Második kedvenc íróm, Stormy Glenn után nem más, mint D.J. Manly. Mivel jó nehéz a neve, a könyveire annál nehezebb rábukkanni a neten, mármint a letöltéshelyekre és kincsesbányákra természetesen. :)

Szintén rengeteg könyve van, és most már kezdi a honlapját csinosítgatni. Tiszta szégyen, hogy egy ilyen kaliberű írónak, mint ő, még egy saját, rendes és szép honlapra, blogra sem futotta eddig. Nem úgy, mint nekem a mérgelődésre, ugyanis nagyon nehéz az összes könyvéről egy rendes listát csinálni otthon. Személyéről nem tudok sokat, még azt sem, hogy férfi-e vagy nő, de rá mondanám azt, hogy inkább férfi, tekintve, hogy kicsit másabb az írása a női írókhoz képest, saját magam elfogult véleménye szerint jobb is tőlük. 

Kezdjük hát először ezzel a történettel:

Giovanni egyáltalán nem született bérgyilkostípus, de azzá válik, ha ez kell ahhoz, hogy szembenézzen az apjával. A fiú már bizonyította korábban, hogy gengszternek alkalmas, és az apja úgy döntött, épp itt az ideje annak, hogy a családban elfoglalja a számára kijelölt helyet. Giovanni ezért arra készül, hogy megölje a rivális vetélytárs fiát, abból a szemközti hotelszobából, ahol az éppen tartózkodik. De mihelyt megpillantja őt, ahelyett, hogy meghúzná a ravaszt, hirtelen saját fantáziáinak adja át magát teljesen, olyan fantáziáknak, amelyeknek nem lenne szabad engednie.

Amador saját családjának építőipari cégét vezeti. A Vega Építőipari vállalatot, amely családjának egyetlen olyan üzlete, amely ténylegesen az is. Minden tőle telhetőt megtett azért, hogy apjának engedve bűncselekményeket kövessen el, valamint szexuális életét is titkolnia kellett előle. Nem akart rákerülni a Biachi listára, vagy hogy egy férfit küldtek a megölésére, aki így tudomást szerzett a titkáról.

Gianni és Amadornak így nincs más választása, minthogy együtt maradjanak mind a hálószobában, mind pedig a való életben, miközben kétségbeesetten próbálják megtalálni a kiutat abból a helyzetből, amibe keverték magukat. Vajon van kiút számukra, és ha tényleg van, akkor is együtt lesznek?

Ismertető:

Különleges könyv, amiben két ősellenség, két ellenséges család fiai szeretnek egymásba. Amolyan modernizált, fiúkra átírt Rómeó és Júlia történet.

Lebilincselő és lehidaló történettel, folyamatosan árad az olvasás közben a feszültség, a frusztráció, magával sodornak az események. Mindig történik valami, és az olvasóban két kérdés merül fel: Mikor lesznek már végre megint együtt, és hogy Úristen, mi lesz már... :P

A könyv másik különlegessége hogy az ember szinte alig bírja felfogni, hogy a történet bizony éveken át elhúzódik. Fura egy könyv, ebben minden előfordul, ami kell: szenvedélyes szextől a kényszerített házasságon át., harmadikig. Van benne mindent bele akció, romantika, és nagyon kemény, ütős történetek is. Szinte tűkön ülve vártam minden jelenetet, amikor a két főhős összetalálkozik, ebből viszont kevesebb van, a kelleténél. Kissé sokkoló belegondolni abba, hogy hány év is telik el mindig, de amikor olvassuk, ez mégis valahogy elmosódik. Ilyenkor vissza kell lapozni, hogy tééényleg, akkor most hány évesek is, mi volt korábban. :P A körmöm is lerágtam, miközben vártam és vártam, hogy mikor lesznek végre már megint együtt. Aztán, amikor összejön a találka, megint padlón voltam teljesen az eseményektől. Van, akit kifejezetten feldühített ez a sok idő, amíg eltelt a könyv eleje és vége között.

Ami még megint figyelemre méltó, hogy miután összejött a párocska, utána is folytatódott a történet. Ilyen könyvekből viszonylag kevés van nemcsak a romantikus könvyeknél, hanem a gay romantikus könyveknél is.

Érdekes, hogy évek telnek el, de a karakterek nem igazán változnak, vagy erről nem tudunk semmit.

A karaktereket illetően most Amador volt a nagyobb kedvenc. Sokmindenről le kellett mondania a férfinek, titkolnia kellett a magánéletét, a beállítottságát, azért, hogy a családját megvédje, feláldozza folyamatosan önmagát. Amit viszont nem tudok hová tenni, hogy egy maffiacsaládban, ahol az apja a fejes, hogyhogy az semmiről sem tudott. Ilyen magasan már nem lehet semmit sem titkolni, nekem ez érthetetlen, hogy az apja nem tudta, hogy a fia...

Giovanni karakterére kevés idő jutott, annak kidolgozására, ez is nagyon látszik a könyvből. Kicsit idióta, meg olyan "teszetosza", még durvábban tutyimutyi típus. Nagyon fiatal a történet elején, még csak 18 éves. Giovanni évekkel későbbi változatáról csak azt tudjuk, hogy jellemében nem, csak  a foglalkozása változott. 

Némelyik mellékszereplővel a kelleténél sokkal jobban foglalkozik az író, pl. Sophiával. Az eltelt idő miatt viszont egy másik karakter viszont érdekelni kezdett, aki nem más, mint Amador testvére.

A könyv teljesen más élményt nyújt, mint az eddig megszokott hangulatú gay - romantikus könyvek. Külön pontot kapott nálam azért is, mert vége sem a hagyományos értelemben vett "boldogan éltek, amíg meg nem haltak".

Most pedig kedvcsinálónak jöjjön egy kis részlet, az angolul nem annyira tudóknak :)

Túl gyors volt, és nem elég. Ez volt minden, amire Giovanni képes volt gondolni, miközben a teraszon ültek, és ettek. Ezen még az a tény sem segített, hogy amikor Amador körülötte tett-vett, semmi más nem volt rajta, csak egy szűk, fehér fürdőköpeny, amit még nagynénje régi ruhái között talált, a kocsi csomagtartójában. A viselet keveset hagyott a képzeletre. Amador pedig ha csak tehette, szeretett úszni egyet a medencében, így ennek következtében a ruhadarab gyakran volt vizes.

- Szereznünk kell neked néhány ruhát. - jelentette ki Giovanni aznap kétségbeesetten. - Azt hiszem, azt mondtad, hogy mi... -

- Túl meleg van a vásárláshoz. - panaszkodott a férfi, miután az egyik kényelmes széken végigfeküdt, az alkalmazottak pedig szinte megállás nélkül vitték nekik a limonádés poharakat. - Neked is nagyon melegnek kell lenned abban a nadrágban. Meg fogom kérdezni majd a nagynéném, hogy keressen neked is egy fürdőköpenyt.

- Nem kell.

Az utolsó dolog, amire szüksége volt, az az, hogy mindenki szeme láttára nyilvánvaló erekcióval járkáljon.

Végül, Amador odahajolt a fiú füle mellé és azt suttogta:

- Mit szeretnél, mit tegyek?

- Ne kínozz. Nagyon jól tudod, mit akarok tőled. Átkozottul jól nézel ki, és szexi vagy ahhoz, hogy tudjad. Majd meghalok. Igazán segíthetnél azzal, hogy felveszel magadra pár ruhadarabot.

A férfi felnevetett.

- Pihenj.

- Csak te pihensz. Ne felejtsd el, hogy most már tudom, hogy mire vagy képes.

- Túlságosan forró van a dugáshoz.

- Te is túlságosan forró vagy, de nem a dugáshoz. Kérlek, Amador.

A fiú keze már a vállát érintette. Masszírozta pár percig, egyikről a másikig. Aztán lejjebb tévedt a keze, hüvelykujjával incselkedve megérintette a mellbimbóját néhányszor, figyelve annak változását.

- Istenem, annyira szexi vagy... nyalta meg az ajkát.

Amador körülnézett azután elvigyorodott. - Rosszfiú vagy.

- Hm... szeretek az lenni. Szeretnék lovagolni a farkadon. Olyan rosszan akarok lovagolni, mint amilyen most vagyok.

A változás észrevehető volt Amadoron.

- Teljesen megőrjíted az itt dolgozó néhány lányt, nem is beszélve rólam. Kérlek, baby.

***

Amador ismét körülnézett. Itt nem lehettek együtt, túl kockázatos volt. A hely tele volt őrökkel és alkalmazottakkal, de a fenébe is, a veszély olyan csábító volt, ami nagyon kanossá tette, annyira, hogy képes lett volna semmivel sem törődni. Giovanni tekintetében a tiszta vágy és izgalom tükröződött, miközben felé fordult. - A padlásra - mondta.

- Vezess. - nyögte ki Giovanni, mialatt a zsebében levő síkosító után kutatott, kivette, majd az óvszerre kente és mindezt a férfinak is megmutatta.

Amador megrázta a fejét. A srác mindenre felkészült, ő pedig semmit sem tudott megtagadni tőle. Mutatta az utat, Giovanni mögötte volt, vigyázva arra, ami a kezében volt. Csendesen sétáltak a ház felé, felmentek a lépcsőn, azután fel a padlásra.

- Maradj csendben. mondta Amador, miközben felmentek a lépcsőn. - És hagyd ezt abba.

- El kell hallgattatnod. - Giovanni felnyögött, becsukta maga mögött az ajtót, és azonnal a padlás falának nyomta Amadort. - Ki ebből a rohadt shortból. Teljesen megőrjít.

- Te vagy az őrült. - nevetett Amador, amit rövidre vágott Giovanni forró szája, Amador pedig a fiú hajába markolt, mialatt a fiú végigszántott a testén és úgy nyögött, mint aki teljesen megvadult.

- Cssss. Gio, a végén még meghallanak.

- Hallgattass el - mondta. - Bassz meg, és Ó, Istenem, Amad, annyira odavagyok érted. Úgy érzem magam, mint egy megszállott, és ha nem vittél volna fel ide, megerőszakoltalak volna ott lent. Most, rakd a számba a gag-et és bassz meg - lehelte.

Amador lökött egyet. - Amit csak akarsz. Giovanni érte nyúlt, tartotta egy kis ideig, majd megfordította, és azt mondta neki, hogy nézzen bele a tükörbe, amely a padláson hevert az egyik sarokban. - Hallgattass el ezekkel a bőröndökkel. Az illatuk olyan, mint a tiéd.

- Újra mániás vagy - nevetett Amador.

- Én? Nézz magadra. Nézd, milyen szép vagy. Hogyan is gondolhattam olyanra valaha, hogy sérülést okozzak ezen a csodálatos hajon a fejeden?

Amador egy pillanatra megsimogatta Gianni arcát a tükör előtt, azután rámosolygott. - Vedd le a ruháidat, baby.

Giovanni gyorsan engedelmeskedett.

Amador visszahúzta a tükör elé. - Nézd csak meg magam. Nem csak én vagyok ilyen. Nagyon szép farkad van, Gio, nagy fenékkel amely készen áll arra, hogy megbasszák.

Giovanni felnyögött erre és keményen megcsókolta. - Akkor csináld, bassz meg. Te vagy a főnök. Szeretném, ha már bennem lennél.

- Először is, fel kell készítselek. - nézett körül Amador a padláson. A padláson észrevett egy régi, fából készült padot, amit ugratáshoz használtak a tornán. Tökéletes. Megfogta a fiú karját és odavezette. - Feküdj a hasadra, és emeld fel a segged.

Giovanni rámosolygott. - Ó, igen. Élvezni fogom.

Amador elmosolyodott és finoman megcsókolta a száját. - Hm. én is. De először is, be kell tapasztanom a szádat, túl kockázatos lenne, ha nem tenném. Nyisd ki a szádat.

Giovanni engedte, hogy száját bekössék, majd úgy tett, ahogy a férfi parancsolta.

Amador végigfuttatta kezét a hátán, majd a seggén, finoman dörzsölni kezdte a két félgömböt, miközben mosolygott azon, hogy tompa hangok jöttek ki a fiú szájából. Hirtelen a nyögések egyre hangosabbá váltak, mire rájött, hogy Amador nadrágja már a földön hevert.

- Sajnálom - motyogta Giovanni.

Amador elvigyorodott.

- Csak halkabban.

A férfi elkezdte síkosítani a fiú fenekét, sok időt szánva erre, de a farkát teljesen figyelmen kívül hagyta. Puha nyöszörgések jöttek a fiútól, mivel szerette volna, ha az is ekkora figyelmet kap. A férfi simogatta a golyóit egy kis ideig, majd bemártotta egy ujját a lyukba.

Giovanni felnyögött.

- Istenem, igen... igen... igen...

Remélem, tetszett a kis kedvcsinálóm. :)

D.J. Manly könyveit ajánlom mindazoknak, akik más hangulatú könyveket is szeretnének olvasni a témában. Az a típusú szerző, akinek minden könyvét ajánlani lehet.

Tűz és Jég

5. fejezet

Holdfény szűrődött át a függöny aprócska résein keresztül, majd a a sugarak végighaladtak a szobán, egészen az ágyra vetődtek. Alex kicsit felverte a párnát, majd az oldalára gördült, és egyik karján megtámasztotta magát. Hosszú pillanatig csak némán és mozdulatlanul nézte a fiút, magában csodálva az elemek játékát, ahogyan a fiú arcát megvilágították. Alig tudta elhinni, hogy egy ilyen gyönyörű teremtés az ágyába invitálta, maga Alex pedig ezt szinte felfoghatatlannak találta egy rövidke időre. Nem bírta megállni, hogy ne érintse meg, habár ez a hülyeség magasiskolája lenne, és olyan valami, amit valószínűleg egész hátralevő, nyomorúságos életében bánni fog.

Conor kötekedő arckifejezéssel nézett fel rá.

- Um, Alex?

Alexnek eltartott egy jódarabig, amíg az agyáig eljutott, hogy kérdést intéztek hozzá, de végül sikerült, aminek eredményeképp egy alig érthető - Uh, uh?-val válaszolt.

- Szükséged van egy használati utasításra, vagy mi? - érdeklődött Conor szemeiben könnyed humorral. Ez a megjegyzés fokozatosan hatolt bele Alex használaton kívüli agyába.

- Talpig férfi vagyok, ha nem vetted volna észre. Ez a többezer éves, evolúciós fejlődéssel ellenkezik, amely szerint egy igazi férfi sosem veti alá magát az utasításoknak.

- Vagy hogy útbaigazítást kérjen? - vigyorgott Conor.

- Ó, hidd el, nekem nincs szükségem, hogy megtaláljam a helyes utat, a tested körül, de lehetséges, hogy mégiscsak kelleni fog egy kis kutatás.

Conor felnevetett, ám a nevetés azonnal elhalt, amint Alex lehajolt, és megsimogatta Conor ajkait a sajátjával. Ez egy meglehetősen finom kezdet volt és Alexnek sokkal több kísérletezésre volt szüksége. Kisimított néhány elszabadult, kóbor hajszálat Conor szeméből, majd újra megcsókolta. Ugyanekkor nyelvét végigfuttatta Conor ajkain levő varrás mentén, finoman megnyomta őket, inkább kérve, mint követelőzve. A farka legnagyobb megelégedésére, Conor engedelmesen széttárta lábát neki. Alex nyelvével finoman előre furakodott, felkérve a válaszra. Nem kellett csalódnia. Conor felnyúlt, aztán beletúrt Alex rövid hajába, így húzva közelebb a férfit. Ez a mozdulat azonban közel sem tükrözött olyan finom mozgást, mint amit Alex adott neki, erőteljes és szenvedélyes meghívás volt Conor részéről, Alex számára. A fiú gyengéden megharapta Alex alsó ajkát, ennek hatására egy kicsiny, rubin vércsepp gördült le, amit azután lecsókolt az ajkairól.
Hosszú pillanatok teltek el, mire szoros ölelését kissé meglazította, és elengedte Alexet, hogy vegyen egy remegő lélegzetet.

- Baszd meg Conor, épp úriember próbálok lenni!

- Nem kértem, hogy az legyél, és különben is, nem hiszem, hogy épp ez lenne a természetes viselkedésed is, igaz? - mosolygott rá Conor, gonosz csillogással a szemében.

Alex vicsorgott.

- Olyan félénk vagy az emberek között, azt hinné az ember, hogy ugyanilyen vagy az ágyban is.

- Nem szeretném, ha olyanná válnál, mint ami nem vagy, Alex. Parancsolni akarsz? Oké, tedd azt.

Alexnek nem kellett kétszer mondani. Egy mozdulattal lerántotta a takarót, majd Conorra vetette magát és lovaglóülésben elhelyezkedett a fiú combján.

- Itt az idő a játszadozásra.

Alex vékony pizsamaalsóján már kitüremkedett az erekciója, majd ennek eredményeképp szét is nyílt a nadrágja. Conor kezét Alex derekára tette, de bármennyire is szerette Alex ezt az érzést, amit Conor kezei okoztak, megrázta a fejét. Megragadta Conor csuklóit, a feje fölé fogta aztán az ágy öntöttvas rácsaira helyezte őket.

- Ne vedd le innen a kezedet. 

A férfi megvárta, amíg Conor engedelmeskedett, közben megcsodálta a fiú karcsú, vékony testét, aztán leugrott az ágyról, és végleg megszabadult a hosszú pizsamájától.

- Nagyobb tisztelettel kellene lenned a rajtad levő dolgok iránt, azért is, mert ezeket én tettem fel rád, és azért is, mert utálom a gondolatát annak is, hogy véresek lettek.

Aggódva csókolta meg a fiú duzzadt ajkait, mire Conor csak ennyit mondott: - Én inkább meztelenül alszok, de köszönöm, hogy gondoltál rám.

- Nos, azt hiszem, ugyanebben az állapotban kellene lenned most is - folytatta Alex kínzóan a fiú vetkőztetését, egészen az alsónadrág levételéig. A rugalmas anyag alá csúsztatta ujját, addig, amíg kísértően Conor sima bőréhez nem ért.

- Vennem kellett volna neked egy másikat is, amit ma este viselhetnél.

Conor megrándult alatta.

- Nem volt rajtam alsógatya. Kizárólag az az átkozott fólia, maga az álruha.

Alex megnyalta a szája szélét.

- Most támadt egy ötletem. Csak egy szalagba csomagolni téged, ami leszorítja a farkadat és a labdáidat, semmi más.

- Perverz! Conor kezei a hirtelen indulattól elváltak a rácsoktól, ám a férfi erőszakkal visszarakta azokat.

- Lehetséges. A legjobb dolog a sexi fehérnemű és azok eltávolítása.

Alex ezennel lehúzta Conor nadrágjának szalagját annyira, hogy a fiú duzzadt és merev farkának hegye csak kiálljon, aztán folytatta tovább egészen addig, amíg le nem piszkálta róla a rugalmas szövetet. Ujjaival dörzsölgette a vékony csúcsot, összegyűjtve néhány csepp nedvességet, kuncogva azon, ahogy Conor alatta vonaglott és kígyózott. Megnedvesített ujjaival Conor kemény mellbimbóját ingerelte, aztán előrehajolt, hogy nyelvét szorosan végigfuttassa, egyiket a másik után. Azután hátradőlt, hűvös levegőt fújt rájuk, majd végig a fiú egész testén, Conor pedig felnyögött a szenzációtól, mivel a férfi lélegzete testének alsó részéhez is eljutott.

Alex nagyon óvatosan megcsókolta azt a pontot, ahol Conor nyaka és válla találkozott, mivel kis zúzódás volt rajta látható.

- Mmm... Nagyon jóízű vagy. Azt akarom, hogy mindenhol rajtad hagyhassam a jeleimet.

Conor felnyögött, de nem próbálta megállítani. Alex végigkaparta fogaival Conor egész mellkasát, amíg meg nem találta a kis, rózsaszín mellbimbót majd azt újra finoman megcsókolta. Conor csípője vonaglott, de Alex felemelkedett, lefogta a térdével, megakadályozván, hogy farkát bármibe belesúrolhassa.

- Ó, nem, nem. Azt majd én döntöm el, hogy mikor érheted el a megkönnyebbülést. Eközben Alex megcsípte Conor mellbimbóit, mire az felháborodásában megpróbált kitörni a fogva tartásból. Ekkor egy kéz ragadta meg a fiú kezeit, erősen visszahelyezte őket ismét a rácsokra.

- Nincs több elengedés! Engedd el a síneket újra, és akkor ki foglak kötni a rácsokhoz.

- Alex, kérlek....

Alex ügyet sem vetve rá, visszatért a mellbimbóihoz, ismét ingerelte mindkettőt. Lassan végignyalta a hasizmaihoz vezető utat, egészen addig, amíg el nem érte Conor fehérneműjének szélét. Ezután a fiú szemébe nézett, miközben lecsúsztatta azt Conor térdéig. Nem tudott, és nem is állt szándékában tovább mozgatni, de Conor addig ugrált és küzdött, amíg mindketten az ágy végében kötöttek ki.

- Így már jbb. Csodálatos faszod van. Alex alig ismert a hangjára, annyira fátyolos volt a vágytól. Elismerően nézte a 18 cm-es bársony borítású acélt, amely már csúszott az előzetes felkészítéstől, mégis ellenállt a kísértésnek, hogy megérintse. Ehelyett hátrébb helyezkedett egy jobb pozícióba, és megcsókolta Conor belső térdét. Lassan, még feljebb küzdötte magát a belső combján, és ahogy közeledett a tetejéhez, Conorra vetett gonosz mosollyal újrakezdte az egészet a másik térdével.

Conor kétségbeesetten nyöszörgött.

- Hogy lehetsz ilyen kibaszottul gonosz! Tiltakozását elvágva, Alex hirtelen célba vette a golyóit, gyengéden a nyelvét örvénylően mozgatta rajtuk, bonyolult mintákat rajzolva. Azt akarta, hogy Conor egyszerre érezzen fájdalmat és élvezetet, azt akarta, hogy szíve egyszerre verjen, a pulzusa egyszerre lüktessen az övével. Egy kis időre felnézett, és látta, hogy Conor úgy szorítja kezeivel a rácsokat, mintha az élete múlna rajta.

Alex visszatért a korábbi feladathoz, de inkább a szájával, nem a kezeivel. A nyelve már elérte Conor farkának gyökerét, és elkezdte a kanyargós utat, felfelé a hegyhez, minden négyzetcentiméterét felfedezve, körözgetve, egészen addig, amíg a csillogó fejet nem ingerelte.

- Mmmm. Alex visszahúzódott, és csak mosolygott a Conor szemeiben tükröződő pánikon, hogy habozás nélkül a szájába vehesse. Megmerevítette két karját, Conor csípőjének két oldalán, miközben egyre csak falta őt, kiélvezve a sós, tiszta ízt, szívva és nyalva egyidőben.

Conor öntudatlanul rángatózott.

- Alex! Nem bírom tovább... Húzódj el... Alex elutasítóan nézett, majd ismét vett egy mély kóstolót - amire Conor elélvezett, kitört, háta ívbe hajlott, fejét lenyomta a párnába, szemeit szorosan összezárta, ahogy teste újra és újra szorosan összerándult. Alex szintén újra és újra nyelte a farkából kifröccsenő krémes cseppeket, aztán elhúzódott, majd hirtelen neki is elakadt a lélegzete, saját maga is elélvezvén, magja lassú patakokban folyt le a lábán.

Sóhajtva, boldogan és kimerülten rogyott le Conor háta mögé, aki félően nézett rá:

- Szavakkal képtelenség leírni azt, amit műveltél velem. Hihetetlen volt.

Alex álmosan vigyorgott.

- Szívesen. - Oh... Most már elengedheted azt a rácsot. Vagy inkább szeretnéd, ha kikötnélek éjszakára?

Most itt lett volna az ideje valóra váltani az ötletet.

***

Alex másnap reggeli ébredése után rendkívül idegesen ugrott fel az ágyból az ellentétes érzelmei miatt. Egyrészt ott volt a puszta öröm, hogy Conor mellette feküdt, másrészt ott volt az elfojtott pánik, a rájuk leselkedő rengeteg jövőbeni veszélyekre gondolva. Homályosan felötlöttek agyában az álombeli képek, ahogy Conor összetörten és véresen fekszik valahol, miközben szörnyű fájdalmak kínozzák. Conor túl tökéletes, túlságosan szép volt ahhoz, hogy ilyen kockázatnak tegye ki magát. Alex el akarta őt rejteni teljesen a világ színe elől, azt akarta, hogy elfelejtsék ezt az egész ostoba tervet, Közelebb húzta Conort, megcsókolta a nyakát, de közben gyomra kényelmetlenül korogni kezdett.

Conor megmozdult, nem igazán akart felébredni az édes álomból. Még korán volt a felkeléshez, és Alex azt is nagyon jól tudta, hogy mennyire kemény volt a fiú számára az előző nap, mégha kellemesen is végződött az este. Elmosolyodott az emlékre, hogy mennyire jól szórakozott tegnap este, miközben kínozta és ingerelte a fiút egyszerre. Istenem! Ő már úgy gondolt Conorra, mint aki végleg csak az övé, és senki másé. Nem tudta elutasítani ezt az elképzelést, mert igazán, nagyon nagyon akarta, hogy valóságos legyen. Nem tudott visszamenni az időben, hogy megakadályozza azt, ami megtörtént, és csak egyetlen út volt lehetséges, amin soha nem indulhat el. Nem, nem volt visszaút. Csak remélhette, hogy Conor is ugyanígy érez.

Conor felé hengeredett, és rámosolygott.

- Jó reggelt. A hangja félénk és bizonytalan volt, minden bizonnyal az előző este hatására.

Alex hosszan és keményen megcsókolta, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, hogy a dolgok közöttük már sosem lesznek a régiek.

- Ó! - pislogott Conor kipirult arccal. - Ez egy valóban jó reggel!

Alex elmosolyodott, de mégis valami lappangott a tekintetében, amire Conor is felfigyelt. Conor gyengéden simogatta tenyerével az arcát, amit finoman szúrt a férfi borostás szakálla is.

- Ne aggódj már.

- Nem teszem.

Alex azonban hiába próbálta meg letagadni, nem működött.

- De igen. Ne hazudj nekem, Alex Courtney. Conor kezét az ágytakaró alá csúsztatta, megragadta Alex faszát, és megszorította azt elég keményen ahhoz, hogy a saját hatalmi pozícióját bizonyítsa.

- Oké, oké! Elismerem, egy kicsit aggódok. Perelj be. - Alex hangja a szokásosnál hangosabban csengett.

A lenti nyomás egy kicsit enyhült, de csak egy nagyon kicsit időre.

- Én jól dolgozok, de hagyd, hogy végezhessem a munkám, Alex. Jó okból bíztál meg a feladattal. - Conor nagyon magabiztosan jelentette ki.

Alex megfogta a kezét, megakadályozva, hogy befejezhesse, amit elkezdett.

- Tudom jól, de a te biztonságod az én felelősségem, és soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire személyes ügyemmé válhat majd. Soha nem állt szándékomban...

- ...Állt szándékodban, mi? Tegnap este nem voltál ilyen egyoldalú. Conor ismét megszorította, majd engedett a fogásán. - Kérlek, ne mondd, hogy máris megbántad? rebbent meg a fiú szép, zöld szeme, aggódva.

Alex gyengéden simogatta meg a haját. - Krisztusom, nem! Soha ne gondolj erre.

- Akkor te se aggódj, nagyfiú vagyok már, tudok vigyázni magamra. Conor párszor megrántotta a kezét, mire Alex egy kiáltással elélvezett.

- Úgy tűnik, mégiscsak vigyáznom kell rád! Vajon azt szeretnéd, hogy visszaadjam a szívességet? - kérdezte Alex reménykedve.

Conor arca még egy árnyalattal sötétebb pirosra változott, és megrázta a fejét.

- Ezzel egyidőben, a másik kezemet is használtam... magamon.

Conor később alig látta Alexet. Csendben igyekeztek a rendőrőrsre dolgozni, miután megérkeztek, leparkoltak, útközben szinte csak szótlanul meredtek egymásra. Alex vezetés közben még pihentette kezét az egyik combján, de ez volt mindössze az egyetlen érintés, amelyet megengedett magának.

Alex eltűnt az irodájában, Conor pedig csatlakozott a csapat többi tagjához. Leült az asztalhoz, miközben  a halom akta látványára elfintorodott, mivel cseppet sem tűnt úgy, hogy egyre kevesebb lenne belőlük.

Hébe-hóba, a többiek kíváncsi pillantásokat vetettek irányába, de ő igyekezett mélyen beletemetkezni a munkába, egyben azt a célt is szolgálva, hogy elrejtse a zúzódásokat, amelyek az arcán voltak, a vágással együtt. A többieknek is értesülniük kellett az előző esti eseményekről, de senki sem vállalkozott arra, hogy konkrétan rákérdezzen.

Amikor a fiú a pici konyhában volt, kezében teát kevergetett, Higgs őrmester csatlakozott hozzá.

- Szóval, Conor, mit műveltél a főnökkel? - kérdezte humoros csillogással a szemében.

Conor többször belemártotta a teafiltert a vízbe, egészen addig, amíg a megfelelő sötétséget el nem érte. - Mire gondolsz? - kérdezte, miközben érezte, hogy arca alaposan felhevült, mintha Higgs az arcát vízforraló fölé tette volna.

- Furán viselkedik.

- Furán?

Higgs csak mosolygott.

- Nos, általában ő konkrétan csak egy seggfej. Nem tűr el semmilyen hibát senkitől, és úgy dolgoztat minket, mint a kutyákat. Ma meg már olyan, mintha egy másik bolygóra került volna. Amikor felmentem az irodájába, rajtakaptam, hogy a szobanövényeket öntözgeti és a rohadt életbe, közben dúdolt magában valamit. Ez felettébb szokatlan viselkedés.

Conor igyekezett elfojtani a nevetést a Higgs által lefestett képre.

- Tagadok minden felelősséget. - mindezt rezzenéstelen arccal szerette volna közölni, de szája halvány mosolyra húzódott, ami elárulta. Higgs mindenttudóan kuncogott, mire Conornak eszébe ötlött, hogy hamarosan minden egyes ember a csapatban a közte és Alex közötti kapcsolatról fog tárgyalni, és persze, ezt már nem állíthatta meg.
Miután megitta a teát, igyekezett kerülni a szemkontaktust a többiekkel, hamarosan azonban már ugrató kérdések tucatjai zúdultak rá az előző estéről és a Fekete Orchidea akcióról.

Conor igyekezett válaszolni a kérdésekre, és átvette a csúfolódást, jó humorral övezve. Higgs végül elküldte a csapattagokat, de Conor már teljesen úgy érezte magát, mint aki végre beilleszkedett közéjük. Mindez jó érzéssel töltötte el.

- Ne is törődj velük, fiam, ők mindössze izgatottak, hogy újra bevetésen lehetnek.

- Nem bánom, őrmester. A tegnapi este számomra is új élmény volt.

Az őrmester elvigyorodott.

- Lefogadtam volna. Voltál már beépített ember korábban is?

Conor bólintott.

- Voltam, de nem ehhez hasonló ügyben. A kábítószer részlegen dolgoztam. Nagyon örülök, hogy végül kikerültem abból a világból, bár ezt nem mondta ki hangosan, majd témát váltott.

- Mi történt tegnap este a klubban? Úgy értem, volt valami a szóban forgó autókkal?

Higgs felhorkant.

- A hülyék elvesztették, valahol az Anderson úton. Azt tudjuk, hogy lopott kocsi volt. Mi csak remélhetjük, hogy megakadt rajtad a gyilkos szeme.

Egy hideg érzés kúszott át végig a gerincén, miközben Conor felfogta, mit is jelentenek a férfi szavai. A nyers napvilágnál lehetetlen volt elrejteni a rideg valóságot, hogy amit művelnek, mennyire veszélyes dolog. Ennek fényében a papírmunka már nem is tűnt olyan rossz tevékenységnek.

Késő délután, Conor a jegyzetek sokaságait rágta át, majd hirtelen felegyenesedett. Felvette a telefont, többször hívást intézett rajta, majd újra és újra ellenőrizte a munkáját. A felgyülemlett papír mennyisége, az azokkal való heves mozdulatai, a Higgs irodájából való távozás, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy úgy nézett ki, mint egy izgatott iskolás, amit igyekezett elkerülni.

- Azt hiszem, találtam egy kapcsolatot, őrmester.

Az őrmester a tollának végét rágcsálta, csak bólintott erre a kijelentésre.

- Ne csak állj ott, hanem bökd ki, mire jöttél rá.

Conor idegesen toporgott, nem akart úgy kinézni, mint egy tapasztalatlan idióta, aki téves következtetéseket von le. Óvatosan beszélni kezdett.

- Tudjátok, hogy két áldozat egy kórházban járt, különböző okokból, röviddel azelőtt, mielőtt elkapták őket?

Higgs vállat vont.

- Igen, mi ellenőriztük ezt - az egyik esetben a fiút baleset érte, a mountain bike-jával, és a csuklóját törte. A másik egy toronyházból esett le.

Conor bólintott.

- Az áldozatok száma egy és négy. Kiderült, hogy három áldozat járt a kórházban levő gyógyszerüzletben - amit egy gyógyszeripari - vállalat részmunkaidős, és egy helyettesítő vezetője irányított.

Higgs felegyenesedett.

- És az utolsó?

- Ez a kérdéses. Van egy nyilatkozat az áldozat két aktájában, hogy a kocsija valahol lerobbant a kórházhoz bejáratához vezető úton. Ez fontos lehet, mert valaki segíthetett neki, úgy irányítva, hogy ne blokkolja teljesen a mentősbejáratot. Később az aktában van egy olyan nyilatkozat, amely szerint az anyja azt vallja, hogy a fia mobiltelefonja nem működött. A legközelebbi nyilvános telefon az ambuláns recepción van.

Higgs már teljesen felállt.

- Lehet, hogy semmit sem jelent, mégis meg kell vizsgálnunk ezt is. Kell egy-egy fotó a két áldozatról, és feltennünk néhány kérdést. Ha az a szegény fiú is ott volt, akkor találtunk egy megkérdőjelezhetetlen új kapcsolatot az áldozatok között.

Conorak eszébe jutott, hogy újra lélegeznie kellene, és megkönnyebbülten engedett a késztetésnek.

- Veled tarthatok, őrmester?

Higgs kemény pillantást vetett rá, és megrázta a fejét.

- Nem mehetsz ki, ezt te is tudod.

Conor igyekezett felvenni a legjobban megbántott kölyök arcát.

- Oké, de én veled lennék. Nem engednéd, hogy bajba kerüljek, ugye? Kérem! Ez az én kapcsolatom.

Higgs engedett.

- Rendben. A főnök szerint a golyóim is rá fognak erre menni, de te megérdemled, amit ezután kapni fogsz.

Conor elvigyorodott, és megragadta a kabátját.

- Köszönöm, őrmester!

Higgs megrázta a fejét, és megvonta a vállát.

- Csak egyetlen egyszer voltam ilyen lelkes mint te, de az is valamikor a kőkorszakban volt.

Conor morogva követte az ajtón.

Kevesebb, mint fél órával később, Conor elmélete beigazolódott. A járóbeteg-recepciósa emlékezett, hogy megsajnálta a fiatalembert, aki kérte, hogy használhassa a telefont. A recepciós megengedte, mivel a fiú a saját unokájára emlékeztette, és így sikerült minden kétséget kizárólag beazonosítania az áldozatot, amikor megmutatták neki a fotót.

Conor és Higgs megújult optimizumussal tértek vissza a rendőrőrsre,

Higgs maga is elismerte Conor teljesítményét. Ez egy szilárd kapcsolat, és nagyon jól jött, hogy rátaláltál. Persze, most kapsz elég munkát, hiszen a kórházban dolgozó, alig 500 embert le kell ellenőrizned. Aztán ott van a betegek, a családtagjaik, a szállítási és egyéb szakemberek, akik ott dolgoznak...

Conor elfojtott egy nyögést, és megpróbált visszaemlékezni arra az időre, amikor is azt hitte a pályaválasztása során, hogy a nyomozói munka egyszerre elbűvölő és kalandokkal teli. Most már a memóriája sem volt olyan jó, ezek szerint.

Órákig tartott, amíg csak arról gondoskodott, hogy egyáltalán a csapat rendelkezésére álljon a kórházi alkalmazottakról szóló akták, és a délután gyorsan estébe fordult. Higgs eltűnt, hogy értesítse Alexet az új fejleményekről, majd visszatért az irodába, kissé sápadtan. Idézést hozott Conornak.

- A főnök látni akar az irodájában. Engem már el is kapott, most te jössz.

Conor a szemét forgatta.

- Nagyon sajnálom, uram, ez nem a te hibád.

Higgs vállat vont.

- Alex tudja, hogy számodra ez csak a bemelegítés volt.

Conor nyelt egyet, megigazította a nyakkendőjét, és elindult felfelé a lépcsőn, a harmadik emeletre, ahol a magas rangú főtisztek irodái sorakoztak. Bekopogott Alex ajtaján, és várt, amíg egy kényelmetlenül mély hang nem szólt ki: - Gyere be.

Conor bejött, bezárta az ajtót, aztán megállt az íróasztal előtt, kezét összekulcsolta a háta mögött, hogy megállítsa azok remegését. Alex folytatta a munkát pár másodpercig, amiről Conor is tudta, hogy egy újabb trükk volt, hogy kényelmetlenül érezze magát emiatt is. Működött. Amikor Alex végül felnézett, az arca legalább olyan jeges volt, mint az a szemeiben tükröződött.

Nem volt bevezetés.

- Szándékosan nem engedelmeskedtél a parancsomnak ma, ugye?

Conor most az egyszerű, tiszta és nagyon rövid indoklást választotta.

- Igen, uram.

Meg akarta lazítani a gallérját, hirtelen úgy érezte, hogy pontosan olyan szűk, mint az a ruha, amit a Fekete Orchideában viselt.

- És úgy manipuláltad a helyzetet, hogy egy másik tiszt is bűnrészes tevékenységet folytasson?

- Igen, uram. - tartotta fenn Conor a szemkontaktust. Eldöntötte magában, nem hagyja magát megfélemlíteni.

Alex felkelt, megkerülte az asztalt, megállt előtte úgy, hogy csak néhány centire legyen az arcuk egymástól.

- Nos mit gondolsz, mit érdemelsz az ilyen kirívó engedetlenség miatt? Már megmutattad a teljes tiszteletben tartás hiányát irányomban, és ez a valami olyan dolog, amit senkitől sem tudok eltűrni. - Az utolsó három szót már szinte ordította.

Istenem, ez a férfi olyan gyönyörű, amikor ennyire dühös. Conor megpróbálta, bár egyáltalán nem sikerült bűnbánóan néznie, egyre nehezebben állta meg, hogy ne mosolyodjon el.

- Nos? - kérdezte Alex, mire Conor fasza megrándult.

- Sajnálom, uram. Nem fog újra megtörténni. Conor meg sem próbált őszinte hangot megütni.

- Igen, pokolian véres lesz. - vicsorgott Alex. - Most végeznem kell még a papírmunkával, de esküszöm - ha megpróbált ismét kisuranni innen, megint bezárom, és elhalmozom papírmunkával. Most pedig tűnj el a szemem elől.

Conor eleget tett a kérésnek, szinte megszökött, majd elindult vissza az eset szobába. Tényleg nagyon remélte, hogy Alex valóban kemény fegyelmezést tervez késő estére!

Végül, addig nem ment haza, amíg 10 óra nem lett. Ismét csendben tették meg az utat hazáig, azonban a feszültség köztük tapintható volt. Conor megpróbált nem nyilvánvaló jeleket adni, hogy mennyire várja, ami történni fog vele, hogy vajon mit fog tenni vele Alex. A bejárati ajtó alig csukódott be mögöttük, amikor háta már rögtön a falnak csapódott. Alex kihasználta az extra 8 centi előnyét jó értelemben véve, azután Conor száját erővel csókolta. Conornak esze ágában sem volt harcolni ellene, és megadóan tűrte, hogy az előző estéhez hasonló támadás megismétlődjön. Alex birtokba vette a száját, nyelvét mélyre fúrta. Conornak szemernyi kétsége sem maradt, hogy a férfi is legalább úgy érezte magát, ahogyan ő. Alex rövid, szőke borostája szúrta az arcát, de hamarosan véget vetett a csóknak. Conor azon tűnődött, hogy ha térdre hullna nézne fel rá, vajon Alex beváltaná-e a neki tett korábbi ígéretet... nem volt benne biztos, de azok a jeges, kék szemek leplezetlen és lángoló vággyal tekintettek rá.

- Az emeletre. Most.

Alex szorosan simult hozzá, miközben felfelé igyekeztek a lépcsőn. Conor megfordult, idegesen húzta be Alexet a hálószobába. Alex becsapta maga mögött az ajtót, aztán megfordult, hogy szembenézzen vele.

- Vetkőzz - csattant fel a parancs, ami áthasított a szobán.

Conor hátrált egy lépést. - Baszd meg.

Alex csökkentette köztük levő távolságot.

- Nem gondolod, hogy elég volt már egyszer nem engedelmeskednie nekem a mai napon? - mondta egyre fenyegetőbb hangon. - Azt mondtam, vetkőzz.

Conor csak bámult rá, de azért elkezdett vetkőzni, először a cipőjét rúgta le, a zoknit, majd meglazította a nyakkendőjét és lehúzta az ingét. Lassan, idegesen gombolta ki a világoskék ingét, és csúsztatta le a válláról. Érezte, a forró hőséget, merev farka remegett arra, hogy Alex magabiztossága felizgatta.

Alex sosem vette le róla a szemét. Ajkát határozottan összepréselte, egyetlen vonallá, míg homlokán megjelent egy apró ránc.

Conor kibontotta övének csatját.

- Folytasd - csattant fel Alex türelmetlenül.

Conor sietve letolta sötét nadrágját, azután lerúgta őket. A fekete nadrág jól kiemelte vékony csípőjét, és a felső combjára is szorosan tapadt. Már totálisan merev volt, farka feszülten tapadt a nadrág tapadós anyagjához, és kétségbeesetten vágyott már arra, hogy kiszabaduljon. A feltárult bőre bizsergett. Nagyot nyelt, megpróbált visszaszerezni némi nedvességet a szájában, mivel az időközben teljesen kiszáradt.

Alex vicsorgott.

- Ne kelljen újra elmondanom.

Conor engedelmeskedett, teljesen levetkőzött. Így, meztelenül, teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát, miközben Alex még mindig fel volt öltözve. Hihetetlenül erotikusnak érezte ezt, mint ahogy azt is, hogy pulzusa megállíthatatlanul, vadul verdesett a csuklóján. Alex előrelépett, és az erős karjaiba vonta. Azután következtek a csókok - a nyakán és a vállán, az ajkain és a füle érzékeny pontján - teljesen átadta magát Alexnek, hagyta, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. Erős kezek simították végig izmos hátát, és minden egyes érintés a bőrén tovább szította a vágyát. Alex érintése könnyedén szenvedélyévé válhat - egyszerre erős és gyengéd, Conor minden egyes kapcsolatot, amit Alex létrehozott, még jobban átélt.

Ahogy Alex magához préselte, Conor azt is megérezhette, hogy mennyire fel van izgulva a másik is. Kemény és határozott. Nagyon vágyott már arra az érzésre, ahogy Alex is teljesen meztelenül hozzásimul, de a férfi egyáltalán nem sietett levetkőzni. Conor folyton nyöszörgött, ahogy a férfi kezeivel a fenekét szorította. Alex magabiztosan és nagyon profin gyúrta a félgömböket, szétválasztotta, majd ismét összeszorította azokat. Conor zihált, háta ívbe hajlott, előre hintáztatta magát Alex ágyákán, mialatt egy ujj indult el érzékeny bejárata felé.

- Nagyon engedetlen voltál ma, Conor, és úgy gondolom, hogy egyáltalán nem tanultad meg a leckét.

Conor egyáltalán nem tudott tisztán gondolkodni, amíg a férfi a seggével játszott, így ez nem volt fer.

- Én... nyögött fel, miközben Alex egy ujjával gyengéden izgatta.

- Ma délután azt akartam, hogy végigfeküdj az asztalomon, és alaposan elfenekelhesselek, ami a sok papírmunkánál még jobb lett volna, nem gondolod?

- Nem lehet...

- Mit nem lehet? Fegyelmezni? Ó, Conor - hidd el, ha akarom, megteszem. Nagyon súlyosan szükséged van egy kemény kézre.

Conor felemelte csupasz lábait, mivel Alex egyik kezében a golyóival játszadozott, forgatta őket.

- Alex! Kérlek... Ne...

- Mit? Megérinteni? Játszadozni? Büntetni?

- Ó, Istenem! feneke hirtelen újabb figyelmet kapott. Nem tudja Alex véleményét megváltoztatni? Mindenhol megérintette már. Simogatás, csipkedés, felfedezés.

- El foglak fenekelni, és utána megbaszlak. Nem élvezhetsz el, amíg azt nem mondom, hogy lehet.

Alex úgy beszélt, mint aki semmilyen beleszólást nem hagy Conornak abban, ami fog vele történni.

- Ne! Ezt nem teheted... Oh, kérlek!!!! Harcolnia kellett volna, ám helyette csak úgy hagyta, hogy Alex úgy viselkedjen, mint egy diktátor. A férfi dühítő volt. Teljesen úgy kezelte Conor testét, mintha csak egy játékszer lenne, és az ujjai....

- Ó, Ne, kérlek!

- Ideje megbánni a tettedet, Conor. Mutasd meg, hogy levontad a tanulságokat.

- Disznó! - vonaglott Conor újra, ahogy ismét széttárták őt. Csak Alex ujjának hegye elég volt ahhoz, hogy elégjen. Nem fáj, nem fáj... de olyan meleg! Még sohasem érintették azon a helyen.

- Valósággal könyörögsz egy jó kis verésért, Conor. Szeretnék tökéletes, piros feneket, mielőtt belédhatolok.

Conor már kezdte teljesen elveszíteni az irányítást a teste és az elméje felett. Nem tudott gondolkodni. Azt akarta, hogy Alex hozza meg a döntéseket. Szégyentelenül vonaglott, a másik férfi combján, megpróbált elérni egy kis megkönnyebbülést, de aztán Alex nem engedte meg neki, és kissé eltartotta magától. Conor tovább küzdött az őt fogó, erős karok ellen, amelyek egy helyben tartották őt, de aztán Alex megcsípte a mellbimbóját, és a küzdelem abbamaradt. Farka megrándult és megfeszült, golyói olyan szorosak voltak, hogy már fájt.

- Kérlek, Alex! El fogok élvezni!

- Nem, nem fogsz.

A férfi megszorította farkának alapját, Conor pedig felüvöltött a frusztrációról, ahogy a szakadék széléről rángatták vissza. Alex gonoszul felnevetett. Aztán hirtelen már az ágyban voltak, Alex az ágy szélén ült, Conor pedig fekve az ölében, segge pedig a levegőben. Négy ütést kapott gyors egymásutánban, aminek eredményeképp a húsa égett. Nem volt ideje úgy érezni, mintha meghalt volna, bár tudta, hogy azt kellett volna tennie. Alex megragadta a derekát, és felemelte őt, végig az ágyra fektette. Arccal lefelé feküdt, igencsak kényelmetlenül, mivel merev farka szinte teljesen csapdába került alatta.

- Ó, hihetetlenül csinosan nézel ki. - hangzott fel Alex hangja, hihetetlenül önelégülten. Mindenhol rózsaszín lettél. Nagyon hívogató.

- Te... te.... Conornak semmilyen, a férfira illő, megfelelő név sem jutott az eszébe, amivel jellemezhetné azt, aki remegő szükséggel fordult felé.

- Nem kell megköszönnöd.

Conor a párnába vicsorgott.

- Ne beszélj, csak bassz meg, te rohadék!

- Azt hittem, már sohasem fogsz megkérni. - Alex mellé ült az ágyban, és megpaskolta Conor fájó seggét.

- Van valami, amit mégiscsak tudnom kell. Szűz vagy?

Conor felnyögött, és a hátára gördült. Nagyon is jól tudta, hogy az arca valószínűleg ugyanolyan színű, mint a korábban bántalmazott testrésze.

- Honnan tudod? - kérdezte, miközben ő is jól tudta, hogy Alex valószínűleg nem tette fel volna ezt a kérdést, ha tudja rá a választ.

Alex vigyorgott.

- Nyomozó vagyok, emlékszel? Nem igényel nagy nehézséget, hogy kiderítsem azt, amit szeretnék.

- Ó, istenem! hunyta be Conor a szemét.

- Szóval, mégiscsak igaz? - hangzott fel Alex hangja, szokatlanul tétován. - Soha nem szeretnélek igazán bántani.

Conor kinyitotta a szemeit, és vészjósló ragyogással nézett a férfire.

- Alex, nagyon is jól tudom, hogy sosem fogsz bántani. 

Alex lehajolt, és alaposan megcsókolta.

- Nos, ha már ilyen szépen kérted...

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megjegyzések:

Eddig tart a blogra kitett fejezet, de még tovább fogom folytatni a fordítást. Az eredeti történetben az ágyrácsos jelenetnél fordítva történtek a dolgok, ám az nehezebben érthető a történet szempontjából. Mivel Conor van kiszolgáltatottabb helyzetben, ezért úgy helyesebb, hogy ő vesse alá magát Alexnek.

A melegeknél ez az elfeneklés egyfajta fegyelmezési mód, nem számít olyan verésnek, mint pl. ami a házastársak között történik, az a valódi bántás, nem keverendő ezzel össze. Ez is a bizalom kérdése, mester és szolga között, felsőbb és alsóbbrendű beállítottságú közt. Mind a ketten tudják, hogy nem olyan értelemben történik a feneklés, bíznak a másikban, és ha kell, le is tudják a másikat állítani, még mielőtt valaki azt hinné, én kedvelem az ilyen keményebb dolgokat. :P

Az eredeti történetben egyébként a feneklés szintén nem volt benne, ezt csak most rakta bele az író, ahogy újraalkotja a történetet. A történet 4 részből áll, tehát lesz mit fordítanom, ebből a részből még egy fejezet van hátra. 

A lemaradt jelenetet az első együttlétről később fogom fordítani, elvileg az is ehhez a részhez lenne kapcsolva. 

Tűz és Jég

4. fejezet

Másnap reggel, miközben Alex és Conor a munkába igyekezett, feszült hangulat uralkodott az autóban. A rádi is idegesítően vidám popzenét játszott, direkt, mintha egyenesen Conor megtépázott érzelmeit ütögette volna meg még jobban egy kalapáccsal. A szeme sarkából ráadásul Alex önelégült mosolyát is láthatta. A szörnyeteg elégedetten fütyörészte halkan a jelenleg játszott zene dallamát, ezzel egyidőben, a kormánykeréken is a dal ritmusát dobolta ujjaival. Frissnek és kipihentnek látszott, egy olyan férfinak, aki minden szükséges kényelmet megkapott a kiadós alváshoz. Ezzel szemben, amikor Conor szemügyre vette magát a tükörben reggel, igencsak összerezzent attól, amit látott. Sötét karikák árnyékolták a szemét, és még sápadtabban nézett ki a szokásosnál. A főnökkel ellentétben ő viszont cseppet sem aludt jól.

Conor hagyta, hogy teste átadja magát a járó motor andalító zúgásának, lehunyta a szemeit, és felidézte az előző estét. Nagyon rosszul kezelte az egészet. Amikor a "lefekvés" szó elhangzott Alex szájából, testének minden apró szőre az égnek állt. Szinte menekült a vendégszobába, feneke forró volt, Alex ördögi nevetése végigkísérte, egészen a lépcsőig. Nem volt zár az ajtón, ő pedig meredten nézte, dobogó szívvel a zárat, teljes öt percen át, hogy nyílik-e. Amikor aztán mégsem kellett szembenéznie félelmével, csalódottságot érzett. Egyetértett magával abban, hogy vállalja a rizikót és megkockáztat egy utat a fürdőszobába, de nem tudta eldönteni, hogy amikor kinyitotta a hálószoba ajtaját, nyert-e, vagy veszített.

Alex még mindig csak álldogált a vendégszoba bejáratánál, olyan önelégült mosollyal, amilyet még Conor sosem látott. Szerencsére nem használta ki Conor sokkos állapotát, hanem gyorsan eltűnt a saját szobájába. Ez volt az, amikor Conor utoljára látta őt. Gyorsan, sietősen használta a fürdőszobát, félve attól, hogy Alex mégiscsak benyit, majd lábujjhegyen visszaosont a szobájába, rettegve attól, hogy a férfi rajtakapja, ahogy egy szál alsógatyában settenkedik a folyosón. Ez a jelenet gyakran visszatért, és egyre inkább erotikusabbá vált, amikor a fürdőszobát elhagyva, lélegzetvisszafojtva, izzadva és éberen figyelve kóborolt. Utána még három órán át bámulta a plafont saját szobájában, miközben cseppet sem javult az állapota, de mégis úgy érezte, hogy már egy új barátot is a magáénak mondhat: egy kis pókot, aki mintha kifejezetten őt szórakoztatta volna a lámpabúra mellett.

Egy mogorva, szexi hang szakította félbe gondolatait:

- Hé, álmodozó, megérkeztünk. Higgs őrmester már tájékoztatott arról, hogy mindent megkaptál, ami a mai naphoz kell. Én pedig vásárolni megyek. - Alex szemei  tele voltak szórakoztatással. Conor erre csak nagyon vágyott egy alapos káromkodást elereszteni a főnökére, aki két nappal  az egységhez való csatlakozás után rögtön ilyen karrier-korlátozó lépést enged meg magának. Kikászálódott a kocsiból, majd kíváncsian nézte, ahogy Alex elhajtott. Mi a fenéért pont a férfi megy vásárolni minden apró-cseprő dolgot?

Miután bekerült az irodájába, Conornak már cseppet sem volt ideje azon tűnődni, hogy Alexnek mi a célja ezzel a vásárlással. Higgs őrmester már várta, egy friss bögre kávéval a kezében, és Conor azon kapta magát, hogy ismét elmerül a vizsgálati anyagok tömegében.

Higgs átadta neki a bögrét.

- Ez a tiéd, fiú. Szükséged lesz rá. - Conor nyugtalanul elvette, majd belekortyolt. - A pokolba, őrmester, ebbe még a kanál is beleáll!!!

Hahotázó nevetés hangzott fel a szoba másik végéből erre a megállapításra.

- Ti csak fogjátok be, nincs dolgotok? - morgott az őrmester, mint egy dühös grizzlymedve, a csapat pedig szétszóródott, Conor pedig egyedül maradt az ingerlékeny, mogorva férfivel.

- Hol lesz a helyem, őrmester? - mohón kapva a helyfoglalásra.

- Rögtön itt, Mr. Trethua - mutatott az őrmester Conor asztalára.

- De én azt hittem...

Higgs felkapott egy nagy halom aktát, és csak egyszerűen, az asztalra hajította őket.

- Tudom, hogy ez unalmas, fiú, de jól jön egy friss szempár, hátha tudsz valami újat találni, ami felett mi elsiklottunk - mondta Higgs egyáltalán nem bocsánatkérő hangon, miközben egy halom másik papírmunkát vert le az asztalról. - Vizsgáld meg ismét a kapcsolatokat - bármelyiket, nem számít, milyen jelentéktelen, később fontossá válhat. Tarthatsz szünetet, ha szükséged van rá. Kapsz telefont is mivel a többiek is házról-házra járnak a nap folyamán. - Ezután tartott egy kis szünetet. - És Conor, nem mehetsz ki, ez a főnök parancsa. 

Conor hirtelen lerogyott a székére. 

- Most csak viccelsz, ugye?

- Nem - vonta meg Higgs a vállát. - Courtney felügyelő késő este üzenetet hagyott. Nem tudom, mit tettél, amivel így kihoztad a sodrából, de nem hagyhatod el a kapitányságot.

- Vagy mi lesz? - kérdezte Conor, egy kicsit harciasabban, mint kellett volna.

- Le fogjuk tesztelni, és biztos lehetsz benne, hogy fogunk találni érdekes dolgokat - kuncogott Higgs. - Használd a fejedet. Szeretnél valamit elmondani nekem, vagy szeretnéd inkább, hogy kapjak egy olyan hívást, miszerint nem viselkedsz jól, pedig mindent megkaptál? Oké?

Conor elrejtette a sóhaját. Nem az őrmester tehetett róla, hogy egy halom papír foglya lett, ráadásul épp eleget vesztegette már itt az időt. Muszáj volt, hogy az esetről a lehető legtöbb részletet megtudhassa.

- Persze, őrmester, további jó napot.

Higgs megragadta a kabátját, és el is indult az ajtó felé. Amikor kinyitotta, a hirtelen keletkező szélroham miatt nagy volt a veszélye annak, hogy Conor kedvenc bögréje martalék legyen, mielőtt akár csak egyet is pisloghatott volna. Conor felvette a munkát annak ellenére, hogy ő sokkal inkább a friss levegőn lenne, gyorsan elmerült az aktákban levő tömeges információk tanulmányozásában. Eltekintve a rövid mosdó -, és kávészünettől - Conor lehajtva tartotta a fejét. Csak délután eszmélt fel, miután gyomra tiltakozni kezdett a figyelem hiánya miatt. Letette a tollat, kinyújtóztatta görcsös ujjait, és kétségkívül itt volt az ideje az evésnek is. A kedvenc szendvicsbára mindössze egy rövid sétára volt a bázistól, szüksége volt arra, hogy lábait megtornáztassa, füstölt csirke, paradicsom, kérges bundában pedig maga volt az indok, aminek képtelen volt ellenállni. A számukra fenntartott, alkalmazotti büfé ételei még csak meg sem közelítették az ehető kategóriát, ezért Conor sosem ment oda enni - mindig úgy tűnt, hogy a végén a kedvenc WPC-kkel van körülvéve, emiatt pedig a fiú nem tudta, mit mondhatna nekik. A feje tele volt véres, kellemetlen információkkal, ami szintén indokolttá tett egy kis szünetet. Megragadta a kabátját, és elindult az ajtó felé.

Kevesebb, mint öt perccel később már forrongva tért vissza asztalához. A recepció is megkapta már a magáét, már kezdte aláírni a papírokat, amikor az őrmester egy rosszindulatú mosollyal, kötelességtudóan visszaparancsolta a helyére.

- Ön Mr. Trethuan nyomozó, nemde?

Conor kíváncsian felnézett. - Igen.

Courtney felügyelő utasítást adott, hogy nem hagyhatja el az épületet, nyomozó.

Conor erre csak vállat vont.

- Csak egy szendvicsért szeretnék kimenni, és öt perc múlva már itt is vagyok.

- Ő nagyon szigorú utasítást hagyott. - azzal az őrmester intett egy pár fiatal nyomozónak, hogy induljanak járőrözni.

- Hé, ti ketten, tegyétek hasznossá magatokat, és kísérjétek el Trethuan nyomozót vissza az esetszobába. Menekülni próbál.

Kuncogások közepette, hiábavaló tiltakozással végigkísérve, Conor végül is úgy találta magát, hogy határozottan vezetik vissza az irodába. Hallotta, ahogy a két rendőr nevetve indul vissza a folyosón.

Már 2 óra is elmúlt, mire Alex visszatért az irodába. Conor fel sem nézett a jegyzeteiből, amik többnyire irkafirkával voltak tele, mégis tökéletesen tisztában volt azzal, ki is érkezett meg.
A szükségesnél egy kicsit feszesebben ragadta meg a tollat, miközben azt motyogta: - Utállak.

Alex még csak nem is pislogott erre.

- Talán utállak uram lenne a megfelelő.

Conor dühítő vigyorral nézett fel.

- Megpróbáltad elhagyni az asztalodat az utasítás ellenére? - tette fel a kérdést úgy Alex, mintha már tudná is rá a választ.

Főnök, vagy nem főnök, Conor nem tudta megállítani a morgást.

- Csak szerettem volna kimenni egy szendvicsért. Van fogalmad róla, milyen megalázó volt, ahogy két egyenruhás visszakísért a helyemre? ... Uram - érkezett határozottan utólag.

Alex szintén elvigyorodott, mire Conor nagyon meg akarta ütni.

- Ó, már van róla egy kis fogalmam. Már három különböző ember mondta el a történetet röhögve, a bejárati ajtóknál és itt.

Conor kezébe temette lángoló arcát, szerencsétlenül felnyögött, tudván, hogy most vált nevetségessé az egész állomány előtt. 

- Lehetséges, hogy most megtanultad, hogy kövesd a parancsot? Higgs őrmester nem mondta el finoman, hogy nem mehetsz ki? 

Conor bólintott. 

- Most már tudod, hogy ha nem engedelmeskedsz nekem, annak következményei lesznek. 

Conornak az a szörnyű érzése támadt, hogy most Alex nem csak a munkáról beszél, és erre a teljes horrorra reagálva, farka azonnal életre kelt. Tetszett neki az ötlet. Nagyon. Csak fészkelődött a székében, és igyekezett kerülni Alex átható tekintetét. 

- Egy kicsit élvezed is az egészet, nem igaz? - motyogta Conor.. 

- Igen - Alexet cseppet sem zavarta az igazság. - De én semmit sem fogok erőltetni, minden rajtad múlik. Te és én együtt el fogunk menni ma este a Fekete Orchideába - tudod, mi az a Fekete Orchidea?

- Ez egy bár a fővárosban. Vegyes a tömeg, mégis inkább melegek vannak ott többségben. Jó az élő zenéjük, ha szereted a gótikus stílust. Ez is egyike azon kevés kapcsolatoknak, amik ismertek az ügyben.

Conor teljesen megkönnyebbült, hogy mindez úgy hangzott, mint egy szorgalmas olvasás, nem pedig úgy, mintha komplett idióta lenne.

Alex bólintott.

- Valóban. Most mi is ott leszünk a háttérben. Vissza fogok jönni érted később.

Conor komoly erőfeszítést tett azért, hogy figyelmen kívül hagyja a férfi vállain tartott kezét. Alex egy barna papírzacskót helyezett az asztalra, majd szó nélkül távozott.

Conor megrázta a fejét, farka sajgott, és sokkal melegebbnek érezte a hőmérsékletet, mint amilyen valójában volt. Kinyitotta a zacskót, majd kivett belőle egy gyümölcslét és egy szendvicset. Conor nem bírt magával, amikor rájött, hogy füstölt csirke, paradicsom, és magos kenyér volt benne. Alex Courtney egy tökéletes gazember volt, mindamellett kiváló nyomozónak bizonyult.

Amikor Alex később érte jött, Conor már semmit sem érzett, csak megkönnyebbülést. Agya zsibongott az információk sokaságától, kétségbeesetten vágyott rá, hogy kikapcsolja egy darabig. Alex egyedül hagyta gondolataival a hazáig vezető úton, de ahogy behajtott a házba, lekapcsolta a világítást és a gyújtást, megfordult:

- Ez erős volt, nem igaz?

Conor megborzongott. - Nem tudom kiverni a fejemből a képeket.

- Gyilkossági jelenetes kép?

Conor bólintott.

- Akárki is legyen ez a Rasputyin, egy beteg ember.

- Most már tudod, miért tesszük mindezt. Nem akarok több újabb halott fiúkat. El kell őt kapnunk, mielőtt újra gyilkolna.

Conor felvonta a szemöldökét, Alex hangjából kicsendülő érzelmek hatására. A felügyelő általánosan fagyos hagnemet igyekezett megütni az üggyel kapcsolatban.

Alex szélesen elmosolyodott.

- De először tapasztaljuk meg Agnes főztjét.

- Agnes?

- Az őragyalom. - vigyorgott Alex, miközben kiszállt a kocsiból.

Belül, a ház finom aromától illatozott. A sütőn, a lábasban étel fortyogott. Alex elmosolyodott.

- Agnes az én házvezetőnőm. Azt hiszi, én nem tudok magamra rendesen vigyázni, én pedig szeretem állandósítani ezt a mítoszát - sokkal jobb szakács, mint én. Egyszerűen csak tisztán kellene tartania a házat, de ő nagyon szeret főzni, különben is, ki vagyok én, hogy megakadályozzam ebben?

Alex feltálalta az ételt, és miközben ettek, Conor mindent elmondott arról, amit tudott a Fekete Orchideáról. Alex csak csendben hallgatta, majd bólintott:

- Nos azt biztosan tudjuk, hogy az összes áldozat rendszeresen látogatta ezt a klubot. Érdemes ezért egy kicsit megvizsgálni közelebbről. Mi már mindent kiderítettünk, amit lehetett, a személyzetről, és régóta figyeljük a biztonsági kamerák felvételeit, de eddig semmi hasznosra nem bukkantunk. Amit még nem tettünk meg eddig, az a titkos beépülés. Alex közben a tányérokat a mosogatógépbe rakta.

- Van már egy csapatunk a helyszínen. Csupán annyit kellene tennünk, mindössze annyit kellene tenned, hogy olyan feltűnően jól nézz ki, hogy biztosan észrevegyenek. 

Conor felvonta a szemöldökét.

- Ezt pontosan hogyan fogjuk csinálni?

Alex vigyorgott.

- Nem mi, te. Én magam fogok megbizonyosodni arról, hogy ma este garantáltan sok tekintetet vonzz magadra. A ruhák már elő vannak készítve az emeleten. Most pedig elmehetsz.

Conor némi izgalommal eltelve mászott fel a lépcsőn. Alex pedig mintha úgy nézett volna ki, mint aki kicsit túlzottan is elégedett önmagával. Conor mindössze csak egyetlen pillantást vetett az ágyon heverő ruhákra, és nyelt egyet.

- Ugye, most csak viccelsz!? A felháborodott kiáltása csupán egy vidám kuncogással találkozott. Alex követte őt, azután nevetve állt meg az ajtóban.

- Ez az én ma reggeli bevásárló túrám eredménye. Nagyszerűen fogsz kinézni!

- Disznó! - Conor közel állt a teljes hisztériázáshoz. Persze, együttérzést nem kapott.

- Elég volt a siránkozásból, kezdj készülődni

Conor egyből bemenekült a fürdőszobába, és igyekezte minél tovább késleltetni a pillanatot, amikor a ruhát magára kell húznia, és inkább vett egy hosszú, forró fürdőt.

Tudta, nem rejtőzhet el örökké, és amikor visszatért a szobába, Alex már várta. Conor azt kívánta, bárcsak több ruha lenne rajta egy törölközőnél, amire Alex csak egy farkasszerű vigyort vetett rá. Becsapta az ajtót a bosszantó alak előtt, csak azért, hogy nála is legyen egy pont.

Ledobta a törülközőt, és felkapott egy rövidnadrágot a sok közül. Mindegyik ugyanabból a fekete színű szintetikus anyagból készült. Káromkodva próbált a ruhákba bújni - minden képzeletet felülmúló, szorosan testre simuló anyagból voltak, és semmit sem hagytak a képzeletre. Elképzelte maga előtt, ahogy Alex épp ezeket vásárolja a boltban. Conor általában könnyedén hordta az alsóneműket, de amit Alex művelt, az egy vicc volt. Aztán sorba jött a többi - fekete, feszes műanyag nadrág, láncokkal tarkítva, melyek illetlenül emelték ki karcsú csípőjét. A hosszú ujjú, fekete, szintén nagyon szoros póló provokatívan hangsúlyozta ki mellkasát. A megjelenést végül egy pár csatos, motoros csizma tette teljessé.

Conor addig fésülte a haját, amíg a vállára nem hullottak rendesen a korábban rakoncátlan hullámok. Talált egy fekete szemceruzát az ágyon, és rájött arra is, hogyan kell azt elrejteni a ruha alatt. Nagy sóhajjal, magával vitatkozott azon, hogy vajon ne firkálja-e össze inkább Alex vendégszobájának falát obszcén graffitivel. Ujjai kísértően megrándultak, de inkább mégis elvetette az ötletet. Önmérsékletre intette magát, és végül saját magát sminkelte ki, kihúzta a szemeit vele. Amikor végül bele mert nézni a tükörbe, alig ismert magára.

Még mindig zavartan bámult, amikor az ajtó kinyílt és Alex lépett be rajta.

- A fenébe! Úgy nézel ki, mint egy modellfiú, a Goth Fashion lapban.

Conor csak bámult rá. - Ez... szörnyű, Alex.

Alex a hajába túrt. - Nem, tökéletes. Lenyűgöző vagy, és minden egyes ember, a Fekete Orchideában csak téged fog bámulni.

- Honnan tudtad a méreteimet?

- Ez alapvető, Conor - a rendőrségen tudták a méreteid az egyenruhád miatt.

- Ez az egész... olyan szoros!

Alex megnyalta az ajkát. - Hmmm... Az biztos. Most, jöjjön az utolsó simítás...

A férfi egy fekete bőr csíkot húzott elő a zsebéből. Beletelt néhány percbe, amíg végre Conor rájött, mi is volt ez a dolog, és hogy Alex mit szándékozik tenni vele.

- Nem! Nem tehetsz rám nyakörvet, nem fogom viselni! Conor egészen addig hátrált, amíg a falhoz nem ért.

- De igen. - Alex előrehajolt, kezeit a falra támasztotta, a feje mellett. Az egyik kezét a haja alá csúsztatta, és gyengéden masszírozta a fiú nyakát. Conor becsukta szemét, ajka megremegett, ahogy megérezte, a bőr érintését a nyakán.

Eközben Alex pontosan rögzítette a nyakörvet a torkán, az egyik térdét előre támasztotta, amivel Conor lábait széthúzta. Conor nyöszörgött. Ott volt a combjai ellen a nyomás, valamint a gyengéd ujjak, amikkel a nyakát simogatták. Nem tudott gondolkodni. Alex közelebb hajolt, aminek hatására Alex érezte az erekcióját, szoros nadrágjának köszönhetően. Alex lélegzete simogatta az arcát. Conor megpróbált elfordulni, de Alex megragadta az állát, és a helyén tartotta a fejét. Sokkoló zihálásba fulladt a kísérlete, mivel Alex elementáris erővel tapasztotta be száját.

- Enyém.

Conor később azon tűnődött, hogy vajon csak képzelte-e ezt a szót, de Alex derekát a falnak vetette, és ugyanolyan érzéssel, egyenlő kegyetlenséggel válaszolt a csókjára. Alex ezután elhúzódott, de még mindig fogva tartotta, és egy pillanatra jeges szemében láthatóvá vált a korábban fellángolt vágy. Aztán a férfi megfordult, és a saját szobájába ment. Conor ziháltan dőlt a falnak - mi a pokol volt ez?

Alex megkönnyebbülten nyugtatta le forró farkát a zuhany alatt, gyorsan megmosakodott, megborotválkozott, és szélesen mosolygott. Legnagyobb megrökönyödésére, Conor arca még mindig úgy nézett ki, mint amikor otthagyta, csókja tükröződött rajta. Nem volt képes megállítani magát. Conor maga volt az élő, lélegző kísértés, aminek egy nem meleg ember sem lenne képes ellenállni. Alex mégsem bolondult meg. Tudta, hogy mit akar, és most Conor volt az első a célpontjainak listáján. Volt a fiúban egy kis engedelmes vonás, amelyre Alex a megfelelő módon reagált. Amikor a nyakörvet felrakta Conor nyakára, ez a pillanat annyira intenzív és erotikus volt, hogy az azt követő csók is elkerülhetetlenné vált - és amikor Conor válaszolt is rá ugyanolyan erővel ... nos, mindent egybevetve, ez tökéletes volt.

Alex lement a földszintre, és a hallban várakozott a fiúra. A lélegzete elakadt, miközben Conor lejött a lépcsőn. Bassza meg, gyönyörű volt. Mozgása kellően elegáns, teljesen ártatlan volt. Alex észrevette a bárban levő férfiak és nők Conorra vetett pillantásait, ennek ellenére úgy tűnt, maga Conornak ezekről soha nem volt tudomása. Alex folyton emlékeztette magát, hogy vigyázzon. Habár nem volt egy Quasimodo, de ez most teljesen más volt. Erős késztetést érzett, hogy megvédje Conort, és neki kell megállítania minden veszélyt.

Alex folyamatosan csak Conor ideges tekintetét figyelte, eléggé ijedtnek tűnt ezen az estén. Odaadta Conornak a fémből készült karkötőt.

- Vedd fel ezt. Nyomkövető van benne.

Conor elvette, és egy kattintással a csuklójára helyezte, ahol kényelmesen tudta viselni. Megfordította a karkötőt, mielőtt megkérdezte volna:

- Hogyan lehet levenni?

Alex vigyorgott. - Nem lehet. Csak levágni lehet, ha mindennek vége.

- Lehet, hogy ezt még azelőtt kellett volna említened, mielőtt feltettem magamra. - mondta Conor, egy kicsit ingerült hangon.

- Miért? Megpróbáltál volna ellenszegülni, én pedig meggyőztelek volna a végén úgyis. Időt és energiát mentett meg ez a lépés. Habár, téged meggyőzni jó móka lett volna.

Conor elpirult és káromkodott egyet. - Ha már befejezted a megalázásomat, indulhatunk végre?

Alex már korábban kapott kölcsön egy olyan autót, amely illett a képbe, amit sugallni akartak - sportos, elegáns, de nem túl hivalkodó. A férfi a kocsit irányított aggresszióval vezette, pontos, és koncentrált mozdulatokkal, elméjét határozottan az előtte váró feladatokra összpontosítva. Nem valószínű, hogy Conor biztonsága veszélyben lenne ma este, de mégiscsak zavarta ez az eshetőség. Leparkolt az egyik utcán, és odafordult utasához.

- Emlékezz, Conor, minden amit most mondasz, vagy teszel, már része az akciónak. Ennek megfelelően kell viselkedned. Mindent felügyelni fogok, de lesznek fiúk, akik esetleg bepróbálkozhatnak nálad. Nagyon fontos, hogy minden lehetséges eseménnyel számolni kell, és ha ezek a személyek kereszteznék utadat, tégy úgy, mintha egyébként is tettél volna.

Mosoly játszadozott Conor ajkán. - Szóval azt mondod, hogy mivel ez most valódi, nem leszel akkora seggfej, mint korábban voltál?

Alex habozott, mielőtt megszólalt:

- Mondjuk azt, hogy ez a szakasz nem igényel túl sok erőfeszítést számomra.

Conor kinyitotta a kocsi ajtaját.

- Nekem sem. Azzal kimászott a kocsiból, mielőtt még Alex válaszolhatott volna.

A korábbi, előzetes bejelentkezés miatt, a Fekete Orchidea portása beengedte őket a sor előtt, amely a klub oldalán végig kígyózott. Alex megragadta Conor csuklóját és behúzta a klubba. Folyamatosan úgy fogta a fiút, amely mindenki számára jelezte, kihez is tartozik, kinek a tulajdona. Amikor végre elértek a forgalmas táncterembe, Alex elégedetten látta, hogy minden szem feléjük fordul. Ami kevésbé kellemes volt, hogy néhányan tiszta, leplezetlen vággyal nézték Conort. Mielőtt még a bárhoz érkeztek volna, Alex már el is utasított megfelelő humorral több erkölcstelen, kellemetlen javaslatot és igyekezett nagyon egyértelműen nézni, hogy mindenki tudomásul vegye: mindent a szemnek, semmit a kéznek.

Conor végig a padlóra szegezte a szemeit, és szorosan Alexhez simult, senkivel nem teremtett szemkontaktust. A csapos üdvözlően bólintott feléjük.

- Alex már jóideje annak, hogy utoljára itt jártál. Új barát?

- A barátom, Conor. Durván megragadta Conor nyakát, és mély, aggresszív csókot adott neki.

A csapos kuncogott.

- Éppen most zúdítottál féltékeny gyűlöleted magadra, az egész teremét.

Alex elmosolyodott, és birtoklóan fonta át Conor derekát. Conor imádattal nézett rá, hosszú, sötét szempillái alól. Ők még mindig egy helyszínen voltak, és itt volt az ideje a munkának.

Alex beszélgetett, és egy kissé távolabbra is került Conortól, de sosem annyira, hogy bárki is elválaszthatta volna tőle a fiút, aki olyan jól játszotta a szerepét, akár egy profi, mintha egész életében mást sem csinált volna, nem számított, hogy kivel kerül kapcsolatba az est során. Jeges vizet ittak, és táncoltak néhányszor, úgy viselkedtek, mint bármely közönséges, szerelmespár. A zenekar játszani kezdett, és a tömeg figyelme a színpad felé fordult.

Conor beleszólt Alex fülébe, a zaj miatt.

- Szeretnék elmenni a mosdóba.

Alex figyelte, mint egy sólyom, ahogy Conor keresztülvágta magát a tömegen, és a folyosó felé vette az irányt. Tudta, hogy több civil ruhás rendőr van a környéken, de még mindig hihetetlenül ideges volt. Belekortyolt az italába, és megpróbált pihenni. Conor tud vigyázni magára.

Öt perc már eltelt, ezért Alex ösztönösen tudta, hogy valami nincs rendben. Igyekezett a lehető leggyorsabban a mosdóba menni. Belökte az ajtót, majd felmérte az elébe táruló jelenetet. A lámpák piros fénye tompította a látását. Conor hátán a padlón volt, két férfi lefogta, míg a harmadik éppen igyekezett lehúzni a nadrágja cipzárját.  Conor kétségbeesetten küzdött, de a támadók túl sokan, és túl nagy és túl erős emberek voltak.

Alex nem tétovázott. Keményen megütötte az egyik embert hátulról, aki úgy elvágódott, mint egy kivágott fa. A többiek lassan reagáltak, részegek voltak, egyértelműen a sokkal rosszabb löttytől, amit ittak, ami előnyt jelentett Conor számára. Ő is bemért egy-két ütést addig, amíg Alex a második emberrel foglalkozott. Az egész  csak két másodpercig tartott. Két titkos munkatárs jött be az ajtón, és megtorpantak.

- Bassza meg, hagyhattál volna nekünk is valamit!

Alex felhorkant.

- A nagymamám is foglalkozhat most már ezekkel az idiótákkal. Vigyétek ki őket a vészkijáraton át, nem akarom, hogy mindenki tudja, ez a hely hemzseg a zsaruktól.

Conor láthatóan betegen hajolt a mosdókagyló fölé, és hideg vizet locsolt az arcára. Vörös patakok folytak le a homlokáról az arcán át, a kagylóba.

- Jól vagy? - kérdezte Alex úgy, hogy nem nézett közvetlenül Conorra, aki bólintott. 

- Most már mehetünk haza? 

Alex bólintott. 

- Késő van. Csak pár perc, míg minden tisztázódik, aztán megyünk, oké? 

Alex megragadta Conor csuklóját, aztán durván vonszolta ki a mosdóból a klubon át kíváncsi pillantásokat hagyva maga után, a kifelé vezető úton.

- Azt mondtam, maradj közel hozzám. - mondta hevesen, ügyelve arra, hogy csak a fiú hallhassa.

- Sajnálom. - suttogta Conor, fejét lehajtva úgy, hogy a előrehulló haja eltakarja a kis vágást az arcán.

Végül sikerült elérni az autóhoz anélkül, hogy újabb gond támadna, de addig, amíg el nem hagyták teljesen a helyszínt, Alex nem tudott megnyugodni. Aggódó pillantásokat vetett Conorra, aki csendesen üldögélt az anyósülésen, miközben a csepegő vért igyekezett elállítani egy zsebkendővel.

Alex semmit sem szólt addig, amíg bent nem voltak a házban, és az ajtó biztonságosan be nem záródott mögöttük.

- Jól van. Ez egy briliáns teljesítmény volt.

Conor kimerülten rogyott le a kanapéra, de sikerült egy gyenge mosolyt megeresztenie. Alex mobilja megszólalt, és egyszersmind komoran, ugyanakkor elégedetten nézett ki, ahogy a vonal másik végében levő hang információkat adott át neki. Amikor véget ért a hívás, válaszolt Conor kérdő pillantására.

- Működött. Legalábbis remélem. Követtek. Bekapták a csalit. A férfi behúzta a függönyöket.

- Egy jellegtelen, sötét kocsi nyoma volt azon az út végén, ahol mi jöttünk. Mostanra eltűnt.

- Valaki eltüntette?

- Nem. Vannak pár ismeretlen autók, amik követtek, de még nincs semmilyen bizonyítékunk. Egyenlőre ezeket kell követnünk, amíg más nem áll a rendelkezésünkre.

Conor bólintott.

- Meg kell tisztítanom magam.

Alex adott neki egy kis helyet. Hallotta, ahogy a fiú zuhanyozni kezd, és megpróbálta megnyugtatni száguldó gondolatait. Most, hogy ez az este véget ért, itt volt az ideje egy kis kényeztetésnek. Conor tökéletesen játszotta a szerepét, még azt sem mutatta ki, hogy a provokatív ruha viselése mennyire zavarja, bár Alex pontosan tudta, hogyan érezte magát benne. A fényes, fekete szövet tökéletesen hangsúlyozta ki még a fiú farkát is, ami viszont úgy nézett ki, hogy nagy hatással volt rá Alex által keltett birtokos ösztönök, amik ezidáig szunnyadtak a felszín alatt. Maga előtt látta, ahogy a mosdóban a földön fekszik, férfiakkal körülvéve, és valami olyasmit vett észre rajta, amit Alex soha nem akart megtapasztalni.

A zuhanyzás abbamaradt. Alex várt Conorra egy-két percig, majd felment az emeletre, és kinyitotta a fürdőszoba ajtaját. Conor hanyagul tekerte maga köré a törülközőt, és egy elsősegély -doboz után kutatott, amit végül a fürdőszobában levő mosdó feletti szekrényben talált.

- Itt van. Hadd csináljam én. - hárította el őt Alex. A férfi használta a fertőtlenítőt, megtisztította a sebet, és egy steril szalaggal lezárta a Conor arcán levő vágást. Aztán gondosan megtörölgette a zúzódásokat is, amik Conor felkarján, ahol megütötték, sötét színűek voltak. 

- Tessék. Most már sokkal jobb. - Alex összepakolta a készletet, majd megfogta Conor kezét, arra számítva, hogy a fiú lerázza. Amikor ez végül nem történt meg, a vendégszoba helyett, saját hálószobájába vezette.

- Fenn kell tartanunk az illúziót egy kis ideig, még akkor is, ha itthon vagyunk. Tudok aludni a padlón.

Alex hagyta, hogy Conor csak ott álljon egyhelyben, kábultan bámulva az ágyat, aztán elment tisztálkodni. Amikor visszatért, látta, hogy Conor már az ágyban volt, és egy paplant húzott meztelen mellkasára. A törülköző szépen összehajtva feküdt az ágy melletti széken. Alex elment egy fiókhoz, elővett egy pizsamaalsót, amely ritkán látott napvilágot, majd ledobta a törülközőt, és gyorsan felhúzta azt. Egy éjszakát a földön nyilvánvalóan túl tud élni, de nem volt tartalék ágynemű a szekrényben erre a célra.

Amikor elfordult, Conor feszülten figyelte, a fémet görgetve a csuklója körül. Alex gyomra összeszorult. Az éjjeli lámpa fénye vibráló árnyékokat vetett Conor arcára. Olyan fiatalon, olyan védtelenül nézett így ki, annyira sebesülten. Fogcsikorgatva állt ellen a kísértésnek, hogy kihasználja Conor sebezhetőségét, azt suttogta, jó éjszakát. Szándékosan, Conor félrehúzta a takarót és rezzenéstelen szemmel nézte.

- Kérlek...

Minden olyan határozottság, amely korábban jellemezte, most eltűnt, egyetlen szó nélkül. Felmászott a felajánlott helyre, majd remegő kézzel lekapcsolta a villanyt.

(kérdésem, nem kell a the a shoemaker elé is? :D, nem tudom, nem tanultam nyelvtant)

Fülszöveg:

Logan, a cipőkészítő becsületes, szorgalmas ember, aki nagyon szereti azt, amivel foglalkozik. Számára semmit sem jelent a gazdagság, kényelmesen éldegél házában, valamint saját maga vezeti a Mágikus Cipőkészítő néven futó boltját. De a nehéz gazdasági időket a bolt is igencsak megsínyli, Logan pedig nem tudja értékesíteni az árukészletet emiatt pedig hamarosan le kell húznia a rolót. Egy fagyos házban tölti el hideg éjszakáit, miközben küzd a megélhetésért. Magánélete sem jobb - mivel a boltjába jobbára nők járnak, így magányosan és nagyon elszigetelten él. Mindennek a tetejébe még sorozatban érik a szerencsétlenségek, apró-cseprő balesetek, ráadásul az utolsó megtakarításait is teljesen feléli, az utolsó csepp a pohárban pedig az áramszolgáltató értesítésének felfedezése, amiben értesítik áramszolgáltatás kikapcsolásáról. Ezen az éjszakán, reménytelenül, kétségbeesetten és teljesen elkeseredve, fogadalmat tesz, segítségért kiált a világba.Logan azonban maga sem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan választ kap a kérésére.

Másnap reggel, a konyhaasztalon négy, kis üveget talál az asztalon, "Szenvedély" felirattal ellátva, aminek hatására újra eszébe jutottak az éjszaka történetek. Egy magas, gyönyörű, hegyes fülekkel rendelkező férfi gondoskodott róla, és egy szenvedélyes éjszakát töltöttek el egymással. Vajon tényleg csak álom volt?

A vásárlók körében nagy sikert aratott a bájitallal, ami nem volt más, mint egy különleges afrodiziákum. Logan azonban nem bírja kiverni a fejéből a titokzatos, édesen csábító látogatót. Miközben próbálja kitalálni, hogy mi az álom, és mi a valóság, felfedezi, hogy létezik egy sokkal nagyobb világ, odakint annál, mint amiben hitt, és rájön, hogy az igaz szív vágyai a legváratlanabb formában jelennek meg.

*saját fordítás

Ismertető

Ez a történet egy Grimm mese feldolgozása, több változata is ismert: A suszter manói. Abba most inkább ne menjünk bele, hogy a cipőkészítő és a suszter egy szakma, foglalkozás-e. Egyesek szerint a suszter csak javítja a cipőket, míg a cipőkészítő készíti is, mások szerint a két szó egymás szinonimája, én mégis inkább külön veszem.

A különbség a rendes mese és eközött, hogy itt nem cipőket készít több manó, hanem egy manó bájitalt ad, ami soha ki nem fogy az üvegekből, és aki maga is bájitalkészítő.

Amiért érdemes elolvasni ezt a történetet, azok természetesen a karakterek.

Logan nagyon szimpatikus ember, szeretnivaló, édes, kedves, szorgalmas, aki imádja a munkáját, viszont hihetetlenül magányos. Különösen érdemes megemlíteni, hogy a rossz gazdasági helyzet ellenére nem siránkozik, hanem igyekszik megmenteni a boltját mindent bevetve, még keményebb munkával. Ez a hozzállás számomra is követendő példa, a siránkozással, együttérzéssel és szánalommal nem sok jóra megy a zember, habár jólesik, ezt én is elismerem. A sok viszontagság azonban őt is megedzi, minden ember életében eljön az a pillanat, amikor tele van a hócipő, egyedül ekkor szakad el nála a cérna, és kér mástól segítséget, akkor, amikor már ő maga is úgy gondolja, tényleg csak egy csoda segíthet.

Logan háza különleges ház, nagyon régi, párhuzamos világokat köt össze. Ennek egyfajta módja az, amikor egy tükrön keresztül a másik világon át lehet megfigyelni a házat, és ezen a tükrön keresztül bizonyos közlekedés is lehetséges. Mint minden filmben, könyvben, sorozatban, itt is kihangsúlyozzák: a MÁGIÁÉRT MEG KELL FIZETNI AZ ÁRAT, valamit fel kell ajánlani, odaadni, és ez az ár kivétel nélkül nagyon magas. A tükrön át való közlekedés tehát lehetséges, de ritkán előfordul.

Visszatérve a karakterekhez, Logan imái azonnal meghallgatásra találnak, a választ rájuk pedig egy személy testesítette meg: a másik hősünk, Hallan, egy tündér. Jobban szeretem a tündért, mint a manót, ez illik jobban a történetbe. Ő egy bájitalkészítő, ez a mesterség pedig kizárólagosan apáról-fiúra szálló, nagyon különleges és kizárólagosan családon belül örökölhető foglalkozása. Bájitalkészítőként a tündérek uralkodóját kell szolgálnia, aki viszont nem igazán kedveli, mégis igénybe kell vennie a szolgálatait, emiatt viszont állandó fenyegetésben kell élnie. Régóta figyeli Logant a tükörből, látja a küszködését, a jellemét, a magányosan és reménykedve eltöltött órákat. Hányattatott sorsú tündér, egyetlen vigaszt jelenti számára az, amikor Logant figyelheti. Amikor Logan végső elkeseredésében segítségért kiált, nem bírja tovább: átlép a tükrön, ágyba segíti a végsőkig elkeseredett férfit, és szenvedélyes éjszakát töltenek el együtt, megígérve, hogy visszatér. Otthagyja a kis üvegeket az asztalon, amivel Logant megmenti az anyagi csődtől.

Érdekes egy történet, már maga az is boldoggá teszi az embert olvasás közben, hogy Logannak jobb élete lesz a bájitalnak köszönhetően.

Nagyon jól szőtt mese, mindennel, ami csak kell: mágia, gonosz és mohó király, tündérek, miközben a hétköznapi élet sivárságával, reménytelenségével, a hétköznapok gondjaival küzdő ember is ugyanúgy megjelenik benne. Ami a legjobban tetszik, az a fent említett HOZZÁÁLLÁS a dolgokhoz. Nekem ez mindig nagy szívügyem. Mindegyik szereplőnek megvannak a saját gondjai, mégis igyekszenek felülkerekedni azokon.

Logan és Hallan háromszor kerülnek közeli kapcsolatba egymással. Hallan nem tartózkodhat sokáig a mi világunkban, a fent említett okokból, valamint azért is, mert nem vehetik észre a hiányát a világában.

Nagyon nagy hiányosságnak tartom, hogy Logan és Hallan a tündérek világában nem jár közösen. Érdekes lett volna még jobban megismerni ezt a világot is. Mivel az együtt eltöltött idő igencsak rövid, a kényszer hatására nagyon szenvedélyes, érzelmileg erős, feleslegesen időt nem pazarló, szépen megírt együttléteket olvashatunk.  Ezt a könyvet némelyek "szerelem első látásra" típusú könyvnek nevezik, én azonban ezt másképp gondolom. Itt, ebben a könyvben ez is nagyon jól működött, mivel Hallan már eleve szerelmes Loganbe nagyon régóta, viszont Logan is érzi folyamatosan, hogy figyelik a tükörből.

A tündérek világában történt események, nevezhetjük kalandoknak, nagyon ütősek, ezért is van egy kicsi hiányérzete az olvasónak. Rövid, szenvedélyes és gyors szexjelenetek.

Kisebb-nagyobb hiányosságok, rövid történet, nézőpontok változtatásának elmaradása, a karakterek még jobb fejlődése, kidolgozása, a Ward könyvhöz hasonlóan, szintén túlságosan tökéletes vég.

A könyvre garantáltan nem lehet panasz, egy megható, aranyos, meleg romantikus történet, M. L. Rhodes pedig senkinek sem okoz csalódást. Személy szerint nagyon szeretem, imádnivaló egy könyv a maga nemében, annak ellenére, hogy a mese feldolgozásokat alapvetően fenntartásokkal kezelem. Mindig úgy gondolom, a mese, az mese, eredeti, Grimm, a feldolgozásokhoz mindig előítélettel nyúlok, pláne az erotikusakhoz.

Mint minden ilyen mesében felmerülő kérdés és probléma végül megoldódik, az elmaradhatatlan "happy end" sem hiányozhat.

KELL ENNÉL TÖBB? 

Tűz és Jég

3. fejezet

Alex türelmetlenül járkált az előcsarnokba, néha meg-megállva vetett egy pillantást az órára. Meg mert volna rá esküdni, hogy az utolsó fél órában is mindig csak  órát mutatott. Talán ki kellene cserélni az akkumlátorát. Felmászott a kanapéra, bizonytalanul hajolt a fal felé, igyekezett kideríteni, valóban ketyeg-e az óra. Az óra azonban kifogástalanul működött, ritmikusan járt, sőt. Elkeseredve mászott le a bútorról, s a frusztrációt egy ártatlan párnába ütésként vezette le.

- Késik. Mi a véres fenéért késik? Jézus, most már magamban beszélek. Elvesztettem. Leült, majd ismét felállt, kisimította ruháját. Kedvenc, kopott farmerét viselte, ami már elveszítette puhaságát a számtalan megpróbáltatás során, valamint egy szegélyénél kopott, kék inget, amit feltűrt, ami nehezen maradt a helyén az állandó mozgástól, bőre viszketett. Visszatért az ideges fel- és alá járkáláshoz,  csupasz lábakkal, ami a fényezett padló miatt nem igazán volt bölcs tevékenység.

Alex fokozatosan figyelmes lett egy közeledő, egyre erősebb motorkerékpár zajra, majd a motor dübörgésének elhalkulására, mivel az az út végén levő kanyar bevételéhez lelassult. Tudta, hogy egyik szomszédjának sem volt ilyen megfélemlítő motorja, csak a futárszolgálatnak, vagy egy látogatónak. Ellenállt a kísértésnek, hogy kinézzen az ablakon, hogy megnézze, milyen típusú a motor. Ő is motorozott, alig egy-két évig, de lehetetlen volt elfelejteni az érzéseket, az izgalmat, a gyönyört, amit ez az erő okozott a combjai között. Kuncogott magában erre a gondolatra, majd visszatért a járkáláshoz. Legnagyobb meglepetésére, a zaj közvetlenül a háza előtt abbamaradt. Pár perc múlva tétován kopogtak az ajtaján. Az időzítés tökéletes volt. A titokzatos motoros közben igyekezett magáról lerángatni a fekete bukósisakot, Conor kusza, sötét haja hullámokban hullt a vállára.

Alex megengedte magának azt a luxust, hogy tetőtől-talpig alaposan végigmérje látogatóját. Conor vékony testét mindenhol fekete bőr borította, ami tökéletesen simult rá, egyfajta második bőrként szolgálva. A kabát hossza a derekáig ért, a cipzár átlósan a mellkasán. nyakán körbezárult gallérral. A nadrág pont elegendő volt ahhoz, hogy Alex testhőmérséklete hirtelen drasztikusan felemelkedjen, mivel minden vonal obszcén ismerősséggel ölelte körbe testét. Az együttes végül kiegészült egy pár csatos csizmával, ami egyáltalán nem nézett ki úgy, mint a Pokol Angyalai klubház. (?)

Szép, zöld szemek tekintettek rá idegesen.

- Ummm. Hi? Conor hangja olyan lágy és halk, hogy Alexnek meg kellett erőltetnie magát, hogy hallja.

- Az rendben van, hogy a motort itt hagyhatom?

Alex úgy döntött, hogy a támadás a legjobb védekezés.

- Késtél. - Csattant fel a férfi. - Tedd a garázsba, az ajtó nincs bezárva, a kocsim mellett van elég hely a motornak. Megfordult, de nem tudott ellenállni, hogy megkérdezze:

- Milyen modell?

- Egy Honda Blackbird. Azzal Conor már indult is vissza az ösvényen, a motorjáért. Conor bőrrel borított fenekének látványa, miközben a motorjáért ment, elég volt ahhoz, hogy Alex pulzusszáma az egekbe emelkedjen.

Alex türelmetlenül várt a folyosón, mialatt hallgatta a hangokat: garázsajtó nyitása és csukása, majd ismét egy zár hangja. Conor eltűnt az ajtó mögött, lerakta a sisakját, de egy kezében tartott hátizsákkal tért vissza, Kabátja kinyílt, ami felfedte a sima, fekete pólóját, ami meg sem kísérelte elrejteni a reakciót, amit Alex látványa okozott.

Conor behúzta az ajtót, majd bezárta. A kattintás törte meg a csendet, mielőtt az kínossá vált volna, Alex pedig elfojtott egy kis borzongást.

- Késtél. A férfi tudta, hogy túlreagálta a dolgot, de Conorral tisztázni akarta a helyzetet. - Vidd fel a táskát a második emeletre. A vendégszoba a második ajtó, balra.

Alex ellenállt a kísértésnek, hogy megcsodálja a látványt, amint Conor elindult felfelé a lépcsőn. Még egy pillantás arra a tökéletes fenékre, és a puha bőr és izmok között lejátszódó finom munkájára, úgy gondolta, rögtön felrobbanna. Jobb, ha a vacsorára összpontosít. Visszament a konyhába, mialatt azon tűnődött, hogy Conor milyen személyes holmikat tenne a vendégszobába, hiszen úgy tűnt, mintha semmit sem hozott volna magával. Kényelmes és megfelelő volt ez, mintha Conor nem töltene itt úgysem a szükségesnél több időt. Azt remélte, hogy a munka jegyében több időt fognak majd egymással tölteni, és minél gyorsabban, alaposabban megismerik majd egymást. Ez azonban nem fog megtörténni, ha Conor a vendégszobában bujkál.

Alex azonnal felnézett, mihelyt Conor belépett a szobába. Egyáltalán nem tett semmilyen erőfeszítést, a közeledésre. Levette a bőr csizmát, felfedve a fekete farmert, és meglazította egy kicsit a laza, fekete ingét. Alexet utánozva ő is mezítláb volt, Alex minden részletet alaposan megfigyelt. A sötét ing tökéletesen kiemelte a sápadt bőrét, és Conor sötét haját, ami azonban közel sem volt teljesen fekete. Úgy látszott, mintha kicsit elpirult volna, mozdulataiban enyhe remegés mutatkozott, miközben karcsú ujjaival a hajába túrt. Alex csak bámult rá. Ez volt az egyetlen mód arra, hogy elkerülje, hogy egy érzelgős mosolyra húzódjon a szája.

Conor felmászott egy bárszékre, karját pedig a konyhapultra támasztotta.

- Miért vagy mérges? kérdezte zavart, bizonytalan, ugyanakkor egyszerre imádnivaló hangon.

Alex szigorúan ráncolta a homlokát.

- Késtél. Azzal megmozdult, hogy egy lábas bugyogó tartalmát megkeverje.

- Tényleg nagyon sajnálom. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen fontos.
Conor hangja valóban zavartnak tűnt. Alex legalábbis ezt látta, a sűrű, sötét szempillák alatti érdekesen csillogó, zöld szemekben. Ami viszont pokolian zavaró volt számára.

- Nem érted, ugye? Amit teszünk, az nagyon veszélyes... aggódtam miattad. - motyogta el az utolsó néhány szót az orra alatt, és feszülten figyelte az edény tartalmát, amit kavargatott. Újra felnézett, miközben elkapott egy enyhe rándulást Conor szájának sarkán, amit azonban nem kísért nevetés.

- Nagyon sajnálom. - Azzal Conor előrehajolt, és finoman megérintette Alex karját egy ponton. Ahogy megérintette, Alex mély lélegzetet vett, mire Conor rögtön elhúzta a kezét, mintha fájdalmat okozott volna az érintése. Úgy tűnt, mintha elektromosság szikrázott volna kettejük között, az érintés hatására. Alex a felerősített érzékelése miatt úgy érezte, mintha Conor karjának pelyhes szőrei felálltak volna, a bőr alatt megfeszültek az izmai. Azt akarta mindennél jobban, hogy Conor hajoljon előre, és érintse meg újra, de Conor ehelyett visszaült a székére, és kerülte a szemkontaktust. Alex alig leplezett vággyal meredt rá. Ha egy érintés ilyen hatással van rájuk, akkor egy elhúzódó simogatás eredménye valósággal egy tűzijáték lenne.

Alex egy mély lélegzetet vett, kezével félresöpörte haját a szeme elől, és kikapcsolta a főzőlapot.

- Együnk. Előkészítette a spagettit és a szószt a tálalásra, amit a saláta tálba dobálása követett, majd két pohár szénsavas ásványvizet tett Conor elé. Kiment a konyhapultból, majd leült közvetlenül a Conor melletti székre és megragadta az egyik előre kikészített tésztát.

- Tartsd tiszteletben az egyik specialitásomat - azzal vett magának egy kis adag salátát, és tett rá egy kis balzsamecetet.

Conor elmosolyodott, arca kipirult egy kicsit. Csendben ettek egy darabig, miközben Alex burkolt pillantásokat vetett oldalvást a társára. Istenem, mennyire szerette volna megérinteni!

Conor rángatta vissza a valóságba.

- Ez nagyszerű. Szeretsz főzni? miközben szakszerűen forgatta villájára a spagettit. Alex szemeivel szinte itta a látványt, ahogy a villa eltűnt az ajkak között, könyörögve azért, hogy csókolja meg.

- Általában nem foglalkozok ezzel, amikor egyedül vagyok. Túl sok erőfeszítést igényel.

Conor vállat vont.

- Én még egy tojást sem tudok megfőzni, így most van egy jó ürügyem arra, hogy menjen minden "cordon bleu"-ba.Ígérem, hogy elismerő kóstoló leszek. Nyugodtan kísérletezz velem.

Alex hűvösen nézett rá. - Ó, ne aggódj, ezt fogom tenni - azzal odanyúlt, hüvelykujjával letörölt egy kis ottmaradt szószt Conor szájának sarkáról. A hüvelykujj csak egy rövid időre ott időzött, majd hirtelen elfordult, és leugrott a székéről. - Gyerünk, nézzünk filmet.

Conor tudta, hogy az arca most pontosan úgy nézett ki, mint egy érett paradicsom. Mi a pokolért mondta ezt? Rajtam kísérletezik. Jézus, milyen idióta vagyok. Azt kívánta, bárcsak ne lenne ilyen szűk a nadrága, mivel minden alkalommal, ahogy Alex ránézett... biztosan... jeleket küldött ágyéka felé, amely készségesen és boldogan válaszolt rá. A szája kiszáradt, kétségbeesetten vágyott egy pohár vízre. Az ivás közben a víz azonban irritálta a torkát, amitől köhögnie kellett. A bőre bizsergett ott, ahol Alex röviden megérintette. Conor pár percre kinyitotta a száját, és röviden szopogatta Alex hüvelykujját. Istenem, mi a baj velem? motyogta az orra alatt. Talán hivatkozhatna a fejfájásra, hogy kapjon egy szabad estét, így biztosan nyugta lehet. Conornak korábban egyáltalán nem volt érdekelt a biztonságban, habár volt egy olyan halvány érzése, hogy Alex nem engedné elmenekülni ilyen könnyen.

Kissé mereven csúszott le a székéről, és engedelmesen követte Alexet a társalgóba. Alex elnyúlt a kanapén, hosszú lábait kinyújtva maga elé. Jól nézett ki, azt a sötét öltönyt viselte, amit az irodában is, de ez a farmer különösen jól állt neki. A sötétkék ing tökéletesen kihangsúlyozta az arany bőrt, és a világos szőke hajt. Még jobban kiemelte ezt a halványkék, világos szeme. Bekapcsolta a tévét, a távirányítót egyfajta fegyverként tartotta maga előtt. Conor azon tűnődött, vajon az idősebb férfi is pontosan ugyanilyen ideges volt-e, mint ő. Őt aztán biztosan nem zavarja a helyzet, éppen ellenkezőleg. Úgy tűnt, élvezi Conor kényelmetlenségét egy kicsikét.

Conor tanácstalanul álldogált az ajtóban, megpróbálta eldönteni, hová is üljön le. Két fotel volt az egyetlen hely, ahová leülhetett, a kanapén kívül, ahová viszont Alex vetette le magát, a sarkában, legközelebb a tévéhez. Conor beismervén saját gyávaságát, és elindult, hogy leüljön az egyik fotelbe, mire Alex ránézett, és a szemöldökét ráncolta.

- Nem. Ülj le ide. - Alex megveregette maga mellett a helyet. - Meg kell tanulnod, hogy ne érezd magad kényelmetlenül a közelemben. Conor egy pillanatra habozott, ami viszont kiült az arcára is. - Gyere ide, Conor. Ne akard, hogy érted menjek. - Alex hangja nem tűrt ellentmondást. Conor engedelmeskedett, leült a helyére, kényelmetlenül, az ülés sarkára, Alex mellett.

- Egyáltalán nem volt ez olyan nehéz, igaz? jelentette ki Alex szarkasztikusan. Mielőtt Conor felocsúdhatott volna, Alex megragadta a derekánál fogva, visszahúzta, így sokkal közelebb kerültek egymáshoz. Egy kar ölelte át a vállát, és úgy helyezte el a fejét, hogy az Alex vállán pihenjen. Conor egész teste merev volt a feszültségtől, de nem húzódott el. Alex meleg volt, és nagyon jó illatú. Az ilyen módon való pihenés valójában nem is volt olyan rossz.

- Krisztus, Conor, nem foglak megharapni - nevetett fel Alex gonoszul. - Nos, talán majd később. - Alex még közelebb húzta magához Conort. A fiú kényszerítette magát, hogy ellazuljon, és felhúzta a lábát. Testük szorosan illeszkedett egymáshoz, és Conor megpróbálta elképzelni, milyen lenne, ha tényleg egy pár lennének. Alex pontosan az a férfi volt, akiről egy ember csak álmodhat, ezért nem volt nehéz elképzelni ezt a dolgot. Conor csak amiatt aggódott, hogy még elfeledkezik arról, hogy az egész csak egy színjáték, és a végén kezdi majd túl komolyan venni az egészet, és túlságosan élvezni fogja a helyzetet.

Már fél órán át üldögéltek a tévé előtt, csendben. Conornak azonban fogalma sem volt arról, mit is néztek, egyáltalán nem volt képes koncentrálni, mi zajlik előtte a képernyőn. Úgy tűnt, Alex mélyen el van merülve a filmben, de Conor nagyon elégedett volt azzal a szórakoztatással, amit Alex izmainak játéka okozott számára. Élvezte a könnyű, friss illatú hajának illatát, ami erős késztetést okozott nála, hogy beletúrja ujjait a férfi kócos, szőke hajába.

Mintha Alex olvasott volna a gondolataiban, ujjait kezdte belefúrni Conor hajába, majd az ujjait nem húzta vissza, hanem ott is maradtak. A halvány fényben Conor megborzongott örömében. Szerette, ahogy a hajával játszadozott.

- Kényelmetlenül érzed magad emiatt? mormolta Alex, de ennek ellenére nem állt meg és Conor kételkedett abban, hogy ha bármit is mondana erre, Alex másképp viselkedne.

- Nneem... ez jó. - Ahogy Conor száján elhangzottak a szavak, rögtön megbánta azokat. Mi a fenét gondol Alex? Nem kellett volna biztosítani a férfit, hogy jól érzi magát.

Alex erre folytatta, még jobban.

- Nem fogok erőltetni semmit, ha nem akarja - de a valós, igazi Conort kell megismernem, és az idő az a luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak, így minél hamarabb meg kell ismernünk egymást, fokozatosan.

- Tudom - suttogta Conor, érezve, hogy még jobban felemelkedett Alex mellkasán. A másik férfi ereje valahogy megnyugtatta.

- Akkor bocsáss meg ezért!  Egy kézzel Alex lejjebb húzta Conort, hogy az ölében pihenjen a feje.

A kezdeti sokk után, mikor is a szíve megállt egy pillanatra, Conor úgy döntött, az elfogadás az egyetlen lehetőség. Alex az ujjait még mindig a hajában tartotta, és a meneküléssel a fiú valószínűleg elveszítené egy részüket. Ő is fellendítette lábát a kanapéra, és behajlította a térdét. Elég hosszú volt ahhoz is, hogy kényelmesen kinyújtsa, de ez a döntés segített elrejteni a csípőjét, és a látszólag állandó dudort a nadrágjában.

- Volt olyan, akinek magyarázkodnod kellett a távollét miatt? - Barátnő? Alex kérdése Conor nagy örömére, elterelte a figyelmét sajgó farkáról.

- Egyedül vagyok már jóideje. Sok a munka. Tudod, milyen ez. Hátrahajtotta a fejét, Alex pedig bólintott, pontosan értette, milyen is ez.

- Veled mi a helyzet, Alex? Van valami jelentős rejtegenivalód? tartotta vissza Conor a lélegzetét, magában imádkozva, hogy ne legyen.

- Nem. A legutolsó fiú, aki miatt sokat aggódtam, elege lett a hosszú órákon át tartó várakozásból, amíg hazaértem.

Conor kuncogott. - Szóval meleg vagy? Te meg a munka?

- Igen. Már évek óta. A legtöbb ember nem ad több időt, habár tele van a világ bigott idiótákkal, akik erre játszanak.

- Minden bizonnyal. Conor arra az időre gondolt, amit az alagsorban töltött, és közben folyamatosan hallgatta a vitrolos mocskot okádó Sátán őrmester szavait, és megborzongott az emlékre.

- Szóval... senki nem tudja, hogy itt vagy?

Conor elmosolyodott. Alex soha nem kérdezné meg nyíltan, hogy ő is meleg-e, de nyilvánvaló volt, hogy nagyon szerette volna tudni. - A házvezetőnőm tudja, hogy mivel foglalkozom, szóval kapóra jött neki, hogy hetekig nem kell bejárnia emiatt. Azt megígérte, hogy szemmel fogja tartani Rogert.

- Barát? - kérdezte Alex egy kicsit éles hangon.

- Szobanövény. - mondta Conor, és közben hiába próbálkozott nem mosolyogni. - Nem valami nagy baráthelyettesítő. - Ezzel Alex megkapta az az információt, amit szeretett volna, anélkül, hogy túl nyilvánvaló lett volna a dolog.

Conor felkiáltott, amikor élesen meghúzták a haját. Alex morgott, a fiú pedig érezte, hogy a dübörgésre a gerince is visszhangzik.

- Azt hiszem, meg kell büntesselek ezért.

E szavakra, a várakozás izgalma miatt azonnal felegyenesedett Conor farka. Valaminek kellett lennie az arcán is, mert Alex tűnődő szemekkel vizslatta, mintha rájönne, hogy Conor semmit sem tenne, hogy megállítsa őt. Ami először játéknak bizonyult, most valósággá vált.

Alex végighúzta ujjait Conor ingének hasítékán, amíg el nem érte az első gombot, rövid körmével végig kaparta az egész utat a bőrén. Conor vonaglott és nyöszörgött, Alex érintése nyomán maradt hőség egy kicsikét megijesztette.

- Nyugalom.

Alex nagyon értett az utasítások adásához. Conor boldogan engedelmeskedett. Ettől jobban érezte magát valahogy.

Alex ügyes ujjaival kigombolta az inge első gombját, majd folytatta a következővel és a következővel. Alex félretolta a vékony szövetet, hogy Conor mellkasa szabaddá váljon. Conor megpróbált lassan és egyenletesen lélegezni, nem akarta, hogy Alex megtudja, milyen hatással van rá. Sosem volt különösebben tudatában a testének, de most örült, hogy így néz ki. Lapos has, keskeny csípő, határozott hasizmok. Remélhetőleg Alex nincs oda a szőrös pasikért, mert Conornak egyáltalán nem volt szőr a mellkasán. Ha Alex észrevette is ezt, nem kommentálta.

Conor kényszerítette magát még egy kicsit, hogy nyugton maradjon, miközben a végighúzott ujj csíkokat hagyott a testén. Alex még jobban félretolta az ingét, feltárva Conor mellbimbóit, amelyek már keményen meredeztek. Conor bezárta a szemeit, keményen az ajkába harapott, miközben Alex egy tenyerét a mellkasára tette.

- Hmmm... azt hiszem túlságosan élvezed. Ez viszont büntetés akart lenni. Tartsd nyitva a szemed. Azt akarom, hogy lásd, mit teszek veled. Azzal az egyik sötét mellbimbót a hüvelyk - és mutatóujja közé fogta, és keményen megcsípte. Conor tehetetlenül ívelte felfelé a hátát, miközben a hirtelen fájdalom és az okozott öröm az ágyékába költözött. Alex nem adott neki több időt, hogy visszaszerezze korábbi nyugalmát, még keményebben megcsípte a másik mellbimbóját is. 

Conornak erre elakadt a lélegzete. Ha Alex ezt továbbra is folytatja, nagyon nagy lesz a valószínűsége annak, hogy ott helyben elélvez, ami viszont hihetetlenül megalázó lenne.

Alex azonban csak gonoszul mosolygott, nyilvánvalóan nagyon élvezte a reakciót, amit ő hozott létre. Könyörtelenül folytatta a csavarást és nyomást. Conor olyan keményen harapott az ajkába, hogy kibuugyant a vére. A világ kezdett köddé válni. Alex szorosan átölelte őt. Nagyon erős volt, Conor pedig tudta, az egyetlen módja annak, hogy elmenekülhessen, az lenne, ha Alex elengedné őt. Alex megállt a csipkedésben, majd ujjait Conor szétnyílt ajkai közé tolta. Aki viszont nem tudta megállítani magát, hogy meg ne tapogassa, gyengéden és óvatosan szopogatta Alex ujját. Alex vigyorogva húzta ki, aztán alkalmazta ezt a nedvességet Conor izgatott mellbimbóján, nem csipkedte, hanem dörzsölte őket, nedves köröket hagyva rajtuk. A következmény elkerülhetetlen volt.

- Ó, Istenem! - azzal Conor kitépte magát Alex öléből, majd lóhalálában futott fel az emeletre, a fürdőszobába. Becsapta maga mögött az ajtót, leszaggatta magáról a farmert, és azonnal a kádba lövellte krémes magját. Az erőszakos orgazmus miatt hajlott derékkal levegő után kapkodott. Utórengések rázták a testét, izmai összehúzódtak, újra megpróbált elélvezni. Képtelen volt magát kontrollálni, és ez annyira hihetetlenül jó volt.

Megtörölte könnyező szemeit, próbálta visszaszerezni apránként korábbi önuralmát. Szép lassan, fokozatosan ez sikerült is neki. Megmosakodott és hideg vízzel fröcskölte az arcát. Próbaképpen belenézett a tükörbe. Elirult, ajkai duzzadtak voltak, szeme pedig fényesebben csillogott a szokásosnál. Hogy a pokolba sikerült Alexnek a szakadék szélére sodornia anélkül, hogy akár csak a farka közelébe menne?

- Szedd össze magad. Alig ismered. - Szemrehányóan pillantott a tükörképére. Felemelte magát a kád széléről, és begombolta az ingét. Nem tudott örökre elrejtőzni a fürdőszobába, vissza kellett mennie a földszintre és szembenézni Alex-el, aki pontosan tudja, mit is csinált itt fent. - Bassza meg, Bassza meg, Bassza meg. Nem volt harag ebben a kijelentésben, csak nagyon kimerült volt. Rendbe tette összekuszálódott haját, és elindult vissza a nappaliba. Nekidőlt az ajtónak, és várta, hogy Alex észrevegye őt. A férfi, angyali szőke hajával és szép kék szemeivel úgy nézett ki, mint egy angyal, de valójában úgy viselkedett, mint egy ördög. Szexi, domunáns, lehengerlően vonzó ördög.

A gondolatra Conor élesen vette a levegőt, amivel viszont felfedte jelenlétét Alex előtt, elárulta magát. Alex ránézett és elmosolyodott.

- Kimerültnek nézel ki. Ideje lefeküdnöd, azt hiszem. Lustán felkászálódott a kanapéról, és kinyújtózkodott, miközben a gonosz és mindentudó mosoly soha nem hervadt le az arcáról.

Két borítója is van a könyvnek:

Fülszöveg:

Az otthoni gondok elől menekülve, Aleyn egy kereskedőhajóra menekül, de fogalma sincs, milyen veszélyek várnak rá a nyílt vízen. Viking horda portyáz végig a parton, mint egy éhes farkas, és mindent elvisznek, amit csak akarnak. Amikor Aleyn hajóját megtámadják, a legénység összes tagját megölik, kivéve Aleynt, aki elbújt. Egyszer csak Ranulf Ericksen, a könyörtelen, hatalmas viking vezér, Lymskir hajó irányítójának tehetetlen foglyaként találja magát. Aleyn azt várja, hogy eladják a szászoknak rabszolgaként, de Ranulf alkut ajánl fel neki: testéért cserébe visszakapja a szabadságát. Szembesül e kegyetlen választással: ideiglenes paráznaság vagy életre szóló rabszolgaság. Aleyn úgy dönt, megadja magát, a szép, és furcsán lenyűgöző skandinávnak. Egy dolgot azonban Aleyn sem láthatott előre, azt, hogy  két magányos ember, rendkívüli körülmények között megismeri egymást, rövid idő alatt. Ranulf sincs felkészülve az Aleyn miatti érzésekre. A viking legénység viszont arra kezd gyanakodni, hogy Aleyn boszorkánysággal hat Ranulf elméjére. Ranulfnak emiatt meg kell védenie szeretőjét emberei gyilkos szándékától, azt törékeny hatalmát kockáztatva.

Egy másik fülszöveg:

A viking fosztogatók az egész ír tengerpartot végigfosztogatták. A vikingek Aleyn összes ismerősét kivégezték, így érthető, hogy gyűlöli őket és fél tőlük. Különösen a vezetőjüktől, Ranulftól, akitől a legtöbb férfi szívébe a félelem fullánkja hasít bele.

Ranulf nem igazán híve a terrornak, habár úgy tűnik, rabulejtett szeretője, a totálisan összezavarodott Aleyn rá is ugyanilyen hatással van.

A végén, a történelmi romantika emlékeztet minket arra, hogy a háború nem az egyetlen bizonyosság az életben.

A szerelem is ugyanilyen tartós lehet.

Ismertető

Személy szerint nem igazán kedvelem a vikinges történeteket, a barbár kinézetű, szakállas, harcosokról, akik kötelezően a foglyul ejtett nőbe/férfiba szeretnek bele. Valahogy mindig ugyanaz a sztori lengi át ezeket a vikinges történeteket.

Habár történelmi novellának minősül, mégsem az a hagyományos, minden vonatkozásában történelminek tekinthető, rövid könyvecske. A korszakot ismét nem lehet megállapítani pontosan, nem lehet beazonosítani.

Alapvetően mégis szórakoztató könyv. A két különböző értékrend, a szenvedélyes és független, ártatlan ír fogoly, Aleyn és a hódító, igazi vezér viking, Ranulf egymással való küzdelmének leírása.

A könyv röviden összefoglalva: 

A fogságba esett fogoly harca a foglyul ejtővel.

Aleyn karaktere ismét nagyszerűen kidolgozott: ő egy még ártatlan fiú, akinek korán meg kellett tapasztalnia a kegyetlenséget. Titkolnia kellett a fiúk iránti vonzódását, emiatt viszont magányosan, elvonultan élt, egészen addig, amíg a vikingek fogságába nem esett. Szeretett volna világot látni, kalandokat átélni, de azt álmában sem gondolta volna, hogy ezek a kalandok lehetnek éppen nem kellemesek is. Makacs, dacos, nagyon büszke, fogságban is ragaszkodik saját elveihez, ugyanakkor néha kifejezetten idegesítő, zavaró, dühítő és szokatlan a viselkedése. Szinte a könyv nagy részében semmit nem csinál, mintha lusta lenne, ez is része a fogolyként való viselkedésének. Magának sem meri bevallani, hogy vonzódik Ranulfhoz, nehéz döntéseket is kell hoznia később.

Ranulf karaktere volt az, ami számomra érthetetlennek minősült, nem igazán tudtam hová tenni. Kiharcolta magának a vikingek vezetését, egy kemény harc során. Több felesége is van, fiai is, ugyanakkor mégis magányos, egyedül vezeti a vikingeket, a feleségei ugyanis nem élnek vele a vikingek falujában.

Amikor Aleynt foglyul ejti, valami olyasmit lát meg a fiúban, ami miatt a szeretőjévé teszi akarata ellenére. Viszont  gyengéd az ágyban, Aleynt fokozatosan vezeti be a szerelembe, szeretkezésbe, viszont ha büntetni kell, tud kemény lenni. Aleynt folyamatosan meg kell védenie a legénység többi tagjától, akik szintén szívesen elszórakoznának vele Ranulf helyett/mellett is. A vikingek egyik tagja ki is nézi magának a fiút, és a vele való konfliktus miatt Ranulf végül mindent felad.

A szerelmeskedéseket élvezetesen írták meg, viszont nagy hiba itt is a modern kifejezések alkalmazása, nem illett némelyik szó a szövegkörnyezetbe.

"Men do not kiss!" he managed to exclaim. Ranulf laughed and slid down a little, so that his chin was even with Aleyn's breastbone. He licked Aleyn's nipple and nipped it with his teeth. "I suppose they do not do this, either?"

Azt sosem értem, miért gondolják az írók, hogy az olvasók szeretik azt, ha egy harmadik fél is ott van: vagy velük szexel a főhős, vagy nézőként. Ez nagyon oda tudja vágni a könyvet, kiakasztó, fanyar ízt hagy a szánkban olvasás közben. Arról nem is beszélve, hogy néha az ember maga sem tudja erről a könyvről, hogy ez most valóban meleg romantikus könyv -e.

Mint már említettem, Ranulfnak több felesége és gyerekei vannak, Aleyn kora, valamint a biszexuális vonal miatt is pikáns hangulatú a könyv. Ha már itt tartunk, ez a feleséges vonal igencsak el lett intézve azzal, hogy nem élnek Ranulffal, ekkor viszont felvetődik a kérdés: mi van, ha mégis a családtagok közül valaki velük akarna élni?

Maga a könyv tele van a fentihez hasonló, érthetetlen pillanatokkal, de szerencsére az olvasók többsége nem szakértő a témában. Mivel ez is egy rövidke novella, emiatt a hiányérzet ismét nem maradhat el. Nagyon édes, szerethető történet és karakterek, forró, néhol igazán pirongató és zavarba ejtő leírású szex jelenettel. Alapvetően azonban ez mégiscsak egy szórakoztató történet, a borítékolható happy end miatt nem fog csalódást okozni a könyv.

Kicsi BDSM, terror, harc, portyázás, szeretkezés, egy-két pikáns jelenettel tálalva.

Íme, a történet második fejezete:

Tűz és Jég

2. fejezet

Conor halkan behúzta Courtney felügyelő ajtaját maga mögött, majd vett egy mély lélegzetet.
Sántikált  pár lépést, majd megállt, és nekidőlt a folyosó falának. Reflexszerűen behajlította bal lábát, hogy csökkentse a nyomást  - ezzel a módszerrel tudta mérsékelni az érzett fájdalmat. Hónapokba tellett a gyógyulás, mégis az ilyen alkalmanként úgy érezte magát, mint egy öregember. A pihenés miatti szünet adott lehetőséget számára, hogy összeszedje szétszórt gondolatait, ezért az egy dologért, amit a fájdalomnak köszönhetett, Conor hálás volt. A kusza érzelmek miatt, amelyek ilyenkor elárasztották őt, túlterheltnek érezte magát: Hatalmas megkönnyebbülést érzett, amiért nem kellett már többé a bigott, szadista Sátán őrmesternek, és egyszersmind izgalommal töltötte el az elismert oknyomozó csapattal való leendő munkavégzés. Ugyanakkor mindezt beárnyékolta az a tény, hogy ilyen közel kerülhet Alex Courtney-hoz. Azok a jeges, kék szemei miatt úgy tűnt, mintha egyenesen a lelke mélyébe látna. A férfi a tökéletes és a teljes hatalom megtestesítője volt, amire Conor mélyen, legbelül, tudat alatt ijesztő intenzitással válaszolt: Conor maga is elismerte, hogy szeretné első kézből megtapasztalni, milyen az, ha Alex hatalmat gyakorol felette.

Krisztus, mi a baj velem? - motyogta magának. Még soha nem érzett ilyen mély, azonnali vonzódást - mindez rémisztő volt számára. Szedd össze magad, te idióta - majd idegesen kémlelt körbe  a folyosón. Nem tesz jót neki, ha folyton magának beszél. A felügyelő azt mondta neki, hogy keresse meg a csapat irodáját egy emelettel lejjebb, ismerkedjen meg az üggyel, a jelenlegi helyzettel. Conor eltolta magát a faltól, óvatosan tesztelte a lábát, majd szép lassan elindult a lépcső felé. Rengeteg ideje lesz az álmodozásra Alex Courtneyról, amikor ma este otthon lesz.

Conor megkönnyebbült, amikor Higgs őrmester kinézett az irodából, és észrevette őt a földszinten.
Kicsit aggódott amiatt, hogy szinte semmit sem tud sem az ügyről, sem pedig a csapatról, és még soha nem találkozott velük, és így került be az ügybe.

A pozíciód (guv'nor???) szerint a saját utadat járhatod. Megértem, és gratulálok a megbízatásodnak.

Conor elmosolyodott és bólintott. A férfi váratlan viselkedése ellenére sokkal átgondoltabbnak tűnt, mint amilyennek látszott.

- Courtney felügyelő mindig ilyen szokatlanul viselkedik? - kérdezte az őrmestert.

Higgs erre csak felvonta sűrű szemöldökét. - Mire gondolsz?

- Nos, nem a megszokott hivatali felvételi eljárást kellene követnie?

Higgs erre csak rekedtesen kuncogott:

- A főnöknek nagyon különleges igényei vannak a szerep miatt. Szerintem senkit mást nem tudott volna találni erre a feladatra, aki megfelel a követelményeinek, és aki csatlakozhatna a csapathoz. Semmi különleges, ennyi elég is nekünk. Már letöröltem a kávéfoltokat az asztalról az ön számára.

 Conor kissé ideges volt, mindig kényelmetlenül érezte magát, amikor új emberekkel kellett találkoznia - ami számára mindig érthetetlen és értelmetlen szokáshoz, nyelvhez volt kötve - de az őrmester csak könnyedén évődött vele. A csapat irodája a hosszú, szokásos, intézményes, szürkére festett folyosón végén volt megtalálható. Conor magában azon tűnődött, vajon eszébe -e jutott valakinek az, hogy a szürkét sárga, vagy békés árnyalatú, zöld vonallal enyhítse. Valószínűleg nem. Rájött, hogy Higgs még beszél, és igyekezett rá fókuszálni.

- Ne aggódj amiatt, hogy sok lesz ez elsőre. A férfiak kicsit nyersek, de a munka nagyon nehéz. Nagyon hatékony csapat vagyunk, mégis elkél a segítség.

Ezzel belépetek a szobába, mire négy szempár nézett azonnal Conor felé. Két férfi mindenttudóan bólintott, a többiek nevettek.

- Minden világossá vált, őrmester.

- Biztos vagy benne, hogy nyomozó?

- Vajon elég idős már ahhoz, hogy borotválkozzon már?

A megjegyzések csak szálltak irányába, de Higgs megköszörülte a torkát.

- Fogjátok be, még elijesztitek. Ő itt Conor Trethuan, a legújabb szerzemény, és igen, ő kibaszottul több, mint 18!

Az egyenkénti bemutatkozások után, mind a négy férfi mogorván barátságos lett. Félénk természetességgel értékelte Conor a csendes elfogadást, bár azon tűnődött, vajon mennyi időt töltöttek a tetőtől-talpig való szemrevételezésével. Nem volt rajta nyakkendő - talán ez volt az ok. Azonban a csapat hamar visszatért a különböző rutinfeladatokhoz, Higgs őrmester világosította fel, hogy naprakész lehessen a Rasputyin ügyről.

- Néhány pokolian hülye újságíró a szenzációs horror ügyről tudósítása közben így nevezték el a gyilkost, a szemtanúk beszámolója alapján, akik azt vallották, hogy láttak egy figurát, aki a fején csuklyát viselt, rajta számmal, az egyik gyilkosság helyszínén. -  Higgs bosszúsan horkantott. - Ami semmit sem jelent, mivel minden gyerek 20 év alatt kapucnit visel ezekben a napokban.

Megmutatta Conornak a számítógépes fájlokat, majd egy nagy halom aktát tett elé az asztalra. 

- Foglald el magad, fiam, hogy egy kicsit felzárkózz a későbbi teendőkhöz.

Az idő telt, Conor pedig teljesen elmerült a tanúvallomások és a jelentések aktáiban. Aggasztó volt, hogy semmi jelentőset nem vett észre. Rasputyin okos volt és óvatos, ami csúnya kombinációnak bizonyult. A többiek egyenként léptek le, míg végül teljesen egyedül maradt egy nagy halom papírmunka társaságában, amit át kellett még néznie. Conor megmasszírozta a tarkóját, megpróbálta enyhíteni a feszültséget, amit belopakodott az izmaiba, az olvasás közben. Azt sem vette észre, hogy az ajtó kinyílik, és valaki bejött a szobába, amíg Alex meg nem szólalt:

- Még mindig itt?

 Conor majdnem kiugrott a bőréből.

- Szent szar! - szíve kalapált, pulzusa vadul száguldott. Ez az eset sokkal jobban megijesztette, mint gondolta volna. A fejét a karjaiban pihentette, és zavartan felnyögött az ideges reakciójától.

Alex felnevetett:

- Sajnálom Conor, nem akartam megijeszteni. Azt hiszem, szükséged lenne egy kis szünetre - tudom, hogy szükséged van rá  - gyere fogj valamit, és egyél velem.

Nem igazán volt ez kérés, vagy javaslat, inkább udvariasan megfogalmazott parancs. Conor elvörösödött:

- Rendben, uram, jól hangzik. Megadta magát a mentális pofonnak, mivel ilyen szánalmas idiótának mutatkozott az új főnöke előtt.

- Nem kell uramoznod, elég az Alex.

Alex elmosolyodott, Conor nem tehetett róla, elismerte, hogy amennyire jóképű volt, olyan ijesztő is tudott lenni. Majdnem megnyalta a szája szélét a gondolatra, hogy Alex erős karjaival tartja, de azonnal le is állította magát. A fenébe, kapd össze magad! Még csak most találkoztam vele. Még mindig érezte, hogy az arca lángol, és imádkozott, hogy Alex ne tudja kitalálni, mire gondolt. 

***

Egy kis, olasz étterembe sétáltak, nem messze a kapitányságtól, majd leültek egy asztalhoz az ablak mellett. A hely szokványos volt, piros- fehér kockás abrosz, gyertyákkal, régi Chianti palackok, és jobb napokat látott, laminált menük. A hangulat barátságos volt, az egész hely pedig bűzlött a gyógynövényektől és a főszerektől. A tulajdonos kijött, hogy üdvözölje Alexet, akit láthatóan családtagként kezeltek. Friss kenyér, illatos olívaolajjal már ki is volt rakva eléjük, amit még az étel elkészítése előtt rágcsálhatnak a vendégek. Alex  mindkettejük számára rendelt, tudatosan vizslatta Conor arcát, hogy vajon az tiltakozik-e az ilyen típusú dominancia láttán. Úgy gondolta, egy kis mosolyt kapott el Conor arcán, de az hamar eltűnt, így nem volt benne biztos.

Öröm volt nézni, ahogy Conor eszik. Szakszerűen forgatta a tésztát a villájára, gratulált a séfnek, udvariasan és szégyenlősen mosolygott a pincérnőre, aki képtelen volt levenni a szemét róla. Conor egyáltalán nem bátorította a nőt, Alex pedig titokban nagyon elégedett volt, hogy Conor nem foglalkozott a kacér pillantásokkal sem, amit mások felé vetettek. Sajnos úgy tűnt, hogy szinte az összes ember figyelmét felkeltette Conor. A férfiak ugyanúgy csodáló pillantásokkal mérették, ugyanúgy, mint minden nő a helyiségben, és Alex érezte a féltékenységüket is. Alex erre csak morgott, és a legszívesebben papírzacskót húzott volna Conor fejére, hogy senki ne nézzen rá, rajta kívül.

 Egy óra, végeredményként kellemesen teli gyomor, majd Alex úgy döntött, itt az ideje, hogy elmondja azt, amiért valójában ide jöttek. Mindketten ásványvízzel öblítették le az ételeket, így nem tudta kihasználni az alkohol miatt tompuló érzékelést, amelyek a mondanivalójának hatását enyhítették volna. Eddig soha nem okozott számára problémát a kényes beszélgetések elkezdése. Alex vett egy mély lélegzetet, megpróbált összpontosítani, összeszedni a mondanivalóját, nem pedig Conor ingének tökéletes illeszkedését bámulni, ami gyakorlatilag testének minden egyes vonalát kihangsúlyozta. Hogyan mutathatott a fiú egy egyszerű, kék ingben, ilyen pokolian szexinek? Talán a nyitott gallér, a meredek, kecses nyak, vagy a feltűrt ujja, ami fedetlenül hagyta az alkarját?

 Bassza meg. Koncentrálj! Illette magát gondolatban szemrehányásokkal Alex. Sajnos, a figyelemelterelés miatt, sokkal hirtelenebbül kezdett bele a beszédbe, mint akarta.

 - Conor, mit gondolsz, miért választottalak ki, hogy csatlakozz a csapathoz?

 Kis, fanyar mosolyra húzódott Conor ajka, de a szeme változatlan maradt. Egyenesen Alexre nézett, habozott egy pillanatra, mielőtt teljes bizonyossággal megszólalt volna:

- Szeretném azt mondani, hogy azért, mert jó nyomozó vagyok, de úgy gondolom, ennek inkább sokkal több köze van a külsőmhöz.

- Honnan tudja? Higgs mondta? Alex nagyon remélte, hogy Conor egója nem az a fajta, ami könnyen sérült volna.

- Nem uram, senki nem mondott konkrétumokat. De nem vagyok vak - már eltöltöttem egy kis időt az áldozatok képének tanulmányozásával. És egy csomó házas fickó, az új kollégák, aggasztó kifejezéssel teli pillantásokat vetettek felém.

- Mondtam már, ne hívj uramnak - csattant fel Alex. - Igenis, jól szolgáltál eddig. Szükség van arra, hogy egy ideig szerepet játssz, így remélem, rohadt meggyőző színész mellett még rohadt jó nyomozó is vagy.

- Nem értem. Azt hittem, hogy csalinak akar használni - pillantott Conor kíváncsian Alexre.

- Valóban, majdnem igazad van. De egy kicsit okosabbnak is kell lenned ennél. Minden gyilkosság áldozatai tartós kapcsolatban éltek, ez az egyik nagyon kevés tényező, ami összekötötte őket. Szükségünk van egy csábító új párra, amivel előcsalogatjuk a gyilkost, így te, Conor, a barátommá fogsz válni.

Amikor Conor elsápadt, Alex nevetségesen csalódottnak érezte magát. Nem adott Conornak esélyt, hogy beszélhessen.

- Holnap hozzám költözöl, így adunk elsőként a látszatra. Csak a csapat fogja tudni az igazságot.

- Van választásom? - Úgy tűnt, hogy Conor erőlködve nyomta vissza magát a helyére, de nem volt menekvés.

- Egy nap, és már nem tetszik a rendszer? Azt hittem, minden világos. Én parancsolok. Engedelmeskedsz nekem - morogta Alex Conorénál sokkal nagyobb dühvel.

- Azt hiszem, ez már több, mint Call of Duty, nem igaz?

Alex örült, hogy Conor kész harcolni a ringben. - Szóval, hajlandó vagy....?

A férfi jeges kézzel szorongatta, mégis hagyta, hogy tiltakozzon. Ez nem volt fer. Alex tudta, hogy felajánlott egy kiutat Conornak a szörnyű helyzetből, és így csak még piszkosabbul játszott.

- Én... én nem.... megteszem - egyezett bele Conor, alig hallható suttogással. - De el kellett volna mondania az igazat az elején, már a kezdetektől fogva tudnom kellett volna.

Alex hirtelen egy kis bűntudatot érzett.

- Lehet, hogy igazad van. Nyitottabbnak kellett volna lennem. Vissza tudod csinálni, viszont nem hinném, hogy bármelyikünknél kevesebbet érnél - motyogta, mint egy csendes imát, remélve, hogy Conor nem fogadja el a javaslatot.

- Minden rendben, uram. Én csak kicsikét megdöbbentem ezen az egészen. Persze, hogy megteszem, ez egy jó terv - mondta, bocsánatkérő hangon. 

- Ez egy rohadt, ostoba, és veszélyes terv, de én már teljesen kifogytam az ötletekből. Tennünk kell valami teljesen váratlan dolgot, és kétlem, hogy bárki is azt gondolta volna, hogy két rendőr nyíltan bevallja, hogy meleg párkapcsolatban élnek.

Conor félénken nézett fel rá, a hosszú, sötét szempillák alól:

- Nem vagyok olyan jó színész, uram.

- Már voltál beépített ember ezen munka előtt, ez az egész csak egy játék része igazából. Minden rendben lesz - azzal átadott Conornak egy cédulát. - Ez az én címem. Nem számítok arra, hogy holnap láthatlak majd az állomáson, csomagold össze a holmidat. Nálam hétkor találkozunk.

Conor lepillantott a darab papírra, majd a zsebébe csúsztatta. - Ott leszek. Engedje meg, hogy kifizessem a vacsora rám eső részét. 

- Nem, ez is munka, a rendőrség állja a költségeket - intett Alex a pincérnőnek, hogy hozza a számlát. - Menj, holnap este találkozunk - azzal elfordult, hogy fizesse a számlát, és amikor már visszafordult, Conor már elment. Alex felsóhajtott. Már érezte, hogy védelmezi a fiatal nyomozót, és mégis azt kérte tőle, hogy kockáztassa az életét, hogy elkapjon egy gyilkost. Ez az egész színjáték sokkal nehezebb lett, mint azt elsőre gondolta.

***

Egy órával később, kis lakásában, Conor már a holmijait nézte át, megpróbálta eldönteni, mit vihet magával és mit nem. Lett volna még több kérdése. Nem tudta, meddig kell Alex-el laknia, pár hétig, vagy több hónapig. Vajon vissza tud-e majd jönni több ruháért, vagy ezzel kockáztatja az egész akciót? Az biztos, hogyha nem viselkednek úgy, mintha tényleg hosszú időt töltenének együtt, akkor az akció gyorsan félresikerülhet.

Használd a fejed, idióta. Csak viselkedj úgy, mintha tényleg most költöznél hosszú időre első alkalommal a barátodhoz.

Conor megrázta a fejét, mivel csak kevés tapasztalata volt ilyen téren. Kisétált a kis erkélyre, nekidőlt a korlátnak, és vakon bámulta a sötétséget. Annyira összezavarodott, és ez nem az ügy miatt volt. Nem igazán tudta, mit is érez valójában, ijedtséget, dühöt esetleg csapdába esettséget? Úgy döntött, egy kicsit mind a hármat, de az az érzés, ami leginkább elöntötte, az a finom várakozás, hogy Alex Courtney-el lehet.
Egyáltalán nem félt a csábító gyilkostól, annál inkább rettegett attól, hogy beleesett a főnökébe. Ez csak egy munka volt végtére is, és ezt a csapdát is saját magának köszönheti. Átadta magát a reménynek, hogy ez a munka végül mégis csak jó lesz. Már nem lehetett visszatáncolni, hogy ismét bedugják abba a rohadt, fagyos pincébe. A fiatal felügyelőt is utálni akarta. Zokon akarta venni a fiatal felügyelő tervét, hogy együtt kivitelezzék a tervet. Mégsem tudta.
Amit igazán akart csinálni, az az volt, hogy kezét Alex Courtney kemény testének minden négyzetcentiméterén végigvezesse. Azt akarta, hogy ujjait beletúrja ápolatlan, szőke hajába a tűz fényében, már tudta, hogy készen áll arra, hogy a  tüzet felélessze azokban a jeges, kék szemekben.

Conor megragadta a hideg, fém korlátot, és hagyta, hogy a hideg átjárja a kezét úgy, hogy fájjon. Farka duzzadt volt és kemény. Harcolt a késztetéssel, hogy kiszabadítsa rabságából, kivegye, és ott a szabadban kiverje. Ez nem volt fer! Mindent beleadott a munkába, mégis visszaéltek ezzel. Végül a véres, és szadista, kegyetlen őrmester, Sátán alagsori birodalmában kötött ki, amit csak úgy élt túl, hogy végig abban reménykedett, egy napon mégis visszakaphatja a munkáját, amit szeretett. Most, hogy ez a remény beteljesedett, mégis attól kell félnie, hogy mindent tönkretehet, mivel az új főnöke ismét bármikor leléptetheti, ha nem úgy alakulnak a dolgok.

Egy hideg szélroham fújta szét a haját. Hagyta, hogy a haja visszaessen. Talán le kellene vágnia? Túl sok talán létezett ekkor az életében. Alex nem kérte tőle, hogy megváltoztassa a kinézetét, így a hosszú haja marad egyenlőre. Conor felsóhajtott, majd visszament a lakásba. Minden röpke gondolatra, amikben Alex neve szerepelt, farka felállt. Hideg zuhanyra volt szüksége.

***

A város másik részében, Alex elküldte takarítónőt sűrű köszönetekkel, és egy hatalmas bónusszal. Amikor hazatelefonált, és elmondta, hogy vendég érkezik, Agnes hatalmas lendülettel vetette bele magát a munkába: port törölt, takarított, még az ágyat is rendbetette. A háza korábban egyáltalán nem volt ahhoz illő, hogy egy vendéget üdvözölhessen, még kevésbé illett az Ideális Otthon magazinba. Minden alkalommal, amikor Agnes takarított, fényesre polírozott, alig mert valamihez hozzányúlni, még a párnát sem merte jobban megigazítani. Agnessel nem lehetett tréfálni. Alex elvigyorodott. Az öreg hölgy azután is eljárt hozzá, miután az anyja évekig alkalmazta. Nem is tudta, mit csinálna nélküle, olyan értékes munkát végzett, hogy keresve sem tudott volna nála jobbat találni. Agnes könyörtelenül kíváncsi volt a vendégére is. A végtelen kérdések áradata szinte már-már olyan volt, mintha egy kihallgatáson lennének. Alex tisztázta vele, hogy Conor csak egy barát, semmi több. Agnes erre csak hitetlenkedve felvonta a szemöldökét, olyan volt, mint egy nyitott - elméjű öreg madár, és alig bírta kivárni, hogy láthassa az új fiatalembert. Isten segítette Conort, amikor első alkalommal találkozott vele, szerencséje volt, hogy elmenekülhetett.

Alex az órájára pillantott a konyha falán - majdnem tizenegy volt. Kevesebb, mint 24 órát kell várni, amíg Conor megérkezik, de Alex nem volt biztos benne, hogy ténylegesen kiveszi az egész munkanapot. Alig bírt várni az újoncra. Conor lenyűgöző volt, de nemcsak a külseje. Alex senkire sem emlékezett, aki ilyen erősen befolyásolta volna valaha is, az életében. Volt valami rejtélyes és csábító a fiúban, ami miatt gyomra minden alkalommal görcsölt a jelenlétében.

Szinte már-már bolyongott a makulátlanul tiszta fürdőszobában, majd a szokásos művelet ellenére, a ruhakosár helyett a padlóra dobta a ruháit. Elkeseredetten pillantott le merev farkára. Ő általában nem... ilyen ingerlékeny. A legtöbb napon olyan kimerült volt, hogy simán csak a puha ágyba esett, és semmi több. A mai este más volt, szinte fájt az, hogy felizgult. A zuhanyzóba lépett, majd várta, hogy a víz megfelelő hőmérsékletű legyen. Ami nem tartott sokáig, a zuhanyzás hatalmas luxus volt, ami minden pénzt megért számára, akkor, amikor egy kemény nap után hazaért. Nekidőlt a falnak, hagyta, hogy a sugárzó hő hatására háborgó farka megnyugodjon. Amikor lehunyta a szemét, minden, amit maga előtt látott, egy pár csábító, zöld szemek, érzéki ajkak, és puha, fekete haj... anélkül, hogy tudatában lett volna annak, mit is csinál, simogatni kezdte magát. Istenem, mit nem adna, ha saját ujjai helyett, Conor ujjai fonódnának merev tengelye köré. Teljesen átadta magát az álmodozásnak, hogy mi lenne, ha a vízcseppek záporoznának Conor vállára, majd kis patakokban csordogálnának le végig a hátán, majd a legvégén megállapodnak a...

Majd elképzelte, ahogy a karcsú testet felnyalábolja, nekinyomja a csempének, csípőjét nekidörzsöli, a hiábavaló ellenállás ellenére. Bassza meg! - zihálta, miután képzelgéseinek eredményeképp, a zuhanyzó falára fröccsent zacskóinak tartalma. És még csak nem is szeretem - suttogta, majd remegő lábakkal igyekezett állva maradni, amíg a törülközőért nem nyúlt.

Ha meleg romantikus könyv, nem lennék hiteles, ha még sosem olvastam volna Stromy Glenn könyveket.

Az írónőről egy kép, egyszerűen csak a nem elrettentés szándéka kedvéért:

Naaaa, tudom én, mire gondoltok. ccc :)

Mivel még csak most kezdtem a  blogolást, nézzétek el nekem, hogy a meleg romantikus könyv e kiemelt szerzőjével még nem foglalkoztam.

Nagyon sok női szerző van a műfajban, de Stormy Glenn kiemelkedik mindegyik közül. Folyamatosan jelenteti meg újabb és újabb könyveit, egy évben 10-12 db könyvet is, és mind azonnal az első helyen ver tanyát a bestsellerek listáján!!! Külföldön az ő könyveire aztán senki nem sajnálja a pénzt, pedig mindenhol letölthető. Olyan szinten van már a meleg romantikus könyvek tekintetében, mint a romantikusakéban J. R. Ward.

Mindenféle témában ír, ami szem - szájnak ingere: Erotikus, kortárs, Fantázia, futurisztikus, Paranormális, Romantikus, M/M, vámpír és vérfarkas könyveket. Szintén egy olyan szerző, aki a nemcsak a meleg, hanem a romantikus könyvek írásában is otthonosan érzi magát.

Még saját alkalmazása is van mobilokra. :)

4 ismert kiadó jelenteti meg a könyveit: Silver Publishing, Siren Publishing, Torquere Press , Noble Romance Publishing.

Ezért jó az ilyen meleg romantikus könyveket is olvasni. Ha elvonatkoztatsz attól, hogy két pasi van a történetben, mert mondjuk netán undorodsz a témától, még mindig beleképzelheted azt is, hogy hagyományos, férfi-női kapcsolatról van szó. Egyszerűen alig van különbség a romantikus / meleg romantikus könyvek között, csak a szexleírások terén látod a különbséget, és a nevekben.

Ha megkérdeznél egy embert, hogy ismer-e meleg romantikus könyvet, hát Stormy Glenn jutna elsőként az eszébe.

Most pedig jöjjön a Promises kétrészes sorozatból az első könyv:

Stormy Glenn - Promises 1 - A Promise Kept

Mason már 10 éve szerelmes bátyja legjobb barátjába, Jackbe. Már tíz éve fantáziálgat róla titokban, rejtett pillantásokkal, tiltott sóvárgással karöltve. Éppen akkor, amikor Mason úgy dönt, ideje feladni az álmait, és lemond Jackről, Jack megteszi a lépést, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz.

De az új szerelem nem mindig könnyű. Különösen, amikor Mason egy sorozatgyilkos látóterébe kerül, és kiválasztott következő áldozatként a gyilkos mindenkit igyekszik eltávolítani, aki az útjába áll.

Ismertető:

Mason már tíz éve szerelmes titokban bátyja legjobb barátjába Jackbe. A probléma mi más is lehetne, mint az, hogy Jack nem meleg - végül is ezt Mason gondolja - így Masonnak meg kell elégednie a távolról való vágyakozással. Egy ponton Mason nem bírja tovább, és bedobja a törülközőt: elege lesz, és a menekülést választja. Távol a családtól, egy kis időre el akar utazni, pihenni. Annyira elkeseredik, hogy még a tanulmányait is másik egyetemen akarja befejezni, fizikából, Washington államban.

Mielőtt elmegy, Mason alkoholmámorosan  egy szenvedélyes éjszakát tölt el Jackkel. Jack másnapi reakciója miatt Mason immár véglegesen a menekülést választja. A dolgok azonban közel sem úgy alakulnak, mint ahogy Mason eltervezte, a Jack iránti érzései végül mégiscsak a városban való maradásra készteti. Sajnos Mason felhívja magára egy olyan ember figyelmét, aki meleg fiatalemberekre vadászik, majd a kínzások után megöli a kiválasztott férfiakat.

Az ígéret furcsa tévképzettel kezdődik. Maga a tény, hogy Mason azt hiszi, Jack egyenes, valamint az, hogy Masont a családja még mindig éretlen gyerekként kezeli, a kora ellenére, miközben egyetemre jár, nem igazán tudja az ember ezeket összerakni a fejében.

Mason viselkedésének oka a múltjában rejtőzik. Mindenki igyekszik őt védelmezni, így ahelyett, hogy felnőttként kezelnék, még mindig úgy bánnak vele, mint egy 14 évessel - ami persze Masont igencsak idegesíti.

Mason magának is alig meri bevallani, hogy bizony ehhez a hozzálláshoz ő is nagymértékben hozzájárult. Jackkel is mindig hülyéskedik, mert úgy véli, a nevetés az egyetlen eszköz, amivel felhívhatja magára Jack figyelmét, ezzel képes az ujja köré csavarni a férfit.

A könyv első része a félreértéseken és a másik viselkedésének tökéletes félreértelmezésén alapul. Ezeket a könyveket nem egy nagy élmény olvasni, de Mason karaktere mindenért kárpótol: nincs semmi, amit Masonnak meg ne lehetne bocsátani. Mason egyszerre kedves, nagyon óvott és védelmezett, de ugyanakkor érzékeny és intelligens természettel, törékeny külsővel megáldott egyén.

A párbeszédek is ezt a gyerekes érzetet erősítik, kicsit olyan, mintha egy gyerekkönyvet olvasnál. Tényleg olyan, mintha egy tizenéves naplója lenne, olyan fogalmakat használ, amiket a valós világban a felnőttek nem használnának. :) De ez nyilván azt akarja érzékeltetni, hogy Mason maga is egy éretlen gyerekként viselkedik, és a környezete is úgy bánik vele.

Szintén a könyv első részében vezeti be a sorozatgyilkos ügyet. A gyilkos karaktere nagyon erős a könyvben levőkhöz képest. A gyilkos nemcsak egyszerű rosszfiú, hanem az őrültek őrültje is. Mindenütt jelen van, képes bármikor betörni bármilyen házba, ravasz és intelligens. Az szintén nem derült ki, miért is választotta szintén ugyanazokat a típusú embereket: barna hajú, szemüveges, meleg férfiakat. Mivel nem képesek megtalálni, ez a karakter egy rejtélyes figura marad, egy ismeretlen fenyegetés, egy gazember, egy mumus, aki mindig felbukkan azért, hogy tönkretegye a főhősök életét. Mivel a gyilkost soha nem éri el az igazságszolgáltatás keze, ezért néhol kínos és erőltetett a történet.

Mason karaktere nagyon jól kidolgozott, élvezetes végigolvasni a Jackkel való kapcsolata állomásait, annak fejlődését is. Mason végre bebizonyítja azt is, hogy tökéletesen alkalmas arra, hogy felnőttként kezeljék, képes volt azt is bebizonyítani Jacknek, hogy meg tudja változtatni a magáról kialakult képet, meg tudja változtatni Jack előítéleteit is magáról. Igencsak sok energiájába került ez a 26 éves fiúnak, nem volt könnyű dolga. Mason vidám, szexi, felháborító módon nézi a világot, az elején viszont a naivitása nagyon sok volt. Jack ezzel szemben a komolyabb típust képviseli, néhol viszont komplett bunkó, néhány kifejezetten gonosznak és uralkodónak vélik. Nem akarja engedni, hogy Mason saját döntéseket hozhasson, és amikor Mason nem úgy viselkedik, ahogy ő szeretné, sikoltozik és pipiskedik, mint egy nagy gyerek.

A szex Jason és Mason között nemcsak forró volt és meleg, hanem inkább romantikus, az is érdekes, hogy Jack tanítgatja Masont arra, hogyan fedezzék fel egymás testét.

Még egy dologért lehet szeretni a könyvet: Mason barátaiért. Nagyon jó volt olvasni a jeleneteket erről a baráti társaságtól, akik igazán bajtársak. Különösen tetszett Cooper és a zsaru partnere a tényleg nagyon nem meleg Jordan karaktere, és maga Jordan is benne volt minden ugratásban, amiben kellett. Ezek a jelenetek enyhítették a dráma és az erős gyilkossági ügy miatti komor hangulatot.  Cooper szintén elveszett lélek, a 10 évvel korábban lelépett szerelme miatt (miért ez a folyton 10 éves dolog???), akit Alecnek hívnak, ő szintén megjelenik később a könyvben.

Viszont azt is hozzá kell tennem, eléggé megosztó könyv, sokan adtak negatív értékelést is, akárcsak a Ward könyvnek.

Ez egy édes, romantikus könyv, szépen kidolgozott karakterekkel, az elmaradhatatlan, kis feszültséggel megspékelve, az alfa hím vs. ártatlan témában.

Stormy Glenn - Promises 2 - A Promise Given

A sorozat második része, A Promise Given.

Alec Whitley és Cooper Thomas nyomozónak már története van. A történet néhány évvel ezelőtt kezdődött, és végül Alec szó nélküli távozásával végződött. Most, 10 évvel később Alec visszatért, hogy tisztázzák a múlttat, és a jövőt együtt építsék. De előtte meg kell találni a melegeket ölő gyilkost, mielőtt az újra lecsaphatna

Ismertető:

Cooper nyomozót elrabolta és megkínozta a sorozatgyilkos bosszúból. Ha még ez sem lett volna elég, Alex Whitley, az egyetlen férfi, akit Cooper valaha szeretett, és aki egy szó nélkül elhagyta őt 10 évvel ezelőtt, most visszatért éppen időben, hogy megmentse őt. Cooper sosem gondolta volna, hogy újra találkozhat Alec -kel, nemhogy ismét része lehessen az életének. Cooper még mindig érez valamit Alec iránt, de nem biztos abban, hogy képes újra megnyílni.

Most, 6 hónappal később, Alex azt akarja, hogy tisztázzák a múltat, és tervezzék a jövőjüket. De mielőtt ezt Cooper meg tudná emészteni, a sorozatgyilkos immár rá és Alecre vadászik, mint következő áldozatra. Cooper és Alex törékeny kapcsolata nem biztos, hogy képes mindezt túlélni. Vajon képesek -e megoldani az ügyet, meg tudják -e találni a módját annak, hogy újra együtt lehessenek?

Cooper a történet kezdetén éppen otthon lábadozik, miután kiszabadult az őrült sorozatgyilkos karmai közül. Mintha még ez nem lenne elég, még a sokkal is meg kell birkóznia, amit annak az embernek a hirtelen felbukkanása okozott, akiről azt hitte, örökre elment.

Cooper és Alex 10 évvel ezelőtt szeretők voltak, amikor Alec szó nélkül lelépett, hátrahagyva a vérző szívű Coopert. Azóta is képtelen volt új kapcsolatot kezdeni mással, emiatt a szexuális élete is romokban hever. Most, hogy Alex visszatért, a férfi azt szeretné, hogy ott folytassák, ahol 10 évvel korábban abbahagyták, de Cooper attól fél, hogy ha a férfi ismét elmegy, az ő szíve végleg megszakad. Tovább ront a helyzeten a gyilkos, aki úgy tűnik, mintha rács mögött lenne, de valójában segítőtársa, cinkosa akad, aki ott folytatja, ahol a társa abbahagyta. Coopernek és Alecnek együtt kell működnie, hogy megtalálják és megállítsák azt, aki a gyilkosságokat elköveti.

Cooper és Alec karaktere nekem is kissé unalmasnak tűnt. Alex és Cooper együtt dolgoznak, mégis úgy viselkednek, mint a szex-éhes tinédzserek, gyengéd érintés, irány az ágy, és durr bele. Szintén ugyanez a viselkedés mások előtt, a csókolózás, tapogatás és a szex-beszéd is fura.

Itt az új gyilkos rejtélye nem okozott olyan traumát, mint az első könyvben. De miután megtudhattuk ki is a gyilkos, és rács mögött van, valahogy már nem volt olyan fontos a gyilkost kint még segítő személye. Pedig a sorozatgyilkos karaktere és maga az történet is tetszetős, de ebben a könyvben már tényleg túlzás.

Jó dolog volt látni Mason és Jack kapcsolatának folytatását. Szerethető volt szintén a zárkózott rendőrfőnök John és a fiatal, idegen Ben kapcsolata. Mivel a könyvnek ígérik a következő folytatását, valószínűleg ők lesznek a következő pár. Borító és még fülszöveg sincs, csak az, hogy folytatás várható.

A könyv végén a megoldás ötletes, Cooper küzdelme, Alec magyarázata miatt mégis lehet szeretni a könyvet.

Azok, akik Stormy Glennt szeretik, szeretni fogják ezt a könyvet is. Nekem inkább az első rész, az ígéret tetszett jobban, inkább az első könyvet ajánlanám, mindazonáltal várom a könvetkező, harmadik részt!

Amaranthya - Tűz és Jég

Egy különlegességgel szeretnék szolgálni ebben a posztban, egy angolról magyarra lefordított, folytatásos történettel, amelynek hatására kedveltem meg a meleg romantikus történetek olvasását.

A literotica.com-on nagyon sok történet van, minden kategóriából, kiváló segítség angol tanuláshoz, szituációk gyakorlásához, a hétköznapibb angol nyelv megismeréséhez. Rengeteg történet található itt, meleg-nem meleg téma, mint a történelmi, vagy éppen kényesebb kategóriákban.

Amaranthya a meleg történetírók közül nagyon népszerű volt egészen addig, amíg egy kiadóhoz nem szerződött le. A kinti kiadók közül rengetegen böngészgetnek, keresnek, kutatnak a literoticán új tehetségek után, szerződnek velük. Mihelyt ez bekövetkezik, sajnos az írónak le kell vennie a publikált történetet, amit később megszerkesztve, kibővítve, könyvként a kiadó értékesít.

Egy ilyen történet a Tűz és Jég is. Amikor először olvastam, teljesen lenyűgözött, lenyűgöz az azóta több részből álló történet. Újra és újra előveszem, a blogjára látogatok, szinte remegve várom a következő LM Somerston blogjára kirakott történetet, amik mindig rendre érkeznek folyamatosan a mai napig is. Eddig egy megírt történetet jelentettek meg tőle, de már három könyv előrendelhető státuszban van. Ezek a könyvek korábban olvashatók voltak nyilvánosan, el is mentettem tőle mindent egy külön dokumentumba.

1. fejezet

Alex Courtney úgy járkált fel - és alá az egész csapat előtt, mint egy ketrecbe zárt tigris, aki szabadulni akart a helyzetből. Jeges, kék szemei dühösen villantak, halvány szőke haja úgy nézett ki, mintha egy, a kezével való birkózócsatán ment volna keresztül. Tényleg az volt. Motyogott és káromkodott.

"Még egy! Ezzel már négy az eltelt két hónapban - ez a kibaszott pszichopata játszik velünk"

A felgyülemlett frusztráció miatt, dühösen csapott öklével a falba. Néhányan a csapat tagjai közül, akik igyekeztek alig láthatóan összerezzenni - szinte együttéreztek a férfi beütött kezével.

Az önmagának okozott fájdalom hatására úgy tűnt, dühe mérséklődött, és olyan gyorsan távozott, mint ahogy keletkezett Alex hat láb, három hüvelyk (?) testéből. Ezek után kezeivel megpróbálta kitörölni a hét napon át tartó, szakadatlan munkától kialakult kimerültséget a szemeiből. Sajnos, az akciója ezúttal is hatástalan maradt, képtelen volt eltüntetni a mély, fekete köröket a szeme alól. Végignézett a csapata tagjain,  akiken ugyanolyan elgyötörtség és kimerültség látszott, mint saját magán. Ellágyuló és kontrollált hangon újra megszólalt:

- Menjetek haza, mindannyian. Pihenjetek egy éjszakát. Töltsetek el egy kis időt a családotokkal, hogy holnap reggel frissen kezdhessük a reggelt!

Mialatt a nyomozók fokozatosan leléptek, megpróbálván a normális élet néhány pillanatát ismét átélni, Alex vakon bámult az elé rakott áldozatokra. Négy fiatal arc nézett rá vissza, vádlón. Négy fiú, akik már leélték az életüket, akiket feldaraboltak, majd kidobtak, mint egy zsák szemetet.  Mintha a fiúk ugyanazokba a klubokba jártak volna, ugyanazokon a helyeken táncoltak, ittak és ettek volna, mint ő, és mintha úgy érezte volna, hogy saját családtagjait veszítette volna el. Ez az egész ügyet nagyon személyessé tette Alex számára. Alex jól ismerte mindegyiküket, a hibáikat és a képességeiket, a reményeiket, az álmaikat éppúgy, mint a családjuk kétségbeesését és bánatát.

Az első gyilkosság már két hónapja történt, és az egyetlen kapcsolat az áldozatok között az volt, hogy mind melegek. Ez a tény önmagában elég lett volna, de mindent ki kellett deríteni az áldozatokról, minden kapcsolatot fel kellett deríteni. Persze, voltak véletlen egybeesések: ketten, az áldozatok közül fogorvosok voltak, ketten egy moziba mentek, egy főiskolai barátja, és annak barátja, aki Alex barátja is volt. Az áldozatok mind ugyanabba a típusba tartoztak - magasak, karcsúak, sötét-hajúak sápadt bőrrel. Mindig csak ez a típus ment. Ez volt minden, ami összekapcsolta őket. Semmi, ami jelentősnek számíthatna, és semmi, ami ténylegesen és megkérdőjelezhetetlenül összekapcsolta volna a négy áldozatot.

A rendőrségen belül emiatt folyamatosan a rettegés és a félelem uralkodott, éppúgy, mint az egész kis létszámú, meleg közösség között. A paranoia mindenkin áthatott, még a saját csapatán is érezhető volt, vádaskodások repültek a szélrózsa minden irányába, és bárki, aki ennek hangot is adott, netán véleményt nyilvánított, kereszttűzbe került. Alex még soha sem tapasztalt ehhez foghatót a karrierje során, soha ennyi ostoba szamárral nem volt dolga. A média mohón vetette magát az ügy minden egyes apró információjára, kiemelve a rendőrség tehetetlenségét. Alex gyűlölte, hogy mindennek a csapata issza meg a levét. Fájt neki, hogy hiába tesz meg mindent a csapata, hiába dolgozzák ki a belüket, mégis igen kevés információ állt rendelkezésükre. A csapat tagjai igyekeztek nem törődni ezzel, de nem lehetett tudni, milyen hatással lehetett ez rájuk. Alex azt remélte, egy éjszaka távol az esettől, új perspektívát hoz számukra a következő reggel.

Alex felsóhajtott, majd felkapta az összegyűrődött kabátját a székről - a kabátot beadni a tisztítóba volt a következő napirendi pont, ami felkerült az egyre bővülő teendők listájára. Szerencsére, a házvezetőnője, Agnes, egy áldott lélek, rendben tartotta a házat és főzött is rá. Ha ő nem lett volna, kizárólag szendvicseken élne, vagy a nyomornegyed menzáján.

Jelen pillanatban azonban, minden, amire vágyott, egy kiadós zuhanyzás, borotválkozás, majd alvás, ami az utóbbi időben ritka luxussá vált. Szemei elnehezültek, a koponyája alján való tompa fájás állandósulni látszott.

Most ez egyszer örült, hogy egyedül megy haza. Hála Istennek, neki magának nem kellett aggódnia egy barát miatt - viszont annál inkább foglalkoznia kellene az egyedüllét problémájával. Sokkal jobb volt elfogadnia a magányt, mint a pánik érzését, amikor a szerelme késett.

Még egy utolsó pillantást vetett a szobára: félig üres kávéscsészék, villogó monitorok, aktákkal túlcsorduló ládák - mindezek tanúskodtak arról, milyen nehéz eseten dolgozik a csapata. Mindnyájan megérdemelték a korán lefekvést, ő maga is alig várta, hogy hazamehessen, egyen, majd összeomoljon a paplan alatt. Alig emlékezett arra, mikor aludta utoljára ki rendesen magát. Az, hogy hazamenjen és kialudja magát, valamint az, hogy kikapcsolja az agyát két különböző dolog volt. Minden alkalommal, amikor lehunyta a szemét, a négy fiatal arcát látta. Az alvásmegvonás számára eddig sem volt probléma, de akkor sem veszik több hasznát, ha a kimerültségtől összeomlik.

Aznap este, amikor már otthon, magányosan, a forró vízzel teli kádban ücsörgött, új gondolatai támadtak. Az biztos, hogy ez nem az anyja karácsonyi gyógyfüves habfürdője miatt lehetett, bár az illata nagyon jó volt. De önmagában ez az új ötlet végre reményt adott, hogy talán ez az új megközelítés eredményes lehet. Alex hagyta, hogy a forró, illatos víz megnyugtassa a fájó testét, és a szokásosnál hosszabb ideig áztatta magát. Egy gyors zuhanyzást nem lehet összehasonlítani egy hosszú, kiadós fürdéssel. Miután Alex eldöntötte, mit fog tenni, úgy érezte, hogy sokkal nyugodtabb lett, a feszültség elillant a testéből. Amikor a víz kezdett kihűlni, sajnálkozva szállt ki a kádból. Levette a vastag fürdőköpenyt, ami a fürdőszoba ajtaján levő fogason lógott, majd a konyhába ment, ahol Agnes a sütőben hagyta az elkészített ételt: egy tál pörköltet. Alex örömmel ette meg az ételt. Agnes nagyszerű szakács, aki pontosan Alex ízlése szerint főz.

A tiszta ágynemű és a puha paplan az ágyán mennyei volt. Már jóideje annak, hogy bárki is használta volna az ágyat Alexen kívül, ami miatt ismét átadta magát a sajnálkozásnak. Mégis csak lenne elég hely Mr. Igazi számára. Átkozottul könnyebb volt elképzelni a tökéletes férfit, viszont annál nehezebbnek bizonyul megtalálni a valóságban. Már volt erre pár esélye a múltban, de eddig még soha nem volt tartós kapcsolata. Alex elhatározta, megtalálja azt az embert, akinek pontosan arra van szüksége, amit ő tud adni. Szerette az irányítást a hálószobában. Ez nem volt számára olyan fontos, habár tudta, ő született vezető, és szüksége volt az effajta szerepre. Szerette az erős, intelligens férfiakat. Ez egy találós kérdés, és a férfi nagyon remélte, hogy egy napon majd megoldódik ez is, addig is nem igyekszik az erőlködéssel. 

***

A következő reggel Alex lelkesen várta a csapatát. Kicsit ideges volt attól, hogyan fog reagálni a csapata a tervére, de aztán rájött, hogy ő visel minden felelősséget, és a csapatnak vele kell tartania, akár tetszik nekik, akár nem, megnyugodott. A takarítók ismét kiváló munkát végeztek a szobában, Alex mélyen tisztelte a munkájukat, hogy képesek voltak ilyen körülmények között is rendet teremteni. Megtöltötte és bekapcsolta a vízforralót, előkészítette a kávét és a szendvicseket, ami enyhítette a feszült várakozást. Előzetes befizetés, ami ellensúlyozza a bajt, amit hamarosan kapnak majd a tagok.

Mindenkinek odaadta a reggelit, nem törődve a gyanús pillantásokkal, ami a csapattagok szemében villant fel.

- Mi a helyzet, főnök? Ne mondd, hogy ... valami kibaszott újságírót kell ismét elintézni? - bukott ki a veterán őrmesterből.

- Nah. Ez nem lehet az, őrmester. Ez nem éri meg a szalonna darabolást. Ez a valami még annál is rosszabb lehet. - gondolkodott hangosan Peter Harris nyomozó. A főfelügyelő engedélyezte, és a főnök viseli a felelősséget.

- A főnökök is lehetnek szentek, de a Szeplőtelen Fogantatást még ők sem tudják kezelni.

Alex erre felhorkant az íróasztal végéből. - Majd ti fogjátok. Még ha én hajlandó lennék csapatot váltani, amit egyenlőre nem vagyok hajlandó megtenni, a főfelügyelő, Mary Sissons aligha lenne az első, akit hívnék. Olyan, mintha az anyám lenne! - mire csapata hangosan felnevetett, Alex pedig elmosolyodott.

- Mélyen elszomorít, hogy semmivel sem tehetek a kedvére, a bűntudat legcsekélyebb jele nélkül, a karakteremből kifolyólag.

Az őrmester felhörpintette a kávéját.

- Az utolsó alkalommal, amikor reggelit vettem, a tulaj azt mondta, hogy a túlóra költségvetés már nem fedezi.

Alex fanyarul mosolygott. - Nos, ez igaz. Azonban ez nem az, amiről ma reggel beszélnünk kell. Gondolkodtam egy kicsit az éjjel - mire kósza nyögések és szarkasztikus megjegyzések érkeztek - Igen, ez néha előfordul. Különben is, úgy döntöttem, új irányból kell megközelítenünk az ügyet. Szükségünk van egy csalira - hallgatott el, hagyván, hogy a hallottak eljussanak mindenkihez. 

- Mit jelent ez pontosan? Phil Cole, a csapat legfiatalabb tagja, a többiektől eltérően, kissé idegesebben kérdezte.

- Ne aggódj, Phil, a segged biztonságban van. Túl öreg vagy, és közel sem elég szép.

Cole láthatóan megkönnyebbült erre, majd tovább rágcsálta a szendvicsét.

- Szóval, ha nem én, akkor ki?

Alex erre megkeményítette magát: - Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet hallok tőletek, amikor csak rá kell nézni a négy áldozatra, de azt akarom, hogy találjatok nekem egy barátot.

Az Alex iránti tisztelet jelének tudható be az, hogy a csapat tagjai nem törtek ki ekkor hisztérikus nevetésben. Némi fulladás, néhány kreatív káromkodás ugyan hallatszott, de igyekeztek visszafogni magukat. Mindannyian idősebbek és tapasztaltabbak voltak Alexnél, ennek ellenére elismerték a férfi eredményeit és munkásságát, bátorságát, amivel kiérdemelte a pozícióját. Alex is megingathatatlanul támogatta őket, pénzt és figyelmet nem sajnálva a viselkedésükért. Szóval, ők vele nevettek, nem rajta.

- Rendben, főnök. Pontosan ki is az, akit keresünk? kérdezte Higgs őrmester, a legelső, aki az őrmesterek közül felszólalt. Már 30 éve dolgozott a rendőrségnél, soha nem szakította meg semmiért.

- Nem lesz könnyű - jelentette ki Alex. - Kísértésbe kell ejteni a gyilkost, ami azt jelenti, hogy nagyon fiatal, maximum 25 éves, hat láb magas, sötét hajú, jóképű férfit keresünk - aki valószínűleg pontosan úgy néz ki, amilyen ő maga. Ez a profil.

- És meleg?

- Nem feltétlenül Sarge, de akkor szükségünk lesz egy kurva jó színészre. Ja, és a rendőrségen belülinek kell lennie, nem civilnek.

- Krisztus, főnök, nem kérsz te túl sokat?

Alex már próbált egy valószínű jelöltre gondolni, de senki nem jutott az eszébe. Azt remélte, hogy talán valaki más kaphat ihletet.

Ezt követően csend támadt, mindenki törte a fejét ezen. Néhányan felvetettek egy-két nevet, de Alex különböző indokokra hivatkozva mind elutasította:

- Még mindig csak öt láb hat - talán állítsuk cölöpökre?

- Ő körülbelül olyan jóképű, mint egy kutya.

- Mi a fene számít jóképűnek? Én csak lányokat fixírozok!

- 25 éves legyen, ennek pedig már volt arcplasztikája!

Ezután azonban Higgs őrmester csettintett egyet.

- Megvan! Nem is tudom, miért nem gondoltam rá hamarabb.Ujjaival az asztalon dobolt, és nagyon elégedett volt magával.

Alex a szemét forgatta, és eltúlzottan sóhajtott.

- Higgs, el fogod mondani a többieknek, vagy titokban akarod  tartani?

Higgs erre csak mindenttudóan vigyorgott. - A legjobb, ha megmutatom, főnök.

A csapat többi tagja is el akart menni az eseményre, de Alex visszaküldte őket dolgozni, mondván: Ti nem egy kibaszott szépségversenyen vagytok, vagy mi! Vége a szünetnek. - Ezt követően a többiek visszatértek az asztalukhoz, Alex pedig Higgs-el tartott a lépcsőház irányába. Elindultak lefelé, de olyan érzése támadt, mintha mindig a földszinten lennének. Alex tudta, hogy már legalább két szinttel alatta vannak, de még soha nem járt a pincében, ahol a bizonyítékokat tárolták. Az alagsorban kapott helyet mindent tárolandó dolog: porosodó akták, lőszerek, elkobzott kábítószerek és egyéb csempészáruk - minden olyan dolog, amit biztonságos helyen kellett tartani. Sötét volt, fűtetlen, és mindezek tetejébe egy olyan őrmester uralkodott itt, akit az emberek előszeretettel szoktak "Sátán"-nak,vagy a "Megtestesült Ördög" -nek nevezni. A börtön szó, ezt a helyiséget jelentette, mivel ide olyan személyek kerültek, akiknek a büntetésüket kell itt tölteniük egyéb kisebb vétségek miatt, a rendőrségen belül. Mindazonáltal, ez az osztály bizonyult a legjobb adminisztratív nyilvántartó részlegnek.

Alex megborzongott, miközben a komor, szürke folyosón sétáltak:

- Higgs, értékelem az erőfeszítéseidet, de Sátán őrmester középkorú, homofób és utálja a seggem.

Higgs felhorkant:

- Nem miatta jöttünk ide.

Higgs belépett egy ajtón, amely utoljára körülbelül 1965-ben látott friss festéket, és amikor beléptek, a szobában levő dekorációk sem tanúskodtak sokkal jobb állapotról. A terem végében levő pult mögött, a szóban forgó őrmester meredt rájuk:

- MitakarszHiggs? - feltűnően igyekezett Alexxel nem törődni. Alex szintén így tett, hagyta, hogy Higgs beszéljen.

- Öt percet az asszisztensével. Hol van?

Sátán ravaszan nézett. - Foglalt. - kis disznó szemei kíváncsian villantak.

- Nos, akkor adj neki szünetet, hogy beszélhessünk vele.

Sátán összeszorította kövér ajkait. - Nem kap szünetet. Kibaszottul lusta.

Higgs morgott, mint egy kiéhezett bulldog. - Elvesztettem a türelmemet, Barney, hol van? Csak várakoztass még tovább, és te leszel az, akiről a következő képet kiakasszuk a menza hirdetőtábláján.

Bármi is volt ez a kép, Alex nem akarta inkább tudni, de a beígért fenyegetés mágikusan hatott a férfire, aki csak durcásan mormogott: 

- 7-es szoba. Kopogj magad.

A 7-es szoba egy nehéz vasajtó mögött volt, egy kis grillel benne - nem csoda, hogy ismert volt, mint egy börtön, és úgy is nézett ki. Higgs megragadta a rozsdás kilincset, lenyomta, de az ajtó zárva volt. - Krisztus, az szemét. Eltartott egy kis ideig, amíg Higgs kinyitotta az ajtón levő zárakat, majd Alex szorosan a nyomában lépett be a szobába. A szoba hideg volt, és nedves, nagyon kevés fénnyel, de a leghátsó részében poros dobozok és állványok között egy kis lámpa fénye villant fel, fogmosás hangja hallatszott

Higgs kiáltott egy hello-t, mire a hangok abbamaradtak. Lépések visszhangoztak, miközben az emberük, egy seprűvel eléjük ment.

- Most mi a fasz van, te szadista?

Elvakulva a fáklyától, Alex védőn a szeme elé tartotta a kezét és pislogott.

- Ó, sajnálom uram, nincs sok látogatóm idelent - mondta a férfi, hangja mély volt és puha, kicsit védekező.

Alex megrázta a fejét.

- Tényleg? Meglepsz. Kapcsold ki a lámpát, és gyere ide, ahol láthatlak.

A hang tulajdonosa engedelmeskedett.

- Neve?

- Trethuan, uram. Conor Trethuan nyomozó.

Conor mocskos, alaktalan overallt viselt, hozzá kesztyűt és sapkát. A félhomályban lehetetlen volt megmondani, hogy nézett ki valójában, Alex pedig felsóhajtott. - Hozd rendbe magad, és egy óra múlva jelentkezz az irodámban. Higgs majd megmondja, merre keresd - azzal megpördült, és igyekezett a lépcsők irányába, igyekezvén elkerülni a Sátánnal való újabb összetűzést. A férfi kényelmesen tett-vett, Alex ezen egyáltalán nem lepődött meg. Csak egy zsarnok volt, aki ráadásul még gyáva is.

Alex visszament az irodájába, leült, hogy ellenőrizze az e-mailjeit, a hivatalos feljegyzéseket, a hangüzeneteket, és a levélszemetet is rendbetegye, amik összegyűltek az asztalán. Sikerült mindent rendbetennie, annak ellenére, hogy alig várta, hogy láthassa Conor Trethuant, tisztán és rendesen felöltözve, hogy részt vehessen a tervében.

Pontosan egy óra múlva határozottan kopogtak az ajtaján. A férfi felnézett az előtte hegyekben tornyosuló papírmunkából, a látogatóra. A szíve ekkor megállt, szája kiszáradt. Előtte állt a legszebb ember, akit valaha látott. Trethuan nyomozó nem egyszerűen csak jól nézett ki, ő megdöbbentően szép volt. Talán egy árnyalattal magasabb volt hat lábnál, de nem sovány. Haját lófarokba húzta hátul, de néhány tincs rakoncátlankodva kiszabadult, és a faragott arccsontjára esett. Smaragd szemei szinte csillogtak, a hosszú, sötét szempillák alól. A puha ajkak ígértek.... Alex megrázta magát, hogy kikerüljön a félig álomszerű állapotból. Valami megakadályozta, hogy az előtte álló férfiben a nőies vonalakat keresse, de nem volt benne biztos, mi is ez. Lehet, hogy a sápadt bőrt halvány borosta árnyalta? A fiatal nyomozó kopott farmert hordott, amely kiemelte testének vonalait, hozzá bőr övet vett. Világoskék pamut inget viselt, amelynek ujjait feltűrte a könyökéig. Alex hirtelen azon kapta magát, amint elképzeli, milyen lenne, ha az övet kiengedné, lecsúsztatná, körbetekerné a fiú csuklóján, amivel rávenné, hogy a fiú kegyelemért könyörögjön. Alex nagyon remélte, hogy ezekből a gondolatokból semmi sem tükröződik vissza az arcán.

Alex egy mély lélegzetet vett, és minden istenségnek, akit csak ismert, hálát adott, hogy egy íróasztal mögött ült. Farka az átélt élmények hatására csodálatosan felélénkült, kemény volt, mint a vas, golyói forrók és feszesek lettek. Megragadta a tollat, amivel remegő kezeit próbálta megállítani. A fenébe, soha, senkire sem emlékezett, aki ilyen hatással lett volna rá. Teste örömmel szabadult el az irányítása alól, és ami kínos volt, hogy valószínűleg ez addig nem fog megváltozni, amíg a fiú el nem hagyja a szobát. 

Eltartott egy ideig, amíg eszébe jutott, hogyan is kell kérdezni.

- Hány éves vagy, Conor? - nem egy nagy kérdés, de jelen pillanatban ez volt minden, amit ki tudott préselni magából.

- 23 uram.

Krisztus, a fiúnak milyen lágy és érzéki hangja volt. Könnyedén 19-20-nak vélné bárki a fiút, és hirtelen öregnek érezte magát a maga 29 évével.

- És miért dolgozik a Sátánnak? - Alex erre már ismerte az egyik választ, de szerette volna magától Conortól is hallani a történetet. 

A fiú azokat a csodálatos szemeket erre a padlóra függesztette.

- Biztos vagyok benne, hogy már olvasta az aktámat, uram.

- Valóban. Két dicséret a bátorság miatt, amiért megsérült egy vizsgálat során hat hónapja, és azért küldték ide, hogy meggyógyuljon. - várt tovább. Conor nem nézett fel.

- Egy magas rangú tiszt zaklatásáról számoltam be, uram - azzal felemelte a fejét és Alex szemébe nézett. - Az illetőnek magas helyeken voltak barátai, aminek eredményeképpen az alagsorba kerültem.

Zöld szemek találkoztak kék szempárral kihívóan, várva... valamire.

Alex teljesen feleslegesen vizsgálta meg ismét az elé tett jelentést. Hatalmas bátorságra vall, hogy Conort bár igazságtalanul büntették, a fiú mégis vállalta a feljelentést. A fiú vagy makacsul bátor, vagy szándékosan hülye. Nem adta fel. Tudta, hogy el fogják távolítani, mégsem adta fel. Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a fiú fizikailag tökéletesen alkalmas volt a csali szerepére, Alexnek szerepjátékosra is szüksége volt, arra, hogy mindazokkal a képességekkel rendelkezzen, amit Alex a munkához elvárt egy fiatal tiszttől. Alex már abban a harminc másodpercben döntött, mialatt Conor besétált az irodájába, csak meg kellett bíznia a munkával. Majd később törődik a részletekkel. Mindent a maga idejében.

- Hát, Trethuan nyomozó, ha fel szeretne cserélni egy fattyú főnököt egy másikra, van egy pozíció, amit fel szeretnék ajánlani a csapatban.

Valami, ami gyanúsan a reményre emlékeztetett, csillant fel Conor szemében.

- Ismét be fog zárni a pincébe, uram?

Alex csak vigyorgott:

- Nem, hacsak nem viselkedik. És nem tűrök el kevesebbet, 100%-nál. Még keményebben fog dolgozni, mint valaha, és ha csak nem akarod a vérpadon végezni - azt teszed, amit mondok, és akkor, amikor mondom. Ha ezzel problémája van, akkor távozzon most.

Alex visszatartotta a lélegzetét, de Conor maradt a helyén, ahol volt.

- Szóval, úgy gondolja, hogy szeretne nekem dolgozni?

Conor elmosolyodott, mire Alex tudta, hogy hetekig erről a pillanatról fog álmodni.

- Ez egy hatalmas lépés, az elmúlt három hónaphoz képest, így a válaszom: igen, uram. Köszönöm.

Mikor kezdjük?

***

Ennyi lenne az első fejezet, remélem, kedvcsinálónak jó volt. Elnézést, a mértékegységeket még annyira nem ismerem, és elfordulhatnak benne "magyaratlanság"-ok, olvasni jól tudok angolul, a magyarra fordítás is megy, de még igyekeznem kell, hogy még magyarosabb legyen a fordítás. Az eredeti szöveget meg lehet találni LM Somerston blogján, google - fordítóval is lehet olvasni, de én beleraktam azt a változatot is, ami eredetileg a literotica honlapján volt megtalálható.

5 részből áll a történet, és mindegyik rész, fejezetenként majdnem 5-ös értékelést kapott, nagyon népszerű szerző volt, mielőtt lekerültek a történetei.

Ha tetszett a rész, várom a visszajelzéseket, igyekszek heti egy alkalommal fordítani egy fejezetet, a könyvajánlók mellett.