a lélegzete, amint ezekre a szavakra Alex teljesen belé engedte a magját, és nedves melegség feltört benne. Szinte egyidőben, Conor maga is elélvezett, magjával teljesen beborította Alex mellkasát. Zihálva csatlakozott hozzá, aztán kimerülten esett a fejével Alex vállára.

Egyikük sem szólt. Olybá tűnt, mintha egyikük sem találta volna a szavakat, mintha képtelenek lennének leírni az őket elöntő érzéseket. Végül Conor felemelte magát, mellé ült, a fejét a kezével támasztotta meg. A tűz pattogott, sercegett, szikrák repültek.

- Megyek és lezuhanyozom, mielőtt a seggem is lángra kap egy teljesen új dolog miatt.

Később, az nap este, Alex karjaiban, Conor teljes biztonságban érezte magát. Raszputyin számára egy másik életben volt, egy másik világban, és most boldog volt, hogy sikerült teljesen elfelejtenie.

Másnap reggel, Conor felriadt, azon tűnődve, vajon mi is szakította hirtelen félbe az álmát. Fény villant át a szobán, amit halk zúgás követett, és rájött, hogy vihar van készülőben. Eső csapkodta az ablaküvegeket, a szél pedig úgy üvöltött, mint egy kísértet. Minden, amire vágyott, hogy ismét visszabújjon a takaró alá, de a fizikai szükségletek a fürdőszobába kergették. Megmosta a fogait, majd az arcát, azután pedig visszabújt az ágyba.

Alex ébren volt.

- Ki az, aki ilyen kibaszott lármát csinál? - húzta a takarót a fejére.

- Nos, arra már nyilván rájöttél, hogy Thor cseppet sem szeret téged. Vagy netán tudnál adni valamiféle tudományos magyarázatot arra, hogy vajon mi okozhatja ezeket az elektromos kisüléseket. Akárhogy is, ez nagyszerű ürügy arra, hogy tovább ágyban tartózkodhassunk. Conor felemelte a takarót, bebújt alá, fejét a karjára támasztotta.

- Okostojás.

- Jaj! - kiáltott fel Conor, mivel Alex a fenekére csapott, miközben ismét a fürdőszobába indult.

Miután végzett, egy vastag, kék fürdőköpennyel a karján tért vissza. - Szükségem van energiára, mielőtt ismét rendesen foglalkozom veled.  Mit szeretnél reggelire?

- Bármit, ami éppen van.

Alex ördögi mosollyal kuncogott. - Ó, épp elég vagyok én neked. De jelenleg illetlen vágyat érzek egy szalonnás szendvics iránt, elsőként jöjjön az. 

Néhány pillanattal később, szívfájdító illatok szállingóztak fel a lépcsőn, a levegőben a szobáig. Alex egy megrakott tálcával tért vissza, rajta frissen facsart narancslével, alaposan megvajazott, vastag kenyerekkel, és egy kis pohárban levő ketchuppal.

Conor gyomra néhány pillanattal később hálásan fogadta be a finom falatokat.

- Fantasztikus!

- Egyetértek. Nos, hol is tartottam? - Alex egy kicsit rácsapott Conor hátára.

- Túl okossá váltál, és azt akartam elérni, hogy könyörögj a kegyelemért. - azzal az egyik vajas ujját Conor fenekébe nyomta, és ott tartotta.

- Mondd, hogy sajnálod.

- Bassz meg. - Conor szavai egyértelműek voltak, annak ellenére, hogy a párna tompította a hangját.

- Türelem, jövök már. - egy második ujj is csatlakozott az elsőhöz, és még jobban feszítették őt belülről, szép lassan.

- Még mindig nem hallottam azt a bocsánatkérést.

- Ó, Istenem! - nyögött fel Conor szánalmasan.

Egy villám hasított kint fel.

- Attól tartok, még maga az imádság sem segítene most rajtad. Még maga, Thor sem.

Alex harmadik ujját is belenyomta a lyukba, másik kezével pedig megragadta a golyóit. Az ujjai között forgatta őket, és megszorította a puha húst, mialatt ismét mennydörgés zaja hallatszott.

- Kérlek, Alex! Sajnálom! Az Isten szerelmére, tegyél a magadévá! Nem bírom tovább - fészkelődött Conor, mert kőkemény farka fogságba esett alatta. Alex megfordította, lábát széttárta, hogy hozzáférhessen. Durván beléhatolt, keményen és könyörtelenül, kétségbeesett erővel tette magáévá. Conor hátravetette a fejét, kezeivel az ágyneműt markolta. Egy hatalmas mennydörgésbe fúlt felhangzó sikolya, ahogy a fájdalom vörös köde és az azt követő elragadtatás elöntötte. Még egy utolsó, hatalmas tolóerő, és Alex benne lüktetett, annak nevét sikoltozva.

Jóllakottan esett le Conor mellé az ágyra, és beletelt vagy öt percbe, mire felemelte összeborzolódott, szőke fejét. Nyugtalanság lakozott a szemeiben. - Jól vagy? Teljesen elveszítettem az önuralmamat, nem bántottalak? - Alex összerezzent a zúzódások látványára, amelyek Conor belső combjának bőrén látszottak ott, ahol megragadta őt.

- Sajnálom... túl messzire mentem...

Erős karok fonódtak a férfi köré, és Conor közelebb húzta őt magához. Azután a fülébe suttogva ezt mondta:

- Hihetetlen voltál. Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt az életemben. Soha nem lesz szükség arra, hogy visszatartsd magad, amikor velem vagy. Tudom, hogy sohasem bántanál.

A dübörgő vihar végül dél körül alábbhagyott, de tovább esett és felhős maradt az ég, ami továbbra is sötét és dühös volt, a közeljövőben még több esővel fenyegetett, ám az mégsem következett be. Conor és Alex egymás karjaiban a kandalló előtt üldögélt, újságot olvastak, a kelleténél több kávét ittak, beszélgettek közben a semmiről és mindenről, kivéve arról, amit az elmúlt éjszakán tettek. A kora esti órákban a telefon csörögni kezdett, friss információkkal szolgáltak az esti bevetésről. Alex ellenőrizte, és újra ellenőrizte, hogy mindenki a helyén volt-e. Mindhárom gyanúsított egy helyen tartózkodott, de semmi szokatlan nem történt eddig.

Este fél kilenckor, Conor elment, hogy készülődjön az estére. Több ruhát is kiválasztottak már neki, azok közül, amit Alex a bevásárlókörútján vásárolt, de ezek egyetlen közös jellemzője az volt, hogy mind feketék voltak. Alex is fekete ruhát viselt, de az inge és a nadrágja egyszerű és konzervatív stílusú volt.

Conor felsóhajtott.

- Tényleg megint ezeket a cuccokat kell viselnem?

- Igen. - Alex az ajtóban ácsorgott mögötte. 

- Remek. - Conor levette a ruháit, előrehajolt, hogy felvegye az alsóneműt, ami körülbelül olyan messzire volt a kényelmes és praktikus viselettől, amennyire csak lehetséges volt.

Alex szívverése felgyorsult, miközben Conort csodálta ebben a provokatív helyzetben.

- Rendben, sikerült bosszút állnod már. Tegyél már magadra valamit!

Conor felhúzta magára a rövidnadrágot, rá a szoros, fekete, bőr nadrágot, amelyen fűző volt elől és oldalt. A bőr csodálatosan puha volt, és pontosan az ő alakjára illett, mintha egyfajta második bőrként funkcionálna. A laza, fekete ing egyfajta romantikus hangulatot kölcsönzött, de ahogy megfordult, és fény érte, Conor rájött, hogy az teljesen áttetsző volt. Ugyanazt a fekete csizmát vette fel, mint korábban, és a haját sem kötötte össze. Megfordult, hogy szembenézzen Alexel. 

- A pokolba, most tökéletesen ehetőnek tűnsz!

- Tényleg tetszik?

- Amikor vége lesz ennek az egésznek, újra viselni fogod ezeket a ruhákat - csak nekem. - Azzal elvette a fekete szemceruzát Conor remegő kezéből, és ügyesen, ő maga festette ki a fiút.

- Most már biztos vagy abban, hogy nem bánod, ha motorozok?

Conor elfintorodott.

- Én nem vágytam soha arra, hogy úgy motorozzak, mintha egy kibaszott lány lennék, de azt hiszem, ehhez a képhez az illik.

Lent, a hallban, még felhúzott magára egy bőr zakót, egy pár védőkesztyűt, és készen állt arra, hogy végre elinduljanak. Alex megfordult, és két kezébe fogta Conor arcát.

- Sose felejtsd el, hogy amit ma csinálni fogunk, az csak színészkedés és játék lesz, nem a valóság. - Gyengéd vággyal csókolta meg. - Légy óvatos. Ígérd meg.

- Ígérem.

Azzal együtt sétáltak ki a zuhogó esőbe.

Az utak csúsztak a sok esőtől, de Alexnek ez nem okozott problémát, magabiztosan vezette a járművet. Conor előrehajolt, és élvezte az így keletkezett kapcsolatot. Az út viszont nem tartott sokáig, és amikor a klubhoz értek, Alex letámasztotta a motort nem messze a főbejárattól. Levették magukról a sisakot, a kesztyűket, leadták a ruhatárba a kabátjukat, és elindultak befelé. Két kidobó valójában a rendőrséghez tartozott, mint ahogy pár ember a bár személyzetéből is. Alex útközben szemügyre vett az inkognitóban levő kollégák mellett néhány járókelőt is. Mindannyian jól beilleszkedtek a tömegbe, és fantasztikus munkát végeztek a beépülésükkel. Sem Alex, sem Conor nem adták a jelét annak, hogy felismerték őket, mégis megnyugtató volt a tudat, hogy mindannyian a helyükön voltak.

A hely zsúfolt volt, de találtak egy nyugodtabb helyet a bárban. Conor igyekezett nem foglalkozni a buja megjegyzésekkel, még az alkalmi tapogatózást is elviselte, minden figyelmét megpróbálta Alexre összpontosítani, remélve, hogy megfelelően alázatos módon tette mindezt. Röviddel, tizenegy után, Alex egyszer csak megragadta a karját, zúzódásokat okozva, és egy sötét sarokba húzta. A falnak lökte, hevesen megcsókolta, és agresszíven markolta a kezével. Conor hevesen ellenállt, és megpróbálta ellökni magától.

- Hagyd abba, ez fáj!

- Fogd be a pofád! - csapott bele Alex keményen az arcába.

A térdeit használva, Conor ellökte őt magától, és az ajtóhoz rohant. Alex vállat vont, és nem igazán törődött azzal, hogy utánamenjen. Az orra alatt káromkodva ment vissza a bárba.

Vad szemekkel, Conor megragadta a ruhatárban a fogasról a holmijait, és elindult kifelé, a sötétbe. Megállt a motor mellett, ráült, és beindította azt. Semmi gyanúsat nem vett észre, miközben váltott egy sávot az úton, nem volt jele annak, hogy követnék őt. Az útra koncentrálva, egyáltalán nem volt szemtanúja, a mögötte kibontakozó drámának. Lángok lobbantak fel a klub bejáratával szemben, a Fekete Orchideánál, a füst kezdett beszivárogni az ablaknyílásokon át, mire a riasztó sikoltva felzúgott az éjszakában. Bent a tűzöltó rendszer működni kezdett, és a rémült tömeg a vészkijáratok felé tolódott. Alex a tömeggel együtt sodródott ki az éjszakába, a fojtogató füst elől, kétségbeesetten kapkodott a friss levegő után. Megragadta a legközelebbi embert, akit felismert.

- Ki követi nyomon Conort? Semmit sem hallok. - Vette elő a haszontalan fülhallgatót.

- Senki sem, uram, ő saját magára vigyáz. Valamilyen tűzgyorsító szagát érzem a bejárati ajtónál - ez szándékos volt.

- A francba! - Alex odaszaladt a mobil nyomkövető egységhez a sarkon, akik a rejtett technológia segítségével, nyomkövető rendszert telepítettek oda, ami kapcsolódott Conor motorjához is. Kitépte az ajtót, és bekiabált hozzájuk. - Hol van?

- Három mérföldre innen, délre. Most már nem mozog.

- Ó, ne.

Alexnek most már egyenesen rossz érzése volt. A rendőrautóhoz rohant, szinte belevetette magát a vezetőülésbe, és gyorsan a gázra lépett. A rádión létesített kapcsolat tájékoztatta őt: a jel még működik, a Wilson utca és a fő utca kereszteződésénél jelez.

Alex olyan vakmerően vezetett, ahogy csak tudott, de már túl késő volt. Amikor elérte a csomópontot, megtalálta a motort, az út közepén heverve, miközben annak üvege körülötte csillogott összetörve a fényben. Talált egy sisakot a csatornába dobva, vér kenődött el belül, de Conornak nyoma sem volt. Alex sírni kezdett a dühtől, a frusztrációtól és a gyötrelemtől, amit teljesen elnyelt az éjszaka.

Úgy döntöttem, inkább az eredeti verziót folytatom, mert az jobban tetszik. Akit netán érdekel az, hogyan írta át a szerző a történetét, akkor a blogján elolvashatja. Ehhez viszont vissza kell mennem egy jelenetet, hogy ne kavarjon össze a történet, egészen addig, amíg a felszólítás van:

Jöjjön tehát a folytatás:

- Vetkőzz.

Conor tett egy lépést hátra.

- Kapd be.

Alex ismét csökkentette a közöttük levő távolságot.

- Nem gondolod, hogy ma már éppen elégszer nem engedelmeskedtél a parancsaimnak? - mondta, egyre fenyegetőbb hangon. - Azt mondtam, vetkőzz.

Conor csak bámult rá, de lerúgta a cipőjét, levette a zokniját, aztán meglazította a nyakkendőjét és lehúzta. Lassan gombolta ki a világoskék ingét, és még lassabban csúsztatta le magáról.

Alex szemeivel szinte itta a látványt, az elébe tárult csodát: a halvány bőrt, a kidolgozott izmokat, a fiú testének vonalait, miközben az kioldotta az övét a derekán.

- Csináld - csattant fel Alex türelmetlenül.

Conor sietve tolta le magáról a sötét nadrágot, a hosszú, vékony lábairól, amíg végül teljesen lekerült róla a ruhadarab. Pontosan ráillő, fekete alsónadrágot viselt, amely szorosan fonódott rá, kiemelve combjának vonalait. A farka már teljesen merev volt, kényelmetlenül feszült a tapadós anyag ellen, mint aki kétségbeesetten vágyott arra, hogy kiszabaduljon rabságából.

Alex vicsorgott. - Ne kelljen újra elmondanom.

Conor immár teljesen lehúzta magáról az alsóneműt. Most már tökéletesen kitárulkozott a másik előtt, kiszolgáltatottnak és nagyon sebezhetőnek érezte magát, mivel Alex - vele ellentétben - még teljesen fel volt öltözve. Mindeközben hihetetlenül erotikusnak érezte a helyzetet, csuklóján a pulzus vadul lüktetett. Alex előrelépett, és az erős karjait Conor köré vonta. Megcsókolta a nyakát, a füle érzékeny pontját harapdálta, azután a hátán levő izmokat simította végig, amíg végre- valahára keze lefelé folytatta útját. Conor érezte, ahogy Alex erekciója a sajátjával harcol, mivel még közelebb húzta magához. Két kezével fájón nyomkodta fenekének félgömbjeit, szorosan összezárta, gyúrta majd szétválasztotta őket. Conor zihálva, hátát ívbe hajtotta, önkéntelenül is előrébb nyomta magát Alex ágyékához. Alex megragadta Conort, megfordította és az ágyra lökte. Alex szinte letépte magáról a ruháit, majd a fiú mögé térdelt, úgy, hogy farkának finom húsa annak seggét érintse. Aztán felemelte a fiút, hogy az a két lába között feküdjön, térdét megfogva, lábát szélesebb terpeszbe húzta, hogy az édes, sötét bejárat, amit keresett, végre elé táruljon. Egy kezével szorosan Conor hajába markolt, ily módon erősen hátrahajtotta a fejét, majd ujját annak szájához tette: - Kapd be! Alex bőrének sós íze szinte vágta Conor alsó ajkát, emiatt fészkelődve szopta a férfi ujját. Ami ezután átkerült egyik nyílásából a másikra, feltartóztathatatlanul nyomódott a fiú bejárata ellen, amíg végül az el nem nyelte. Hamarosan az első után a második ujj is csatlakozott a nyílásba. Azután szakértően forgatta meg mélyen benne az ujjait, mire Conor nyögve, az arcát szorosan a párnába nyomta. Édeskeserű fájdalom öntötte el, saját farka megrándult alatta. Ez volt a végső, képtelen volt tovább testét kontrollálni, miközben karjára támaszkodva, homlokát a párnán tartotta.

- Kérem, Alex, tegyél a magadévá. Most!

Megfeszült, mivel tudta, hogy a fájdalom jönni fog. Alex felhúzta magára az óvszert, bekente egy kis síkosítóval, aztán hirtelen megtorpant, amint eljutott a tudatáig, mit is akart közölni Conor ezzel a mondatával.

- Még szűz vagy.  - ami egy megállapítás volt, nem kérdés.

- Dugj meg, Alex, most nincs itt az ideje, hogy habozz! A tiéd vagyok... kérlek!

- Gyengéd leszek, megígérem - jelentette ki Alex, miközben nagyon lassan nyomta magát a fiú ellen.

- Baszd meg a gyengédséget!  - Conor hátrafelé szúrta magát, majd felsikoltott az őt elöntő, égő fájdalomtól. Alex már teljesen benne volt, azonban alig tudta elhinni, hogy mit tett Conor. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy végre mozoghasson, ám erőt vett magán és megvárta, amíg Conor zihálása lihegéssé változott.

- Bassz meg, Alex. Bassz meg addig, amíg már képtelen leszek gondolkodni, vagy látni, vagy... áááá!

A teljesség érzésére elakadt a lélegzete. Alex kihúzta a csúcsát, aztán teljes erőből visszacsapta, így teljes hosszúságban a fiúban volt. Újra és újra, egészen addig, amíg Conor maga is úgy gondolta, hogy már teljesen kinyílt. A világ elsötétült, a helyébe a hangok és az érzések tolultak. Farkából nedv fröccsent ki, a hasára és a mellkasára, majd szinte patakként folyt végig rajta, Conor viszont már teljesen elveszítette az önkontrollját. Alex fogása a derekán még szorosabbá vált, mivel ő is felrobbant, remegve élvezett el, Conorban. Mind a ketten, együtt omlottak az ágyra, Alex farkát még mindig Conor meleg belsejében tartva. Vonakodva gördült le róla.

- Az enyém vagy, érted? - gyengéden megcsókolta. - Enyém.

Conor csak mosolygott a férfi szemében fellobbanó tűzre.

- A tiéd... válaszolta halkan a fiú.

Következzék ezután a hatodik fejezet, eredeti változat.

Szintén egy számomra nagyon kedves történet következik:

Deanna Wadsworth - The Legend of Sleepy Hollow

Tartalom:

Ichabod Crane, a város iskolaigazgatója, aki ráadásul egy önjelölt, természetfeletti szakértő is. Nagyon szeretné, ha feleségül vehetne egy gazdag nőt, Katrina Van Tassel-t. De van egy rivális, aki sokkal jobban leköti a figyelmét.

A helyi hős, Brom Bones.

Brom mintha csak azért létezne, hogy már a jelenlétével is kínozza Ichabod-ot, folyamatosan támadja, mintha jobban érdekelné az, hogy legyőzze a riválisát, mint hogy megszerezze Katrinát. Különösen akkor, amikor minden egyes alkalommal Ichabod a kedvenc kocsmájában tartózkodik - ez az a hely, ahol Ichabod képzeletében minden férfi arcára nézve Brom jelenik meg előtte.

Késő este, Ichabod a legendás fej nélküli lovast üldözi. Megrémítette az, hogy a szellem az ő fejét akarja, megpróbálja elkapni a kísértetet. Legnagyobb megrökönyödésére, végül ő maga esik a gonosz lélek fogságba.

Ichabod ezután meztelenül, ágyhoz kötözve ébred fel, és felfedezi, hogy a fej nélküli lovas nem más, mint legnagyobb riválisa, Brom Bones. Brom bevallja, hogy Ichabod már régóta kísérti az álmaiban, és ezért fogadalmat tesz, hogy Ichabod lesz az, akit végül megszerez.

Ichabod maga is szívesen alávetné magát Bromnak, de valahol mélyen, még mindig ott van a félelem, hogy Brom csak megjátssza magát, és mást mutat, mint amit valójában érez.

Bár azt meg kell hagyni, hogy egy ellenséges kapcsolat sem volt ilyen....

Ismertető:

Csak rá kell a borítóra pillantani, és már megvan a véleménye a Zembernek. :) Nem is fogunk csalódni, a történetben sem. Habár a szellemesdit mindig baromságnak tartottam (elnézést a szóhasználatért), az meg megint rátesz egy lapáttal, hogy egy meleg romantikus könyvben egy nőért megy a harc. :P Szellemek léteznek, ezt elfogadom, de az ilyen fej nélküli lovasokon hát inkább nevetek, és folyton a Johnny Depp - féle Álmosvölgy Legendája c. filmre gondolok.  Ha jól tudom, ez a fej nélküli lovas is egy klasszikus, ez a történet is a filmhez hasonlóan egy változata. Nem megszokott a könyv, kicsit vicces is. Az erotikus részek itt meglepően erősek, sokkal gyomorszorítóbbak, ezen a téren sem lehet okunk csalódni.

A történetvezetés kissé fura, a két karakter a legkevésbé sem illik egymáshoz, mégis van egyfajta bája a könyvnek. Szerethető, kellemes könyv, bár bizonyos részeknél kicsit perverz is, a hangsúly inkább Brom-on van. Itt is az volt a legfőbb bajom, hogy az írónak még kevés könyve van, jó lenne még egy-két új könyvet olvasni tőle. Azóta már jelent meg új könyve is, de azt még csak most töltöttem le. Az írónő honlapján egyébként ezzel a könyvvel kapcsolatosan egy rövidke kis interjú van Ichabod-dal. :)

Azoknak ajánlott inkább ez a könyv, akik az erotikusabb könyveket kedvelik.

Részlet:

Hunyorogva, egy sötét szobában, Ichabod fokozatosan kezdett hozzászokni a sötétséghez, és hamarosan ki tudta venni a formákat a szobában. Nem volt egyedül. Egy magas alak volt vele, aki hosszú, fekete köpenyt borított magára, ami minden bizonnyal egy óriás alakjára készült.

A Fejnélküli lovas fogságba ejtette!

- Mit akar velem csinálni? - követelte Ichabod, de remegő hangja elárulta, mennyire félt.

Nem jött válasz. Azonban, a levegőben szinte érezni lehetett a feszültséget, attól, ami következik. Vagy talán maga az a tény és a fenyegetés, hogy Ichabod meztelenül az ágyhoz volt kötözve. Ilyenkor ezen a vidéken sem látták szívesen a vendéget, és ezért sem feltételezett semmi jót, fogva tartója szándékait illetően.

A szellem elindult a szoba másik oldalán, Ichabod pedig érezte, ahogy feláll a szőr a hátán a kés kaparásának hangjára. A szemei még mindig nem szoktak hozzá teljesen a sötétséghez, hiába igyekezett minél hamarabb látni, amikor hirtelen, narancssárga fény villant fel a szobában.
Semmi kétség, a fény máshonnan nem származhatott, csakis magából a pokolból!

Ichabod ismét erősebben kezdte rángatni a köteleit, igyekezett kiszabadulni a fogságból, mivel úgy vélte, az árnyék azért húzta végig a kést a láng fölött, hogy azzal válassza el az ő fejét a testétől. Harca azonban teljesen hiábavaló volt, mivel a szoros kötelek semmit sem engedtek. Elismerve végül a vereséget, kimerülten hanyatlott vissza, miközben félelme tovább növekedett. A halálos, mindent elborító félelem eluralkodott benne, aminek hatására könnyek kezdtek ömleni az arcán. 

Nem tudta megállítani őket, képtelen volt kordában tartani remegő testét.

Látva, hogy nincs remény a menekülésre, könyörögni kezdett:

- Ne vágd le a fejem, kérlek.

Egy rövidke kuncogás hangzott fel erre, valahol messze, amit Ichabod először nem is akart észlelni.  - Mi hasznom lenne a fejedből, amikor nekem is van sajátom?

A puszta pánik és döbbenet hasított végig rajta, és amint a felismerés szikrája kipattant, Ichabod abbahagyta a sírást. A fejében újra elismételte a hangot, és közben azon tűnődött, hogy vajon már a füle is becsapta-e őt úgy, mint a szeme. Ez a felfogás nem kevésbé érte váratlanul, mint az a hirtelen felismerés, hogy meztelenül volt az ágyhoz kötözve. Mégis, most ahogy jobban megnézte az alakot, rájött, hogy annak teljes birtokában volt saját feje, ami miatt pedig tényleg nem volt szüksége Ichabod fejére. Sőt, az álarcos kísértet fegyvere sem a pokol pengéje volt. Fogva tartója egész egyszerűen csak meggyújtott egy gyertyát, és magányosan álldogált a fal mellett, és a hangot is a falak adták.

Amikor a kísértet megfordult és lehúzta a maszkot, majd széttárta a fekete köpeny széleit, Ichabod lélegzete elakadt a meglepetéstől.

Azért, mert a lovas nyakán a fej nem másé volt, mint Bromé!

A félelem és ijedtség gyorsan új érzelmeknek adta át a helyét. Harag és düh öntötte el a tanár úr arcát. Dühösen köpte ki magából a kérdést: - Mi értelme volt ennek az egésznek, Brom Bones?

A férfi semmit sem szólt egész idő alatt, csak kikapcsolta köpenyét és a székre terítette. A maszkot is félredobta.
Ichabodban csak most tudatosult, hogy mindössze ezzel a maszkkal álcázott mindent, és adta ki magát aljasul fej nélküli lovasnak, miközben üldözte őt éjnek évadján, a sötétségben. Tudhatta volna, hogy mindössze az árnyak játéka segítette a férfit, takarta el a fejét, rejtette el igaz valóját, és ennek köszönhetően látszott fej nélküli lovasnak.

A gondolatok szinte tomboltak Ichabod fejében, mint egy hirtelen megzavart, csapatban kirajzó méhként viselkednének, de megpróbálta összeszedni magát, és rendszerezni az információkat, valamiféle értelmet adni nekik.

Mindenre létezik kézzelfogható magyarázat, mégsem jutott eszébe egyetlen lehetséges ok sem, hogy Brom miért  ejtette őt fogságba.

A sok munka miatt kevés idő jutott a múlt hónapban a blogra, pedig sok változás történt azóta. Ígérem, júliusban több könyvajánló és fordítás lesz a blogban, esetleg kis változások is, tervezek most több változatot építgetni. Meg is lepődtem egy kicsit, elég sokan nézik a blogot, aminek nagyon örülök, szeretnék többet fordítani a jövőben.

A pontos cím:

Stormy Glenn -  Spaced Out For Love 1- Slave Auction

Most egy különlegességgel érkeztem, a sci-fi kedvelőknek. Nem is kell már megemlítenem, mennyi alfaja létezik a gay könyveknek, hiszen a témában is szinte minden kategóriában írtak már, amiben csak lehetett.

Egyik legnagyobb kedvencem a könyv, szívesen olvasom el újra és újra, pedig alapvetően nem vagyok oda a sci-fi témájú dolgokért. Ennek ellenére, természetesen nem hagyom ki ezt a típust sem, végig abban reménykedve, hogy hátha kifogok egy-egy jó könyvet.

Stormy Glenn-ben ismét nem lehet csalódni, a megszokott színvonalat hozza ebben az ajánlott könyvben is.

Szóval, jöjjön a borító és a fülszöveg:

Rojan Ja'Dar egy gazember, egy kalóz, aki a megélhetésért elad és vásárol mindent, amit csak lehet. A saját útját járja, egy kicsit mindig a törvényesség határán egyensúlyoz, de senki nem rója ezt fel neki. Amikor megérkezik egy bolygóra, aztán távozna a rakománnyal, felfedez egy embert, akit eladásra kínál az egyik aukciós ház. Kíváncsiságtól hajtva, Rojan megtöri az általa felállított szabályokat, megveszi az embert, saját használatra. Végül azonban rá kell jönnie: nem csak rabszolgát vásárolt, hanem társat is magának.

Tyion azonban korántsem olyan könnyű eset, mint amilyennek első látásra tűnik. Nem érti meg, milyen veszélyes helyzetbe került, folyamatosan vívja saját harcát, keresi a helyét, miközben Rojan világában is szokatlanul magas árat fizettek érte. Rojannak meg kell győznie Tyiont, hogy nem olyan rossz társnak lenni, még akkor is, ha a külvilág szemében még mindig Rojan tulajdonának számít. Ami viszont korántsem megy könnyen annak, aki nem a Földről származik, és még nehezebb, ha valaki más is áhítozik Tyion után.

Vélemény:

A borítóra nézve már megvan a Zembernek a véleménye. Nagyon szeretem az ilyen könyveket, na. Ezek a gyengéim, bevallom. :)

Egyetlen negatívuma az, hogy rettenetesen várom a következő részét, de az csak nem akar jönni... Hiába, a jónak hamar vége szakad, pedig ígérik a folytatást.

Vannak benne logikátlanságok, de hát nem is kell mindent érteni, elvégre ezért ez a műfaja. Rojan kinézetét például nehéz konkrétabban behatárolni. A szokásos, szerethető karakterek, Cory -t is jobban megismerném, remélem, ő lesz a következő könyvben.

Kár, hogy még nem tudok annyira fordítani, de a pet szót sem tudom hová tenni pár speciális gay szó mellett (pl. stud). A pet szóra a szótárban kisállatot dob ki, ne kérdezzétek, gay értelemben mit jelent. Ha megírjátok a választ, felrakom ide is. 

Még vannak nehézségek az angolban, különösen a sci-fi könyvekben szoktak érthetetlen dolgok lenni. Szerencsére ez a könyv nem ilyen, szépen olvasható, bár értelmet senki ne keressen a Stormy Glenn könyvekben. Egy kellemes, nyári estén kikapcsolódásnak maximálisan megfelel.

A másik témáért, a kalózos könyvekért mindig odavoltam, de ebbe most inkább ne menjünk bele bővebben. :)

Aranyos történet, szerethető, kedves karakterekkel, bár Rojan lehetett volna még keményebb, és Tyion még harciasabb. :) 

Elég az írásból, a végén jöjjön a megszokott részlet:

- Tudod, miért vagy itt, kisember? - kérdezte Rojan, miközben éberen figyelte Tyion reakcióját.

- Kis ember... - sziszegte az ember. - Neked sem tetszene, ha így neveznének, igaz?

Rojan kuncogott.

- Lehet - mondta, miközben ujjaival dörzsölgette az érzékeny, kis mellbimbókat, és érezte, ahogy megkeményednek a kis gömbök. Elégedetten élvezte, ahogy a kis sziszegés szinte kimenekült az ember szájából. Nagyon jól tudta, hogy az emberek rendkívül érzékenyek az érintésre.

- Azt hiszem, ez attól függ, hogy képes-e alávetni magát a képzésnek - folytatta, mialatt észrevette, ahogy a kisember szemei elkerekednek a szavaira.

- Képzés? - nyöszörögte az ember.

- Mondtam már, az enyém vagy, pet.

Az ember erre elsápadt, alig hallhatóan nyögte ki: - Pet?

Rojan a kezével egy üvegből készült, zárt ketrec felé intett.

- Te most egy aukciós házban vagy, pet. A legmagasabb ajánlatot tevő tulajdona leszel - vigyorgott Rojan. - Aki pedig nem más, mint én vagyok.

- És ez... pontosan mit jelent?

- Elfogadod a szabályokat, aláveted magad a képzésnek, engedelmeskedik nekem mindenben, én pedig elviszem innen - válaszolta Rojan. - Ellenkező esetben visszavisznek ismét a ketrecbe, és újra a következő, legmagasabb ajánlatot tevő birtokába kerülsz.

Az ember összehúzta a homlokát.

- Te tényleg megvettél engem? Honnan tudod mindezeket? Én szabad ember vagyok. Nem értek ezzel egyet.

Rojan vállat vont.

- Nyilvánvaló, hogy valaki egy bizonyos ponton úgy vélte, hogy megfelelő lennél petnek. Az embereket gyakran teszik ebbe a helyzetbe. Az aukciós házba kerültél, és ide hoztak téged. 

- Hoztak? - csattant fel a kisember.

Rojan ismét felvonta a szemöldökét az ember szavaiban hallatszó hév miatt. Úgy tűnik, az új tulajdona nehéz természetű egyed. Rojan kezdte élvezni, hogy az ő birtokába került

- Éppen otthon aludtam, amikor valaki bejött a szobába, és elrabolt. Itt ébredtem fel. Ezt nevezik emberrablásnak.

- Biztos vagyok benne, hogy valóban így volt, azonban az emberi faj primitívnek számít, mivel nem csatlakoztak még az Egyesül Planetáris Szövetséghez, semmiféle jogotok nincs, csak a mesternek vannak jogaik, az pedig én lennék.

- És ez így jó neked?

Rojan érdeklődése még erősebbé vált. Úgy hangzott mindez, mintha az ember háborogna. Amíg abban ő is biztos volt, hogy nem tetszene neki, ha elrabolnák az otthonából, tudta azt is, hogy a másiknak is meg kell tanulnia értékelni a tulajdont.

- Az emberek nem rendelkeznek jogokkal, mivel nem tagjai a szövetségnek, és ez egészen addig fennáll, amíg nem csatlakozik a bolygó hozzá. Sőt, mindenkinek, aki a Földről származik, rendelkeznie kell olyan papírokkal, amelyek szerint valakinek a tulajdonába tartoznak. Minden ember, akinek nincsenek ilyen papírjai és elkapják, börtönbe kerül, vagy kivégzik őket.
Rojan lehajolt, szemtől - szembe a kisemberrel.

- Ez az, amit akarnál?

Az ember szemei ismét elkerekedtek. - Nem..... nem.

- Akkor két választásod van, pet - mondta Rojan. - Engedelmeskedni fogsz nekem teljes mértékben, és elfogadsz engem mesteredként, vagy én itt hagylak téged és ismét aukcióra kerülsz. Melyiket választod?

- Mit... mit jelent pontosan az, hogy petnek lenni?

- Ez azt jelenti, hogy te csak az enyém vagy, senki másé - vigyorodott el Rojan, mialatt az ember háta mögé sétált. Lehajolt, hogy egyik kezével megfogja az ember fenekét, másik kezével pedig az arcát, és mindkettőt gyengéden megszorította. - Ha engedelmeskedsz nekem, meg leszel jutalmazva.

Rojan elégedett volt, és egy gyors ütést mért az ember fenekére.

- Ha engedetlen vagy, meg leszel büntetve.

A kisember felkiáltott, teste ívbe hajlott, ahogy igyekezett távolabb kerülni az ütéstől. Még ha ő sírt is, nem tagadhatta, hogy a teste nem tudta elrejteni a választ.

Rojan kezeivel körüljárta az ember testét, majd megragadta a kemény farkát. Néhányszor megnyomkodta, a kis ember zihálása pedig felszította saját vágyát is. Elképzelte, ahogy a jövőben uralni fogja a kisembert, és majdnem elélvezett a nadrágjába.

Az ember teste remegett a karjaiban. Rojan érezte, ahogy előnedv szivárgott az ujjai közé, miközben tovább simogatta a makkot. Olyan átkozottul érzékeny volt ez az ember. Rojan már itt és most a magáévá akarta tenni, de tudta, hogy jobb, ha vár addig, amíg már biztonságban a hajóján lesznek. Különben is, a várakozás legalább ekkora móka.

- Nos, pet? - suttogta Rojan a fiú fülébe. A kezeivel tovább kényeztette a farkát.

- Hazajössz velem, vagy itt maradsz?

- Kérlek  - nyöszörgött az ember. Amikor a csípőjét az őt kényeztető kéz felé lökte, Rojan úgy döntött, hagyja elmenni. Az volt a megszokott, hogy ilyenkor nem engedi az emberi orgazmust, amíg ő nem akarja, de a férfi már eddig is sokat tanult.

Az, hogy hagyja elélvezni a kisember, csak egy kis ár volt azért, hogy megkapja annak beleegyezését, hogy pet legyen. Az igazat megvallva, egyáltalán nem volt választása. Rojan birtokába kerülése jó volt számára, de a fiú beleegyezése a jövőben megkönnyítené a dolgát.

- Velem tartasz, kisember? - kérdezte Rojan, Tudta, hogy a nagyobb testével minden kíváncsi szem elől elrejthette, ami jó volt azért, mert így senki más nem láthatta, amint az embert elragadja a szenvedély. Átkozottul szép volt, egész egyszerűen.

A férfi megrándult és felkiáltott. Meleg folyadék fröccsent Rojan kezére, miközben azt a farka köré fonta. Rojan simogatta még párszor, majd elengedte a farkát, és kihúzta a fenekéből a másik ujját.

Az ember édes illata, a tűzviharnál is gyorsabban söpört végig rajta, mialatt a karjaiban tartotta. Nem mást, mint a párját.

Rojan halkan morgott, mivel a vágy, hogy magáévá tegye az embert, erősebb volt, mint az önuralma. Rojan megdöbbent. Azért érkezett az aukciós házba, hogy leszállítsa a rakományt. Fogalma sem volt arról, hogy éppen a párjára fog ezen a helyen lelni.

Egy kézzel megragadta párja világos, szőke haját, és hátrahúzta a fejét. Homályos, szürke szemek pillantottak fel rá. Rojan végighúzta ujját, annak elpirult arcán.

- Enyém!

Úgy tűnt, az ember összezavarodott. Homlokát ráncolta, ajkai vékony vonalba húzódtak. Úgy nézett ki, mintha mondani akarna valamit, de maga sem volt egészen biztos abban, hogy mit.

- Hozzám tartozol. Meg fogod tanulni, hogy engedelmeskedj nekem, minden kívánságomat teljesítsd. Az én örömömet fogod szolgálni, életed végéig. Megértetted?

Az ember erre elsápadt, és halkan morgott, de Rojan mégis meghallotta ezt a csendes szobában. Az ajka megrándult, ahogy igyekezett elfojtani a vigyorát. Szerette ezt az embert. Mindemellett még különösen jól is nézett ki, és Rojan gyanította, hogy ez az ember éppen eléggé ellenálló, hogy érdekes legyen az élet mellette.

Rojan nem tudott tovább várni, hogy ezt kiderítse.

:D